Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-12-06 / 49. szám
Evangélikus Élet 1998. DECEMBER 6. 3.oldal Folytatás az első oldalról az elhangzott előadásokból. Nem csoportosítva, nem rendszerezve, gondolatébresztésként csupán, mert számomra is az volt: • A magyar városok extenzív iparosítás eredményei, a beköltözők lakóhelyet cseréltek, de közösséget nem találtak. A városok így a menekülés helyei, de nem menedékhelyek. Közösséghiány és értékhiány jellemzi őket. • A modern társadalmat az átmenetiség jellemzi. Minden csak egy pillanatig érvényes. Rövidtávú. A gyors megtérülés reményében teszünk bármit. • A magyar város éhezik a jóhírre és a közösségre. Vagy sikerül közösségeket fölkínálni, amelyek az evangéliumot sugározzák és Isten szeretetét láthatóvá teszik, vagy nincs esélye az egyháznak a nagyvárosban. • Az emberek sérülékenyek. A szabadság és a remény üzenetére várnak. Nem tanácsot kell adnunk nekik, hanem elmondani a jóhírt, azt, amit Jézus értünk tett. • A modern keresztyénség kulcsfigurái a laikus hívők. Akik munkahelyen és á hétköznapi élet ezerféle területén képviselhetik Isten szeretetét. Az igazi kihívás így hangzik: légy Eszter és légy Dániel a magad városában! • Ma a misszióért nem kell messzire menni. Az egész világ jelen van egy világvárosban. Ez csak méreteiben új helyzet. A bibliai városok kicsik voltak, mégis a pluralizmus központjai. • Hogyan lehetünk hatékony egyház? - ez ma a kérdés. A felekezeti versengések ideje annyira lejárt, hogy ebben a vonatkozásban csak nevetséges erőfeszítéseket tehetünk. • Hiába piszkos, sötét, büdös és zajos, megszerettem a várost, amelyet otthonommá fogadtam. Egyik kezem fogja a Bibliát, másik öleli a várost. • Minden városlakó négy kapcsolati világban él: biológiai kapcsolatát a család, földrajzit a lakóhely, hivatásbeli kapcsolatát a munkahely és szabadidős kapcsolati világát a barátai jelentik. Egy száztagú gyülekezetei tehát legalább megnégyszerezhetünk - főként ha figyelembe vesszük, hogy a keresztyének 90 %-a egy másik emberrel való kapcsolata által lett keresztyén. • A lelkész legfontosabb feladata ma, hogy kiképezze, felfegyverezze gyülekezeti tagjait, mert nem az a fontos, hogy hányán jönnek hallgatni téged, a lelkészt, hanem az, hogy elküldd őket, hogy a maguk helyén az evangélium szószólói legyenek. A misszió célja, hogy az egész egyház vigye a teljes evangéliumot a teljes embernek az egész világon. Új, friss, régi gondolatokat is új módon kezelő szemléletmód jellemezte a Missziói Intézet konzultációját. Erre van szükség, ha a nagyvárosi misszióra gondolunk. Hasonló módon kellene szembesülnünk keresztyén küldetésünk sok más feladatával és munkaterületével is. Szabóné Mátrai Marianna Reformáció napján Wittenbergben LVSZ-konferencia megigazulásról és globalizációról A Lutheránus Világszövetség Teológiai és Tanulmányi Osztálya október 27-31. között konferenciát rendezett „Megiga- zulás a mai világ összefüggésében ” címmel. A helyszín kiválasztása jelképesnek is tekinthető: a megigazulás bibliai üzenetének és világunk mai gondjainak szembesítése a reformáció bölcsőjénél. A világ minden tájáról érkezett 70-80 résztvevő előadásokat hallhatott a globalizáció általános problémáiról és ezeknek az egyes földrészeken való jelentkezéséről. Christian Krause braunscheweigi püspök, az LVSZ elnöke megnyitójában arra figyelmeztetett, hogy a reformáció üzenete a társadalomra, a politikára is igen nagy hatással volt - , hiszen a kegyelem a társadalom iránti felelősségre is indít. Ma is igaz, hogy a hit tüze nélkül nem lehet a hit társadalmi következményeiről gondolkodni. Keresztyén felelősséggel ma is figyelmeztetnünk kell a döntéshozókat a határátlépésre. A géntechnikai eljárásokkal kapcsolatban például így tehetjük fel a kérdést: „Kié az ember építési terve? ” Reinhard Höppner szász-anhalti tartományi miniszterelnök szerint Luther óta radikálisan megváltozott a világ, ezért kételyek ébredhetnek egyesekben, hogy az ő gondolatai alkalmazhatók-e a mai korra. Mégis, többek között azért is lehet, mert ő is jelentős változások koráA vártemplom ún. tétel-kapuja (Thesentor). Az eredeti fakapu 1760-ban elégett, a mostani bronzkaput 1857-ben öntötték a 95 tétel szövegével, a kép Luthert a Bibliával és Melenchtont az Ágostai Hitvallással ábrázolja a kereszt alatt. Kétszáz éve született Rázga Pál, a magyar szabadságharc vértanúja Az 1848-49. évi szabadságharc forradalmi küzdelmeibe a honvédek és gárdisták mellett egyszerű polgárok és protestáns lelkészek is bekapcsolódtak, mert abban a vallásszabadság felvirradásának hajnalát látták. Közéjük tartozott Rázga Pál pozsonyi evangélikus lelkész is. A Pozsony melletti vegyes nemzetiségű Bazin (ma Pezinok) községben 1798. december 10-én született. Gimnáziumi tanulmányai után Pozsonyban készült a lelkész pályára. Tanárai, megtapasztalva kiváló értelmét és szorgalmát, 1821-ben a bécsi teológiára szóló ösztöndíjjal jutalmazták. 1823-ban avatták lelkésszé. Lelkészi szolgálatának első 12 évében ausztriai gyülekezetekben munkálkodott. Korutánskból 1835-ben hívta meg lelkészéül Modor gyülekezete. Itt figyelme a gyülekezeti munkán túl az egyházmegye lelkészcsaládjainak gondjaira is kiterjedt. Megszervezte a lelkészek gyámintézeti alapját. Kiváló szervező képességének hamarosan híre ment. Erre való tekintettel kapott meghívást Prága evangélikus gyülekezetébe. Vonzó igehirdetéseivel nagy népszerűségre tett szert. Hamarosan új parókia és iskola építésébe kezdhetett. Eredményes munkájával kihívta maga ellen az ottani katolikus esperes sorozatos támadását. Abban az időben az evangélikus egyházat csak bevett felekezetnek tekintette az állami hatalom, a római katolikus volt az uralkodó vallás. Az evangélikus lelkészeket különösen a vegyesházasságban élők lelkigondozása miatt érték támadások. Prágában ilyen ügy miatt éppen bírósági eljárás volt folyamatban Rázga ellen 1846 tavaszán, amikor Pozsonyból meghívást kapott. Valószínű, ez is befolyásolta, hogy minden fontolgatás nélkül elfogadta a felajánlott pozsonyi lelkészi állást. Kumlik Emil feljegyzése szerint pozsonyi beköszöntő beszédében többek között ezt mondta: „Kedves gyülekezet, minden erőm és képességem nektek ajánlom, de életem hazámat illeti. ” Gyülekezeti munkája mellett a politikai eseményekbe is bekapcsolódott. Mint hazafi, támogatta Kossuth függetlenségi törekvéseit. Egyházi érdek vezette a vallásegyenlőségért és a szabadságjogok ki- szélesítéséért folytatott küzdelemben. Az egyházszeretet és a hazaszeretet kettős szent érzelme vezette. Templomi beszédeiben a szabadság- harc támogatására és áldozatvállalásra buzdította hallgatóit. Rendszeresen imádkozott az istentiszteleteken a szabadságharc győzelme érdekében. Forradalmi bizottság megalakításán munkálkodott. Nemzeti gárdát szervezett s annak munkáját nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is támogatta. A császári csapatok végül mégis leverték a szabadságharcosok küzdelmét s megszállták Pozsonyt. Rázgót barátai menekülésre és rejtőzködésre bíztatták. O ezt elutasította. Tanácsomra eddig a gyülekezet sok tagja fegyvert fogott a szabadság érdekében és életét áldozta. Alávaló gazember volnék, ha most megszöknék". A császári katonák letartóztatták és megbilincselve kísérték őt a városházára. Katonai bíróság ítélkezett felette. A bíróság némely tagja enyhe ítélet érdekében, mentségére megpróbált érvet keresni. Amikor a bíró feltette a kérdést: ki parancsolta, hogy a gárdisták mellé álljon és fegyvereiket megáldja, Rázga azt felelte, legjobb belátása és lelkiismerete szerint cselekedett. Ezzel sorsa megpecsételődött. Haynau tábornok halálos ítéletet követelt a bíróságtól. E döntést a pozsonyi előkelő asszonyok petíciója sem tudta megváltoztatni, akik Haynau előtt térdre esve könyörögtek kegyelemért lelkészük számára, aki öt gyermek apja. Rázgát 1849. június 18-án reggel 4 órakor kivégezték. Az ítélet végrehajtása előtt vele lehetett kollégája, Simko Vilmos pozsonyi szlovák lelkész, aki felkészítette őt az utolsó útra. A pozsonyi gyülekezet magyar tagjai sokáig őriztek egy imádságot azzal a hagyománnyal, hogy azt Rázga küldte a börtönből. Valószínű, ez volt utolsó imádsága: „ Uram, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de ne úgy legyen ahogy én akarom, hanem ahogy Te. Itt állok Előtted, mindenható Isten, ez új nap hajnalán. Megpróbálok visszatekinteni életemre. Hatalmába kerít a fájdalom, amikor arra gondolok, nem fejezhetem be, amit elhatároztam. Megáldok mindent, amit szemeim most utoljára láthatnak. Áldom Pozsony lakóit, áldom a megárvuló pozsonyi gyülekezetei, áldom szegény, ártatlan gyermekeimet, áldom drága feleségem, a császárt és áldom azokat is, akik elítéltek. Kérem Isten kegyelmét hazámra, hogy az szabad és boldog lehessen. ” A szlovákiai evangélikus egyház 1997- ben kétkötetes egyháztörténeti lexikont jelentetett meg e címmel: „Evangélikusok a szlovák kultúra történetében”. E műben egyetlen sor sem említi Rázga Pál pozsonyi mártír lelkész nevét. Annál inkább érzem feladatunknak, hogy áldozatos életének emlékét mi ápoljuk s születése 200. évfordulóján róla megemlékezzünk. Id. Cselovszky Ferenc Reformációi emlékünnepély a Kálvin téren Az Országos Protestáns Napok egyik záró eseménye a közös reformációi emlékünnepély volt a Kálvin téri református templomban. Hegedűs Lóránt dunamelléki református püspök volt az igehirdető, aki Péld 24,1- 22 verseit olvasta és arról szólt, hogy a Példabeszédek írója a teljes élet reformációját hirdeti. A reformáció stílusa a teljes életátadás. Amíg az Ember Fia el nem jön, addig van csak idő a megtérésre. Célunk nem a hódítás, hanem a megmaradás. Az emlékünnepély előadója Harmati Béla püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke volt. A reformáció globalitásáról beszélt. Amikor egész világunkról úgy beszélünk, mint globális faluról, akkor az egyház sem tudja kivonni magát ennek befolyásolásából. A homo religiosusnak is szüksége van egyetemesen reformációra. Arra, hogy az ige legyen a középen, hogy tudjuk, mi legyen az igazi erkölcs. Egyetlen egyház sem gondolhatja magáról, hogy övé egyedül a hit. Az egyház jövője mi vagyunk mindannyian. Az ökumenében együtt élő egyházak vezetőinek liturgikus szolgálata és a pasaréti Palló Imre énekkar számai szépen fogták keretbe és egészítették ki a közös ünneplést. T. Helyreigazítás Sajnálatos hiba történt lapunk november 22-i számának nyomdai előkészítésénél. A szánt 4. oldalán Dóka Zoltán „Szeretettel - az igazságot!” című cikkének harmadik oszlopában, a 3. bekezdés 8. sorában kezdődő mondatokból kimaradt egy rész, és ezzel a szöveg értelme az ellenkezőjére változott. A mondatok eredeti, hejyes szövege a következő: „Néha nagyon mély ellentét támadt közöttük, s Ordass úgy gondolta, hogy társai akaratlanul is az állami vonalai segítik De az eszébe nem jutott volna eg\'ikről sem. amit most Frenkl Róbert állít róluk, hogy ők is az állami út kollohorámai voltak. " Sajnáljuk, hogy ezt a hibát éppen Ordass püspök egyháztörténeti jelentőségét és kortársaíhoz való viszonyát tisztázó cikk közlésénél követtük el. Szerkesztő ban élt - ezt ma jobban látjuk, mint ő maga annak idején. Véget ért a középkor, és elkezdődött az új, amely a reformációval, és a humanizmussal a felvilágosodást és az ipari forradalmat előkészítette. - Elmondta, hogy a volt NDK- ban legfeljebb a lakosság 20 százaléka tekinti magát keresztyénnek. (A munka- nélküliek száma is hasonló.) A tartományi parlamentben ha valamilyen bibliai példát említ, a többség nem tud vele mit kezdeni. Ez azonban nem kedvetleníthet el. „A mi üzenetünk sem kevésbé fontos, mint például a Greenpeace-é” - mondta. Ignacio Ramonet, a Le Monde diplomatique igazgatója a globális kommunikáció hatásáról szólt. A világnak egyre nagyobb részén lesz természetes ugyanaz a film(sorozat), sláger, jelszó, ruha, építészet, lakberendezés. A történelem folyamán még sohasem alakult ki ilyen gyorsan univerzális kultúra. A multimédia, az Internet két területen óriási hatású, ezek: az információ-terjesztés és a pénzpiac. Ugyanakkor több kommunikáció még nem jelent haladást és demokráciát. Mindinkább a képernyőnek hiszünk. Ma az információ „az ötödik őselem” - a többihez hasonlóan ezt is nagyon szennyezik. Az információ ma legyen egyszerű, gyors, szórakoztató -, az igazi tartalom nem fontos (Ld. ClintonLewinsky ügy). - Regényt, de könyvet általában nem lehet képernyőn olvasni. Wolfgang Kessler főszerkesztő, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egykori alkalmazottja arról szólt, hogy a globalizáció nem új dolog; már a gyarmatosítással elkezdődött. Ma a világ gazdaságpolitikusainak ugyanaz a problémájuk: amíg a törvényhozás az ország határáig terjed, a nagy multinacionális cégek játszva átugorják őket. Néhány hónap alatt a termelést akár egyik földrészről a másikra helyezik, sok-sok ezer munkahellyel együtt. A legdemokratikusabb kormányok sem igen tehetnek mást, mint hogy ezek beruházásaihoz kedvező hátteret próbáljanak biztosítani. A globalizáció problémáival szemben főleg a latin-amerikai, ázsiai, afrikai előadók a megigazulást mint szabadulás üzenetét hangsúlyozták. Szabadulás az embertelenségből, elnyomásból, a „szabad” piac hatásaitól, a hamis és félinformációk rabságából stb. - De ma sem feledhetjük, hogy a megigazulás üzenete nem egyenlő a földi igazságos viszonyokkal. Az egyes embernek saját magának kell megállnia Isten előtt, és elfogadnia, hogy az üdvösség mindig is ajándék marad. Krisztus érdemére tekintettel. Az iránta való hála indít cselekvésre (Róm 12,1-2) - a gazdasági és információs globalizáció korában is. * Nagyon örültem, hogy 22 év után újra láthattam a reformáció fő emlékhelyeit, a városi és a vártemplomot, a Luther- és a Melanchthon-házat. Semmi máshoz nem hasonlítható élmény volt a reformáció istentisztelet a vártemplomban. Ekkor nyitották meg hivatalosan is Christiane Herzognak, a szövetségi elnök feleségének, mint fővédnöknek üzenetével a Bóra Katalin ünnepségeket. 1999. január 29-én lesz a „női Luther” (Lutherin) születésének 500. évfordulója, akinek a reformátor - és a reformáció — oly sokat köszönhet. Dr. Szentpétery Péter Ausztria vendégszerető egyháza • •• rr i r rÁ • ajovot építi Ebben a félévben az Európai Unió soros veaetője Ausztria. Ez még nem lenne igazán érdekes hír az Evangélikus Elet számára. Annál érdekesebb, hogy ebből az alkalomból az Ausztriai Evangélikus Egyház (AB és HB - azaz Ágostai és Helvét hitvallású) meghívta azon országok evangélikus egyházainak vezetőit, amelyek az EU-ba pályáznak. Püspökök, felügyelők, lelkészek érkeztek Bécsbe október végén, hogy részt vegyenek az osztrák testvérek zsinatának ünnepi ülésén. Egyházunkat D. Szebik Imre és a jelen sorok írója képviselte. Ott voltak cseh, lengyel, szlovén, észt, erdélyi és szlovák testvéreink. A zsinat nyitóistentisztelete a belvárosi református templomban zajlott igen puritán módon. Ezután Bécs dél-nyugati csücskébe, Oberlaa község határába utaztunk, ahol egy viszonylag új, gyönyörű egyházi központ (Wonhstift Augustinum) adott otthont a találkozó résztvevőinek. Az évi rendes zsinati találkozás esti fénypontja volt a kiválóan megszervezett, tartalmas ünnepi ülés, amelyen jelen volt és megszólalt Ausztria kultúrális ügyekért felelős miniszterasszonya, Elisabeth Gerer és az ország EU nagykövete is. Sturm püspök nyitóáhítata után nívós zenei betétek között szót kapott a meghívott vendégegyházak minden képviselője. A sokszínű köszöntő és jövőbe tekinteni próbáló felszólalás-sorozat egy ponton megegyezett: mindany- nyian örülünk a közösségnek, a hidak épülésének, az egymásra figyelés és közösségépítés lehetőségének. Szebik Imre arról szólt, hogy „itt ma a jövőt ünnepeljük”, hiszen egyetlen út vezet a jövő felé, az egymásra találás és az egymást segítés útja. Emlékeket elevenített fel, amelyek kontraszként mutatták azt a nagy változást, amely idáig vezetett: reálisan lehet álmodni Európa közös jövőjéről. Szólt a protestantizmus megelevenítő szerepéről, s az Európa-házban lehetséges új küldetéséről. „Ezt az otthont (Európa) betölti a protestantizmus éltető ereje, a keresztyén gondolat időszerű mondanivalója és a sajátos nemzeti kultúra értékes hagyománya. Bízunk benne, hogy Európa minden népe otthonra talál e nagy házban, s a kisebbségben élő nemzetiségiek is megtalálhatják anyanyelvi kultúrájuk szerinti identitásukat s velünk együtt vallhatják magukat az ősi európai kultúrális örökség letéteményeseinek. Jézus mondja: Akinek sokat adtak, attól többet kérnek számon. Merjünk adni jogot, kenyeret, esélyt az életre, hogy minden szűkölködőnek jusson belőle. A rászoruló személyében maga Jézus közelít felénk. Öleljük magunkhoz!" Ausztriai testvéregyházunk kezdeményezése példamutató volt! Ifj. HK Meghívó Hévízen elkészült a közös evangélikus-református templom. Felszentelése 1998. december 6-án vasárnap délután 3 órakor lesz. A felszentelés szolgálatát végzi: D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, dr. Márkus Mihály református püspök, Smidéliusz Zoltán és Császár Attila esperes. Minden érdeklődőt szeretettel vár a két gyülekezet.
