Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-02-08 / 6. szám

2.oldal 1998. FEBRUÁR 8.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

r

Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. (Dán 9,18)

UA9ÁRKI&P Ekkor magába szállt és ezt »ftönnNHr mondta: Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. (Lk 15,17.18- 19 (JSir 1,18; Zsolt 51,1-21; lKor 9,24-27; Mt 20,1-16)

Mécs László:

A tékozló fiú hazatér (részlet)

Elég volt. Nincs már botomon kéreg: lerágta csúnyán szám.

Az örökségem odalett, g Megyek haza. így koldusán ha befogad atyám, hazám.

Atyám, Teremtő, Atya vagy!

Azt tedd velem, arait akarsz.

Roncsolt botomayszívemet ültesd keretedbe s újra szép riigyes lesz s arcom Isten-arc...

HÉTFŐ Böneim összecsaptak fejem fölött, Súlyos teherként nehezednek rám. Zsolt 38,5 (ÍJn 1,8; lSám 15,35b-16,13;,Ef 3,1- 13) Simul Justus et peccator - a Krisztus által megváltott ember egyszerre igaz és bűnös. Igaz, mert Krisztus érdeméért megállhatunk a szent Isten előtt, de ugyanakkor bűnös is, mert állandóan eltévedünk a vétkek útvesztőiében. Mit tehetünk e két élet között őrlődve? Csodálatos lehetőség a bűnbocsánat. Kiapadhatatlan az Úristen szeretető, csak merjünk mindig hozzá menni, és neki átadni újra és újra egész életünket, problémáinkat, örömeinket!

Jézus Krisztus mondja: Én vagyok az

út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Jn 14,6 (Zsolt 143,8; Fii 1,27-30; Ef 3,14-21)

Az „én vagyok” mondások titokzatosságát, je- lentésámyalatait évszázadok óta kutatják a teológusok. „Vagyok, aki vagyok”- szól az Isten, Fia pedig azt mondja, én vagyok az ajtó, a világ világossága, a jó pásztor, az út, az igazság az élet. Beszédes képek ezek, mindegyik csodálatosan fejezi ki az Atya és a Fiú egységét és hív bennünket is követésre, hogy részesei lehessünk az örök harmóniának: Isten gyermekeiként, az ő nagy családjának tagjaiként.

ppn jfl Meghallgatta könyörgésemet az Úr, MCKUm imádságomat elfogadta az Úr. Zsolt 6,10 (Jn 16,23; lMóz 6,9-22; Ef 4,1-6) A zsoltá- ros öröme, ujjongása ismert előttünk, hiszen mi is hányszor mondhatjuk el: imádságunk meghallgatást nyert. De mit mondjunk olyan meg- jegyzésekre, amikor embertársaink vaksággal, süketséggel vádolják Istent? Vagy talán már mi is éreztünk hasonlót? Isten nem szeszélyes, mindig velünk van, nem csak olyankor, amikor „kedve van”. Az ember szemén azonban gyakran van hályog, füle bedugul és nem látja azt, ami a napnál is világosabb, nem hallja a tisztán csengő hangot, szót. Urunk, segíts rajtunk, gyógyítsd meg vakságunkat, süketségünket!

fCliTÓDTnif Áldott a mi Urunk Jézus Krisz- woU I wit I vlV tus istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Ef 1,3 (Zsolt 9,3; lKor 3,5- 10; Ef 4,7-13)

így az új év elején sok sikert, szerencsét és Isten áldását kívánjuk egymásnak. Mi a különbség szerencse és áldás között? Szerencse, siker mindaz, ami a jólétünkhöz szükséges: egészség, ö|öm, barátok, társ, munka. De az emberi életnek nem csak napos oldala van. Lesznek idétyis nehéz, már-már megoldhatatlan feladatok, csalódások, melyeket fel kell tudnunk dolgozni, nehézségek anyagi, lelki téren. Az áldás nem más, minthogy ezekben a legsúlyosabb helyzetekben is érezzük Isten szeretetét, reménységet, és olyan erőt, melyet egyedül Ő képes adni számunkra. Az áldás azt jelenti, hogy nem véletlen, hogy jól megy sorunk, hanem az élő Isten őrzi lépteinket mindennap.

Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, IfCW IEIV vagy m;nt a júh meiy némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Ézs 53,7 (Jn 19,10-H; Mt 10,40-42; Ef 4,14-16)

Szótlanul tűrni valami kellemetlent, valami igazságtalanságot, kínzást, verést, egyike a legnehezebb dolgoknak. Mi szeretnénk, ha mindig a miénk lenne az utolsó szó, ha bebizonyíthatnánk -mindenkinek-, hogy nekünk van igazunk. Imádkozzunk bölcsességért, hogy tudjuk, mikor van a szólás ideje és mikor a hallgatásé.

<$70MRAT Amit korábban megírtak, a mi ta- oz.UMB«1 nításunkra írták meg, hogy az írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk. Róm 15,4 (Hós 8,12; Lk 17,7-10; Ef 4,17-24)

A Szentírás kiapadhatatlan forrása az ember életéhez szükséges legalapvetőbb iránymutatásnak. De néha elgondolkozom azon, milyen jó lenne, ha még pontosabb információkat, konkrét navigálást kapnék Istentől: hogyan, merre tovább... A legtöbb, mi adható, benne foglaltatik az írásokban! Tanuljunk olvasni a sorok között is, fedezzük fel azt az értéket, ami nem pótolható sem emberi bölcsességgel, sem erkölcstannal, sem válságkezelő-terápiákkal !

Krska Mária

Igefények a hétköznapokban:

Megkérdezted-e? (IKrón 14,8-16)

Szokás manapság mindent a rohanó élet diktálta tempóra fogni, - kevés az időm, mert... nincs rá időm, mert... Még a hívő keresztyén életben is tetten érhetjük EZT!

Valóban ez az igazi ok? És ha még így lenne is, - ennyire „diktálnak” a rajtunk kívülálló erők? Ha az ok-okozat összefüggését keressük, vajon nem az áll mögötte, - hagyjuk magunkat sodortatni?! - Ha igazán akarnánk, vajon nem változhatna-e meg sok minden, amire most még nem futja az időnkből?

Hogyan indulunk neki az ismeretlen napnak? - Reggel, mielőtt elkap a körülmények „sodra”, - valóban akarjuk-e megtudni mindenekelőtt: „ Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? " - Mennyi időt szánunk erre az elcsendesedésre, - naponta mennyit kalkulálunk be a reggeli csendesórára? - Mennyivel kelünk fel előbb, hogy legyen idő erre? - Bizony: Ez rajtunk, az akaratunkon múlik!

Dávidról azt olvassuk a fenti igehelyen, hogy amikor Izráel királyává kenték, - tehát egy egész ország gondja, baja nehezedett rá, hiszen felvonultak ellene a régi ellenség képében a filiszteusok... „Ekkor megkérdezte Dávid az Istent: Fölvonuljak-e a filiszteusok ellen? Kezembe adod-e őket? ” - Bár ezt, kivonult ellenük... Tehát rögtön tett egy olyan lépést, amit a körülmények „diktáltak”, - de nyomban utána megállt és megkérdezte az Istent, - mi legyen a következő lépés. Uram, Te mit akarsz, hogy cselekedjem? Melyik az az út, ami egyezik a Te gondolatoddal és melyik az az út, amelyen Te velem leszel? „Kezembe adod-e őket?”

Mindebből megtudhatjuk Dávid győzelmének a titkát! - Nemcsak azt, hogy mielőtt teszünk valamit meg kell kérdezni az Urat, - mi az 0 akarata? Dávid kérdése Istene felé feltárja mélységes hitét abban, hogy áldás, győzelem csak ott lehetséges, azon az úton, amelyen az Úrral járunk. - Eszébe se jut hányán vagyunk mi... és ha mi többen vagyunk,

biztos a győzelem! - Vagy, ha kevesebben vagyunk, akkor még többeket kell összetoborozni! - Vagyis emberi ésszel megtenni, ami tőlünk telik, - és esetleg ahhoz, amit, jónak” látunk tenni, „kérni” Isten segítségét!

Imádkozó, hivő keresztyén életünk vajon hogyan zajlik? Döntéseink előtt megkérdezzük-e az Urat, - keressük-e, várjuk-e Isten válaszát, vezetését, és aszerint cselekszünk-e?

Dávid konkrét választ kapott: „ Vonulj fel, kezedbe adom őket!" Dávid engedelmeskedett, és győzött!

Később újra megismétlődött mindez. Újra ellepték a filiszteusok a környéket. És csodálatos, amit Dávid tesz. - Nem elégedett meg Istennek egy korábbi vezetésével.

Nem „tudta le” az Isten akaratát egy válasszal, - Dávid újra megkérdezte Istent. És valóban, - Istennek erre a hasonló, de mégis új helyzetre: új napi parancsa volt Dávid számára. Nem úgy, ahogy korábban, - most más volt az isteni vezetés és ígéret; „mert előtted megy az Isten." - És Dávid úgy tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki... „és «híre ment« Dávid győzelmének és az Úr rettegést keltett iránta valamennyi nép között. ”

Isten tehát nemcsak egyszerűen „győzelemmel” áldotta meg Dávidot istenfélelméért és engedelmességéért, - hanem, mivel az Úr erejével győzött Izráel Istene dicsőségére, - a további támadásoktól meg is védte azzal, hogy „rettegést keltett iránta”.

Ha jobban tisztában lennénk Isten akaratát keresve, engedelmességeink isteni áidásfolyamainak felmérhetetlen lehetőségeivel, - bizonyára komolyabban vennénk ennek feltételét is:

„ Megkérdezted-e az Urat? ”

Pásztor Jánosné Tamási

Az önvizsgálat legegyszerűbb módja az imádság. Ha imában Istennek gyónod meg hibáidat, ezzel bejárod személyednek minden zegét-zugát, mert az ember, imájában, őszintére- vetkőzik Isten előtt; önmagának folyton hazudozik, de Istennek nem mer hazudni.

Weöres Sándor

HETVENED VASÁRNAPJA

ISTEN HÍV A SZŐLŐJÉBE Mt 20,1-16

Jézus egy alkalommal példázatban beszélt arról, hogy az élenjárók még veszíthetnek, és a veszteseknek kikiáltottak még győzhetnek. A szőlőmunkásokról szóló példázatban a gazda fáradságot nem ismerve, egy nap ötször is kiment a piacra, hogy munkásokat fogadjon fel szőlőjébe. Nagy segítséget nem remélhetett a későn munkába állóktól, mégis alkalmazta őket. Nekik az is jutalommal, fizetséggel ért fel, hogy nem tétlenséggel töltötték a napot. Semmit sem sejtettek abból, milyen meglepetést tartogat számukra a nap vége. Téged mikor szánt meg az Úr? Életed hajnalán vagy életed alkonyán küldött ki szőlőjébe?

A példázat nem beszél a napszámosok munkában együtt töltött idejéről. Mindenesetre úgy gondolom, hogy békességgel megfértek egymás mellett a más és más időpontokban érkezett csoportok. A korábban érkezettek eligazították a későbben jöttékét. Örülhettek is az újaknak, az erősítésnek. így legalább a kijelölt munkát biztos el tudják végezni. Az Úr szőlőjében te hogyan végzed a rád bízott feladatot? Milyen szívvel fogadod az újonnan jöttékét, a későn érkezőket? Hogyan fogadod a hittanosokat az istentiszteleten és a konfirmandusokat a gyülekezetben? Segítesz-e olyanoknak, akik még nem találták meg helyüket a gyülekezetben? Mi a véleményed azokról, akik már régen ott dolgozhatnának veled együtt az Úr szőlőjében, de csak most érkeztek meg? Talán vannak olyanok is, akik sosem akartak az Úr napszámosai lenni, most az O kegyelméből mégis azok.

Örülsz-e a segítségnek?

Amint beesteledett a vincellér hozzáfogott a napszám kifizetéséhez úgy, hogy elsőként az utoljára

érkezettek kapták meg bérüket, legvégén pedig azok, akik egész nap kint dolgoztak a szőlőben. Az utóbbiak nagyon meglepődtek amikor ők is ugyanannyit kaptak, mint a későn munkába állók. Reggel még elégedettek voltak bérükkel, azonban estére egy teljesen új nézőpontból értékelték helyzetüket. Reggel még örültek, hogy a gazda felfogadta őket, a nap végén viszont zúgolódni kezdtek ellene. A gazda nem volt igazságtalan, amikor egyforma bért adott mindenkinek. Kinek az egyesség, kinek a jó szíve szerint fizettette ki az egy dénárt.

Az Istentől ajándékba kapott örök élet nem a szolgálatában eltöltött idő alapján kerül kiszámításra. Sem aszerint, hogy ki milyen tisztséget töltött be a gyülekezetben: lelkész, felügyelő, presbiter vagy gyülekezeti tag volt. Ebben csak Isten kegyelmére hagyatkozhatunk. Helyesebb, ha az Úr munkásai a „ később érkezettek ” alázatosságát követik, és hálásan fogadják el, mint meg nem érdemelt jutalmat, az örök életet.

Kegyelemnek tekintse mindenki, Isten külön ajándékának, ha életében nem volt értelmetlen, hiábavaló várakozás, az Úr már „reggel” megszólította, felfogadta és munkába állította „szőlőjében.”

Ámen.

Babka László

Imádkozzunk!

Urunk köszönjük, hogy megszólítottál és elhívtál Fiad, Jézus Krisztus követésére. Köszönjük, hogy kegyelmedből az örök élet ajándékát adod nekünk életünk végén. Kérünk segíts, hogy hűséges munkával szolgáljunk Néked életünk minden napján. Ámen.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. február 8.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Szalay Tamás; de. 10. (német) Dietrich Tig- gemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. n ,§-,É9Z#ty Éva; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bá- lintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) ifi. Cselovszky Ferenc; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél

10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél

11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (vespera) Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rőzse István; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv, családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de.

10. ifi. Kendeh György; du. 4. szeretetvendégség, dr. Szabó Lajos; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél

10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Sánta Anikó; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. 1 dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVH., Tessedik tér. de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

HETVENED VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: lKor 9, 24-27; az igehirdetés alapigéje: Mt 20,1-16.

HETI ÉNEKEK: 320, 363

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán február 9-én, hétfőn

13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor.

Ó, én lelkem mért csüggedsz el? (341. ének)

I. Frigyes Vilmosról mondják, hogy halálos ágyán, - 1740. május 31-én - azt kérte, hogy ezt az éneket énekeljék. De a második versnél, amely német eredetiben így hangzik: „mezítelenül fogok elmenni is” - azt mondta, ez nem igaz, mert őt egyenruhában fogják eltemetni...

Mielőtt ezen az anekdotán fölényesen mosolyognánk, tegyünk egyszer magunkkal próbát, hol mondanánk mi ellent az éneknek? Olvassuk egyszer végig, valamennyi versszakát magunkra vonatkoztatva és jelöljük meg azokat a helyeket, amelyeknél azt kellene mondanunk: ez még nem így van nálam. Az ősi emberi kérdés, hogy miért annyi a szenvedés ezen a világon, a második versben olyan választ kap, hogy éneklésre késztethet minket is:

„Földi kincsem, testem, lelkem,

Mindenem, Istenem kegyelméből nyertem.

Ha Ő mindezt visszakéri, Nem bánom,

Őt áldom, Ajkam Őt dicséri ”

Gerhardt Pál az ének fő mondanivalóját Jób könyvéből (1:21, 2:10, 5:17,19, 19:25-27) és az Újszövetség üzenetéből vehette. Ha szenvedésben, csalódásban nyitott szívvel végig olvassuk ezt az éneket, vagy elénekeljük, lehetővé teszi, hogy keserű dac, fáradt rezignáció, - netán Isten elleni lázadás helyett, - olyan erős támaszt találjunk, hogy benső meggyőződéssel, hittel tudjuk vallani a 3. vers bizonyságtételét:

„ Ha Ő súlyos terhet rak rám,

Érjen bár bú és kár, Ugyan mért aggódnám?

O bölcsen azt rám mérte,

Tudja jól, Mikor, hol jöjjön segítségre ”

Gáncs Aladár