Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-22 / 47. szám

Evangélikus 63. ÉVFOLYAM 47. SZÁM 1998. NOVEMBER 22. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖKÉLET) VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 48 FT „...csak a Krisztusban elaludt hívők jutnak el a kibeszélhetetlen dicsőségre és kegyelemre. ” Luther Együtt a szeretetben Püspöklátogatás Magyarbólyban és Ivándárdán r- A TARTALOMBÓL ­Pátkai Róbert kitüntetése Az Egyházak Világtanácsa megalakulásának 50. évfordulójáról Lelkésziktatás Mencshelyen A z utóbbi hetek barátságtalan időjárása után szép, derűs, napfényes vasárnap köszöntött ránk október 11 -én. Kivételes nap volt ez két dél-ba­ranyai községünkben. Isten külön ajándéka marok­nyi gyülekezeteink életében. Ünnepi hálaadásra és megemlékezésre gyűlt egybe a püspökét örömmel és szeretettel fogadó nép; a helybeliek, a Németor­szágból (Darmstadt és környéke) hazalátogatók és a szórványterületünkhöz tartozó gyülekezetek képvi­selői. Magyarbólyi templomszentelési jubileumunkon egyszerre három időpont adott okot és alkalmat a megemlékezésre: 1858. október 10. - templomunk fölszentelésének napja; 1863. október 11. - templo­munk orgonájának felavatása; 1878. szeptember 24. - a gyülekezet első, „templomépítő” lelkészének, Roykó Károlynak a halála. Szórványterületünk legnagyobb méretű templo­mát (ma már műemlék) 140 évvel ezelőtt a Haynau által kinevezett püspökhelyettes, Wollmuth Lipót rohonci lelkész szentelte föl, mivel az akkori dunán­túli püspök, Haubner Máté a kufsteini várbörtönben sínylődött az 1848/49-es eseményekben való aktív részvétele miatt. 135 éve áll templomunk karzatán a maga nemében páratlan és szép hangú - a bécsi Hesse cégtől rendelt - orgonánk. Kegyelettel emlé­keztünk meg a 120 évvel ezelőtt elhunyt - több ta- lentumos - lelkészről is, akinek a sírját ebből az al­kalomból megkoszorúztuk a magyarbólyi temető­ben. Az ünnepi istentiszteleten D. dr. Harmati Béla püspök magyar és német nyelven szolgált. A vasár­napra előírt evangéliumi szakasz (Mt 22,34-40.) alapján meggyőző erővel szólt az Isten és embertár­saink iránti szeretet egymástól elválaszthatatlan kapcsolatáról és prioritásáról életünkben. Az igehir­detést úrvacsoraosztás követte, melyen a püspök mellett Varsányi Ferenc lelkész és e sorok írója se­gédkezett. Az ünnepi köszöntők sorát dr. Simor Fe­renc összgyülekezeti felügyelő vezette be testvéri hangon. Varsányi Ferenc pécsi lelkész gyülekezete nevében szólalt föl, mely a múlt században még fili- ája volt a magyarbólyinak, mára pedig már Dunán­túl egyik legerősebb gyülekezete. A Németország­ból hazalátogatók képviseletében Henriette Stauth és Joseph Preiss, a helyi ref. gyülekezet nevében Farkas József lelkész, levélben Zászkaliczky Pál, a Teol. Otthon igazgatója (a gyülekezet korábbi lelké­sze) és Andorka Árpád egyházmegyei felügyelő kö­szöntötte az ünneplő sokaságot. Jelenlétével meg­tisztelte alkalmunkat Ormos Elek mohácsi ny. lel­kész is, aki 1935 és 1937 között segédlelkészként élt és szolgált Magyarbólyban; valamint Blázsovits At­tila helyi polgármester. Az ünnep rangját emelte egy GroB-Umstadtból érkező fúvószenekar és két eszé­ki énekesnő szolgálata, valamint Némethné Tóth Il­dikó lelkész orgonajátéka. Délutáni ivándárdai istentiszteletünk ugyan nem volt ilyen nagyszabású, de annál bensőségesebb. D. dr. Harmati Bé­la püspök a heti ige (ÍJn 4,21) alapján rendkívül oldott légkörben - a délelőtti igehirdetés mondanivalójának fonalát mintegy továbbszőve - tette nyomaté­kossá a szeretet nélkülözhetetlenségét, kettős irányú elkötelezését. Mint Magyarbólyban, itt is kedves színfoltja volt ünnepi alkalmunknak Ivándárda szülötte, Kissné Bartha Beáta pécsi kö­zépiskolai tanárnő szavalata igényes, szép előadásmódban (Dsida J.: Temp- lomabtak; Babits M.: Miatyánk). Nem kevésbé örülhettünk a mohácsi énekkvartett (Józsa-Dénes Zsoltné, Né­meth Ildikó, Németh Teodóra és Lőrincz Jenő) lendületes ritmusú, modem hang­Az ivándárdai templom vételű szolgálatának. Szórványgyülekezetünk legré­gibb templomába utoljára 1926-ban jutott el püspök dr. Kapi Béla személyében. 72 év múltán annál em­lékezetesebb határmenti kis gyülekezetünk számára e püspöklátogatás. Köszönet illeti mindazokat a csendben, háttérben szolgáló testvéreinket, akik elő­segítették, hogy minden ékes és szép rendben tör­ténjék templomban és asztal körül egyaránt. Isten többszörösen megáldotta számunkra ezt a napot, melynek ajándékaival - hisszük - a hétköz­napokban is könnyebb lesz együtt élnünk és marad­nunk a szeretetben. N. P. A magyarbólyi templom ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK ESEMÉNYEI Az 1848-as „hitvallás” mai üzenete Az 1848-as Országos Protestáns Napok megnyitó alkalmainak a nyugat-dunán­túli kisváros, Sopron adott helyet. Há­rom jelentős esemény zajlott itt az októ­ber 23-28-ig tartó időszakban. Evangélikus Egyházunk 10 középisko­lájának diákjai és tanárai gyűltek össze a már hagyományosan kétévente megren­dezésre kerülő Evangélikus Gimnáziu­mok Országos Találkozója alkalmából. Az iskolák küldöttei számára sok prog­ram adott lehetőséget a közösség megte­remtésére, egymás megismerésére. A kö­zös kirándulás, hittan- és sportverseny, az is­kolák bemutatkozó műsorai és a városné­zés mellett gazdag él­ményt jelentett a nyitó és záróistentisztelet, ahol a liturgia szolgá­latát a gimnáziumok tanulói végezték. A Soproni Protestáns Napok nyitó istentisz­teletén D. Szebik Imre püspök hirdette Isten igéjét 2Kor 3,17 alap­ján: „Az Úr pedig Lé­lek, és ahol az Úr Lel­ke, ott a szabadság. ” A prédikációban az emberek által kialakí­tott szabadságfogalom és a Lélek által az Istentől kapott szabad­ság különbözősége és összetéveszthetet- lensége került előtérbe. A liturgiát a Hunyadi János Evangéli­kus Általános Iskola fuvolistái és a Líce­um lengyelországi szereplésről éppen visszatérő Rauch András kórusa tette szí­nesebbé. Tóth Károly líceumi hallgató és Tölli Balázs igazgatóhelyettes közösen szólaltatta meg Illyés Gyula: A reformá­ció genfi emlékműve előtt című elgon­dolkoztató versét. Itt hallhattuk dr. Már­kus Mihály dunántúli református püspök előadását az 1848-as évi XX. törvény­cikkről, amely a protestáns egyházak jogegyenlőségeivel és szükségleteivel foglalkozott. Püspök úr megfogalmazta: miképpen készítette elő ez a törvény a nemzeti oktatás és kultúra új alapjait, és miképpen tett pontot a 300 éves ellenre­formációra. A szabadságharc bukását kö­vetően „papírronggyá” tett törvény ugyanakkor száz év elteltével az iskolák államosításának és az egyházak anyagi ellehetetlenítésének egyik letéteményese lett. Bizonyságtételében megszólalt a protestáns történelemértelmezés: Isten minden helyzetben a történelem Ura. Az istentiszteletet követően a gyülekezet az Erdészeti Múzeumban egy kiállítás­megnyitón vett részt, amely az 1848-as forradalom kárpátaljai vonatkozásairól és emlékhelyeiről adott képes tájékozta­tást. Itt dr. Molnár Ambrus református néprajzkutató az 1848-as forradalmat követő 150 év megpróbáltatásairól be­szélt. Az emlékünnepély másnapján a Sopro­ni Egyetem falai között Teológiai Fórum került megrendezésre. Dr. Vladár Gábor református lelkész megnyitó áhítatát kö­vetően a délelőtti előadások azt mutatták be, hogy mit jelentettek az 1848-as tör­vények protestáns egyházaink számára egykor, és az egyházak jogegyenlőségé­vel és szükségleteivel kapcsolatos kérdé­seknek milyen mai megjelenései vannak. A kérdés társadalmi-politikai aspektusát Keveházi László evangélikus lelkész, egyházi-spirituális oldalát Bereczki La­jos baptista lelkész szemléltette. A téma jelenlegi problematikájáról dr. Kálmán Attila református főgondnok, soproni vonatkozásairól pe­dig dr. Winkler And­rás egyetemi tanár tartott korreferátu­mot. Az 1848-as évi XX. törvénycikk je­lentősége abban áll, hogy minden akkor törvényesen bevett vallásfelekezetnek egyenlőséget bizto­sított. Az egyházak és a felekezeti isko­lák szükségleteit a törvény szerint álla­mi költségekből kellett volna finan­szírozni. A szabad­ságharc leverését követő évtizedek új törvényei a feledés homályába süllyesz­tették ezt a „forradalom hitvallásává” vált reformhatározatot. A délutáni vitafórumon D. dr. Harmati Béla evangélikus püspök, dr. Kálmán At­tila református fogondnok, dr. Almási Mihály baptista egyházvezető és Csernák István metodista szuperinten­dens mondták el véleményeiket és gon­dolataikat e kérdéskörrel kapcsolatosan. A beszélgetés folyamán előkerült a törté­nelmi egyház fogalom mai meghatározá- I sä, az ökumené kérdése és egyházaink jelenlegi helyzete és társadalmi szerep­vállalása. Dr. Bóna Zoltán ökumenikus főtitkár zárszavában azon örömét fejezte ki, hogy valamennyi protestáns felekezet vezetője a misszióra és a lelki élet építé­Forradalom A forradalom és hitvallás összefüggése volt a vezérgondolata a Protestáns Kul­turális Estnek, amelyet hatalmas érdek­lődés mellett idén is megrendeztek a re­formáció napja alkalmából a pesti Vi­gadóban. Az 1848-as forradalom és szabadság- harc másfélszázados évfordulójának ün­nepe fogta keretbe a műsort és adta meg alaptémáját, természetesen tovább vezet- vp napjaink küzdelmeihez. Az Úr pedig lélek és ahol az Úr lelke, ott a szabadság - idézte az írást dr Bóna Zoltán, aki megnyitó beszédében arról a szabadságról beszélt, amelyet Jézus Krisztus törvényének önként vállalásá­val nyerünk el. Mert, mint mondotta, Krisztusban olyan urat kapunk, aki nem korlátoz szabadságunkban, hanem fel­szabadít azzal, hogy nem erőlteti ránk az időt, a tért, hiszen O felette áll minden­nek. így nemzeti létünkben is odafordul­hatunk az Úrhoz. Ezt a gondolatot folytatta Kiss Gy. Csa­ba is ünnepi előadásában, aki hangsú­lyozta: magyar nemzeti hagyományaink­ban kitüntetett helye van a szabadság- harcoknak, akár 150, akár 42 éve zajlot­tak is, emlékük féltett kincsünk. Ma nem függetlenségünket támadják, más veszé­lyek fenyegetnek: a mai magyar embert sajnos a fogyasztás szemlélete határozza meg. Az is fenyegetettséget jelenthet ember voltunk ellen... Az emelkedett, mégis szívet melengető műsor életünk e két legfontosabb meg­határozójának - hitünknek és szabadsá­gunknak - művészi megfogalmazását nyújtotta. Ebben a hangulatban az ezer­sére tette a hangsúlyokat. A Soproni Pro­testáns Napok méltó megnyitója volt a „Forradalom és Hitvallás 1848-1998” elnevezésű országos rendezvénysorozat­nak. Solymár Mónika cs Gabnai Sándor és hitvallás szer hallott, iskolában tanult „alap”- mű­vek sem a szokásos, jól ismert hatást tet­ték, hanem éppenhogy az összetartozás élményét adták, hogy magunkban együtt mondtuk az előadókkal a Himnusz, vagy a Nemzeti dal sorait. Ez utóbbit egyéb­ként Bubik István adta elő eredeti és új­szerű értelmezésben, a vers ritmusát do­bon ütötte, és ezzel valódi harci indulót kiáltva. Vas István Az új Tamás című, 1956. november 1-jén írt, fájdalmasan szép versét Sunyovszky Szilvia mondta el finom érzékenységgel. A Baár-Madas Református Gimnázium énekkara két megzenésített Petőfi verset, köztük az ugyancsak mindenki által oly jól ismert Feltámadott a tenger-t színvo­nalasan adta elő. A Miskolci Metodista Eszterházy Kórus érdeme, hogy régi ma­gyar műveket is tolmácsolt. Szép mozza­nat volt a két fiatal előadóművész, Czabán Angelika és Vas Bence ihletett zsoltáréneklése. Üde, kedves perceket okozott a rákosszentmihályi baptista gyerekek harangkórusa. Valódi művészi élményt nyújtott az Evangélikus Kántor­képző Intézet Mandák Kórusa, amely Bach 111. motettáját (Jesu meine Freude) adta elő dr. Balás István vezényletével. A Biblia igéje 2Kor 3,1-17 ismét meg­erősített bennünket abban: ahol az Úr lelke, ott a szabadság. A lelki-szellemi élményt egyaránt adó kulturális estet a reformátusok legfőbb énekével (Teben- ned bíztunk eleitől fogva) kezdtük és vé­gül evangélikus himnuszunkkal fejeztük be, együtt énekelve mindnyájan: Erős vár a mi Istenünk. U.Á.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents