Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-22 / 47. szám

Evangélikus Élet 1998. NOVEMBER 22. 3.oldal Pátkai Róbert kitüntetése Dr. George Carey cantergury érsek, az anglikán egyház feje, október 13-án adta át londoni székhelyén, a Lambeth Palo­tában a Szent Ágoston Kereszt elnevezé­sű magas egyházi kitüntetést Pátkai Ró­bert evangélikus püspöknek. E kitünte­tésben évente csak néhány személyt ré­szesít a Canterbury érsek, idén öten vol­tak és mint rangidőst, Pátkai Róbertét ér­te a megtiszteltetés, hogy a palota erede­tileg XIII. században épült kápolnájában, a ceremóniát megelőző áhítaton, ő olvas­sa fel az igét. Dr. Carey egyenként méltatta a kitünte­tettek érdemeit, ismertette életútjukat. Is­mertette, hogyan lett 1956. után Pátkai Róbert az angliai evangélikus egyház lelkésze, ezen belül a magyar lutheránu­sok pásztora, majd az egész szigetorszá­gi evangélikus közösség vezetője. A Szent Ágoston Keresztet a kitüntetett a két egyház közötti együttműködés és a kölcsönös közeledés elősegítéséért érde­melte ki. Különös módon, a kapcsolatépítés már 1956 előtt megkezdődött, mert Pátkai Róbert teológiai hallgató korában, Buda­pesten 1954-ben találkozhatott George Bell chichesteri anglikán püspökkel. Amikor a püspök két évvel később az Egyházak Világtanácsa vb-ülése alkal­mából látogatott Magyarországra, köz­benjárt annak érdekében, hogy a koholt vádak miatt háziőrizetben tartott Ordass Lajos magyar evangélikus püspökkari elnök fogságát feloldják, majd pedig re­habilitálják. A forradalom bukása után Angliába került Pátkai Róbert tanács­adója lett George Belinek. A magyaror­szági fejleményekkel kapcsolatban tathatott meg magyar nagykövetet, Antal Péter Tibor személyében, a Lambeth Pa­lotába. Pátkai Róbertnek nagy szerepe volt az evangélikus-anglikán viszonyról létre­gyakran konzultáltak. A két egyház kö­zötti jóviszony jeleként canterbury érsek (Robert Runcie) a reformáció óta először jelent meg és tartott előadást az angliai evangélikus egyház közgyűlésén, éppen Luther halálának 500. évfordulóján. Pátkai Róbert más irányú kapcsolatépíté­sét jelzi, hogy a rendszerváltás után a második világháború óta először hivat­jött két hivatalos egyezmény megkötésé­ben is. Mint a magas kitüntetést adomá­nyozó George Carey érsek személyes barátai, Pátkai Róbert és Zsóka asszony, sokat tehetnek azért, hogy az anglikán egyház legfelső körei tiszta képpel ren­delkezzenek evangélikus ügyekről épp úgy, mint a magyar helyzetről. Sárközi Mátyás Megemlékezések az Egyházak Világtanácsa megalakulásának 50. évfordulójáról Amint az ismeretes, a protestáns és orthodox keresztyénség legnagyobb ré­szét összefogó ökumenikus szervezet, az Egyházak Világtanácsa 1948. augusztu­sában alakult meg Amszterdam városá­ban. Ennek a közösségnek mind a Ma­gyarországi Evangélikus Egyház, mind a Magyarországi Református Egyház a kezdet-kezdetétől tagja volt. Erre emlékezett 1998. szeptember 19- én a Hollandiai Egyházak Ökumenikus Tanácsa, amely elsősorban a hollandiai tagegyházakat hívta meg egy találkozási alkalomra, azután az Egyházak Világta­nácsának a mostani vezetőségét és azo­kat is, akik 50 évvel ezelőtt jelen voltak az alakuló közgyűlésen. így meghívót kapott dr. Pósfay György genfi evangéli­kus lelkész is, aki annak idején, mint a Magyarországi Evangélikus Egyház képviselője, dr. Radvánszky Antallal, Vájta Vilmossal és Leskó Bélával együtt résztvett ezen a történelmi alkalmon. A délelőtti órákban a megemlékezésen résztvevők „Hit a nagyvárosban” témá­val foglalkoztak négy előadó bevezető szavai után, délután pedig Amszterdam jellegzetes nagyvárosi egyházi intézmé­nyeit tanulmányozták, majd sor került egy műsoros szeretetvendégségre, ahol többen köszöntötték az Egyházak Világ­tanácsa régebbi és mostani vezetőit, vé­gül a belvárosi evangélikus templomban volt a napot lezáró hálaadó istentisztelet, amelyen az ország királynője is megje­lent. Hasonló ünnepség volt egy nappal ké­sőbb a genfi Szent Péter katedrálisban, ahol a város keresztyén egyházai, köztük a helyi magyar gyülekezet is, megemlé­keztek erről az évfordulóról. Végül szep­tember 22-én, ugyancsak Genfben, de ekkor az Egyházak Világtanácsa székhá­zának nagytermében, a genfi nemzetközi (kormányszintű és önkéntes) szervezetek kiküldöttei, valamint Svájc államelnöke köszöntötte a jubiláló Egyházak Világta­nácsát. P. Gy. Irénke Ő egy angyal - mondta teljes meggyő­ződéssel barátnőm, akit Kinczler Irénke vagy harmincnégy évvel ezelőtt tanított hittanra. - Mégpedig nem a festmények áhítatos arcú, égben lebegő angyalai kö­zül való, hanem a szolgáló, mindent látó és értő munkásangyalok fajtája, sőt, olyan mint egy katona! - Ennél jobb meghatározást még nem hallottam Irén- kéről, pedig mindenki ismeri és szereti az egyházban. Magam régebben azt a fu­tó benyomást szereztem róla, hogy sze­líd, finom idősebb hölgy. Csudát szelíd! Csak jó. De az aztán igazán. El kell mon­danom, teljesen elhűlt, amikor megtudta, hogy lapunk köszönteni akarja 70. szüle­tésnapja alkalmából. Nem kis rábeszé­lésbe került, hogy rávegyük az interjúra. Nem szerénykedésből húzódozott, s kü­lönösen nem álszerénykedésből, Kinczler Irén egyszerűen ilyen. Mindig háttérbe szeretett húzódni. Ez sikerült is neki. (Persze, nem biztos, hogy ez egy­házunknak nagyobb dicsőségére vált, hi­szen az éppen az ilyen emberek tartják a vállukon az egyházat. No, de ez már csak így van...) Végül is nem lett szabá­lyos interjú a találkozásból, hanem lett szabálytalan beszélgetés. Mindenféléről, kissé csapongtunk, s én azt az igazi örö­met éreztem, amikor valami különleges­re talál az ember. Az életéről beszélgettünk, nem krono­lógia szerint. Az életrajzát röviden össze lehet foglalni, hiszen nem tartalmaz sem nagyobb eseményeket, sem különösebb kitérőket. A felvidéki pedagógus család a háború alatt Pestre menekült, leányuk Kőbányán érettségizett, elvégezte a teo­lógiát, egész életében gyülekezetben szolgált, mindig tette, amit kellett, a gé­peléstől, a rajzolásig, a fordítástól a hit­oktatásig, a beteglátogatástól a bibliakör vezetéséig. Mindössze tíz éve szentelték lelkésszé, akkor is csak unszolásra állt kötélnek. Közben idős szüleit ápolta, agyvérzéses édesanyját húsz évig, s né­hány évtizedet egy biztosítónál is dolgo­zott, hogy enni tudjanak. Most az evan­gélikus múzeumban tevékenykedik, itt is, amit kell. S közben a kőbányai gyüle­kezetben teszi a dolgát, mint mindig. Lám, néhány mondatba belefér az élete, de hol adja vissza ez a felsorolás a töb­bit?! Például azt az elmélyülést, amikor a harmincas évek Ungvárjáról beszél, a vallási türelem, a béke, a komoly, szilárd értékőrzés városáról. Azt az irgalmat, ahogy a békepapokról szól, azt a függet­len szellemet, ahogyan irodalomról, mű­vészetről beszél, azt az erős magyar lu­theránus öntudatot, ami csendes szavai mögött van... — „ Tudod, hogy egész jó öregnek lenni! Soha ilyen szabadnak nem éreztem ma­gam. Már semmitől nincs tartanom, szemlélő lehetek, az, ami mindig is lenni akartam. Restellem, de hosszan elnyám- mogok egy könyvön, mert találok egy mondatot, egy gondolatot, egy hangula­tot, és nem tudok továbblépni, annyira megfog. Engem elgyönyörködtet a világ. Még ez a mi ronda, kíméletlen, leplezet­len korunk is. Ebben is találok szépséget. Nincs nap, hogy ne tudnék rácsodálkoz­ni valamire. »A teremtett világ nyög és fohászkodik«, hát nem így van? Az em­berek ki annak vetve a világból, mint a kutya, szenvednek, hontalanok. Engem leginkább az érdekel, hogy az egyház ott­hon legyen számukra. Jézus mindenkit meghallgatott, nekünk is ezt kell tenni. De képzeld, engem még ma is érdekel, sőt. egyre jobban, amit az emberek mon­danak! Minden életben, minden sorsban, minden szenvedésben és minden öröm­ben találok valamit, ami megállít, ami lenyűgöz. ” Mint ahogyan az újságírót is az ő egyé­nisége, egyedisége, arra gondolva: de jó, hogy élnek köztünk ilyen emberek. Végül, utóiratként. Ha én orvos, pszi­chológus, pap stb. lennék, ezt monda­nám: kishitűek, csüggedők, depresszió­sok, idegeskedők, békétlenek, figyelem! Semmi nem használ? Beszélgessetek egy órát Kinczler Irénkével! De már az is jó, ha csak elüldögéltek mellette egy kicsit... Újlaki Ágnes A paraszt ekléziolák kialakulása és hatása Magyarországon Dr. Szigeti Jenő, az adventista egyház lelkésze, néprajzi- és hittudományi, egyetemi tanári habilitációs előadást tar­tott az ELTE Bölcsészettudományi ka­rán, dr. Fabinyi Tibor professzor bíráló bizottsági elnöklete alatt. Az előadás érdekességét, jelentőségét növeli, hogy eddig igen kevesen foglal­koztak annak kutatásával, hogy egy-egy korban hogyan voltak vallásosak az em­berek? Esze Tamás ezt a tárgykört ke­gyességtörténetnek nevezte, de hívhatjuk lelkiségtörténetnek is. Lehet-e a hitet történelmi eszközökkel mérni? Külső benyomásoknak a hitre gyakorolt hatását igen. Magánügy-e a vallás? Aligha. Barokk építészet, iroda­lom meg sem érthető a lelki mozzanatok figyelembevétele nélkül. A néprajztudo­mánynak van egy ága, a „népi vallásos­ság” kutatása. Ennek tulajdonképpen nincs felekezete, különböző vallások ele­mei vegyülnek, régi formák élnek tovább benne. Ahogy a változó korok stílusbeli irányzatai egy templom épületén, a mai vallásos ember hitén is a honfoglalás óta minden század sorra rajta hagyta nyo­mát. Ha egy templomban minden barokk elemet lebontunk, az már nem áll meg. A népi vallásosságból ugyanígy nem lehet a különböző századok beépült elemeit elhagyni. Hogyan alakult ki a házi istentisztelet? Az egyház nem tiltotta, nem kénysze­rítette! Nyomában jöttek létre a gyüleke­zet melletti kis gyülekezetek, a paraszt ekléziolák. Kezdetben különböztek a bázisközös­ségi mozgalmak hátterei. Tagjai interkonfesszionálisak, vagyis vegyes vallásokhoz tartozók voltak. A XVIII. században érdekes folyamat indult meg. Választások és határozatok a közgyűlésen Egyházmegyei közgyűlés helyszíne volt a győri Öregtemplom. A Győr-Sop- roni Egyházmegye önkormányzatára fontos döntések vártak, hiszen az előző évi közgyűlés óta több tisztség betöltet­lenné vált és a zsinati munka előrehalad­tával szükséges volt állásfoglalást tenni az egyházkerületek új beosztásával kap­csolatban. A közgyűlés nyitó istentiszteletének szolgálatát Ittzés Gábor győri lelkész vé­gezte. 1 Móz 32,23-30 alapján arról pré­dikált, hogy mindig vannak sorsfordító, döntő pillanatok. Két nagy kérdés vető­dik fel ilyenkor. Felismerjük-e az Isten által nekünk ajándékozott történelmi al­kalmakat? Felismerjük-e az új kezdet le­hetőségét? A másik nagy kérdés, hogy a döntő pillanathoz érve, Isten népe felis­meri-e a továbblépés helyes irányát? Le- het-e esetleg újat kezdeni? Az Isten nem enged újat kezdeni addig, amíg a régi nincs rendezve. Van-e kiút, megoldás? - tette fel végül a kérdést Ittzés Gábor. Emberileg nincs, de Istennel igen, mert Istennek minden lehetséges. A megnyitó istentisztelet után Szabó György egyházmegyei felügyelő kö­szöntötte a gyülekezetek megjelent kép­viselőit. Bejelentette, hogy a pótlólagos választásokat azért szükséges megtarta­ni, mert az egyes testületek hivatalban maradnak egészen 2000 tavaszáig, ami­kor általános tisztújítás lesz egyházunk­ban. A választások során a következő tisztségek betöltéséről szavaztak a,kül­döttek. Egyházmegyei presbitérium lel- készi tagja lett Weltler Rezső, a győri Szeretetház igazgatója. Egyházmegyei bíróság lelkészi tagjává választották Hanvay László gy őrúj baráti és Makovnikné Hüffner Györgyi ágfalvai lelkészeket. Zsinati lelkészi póttaggá Kardos József téti, Rác Dénes vadosfai és Weltler Rezső vált. Nem lelkészi zsi­nati póttag lett Hubert Pál és Pécsingerné Németh Enikő. Az egyház­kerületi közgyűlés tagjai közé delegálták a küldöttek Kiss Miklós mosonmagyaró­vári és Lackner Pál győri igazgató lel­készt. Ugyanitt nem lelkészi küldöttek: Bojtos József és Majomé Melkovics Er­zsébet. Az esperesi jelentésben Jankovics Béla hároméves esperesi szolgálatáról szólt. Értéknélküli, fogyasztói társadalomban végzi küldetését az egyház. - hangsú­lyozta az esperes. Rajtunk is múlik, hogy a legkisebb történelmi egyház mara­dunk, vagy a legnagyobb szektává vá­lunk. Dacára annak, hogy egyházunk egyik legnagyobb egyházmegyéjéről van szó - 25 gyülekezet és 24 ezer evangéli­kus - a népmozgalmi adatok kevés opti­mizmusra adnak okot. Egyházunk fogy, anyagi teherbíró képessége gyengül. Alapkérdés ebben a helyzetben, hogy tu­dunk-e valamit tovább adni az utánunk jövőknek, vagy sem. A langymelegnek nincs semmiféle jövője. Az egyes munkaágak felelőseinek je­lentései után néhány fontos döntést ho­zott a közgyűlés. Döntött arról, hogy az enesei gyülekezet kérésére többé nem filiája a Bezi egyházközségnek, hanem társgyülekezete. Döntött abban is, hogy Nagyszentjános és Gönyü a győri gyüle­kezet szórványa lesz. Végezetül megerő­sítette a közgyűlés tavalyi határozatát, miszerint az egyházmegye a három egy- házkerületes modellt tudja csak elfogad­ni, éspedig abban a formában, ahogy az előző zsinat azt megalkotta. Kötelezte a megyei küldötteket, hogy ezt az állás­pontot képviseljék a zsinati munka so­rán. Az egyházmegyei közgyűlés az esperes imája után az Erős vár a mi Istenünk el- éneklésével fejezte be munkáját. Kiss Miklós Rákóczi szabadságharcának bukása után a falvak rekatolizáltak. De csak hivatalo­san. Mária Terézia idején a lelkészeket, tanítókat sok helyen elűzték, helyükre plébánosok jöttek. A templomokat átfes­tették. De a vasárnapi misére csak 3-4 ember járt! A Türelmi Rendelet kiadása­kor Magyarszecsődön például a protes­tánsok egyetlen év alatt hatalmas, szép csamoktemplomot építettek maguknak, pedig erre réges-rég nem járt protestáns lelkész. Oka? Megmaradt egy protestáns gyülekezet. A banya szó innen ered: ő volt a család legidősebb női tagja, intéz­mény, kinek funkciója a gyerekek tanítá­sa volt, Szenczi Molnár zsoltáraira, bibli­ai történetekre, katekizmusra, imádságra - ma hittannak hívnánk. A család estén­ként körülülte az asztalt, énekelt, imád­kozott. Isten házát elvették, helyette ott­hon tartottak istentiszteletet. így vitték tovább Luther, Kálvin hitét híveik. Jelen­tős volt a husziták hatása, melyben helye van a családi ájtatosságnak. Méliusz Pé­ter debreceni református püspök prédikációit bete­geknek, öregeknek írta, akik nem tudtak elmenni otthonról a templomba. „Az istentisztelet nincs helyhez kötve”. Az igazi robbanást a ma­gyar puritanizmus kora hozta. Az ellenreformáció, Pázmány Péter stratégiája azonos volt a reformációé­val. Nívós oktatási progra­mokat szervezett, házról- házra járó missziót indí­tott. Apáczai Cseri János könyvei például kimondot­tan házi felolvasásra ké­szültek. A XVIII. század végé­től, a XIX.században a nagy alföldi gyülekeze­tekben ekléziolák ala­kulnak. A Türelmi Ren­delet a protestáns egy­házakban társadalmi változást hoz létre. A pap már nem része gyü­lekezete életének, mint korábban. Átalakulnak a presbitériumok is. Az 1800-as évek elején az általuk kezelt ügyek erkölcsi, vallásos ügyek, később iskolai, majd egyre inkább anyagi, pénz­ügyi természetűek. Mi történt? Nemcsak az igehirdetés liberalizálódott, a társada­lom egyházi beágyazottsága is megvál­tozott. A vallásos emberek lassan perem­re szorultak. A protestáns belmisszió még épített: volt egy eszme, a kisközös­ségben megélt keresztyénség, a paraszt ekléziolák. Amikor azok felbomlottak, elindultak az új egyházak, de megmaradt a hivatalos vallásosságtól különböző fe- lekezetnélküli népi vallásosság. Míg előbbi hittételekben, utóbbi praxisban gondolkodik. Panaszolják, hogy a liberális prédikáci­ók körmondatait a nép nehezen követi. Groó Gyula professzor gyakran mondta, „Ki a rossz pap? Akit hat napig nem lát­ni, a hetediken nem érteni...” A Bizottság az előadást 100 %-ra érté­kelte. Főgondolatait lejegyezte: Kovács Mária Meghívó „Jó az Úr, örökké tart az ő kegyel­me, és hűsége nemzedékről nemze­dékre ” Zsolt 100,5 Isten iránti hálával adjuk hírül, hogy a Váci Evangélikus Egyházközség fennállásának 150. és a templom fel­szentelésének 130. évfordulója tiszteletére elké­szült a templomunk teljes belső felújítása. Hálaadó ünnep istentiszteletünket 1998. no­vember 22-én, vasárnap du. 3 órakor tartjuk. Igét hirdet: D. dr. Harmati Béla püspök. Ünnepükre mindenkit szeretettel hívnak és várnak. „Az Északi Evangélikus Egyházkerület 1998. november 20-án, pénteken, 11 órára közgyűlést hívott egybe, a budavári evangélikus templomba. (Budapest, I. Táncsics M. u. 28.) A közgyűlést megnyitó istentisztelet 1/2 11 órakor kezdődik Szeverényi János budai esperes szolgálatával. A közgyűlésen és a megnyitó istentiszteleten min­den érdeklődő testvérünket szívesen látnak.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents