Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-03-08 / 10. szám
Evangélikus Elet 1998. MÁRCIUS 8. ö.oldal H&UI0JB W es s «8 „Menjünk fel mi is Jeruzsálembe! » Voltál az elmúlt vasárnap templomban? Ha igen, biztosan feltűnt valami szembetűnő változás az azelőtti héthez képest. Hát persze! Az oltárterítő! A színe most nem zöld, hanem lila volt. Ez is jelzi, hogy az egyházi esztendőben újabb ünnepkörbe léptünk. Megkezdődött a böjt. Az idősebbek már bizonyára tudják, hogy a Húsvét ünnepét megelőző időszakot nevezzük böjtnek. Ennek az ünnepkörnek az a célja, hogy felkészítsen bennünket a Nagyhétre és Húsvét fogadására, megértésére. Ebben az előkészületben szeretne szerepet vállalni a Gyereksarok is. Hétről hétre találtok majd egy képet és egy hozzá kapcsolódó történetet Jézus szenvedéstörténetéből. Kísérjük el Jézust mi is Jeruzsálembe! Áldott böjti felkészülést kívánok! CsF Jézus és kísérete Jerikó felől közeledett Jeruzsálemhez. A forró kősivatagban meredek emelkedőn kapaszkodtak felfelé. Mielőtt elérték volna Jeruzsálemet, át kellett haladjanak Betánián, ahol Jézusnak több ismerőse is lakott, például Mária, Márta, Simon és Lázár. Amikor Jézus meglátta a falu házait, így szólt két tanítványához: „Menjetek előre! Ahogy a faluba értek, találtok egy szamarat. 01- dozzátok el és vezessétek hozzám. Ha valaki megkérdezné, hogy miért teszitek, válaszoljátok egyszerűen azt, hogy Jézusnak szüksége van rá. Hamarosan visszahozzuk.” A két tanítvány előresietett, és ott találták a szamarat mindjárt a falu szélén egy kapuhoz kötve. Amikor eloldozták a kötelet, az arra járók rögtön megkérdezték: „Mit csináltok ti itt? Tietek ez a szamár?” A tanítványok így feleltek: „Jézusnak van szüksége rá. Hamarosan visszahozzuk.” , Akkor az emberek útjukra en- '&/ gedték őket. A tanítványok Jézushoz vezették a szamarat, és a hátára terítették a kabátjaikat. Akkor Jézus szamárháton átkelt az Olajfák hegyén és megérkezett Jeruzsálemhez. Tanítványain kívül még sokan kísérték őt. Ahogy a város kapujához értek, sok asszony, férfi és kisgyerek jött ki eléjük, mivel híre ment Jézus közeledtének. Egyesek a poros útra terítették kabátjukat, így mintha csak szőnyegen vonultak volna be a városba. Mások pálmaágakat téptek le az út menti fákról, és hasonlóképpen az útra terítették. Ekkor az egybegyűltek a zsoltárok könyvéből kezdtek énekelni egy ismert éneket: „Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön!” így vonult be Jézus Jeruzsálembe. Először körülnézett a városban, arra a dombra is felment, amelyen a templom állt. A templom épületét magas kőfalak, udvarok és épületek vették körül. Este azután a tizenkét tanítvány kíséretében visszatért Betániába. Werner Laubi nyomán A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest,Deák tér 4. ::: FIATA LÓKNAK Hinnem oly nehéz!? Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten! Zsolt 14,1 Megdöbbenve tapasztaltam egy nemrég lezajlott beszélgetésem alkalmával, hogy a fiatalok egy része úgy gondolkodik, mint a zsoltár által megnevezett ember. Vagyis tagadják az Isten létezését! Bár igazából maguk sem tudták megmondani, hogy milyen okból teszik ezt. Sokan úgy gondolkodnak, hogy nem az Istent kell imádni, hanem a pénzt és az embereket: mondván, az Isten csak akkor segít, ha kedve van, de ha elég pénzed van és sok barátod, akkor ezek minden gondodat megoldják. Vannak olyanok, akik egyszerűen úgy gondolják, hogy az egyház egy elavult intézmény, aminek az a szerepe, hogy a hiszékeny embereket „becsapja"! Ok azt mondják, az egyház rengeteg olyan dolgot hirdet, ami nagyon elavult és idejét vesztette. „Ma - mondják ők - a jövő a tudományban van, ami képes megmagyarázni olyan dolgokat is, amiről az egyház vagy nem beszél, vagy csak úgymond „mellébeszél”. Gondoljunk csak az evolúcióra, a föld teremtésére, vagy akár csak arra a rengeteg csodára, amit a Biblia leír. De szerencsére azok a fiatalok, akik így gondolkodnak, azok a kétkedők között is kisebbségben vannak. Vannak olyanok is, akik úgy gondolkodnak, hogy az égben vagy a földön lennie kell valaminek, ami meghatározza az emberek sorsát. Itt nem a predestiná- cióra gondolnak, hanem olyan negatív illetve pozitív terekre, mágneses kisugárzásra, ami jelentősen befolyásolja a cselekedeteinket, a velünk történő eseményeket. Tehát elismerik, hogy van valami, és szerintük éppen nevezhetjük Istennek is, ha ahhoz van kedvünk, de ez a megnevezés a lényegen nem változtat. Első hallásra talán az ő válaszuk jobbnak hangzik, mint azoké, akik kategorikusan tagadnák az Isten létét, de ez csak a felszín. Ok azok, akik előszeretettel ötvözik a keresztyén tanítást valamiféle keleti tanítással, életfilozófiával. Ebből születnek az olyan emberek, csoportok, akik teljes mértékben félremagyarázzák a Bibliát és annak tanítását. Pontosabban ezeket úgy szelektálják, ahogy az az ő szájízüknek éppen megfelelő. Nagyon veszélyesek ezek a csoportok az egyház egészére, és azokra, akik még nem ismerték meg Jézus Krisztus tanítását, vagy még csak valamilyen formában. Hisz ezek a csoportok olyan dolgokat ígérnek a fiataloknak, ami nagyon sok esetben vonzó lehet. Azt tapááztálják a közéjük keveredettek, hogy a nagy - egyházakhoz képest sokkal mozgékonyabbak. Olyan eszmékkel találkozhatnak ott, ami egy fiatal számára talán sokkal vonzóbb, mint a Tízparancsolat. Minden fiatalban ott van egyfajta vágy, hogy lázadjon azon dolgok ellen, amit az eddigi életében tapasztalt, vagy ami szerint élt. Bár tapasztalatom szerint ez a vágy csak rövid ideig él bennük. Én magam is lázadtam olyan dolgok ellen, amelyekről úgy gondoltam, hogy gátolnak engem, mind a személyes jogaimban, mind a „fejlődésemben.” De csakhamar rá kellett jönnöm, hogy ezek csak bizonyos ideig nyújthatnak szabadságot, majd utóbb súlyosabbak lesznek, mint bármilyen iga. Hisz az ember nem élhet normák nélkül, mert csakhamar káosz törne ki, nemcsak a mi életünkben, hanem a minket körülvevő dolgokban is. Magamról tudom, hogy míg a lázadás könnyű, addig milyen nehéz szembesülnünk azzal, hogy nincs igazunk. Milyen nehéz bocsánatot kérnünk attól, akit megbántottunk, hisz egy bocsánatkérés azt is igazolja, hogy beláttuk a tévedéseinket. Azok az emberek, akik csalódtak, kétféleképpen reagálják le a „bukásukat”. Nagyon sokakban egy olyanfajta űr keletkezik, ami nagyon nehezen „gyógyul”. Ezek a fiatalok nemcsak abban a társaságban csalódnak, hanem nagyon sokszor magukban is. Ok úgy gondolják, hogy ők azok, akik a teremtés vesztesei. Tapasztalatom szerint ezek a gondolatok, érzések nagyon sok esetben vezetnek depresszióhoz, és egyéb problémákhoz. A jobbik eset az, amikor felismerve az elkövetett hibákat, tudnak újat kezdeni azoknak az embereknek a segítségével, akik mellettük állnak. Nagyon fontos az, hogy akkor, ha valakiről tudjuk, hogy ilyen helyzetben van, ne hagyjuk egyedül. Nem szabad rátelepednünk, de segítenünk kell neki abban, hogy vissza tudjon illeszkedni a családjába, gyülekezetébe. Fontos, hogy megértsék, rájuk vonatkozik a tékozló fiú története. Ahogy a történetben örül az apa a hazatérő fiúnak, úgy örül az Isten is azoknak, akik megtérnek. Akik fel tudják azt a döntést vállalni, amit a tékozló fiú felvállalt: tiszta szívvel felvállalni a hibáinkat, vétkeinket és bocsánatot kérni! De ahhoz, hogy ezt meg tudjuk tenni, ahhoz tiszta szívvel kell hinnünk Istenben. A hitet pedig nem lehet kiérdemelni. A hit Isten ajándéka, O az, aki nekünk adja, tartja fenn és őrzi minden nap. Ezért neki kell hálát adnunk, és kérni, hogy segítsen minket minden napunkon. Jéckel Gábor • HETPROBAS KLUB • Kedves Gyerekek! 0 Amikor elkezdődött a Hétpróba című 0 rejtvénysorozat, azt ígértük, hogy a leg- ^ jobb megfejtők tagjai lesznek a Hétpró- ^ bás Klubnak. Nagy örömömre a klubtagok száma szépen gyarapszik Azt is ígér• tűk, hogy egy szerencsés barátunk nyá• ron táborban vehet részt. Örömmel tuda• tóm, hogy ez annyiban változott, hogy • nem csak egy szerencsés nyertest várunk nyári táborunkba, de hívjuk az egész Hétpróbás Klubot! A tábor augusztus 10-15 között kerül megrendezésre a tolna megyei Tengelicen. Emlékeztetőül elmondom, hogy az lehet a Klub tagja, aki a tizenöt feladványból legalább hetet helyesen megfejt, és elküldi a címünkre. Viszont azokat is bátorítom, akik úgy érzik, hogy már nem fog sikerülni a hét jó megoldás. Jelentkezzetek, írjatok, biztos találunk valami megoldást! Továbbra is várom leveleiteket! Sok szeretettel! Timi néni (Füller Tímea, 7054 Tengelic, Rákóczi u. 22.) Finn kapcsolat Hírek a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumból Nemrég kedves vendégeket üdvözölhettünk iskolánkban: a helsinki Ala- Malmi testvériskola háromfős delegációját. Tuula Ekdahl igazgatóhelyettes, Ulla Tiainen programfelelős és Jukka Sele- nius, a nemzetközi kapcsolatok referense abból a célból látogattak el hozzánk, hogy itteni kollégáikkal: Mózer Gabriellával és Vraukó Krisztinával egy közös programot dolgozzanak ki. (A két csabai tanárnő - a jelenleg éppen Finnországban tartózkodó harmadik társukkal, Duray Zsuzsával - a Szókratész program pályázatán 4500 ECU-t nyert, amivel egy háromhetes tanári továbbképzésen vehetnek részt Oxfordban.) A finnekkel a Comenius-1 alprogramban vesznek részt. Ennek az a célja, hogy az Európai Unió országai a jelenleg még nem uniós országokkal az oktatásban is együttműködjenek. Ez a program a 10-14 éves korosztályt fogja összekapcsolni, mert amit a mi kisgimnazistáink tanulnak a vizuális ökológiára specializálódott osztályainkban, az igen közel áll ahhoz, ami Fiatalok kérdeznek: 3. Mi lesz velünk, ha nem élhetünk házasságban? Ez a kérdés elsősorban nem a fiúkban vetődik fel, akik elérték a 18. évüket. Ők erre nem gondolnak, sőt egyesek a házasságot egy „elavult intézménynek tartják, melyben az ember egyénisége, saját akarata nem bontakozhat ki.” Ezt a kérdést több, érettségi előtt álló leány vetette fel. akikben a párválasztás a bennük szunnyadó anyaság iránti vággyal párosul. Benne van a kérdésben a félelem is. Hiába próbáltam a figyelmüket az érettségire irányítani, hogy ez legyen most a fö gondjuk. Ők azt erősítgették, hogy az érettségin túl lesznek, de azután nem segít rajtuk semmi, ha egy egész életen át egyedül kell lenniük, noha a teremtés hajnalán maga Isten mondta: Nem jó az embernek egyedül lenni, és még ígéretet is fűzött hozzá: „alkotok hozzáillő segítőtársat” (1 Móz 2,18). A másik kérdés ebben az összefüggésben, hogy milyen lépéseket tegyek a házasságom útjának egyengetése érdekében? Hogy figyeljenek rám? Ahol a fiúk az osztályban kisebbségben vannak, ott előfordul, hogy egy-egy leány összehajtogatott cédulát dob egy fiú elé. Legtöbbször jelentéktelen dolgot kémek egymástól (sokszor a tanulással kapcsolatos). De ez felveti már azt a kérdést is, hogy nem lehetnek-e a leányok is kezdeményezők a párválasztás dolgában? A Bibliában arról van szó, hogy Ádám Évát választotta társul. De bűn lett volna, ha Éva odamegy Ádámhoz, és kifejezésre juttatja, hogy szereti és vállalja vele a közösséget? Ha nem is így történt, még nem jelenti azt, hogy Éva nem figyelt fel Ádámra és nem követett el mindent, hogy a férfi mindent elhagyva ragaszkodjék feleségéhez és legyenek ketten egy testté (1 Móz 2,24) Mit tegyek akkor, ha nem lát meg a szerintem nekem teremtett Adám, hogyan hívjam fel a figyelmét, hogy itt vagyok? Mindenesetre számos módja van a tisztesség és a becsület határain belül, amikor a látás közelsége, a beszélgetés meghittsége olyan érzelmeket ébreszthet, melyek a kölcsönös szeretet tartósságát eredményezhetik. Csak ne legyen mesterkélt és erőltetett és főként ne kezdődjön a korlátokat szét- törő és feladó szexualitással, mely rövidzárlathoz vezet és kiiktatja az igaz szeretet „ biztosítékát". A fiúk általában nem ilyen leányt választanak feleségül hosszú távra és főként nem „holtomig-holtáig”. A félelmet fel tudja oldani az igére való figyelés, mely a hit bizalmát ébreszti. Rá- hagyatkozást a várakozásban Istenre, aki erősít: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak enyém vagy" (Ézs 43,1) Övéi vagyunk, mert megváltott gyermekei vagyunk. Nemcsak holtomig, hanem azután is, az örökkévalóságban. Őbenne bízva, most az érettségi legyen az első számotokra, amiért lehet imádkozni és teljes erőbevetéssel dolgozni. A sorrend ez maradjon: óra et labora. Akkor is, ha a házasság irányába érlelődik életetek. Imádkozzatok hogy „hozzáillő" segítőtársat kapjatok, akivel megoszthattok gondot és örömöt. Három dolgot szívetekre szeretnék helyezni befejezésül, mintegy „nagyapai” tanácsként. 1. Ha az érettségi után nincs lehetőségetek azonnal az általatok választott magasabb iskolában továbbtanulásra, ne „zuhanjatok bele" egy elő nem készített házasságba. Házasságpárti vagyok de nem a „hézagpótló", nem a „jobb híján” való házasságé. 2. Soha ne házasodjatok „könyörületből", „sajnálatból". A hitben élő fiatalokat fenyegeti az a veszély, hogy „sajnálatraméltó, elesett” megsegítésére vállalkoznak, akivel ezt a házasságban kívánják megtenni - mondván: majd én rendbe hozom, kigyógyítom az alkoholizmusból, a drogizmusból, az énközpontúságból, a túlzott anyagiasságból. így majd elhagyja ezt is, mint apját és anyját és ragaszkodik hozzám, feleségéhez. Nem szabad összekeverni a hitből fakadó szeretetszolgálatot, a könyörületességet a házassággal. Aki ezt teszi, pórul járhat, házassága gyorsan széttörhet. 3. Ha nem élhettek házasságban, Isten olyan közösségbe helyezhet, ahol gyermekeket nevelhettek; ahol vérszerinti, vagy munkahelyi jó közösség alakul ki, netán gyülekezeti-hitbeli közösség nyitottsága adhat igazi örömöt. Sőt láttam olyan idősebbeket, akik a „naplemente” előtt megismerkedve a szeretet sugaraiban élték boldogan életük utolsó szakaszát. Szimon János az Ala-Malmi iskolában is tananyag. Ráadásul a finn testvériskola révén egy olasz és egy norvég iskola is bekapcsolódik a munkába. A finn vendégek nevében Jukka Selenius úr nyilatkozott lapunknak. Kérdéseinkre elmondta, hogy szerinte ez a program azért rendkívül jó, mert megtanítja a gyerekeket arra, hogyan legyenek nemzetköziek. A tanulók - többek között - egy albumot fognak készíteni a feldolgozott témák alapján; a legjobb munkák egy kiállításon vehetnek majd részt. A tanárok is sokat tanulhatnak egymástól, számtalan ötlettel gazdagíthatják saját pedagógiai arzenáljukat. A közösen elkészített programot egyébként február 28-ig kell beadni. A három évre szóló együttműködést szeptembertől kezdik a programban résztvevő iskolák. A finnekkel a kapcsolat egyébként dr. Nánai László igazgatónak köszönhetően jött létre", aki szívügyének tartja, hogy a BÉG minél több külföldi kapcsolattal rendelkezzen. (Jelenleg már élő kapcsolatnak számít a finnen kívül az angol és a német is.) Vendégeink Magyarországra érkezésük után először Budapest nevezetességeivel ismerkedtek. Békéscsabán is gazdag program várt rájuk, természetesen a közös munkán kívül. A három nap alatt órákat látogattak, bemutatták iskolájukat, ismerkedtek a várossal. A félévzáró értekezlet előtt meleg szavakkal üdvözölte őket Táborszky László esperes; másnap a Városházán fogadta őket Sisák Péter alpolgármester és Tuskáné Papp Erzsébet, az oktatási iroda vezetője. Itt- jártukról hírt adott a Békés Megyei Nap, a Békés Megyei Hírlap, a Heti Délkelet. És íme: az Evangélikus Élet is. Somi Éva i----------,--------------------------------------1 Új kazetta gyermekeknek! „írok neked, Istenem...” hét levél, melyre választ várunk... A kazettáért csak adományokat fogadunk el! Kapható: Evangélikus Könyvesbolt, Üllői út 24. Huszár Gál Könyvkereskedés, Deák tér 4. Megrendelhető az Evangélikus Missziói Központ címén: 1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38. Tel: 400-3057 A H
