Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-08 / 45. szám

1998. NOVEMBER 8. 3.oldal Evangélikus Élet Folytatás az első oldalról Egy-egy avatásnál - ha megfelelő időpontban van - az is ki­tűnik, hogy a lelkészek szeretik egymást, közösséget keresnek és közösségükbe fogadnak mindenkit, azt is, aki újonnan veszi fel a szolgálat igáját. Több mint 30 lelkész emelte áldásra a ke­zét, amikor felzengett ajkukon az ősi Confirma-ének: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk...” Az avatás szertartásában a Hittudományi Egyetem képviseletében dr. Cserháti Sándor professzor, a gyülekezet részéről Lackner Pál győri igazgató-lel­kész vett részt. Kedves, családias együttlétben folytatódott isten- tisztelet után az este. A fogadáson Cserháti profesz- szor, a győri gyülekezeti lelkészek. Varga György pápai és Koháry Ferenc lébényi lelkész szavai útra- valót jelentettek, melyben az otthoni gyülekezetek féltő szeretete és ezután is imádkozó készsége je­lentkezett. A három felszentelt lelkész ezután segéd­lelkészként szolgál majd: Emszt Cecília a Győr-ná- dorvárosi, Lampért Gábor a celldömölki, és Szebik Károly a Budapest-rákoskeresztúri gyülekezetben. Ökumené gyülekezeti szinten Szakadó esőben utaztunk Kőszegre a 17. ökumenikus női találkozóra. Kilenc éve folyik ez a munka a Magyar Ökume­nikus Tanács keretén belül. Évenként kétszer készítünk alkalmat egy-egy régió keresztyén asszonyai számára. A nap programja mindig egy aktuális témát jár körül. Erről szól az előadás, ezt beszél­jük meg egy-egy bibliai ige alapján ki­sebb csoportokban. S a nap csúcspontja, hogy mindig közös úrvacsoratétellel zá­rul. Más gyülekezeti alkalmakkal szemben ezeknek a találkozóknak külön áldása, hogy rajtuk keresztül átéljük a testvéri Lelkészházaspár iktatása Vadosfán Egy nagy múltú gyülekezet, a hét község evangéliku­sait tömörítő vadosfai gyülekezet ünnepelt a közelmúlt­ban. Jankovics Béla, a Győr-Soproni egyházmegye es­perese egy lelkészházaspárt, Rác Dénesi és Medgyasszai Enikőt, iktatott be a vadosfai lelkészi ál­lásba. A Dunántúlon évszázadokon át nagy jelentőségű artikuláris gyülekezetből - valamikor ötven község tar­tozott hozzá - tavaly ment nyugdíjba Sümeghy József, aki 44 éven át szolgált ebben a rábaközi egyházközségben. A fia­tal házaspárt egy év segédlelkészi szolgá­lat után hívta meg egyhangúlag a gyüleke­zet. Mindketten lelkészgyermekek, akik a szülői házból hozták magukkal a szolgálat iránti elkötelezettségüket. A teljesen megtelt hatalmas templomban Jankovics Béla esperes Mt 4,18-22 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációjában hangsúlyozta, hogy Jézus maga hívta el ta­nítványait és hívását nem kötötte semmi­féle emberi feltételhez. Feladatot bízott mindenkori tanítványaira, ez a feladat pe­dig nem más, mint az, hogy embereket ve­zessenek őhozzá. Az igehirdetés végén felemelő pillanatok következtek, amikor húsz beöltözött lelkész egyenként áldotta meg a lelkészházaspárt, majd elénekelték az ősi Confirmát. Az ünnepi istentisztelet hangulatát to­vább fokozta a lucfalvi és répcelaki gyülekezeti ének­karok szolgálata. Az istentisztelet végén a két beiktatott lelkész édesap­ját arra kértük, mondják el, mit éreznek ezekben az ün­nepi percekben. Rác Miklós nádasdi lelkész: - Fiam kanyargós úton ju­tott el ideáig, de Isten jól irányította őt. Körülményei ar­ra tanították Dénest, hogy mindig tudni kell újra kezde­ni. Remélem, hogy Isten segítségével az újrakezdés te­hetsége megmaradt fiamban és el tudja látni szolgálatát a vadosfai gyülekezetben. Medgyasszai László lucfalvai lelkész: - Sok aggoda­lom élt bennem, hiszen lányom meglehetősen messzire került a szülői háztól. Az elszakadás soha nem könnyű. Ám most örülök és megnyu­godtam, miután látom, hogy Isten megse­gítette Enikőt és Dénest a szolgálatban. Eddig is imádságos szívvel kísértem életü­ket és szolgálatukat, ezután is ezt teszem és tiszta szívemből kívánom, hogy Isten adjon erőt mindkettőjüknek a szolgálat­hoz. Természetesen részt vett az iktatáson Sümeghy József is, aki így vallott: - Örö­möt és hálát érzek Isten iránt. Egyrészt azért, mert megtartott bennünket a lelkészi szolgálatban 55 éven át feleségemmel együtt, amiből 44 évet Vadosfán töltöt­tünk. Másrészt azért, hogy Isten küldött utódokat a gyülekezetbe és így a lelkészi szolgálat folytonos marad. Isten áldása kí­sérje a most beiktatott lelkészházaspárt. Kiss Miklós összetartozást más egyházak tagjaival. Ezen a legutóbbi találkozón is az evan­gélikusok mellett részt vettek reformá­tus, baptista, metodista, sőt katolikus asszonyok is. Mindig újra megtapasztal­juk, hogy több az, ami összeköt bennün­ket, mint ami elválaszt. Közösek a problémáink. A kőszegi ta­lálkozó központi témája ez volt: Életünk krízisei = hitünk krízisei. Mindnyájan kerültünk már olyan élethelyzetbe, mi­kor hitünk is elbizonytalanodott. Jó ezt őszintén beismerni önmagunknak és egymásnak. Egyikünk sem „szuperhí­vő”. Mindnyájan rászorulunk, hogy Jé­zus kiemeljen bennünket az aggódás, a félelem és a tagadás mélységeiből. Éppen ez a másik, ami közös bennünk. Annak megtapasztalása, hogy van kiút életünk kríziseiből. Olyan Urunk van, aki mellénk áll, segít tovább lépni. Sok bizonyságtétel hangzott el a résztvevők részéről a nap folyamán: hogyan tapasz­talták meg ezt a segítséget egyéni életük­ben. A közös úrvacsora igehirdetése is ennek a segítségnek igénybevételére bá­torított. Az előttünk jártak és körülöttünk élők bizonyságtévő serege vesz körül, s a mélységekből is Jézusra, a hit fejedel­mére nézve, célhoz érhetünk. Külön köszönet illeti a vendéglátó kő­szegi evangélikus gyülekezetét, hogy otthont adott a találkozónak. A helyi gyülekezetek asszonyai pedig gazdagon vendégül látták a népes (140 személyes) alkalmi gyülekezetét. Köszönjük a szer­vezés precíz munkáját és nyitottságát a gyülekezet lelkészének és mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy gyülekezeti szinten újra átéljük Krisztus egyháza sokszínű közösségének valóságát és ál­dását. Sárkány Tiborné A tübingeni faló Kiállítás a szabadságharc üldözöttéinek emlékére A neves württembergi humanista költő, Nikodemus Frischlin egyik 1569-ben írott versében a trójai faló­hoz hasonlítja a Tübingeni Evangélikus Kollégiumot (Evangelisches Stift). A poéta hasonlata az évszá­zadok múltán egyre inkább igazolódni látszik, hi­szen amint egykor a falóból sok, később híressé vált férfiú szállt ki, átvitt értelemben ugyanez mondható el a tübingei kollégiumról is. Következzék néhány név a legnevesebbek közül. Itt tanult Jacob Andrea (1541-től), a tübingeni egye­tem későbbi kancellárja, a lutheránus egyességi mozgalom kiemelkedő alakja, akinek nevéhez fűző­dik többek között utolsó evangélikus hitvallásunk, a Formula Concordiae megfogalmazása és elfogadta­tása. E falak között ismerkedett meg a kopernikuszi vi­lágképpel, s lett később a csillagászat egyik atyjává, Johannes Kepler (1589-től). A pietizmus jeles alak­ja Philipp Jacob Spener müve, a „Pia Desideria” (1675) hamar éreztette hatását Württembergben. A kollégiumban 1688-ban tanrendi reformot hajtottak végre, s ennek hatására lett a sváb biblicizmus atyjá­vá az 1703-tól itt tanuló Johann Albrecht Bengel. A felvilágosodás és idealizmus korában három később valóban világhírre szert tett diákja volt a kollégium­nak, Hegel (1788-tól), Schelling (1790rtől) és Hölderlin (1788-tól). A múlt századból feltétlen meg kell említenünk David Friedrich Straußt (1826-tól), akinek „Jézus élete” című műve nagy feltűnést kel­tett mind a teológusok, mind a laikusok körében, il­letve a pietista vonalat tovább folytató Johann Christoph Blumhardtot (1824-től). A kollégium eredetileg Ágostonos-rendi kolostor volt, melynek templomát 1276-ban szentelték fel. A tübingeni egyetem alapítását (1477) követően a ko­lostor egyik termében előadásokat is tartottak. Az egyetem matrikulájából kiderül, hogy hamar gya­korlattá vált a szerzetesek egyetemi képzése. Johann Staupitzot, Luther szerzetes tanárát 1498-ban itt vá­lasztották priorrá. Nem véletlen, hogy ezt a modellt (kolostor és egyetem egybekapcsolódása) a wittenbergi Ágos­tonos-rendi szerzete- . sek is átvették, s en­nek gyümölcseként indul útjára néhány évvel később a luthe­ri reformáció. 1534-ben, miután Württembergi Ulrich herceg elrendelte tar­tományában a refor­máció bevezetését, a kolostort feloszlat­ták. A marburgi pél­dát követve, hogy minél előbb a refor­máció mellett elköte­lezett lelkészek és tisztviselők kerülje­nek ki a tübingeni egyetemről, először elrendelte az egye­tem megreformálását, majd pedig 1536-ban a teoló­gus diákok javát szolgáló hercegi alapítványt hozott létre. A herceg gondoskodott a teológusok elhelyezésé­ről is, akik 1547-től, az időközben kollégiummá ala­kított kolostorban laktak és laknak mind a mai na­pig­Az évszázadok folyamán a kollégium mindig biztosított helyet a vendéghallgatóknak is, ezért, mint magyar evangélikus lelkésznek és ösztöndí­jasnak nagy megtiszteltetést jelent, hogy ezen in­tézmény lakójaként folytathatom teológiai tanul­mányaimat. Október 6-án, amikor országszerte az aradi vérta­núkra emlékeztek, egyházunk megemlékezését az Evangélikus Országos Múzeumban kezdtük meg. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc a vilá­gosi fegyverletétellel ugyan befejeződött, de utána kegyetlen megtorlás következett. A 13 tábornok aradi kivégzése és Batthyány Lajos miniszterelnök meggyilkolása csak a kezdet volt. A harcokban résztvett tiszteket és katonákat még éveken át ösz- szefogdosták, különböző vádak alapján elítélték és büntetésüket valamelyik ausztriai börtönben vagy várfogságban töltötték le. A foglyok emlékeit gyűjtötték össze a most meg­nyílt kamarakiállításon. Kufstein, Olmütz, Theresienstadt és Josephstadt börtönei hosszú éveken át rejtették e hősöket és az ott megmaradt emlékek, a rabok munkáinak egy része került most a tárlókba. Volt közöttük két tehetséges festő, Berzsenyi Lé- nárd és Tóth Ágoston, valamint testvére Károly. Az emlékek között találunk Haubner Máté és Pákh Mihály püspököktől származókat, valamint Zsolnay Vilmos, Bömches Ede, Balogh Lajos, Mesterházy István, Zorkóczy István és Szontagh Pál emlékeit. A kiállítást Prőhle Gergely, a Kulturális Minisz­térium közigazgatási államtitkára nyitotta meg. Itt nem a tekin­télytisztelet, hanem inkább egyszerű köz­emberek tiszte­lete kapott hangsúlyt. Akik a hazáért akartak tenni, ilyen sorsra ju­tottak. Azt is mutatja ez a ki­állítás, hogy mi protestánsok sokat adtunk a hazáért. Báto­rítsa a ma élő­ket, a látogató­kat arra, hogy bátran vállalja­nak közéleti szereplést a hazáért. Teológiai hallgatók egy cso­portja adott műsort bevezetőben: Szűcs Petra, Ponicsán Erzsébet, Valentinyi Erzsébet. Közgyűjtemények és magányszemélyek nyújtot­tak segítséget a kiállítás létrejöttéhez. T. Lélek, világosság, szeretet volt a címe és jelmondata a Finnországban tartott Nemzetközi Diakóniai Kongresszusnak, amelyen Herzog Csaba lelkészünkkel a Fébé Diakonissza Egyesület küldötteként szeptember 23-tól 27-ig részt vehettünk.. Minden világrészből, tizenhat országból jöttek a küldöttek. Tizenhat kis zászló, köztük a magyar is, megható módon szemléltette a nagy közösséget. Áldott testvéri légkörben, mély tartalmú előadásokat hallhattunk angol nyelven, illetve német szinkronfordításban. Isten szeretetéről hallottunk. O a maga képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Aztán jött a bűneset, amelynek súlyos következményei tovább gyűrűznek a teremtettségben: növekvő szegénység, mindinkább mélyülő szakadék szegények és gazdagok közt, bűnözések, hátrányos megkülönböztetés, erőszakosság, gyermekek éhhalála, a természet kincseinek kizsákmányolása, természeti csapások. Em­berek szomjúsága vízre és általában olyan életre, amely életnek nevezhető. Micsoda kihívás ez a ke- resztyénség, sőt az egész ötmilliárdos emberi társadalom számára! Isten szeretete azonban Jézus Krisztus által lehetővé teszi az újjászületést, hogy isteni természet ré­szesei lehessünk, összetartozhassunk Ővele, mint a nap és sugarai. így az Ő szeretetét adhatjuk tovább a mi szerény lehetőségeinkkel. Egy ember a tengerpartra kisodródott tengeri csillagokat dobálta vissza a vízbe. Valaki rászólt: „ Mit használ ön ezzel a fáradozással?! Hiszen még rengeteg tengeri csillag van a parton, úgyse győzi őket megmenteni!" A férfi vízbe dobva a következő tengeri csillagot, így felelt: „Ennek tudtam segíteni. " Igen fontos a missziói munka és a szeretetszolgálat. Urunk segítsen minket ebben! A vasárnapi ökumenikus istentisztelet volt a kongresszus koronája. A kétszín alatt kiszolgáltatott úr­vacsora valósággal szemléltette az igehirdetés alapigéjét: „Eljönnek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és asztalhoz telepednek Isten országában. ” (Lukács 13,29-30.) Stenczel Klára Blázy Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents