Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-03-15 / 11. szám

2.oldal 1998. MÁRCIUS 15. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Szemem állandóan az Úrra néz. (Zsolt 25,5) VASÁRNAP Nem az Úr keze rövid ah­hoz, hogy megsegítsen, nem az ő füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Is­tenetektől. Ézs 59,1.2 ( Jel 2,5 Zsolt 109,1­5.21-31; Ef 5,l-8a) Gyakran panaszkodunk, ha úgy érezzük késlekedik a segítség. Kinyújtottuk-e kezűn- - két a segítő kéz után? Kiáltottunk -e kitartó­an az Úr felé? Gondoljuk végig Válóban kér- tük-e és vártuk-e az O segítségét. Igénk arra mutat, hogy lássuk be sokszor mi magunk állunk a segítség útjába, saját bűneink, hibá­ink torlaszolják el az. utat. HÉTFŐ Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Zsolt 46,11 (Zsid 12,2; lPét 1,13-21; Jn 13,36-38) Isten közelében kétkedés, panasz elhalkul. Oelőtte csak csendben állhatunk meg, ha őszintén megvizsgáltuk önmagunkat, életün­ket, tetteinket. Ha megtanultunk csendben lenni, meghallgatjuk vigasztaló szavát. Az Úr előtt elcsendesedve felismerhetjük ke­gyelmét, csodálatos szeretetét. Megtapasz­taljuk Ő mindenható Isten. KEDD Jézus Krisztusban van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából. Ef 1,7 (Zsolt 130,3; Mk 9,38-41; Jn 14,1-7) Hiába minden igyekezetünk-elbukunk. Hiá­ba minden jószándékunk-vétkezünk. Azon­ban nem önmagunkban, ingadozó akara­tunkban kell bíznunk, hanem Isten gazdag kegyelmére hagyatkozhatunk. Kegyelméből elküldte Jézust a földre. Kegyelméből Jézus véréért megbocsátotta Bűneinket. Ebből a kegyelméből élhetünk! SZERDA Jézus Krisztus mondja: Én vilá­gosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon a sötétség­ben. Jn 12,46 (Ézs 60,2; Mk 14,43-52; Jn 14,8-14) A sötétben félelmetessé válnak a tárgyak, bizonytalanná válnak lépteink, a jól ismert helyek is idegen arcukat mutatják. Félelme­tes árnyak nehezedhetnek lelkünkre is, és A tétován keressük a kivezető utat a sötétség­ből. Jézus közelében megtalálhatjuk az élet­adó fényt, eltűnnek bűneink árnyai, s vilá­gosság ragyog felettünk, bennünk. CSÜTÖRTÖK A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnös­nek. Lk 18r13 (Zsolt 32,3-5; Jer 20,7-13; Jn 14,15-21) „Szemeim az Úrra néznek szüntelen”- mondja a zsoltáros. Olykor azonban az em­bernek le kell sütnie szemét Isten előtt, mint ahogyan ez a vámszedő teszi. Ha önmagunk­ba nézünk és felismerjük bűneinket, akkor igaz bűnbánattal csak fejünket lehajtva, sze­münket lesütve állhatunk meg Isten előtt. De bízhatunk abban, hogy ő felemeli tekintetün­ket! PFNTFK Jézus így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitüek?- Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Mt 8,26 (Ézs 50,2; Lk 12,49-53; Jn 14,22-26) Számtalan veszély leselkedik ránk és ezek félelemmel töltenek el bennünket. Félünk a jövőtől, betegségektől, a haláltól. Féltjük a szívünkhöz közelállókul Jézus elűzi a félel­met! Van hatalma az élet minden viharát le­csendesíteni. Ha benne bízunk, biztonságban tudhatjuk életünketfcérjük tőle bátran, hogy hozzánk térve űzze el félelmeinket! SZOMBAT Jézus Krisztus mondja: Az én ” Atyám házában sok hajlék van. Jn 14,2 (Zsolt 84,5; Mk 8,10-21; Jn 14,27-31) Nem találjuk helyünket a világban. Talán sok helyet kipróbáltunk már, de mindenütt csak az elvárásokkal találkozhattunk, és nem éreztük azt, hogy elfogadnak bennünket, fontosak vagyunk. Keressük azt a helyet, ahol megtaláljuk a feladatunkat, ahol otthon érezzük magunkat, ahol biztonságot adó sze- retetet kapunk. Jézus szava biztat, van egy olyan hely, amely ránk vár, ahol otthonra lel­hetünk, - az Atya házában. Péterné Benedek Ágnes Kedves Tamás! Ha meglehetne gyakorlatban csinálni, hogy aszta­lomra tesznek tízezer dollárt és melléje azt az örömhírt, hogy Tamás „hazatalált”, minden gondol­kodás nélkül az örömhírt választanám. Talán csak az Evangélikus Élet Szerkesztősége tudná kinyo­mozni, mikor írtam az első levelet hozzád, illetőleg rólad. Ez a második levél. Harmadikra már nem lesz szükség. Húsz év is eltelhetett azóta, hogy megismertelek. Eszemben, imádságaimban mindig benne voltál. Nem mondtam le rólad, mint ahogyan Isten sem mondott le rólad. Szakadatlanul hittem, hogy egyszer sor kerül ennek a második levélnek a megírására is, bármennyire ráztad is fejedet. Talán magad előtt is titok, miért kellett bebarangolnod szinte a fél világot, hogy hazatérhessél, oda, ahol, mint teremtménynek, neked is ott lett volna a he­lyed. Mivel az összes teremtmények közül az ember bírja ki a legtöbbet, te is kibírtad mindazt, ami rád méretett. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy Valaki vigyázott rád, valaki figyelte utadat és az a Valaki elhatározta, hogy nem enged ki kezéből. Fájt neki, hogy a te erős, kálvinista hited, amelyet őseidtől örököltél, istentagadóvá tudott lenni, a te rajongó hazaszereteted nemzetközivé tudott változni. A Bibliát fel tudtad cserélni a bölcsek Istent-nélkülö- ző tanításával, sőt még ócsároltad is. A bölcseket úgy ismerted, mint a jól olvasó ember a betűket. Mindezt csak azért tehetted, mert Isten türelmes volt hozzád, mint minden kereső emberhez türel­mes, mert tudja, hogy minden ilyenfajta keresőnek hagyja magát végül megismertetni. Letáboroztál Hegelnél és amikor ő azt mondta: „Ha hinni tud­nám, ami Lázár feltámasztásánál történt, odaad­nám érte az egész rendszeremet”, akkor hozzá is hűtlen lettél, még elég időben, pedig ő is útkereső ember lehetett. Aztán letáboroztál Nietzschénél és a lánglelkek nagyságát bámultad benne sokáig. Aztán amikor megtudtad halála előtti vergődését, megéreztél va­lamit a bölcselet elbizonytalanodásából, valami fel­vetődött benned, hátha mégis valahol máshol kell keresni a megoldást. Megismerted és megszeretted Heinét a népszerű, tehetséges nagy költőt, furödtél szelleme napsüté­sében sokáig és a szép költészet rakott fészket lel- kedben. Amikor megtudtad haldoklása utolsó mon­datait; „ Uram! A lantom összetörve... a Krisztus­szikla összetörte... Uram bocsásd meg nékem, mit eddig daloltam "... akkor megint egy lépéssel köze­lebb kerültél a gondolathoz, el ezektől is... Te ezek­nél is erősebbnek és nagyobbnak gondoltad maga­dat, te kitartóbb leszel minden emberi nagyság­nál... nem is gondoltad, nem is sejtetted, hogy va­laki nagyon-nagyon messze, kitartóan imádkozik éretted: Tamás, gyere vissza! Tamás mindig messzebb jutott szellemben is, fizi­kai értelemben is. Hinduizmus, sintoizmus, szabad­kőművesség ami elérhető volt, csak ne az Isten... Tájfun jött a világra, mely felkapta a kis száraz fa­leveleket is, de minél kisebb egy tárgy, annál kevés­bé üti meg magát. Vietnám lángoló őserdői, Korea pokla pontot tett minden végére. Péter apostol vég­ítéletszerű rémlátásai az elemek megolvadásáról, tűzről, eszedbe juttatta az iskolában hallottakat. O, hogy nem kiálthattam rád: Istent mindenütt megta­lálhatod, csak a háború embertelenségei között ne keresd! A Sors egy kis acélgolyóval térített észre, párhuzamosan az Úr Jézus intésével: Jobb sántán, rokkantán, mint épségben... És Tamás kapitulált. Kórházi ágyon. Egy szót sem értettek egymás be­szédéből, de szemük mindent elmondott. A kissé bamább-bőrű koreai nővér, a körmendi magyar fiú angolul beszél egymással Amerikában megbékélve, gondoktól mentesen. Tamás, mint rokkant egy repü­lőgépgyárban dolgozik sántán, de boldogan. Mun­ka végén párja várja kocsival a kapuban és a szép kocsi két nagyon boldog embert visz haza otthonuk­ba. Hírlik, Tamás májusban hazalátogat és szeretne találkozni velem, hogy elmondhassa: Senki, semmi nem tud olyan csodásán működni, mint a megtalált Úr! Böröcz Sándor Imádkozzunk! Uram! Mellettem él valaki, akivel nem mindig értjük meg egymást. A Ti­ed ő is, Te teremtetted, nem ilyennek, de meghagytad ilyennek, amilyen most. Ha Te hordozod őt, Istenem, ak­kor én is akarom hordozni és elviselni, mint ahogyan Te hordozol és elviselsz engem. Ámen. OCULI VASÁRNAP JELTELEN JÉZUS?! Lk 11,14-28 A jelek és csodák szinte kézzelfoghatóvá te­szik Isten működését a világban, felfokozzák érdeklődésünket iránta és jóesetben elmélyít­hetik Istennel való kapcsolatunkat. Isten időről időre, helyről helyre gondoskodott és gondos­kodik arról, hogy ily módon is megtapasztal­hassuk őt, mert tudja, hogy szomjazunk a cso­dákra, az isteni beavatkozás feltűnő jeleire, gyűjtögetni szeretnénk az „istenbizonyítéko­kat”, nem törődve Jézus szemrehányó szavá­val: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. ” (Jn 4,48) Mai igénk is egy csodálatos gyógyítással kez­dődik, mely méltán kiváltja a tömeg ámulatát, tekintettel arra, hogy a korabeli felfogás szerint az ördögök, démonok, a tisztátalan és gonosz lelkek Isten teremtett világának meg- rontói, s kiűzőjük Isten hatalmával bír. Jézus démonok feletti hatalmát még ellenségei is el­ismerték, néhányan azonban mégis megvádol­ják a sokaságból, s az „ördögi jel” ellenében mennyei jelet követelnek tőle. Jézus és üzene­te elutasításának egyik kiemelkedő csúcspont­ja mindig az, amikor emberi bölcsességünk rögtönítélő bírósága előtt kívánjuk levizsgáz­tatni Őt, számon kérve rajta a magunk elképze­léseit, felróva neki az isten-ismeretünk hiá­nyosságaiból adódó csalatkozásainkat és mint­egy rendreutasítva, megpróbáljuk kiigazítani Ót. Pedig nem a csoda hiányzik. Nem a jel hibás. Ma sem. Aminek leginkább híjával vagyunk, az az a bizonyos belső megnyílottság, Istenre rácsodálkozó szem - idézzük fel böjt 3. vasár- napjánakjellegét: „Szemem állandóan az Úrra néz. ” Zsolt 25,15 (Oculi) - , amellyel felfog­hatnánk a hozzánk közeledő isteni világ jelent­kezését. Jézus olyan hasonlattal felel meg az Őt vádo- lóknak, amely manapság nemcsak hogy meg­állja a helyét, de felborult értékrendű világunk­nak egyik legszemléletesebb illusztrációja is: korunk erős fegyveresei a legmodernebb tech­nikával őrzik palotájukat, biztonságban tudják vagyonukat, életüket. Mégis jön mindig egy náluk is erősebb fegyveres, akivel szemben te­hetetlennek, védtelennek bizonyulnak. (21- 22. V.) Ami számunkra elgondolkodtató, az az erők arányos bevetésének, a megfelelő fegyverek alkalmazásának a kérdése. E világban egyre kevésbé ez a jellemző. És Isten országának el- érkezése után?! (Hiszen Jézus éppen az ördög­űzés kapcsán, a 20. versben szól az új üdvtör­téneti korszakról.) A hagyományos képlet sze­rint, egyenlő esélyekkel is izgalmas lehet egy küzdelem. De az erők aránytalan eltolódása az egyik irányba, már-már „botrányosan” kicsi vagy alkalmatlan volta hallatlanul feszültté, élet-halál harccá emelheti a csatát. S az esz- köztelenség dacára megvívott harcban aratott győzelem értéke mindenek felett valóvá vál­hat. Isten erőtlensége erősebb az emberek erejé­nél. Jézus juhokat küld a farkasok közé. Kár lenne tagadni, hogy a bizonyosság a lélek bel­ső világosságát erősíti. De nem adatik ma sem más kapaszkodó, megdönthetetlenebb bizonyí­ték a tévelygő, aggályos, félénk, kételkedő em­bernek az Isten szeretetéről, mint az „Isten uj- jával” cselekvő Jézus maga. Aránytalanság, fegyvertelenség, felszerelet- lenség, amerre csak nézünk. És mégis él az Is­ten ügye. Ez valódi evangélium. Ámen. Kőháti Dóra Imádkozzunk! Urunk , Istenünk, kérünk, gyógyítsd meg lelki vaksá­gunkat, add, hogy a látható dolgokról a láthatat­lanokra tekintsünk és Jézus Krisztus által megtapasz­talhassuk szereteted gazdagságát. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. március 15. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. dr. Széchey Béla; II. , Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. dr. Frenkl Róbert; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. ifj. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fa­sor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákó­czi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Ka­rácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Ta- másné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. (vespera) Joób Máté; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (családi) Joób Máté; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fa­sor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XTV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Sánta Anikó; Rákospalota, XV, Juhos u. 28. (Kistemp- lom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Kósa László; Rá­koscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVHI., Rákó­czi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kál­mán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pest­erzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Bu­dafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Tuska Tibor teol.; Bu­daörs, (ref. imaház) de. 9. Endreöy Géza; OCULI (BÖJT 3.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Ef 5, 1-9; az igehirdetés alapigéje: Lk 11,14 - 28. HETI ÉNEKEK: 188, 416. ÖRÖMHÍR címen ökumenikus műsort közvetít a MTV 1 március 15-én, vasárnap 14.10 órakor. Az adás a történelmi felekezetek szerepéről szól az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején. Szerkesztő: Nagy László. A Bárány hordja csendesen (370. ének) Gerhardt Pál ebben az énekben a „ via dolorosa-n ", a fájdalmak útján ha­ladó Krisztust állítja elénk. Elindul, hordoz szenvedést, Gúnyt, halált, átkot, megvetést. Gerhardt nem úgy állítja elénk Krisztust, mint akit utolért kérlelhetetlen „ végzete ", hanem mint Isten Bárányát, aki a világ bűnét hordozza. Az ének eleitől végig igen bensőséges hangot szólaltat meg. A szeretetnek olyan dicsőí­tése ez az ének, amelyhez hasonló ének egy sincsen passióénekeink között. Fönt az égben, Isten titokzatos mélységeiben, lent a földön az emberi szívekben - minden tele van az örök szeretettel. A költő merész elképzeléssel elénk vetíti az Atya és a Fiú beszélgetését. Nem arról van szó, mint­ha az Atya jogos haragjában arról beszélnek, hogy az emberiséget meg kell büntetni, és a Fiú közbelép, és késznek mutatja magát, hogy a büntetést magára vegye, - nem hanem maga az Atya kezdeményezi a meg­váltás munkáját. Majdnem úgy tűnik, mintha a büntetés, a harag nem Istenben lenne, hanem ezek félelme­tes végzet gyanánt lebegnének az emberiség feje felett, és mintha az Atyának csak az az egyetlen gondja len­ne: hogyan mentheti ki az emberiséget ebből a veszedelemből. Meg kell még említenünk ennek az éneknek összecsengését Luther „Jer örvendjünk keresztyének" kezde­tű énekével. Gerhardt énekeiben világosan látható, hogy Luther prédikációinak hatása alatt állott, így is mondhatjuk, célja volt, hogy Luther igehirdetését a 17. század nyelvére átültesse. Az ének belső tartalmát élesen világítja meg az a kis történet, amelyet a „ Gott ist mein Lied" c. himnoló- giai könyvből idézünk. „A ruhrvidéki Werden katolikus temploma tetejének ormán egy kőbárány van kifa­ragva, minden dísz nélkül. Ez a története: Azon a helyen egy tetőfedő ült munkáját végezve. A kötél, amely a kosarát tartotta, kettészakadt és ő a mélybe zuhant. Mivel a templomot éppen építették, kövek és geren­dák hevertek szerteszéjjel, amelyeken nyakát törhette volna. A tetőfedő mégis épen és egészségesen kelt fel a földről, mert egy kis bárányra esett, amely a kövek között legelészett. A szegény állat szétzúzódott, de ha­lálával megmentette a férfi életét. Hálából kőbe faragtatta és a követ magasan az oromra tétette. - Nem Is­ten Bárányának jelképe ez? Ki érettünk meghalt és megszerezte nekünk az örökéletet? ” Karl Rahner Gáncs Aladár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents