Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-11-15 / 46. szám
Evangélikus Elet 1998. NOVEMBER 15. 5.oldal NYÁRI ELMENYBESZAMOLO Egy hét a Magas-Tátra lábainál Olvassátok szeretettel Kiss Kata teológus hallgató élménybeszámolóját egy szlovákiai táborról, ahol nyáron ő volt az egyik vezető. Egy csodálatos hetet töltöttem egyik teológus társammal, Matus Klárival az elmúlt nyáron a Magas-Tátra lábainál. Svitben tá- boroztattunk 16 sajógömöri (Szlovákia) fiatalt. A táborlakók életkora 10 és 14 év között volt. A hetet egymás megismerésével, a Teremtőre való figyeléssel és hatalmas kirándulásokkal töltöttük el. A délelőtt áhítattal kezdődött, majd kiscsoportokban beszélgettünk a gyerekekkel az áhítatban előkerült témáról. Egész héten lehetőségük nyílt a gyerekeknek arra, hogy összemérjék Lukács evangéliumából szerzett ismereteiket a délelőtti bibliaversenyen. A délután folyamán kézműves foglalkozások, sportolási lehetőségek kaptak helyet a tábor életében. Estéinket színházi előadásokkal és témájában hozzá kapcsolódó áhítatokkal zártuk. A hét közepén kissé borongós időben nekivágtunk táborunk legnagyobb túrájának, s felgyalogoltunk a Csorbatótól a Poprá- ditóig. De mire megérkeztünk utunk végcéljához, addigra csodálatos napfényben tündököltek a tavat körülvevő hatalmas hegyek csúcsai. Igyekeztünk kihasználni a napsütés minden percét, mert táborozásunk alatt ez sajnos igen kevésszer adatott meg nekünk. A napra a „koronát” a lanovkán (libegőn) való utazás tette. Kicsit féltem ettől, hiszen a kétszemélyes felvonó több méter magasságban igyekezett a csúcs felé, és a táborlakók között voltak olyanok, akik még sohasem ültek ilyen csodamasinán. Szerettem volna félelmüket elűzni azzal, hogy megfogom a kezüket, vagy esetleg átkarolom őket, de ezt a köztünk lévő távolság miatt nem tudtam megtenni. A csúcson persze kiértékeltük háromnegyed órás utazásunkat. A hét utolsó napjára nagy meglepetést tartogattunk „kölkeink” számára. Ugyanis a megszokott rendben villanyoltást rendeltünk el, de „gálád módon” hajnali 2 órakor felvertük az alvó sereget egy kis éjszakai túra kedvéért. A gyerekek először értetlenül néztek ránk - néhányan azt hitték, reggel van - majd nagy élvezettel vágtak neki a sötét erdőnek. Mi a kijelölt útvonal végén vártuk a „túlélőket” a tábor egyik legnépszerűbb énekével: Kicsiny kis fényemmel világítani fogok, kicsiny kis fényemmel világítani fogok, kicsiny kis fényemmel világítani fogok, áldom őt minden nap és mindenhol. Ez a hét nemcsak számunkra volt felejthetetlen, hanem a gyerekek számára is, hiszen sokaknak közülük ez volt az egyetlen nyaralásuk. Hálát adok ezért a hétért a Teremtő Istennek, aki lehetővé tette számunkra ezt a hetet a Magas-Tátra lábainál. Kiss Kata Kedves Gyerekek! Engedjétek meg nekem, hogy egy kicsit én is beszámoljak, merre jártam az utóbbi időben! Ti szerettek meghívót kapni? Mert én mindig örülök, amikor meghívást kapok valahova. Szeptember 19-én Békéscsabán voltam, ahol közel 80 kisebb-nagyobb gyerekkel tölthettünk el egy nagyon jó napot! Énekeltünk, a tékozló fiú történetéről beszélgettünk, vetélkedtünk és sokat játszottunk. Nagy élmény volt számunkra a csorvási- gerendási gyülekezet bábcsoportjának előadása! Nézzétek csak a képen a vidám csapatot! Másnap átléptük Magyarország határát és Jugoszláviába, Szabadkára mentünk, ahol szintén egy családi missziós napon lehettünk együtt. Fontos volt ez a találkozás, hiszen egy napot eltölthettünk olyan magyarokkal, akiknek naponta át kell élni, hogy ők egy másik országban magyarok. Ez azt jelenti, hogy anyanyelvűket, a magyart, nem használhatják mindig, nem mindenki járhat magyar iskolába, és bizony az országukban levő háború is félelmetes. De ennek ellenére egy nagyon vidám napot töltöttünk együtt! Október 10-én pedig a tavaszi Missziói gyermekkonferenciának volt a tábortalálkozója, ahol jó volt újra találkozni kedves ismerősökkel! Az Igére figyeltünk, jó nagyokat beszélgettünk, kézműveskedtünk és Pápua Új-Guineáról néztünk diákat. Egyszóval jól éreztük magunkat! Jó lenne, ha jövőre minél többen eljönnétek ide! A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK Magyar szó ihlette művészi tárgyak Nanny Évekkel ezelőtt bemutattunk égy finn előadó-művésznőt, akit Ady Endre istenes versei annyira meghatottak, hogy saját válogatásában önálló előadói esteket tartott hazájában, nagy sikerrel. A finn nyelvre fordított vallásos Ady-verseknek Budapesten is sok hallgatója volt, többször meg kellett ismételnie előadóestjét. Meglepően megértette a magyar költő érzésvilágát, gondolatait. Később az Országos Evangélikus Múzeumban találkoztam egy kedves néprajzkutató pedagógusnővel, aki Vikár Béla írásai nyomán került közelebb a magyar népi szellemhez. Most az Iparművészeti Múzeumban olyan finn művészasszonnyal találkoztam, aki képzőművészeti alkotásaiba a finn és magyar szókészlet közös, finnugor eredetű szavait is belevitte. „Öt nyelven tervező művész” - mondja magáról. Az öt nyelv az öt anyag: a fa, az üveg, a porcelán, a fém és a papír. Alkotói módszerének kiindulópontja az alapanyag tulajdonságainak vizsgálata. Tervezői pályafutása több szempontból is rendhagyó, nemcsak azért, mert a geometrikus és organikus (mértani és szerves) formák egyedi ötvözetét adja, hanem hogy tárgyait, sorozatait szobrászi értékkel is felruházza. Egyes műveihez szavak, finn és magyar, közös finnugor eredetű szavak adták az ihletet. „Számomra az üveg a legsokoldalúbb anyag. Egyszerre tökéletesen átlátszó, ugyanakkor nem az, egy tömb tömör, áthatolhatatlan misztérium. ” - írja „Gondolatok az üvegről” című írásában. „Az öt anyag közül különösen az üveg bűvölt el. Fogva tart e különleges anyagban rejlő varázslat és talán kihívás.” A kiállításon számos, a természetet szimbolizáló üvegtárgyával találkozunk, mint például ajég, a tűz, a kő, a hal, a víz, a felhő, a tél - ugyanakkor keresi ezekben a finn és magyar szavak hasonlóságát: jég-jáá, tűz-tuli, kő-kivi, hal-kala, víz-vesi, felhő-pilvi, tél-talvi. Munkáinak érdekes a belső tartalma s az ihletet adó jelenség, történés. Kiállításának címe is a nyelvi hasonlóságra utal „SANA-SZÓ- WORD” Szimbolikus, elgondolkodtató nem Still kiállítása az Iparművészeti Múzeumban tárgy között látható egyszerű, fából készült salátáskészlete 1954-ben „Diplome d'honeur” kitüntetést kapott a Milánói Triennálén. Nem kevés nézőt vonz az 1987-ben a Hackan által gyártott öntöttvas serpenyő- és edénysorozata, 1977-től a Rosenthalnak tervezett porcelán étkészletei... Szépek ezüst ékszerei is. Számunkra mégis talán legérdekesebb és megtisztelő, az ihletet adó magyar szavak beépítése művészetébe. Nanny Still kiállítását Pröhle Gergely a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közigazgatási államtitkára nyitotta meg, a vendégeket köszöntötte Raum Anttila, a finn Kulturális Minisztérium Kultúrpolitikai főosztályának vezetője. Közreműködött a Kalevala Kórus. (A kiállítás november 22-ig tekinthető meg az Iparművészeti Múzeumban, IX. Üllői út 33-37.) Schelken Pálma mindennapi művészi tárgyai mellett a mindennapi élet művészi formában kialakított használati tárgyai is megtalálhatók Nanny Still kiállításán, mely szinte teljes képet ad a művésznő pályájáról az első nemzetközi sikertől a napjainkban készült sokszínű kompozícióig. Ki gondolná, hogy a bemutatott közel száz műTeremtmény - Teremtő Az Istent imádd. Véget ért a nyár és mindenki biztosan gazdagodott nagyon sok szép élménnyel. Hisz majdnem mindenki tudott valamennyi időt szakítani a pihenésre, kikapcsolódásra. Van aki csak a lakóhelye körül sétálgatott, de voltak olyanok is, akik elutaztak hazánk valamelyik szép vidékére, hogy ott túrázzon, kiránduljanak. Persze voltak olyanok is, akik a nyaralás alatt inkább a pihenést részesítették előnyben. Azok vízpartra mentek és ott töltötték el idejüket. Bárhol is voltunk, mostanra tele vagyunk élményekkel, és ezeket meséljük ismerőseinknek barátainknak. Nagyon sokszor lehet hallani: „hogy milyen gyönyörű fenséges volt a táj, milyen istenien nyaraltunk, stb __” Nagyon könnyen abba a hibába esünk, hogy isteníteni kezdjük a helyet, vagy éppen azokat az embereket akikkel együtt voltunk, vagy éppen ott ismerkedtünk meg.. Ez pedig nem jó, mert akkor olyan dolgokat kezdünk túlságosan tisztelni, amik csak elvonhatják a figyelmünket Arról, Akit valóban tisztelnünk és imádnunk kell. Művészet az öntödében A Ganz-öntöde alapítója, Ganz Ábrahám (1814-1867) Svájcból költözött Magyarországra. 1845-ben vásárolt házat telekkel a Bem utcában, s ott vasöntödét rendezett be. 1858- ban, amikor a vasútipar fejlődésnek indult, új nagy öntödéjéből, munkatársával, Mechwart Andrással az egész világot ellátta vasúti kerekekkel, melyek 20-25 évig sem koptak el. (A 100.000. után kapott oklevelét itt láthatjuk.) Az üzem 1964-ig folyamatosan működött, majd (Bu- dapesten az első) ipari műemlékké nyilvánították s itt rendezték be az Öntödei Múzeumot. 20 év után először tartják Budapesten a 63. Öntészeti Világ- kongresszust. A művészeti és történeti jelentőségű tárgyakban gazdag múzeum állandó kiállításai: Ganz Ádám kéregkerék öntödéje, Magyarország fém-, vas-, acélöntészetének története és vasönté- szeti emlékek a századfordulóról. Az Öntöde műemléki kiállítása korabeli berendezési tárgyakkal, üzemképes állapotban van, s Ganz-emlékkiállítással zárul. A Fejlődéstörténeti kiállítás a Fém-, Vas-, Acél-, Tábla- és Kályhaöntészet különböző korszakait és az azokban létrehozott tárgyakat mutatja be, a bronzkorszaktól a XX. századig. Bronz domborműveket, gótikus bronz keresztelőmedencét, Gábor Áron ágyújának másolatát, ágyúgolyókat a Szigetvári Várból (XVI. sz.), sírtáblá- kát, a harangöntés remekeit 1799-1985-ig, dísztárlat Rembrandt arcképével, csipkeszerűen áttört művészi tárgyakat, apró szobrokat, sakkészletet, portrékat, feszületeket látunk. Az emeleten képek és tárgyak: Öntöttvas az egyházi építészetben, Középületek: Pályaudvarok, Csarnokok, Hidak, Síremlékek díszítő elemeinek hihetetlen gazdag kínálata. Jövő tavaszig látható a XIX. századi magyar öntöttvasművesség (öntöttvas kályhák és díszöntvények) gyönyörű időszaki kiállítása, mely saját gyűjteményből, más múzeumoktól, a Magyar Nemzeti Galériától és magángyűjtőktől kölcsönzött, a század második felében virágkorát élő vasöntészet művészi igénnyel megformázott emlékeit mutatja be. Csipkefinomságú fali tányérokat, emlékkupákat, plaketteket és domborműveket (pl, Leonardo Utolsó vacsorája) láthatunk. A munkácsi modellőrök kisplasztikái alkotásai, szobrai a művesség csúcspontját jelentik, mellettük ma határon kívül eső területek egykori vasöntőinek remekművei. Hetven öntöttvas kályha klasszici- záló, romantikus, barokkos és szecessziós motívumokat tükröző művészi domborművei, bordázatai. Csoportos látogatás esetén vezetőről gondoskodik'a Múzeum. (Budapest, II. Bem u. 20. Nyitvatartás: 9-16 óráig). Érdeklődőknek e sorok írója szívesen megszervezi. Kovács Mária (Jel. 19, 10b) Mert bármilyen szép is egy hely, az csak egy azok közül a dolgok közül, amiket az Isten teremtett. Ne tévesszük össze a teremtményt a Teremtőjével. Mert minden ami csak van, az Istentől származik. Legyen az csodálatos táj, fantasztikus emberek, azok mind-mind Isten teremtményei. Mert ha a teremtményt kezdjük el imádni, akkor olyanokká leszünk, mint a bálványimádók. Először csak apróságokban térünk el, majd ezek a dolgok szép lassan nőni kezdenek az életünkben, talán észre sem fogjuk venni, majd ezen az úton eljutunk olyan dolgokhoz, aminek már semmi köze nincs a hithez. Mert a tárgyak, vagy más világi javak tisztelete előbb-utóbb függővé tehet minket, nem másnak, mint a pénznek a függőségébe kerülünk. Hisz sokan úgy tartják, hogy az igazán jó dolgokhoz sok pénz kell. Mert ha sok pénzed van, akkor eljuthatsz távoli országokba, összeismerkedhetsz számodra kedves emberekkel. Ha pedig így kezdünk magunk is gondolkodni, akkor már mi is egy idegen istent kezdtünk el tisztelni. De ne felejtsük el, hogy nem csak a pénz tehet boldoggá bennünket, hisz környezetünkben is van számtalan olyan dolog, ami örömet okozhat és felejthetetlen emlékké lesz. Még jól emlékszem, hogy pár évvel ezelőtt egy táborban, nagyon nehezen bírtunk a gyerekekkel. Úgy gondoltuk, hogy ha elfáradnak, akkor talán kevesebb fegyelmezési probléma lesz velük. Ezért elhatároztuk, hogy jó korán felkeltjük a csapatot és a közeli dombra felmegyünk velük és onnan nézzük meg a napfelkeltét. Amikor is ezt bejelentettük, elég nagy ellenállóba ütköztünk. Aztán másnap ezek a fiatalok , köztük jómagam is, egy olyan csodálatos élménnyel tértünk haza, ami nagyon sokáig ott élt bennünk. Azóta ha tehetjük, akkor táborok alkalmával mindig megnézzük a napfelkeltét. Ez is, mint olyan sok dolog, ami a környezetünkben van, és azért mert mindennap itt van a közelünkben elsiklunk felette, mind Isten csodálatos adománya. Tehát bármerre is járunk, bármit van szerencsénk megtapasztalni, arra nagyon vigyázzunk, hogy ne a teremtményt csodáljuk és magasztaljuk, hanem annak a teremtőjét, az Istent. Hisz minden, amink van, ami körülvesz minket, azt Istentől kaptuk és csak neki tartozunk ezért köszönettel és hálaadással. Jéckel Gábor I i
