Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-15 / 46. szám

1998. NOVEMBER 15. 3.oldal Evangélikus Élet LELKÉSZAVATÁSOK Pusztaföldvár Ünnepe volt augusztus 22-én a pusztaföldvári evangélikus gyülekezetnek, a Holecska családnak és a Magyarországi Evangélikus Egyháznak a Nyugat Békési egyházmegyéhez tar­tozó Pusztaföldváron. Ezen a vasárnapon avatta lelkésszé az innen induló lelkészjelöltet Holecska Anikót D.dr. Harmati Bé­la püspök. Az avatás szolgálatában segédkezett a Hittudományi Egyetem rektora, dr. Szabó Lajos és a gyülekezet lelkésze Há­zi Magdolna, aki útra indítója és hűségesen támogató lelkipász­tora volt mindvégig a felavatandó lelkészjelöltnek. Az ünnepi istentiszteleten a családon, barátokon gyülekezeten kívül részt vett - és áldást mondott - a környező egyházmegyékből és Bu­dapestről tizenhárom lelkész. Olyan lelkészjelölt állt meg a templom oltára előtt, aki fiatal korában kapta az elhívást Istentől, s az elhívó szóhoz hűséges maradt. Sokak egyengették útját, sokan imádkoztak érte. Az „útegyengetés”, a hűséges imádságok megérlelték a gyümöl­csöt. Erről a megérlelt gyümölcsről szólt igehirdetésében is az avató püspök. Hangsúlyozta azt is, hogy a kapott elhívás egy életre szól. Az elhívás tartalma nem más, mint Isten ajándéka­inak megélése, felragyogtatása azokban a gyülekezetekben, közösségekben, ahová szól majd Isten küldő parancsa (Róm 11,29). Az első ilyen állomás a kiskunhalasi gyülekezet lesz. Ott kell és lehet majd bizonyságot tenni Isten ajándékairól a gyülekezet közösségében, iskolákban, kórházban, családi kö­zösségekben. - Igaz, Anikó úgy készült a végzendő gyülekeze­ti szolgálatra, hogy már eddig is sokfelé tett bizonyságot Isten ajándékairól. A teológus közösségben, gyülekezetében és más gyülekezetekben is végzett hűséges szolgálatokat. - Mostantól azonban egy konkrét helyen, meghatározható közösségben szolgálhat. A szolgálat alapja és erőforrása az a „visszavonha­tatlan” elhívás lesz, melyet Istentől kapott. Az avatási kérdések után - melyekre messzehangzó igen volt a válasz - reménységgel kérte az áldást énekben és imádságban az egész gyülekezet püspökkel és lelkészekkel együtt, hogy az elhívás kiteljesedhessék a szolgálatban. A jelenlévők azzal a szilárd jtieggyőződéssel távozhattak a templomból és köszönt­hették a felavatott lelkészt, hogy mind ez valóság lesz. Megható szeretettel készített a család a gyülekezet lelkészével együtt az avatás utánra szeretetvendégséget. Itt mód nyílt arra is, hogy a volt évfolyamtársak, teológus társak és vendégek egyen­ként is elmondhassák köszöntésüket, áldáskívánásaikat. Úgy tudom, hogy Pusztaföldváron még nem volt korábban lelkészavatás, de az hogy most részesei lehettünk, jó bizonysá­ga a gyülekezet és lelkésze szolgálatának és egyházunkért ér­zett felelősségének. Isten gazdag áldása kísérje Holecska Anikó szolgálatát és éle­tét! ifj. Kendeh György Budapest-Ángy alföld Mindig külön öröm, ha papi család gyermeke áll az oltár elé, hogy kikülde­tést kapjon a lelkészi szolgálatra. Ez tör­tént október 17-én Angyalföldön, ahol a Kendeh-Kirchknopf család fiatal lelkész­jelöltjét avatta lel­késszé dr. Harmati Béla, az egyházke­rület püspöke. A családban az elődök között lelké­szek sora ismert. A dédapát Kendeh- Kirchknopf Gusztá­vot Kolozsvárról utasították ki és lett a Deák téri gyüleke­zet lelkésze. A nagy­apa Kendeh György kelenföldi lelkész korában került „kite­lepítésre” a fővárosból, mert személyes meggyőződése és barátsága Ordass püs­pök mellé állította. Az édesapa az an­gyalföldi gyülekezet lelkésze és a diakó- nia országos ügyvivője. Péter most fe­jezte be tanulmányait és kérte felavatá­sát. Mindnyájunk örömére részt vett az ünnepi istentiszteleten, betegségét le­győzve a nagyapa is. A Krisztusról való tanúskodást írta a szívébe a szolgálatba indulónak, a püs­pök igehirdetése. Lk 24,46-48 alapján Jézus küldő parancsát szólaltatta meg. Lelkészi eskütétel Krisztus útja a szenvedésen és kereszten át vezetett. Győzött, noha legyőzték. A keresztre emelt tekintettel végezhetjük feladatunkat: megtérést és bűnbocsána­tot hirdetni az Ő nevében! El kell jut­nunk oda, hogy lássuk bűneinket és hir­dessük a bűnbocsánatot. Péter neve kő­sziklát jelent. Légy erős építőköve az Úrnak! Lelkésztársak — fiatalok és idősek - adták áldásukat az in­duló testvérnek. Valamennyi kö­zött legmeghatóbb volt, amikor az édesapja után a nagyapa elé járult Péter és fogadta az ő áldá­sát. Alig maradt szem szárazon e pillanatok alatt. Benne volt eb­ben az a gondolat is, hogy min­den meghurcoltatás és kereszt ellenére a tanubizonyságtétel megy tovább, mert az a fő do­log, hogy „hirdetni kell az ő ne­vében a megtérést és a bűnbo­csánatot minden nép között, Je­ruzsálemtől kezdve”... Angyal­földig és még tovább. Kendeh- Kirchknopf Péter a Bibliatár­sulathoz kapott beosztást, ahol éppen a forráshoz, a bibliafordí­tásokhoz és kiadáshoz lesz kö­zel és így teljesítheti a paran­csot: „hirdetni kell az ő nevé­T. Kendeh György a nagyapa, ifj. Kendeh György az édesapa, valamint a fiú és unoka, Péter ben...' jár, a kereszt felvétele pedig közösség- építést eredményez. Jézushoz közelebb vinni a ránk bízottakat, fiatalok, idősek, betegek számára kell megcsillogtatni a reménységet a Krisztusban. Az ígéret pe­dig így szól, aki elveszíti életét, megta­lálja az életet. Lesz csalódás, lesz kereszt, de biztató, hogy Jézus is felvállalta a keresztet és győzött a kereszten. Rajtatok keresztül meg kell jelennie a Krisztusnak azok éle­tében, akik között szolgálni fogtok. Eh­hez meg kell találnotok életeteket Krisz­tusban! A Hittudományi Egyetem képviseleté­ben dr. Cserháti Sándor professzor, a gyülekezet részéről pedig Szirmai Zoltán fasori lelkész, esperes voltak a segítők a liturgiában és az eskütételnél. Fiatal lel­készek csoportja fogta körül a két ava- tandót és énekelte az ősi áldást: „ Erő­sítsd meg Istenünk... ” Gazdag Zsuzsanna az egyházi admi­nisztrációban kapott beosztást, nyelvis­meretét kihasználva a Déli Püspöki Hi­vatalban teljesít szolgálatot. Lukovics Eszter pedig a betegek között fogja az erősítés, a reménységre és biza­lomra való irányítás fontos szolgálatát betölteni. Budapest-Fasor Hittudományi Egyetemünk két idén végzett női hallgatójának avatása volt a fasori templomban október 10-én. A nem mindennapi elhatározás, a speciális elhí­vás vezette őket oda a fasori oltár elé, hogy elnyerje az egyház hivatalos ordi- nációját, elinduljanak lelkészi szolgála­tuk útjára. Gazdag Zsuzsanna és Lukovits Eszter tudatosan készült arra a Krisztus-követésre, melyről az igehirde­tés is szólt. Az ünnepi istentisztelet igehirdetését dr. Harmati Béla püspök Mt 16,24-25 verse alapján a Krisztus-követésről tar­totta. Az a mi különleges kegyelmi aján­dékunk, hogy nem az önmegvalósítást keressük, nem az egyéni identitást, ha­nem individuáció helyett a közösségal­kotást, teremtést végezhetjük. Az élet a Krisztus-követők számára azt jelenti: ad­ni! Nincsen élet áldozat nélkül. A Krisztus követése önmegtagadással Lukovits Eszter és Gazdag Zsuzsanna a fasori oltár előtt Nyugat-európai evangélikus és református lelkészek és egyházi munkások látogatása Kárpátalján A folyó év szeptemberének első heté­ben a Külföldön élő Magyar Evangéli­kus Lelkigondozók Munkaközössége és a Nyugat-Európai Magyarnyelvű Refor­mátus Lelkigondozó Szolgálat 43 képvi­selője a Kárpátaljai Református Egyház meghívására Beregszászra utazott, egy­részt, hogy egy tanulmányi látogatás ke­retében megismerje az ottani magyar protestánsokat szolgáló, sok megpróbál­tatáson keresztülment Református Egy­ház mostani helyzetét, másrészt, hogy teológiai konferenciát tartson és a két szervezet saját, időszerű kérdéseit meg­beszélje. A Beregszászra érkezettek cso­portja (nem számítva azon előadókat, akik csak rövid időt töltöttek a Kárpátal­ján és az ottani lelkészeket, valamint lai­kus vezetőket) 9 evangélikus és 6 refor­mátus lelkipásztorból, 4 evangélikus és 24 református laikus vezetőből, illetőleg érdeklődő vendégből állt. A megérkezés napján az egyház előző püspöke, Gulácsy Lajos munkácsi lel­kész tartotta a megnyitó-istentiszteletet, majd a mostani püspök, Horkay László ismertette Kárpátalja utolsó 55 évének a történetét és egyháza jelenlegi szolgála­tát. Másnap, vasárnap, kb. 25 templom­ban a megjelent nyugat-európai lelké­szek (és néhány presbiter is!) igehirde­téssel szolgált, majd délután, a munkácsi vár és Munkács városának megtekintése után szeretetvendégség volt az ottani gyülekezeti teremben, majd kis ifjúsági műsor és záróáhítat a munkácsi temp­lomban. Hétfőn teológiai konferenciára került sor, amelynek fo témája „Jézus a világ piacán” volt. A bevezető előadást Gémes István tartotta, amelynek kettős címe: „És ti kinek tartotok?” - „Melyik Jézus­ban hiszünk?” volt, a másodikat dr. Sza­bó Dániel, a Tiszáninneni Református Egyházkerület fögondnoka, aki arról be­szélt, hogy kell-e még Jézus a világ piacán és előadásában a keresztyén missziói munka jelenlegi lendületes időszakát is­mertette. Vacsora után sor került egy ke­rékasztal megbeszélésre, amikor is há­rom, a kérdéssel foglalkozó szakértő „Jézus az interneten - új lehetőségek és veszélyek” problémával foglalkozott, amit - természetesen - hozzászólások és a kérdés szélesebb körben való megvita­tása követett. A keddi napon a két szolgálat külön ülésezett és saját időszerű kérdéseit vi­tatta meg. Az evangélikusok számára a Nyíregyházáról Beregszászra érkezett Laborczi Géza ismertette a Magyaror­szági Evangélikus Egyház mostani éle­tét, a reformátusokat meglátogatta Tőkés László nagyváradi református püspök és közöttük szólott a Magyar Református Világszövetség jelenlegi szolgálatáról. Szerdán délelőtt a két szervezet közös gyűlést tartott, amelyen - részben - be­számolók hangzottak el az együttes szol­gálatok felől (az „Útitárs” lap kiadása, a nagyheti ifjúsági találkozó, teológiai konferenciák), részben a jövőre vonatko­zó terveket beszélték meg a résztvevők. A záróistentiszteletet a Búcsú-i temp­lomban a két szolgálat elnöke (Pátkai Róbert és Soós Mihály), valamint a Kár­pátaljai Református Egyház mostani és előző püspöke tartotta és ezzel bezáró­dott e találkozó hivatalos programja. PGy Százötven éves a német szeretetszolgálat 1848-ban Johann Hinrich Wiehern lel­kész a Wittenbergi Egyházi Napokon 45 perces beszédet tartott az egyház diakó- niai, szociális felelősségéről. Hadd idéz­zünk belőle. „Evangélikus népünk ig­ényli megmentése érdekében a belmissz- ió teljes kibontakoztatását. Az evangéli­kus egyház alapelvei szerint kezdettől fogva a szeretet ott található a nyomo­rultak és elesettek iránt... az evangélikus egyháznak el kell ismernie, a belmisszió munkája az enyém, amely által egy nagy pecsétet helyez munkája egészére: a sze­retet éppúgy a sajátom, mint a hit. ” Wichem a belmisszió tágölelésű fogal­mát használta akkor, s ennek alapján gyűjtötte össze az árvákat, a hajléktalan, család nélküli fiatalokat, s alapított szá­mukra otthonokat, mint a betegeknek és időseknek. Munkája nyomán szélesedett ki az egy­háznak ez a tevékenysége az egész társa­dalom javára. Egymás után létesültek a Wichem-Haus-ok, majd Wilhelm Löhe Friedrich von Bodelscwing és Adolf Stöcker tevékenysége nyomán vált a bú- vó patakként induló munka hatalmas fo­lyammá. Napjainkban a német evangéli­kus diakónia a harmadik legnagyobb lét­számú embert foglalkoztató intézmény a reformáció földjén. így ünnepelt diakó- niai napok keretében a német diakóniai egyesület (Diakonisches Werk der EKD) Luther és Melanchton városában. A vá­rosi templomban, ahol Luther gyakran prédikált, ünnepi üléssel vette kezdetét a jubileumi ünnepély. A küldöttek egész Németország területéről érkeztek. Jürgen Gohde, az ország diakóniai egyesületé­nek elnöke szólt a szolgálat fontosságá­ról, napjainkban is meglevő szükséges­ségéről - különös tekintettel a menekül­tek nagy számára, a hajléktalanok jelen­létére és a munkanélküliség fájdalmas tényére. Dr. Roman Herzog államelnök megindító szavakkal köszönte a diakóni­ai munkát, amit az egyház végez a német társadalom egésze javára. A szövetségi parlament alelnöknője, dr. Antje Vollmer ünnepi előadásában méltatta a másfél­százéves intézmény nélkülözhetetlen te­vékenységét. S mint aki maga is evangé­likus lelkész végzettségű, kívánt áldást és erőt Istentől az országot sűrű hálóként átfogó diakóniai munkára. A bel- és külföldi vendégek üdvözlő szavai után - akik között e sorok írója is átadta hazai egyházunk és a protestáns szeretetszolgálat testvéri köszöntését - a város valamennyi evangélikus templo­mában istentiszteletet tartottak neves igehirdetők szolgálatával. Magam ezután több kedves német is­merős és barát társaságában a vártemp­lomba mentem, ahol Luther és Mel­anchton sírja is található, s amelynek aj­tajára Luther a 95 tételt kiszögezte. A né­met protestáns egyházak elnöke, Koch püspök hirdette Isten igéjét a pótszéke­ket is igénybevevő, zsúfolásig megtelt templomban. A további program előadá­sok és bibliatanulmányok gazdag kínála­tát tárta a résztvevők elé. Sok fiatal volt látható a rendezvényeken. Verbuváló al­kalom is volt a wittenbergi jubileumi ün­nep, hogy legyenek lelkes folytatói Wichem örökségének. Befejezésként hadd szóljak arról, hogy magyar szeretet­szolgálatunk létrejöttében német testvé­reink jó példája, bíztató támogatása tör­ténelmi tény. Az első protestáns árvaház alapításának esztendeje 1859. A legidő­sebb szeretetházunk Győrött 1885-ben épült. Áldást kívánunk német testvéreink diakóniai tevékenységére, akik soha nem feledték, hogy a rászorulóban maga Jé­zus Krisztus érkezik hozzájuk. Ezért készséggel segítettek otthon és külföl­dön, hazánkban is. Szebik Imre BUDAPEST-KELENFÖLD A gyülekezet ünnepi isten- tisztelet keretében ad hálát 70 éve felszentelt templomáért, 1998. november 15-én vasárnap de. 11 órakor (Bocskai út 10.) Az igehirdetés szolgálatát D. Szebik Imre püspök végzi. Az istentisztelet után a gyülekezet volt lelkészének, a későbbi püspöknek Ordass Lajosnak emléktábláját leplezik le és megnyitják a gyülekezet történetéről szóló kiállítást. BUDAVÁR D. dr. Nagy Gyula ny. püspököt 80. születésnapja alkalmából október 25-én, vasárnap, a budavári gyülekezetben - ahol istentiszteleten szolgált - az Északi Egyházkerület és a Gyülekezet nevében D. Szebik Imre püspök és Balicza Iván igazgató-lelkész köszöntötték. Isten áldása kísérje további életútján! J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents