Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-11-29 / 48. szám
1998. NOVEMBER 29. 3.oldal Evangélikus Élet Búcsú Vajta Vilmostól Dr. Vajta Vilmos 1918-1998 Az Evangélikus Élet olvasói egy rövid hírben már értesültek arról, hogy október 21-én a svédországi Alingsäsban 80 éves korában váratlanul elhunyt Vajta Vilmos lelkésztestvérünk, a volt soproni Hittudományi Kar egykori hallgatója, a svédországi Lund egyetemének teológiai doktora, majd tanára, a strasbourgi Ökuménikus Intézetnek 17 éven át kutató professzora, a kiéli, párizsi, green- villei (USA) egyetemek és budapesti Hittudományi Egyetemünk tiszteletbeli doktora. A temetési szertartást a Herrljunga városbeli Remmene templomban Helge Brattgärd svéd püspök végezte a helyi lelkész és e sorok írója segédletével. 51 évvel ezelőtt ebben a templomban volt Vajta Vilmos és Karin Ryberg esküvője, s jelenleg e templom közvetlen közelében lakik fiuk, Vajta Péter orvos. Vajta Vilmos már évekkel ezelőtt írásban fektette le, mely igehelyeket olvassanak fel temetésén, mely énekeket énekeljen a gyülekezet, mi legyen az igehirdetés alapigéje, mely zeneszámokat játsszon az orgonista. Külön is megkapó volt, hogy a temetés napja épp a svéd „Mindenszentek” napja előtti nap volt, amikor a svédek halotta- ikra emlékeznek, s az elhunyt lelkésztestvérünk által már régen felolvasásra választott igehelyek mind „Mindenszentek” napi igehelyek voltak. Az igeolvasás szolgálatát Vajta professzor Katalin leánya vállalta, s az egyes igéket utána magyarul is hallhatta a gyülekezet. Brattgärd püspök igehirdetésének alapigéje a 43. Zsoltár 3. és 4. verse volt, a mennyei istentisztelet utáni vágyról: „ Küldd el világosságodat és igazságodat, hogy eljussak Isten oltárához, Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!" Ezek a zsoltárversek a nyomtatott programban is benne voltak, s a prédikáció után a közel száz lelkes gyülekezet együtt hangosan elmondta ezt az igehelyet. A koporsó körül elhelyezett koszorúk köOktóber 15-18 között látogatott el egyházunkba az északi testvér egyházkerület központi munkaágainak munkásaiból és vezetőiből álló 39 tagú csoport. Utazásukat egy örökségből eredő alap tette lehetővé, melyet az egyházkerületre azzal a céllal hagytak, hogy abból időnként a kerület hivatalaiban dolgozókat külföldi tanulmányútra vigyék. így került sor első ízben ilyen utazásra a testvéregyházhoz, hazánkba. Martin Lind püspök sajnos nem jöhetett el a csoporttal, mivel túlhajtott munka következtében, betegség és fáradtság miatt három hetes szabadságát tölti. A csoportot megbízásából Bo Larsson lelk- lész, rektor vezette. Az itt töltött négy nap gazdag programmal zajlott, melyet Szirmai Zoltánná külügyi osztályvezető állított össze és részben bonyolított is. Többször volt együtt a csoporttal dr. Hafenscher Károly ny. professzor is, aki svédül tolmácsolt. Felkeresték dr. Harmati Béla püspököt hivatalában, aki bemutatta egyházunk szolgálatát, válaszolt a vendégek érdeklődő kérdéseire. Ezen az alkalmon Staffan Carlsson svéd nagykövetet Stpren Lundvall, a svéd követség kultúrat- taséja képviselte. Jártak egyházi intézzött ott volt a Magyar Evangélikus Egyház és a külföldi evangélikus lelkészek Munkaközösségének utolsó üdvözlete is. Prelúdiumként és posztludiumként Bach- műveket játszott a helyi kántor, egy énekesnő egy Bach-áriát énekelt. A sírnál, közvetlenül a templom bejáratával szemben, magyar földet szórt a koporsóra dr. Pósfay György (Genf), s ez után az Elbocsátás hangzott el, ismét magyarul. Majd a gyülekezet tagjai svéd szokás szerint kettes-hármas csoportokban járultak a nyitott sírhoz és egy-egy virágot helyeztek el a koporsón. A temetés utáni ösz- szejövetelen a helyi gyülekezeti házban a Magyarországi Evangélikus Egyház és a budapesti Hittudományi Egyetem megbízásából dr. Pósfay György fejezte ki az otthoni egyház gyászát. Ugyanő a Lutheránus Világszövetség üdvözletét is átadta. E sorok írója külföldi magyar barátok nevében beszélt. A Külföldön Elő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége, KÉM- ELM köszönetét ifj. Joób Olivér skövdei svéd lelkész, a KÉMELM' ifjúsági lelkésze tolmácsolta. Magyar részről résztvett a temetésen és a rá következő összejövetelen Koltai Rezső korábbi skandináviai magyar lelkész és felesége Signe, valamint Molnár Veres Pál (Stockholm), a skandináviai protestáns magyarok lelkésze is. A felszólalók között volt Gunnar Ljungmann ny. lelkész és tanzániai misszionárius, Vajtáék lundi diáktársa, aki esküvőjükön is jelen volt. Karin asszony és három gyermeke, öt unokája sok táviratot és levélbeli részvétnyilvánítást kapott a világ minden tájáról, ezeket utána családi körben olvasták fel. Szombaton, október 17-én még íróasztalánál ülve dolgozott Vajta Vilmos. Legutóbbi, nyolcvanadik születésnapjára megjelent könyve egyik fejezetét fordította svédre. Mint ismeretes, könyvének címe: Amíg időnk van... Terray László ményekben, a Múzeumunkban, a Hittudományi Egyetemen, a Sarepta Budai Szeretetotthonban, a cinkotai Missziói Központban, a Deák téri Gimnáziumban. Kirándultak Esztergomba, ahol megtekintették a Bazilikát és a Keresztyén Múzeumot, egy estét az operaházban töltöttek. A Deák téri templomban úrvacsorái istentiszteleten vettek részt, ennek szolgálatát dr. Hafenscher Károly végezte svéd nyelven. Vasárnap délelőtt az Angyalföldi Gyülekezet templomának 60 éves jubileumi istentiszteletén vettek részt. Az utána tartott fogadáson kérdeztem a csoport vezetőjét élményeikről, benyomásaikról. Bo Larsson rektor elmondta, hogy a Sarepta otthonban az a benyomás erősödött meg, hogy a szeretet jó kontaktust jelent öregek és fiatalok között. A Missziói Központban látták, hogy nálunk is keresik az új utakat az emberek felé, az emberek megtalálására. Az új út keresését a Pólus Centerben is megmutatták. Úgy látják, hogy egy többnyelvű egyház sokkal nyitottabb az emberek és a világ kérdései felé. A testvéregyházi kapcsolatok folytatásában - a magas költségek miatt - nem nagyobb csoportok cserelátogatására kellene gondolni, hanem a vezetőségeken túl egyes szakok munkásainak tapasztalatcseréjére, pl. diakóniában dolgozók, hitoktatók. Ugyancsak hasznos lehetne a családias cserék szervezése, ahol egyes családok innen és onnan jönnének össze és sajátos kérdéseiket és megoldásaikat beszélhetnék meg. Van hát jövője, útja a testvérkapcsolatok szélesítésének. tszm A világ evangélikusságával és öt világrész magyar evangélikus diaszpórájával együtt hazai egyházunk is gyászol. Búcsúzunk dr. Vajta Vilmos professzortól, aki röviddel az idei reformáció-ünnep 'előtt az idő világából hazatért Urához, az örökkévalóságba. Életútja az Alföldről, Kecskemétről először Sopronba, az Evangélikus Hittudományi Karra vezette, ahol 1936-1940 között együtt készültünk Krisztus szolgálatára. A II. világháború elején, 1941- ben vele együtt indultunk a külföldi, több éves tanulmányútra is. Először Berlinbe, ahonnan ő tovább utazott Lund híres svéd egyetemére. Teológiai doktori, több száz oldalas disszertációja (Az istentisztelet teológiája Luthernél), amelyet több nyelvre, köztük japánra is lefordítottak, egy csapásra a világ Luther- kutatásának élvonalába emelte. Amikor hazánkra az orosz megszállás, majd a marxista diktatúra sötétsége borult, Ordass Lajos püspök kérésére Svédországban maradt, hogy megőrizze és erősítse lelki és teológiai kapcsolatainkat a nagy evangélikus északi testvér-egyházakkal és a világ keresztyénségével. Életpályája közben egyre magasabbra ívelt. A Lundban, 1947-ben megalakult Lutheránus Világszövetség az új Teológiai Osztály első igazgatójául hívta meg Genfbe (1952-1964). De amikor az 1956-os magyar forradalom csodája rövid időre rést tört a „vasfüggönyön”, rögtön sietett haza, hogy Lund-Quist LVSZ-fötitkárral erősítse kereszt alatt élő hazai egyházát és találkozzon a börtönből szabadult Ordass Lajos püspökével. Akkori Teológiai Akadémiánkon tartott előadását, majd újabb találkozásainkat 1957 nyarán Salzerbadban és aLVSZ III. világgyűlésén Minneapolisban, akik átélhettük, soha nem tudtuk elfelejteni. A Világszövetség ezután még szélesebb hatósugarú, nefnzetközi feladatokra Folytatás az első oldalról születésű, Magyarországon élő Makkay Tamás építész lett. Tervei ajapján készült el a gyönyörű képet mutató, a lutheri istentiszteleti elvnek megfelelő belső berendezésű templom. Alapkőletétele 1995. szeptember 24-én volt. Időközben Bajkáné Fejér Katalin lelkésznő nyugdíjba vonult. A munkálatok irányítását az új lelkész, Zelenák József vette át. Mózes Árpád püspök mindvégig nagy segítője volt a templomépítésnek és hathatósan vette ki részét, különösen a pénzügyi forgalom irányításában László Gyula, a megyei tanács al- elnöke és igen sokan a gyülekezet tagjai közül, akik könyvelői, szervezői és ellenőrzési munkálatokat láttak el. A templom központi gáz fűtéssel van ellátva, így egész éven át jól használható. Alagsorában még befejezésre vár az ifjúsági központ, könyvtár, lelkészi hivatal és vendégszobák kialakítása, melyek a jövőben különböző egyházi és diakóniai tevékenységre lesznek alkalmasak. A vasárnap délutáni ünnepség harangszenteléssel kezdődött. Christoph Klein, a Romániai Szász Evangélikus Egyház püspöke egy elnéptelenedett szász gyülekezet templomának három harangját ajándékozta a szentgyörgyi templomnak. Három egyház püspöke, az ajándékozó Klein püspök, Mózes Árpád kolozsvári, és a magyar küldöttséget vezető Harmati Béla püspök végezte ezt a szolgálatot, még mielőtt a templom kapui megnyíltak volna. A megszólalt harangok szép összhangja a tiszta időben messzire hirhívta el: az új Ökumenikus Kutatóintézet professzora, majd igazgatója lett az elzászi Strasbourgban (1964-1981). Nevét, teológiai munkásságát megismerte az egész ökumenikus világ. A II. Vatikáni Zsinaton is egyike volt a reformáció egyházaiból meghívott, kevés számú megfigyelőnek. De miközben az evangélikus identitás lényegének, majd az elzárkózó „lutheránus öntudat” helyett az „evangéliumi közép” egyháza ökumenikus nyitása világméretű problémái foglalták le minden idejét, soha, egyetlen pillanatra sem feledkezett meg a keresztyén világtól elszigetelt, szenvedő hazai egyházáról. Amikor a hetvenes évek legelején, külföldi nyomásra, enyhült a marxista diktatúra itthoni szorítása, a Világszövetségben, Genfben és Strasbourgban együtt végezhettük éveken át a teológia szolgálatát. Éjszakába nyúló beszélgetéseinken, strasbourgi teológiai konferenciáinkon mindig egy téma állt a középpontban: hogyan védjük, erősítsük egyházunkat, annak otthoni szolgálatát? Féltő szeretettel kísérte egyházunk hazai teológiáját és életét. De ha szükség volt rá, kemény kritikával is óvta az „evangéliumi közép”, a bünbocsánat evangéliuma, elsőbbségének elvesztésétől és a világban való keresztyén szolgálat egyoldalú hangsúlyozásának a súlyos veszélyeitől. Ezért - a hála és köszönet helyett - itthonról néha fájdalmas támadásokat is el kellett hordoznia. Amikor végre 1989-ben a nagy világ- történelmi átalakulásban leomlottak közöttünk a válaszfalak, boldogan sietett újra haza. Átvehette hosszú évtizedek után egyháza szeretetének és hálájának legnagyobb külső jelét, az új, alakuló Hittudományi Egyetem tiszteletbeli teológiai doktori diplomáját. Élete utolsó éveiben pedig azon fáradozott, hogy csak külföldön megjelent, de itthon ki nem adhatott könyvei, tanulmányai végdette Isten dicsőségét, a szentgyörgyiek örömét és reménységét. A teret betöltő hatalmas gyülekezetben alig maradt szem szárazon. Az öröm könnyei voltak ezek... A templom kapujában a kulcs átadásakor Harmati Béla püspök imádkozott, majd az ünneplő gyülekezet elfoglalta helyét és elkezdődött az ünnepi liturgia. Mózes Árpád püspök igehirdetését J Sir 3,20-22 alapján tartotta, „...szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyottéi irgalma... ” A történelem folyamán Isten népét az a bizonyosság mentette és tartotta meg, hogy magát az Úristen oltalmában tudta. Úgy, ahogy ezt a 46. zsoltár versei is mondják. Megemlékezett az elmúlt évtizedek történéseiről, amikor el akarták hallgattatni az Úristen szavát, amikor buldózerekkel akarták a földdel egyenlővé tenni a templomokat, házakat, de az Úristen kegyelme és sze- retete nem fogyott el. Most elmúltak azok a könnyeink, reménységünk vált valóra. Nem lehetett kiirtani a hit csíráit. Az Isten, aki elküldte Fiát, egyetlenét értünk, O cselekedte ezt is velünk, Őáltala. Isten ezen szeretetének ékes bizonyítéka ez a szilárd alapokra épített templom. Arra az alapra, melyre épült az egész keresztyén Any- aszentegyház. A felszentelés áldása után Zelenák József, a gyülekezet lelkésze ismertette a templomépítés előzményeit és történetét, melyből vettem az írásom elején sorolt adatokat. Az re magyarul is megjelenhessenek és végezhessék szolgálatukat szeretett hazai egyházában. Röviddel halála előtt írt utolsó levelében, életünk közös határkövénél a 90. zsoltárral és Horatius, az ókor legnagyobb latin költője, két verssorával köszöntött, egyúttal búcsúzott is. „ Omnem crede diem tibi diluxisse supremum, grata superveniet quae non sperabitur hóra” (Arra gondolj, hogy minden egyes nap utoljára virradt föl rád, s akkor szépen fog elérkezni a nem várt óra). így készült haza tőlünk Urához, az időből az örökkévalóságba. De ha testileg nincs is többé köztünk, akik még a földi vándorutat járjuk, élete példaadása és teológiája tanításának gazdag kincse ezután is velünk marad. Megvilágítja Jézus útját előttünk ebben a zűrzavaros mai világban, egy új évezred hajnalán, a prófétai ige szerint: „Az értelmesek pedig fénylenek, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat az igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké ".(Dániel könyve 12,3) Dr. Nagy Gyula MEGHÍVÓ A Pápai Evangélikus Gyülekezet lelkészi állásába Koczor György és Koczor Györgyné újonnan megválasztott lelkészeket 1998. december 5-én szombaton de. 10 órakor iktatja be hivatalába Pintér Mihály az egyházmegye esperese. Szeretettel várják az érdeklődőket. istentiszteletet követő közgyűlésen igen sokan mondták el köszöntő, üdvözlő szavaikat és ezekből kitűnt, milyen sok helyről segítették e templom felépülését. Elsőként kapott szót a magyar egyház püspöke, Harmati Béla, aki egyházunk és a Lutheránus Világszövetség, valamint a svéd, finn és észtországi egyházak nevében szólt. Ez a templom figyelmeztessen arra: nézz föl, Testvér, mert van Istened! Ugyanakkor fogjuk meg egymás kezét, - magyarok és nem magyarok, mert egyedül semmit nem tehetünk, de együtt nagy dolgokra vagyunk képesek. - A kelenföldi testvérgyülekezet nevében Szeverényi Jápos esperes, kelenföldi lelkész elmondta, hogy nem a templom maga, de a templom Ura, Isten a mi várunk, segítségünk és oltalmunk. (A kelenföldi gyülekezet különben az új templomba, a középső útra, 30 m-es futószőnyeget adományozott.) Vendégek hosszú sora következett ezután, hogy elmondják üdvözlésüket és átadják ajándékaikat. Niels Holm dán püspök, Hans Wilhelm Kasch lelkész és Magdalena Hartig asszony a mecklen- burgi testvéregyház nevében, dr. Heikki Mäkeläinen a finn egyház képviseletében. Lars Halversen esperes Norvégiából, Rainer Stahl főtitkár a németországi Luther Márton Szövetség, és Fónyad Pál, az ausztriai LMSZ vezetője. Felszólalt Szőcs Ferenc, hazánk bukaresti nagykövete, a Vallásügyi államtitkárság küldötte, a helyi testvérfelekezetek képviselői. Egyházunkat nyolctagú küldöttség képviselte, akik többnapos útjuk során gyülekezeteket látogattak meg és igehirdetéssel szolgáltak vasárnap délelőtt. Útjukról külön részletekben fogunk beszámolni. A gyülekezet lelkésze fejezte be az estébe nyúló ünnepséget e szavakkal: „Legyen ez a ház az imádság háza, ahová betérhet szülő és gyermek, hogy Isten elé tárja szíve örömét vagy keserűségét. Legyen a hálaadás háza, ahol hálát adhatunk mindenkor, mindenért. Legyen a szeretet és békesség háza, ahol szívek nyílnak meg egymás befogadására. Legyen az öröm és-boldogság háza és az áldás háza, ahol Isten áldásában részesülhet evangélikus népünk nemzedékről nemzedékre. " Tóth-Szöllős Mihály A linköpingi svéd testvéregyházkerület vezetői csoportjának látogatása