Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-15 / 46. szám

4.oldal 1998. NOVEMBER 15. Evangélikus Elet ségre Isten és gyü­lekezet, nemzet és a család vonatko­zásában. Pintér Tibor Győző egy­házkerületi fel­ügyelő igével kö­szöntötte a hála­adó gyülekezetei. Galgóczy Imre színművész az Evangélium Szín­ház tagja itt lakik a mi kerületünkben. Szavalata a nagy karnagyról szólt, aki egy egész nem­zet énekét vezény­li. Drüszler Ferenc másodfelügyelő két másik ünnep­ség felemelő pillanatait hozta a gyüleke­zet elé. Bencze Istvánt a gyülekezet lel­készével, Győri János Sámuellel együtt nagy kitüntetés érte. Pesterzsébet 100 éves jubileuma kapcsán tevékenységük elismeréseként emlékéremmel jutalmaz­ták mindkettőjüket. A Zeneakadémia dísztermében pedig kántorunk az arany­diplomát vehette át. A felszólalás után a prezsbitérium és a gyülekezeti tagok adományaként egy ezüst gyertyatartót adtak át. Zsarnai Krisztián a templomról készült képeslappal az ifjúság áldáskí­vánását tolmácsol­ta, értékelve a gyü­lekezethez való hű­ség példamutató erejét az új nemze­dék számára. templomépítő lelkészünk özvegye is, Kató néni, aki idős korát meghazudtoló, virtuóz zongorajátékával dicsőítette az Urat. Szolgált a már említett Rákosszent- mihályi Baptista Harangkórus Szilágyiné Mátyus Elvira vezetésével. Énekelt a Hermons Classic Füke Vera vezényleté­vel. Dicsőítette az Istent a gyülekezet mindkét énekkara. A hatvan éve muzsi­káló kántor barokk prelúdiumokat és fú­gákat szólaltatott meg alapos kidolgo­zottsággal, ünnepre hangolt tisztasággal. Hálabeszámolónk utolsó akkordjaként hadd mondjunk köszönetét az „örök­szimfónia” Istenének a békességért, mely gyülekezetünkben honol, él, és re­ménység szerint terjed, énekkel, harang­gal és orgonaszóval. Kelemen Éva „ Zúgó harang, ének és orgonahang, mind az Ő szent nevét áldják! ” A Pesterzsébeti Evangélikus Egyház hálahangversenye Az imaház oltára a közegyház segítségét, a MEVISZ Bár­ka-csoport fél millióját és a munkában való segítést is. Sokan ünnepeltek és örültek együtt a jubiláló, emlékező gyü­mit, tehetünk sokat. A gyülekezet szép bizonysá­got tett arról, hogy a tétlenke­dés nem vezet semmire, a jó munkának eredménye van. A növekedést adó Isten megáldja a szorgos munkát. T. Az első világháború vége Nyolcvan évvel ezelőtt - 1918. novem­ber 11-én - ért véget az első világhábo­rú, amelyet az antanthatalmak a mai na­pig is győzelemként ünnepelnek meg. A négy évig tartó öldöklés 18 millió áldo­zatot követelt, köztük 600 ezer magyar volt. Nyíregyházán a MÁV fütőház mö­gött az egykori Friedmann-telepen, a je­lenlegi Kertvárosban állították fel az el­ső világháborúban a monarchia legna­gyobb katonai barakkórházát. A halotta­kat a közelben temették el. így keletke­zett a hősök temetője. 1924-ben rende­lettel május utolsó vasárnapját a hősök vasárnapjának szentelték. Mi, Kossuth- gimnazisták és Geduly- leánygimnazis­ták májusban a hősök napjára, október­ben a halottak napjára takarítottuk meg a hősök temetőjében lévő sírokat. 1924-ben a Kossuth Gimnázium eme­leti folyosóján, az egykori rajzterem fa­lán egy tanár és 14 diák emlékére emlék­táblát állítottak dr. Vietorisz József igaz­gató és Máczay Lajos vallástanár közre­működésével. Hetven évvel ezelőtt - 1928. szeptem­ber 28-án - Nyíregyházán a megyeháza előtti Bessenyei téren, mai nevén Hősök terén, a kormányzó jelenlétében avatták fel Kisfaludy Strobl Zsigmond Hősök szobra kompozícióját. 1942. október 13- án innen indultak a frontra a II. Rákóczi Ferenc 12. honvéd gyalogezred katonái a Don-kanyarba, ahol 150 ezer magyar ka­tona lelte halálát. A nyíregyházi evangélikus egyházköz­ség a húszas évek végén, közel 400, az első világháborúban hősi halott fia nevét két hatalmas márványtáblára vésve örö­kítette meg. Ezt a két« táblát a központi evangélikus, elemi iskola dísztermének emeleti előterében helyezték el. Amikor a harmincas évek elején megtanultam ír­ni és olvasni, meglepetten fedeztem fel az egyik hősi halottak tábláján az én ere­deti nevemet, amely azonos az édesapá­méval. Ezt a két táblát az iskolák államo­sításakor átvitték a szép műemlék temp­lomunkba. Édesapámék hárman voltak fiútestvé­rek és mind a hárman harcoltak az első világháborúban. A legidősebb fiú a vi­lágháború kitörésekor a kötelező katonai szolgálatát töltötte. Ők kerültek legelő­ször a tűzvonalba. Sohasem tért haza. 1924-ben hősi halottá nyilvánították. Mégsem az ő neve szerepel a hősi halot­tak emléktábláján, hanem az édesapámé. Édesapámat 1915-ben 18 éves korában vonultatták be katonának. 1916. június 4-én Galíciában, Jazlovica nevű falu ha­tárában megsebesült. Az uralkodó Fe­renc József halála után IV. Károly lett a királyunk. Ő magyar tábornoki ruhában meg­szemlélte az ezredüket. Kiléptették a sor­ból azokat, akik 6 hónapja a tűzvonalban harcoltak. Édesapám is köztük volt. A ki­rállyal mindenki anyanyelvén szólhatott. Édesapámat Károly-csapatkereszttel tün­tette ki. Az emberiség nem tanult az első világ­háború gyötrelmeiből. A második világ­háború 50 millió áldozatot szedett. Dr. Reményi Mihály A Diákotthon felszentelése D rága dolog az építkezés. Telket szerezni, terveket elkészíttetni, mestereket szerezni, építőanyagot vásá­rolni, ez mind időigényes, sokszor erő feletti munka. De aki építeni akar, annak ezt az utat végig kell járni. Van egy má­sik lehetőség is. Ehhez leleményesség, jó ötletek és lelkes végrehajtók kellenek. Ezt az utóbbi utat választották Buda­pesten, a Józsefvárosi gyülekezetben, ahol körülnéztek a Karácsony Sándor ut­cai épületükben, amelyben a templomuk (imatermük) is van, a Szeretetotthon mellett. Szoba-konyhás kis lakásokban élnek lakói, függetlenek egymástól, de mégis összetartoznak az otthon keretén belül. Min­den kis lakásnak megvan a lakója. Ha egy megürül, már sorban állnak a követ­kezők reá. Mit lehet még itt bővíteni? Az egész épülettömb és az imaterem most 40 éve került tulajdonukba. Az évfordulóra megajándé­kozták önmagukat egy új létesítménnyel. Beépítet­ték az épület egy részének tetőterét, ahol diákotthont létesítettek, közel 30 diák (egyetemisták) számára. Az ügyesen kihasznált és kialakított területen két­személyes szobákban élhetnek azok, akik ide felvételt nyernek. Közös helysé­gekben közös szórakozásban is részesül­hetnek. Emellett helyben van egy gyüle­évtizedért, az otthon munkájáért és kér­jék Isten áldását az új kezdeményezésre, a diákotthon szolgálatára. Dr. Harmati Béla püspök látogatta meg Negyvenéves jubileumra új A jubiláló Bencze István az orgonánál orgonapadon. Saját bevallása szerint csak egyszer hiányzott betegség miatt az istentiszteletről. Szirmai Zoltán esperes ezt a hűséget emelte ki igehirdetésében. Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügye­lő a „felügyelőtársként” szólt. Eddig csak az adatnyilvántartás alapján ismerte a pesterzsébeti evangélikusokat mint jó adakozókat. Most a személyes jelenléten keresztül a lendületes gyülekezeti élet is megragadta. Takaró Tamás református esperes és Horváth László baptista kar­nagy a 20. kerületi protestáns ökumené nevében kívántak áldást gyülekezetre, kántorra és lelkészre. Roszik Mihály ny. lelkész az albertirsai gyülekezet jókíván­ságait tolmácsolva figyelmeztetett hű­Ennek a hála­hangversenynek az „avizója”, (karmes­teri indítása) hosz- szú, szorgalmas munkával töltött hónapok voltak. Templomunk meg­szépült: új, korsze­rű, távirányításos világítás. Vadonatúj parketta a karzaton. Az 1934-ben vásá­rolt orgona teljes fölújítása mellett egy kisharang került az elhunyt Ungi Jánosné adományából megjavított nagy­harang mellé. Ez utóbbi valahonnan Oroszországból került hozzánk még a háború idején. Erről tanúskodik a ciril- betűs felirat. Hosszú némaság után ezen­túl kedves szolgálat vár rá. A lelkész ja­vaslatára minden egyes keresztelő alkal­mából megszólaltatják. Csilingelő hang­ján hadd hirdesse az Istennek gyermeke­ink elé siető kegyelmét. Jó ide tartozni, jó ide bejönni, testvére­im! Jöttek is régi tanítványok, lelkészek, a gyülekezet apraja nagyja, és eljött a diákotthon Most pedig a tetőtérben elkészült „jubi­leumi ajándékként” a 14 szobás, 28 sze­mélyre szabott diákotthon. Megköszönte Haubner Máté- emléktúra a gyülekezetét ez alkalomból, aki ÍJn 5,4 alapján mondott igehirdetésében így mondta: a mi hitünk képes legyőzni az ellenséges világot is. Az előző nemzedé­kek áldozatára épülhet a mai folytatás. Mert ezt az otthont is a Mandák-család hagyományozta az egyházra, mint a Foton lévőt, hogy legyen itt menedék és közösségi hely, ahol folytatódhat a hit harca a jövőért. Együtt lesznek idősek és diákok, itt kapnak segítséget arra, hogy ki-ki megharcolja saját harcát. Nemzedé­kek élnek majd itt nem szem­ben egymással, hanem egymás mellett. Lesz mód türelmesen leülni és beszélgetni. Minden­kinek önmagát kell legyőznie, hogy növekedjen a megértés és a békesség és mindezt Krisztusra figyelve lehet meg­tenni. Az ünnepi közgyűlésen Okolicsányi Pál gyülekezeti felügyelő beszámolójában is­mertük meg a ház történetét, a kezdet nehézségeit, a lakás­cserék hosszadalmas útját. 1958-ban - negyven éve - köl­töztek be az első lakók és de­cember 14-én tartották az első istentiszteletet. (Harmati püs­pök segédlelkészként maga is dolgozott ezen a kis templomon, hogy használatba vehessék.) Az évek során egyre jobban felszerelték, kis orgona is került ide. Délután négy óra. Beharangozás. A templom zsúfoltságig megtelt. Künn még visszhangozzák a tízemeletes pane­lek a nagyharang bim-bamját, mikor benn egy kis csilingelés hallatszik. Majd még egy és még egy. A harangkórus ösz- szes hangszere zúg, zenél. Csodálatos összhang. A templomtorony hatalmas harangja és annak kistestvérei, a gyerme­kek kezében lévő kisebb csengők. Végül a harangkoncertet a hangszerek királya, az orgona koronázza. Együtt zenél síp, harang, csengő, és zengő emberi hang. Ritkán van egy gyülekezetnek ilyen él­ményben része, talán 60 évenként egy­szer. A meghívón: Hálahangverseny - rövid kis hír, nem sejteti eléggé a kölün- leges ünnepi atmoszférát. „ - PESTERZSÉBETI HARANGSZÓ - 1938. október hó - Sárguló újságlapo­kon örökzöld, reménnyel teli cikkek kö­zött kicsiny híradás: „Az egyházelnök­ség Brenner István VI. oszt. gimnazistát kérte fel és bízta meg az orgonista teen­dők ellátásával. Művészies játékával ed­dig is megnyerte a gyülekezet tetszését. További szerepléséhez az Úr áldását kí­vánjuk.” Mi most az országos evangélikus heti­lap, az Evangélikus Élet hasábjain foly­tatjuk az áldáskívánást! Hatvan évvel ké­sőbb! Csodálatos dolog, hogy valaki hat­van éven keresztül hűségesen szolgált az lekezettel. Szirmai Zoltán az egyházme­gye esperese, dr. Sólyom Jenő egyházke­rületi felügyelő, Székelyné Gyökössy Dó­ra alpolgármester asszony, aki eddigi se­gítése mellett továbbiakra tett ígéretet. Dr. Juharos Róbert országgyűlési képvi­selő és dr. Gott­hard Gábor, a Fidesz képvise­lője kiemelték az otthon jelen­tőségét. Harma­ti püspök azzal fejezte be az ülést, hogy.itt a példa arra, hogy összefogással tehetünk vala­A Veszprémi Evangélikus Egyházköz­ség rendezvények sorozatával ünnepli temploma felszentelésének 200. évfor­dulóját. A gyülekezet két évszázados tör­ténetét felidéző emlékülésén az egyház- község és hazánk nagy fiaként számon- tartott Haubner Mátéról is megemléke­zett. A közelmúltban pedig emléktúrát szervezett a Dunántúli Evangélikus Egy­házkerület Kufsteint megjárt püspöke lelkészi szolgálatának egykori színhe­lyére. Kis János szuperintendens 1821. au­gusztus 20-án avatta őt az akkor Vas me­gyéhez, jelenleg Ausztriához tartozó Szalónak - ma Stadtlaining - lelkészi ál­lásába, ahol 8 éven át szolgált. Új állo­máshelyén minden idejét és erejét a 13 községből álló népes gyülekezet felvirá­goztatására fordította. Télen és nyáron, jó és rossz időben fáradhatatlanul járta a hegyi utalót, gondozva híveit. A német­nyelvű lakosság hamar megkedvelte fia­tal lelkészét, aki rövid idő alatt az egész vidék szívesen hallgatott prédikátora lett. A lelkészi teendőkön kívül nagy fi­gyelmet fordított az iskolára. A Szalónakon akkor épült emeletes iskola is e kiemelt törődés bizonyítéka. A szó­noki tehetségével messze földön híressé vált lelkészt 1829-ben Győr város evan­gélikus gyülekezete hívta meg üressé vált lelkészi állásába. Gyülekezetünk úgy határozott, hogy ez-évi kirándulását az ő emlékére Sza- lónakra szervezzük. 46 fős csoportunk Szombathely érintésével Búcsúnál kelt át a határon. Első állomásunk a burgen­landi Őrsziget volt, amelynek szépen fel­újított evangélikus templomán magyarul olvasható: „Erős vár a mi Istenünk.” A magyar nyelvű aratási hálaadó istentisz­teleten őrszigetiek és veszprémiek együtt járultunk buzgó hálaadással az aratásnak Urához. Utána terített asztalok­nál a kedves Mezmer lelkészházaspár adott tájékoztatást Ausztria egyetlen ma­gyar anyanyelvű evangélikus gyülekeze­tének életéről. Ezt követően érkeztünk a német nyelvű Stadtlainingba, ahol a gyü­lekezet elöljárói nagy szeretettel fogad­ták csoportunkat. A felújított és múze­umnak berendezett szalónaki vár megte­kintése után városnézésre vittek bennün­kezet, melybe beépülhetnek, sőt „össze­melegedhetnek” azokkal az idős lakók­kal, akik a szeretetotthoni részben lak­nak. Minden helyben van ahhoz, hogy generációk, bennélők és templomba já­rók ismerkedhessenek, együtt legyenek és tanulják egymás megbecsülését, érté­kelését és legfőképpen gyakorolják a szeretetet. Október 10-én, szombaton délután tel­jesen megtöltötte a gyülekezet az imaház termét, hogy együtt adjanak hálát a négy két. Sétánk a türelmi rendelet után épült nagyméretű, gyönyörűen felújított evan­gélikus templomban végződött, amely­nek oltárszószékén nyolc éven át Haub­ner Máté hirdette az igét. A templom megtekintése után a gyüle­kezet új székházában folytatódott a bará­ti beszélgetés. Manfred Koch esperes úr ismertette a stadtlainingi gyülekezet tör­ténetét és jelenlegi helyzetét. Külön is szólt Haubner Máté ottani áldásos mű­ködésétől. A gyülekezet születési anya­könyvében alkalmunk volt megtekintet­ni Haubner Máté bejegyzéseit. Befejezé­sül a gyülekezet történetét bemutató könyvvel ajándékozta meg csoportun­kat, amit mi „A Veszprémi Evangélikus Gyülekezet és 200 éves templomának Az őrszigeti evangélikus templom története” című most kiadott könyvvel és a vendéglátó gyülekezet Veszprémbe szóló meghívásával viszonoztunk. Mindkettőt örömmel fogadták és ígéretet tettek, hogy a jövő évben ellátogatnak hozzánk Veszprémbe. Burgenlandi látogatásunk Léka várá­nak megtekintésével zárult. Majd Kő­szeg és Sárvár érintésével, hitben erő­södve és egy kellemes vasárnap szép él­ményeivel gazdagodva tértünk haza. Szabó Géza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents