Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-11-29 / 48. szám
4.oldal 1998. NOVEMBER 29. Evangélikus Élet r Advent Fenyőágon négy szál gyertya Milyen a gesztenye? Finn vendégek látogatása Sopronban Fenyőágakból összefont koszorú. Rajta négy szál fehér gyertya. Vagy színes. Esetleg mindegyik más színű. Adventkoszorú. Nekem kettő is van belőle. A nagyobbikat felfüggesztettem a lámpa mellé a mennyezetre. A kisebbiket az asztalra tettem, hogy jobban lássam. És nézem. Aztán meggyújtom rajta az első gyertyát. A kanóc kicsit füstöl. Nem fogadja el a tüzet. Nem akar elégni. Aztán megadja magát. Nagyra ugrik a láng. Mäjd lelohad. Aztán újra. Órákig eltart a tusája a tűzzel. Nézem a lángot. A per- zselőt. Az önemésztőt. Nézem bámuló szemekkel a fogyó gyertyát. Nem tudom eldönteni, mit érzek. Szomorúságot zúdít rám ez a gyertyaláng. Hiszen annyiszor láttam az év folyamán. Ravatalok mellett. Azokat juttatja eszembe, akik elmentek mellőlünk. „A távozók elvitték a lelkem darabjait, csak én maradtam itt. ” (Kosztolányi: Azokról, akik eltűntek) Hol vannak a szeretteink? A rokonaink? A barátaink? Akik itt hagytak bennünket. Miért mentek el? Aztán hirtelen arra gondolok, hogy újra itt az ádvent. Örülni kell! Itt a letisztulás ideje! A béke ideje! A csend varázslata! Nézem a lángot. Olyan gyenge. Kapkodja a levegőt. Abból él. Vibrál, mint csillag az égen. Hol vannak a csillagok? Budapesten nem látni csillagot! Csak felhő van az égen, meg korom. Füst. És este nem látni a Göncölszekeret. Mert káprázik a szem az álságos utcai fényekben. Csak a lelkűnkkel tapogatjuk a tejutat. GÁZROBBANÁS ZALÁBAN Három Zala megyei falu kitelepítésre került a robbanás miatt. Vasárnap este telefonérdeklődésünkre Balogh András zalaegerszegi lelkész elmondta, hogy a falvakban istentisztelet tervezve nem volt, így el sem maradt. Két evangélikus családot telepítettek ki akik Zalaegerszegen rokonoknál kaptak szállást. Hol vannak a csillagok? A fények, a régen még látható vibrálók? Hol vagyunk egyáltalán? Kik vagyunk? Kik lettünk? Emberek vagyunk még? Maradtunk jóknak, tisztáknak, ahogy megszülettünk? Vagy bemocskolt bennünket is a világ? Ádvent van! Karácsony közeledik! Jön a Szeretet felénk! Sercen a gyufa, amíg végiggyújtjuk a négy gyertyát. Enged a szívünk szorítása majd, amíg végigjárjuk a négy vasárnapot. Elcsendesül a bánat. Megszelídül bennünk a vihar. A szeretet lágy érintése megbékéltet a világgal. Csend van belül. És béke. Ez az ádvent! Közeledik a karácsony. Jön felénk a Szeretet! „íme az ajtó előtt állok és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz. ” (Jel 3,20) Halljuk a zörgetést! Uram, tárva az ajtónk! Lépj be hozzánk! Lenhardtné Bertalan Emma Vizsgálgatja, mustrálgatja a megvásárolni akaró ilyenkor októberben, milyet is válasszon: apró szeműt, vagy nagyot, kesernyés ízűt, vagy édeskéset? A Finnországból érkezettek azonban egyáltalán nem a minőségre és az árnyalatnyi ki* lönbségekre kérdeztek rá, amikor élvezettel fogyasztották a desszertnek kínált pürét, hanem arra, hogy valójában milyen is az a számukra ismeretlen gyümölcs, melyből ilyen finom ínyencség készíthető. Október 15-én a bécsi repülőtérről érkezett Sopronba a Seinäjoki gyülekezet 30 fős csoportja. Az első estén, a nagycenki Széchenyi- kastélyban tartott kitűnő barokk kamarakoncert utáni vacsorán hangzott el a fenti kérdés. Anélkül, hogy megkíséreltük volna mutogatással elmagyarázni e nemes őszi gyümölcs külső és belső adottságait, a leginkább kézenfekvő választ adtuk: aki nem látott még gesztenyét, másnap megismerheti. így is történt. A következő napi program keretében a nemeskéri templom megtekintése és a kőszegi városnézés után a közeli kis faluban, Bozsokon igazi szőlőszüret várta a látogatókat, akik nemcsak szemlélődtek, hanem örömmel kapcsolódtak be a számukra nem mindennapi munkába. Közben a gesztenyéről sem feledkezett el senki. Bőségesen akadt a közelben fa, ahol az északi érdeklődők megismerhették magyar gesztenyéink titkát: a „vad”, az engedékeny, de fogyasztásra alkalmatlan, míg a „szelíd” fájdalmasan szúr, de nagyon finom. A harmadik nap programja kínálta a Fertő-tavi hajókirándulást gulyáspartival. A Sopron közelében lévő tó évtizedekig megközelíthetetlen volt - legalábbis a magyar oldalon-, hazánk lakói számára. Ma nyaralósor található a partO, Uram, bárcsak tüzed égne... A misszió és ezen belül az evangélizáció az egyház tükre, hallhattuk a közelmúltban sok gyülekezetben egy missziói beszámoló során. Tükörbe néztünk október 18-án a Deák téri templomban, amikor is immár ötödször gyülekeztünk össze országos evangélizációra. Sokan gyülekeztünk össze az ország különböző pontjairól. Örültünk egymásnak, az ismerős és új arcoknak, megtanulhattuk felebarátunk nevét. Isten országában a legnagyobb szám az egy. A számok önmagukban ne csüggesszenek el, s ne is adjanak hamis reménységet. Mégis elgondolkodtató a távolmaradó gyülekezetek sokasága, sőt egész egyházmegyék hiánya. Védőügyvédek serege szólalhat meg bennünk: a távolság, az őszi munkák, a dugig telt határidőnaplók. S mégis, a harmadik évezred küszöbén az evangélizáció nem luxustevékenység, nem néhány „szakember” hobbyja. Széles gyülekezeti, lelki, sőt imahátteret igénylő alapfeladat. Csakis erős missziói töltetű egyháznak lesz létjogosultsága. Gazdagon hullt ránk Isten igéje. Szembesültünk Jónás könyvének aktualitásával mind személyes, mind közösségi vonatkozásban. Nem változtunk az évezredek során, ma is vesszük a bátorságot, hogy fölülbíráljuk Isten akaratát. Ennek következtében szükségszerűen menekülő emberek vagyunk. Az Úr színe elől futva, önmagunkat és egész környezetünket is veszélybe sodorjuk. A személyes bűnvallás és Isten mentő irgalma az egyedüli kiút a Seol torkából. Bűneink magyarázása és igázolása eddig még semmi jót nem hozott Isten országa számára. Az Úr alaposan felkészítette Jónást a „hegyek alapjainál”, a háromnapos halál-állapotban. Ha az Ő szava szól - meglesz! Lehetséges az ébredés még Ninivében is. Érthető Jónás panasza. Ébredést tapasztalva, sokkal könnyebb kérdőjeleket támasztani, méltatlankodni, sőt életkedvünket veszíteni, mint együtt örülni a mennyel. Mi a „siker” titka? Nem vehetjük Isten művét nagyító alá a lemásolás szándékával. De komolyan véve Jézus ígéretét, kérhetünk, kereshetünk, zörgethetünk. A „hegyek alapjainál” mi is felkészülhetünk, várva az Úr szabadítását - mert megadja, ahol és amikor akarja. Mivel Isten jelenléte feloldja félelmeinket és határainkat, volt miről beszélgetni a csoportokban is. Hiszem, hogy az elmondott személyes tapasztalatok és bizonyságtételek közös kincsünkké lettek. Isten igévé, életformáló erővé teszi bennünk. Ezzel óv meg attól is, hogy hitünk puszta elméletté zsugorodjon. A délutáni csoportos beszámoló is a töltekezés alkalma lehetett. Hála, Isten sem változott. Nem fáradt el hívni fiatalt és időst. Igaz az ének: „Már itt-ott lobban tüzed lángja... " (468. é.). Jónás könyvének megértését segítette egy irodalmi, valamint egy könnyűzenei feldolgozás is. Köszönet legyen a fáradozásért. A záróalkalom után, hazafelé a buszon, örömmel énekeltük: „Záporként hull majd az áldás, így szól a Mindenható”. Szabó András ján, a sétahajó-utazás pedig a tó nagysága miatt a Balaton élményét idézi. Finn vendégeink természetesen nemcsak a környezeti élményekkel gazdagodtak, hanem megismerkedtek Sopron belvárosával, a templommal, a gyülekezeti élet néhány jellemző adatával. Dr. Lampért Gyula, a Líceum igazgatója bemutatta intézményüket, az idén 442. tanévét megkezdett Evangélikus Gimnáziumot, melynek impozáns fizika-előadójában terített asztalok mellett hangzott el e sorok írójának köszöntése is. A finn csoportot Mauri Pitkäranta lelkész és Keijo Sulkko gazdasági igazgató vezette. Látogatásuk egyik célja a soproni gyülekezet nemrég nyugdíjba vonult lelkészének, Szimon Jánosnak és feleségének köszöntése volt, akik a két testvérgyülekezet immár másfél évtizedes kapcsolatán a legtöbbet fáradoztak. A szívből jövő szavak szép emlékek egész sorát idézték fel. A találkozó csúcsa mindig az igehallgatásban és az oltári szentségben való közösség. Ezt is átéltük finn testvéreinkkel látogatásuk utolsó napján. Pitkäranta lelkész igehirdetésében a Krisztusba vetett hit fontosságáról szólt, mellyel nemcsak saját ügyünket, hanem egymás terhét is felvehetjük és hordozhatjuk. Gondolatait több evangélikus testvérünk is idézte a következő napokban, - egy áldásos szolgálat bizonyítéka ez. Prédikációját Kőrös László, gyülekezetünk tagja fordította, aki mind a négy napon tanúságát adta bravúros tolmácstehetségének. Hisszük, hogy a seinäjoki templomnak, az ún. „Puszta Keresztjének” gyülekezeti küldöttsége nemcsak a szőlőszüret és a gesztenyeszedés fáradalmainak élményével, hanem a barátság és lelki testvériség újbóli átélésével gazdagodva térhetett vissza hazájába. Ilyen alkalmak bizonyítják, hogy akik egy nagy, délibábként elénk rajzolódó nemzetközösség után vágyakoznak, azok nem a bizonytalan jövőben hanem a testvériségben megélt jelenben képesek teljes valóságában megélni azt. Ziign Tamás Az első ülésszak Az egyházunk 1997-ben elfogadott törvényei alapján megválasztott zsinat alakuló ülésszaka 1998. február 28-án kezdődött istentisztelettel, D. dr. Harmati Béla püspök szolgálatával. Az alakuló ülésszak március 14-én folytatódott, ekkor áhítat keretében Hafenscher Károly szolgált igehirdetéssel. A Zsinatnak 81 tagja van: az egyházmegyék 64, az országos egyház 4, az Evangélikus Hittudományi Egyetem 2, az evangélikus közoktatási intézmények 4 küldötte választás alapján, valamint az országos egyházi elnökség 5 tagja, továbbá a 2 országos ügyész hivatalból tagja a zsinatnak. A Zsinat megválasztotta tisztikarát. Lelkészi elnök: dr. Reuss András, nemlelkészi elnök: Thurnay Béla, lelkészi alelnök: Hafenscher Károly, nemlelkészi alelnök: Sztruhár András lett. A jogi, egyházalkotmányi és egyházszervezeti bizottság elnöke: dr. Jerkovics Sándor, az egyházi szolgálat bizottság elnöke: Bencze András, oktatási bizottság elnöke: Jancsó Kálmánná, a zsinati gazda: dr. Győri József, a zsinati gazda helyettese: Boros Miklós. Lelkészi jegyzők: Kendek K. György, Kovácsné Tóth Márta, Vető István, nemlelkészi jegyzők: Bárdossy Tamás, dr. Cserháti Péter, dr. Novák Éva. A testület köszönetét fejezte ki dr. Koczor Miklós korábbi zsinati gazdának sok éves tevékenységéért, és a jelen Zsinat munkájának előkészítéséért. A Zsinat megvitatta dr. Sólyom Jenő déli egyházkerületi felügyelő mandátumának kérdését, akinek behívása az országos elnökség tagjaként, hivatalból történt. Őt azonban az országos közgyűlés is megválasztotta küldöttének. A Zsinat az 1997. évi VI: Törvény 6. § g) alapján az országos ügyészhez fordult jogértelmezésért, és az előterjesztést elfogadva, dr. Sólyom Jenő mandátumát hivatalból valónak igazolta. A Zsinat határozatot fogadott el arról, hogy működése során a továbbiakban a két országos ügyész közül dr. Galli István munkájára tart igényt. Ezzel a Zsinat tagjainak száma 80 főre csökkent. A Zsinat sürgősséggel tárgyalva, módosította az 1997. évi XI. Törvényt, lehetővé téve, hogy az egyházkormányzat különböző szintjein 1998-ban lejáró hatéves mandátumokat a 2000-ben előírt általános tisztújításig meghosszabbítsák, elkerülve a rövid időre szóló időközi választásokat (1998. évi I. Törvény). A második ülésszak A Zsinat 2. ülésszaka T998. május 23-án kezdődött áhítattal, Sztruhár András szolgálatával. A Zsinat - egyházunk középiskoláinak kérésére - sürgősséggel tárgyalta az intézményvezetői pályázat szabályainak kérdését, és módosította az 1997. évi Vili. törZsinati híradó A zsinati események dióhéjban vényt, valamint elfogadta a pályázati eljárás szabályait, mint e törvény mellékletét (1998. évi II. Törvény). A Zsinat szükségesnek látta, hogy önálló ügyrendi bizottságot hozzon létre. Az új bizottság feladata lesz az előző zsinat által alkotott ügyrend átdolgozása a hatályos törvényeknek, valamint az új feladatoknak megfelelően, továbbá a tárgyalás során felvetődő ügyrendi kérdések eldöntése (1998. évi III. Törvény). A harmadik ülésszak A Zsinat 3. ülésszakát 1998. szeptember 25-26-27- én tartotta, amely áhítattal kezdődött, Horváthné dr. Fischl Anna szolgálatával. A Zsinat megválasztotta az ügyrendi bizottság elnökévé dr. Cserháti Pétert, aki - erre való tekintettel - lemondott jegyzői tisztéről. Az új nemlelkészi jegyző Zsúgyel János lett. A Zsinat megvitatta az új egyházkerületi rendre való áttérés végrehajtását szabályozni kívánó törvénytervezetet. Ennek során határozatot hozott arról, hogy állást foglal az előző zsinat által kidolgozott, háromkerületes, négyszintes egyházmodell megvalósítása mellett. Továbbá határozatban rögzítette, hogy 2000-ben mindhárom új egyházkerületben új elnökség (püspök és felügyelő) választás lesz, melynek során az 1997. évi VII. Törvény 50 § hatályát részben felfüggeszti. Ennek megfelelően a két, jelenleg szolgáló püspök is indulhat jelöltként. A korábbi egyházkerületek jogutódja az adott területen szerveződő új egyházkerület, illetve az országos egyház lesz. A Zsinat úgy döntött, hogy az egyházi gazdasági szabályozás fejlesztése, valamint általában a törvényhozás gazdasági vetületének vizsgálata céljából önálló gazdasági bizottságot is létrehoz (1998. évi IV. Törvény). A gazdasági bizottság elnökének a Zsinat Abaffy Zoltánt választotta. A Zsinat törvénymódosítás révén kívánta pontosítani a zsinati bizottságok, valamint az egyház végrehajtó testületéinek együttműködését (1998. évi V. Törvény). A Zsinat szabályozni kívánta a törvények, valamint a határozatok számozását és kihirdetésének módját (1998. évi VI. Törvény). A Zsinat megvitatta az egyházkerület határainak kérdését, és törvénymódosítást fogadott el (1998. évi VII. Törvény). Ennek értelmében 2001. január 1 -tői az új Északi egyházkerülethez a Borsod-Heve- si, a Budai, az Észak-Pest megyei, a Hajdú-Szabolcsi és a Nógrádi egyházmegye, az új Déli egyházkerülethez a Bács-Kiskun megyei, a Dél-Pest megyei, a Kelet-Békési, a Nyugat-Békési, a Pesti és a Tolna- Baranyai egyházmegye, az új Dunántúli egyházkerülethez a Fejér-Komáromi, a Győr-Soproni, a So- mogy-Zalai, a Vasi és a Veszprémi egyházmegye tartozik. A Zsinat kiigazította az 1997. évi II. Törvény 99. § 1. számú mellékletében tévesen szereplő térképet (a volt Csongrád-Szolnoki Egyházmegye megfelelő részének az új Dél-Pest megyei Egyházmegyéhez csatolásával). A Zsinat megtárgyalta és elfogadta az egyházi szolgálat bizottságának előterjesztését az 1997. évi X. törvény 43. §-ának módosításáról (1998. évi IX. Törvény). A Zsinat az egyházi szolgálat bizottságának egyéb előterjesztéseit (a lelkészképzés rendjéről, valamint a diakónus lelkészek státuszáról) további előkészítés végett visszautalta a bizottságnak. A Zsinat foglalkozott az új ügyrend kialakításának szempontjaival is. Végül a Zsinat elfogadta az új egyházkerületi rendre való áttérés végrehajtását szabályozni kívánó törvénytervezet szempontjait. Ennek megfelelően az 1997. évi XI. törvénynek, valamint az 1998. évi I. törvénynek ellentmondó 1997. évi VII. Törvény közül az utóbbit tekinti mérvadónak a 2000. évben előírt általános tisztújítás során. Azaz a különböző szintű volt egyházi végrehajtó testületek és tisztségviselők nem 2000. december 31-én, hanem a megfelelő szintű közgyűlések megalakulásakor a 2000. év folyamán lépcsőzetesen adják át tisztüket utódaiknak. Ugyanezért a két volt egyházkerület megszűnésének időpontja, illetve a három új működésének kezdete 2000. október 15. lesz. Az egyházkerületi székhelyek meghatározása, valamint az új kerületi elnökségek választásának előkészítése az új területi beosztás szerint megalakítandó előkészítő tanácskozások feladata lesz. E határozatok figyelembe vételével kell a jogi, egyházalkotmányi és egyházszervezeti bizottságnak a következő ülésszak elé terjesztenie az átmenet megvalósítását szabályozó törvény tervezetét. Dr. Cserháti Péter A Zsinat munkájának sajátosságai 1. Az érvényes törvények szerint a zsinatnak nem kell állandóan üléseznie, hanem csak akkor, ha erre szükség van. Jelenleg annyi módosító javaslat van elsősorban a jogi, egyházalkotmányi és egyházszervezeti bizottság előtt, hogy alig győzi a munkát. Ha nem lennének ilyen módosító javaslatok, akkor egyáltalán nem kellene összeülnie a zsinatnak. 2. A törvénymódosító indítványok csak egy része törekszik pontosítani a hatályos törvényeket, vagy megszüntetni azok ellentmondásait. A javaslatok másik része olyan szövegeket tartalmaz, amelyekhez hasonlók a korábbi ciklusban nem kapták meg a szükséges többséget. Az elmúlt három ülésszakon is voltak ilyen viták és szavazások. Ezek tanulságát azzal lehetne summázni, hogy a zsinat mindenképpen szervezeti változásokat akar. 3. A törvények elfogadásához és határozathozatalhoz szükséges többséget egyrészt a zsinatra vonatkozó törvény (1997. évi VI. Törvény), másrészt a zsinat ügyrendje írja elő. Az ezek alapján meghozott egy-egy döntés után ismételten tapasztalható elégedetlenség akár a kisebbségben maradt zsinati tagok, akár a zsinaton kívüli egyháztagok részéről. Ezzel kapcsolatosan elmondhatjuk: valóban nem lehet azt állítani, hogy a többség mindig jól dönt, de általánosan elfogadott eljárás, hogy a közösség döntései többségi döntések. Ha valaki arra hivatkozik, hogy ki mindenkit (például az egyházközösségi vagy egyházmegyei közgyűléseket) kellett volna a zsinatnak még megkérdeznie, akkor azt kell kérdezni, miért nem mindenben, de valóban mindenben ezekre a testületekre bízza egyházunk a törvények meghozatalát, hiszen így egyáltalán nem lenne szükség zsinatra. Olyan vádat hallva, hogy a zsinat tagjai nem megfelelően képviselik az evangélikus egyházat, azt kell kérdeznünk, hogy miért nem megfelelő az egyházmegyei közgyűlések és az országos közgyűlés zsinati választása, és miért csak a többi választás megfelelő? 4. A törvények javítása módosító javaslatok elkészítésével, beterjesztésével és többségi elfogadtatásával lehetséges. Amíg ez nem történik meg, azt kell feltételeznünk, hogy egyházunkban nem sorakozott fel valamilyen többség egy jobb törvény mellett. S addig nincs más lehetősége senkinek sem, mint hogy egyházunk törvényes rendjét megtartsa és védelmezze. Tökéletes törvények nincsenek, s a nem tökéletes törvények is jobbak, mint a törvénytelenség. Dr. Reuss András
