Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-12-20 - 1998-12-27 / 51-52. szám
10.oldal 1998. DECEMBER 20-27. Evangélikus Élet SS y fin y Ä Kedves Gyerekek! Ezzel a szép verssel szeretnék mindannyiótoknak békés karácsonyi ünnepeket és áldott, vidám új esztendőt kívánni! Pihenjetek jól a téli szünetben, legyetek sokat a szabad levegőn és használjátok ki a szabad napokat! Az idén még egyszer találkozunk! Szeretettel: Pötty bohóc A puha hóban, csillagokban, Az ünnepi foszlós kalácson Láthatatlanul ott a jel, Hogy itt van újra a KARÁCSONY. Mint szomjazónak a pohár víz, Úgy kell mindig egy kis melegség, Hisz arra született az ember, hogy szeressen, és hogy szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, Ne ünnepi foszlós kalácson, Ne díszített fákon, hanem A szívekben legyen KARÁCSONY. Az árva királylány karácsonya Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy árva királylány. Volt koronája, selyemköpenye, palotája, a palotában fényes ebédlőterme, az ebédlőteremben faragott asztala, az asztal körül száz bársonyszéke. De hiába, ha egyedül ült a száz bársonyszéken, és vacsora után nem mondta neki senki, hogy: „Jó éjszakát, álmodj szépet, kis virágom!” Egy havas téli alkonyaikor, éppen karácsony napján, a királylány a kert alatt sétált, és találkozott a rókával.- Én a királylány vagyok. Hát te ki vagy?- Én a róka.- Tudsz beszélgetni, róka? Hogyan jutunk Betlehembe? Melyik karácsonyi énekünket énekli az angyal?- Nem tudok.-Nem baj. Tudsz mosolyogni, róka?- Nem tudok.-Nem baj. Rám tudsz nézni, róka?- Nem tudok. És a róka elfordult.- Nem baj, már megszoktam. Tudod, árva vagyok.- Árva?- Nincs senkim.- Nekem sincs senkim. Magányos vagyok.- Tudod, ma karácsony van... Nem ünnepelnéd velem, róka?- ...Én? Veled?- Meghívnálak a palotámba... Fagyöngyöt tennék az asztalra, meg fenyőágat, meg almát, és kívánnánk egymásnak valamit. Én azt kívánnám neked, hogy: „Jó éjszakát, álmodj szépet, kis virágom.” A róka erre megfordult. Egyenesen ránézett a királylányra.- Köszönöm, hogy rám néztél, édes róka! Vacsoráztál már?- Még nem.- Vacsorázzunk együtt!- ...Együttt?- Gyere el hozzám.-Nem bánom... Elindultak a palota felé. Ahogy ott mentek a hóban, és gyűjtögették a fagyöngyöt meg a fenyőágat, hirtelen fényes csillag gyűlt az égen.-A karácsonyi csillag! Éppen a fejünk fölött áll! Kívánjunk valamit! Fölnéztek a csillagra. A királylány azt gondolta:- Bárcsak megtahulna mosolyogni ez a kedves róka! A róka azt gondolta:- Árva szegény. Megpróbálok kedvesebb lenni hozzá. Együtt díszítették fel az asztalt.- Jó étvágyat, róka!- Jó étvágyat, királylány.- Szép karácsonyt!- Neked is, királylány. Olyan jóízűen vacsoráztak, mint még soha. Végül csak egy piros alma maradt a tálban. A királylány kézbe vette és félbevágta az almát. Egyik felét a rókának adta, másik felét a saját tányérjába tette, és azt mondta: „Ha hosszú útra mégy, és eltévedsz, gondolj arra, akivel almát ettél karácsonykor.” A királylány és a róka soha többé nem élt árván vagy magányosan. Együtt maradtak a palotában, és minden este így búcsúztak el egymástól: „Jó éjszakát, álmodj szépet, kis virágom.!” Döbrentey Ildikó: Égből pottyant esti mesék. A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK rr Jézus, mert O a megígért... szabadító! Fiút fog szülni, akit nevezzetek el Jézusnak, mert O szabadítja meg népét bűneiből. Mt 1, 21 ,A wesztfáliai béke Európája” - a Hadtörténeti Múzeumban Napról-napra érkeznek meghívók a főváros különböző helyein rendezett kiállításokra, tudományos és művészeti emlékezésekre, nagy események ünneppé avatott évfordulójára, de ritkán csenget a postás olyan rendkívüli és egyedülálló eseményre szóló meghívóval, mint a közelmúltban történt: hadimúzeumban kiállítás egy békekötésről! A Hadtörténeti Múzeum először rendezett békekötésről kiállítást és ezzel első ízben állított emléket a 350 esztendeje megkötött wesztfáliai békeműnek Magyarországon. A békekötés előzményei, a négy évig tartó tárgyalássorozat eseményei - iskolai történelemkönyvekből is kimaradt történések - most valós dokumentumokkal, kortörténeti képekkel, tájékoztatásokkal kerültek a látogatók elé. Nem véletlen, hogy a „Theatrum Europaeum ” - A vesztfáliai béke Európája címmel rendezett emlékeztetés megnyitójára olyan sokan érkeztek és nemcsak a fővárosból. A rendkívüli tárlatot megnyitó R. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár, a történelemtudományok doktora azt mondta beszédében, hogy ez a kiállítás „sokkal több, mint rendhagyó különlegesség. „Európai jelenlétünk múltja, jelene és talán, szeretném remélni, sőt bízom benne, a jövője is. ” Megnyitó beszédében a békekötések rekvizitumait elénk táró kiállítást histográfiai jelentőségű eseménynek említi, mert Magyarország történetében először fordul elő, hogy a wesztfáliai békéről megemlékezik. Előadását tartalmilag rövidítve, nehéz lenne ismertetni, mert a „Theatrum” kifejezés megmagyarázásától, - mely lehetett uralkodói megjelenés reprezentációs tere, Zrínyi a háborút említi „nagy the- atrum”-nak, de jelenthet világűrt, az égboltozat rendjét, a csillagok és bolygók kiszámítható és ütközésmentes pályáját - úgy vezet végig a békekötés előzményein, egyes fázisain, a magyarság európai jelenlétén”, ahogy azt iskolákban kellene tanítani. Érdemes idézni a professzor asszony szavait: „1648. október 24-én a wesztfáliai békével ezt az égi theatrumot vélték megvalósíthatónak. Hogy a harmincéves háborúval együtt az öldöklések évszázadait is lezárják, kijelentik: „Pax sit Christiana, Universalis et Perpetus” - Vagyis érvényesüljön a kölcsönös megértés. Foglalja magába Európa minden országát egységesen, hogy legyen esélye a jövőre valamennyi nemzetének. Mégpedig úgy, hogy tárgyalásokkal, részletegyeztetésekkel megszerkesztett hatalmi erőegyensúly biztosítsa a békét, „az emberi dolgok nyugodt szabadságát”, ahogy azt Nadányi János Apáczainak ajánlott Grotius értekezésében megfogalmazta. Wesztfália alapelve tehát: „legyen a béke keresztyéni, általános és állandó...” Említette a wesztfáliai békemű létrehozásában közvetett módon résztvett magyar politikusokat, mint Bethlen Gábort, aki sokszor elmondta, ha jövőt akar az ország, akkor a nemzetközi diplomácia szintjén kell résztvennie a békekötésben, mert a „béke a legnagyobb bölcsesség és eszesség”, legfőbb cél pedig „a szélit békesség megszerzése”. Idézte I. Rákóczi György fejedelmet, békebiztosainak adott instrukciójából: „Az mi szegény nemzetünket az békességnél egyéb meg nem tartja.” így került a wesztfáliai békébe „Mi a béke fiai vagyunk”, Erdély uralkodóját független fejedelemként foglalták bele a wesztfáliai békeszerződésbe. „A magyar politika Jelentősége, mint az európai hatalmi egyensúly, a béke- rendszer, a keresztény szolidaritás története, mint pedig Magyarország története szempontjából mindmáig csaknem teljes ismeretlen a nemzetközi irodalomban. Tankönyveink is hallgatnak róla. Pedig kiegyensúlyozott, tárgyszerű önértéktu- datunk építője lehet és méltó, megszenvedett belépő a 21. századba. Lemondani erről több, mint bűnös mulasztás ” - fejezte be rendívül sokat mondó megnyitó beszédét R. Várkonyi Ágnes. A tartalmában, rendezésében, a jól válogatott dokumentumok, bemutatásában rendkívüli - és nagyon is időszerű - kiállítás a Hadtörténeti Múzeum két munkatársának, Kreutzer Andreának és Szolenczky Emesének ötlete és rendezése nyomán jött létre a Budai Polgári Casino, a Hadimúzeum Alapítvány, a Hadtörténeti Múzeum és az Országos Széchenyi Könyvtár segítségével. (A kiállítás december végéig tekinthető meg.) Schelken Pálma Talán mindannyian megtapasztaltuk, hogy a legnehezebbek a várakozásból az utolsó percek. Mert akkor már mindany- nyian megtelünk valami megfoghatatlan, megmagyarázhatatlan belső feszültséggel! Mert tudjuk, hogy be fog következni az, amire eddig vártunk, de az utolsó időt nehezen viseljük a belső feszültség miatt. Mert ekkor mindannyian szeretnénk sürgetni az időt. Milyen jó lenne, ha mindezekre a dolgokra nem kellene vámunk, hanem már itt lennének. Már csak mi is benne lennénk! Már szinte érezzük azt a hangulatot, ami el fog jönni. Látjuk lelki szemeink előtt a velünk örvendezők arcát, örömét... Érezzük is, mert az emlékezetünkből szinte felkúszik a tudatunkba valami emlékfoszlány, arról, hogy miképpen is volt ez az elmúlt években. Felidézzük mindazt, ami kellemes és szép volt, hogy ezzel is mulassuk az időt, de nagyon sok esetben ez csak megnehezíti a várakozásunkat. Mert felidézhetjük azt, ami már elmúlt, és tervezgethetjük, hogy milyen is lesz az új, ami még előttünk van, de mindez csak még nagyobb bizonytalanságot vált ki belőlünk, mert biztosan nem tudhatjuk, hogy milyen is lesz az idei ünnep. Várakozunk, mert nemcsak testi értelemben van szükségünk Krisztus eljövetelre, hanem sokkal inkább lelkiekben. -Mert a hosszú év alatt elfáradtunk, elcsi- gázódtunk és nagyon hiányzik valami töl- tekezés. Ilyenkor karácsony előtt minden felgyorsul körülöttünk és valahol bennünk is. Mert ilyenkor még rohangálunk egy meg nem vett ajándék után. készülődünk, hogy majd akkor ott az ünnepen minden jól menjen és a család idilli hangulatát ne zavarja meg semmi. Szinte már észre sem vesszük, hogy ezeknek a földi dolgoknak a hajszolásával, csak egyre jobban mélyítjük magunkban az amúgy is meglévő űrt. Mert ilyenkor csak kicsinyes és emberi dolgokra figyelünk, és a lelkűnkön meglévő sebeket nem ápoljuk, mondván, mert az úgyis ráér. Pedig legbe- lül nagyon jól tudjuk, hogy ez nincs így! Valahol lelkűnkben megfogalmazódott egy vágy, egy várakozás, talán még nem állt össze teljes képpé, de ott van bennünk és elevenünkben él! Baja Mihály ezt a feszült várakozást így fogalmazza meg: Ádvent című versében: Küldj Valakit a te nevedben, Rá milliók ím, várva várnak Kit prófétáltál az atyákban: Küldj Szabadítót a világnak. Kérek hát mindenkit, ki ezeket a sorokat olvassa, hogy álljunk meg egy kis időre! Pihenjünk meg, és figyeljünk egy kicsit arra, amit a lelkünk üzen nekünk megfáradt testünkön keresztül. Álljunk meg és tudjunk rácsodálkozni azokra a dolgokra, amik minket körülvesznek gyermeki hittel, hogy a várakozás ne csak egy feszültséggel teli időszak legyen, hanem olyan valami, amikor is érezzük, érzékeljük a minket körülvevő világ minden rezzenését. Várakozzunk gyermekien tisztán, előítéletek nélkül, elvárások nélkül, hogy megélhessük újra és újra a várakozás és az ünnep fenséges csodáját! Jéckel Gábor Várjuk az Urat! Nagy örömmel készültünk a hittanos gyerekekkel a Borsod-Hevesi egyházmegye gyermeknapjára. Jó volt találkozni ismerős gyerekarcokkal, és megismerni új testvéreket. Sándor Frigyes miskolci lelkész köszöntött bennünket, - a Fancsalról, Ózdról, Miskolcról jövő gyerekeket. Boldogan énekelte el minden csoport a kedves énekét, s utána közösen tanultunk újat. Mt 24,37-41 alapján hallgattunk áhítatot. Erről a történetről megnéztünk egy videofilmét is, majd bibliai verseny következett arról, kiben mi maradt meg ebből a ma is aktuális történetből? Figyelünk-e arra a Jézusra, aki szeretne minket is bevinni, már nem a Noé bárkájába, hanem az O országába! Nyitott szívvel fogadták a gyerekek. Ezután örömmel játszottak az udvaron, majd a gyülekezet vendégszeretetét élvezhettük és a záró pillanatokban meghallgattuk Győri János Sámuel lelkész és gyülekezeti ifjúsága énekét. Egymás kezét fogva imádkoztuk el a Miatyánkot, de szeretnénk, ha egymás lelkét, életét ugyanígy nem engednénk el! Boldogan voltunk újra együtt ezen a gyermeknapon. Tóth Melinda Anna y VIII. Hittanverseny 1999. április 17-18. V. Piliscsaba I., 13-16 évesek részére 1. 2 Móz 1.: Izrael fiai elszaporodnak Egyiptomban, egyiptomi elnyomás 2. 2 Móz 2.: Mózes születése, gyilkossága és menekülése 3. 2 Móz 3-4. Mózesnek megjelenik Isten, elhívás, küldetés 4. 2 Móz 5. és 6,1-13.: A fáraó elutasítja Mózes és Áron kérését, az Úr megújítja ígéretét 5. 2 Móz 7-10.: Újra a fáraónál, 10 csapás 6. 2 Móz 11; 12,34-50; 13.: Készülődés a kivonulásra, az Úr vezeti Izraelt 7. 2 Móz 14-17.: Üldözés, fúrj és manna, Amálék elleni harc 8. 2 Móz 18; 17-27.: Bírák 9. 2 Móz 19; 20,1-17; 23,14-19.: Izrael a Sínai-hegynél 10. 2 Móz 24.: Szövetség megkötése, Mózes 40 napig a hegyen 11.2 Móz 32.: Áron, aranyborjú, Mózes a táblákat összetöri 12. 2 Móz 34.: Új kőtáblák, Mózes arca sugárzik VIII. Hittanverseny 1999. április 10-11. Piliscsaba II., 8-12 évesek részére Képes Bibliából (Szent István Társulat átdolgozása): 98.0.,102.O., 108.O.,110-119.o„120.O.,122.0.,128-129.0.,133-134.0., 136. o„ 138. o„ 148. o., 154. o„ 156. o. Jelentkezési határidő: 1999. március 15. Cím: Csoszánszky Márta - OBVH1147 Budapest, Lőcsei út 32.
