Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-03-08 / 10. szám

4.oldal 1998. MÁRCIUS 8. Evangélikus Elet Megújuló kegyelem Szülőhelyettesek 463 éve annak, hogy Dévai Bíró Mátyás 1535-ben, lutheri szellemben megalapította Balatonfüreden az első protestáns gyülekezetét. Az Úr rajtunk megújuló kegyelmének csodáját látjuk abban, hogy évszázadok elteltével az O neve dicsőségé­re evangélikus templomot építhetünk. Már elődeim - Csaby József, Hernád Tibor, Éltes Gyula lel­készek - is sokat fáradoztak azért, hogy saját istentiszteleti he­lye legyen az evangélikus gyülekezetnek. Azonban a templom­építés szép lehetősége és feladata a mai gyülekezetnek adatott meg. Ezért hálatelt szívvel gyűltünk össze 1996. február 17-én az alapkő letételének ünnepségére. Az építkezést Benczúr László Ybl-díjas építész igényes tervei alapján kezdtük meg. 1996 vé­gére a felmenő szerkezeti falak elkészültek. Az Úr segítségével az 1997-es évre kitűzött tervünk is teljesült: sikerült tető alá hozni az épületet és elkészült a torony is. így templomunk már most szép látványossága Balatonfürednek. A templom belső el­rendezése is nagyszerű: a kétoldali oldalhajó összenyitható a templomtérrel. A templom belső szerelési, építési munkálatai lesznek az 1998-as év feladatai. Eddig a Bajor Egyház és Egyházunk segítségével, valamint a gyülekezeti tagok lelkes adakozása révén jó ütemben haladt templomunk építése. A hátralevő munkálatok költségvetésének összege viszont messze meghaladja várt bevételeinket. Ezért kérjük mindazokat, akiknek kötődésük van Balatonfüredhez, és szívükön viselik az evangélium terjedésének ügyét, adakozza­nak jó szívvel épülő templomunk javára. Az „Evangélikus Templomért Balatonfüreden ” Alapítvány számlaszáma: Mező­bank Balatonflired 11623007-08051100-23000004 Az alapítvány adószáma: az 1% felajánlása céljából: 18915648-1-19. Befizetési csekket a dörgicsei lelkészi hivatalból kérésre kül­dünk. A befizetett adományról az alapítvány az adóelszámolás­gt hoz igazolást ad ki. Anyagi gondjainkon túl láthatjuk azt, hogy az Úr házának építése mellett az is fontos, hogy lelki házunk is épüljön és hitben is növekedjünk. így kérjük, hordozzák imád­ságban a templom építésén túl a gyülekezet lelki épülésének ügyét is. Imádkozzunk Isten Szendéikének vezetéséért, közöttünk és bennünk való munkájáért, hogy miközben templomunk épül, lelkileg is épüljünk és hitben is növekedjünk az Úr nevének di­csőségére. Riczinger József „Nem esik messze az alma a fájától” (bár akadnak kivételek) - egyrészt a ge­netikus adottságok, másrészt a gyermek­kori környezet, a családi ház légköre, lel­kisége, érzelmi hatása következtében. Ez utóbbiban nem is annyira maga a szó a legfontosabb, hanem annak hangulati, bensőséges töltése, a lelki tartalma, a személyes hangszín, mely hitelessé teszi nemcsak a szép szót, hanem a szeretet- böl fakadó dorgálást is, ha arra van szük­ség. Ha ezzel bajok vannak, éspedig éveken át, az komolyan beleronthat a felnövek­vő gyermek, ifjú, majd felnőtt életébe, aki talán nincs is igazán tudatában, hogy mitől görbült el az élete, vagy miért van olyan érzése, mintha ólomcipőben kelle­ne járnia stb. Fontos, hogy nem csupán a nyilvánvaló felelőtlenség, szeretetlenség okozhat hosszabb távon „lelki hiánybe­tegséget”, hanem a rosszul értelmezett, önző (ál)szerétetet is, amikor életre ne­velés helyett nyalják-falják, kényeztetik, bálványozzák a csemetét, s így csinálnak belőle királyt, herceget, grófot, önma­guknak is zsarnokot teremtve. Mentőövszerű ajándék, ha a szűkebb vagy tágabb környezetben akadnak „szülőkorrigáló” személyek, akik akar- va-akaratlan kiigazítóan hatnak az elha­nyagolt vagy túlfegyelmezett, netalán ÚJ LEHETŐSÉGEK A NYUGDÍJ- RENDSZERBEN A Magyarországi Egyházak Öku­menikus Tanácsa támogatásával 1997. november 18-án megalakult a MAGYAR ÖKUMENIKUS NYUGDÍJPÉNZTÁR (ÖKUMENÉ NYUGDÍJPÉNZTÁR) Alapítási engedély száma: 0042 Nyugdíjpénztárunk 1998. január 1- től várja mindazokat, akik az új nyugdíjrendszerben az Ökumené Nyugdíjpénztárt választották. Akik még nem döntöttek, azok számára három héten át tájékoztatást tartunk az új nyugdíjtörvényről lapunkban. Addig is rendelkezésre állunk a 200- 8839-es telefonszámon. Címünk: 1026. Bimbó út 127. Somogyi Miklós Nyűt levél a Népjóléti Miniszter mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó új rendeletéről 49/1997. (XII. 17.) NM 1997. december 29-én az MTV 1 esti Híradójában figye­lemfelkeltő riportot láthattunk és hallhattunk arról, hogy ezentúl a társadalombiztosítás 3 helyett 5 alkalommal fedezi a mesterséges megtermékenyítések költségeit. Ez egy alka­lomra az ún. Lombikbébi programban átlag 200.000 Ft költ­séget jelent. A riporter hangsúlyozta, hogy a mai magyarországi ala­csony születésszám mellett ez milyen jó megoldás. Örvende­tes, hogy felelős szervek tenni akarnak valamit a születés­szám növekedése érdekében! De hogyan? Sajnáljuk a gyer­mek után hiába vágyó családokat és segítésüket az orvostu­domány minden valóban etikus (életet, gyermeket, családot figyelembe vevő) módszerével támogatni akarjuk. Elhibá- zottnak, demagógnak és nevetségesnek tartjuk azonban, ha népesedéspolitikánk a gyermekszám emelését a mesterséges megtermékenyítés nagyobb társadalombiztosítási támogatá­sától váija. Szégyenletes, hogy Magyarországon minden szülészeti osz­tály folyamatosan köteles művi terhesség-megszakítást vé­gezni, tehát a megfogant életeket elpusztítani. Mi vezetett odáig, hogy átlag minden második megfogant élet az anyát „krízishelyzetbe” sodorja, és ezen a címen a szülészeteken gyermekétől „megszabadítják”? Hogyan neveljük gyermekeinket, népünket? Hedonista, er­kölcstelen életstílusra ösztönzik gyermekeinket, ifjainkat, fel­nőttjeinket a tankönyvek, a reklámerdő, a médiumok és a tör­vények, de sajnos sokszor még a bajok orvoslására létreho­zott intézmények (NEV1, Mentálhygiéniai Központ) is. Ezen hatások egyenes következménye az általánossá vált házassá­gon kívüli nemi élet, a szexuális úton terjedő és sokszor mindkét nemben meddőséghez vezető nemi betegségek egyre szaporodó száma, egyre több lányanya, a sok válás és a haj­léktalanok növekvő serege. A művi terhesség-megszakítások óriási számának csökken­tésére vezették be az ún. Családvédelmi szolgálatot, mely eredetileg az állapotos anyák segítésére, a krízishelyzetből való jó kiút, megoldás megkeresésére alakult. Ezek számát az utóbbi időben összevonásokkal csökkentették, a benne dolgozók nagyon kevés erkölcsi, anyagi és felkínálható lehe­tőségbeli támogatást kapnak. Szükség lenne több nívós, okos, derűs, munkára és életre serkentő anyaotthonra, egyszerűbb örökbefogadási rendszerre, komplex segélyezési lehetőségre. A társadalombiztosítás csak mintegy felerészben tudja fi­zetni a koraszülött-szállítást, nincs elég pénze az intenzív új­szülött - és gyermekosztályok működtetésére, csecsemő- és gyermeksebészetre és kardiológiára. Sokszor kevesebb pénz­zel lehetne megmenteni egy gyermek életét, mint amennyit a mesterséges megtermékenyítésre esetenként fordítanak! A Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának a felsorolt gondokkal kapcsolatban a következő az álláspontja: 1. A Kormánytól, a Népjóléti Minisztériumtól, a társada­lombiztosítástól olyan intézkedéseket vár el, melyektől való­ban várható a születésszám emelkedése. 2. Ismerve az egészségügy égető szükségeit, anyagi nehéz­ségeit, a járulékfizetők által befizetett összegek megalapozott prioritás szerinti elosztását tartja szükségesnek. 3. A meghozott döntéseket a valóságnak megfelelő indo­kokkal támasszák alá! Dr. Drenyovszky Irén A KOMT elnöke majomszeretettel félrenevelt gyerekre. A kedvezőbb családi hátterű iskolatársak befolyása is számít. Egy-egy megértő és szerető rokon, szomszéd, óvónő, illetve pedagógus és főként egy kiegyensúlyozott lelkű hívő ember aranyat érhet ilyenkor. (Vigyázat: a szektafélék segítség ellenében többnyi­re bekebelezik, úgyszólván lenyelik őket!) Nem is olyan nagyon ritka eset, hogy az elhunyt vagy jégszívűen közömbös anya helyére a nagymama (vagy ritkáb­ban: a nagypapa) lép, s életképességre menti a gyereket. Állami gondozottaknál hallatlanul fontos, hogy legyen olyan se­gítőjük, akihez - mivel az szeretetteljes - érzelmileg kötődhetnek, mégpedig hosz- szú éveken át, mert ennek a megszakítá­sa anya- vagy apavesztési tragédiát idéz fel bennük, hiszen ők egyszer már el­vesztették a szüleiket, ha ugyan egyálta­lán látták őket valamikor. S akkor van-e náluk érzelmileg kisemmizettebb lény a föld kerekén? Ekkora veszteségre a lélek válasza könnyen a teljes lesújtottság, majd a kö­zömbösség és agresszió valamilyen ke­veréke. Igazi szülőhelyettes az, aki önzetlen és felelős szeretettel-törődéssel viseltetik a gyermek iránt. Nagyon kívánatos, hogy apahelyettes is legyen életében, de leg­alábbis olyan férfiak, akik őt becsülik, érezhetően szeretik, s akikre mint mintá­ra fölnézhet. Ennél egy körrel tágabb a testvéri és baráti kör (s nem valami ban­da „haverokkal”.) Még kiadósabb famí­lia az Anyaszentegyház, melyet nem vé­letlenül hívnak így, s mely ha méltó e névre, meleg, felkarol és véd, ugyanak­kor életre oktat, mégpedig arra, amelyik­nek az a Jézus Krisztus a közepe, aki maga az élet. Ebből persze egy lelkiatya sem hiányozhat, aki nem feltétlenül pap, de okvetlen hivatott és megfelelően kép­zett. Ez a több réteges, mentő struktúra olyanokat is igyekszik kisegíteni a sár­ból, akik egészen más okokból idege- nedtek el még legbensőbb önmaguktól is, nemcsak embertársaiktól, és az ön­megvalósítást kegyetlenül összetévesz­tették az önzésmegvalósítással. A feleba­ráti szeretet gyakorlásában voltaképpen a legmagasabb rendű atyafiságot igyek­szünk „lefordítani” földi nyelvre, akár szülőhelyettes-félékként, akár más for­mában. Jézus azt mondja: „Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivé­rem, nővérem és az én anyám. ” (Mt 12,50) Úgy valóban s „istenigazában” így komplett a Család. Dr. Bodrog Miklós IRGALMASSÁG M egnéztem az értelmező szótárban ennek a szép, régies szónak a jelentését: „irgalmas.” A szó elsősorban a bajban levőn segítő, rajta megkö­nyörülő ember jelzője. Megbocsájtó, kegyelmes - a szó tágabb értelme. Bajban van valaki. Segíteni kellene rajta! Segíteni kell, mert nem tud továbblépni. A téma nagyon fáj­dalmas. Hisz mennyi a bajba jutott ember! Me­gyünk az utcán, úton-útfélen a segítségre szoruló, a segítséget kérő. Bekapcsoljuk a rádiót, televíziót, mennyi bajbajutott emberről szól, munkanélküliről, betegről, szenvedélybetegről... S milyen keveset a segítséget adóról... Lassan elfásulunk, hogyan is lehetne ennyi gon- don-bajon segíteni, s eltölt a tehetetlenség érzése. A téma persze nem új... Bibliánk is beszámol egy baj­bajutott fiúról. Igazán bajban van. Eltékozolta min­denét - és most az atyai ház felé tart. És az Atya? Amikor a fiú még távol volt, meglátta őt és megesett a szíve rajta. - olvassuk Lukács evangéliumában. Igen, megesett a szíve rajta... Ez a szép kifejezés máris utal arra, hogy itt valójá­ban a szeretet egyik formájáról van szó. Rólunk van szó... Most a mi szeretetünkre van szükség! Sze­mély szerint! Mert a társadalmi méretű gondokon valóban nem tudunk sokat enyhíteni. De a magunk körében, a mi kis világunkban?! Ahol a mi szerete­tünkre van szükség? Itt is tehetetlenek vagyunk? Bajban van egy diák. Németóra van. Az a felada­ta, hogy egy adott történetet a történet egyik szerep­lője szemszögéből írjon le, s mindezt természetesen németül, a másodikként tanult idegen nyelven. Baj­ban van. Nem tudja megcsinálni. Mit is tehet ilyen­kor egy diák? Beadhat egy üres lapot. De találhat egy frappánsnak is nevezhető megoldást: megírja a fogalmazást... angolul, a rajongásig szeretett, ked­venc idegen nyelven. S be is adja. Most aztán a ta­nár van bajban, ahogy kezébe veszi a lapot. Mit te­gyen? Számolhat háromig, vagy talán kissé tovább is, hogy a magasra szökő vérnyomását csillapítsa. Aztán eltűnődhet: hogyan is lépjen? Áthúzni a gon­dosan megírt sorokat, s a megérdemelt elégtelen osztályzatot megadni: gyors és határozott megoldás. De a tanár titkos célját, hogy legalább egy kissé megkedveltesse ezt a nehéz nyelvet, a németet, ez­zel biztosan nem tudja elérni. No meg ez a fogalma­zás valójában hangulatos, ügyes kis írás, tulajdon­képpen örülni kellene, hogy angolul már ilyen jól tud... Mi lenne, ha... Igen, mi lenne, ha megdicsérné a dolgozatot. Hiszen az angol szakos kolléga is meg van elégedve a munkával, alig van benne hiba. Hát­ha... S a diák - legnagyobb megrökönyödésére - né­metórán dicséretet kap. Teljes az értetlenség. Dicsé­retet? De miért? Nem értem az egészet - hebegi a di­ák. No, nem a német dolgozatért, magyarázza a ta­nár a kissé képtelen helyzetet. Nagyon örülök, hogy legalább angolul ilyen jól tudsz! Alig van benne hi­ba - mondta az angol tanárnőd is. Valóban hangula­tos kis írás ez. Természetesen mint német dolgoza­tot nem tudom értékelni, és az elégtelen jegyet kell adnom. Csönd, mély csönd. Aztán megszólal a diák: a fogalmazást nem tudom megírni. De ha az eredeti történetet megtanulom, kijavíthatom ezt a jegyet?-Természetesen! Ez a feladat ugyan egy fokkal egy­szerűbb, mint az eredeti, de ő valójában a német nyelv tanulásában még itt tart. Hogy miért? Most éppen nem ez a téma. Biztosan van oka ennek a helyzetnek. De most az a feladat, hogy a diák túljus­son ezen a nehézségen, hogy segítsünk... És ha sike­rül jól segíteni, túl is jut a diák a buktatón. Új kedv­vel, s nagy megkönnyebbüléssel. Adja Isten, hogy legyen bennünk elég figyelem arra, hogy észre ve­gyük a bajokat, s adjon lehetőséget, hogy tudjunk AZ ÖKUMENIKUS SZÍNHÁZ ALAPÍTVÁNY hálásan megköszöni azok adományát, akik 1997-ben adójuk 1%-át az Evangélium Színház munkájára ajánlották. Az átirányított összeg 127.301 Ft volt, amit munkájuk megerősítésére, több előadás szervezésére fordítottak. Kérik támogatóikat, hogy ezévben is irányítsák az 1%-ot az alapítvány számára. Adószámuk: 18051692-2-43. segíteni. Tudjuk továbbsegíteni a bajba jutottat, hogy új erővel indulhasson tovább. Megújuló erő­vel. Felszabaduló erőkkel. Hogy hogyan? Sok eset­ben biztosan nem segít más, mint hogy hagyjuk, hogy megessen a szívünk a kis diákon - a fiatalabb testvéren. Tudjuk megbocsátani az eddigi hibákat, tévedéseket, engedetlenséget, az eddigi bosszúságo­kat. És képesek legyünk megadni az újrakezdés le­hetőségét. Tudjunk irgalmasak lenni. Ferenczi Zoltánná (Elhangzott a Kossuth rádió evangélikus félórájában, 1998 február 23-án.) aéliun. szi v DUNA PALOTA •^£l^ Budapest, V., Zrínyi u. 5. a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület ^ és a Magyarok Világszövetsége védnöksége alatt A szabadságharc 150. évfordulójára: KLASSZIKUS MAGYAR DRÁMÁK A XX. SZÁZADBAN címen az elmúlt évek sikerdarabjaival ünnepi drámasorozatot tart. 1998. március 15, 16. Illyés Gyula A különc 1998. március 17, 18. Kovách Aladár Téli zsoltár 1998. március 22, 23, 25. Sík Sándor István király A fenti napokon este 7 órakor a Színháztermben, jegyek a Duna Palota pénztárában kaphatók. (Tel: 117-2754)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents