Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-29 / 48. szám

2.oldal 1998. NOVEMBER 29.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

.Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas.” (Zak 9, 9)

VASÁRNAP

„Ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. ” (IJn 3, 18)

Szeressünk, s nem azért, mert „érdemes”, hanem azért, hogy embernek érezzük magunkat, az Emberfia rokonának, ma élő tanítványának, mert szeretet nélkül nem lehet és érdemes élni, mert a „szeretet a legnagyobb és soha el néni múlik.” (Gyökössy) Ahogyan tett és munka nélkül nem lehetünk emberek;, ugyanúgy csak szavaival és nyelvével szerető ember sem^ehet igazán emb( foként nem Krisztus barátja.

mint a tavasz vagy a nyár. Mégis ebben a békés pihenésben gondoljunk arra, imádjuk azt, aki teremtette a mennyet és a földet. A szunnyadó föld, a jégpáncél alatt hömpölygő folyó is emlékeztessen Istenre, mindenek formálójára.

CSÜTÖRTÖK

„A népek olyanok előtte, mint egy vízcsepp a vödörben, annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn. ” (Ézs

HÉTFŐ

„ Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt! " (\ A zsoltáros ünnepi istendicséretre szól

olt 81, 2)

felhívással fordul minfönnyen formálunk pozitív vagy negatív véleményt népekről, nemzetiségekéről, etnikumokról. Pedig Isten előtt minden nép egyféleképpen mérettetik meg. Értékük annyi mint a porszeq penyön mennyit ér a mi életünk? 1 túl könnyűnek, nehogy elvessen -:

vagy vízcsepp. Hát akkor ezen a ser- shoz fordulunk, hogy ne találtassunk ’ a mérleg vizsgálója.

dcnkihez. Fordult izráel népéhez, és fordul a ma éjo istenfélők sereg erős Isten biztonságában, semmi sem zavarhatja amálás vigadalmat. Isten előtt állva, örömre és vígságra serkenhy a szív, különösen valaki érkezik hozzánk.

„Nem hatalommáÁIH mondja a Seregbe Un

KEDD

,. Mivel ő, a Szent hívott el titeket/magatok is szentek le, magatartásotokban. ” (I Pét 1, p)

A szent és a profán, a szent és az evilági, elsős

(egész

kben

A történelemre vetett pillant^ országokra, amelyek nagysá ideig-óráig tudott megma^ kíván munkálkodni, han erejével győzni. A télekjfltal; amit hatalommal és ezé

ütközik össze. Az Isten szentsége tagadhatatlan, uupedlg „egyszerre ví igazak és bűnösök”. Egyszerre vagyunFSWl^fts evilágiak. Egész ma tartásunk szerint szentek akkor lehetünk, ha hétköznapi éleU mutatkozik, hogy egyedül Istenéi vagyunk. Ha Istenéi vagyunk, akkor” vagyunk szentek. Ha nem, akkor evilágiak, a profánhoz tartozók.

erőszakkal, hanem az én telkemmel! - (Zak 4, 6)

ndoljunk olyan hatalmakra, birodalmakra, reje, a hatalom és erőszak eszközével, csak Seregek Ura, nem hátalommal és erőszakkal ével. Nem manipulálni akar, hanem a lélek gzett munka többet ér, mint bármilyen munka, kényszerítenek ki.

„Hála le

mmm.

„Imádjátok azt aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait" (Jel 14, 7)

A nyugvó természet, a csendes téli táj, nem mutatja meg úgy pompázatát,

ven az Istennek kimondhatatlan ajándékaiért!” ■ 9,fi 5) Olyan ajándékról van szó, ami nem vásárolható In vagy Centerben, üzletben, esetleg kisboltban. De meg sem rcllUetH^MjKalógusból. Ez pedig Isten jósága, ami bőven kiárad az őt félőkre. Az Isten ajándéka pedig jószívűséget szül. A jószívűségből pedig sok-sok áldás és öröm fakad. Ezért legyen hála Isten jóságáért, ami bizony kimondhatatlan ajándék, ha részesül belőle az ember.

Szmolár Attila

Ádvent első vasárnapja

...HANEM ÖLTSÉTEK MAGATOKRA AZ ÚR JÉZUS KRISZTUST”

Róma 13, 11-14

Ennek az apostoli intésnek veleje az, hogy az éjszaka elmúlt, a nappal elközel- gett, azazhogy megvirradt. Igazi ádventi evangélium ez, mert mire vonatkozna másra, ha nem arra, hogy úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Amíg az Üdvözítő el nem jött és meg nem váltotta a bűnös világot a Sátán hatalmától és Isten haragjától, addig sötét éjszaka borult az emberiség fölé. De Isten irgalma ádventi hajnalt hozott a sötét éjszakába és Isten haragja megenyhült a Jézus Krisztusban.

Azért is sötét éjszaka borította a földet a Krisztus eljöveteléig, mert a bűn vakká tette az emberiséget és senki sem tudta a büntetéstől való szabadulás módját és senki se találta meg az Istenhez visszavezető utat. Pedig sokan keresték azt teljes jóhiszeműséggel, őszintén. Gondoljunk csak arra, hogy Izráel népe a törvény szigorú betöltésével akart megszabadulni és Isten szeretetébe visszajutni. Igen, de senki sem tudja a törvényt igazán betölteni, amiről maga Pál apostol így panaszkodik: Nem cselekszem a jót, melyet akarok ...

Vagy gondoljunk arra, hogyan akarták sokan Isten kegyelmét és irgalmát áldozatokkal, sokszor égő és véres áldozatokkal és jócselekedetekkel és böjtölésekkel megszerezni. Hallatszott ugyan, hogy engedelmességet akarok én, nem áldozatot, de épen az is mutatja a vakságot és az éjszakát, hogy az Istenhez vágyódó lelkek mégis folyton csak áldozatokat mutattak be az oltárokon. És nem így cselekesznek-e ma is sokan, akik a maguk cselekedeteivel, oltárra vitt ajándékaival szeretnék Isten irgalmát megvásárolni? Azért is sötét éjszaka borította Krisztus eljöveteléig a földet, mert a mindent elárasztó bűn miatt átok ült az embereken. Azt gondoljátok testvéreim, hogy az a mai sokféle baj és zűrzavar, megpróbáltatás és kín, amiről a ma embere annyit tudna panaszkodni, nem Isten átka a világ bűnei miatt?

Krisztusnak értünk való engesztelő haMeg hívó

Hévízen elkészült a közös evangélikus-református templom. Felszentelése

1998. december 6-án vasárnap délután 3 órakor lesz.

A felszentelés szolgálatát végzi: D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, dr. Márkus Mihály református püspök, Smidéliusz Zoltán és Császár Attila esperes. Minden érdeklődőt szeretettel vár a két gyülekezet.

lálával azonban az átok feloldódott, a Sátán uralma megtört, a bűn bilincsei lehullottak a hívő lelkekről és felvirradt a megengesztelődésnek, az isteni irgalomnak hajnala.

Az új világosság fényénél készen volt a mód a bűnből való szabadulásra: bűnbánat, hit a megváltó Jézus Krisztusban. De készen volt maga az út is Istenhez. (Én vagyok az Út...) De tudnunk kell azt is, hogy még bűnbánatra és a Krisztusban való hitre sem a magunk ereje, vagy értelme által jutunk el, hanem a Szentlélek az, aki ezeket Isten irgalmából felébreszti bennünk. Mindez pedig nem azért van, hogy talán „megbünhődtük a múltat és jövendőt,” hanem ingyen, kegyelemből, a Jézus Krisztusban való hit által.

Amióta a Krisztus megjelent, azóta csak az él éjszakában és csak az ül a Sátán rabságában, aki onnan nem akar kijönni. Annál sajnálatosabb, hogy mégis vannak még azok között is, akiket közönségesen keresztyéneknek neveznek, akik még mindig Krisztustalan éjszakában bolyonganak. Hogyan állunk mi ezzel az éjszakával és ezzel az ádventi virradattal?

Ha pedig a kegyelem hajnala felvirradt felettünk, akkor, mondja az apostol, ideje nekünk is az álomból felserkennünk. Isten virradatot adott, nekünk meg le kell ráznunk magunkról az álom kábultságát és mozgékony, cselekvő, életrevaló, tettre és küzdelemre kész keresztyénekké kell lennünk. Üdvösségért cselekvő és az üdvösségért küzdeni kész keresztyénekké.

Milyen keresztyének vagyunk mi a családban, a mindennapi életben, vagy az egyházi életben? Mert annak az ádventi szabadulásnak, melyet az örömhír hirdet és melyet az Adventkor érkező Krisztus hoz számunkra, két feltétele van: az egyik az isteni kegyelem, mely készen áll minden ember számára, a másik az emberi cselekvő hit, mely ezt az isteni kegyelmet megragadja. Ennek a kettőnek a találkozása nélkül nincs semmiféle Ádvent és nincsen szabadulás és nincsen üdvösség. Ha Isten oda is adta, mégpedig mindnyájunkért adta oda egyszülött fiát, azért még rám, vagy rád hiábavaló is lehet az a nagy ajándék, ha hittel el nem fogadjuk. Azazhogy nemcsak hiábavalóvá, hanem valóságos átokká válhatik ránk az ádventi kegyelem és kemény ítéletté.

Mert a Krisztus sokaknak felkeltére (a benne hívőknek) és sokaknak elestére (az ő megtagadóinak és a hitetleneknek) küldetett.

Azt mondja az apostol, hogy azért is ideje az álomból felébrednünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint mikor hinni kezdettünk. Az apostol ugyanis és vele együtt az első idők keresztyénéi meg voltak győződve arról, hogy a mennybement Krisztus még az ő

életükben visszajön ítélni eleveneket és holtakat. Erre nézve valamennyien szent várakozásban éltek. Állandó ádventben éltek, mert hiszen, gondolták, már nem lehet messze tőlük az a szentséges idő, az üdvözülés ideje.,

Aki keresztyén, az ma is állandó ádventben, Krisztus-várásban él. Isten

*

ugyan nem adta tudtára senkinek, hogy mikor jön Krisztus ítélni, ezt a titkot magának tartotta fenn és aki az időt pontosan ki akarja számítani, az a számításban ép úgy csalódhatik, mint az első keresztyének, de maga a visszatérés bizonyos egyrészt a világ számára ki tudja mikor, másrészt az én számomra és a te számodra, ha előbb nem, hát halálunk órájában.

Aki a virradat jöttével felkel álmából, természetes, hogy leveti magáról az éjszakai ruhát és rendesen felöltözködik. Hogyan néznénk arra, aki világos nappal éjjeli ruhában jáma-kelne? És mégis bár ránk virradt Isten kegyelmének napja, sokan még mindig úgy járnak és úgy élnek, mintha még mindig sötétség volna. Miért járnak úgy? Azért, mert náluk még valóságos sötétség van.

De nekünk fel kell öltöznünk világossághoz illő öltözetbe. Azaz megváltot- takhoz, keresztyénekhez, az üdvösség várományosaihoz méltó módon kell élnünk. Az apostol elsorol ugyan egyes dolgokat, amelyek nem valók a hívő ember életébe, de ezeket most én készakarva nem sorolom fel újra, mert ha keresztyén vagy testvérem, és tisztában vagy azzal, mit jelent számunkra Isten bűnbocsátó kegyelme, akkor te úgyis tudod, mik azok, amiktől tartózkodnod kell és mik azok, amelyeket cselekedned kell. Annyit mégis megemlítek, hogy aki maga fölött érzi az Úristen ádventi irgalmát és kegyelmét, az többé nem gyűlölköd- hetik, nem lehet bosszúálló, nem adhatja oda magát tisztátalan vágyaknak és szenvedélyeknek, hanem annak könyörületesnek, alázatosnak, szelídnek kell, lennie, mert különben hogyan fogadhatná be a közeledő Krisztust. Egészen tömören az apostol szavaival: hogyan öltöz- heti fel magát a Jézus Krisztust? Mert Ádventnek ez a legfontosabb követelménye: felöltözni magát a Jézus Krisztust, íme, hallottad az ádventi intést! Eredj, ekként cselekedj és élsz!

Lehoczky Endre

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. november 29.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Sztojanovics András; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leib- stück M. ii. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés) Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági); VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. ii. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabinyi Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 Szabó Lászlóné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Orosz Gábor Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bohus ímre; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., Templomszentelési ist.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szabó Lászlóné; Pestújhely, XV., Templom tér de.

10. ; Rákospalota, XV., Juhos út. 28. (Kis- templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv) Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11.(úrv) Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de.

11. (úrv) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. lO.Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza;

ÁDVENT 1. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap evangéliuma (oltári ige) Mt 21,1-9; az igehirdetés alapigéje: Róm 13, 11-14. HETI ÉNEKEK: 131,141.

„ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. november 30-án, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor.

SZEGLETKŐ címmel a Duna TV-ben dec. 3-án, csütörtökön 17 órai kezdettel protestáns műsort láthatunk, melyben beszámolunk Dolinszky Árpád ev. szuperintendens beiktatásáról, a szabadkai és a bajsai gyülekezetek életéről.

A Jelenések könyvének üzenete

A jövőről semmit sem tudnánk, ha maga Isten nem jelentené ki a Bibliában: a próféták írásaiban, Jézus Krisztus igehirdetésében, az apostolok bizonyságtételében.

A Jelenések könyve az Újszövetség egyetlen prófétai könyve, amelyikben Isten az emberiség és a Világ jövendőjét föltárja előttünk. Az Ószövetség próféciái, jövendőre mutató ígéretei beteljesedtek. Jézusban eljött közénk a Megváltó. Krisztus Urunk, különösen utolsó beszédeiben, rámutatott a jövendő nagy eseményeire. Az apostoli levelek is tartalmaznak próféciákat az eljövendő eseményekről. A föltámadott, megdicsőült Krisztus az újszövetségi gyülekezetnek, az Egyháznak nagy feladatot adott. Az egész világon kellett hirdetniük Isten örök szeretetéről szóló Üzenetet. Isten Országa terjedésének nagy jövendőt szánt a Mindenható Isten. A Jelenések könyve az élő Krisztust mutatja be, mint az Egyház vezérlő és kormányzó Urát. A megdicsőült Krisztus isteni fényben tűnik fel. Az Atya megbízásából hatalmat gyakorol a Mindenség fölött. Krisztus Urunk új neveivel találkozunk a könyvben. Ő az Oroszlán Juda törzséből, akinek uralmára már az Ószövetség hivatkozik. Győzelemre hivatott, mert Ő a Királyok Királya és az uralkodók Ura. Minden hatalom birtokosa. A könyvben mindenek fölött a Bárány alakja uralkodik. Viseli az elszenvedett szenvedéseinek nyomait. Az író hangsúlyozza a

megdicsőült Krisztus hatalmát és fenségét. A szenvedő Jézussal való azonosságát. Szeretetéből fakadó megváltó tettével megszerezte a történelem -feletti uralmat. Ő az Első és az Utolsó, a Kezdet és a Vég. Isten fölkentje. Övé minden tisztelet és dicsőség. Megváltottjai a hálaadás, hódolat, dicsőítés és magasztalás új énekét éneklik. A hívő nem élhet másként, csak úgy, ha követi a Bárányt.

A könyv érdeklődésének legfőbb tárgya a történelem. A szerző bizonyságot tesz arról, hogy a Szentháromság Isten a történelem Ura. Biztos kézzel vezeti a Világot tervei megvalósítása, Országa végleges diadala felé. A Jelenések könyve átfogja az eget és a földet. Isten uralma megingathatatlan. A földi történésekre csak fölülről jöhet magyarázat. Az ég megnyílik azért, hogy az angyalok közölhessék Isten üzenetét. A látnok Isten mennyei templomában, a trónteremben, mennyei istentisztelet keretében, látomásokban kinyilatkoztatást, kijelentést kap arról, hogy az emberi történet, benne az Egyház története, milyen kríziseken keresztül jut el a teljes megváltás napjára. Az egész történelmet meghatározó esemény - a könyv írója számára - Jézus Krisztus halála és föltámadása. Mint Bárány, megváltó tettével megnyerte a történelem fölötti uralmat. Ő áll mindenek középpontjában. Vele szemben mindenkinek állást kell foglalnia: vele vagy nélküle éli le az életét. Ez az állásfoglalás dönti el az ember örökkévaló sorsát.

Krisztus kivívta már győzelmét Ez az alapja a keresztyén ember jövendő felőli reménységének. A látnok számára a meghirdetett katasztrófák annak egyik módját jelenítik meg, ahogyan Isten, mint a történelem Ura, az embert megtérésre szólítja fel. A könyvben olvasható himnuszok, dicsőítések (doxológiák) az Isten szavát értő Egyház válaszai annak az Úrnak, Aki azért gyakorolja bírói és kormányzói hatalmát, hogy üdvösségre vezesse a Világot!

A Jelenések könyve első pillanatra az ítélet és a büntetés könyvének látszik. Alapjában véve a kegyelmet és a békességet hirdeti a mindenható Isten szavaként. A reménység könyve! Az emberi történelem a szörnyűségek ellenére sem fog önpusztításba végződni. Isten nem engedi, hogy kiragadják kezéből az események irányítását. Az isteni büntetés a szenvedő emberiség megmentését szolgálja. Nem elpusztítását! Isten a történelem legtragikusabb katasztrófái után is Isten marad. Jósága elpusztíthatatlan. Megmarad Megváltónak. Kezében, hatalmában a szeretete által átalakul az ember pusztító és rettenetes tevékenysége. A történelemnek nem az ember az egyedüli szereplője. Nem a hatóié az utolsó szó! Isten a Mindenség jóságos Atyja. Jézus értünk hozott áldozatára tekintve, megakadályozza, hogy az ember elpusztítsa magát és társait.

(Folytatás a következő számban)

Ferenczy Zoltán