Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-08 / 45. szám

2.oldal 1998. NOVEMBER 8. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja! 2Kor 6,2 \/aqápmap gyalázzátok meg szent nevemet. 3Móz 22,32 (Zsolt ö AK 1,1-6; Róni 14,7-9) Vegyük komolyan Atyánk szavait. Mert ez a világ tele van Isten-gyalázás- sal. S ami nagyon szomorú, nemcsak a hitetlenek miatt, hanem a magukat istenfélőknek vallók miatt is. Legyen szent lecke a számunkra, hogy az O nevét képviseljük, szolgáljuk. / / ______ / /jjfe/' l^gjpQ Ne félj. te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot! Lk 12,32 (Lk 11,14-23; Jel 18,1-24) Isten népe e világban mindig kicsiny nyáj. Hiszen Ö mondotta, hogy a kes­keny úton, mely az életre visz, kevesen járnak. Nem a sokaság dönt Isten országában, hanem az O szent jelenléte. S ahol O jelen van, övéi biztosan tudhatják, hogy örökösei Isten országának, f Boldog nép az, amely tud nekecjfujjongani, amely orcáid világossá­gában járhat, Uram! Zsolt 89,16 (Mt 24,15-28; Jel 19,1-10) Sok a szomorú, a borús arcú ember. A fiatalok jókedve sem Isten igéjéből születik. Bizony, boldog nép az, amely Isten tetteit kiáradó örömmel énekli, élt mások elé. Igen, boldog nép az, amely tagjai Isten lénye, igéje világosságában sze­retnek élni. Tudod-e, hogy te is lehetsz ilyen boldog ember? SZERDA ügyetlen szó sem veszett el mindabból a jó ígéretből, amit megígért szolgája, Mózes által. lKir 8,56 (Mt 24,29-35; Jel 19,11-21) Megszámlálhatatlan ígéretből csak szó maradt. Semmivé lett. Tanúi lehetünk ennek. Amit O ígért népének, az üdvösség, a szent élet, a KEDD halál legyőzése a benne való hit által, szemük előtt valósul. Boldog, aki ré­szese lehet az O ígéreteinek. CSÜTÖRTÖK ^kkar ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett vilá­gosság. I Móz 1,3 (Mt 24,36-42; Jel 20,1 -10) A fény, a vi­lágosság életünk alkotó eleme. Elképzelni is szörnyű, ha örök sötétségben kellene élni. Csodálatos a napkelte, szívet gyönyörködtető az aranyhíd, a napsugarak tánca a Balaton tükrén. Csodálatos a befogadott, megértett igé­ből születő szívet éltető fény. Legyünk - mert lehetünk - Isten igéje fényé­nek továbbadói. PÉNTEK Legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gono­szokra és jókra, és esőf’ad igazaknak és hamisaknak. Mt 5,45 (Jer 18,1-10; Jel 20,11-15) # Szívet melengető, amikor a kisfiú, akinek feltették a kérdést: „Ki fia vagy?”, boldogan vágta rá: „Azjápámé!” Bár minél több felnőtt keresztyén mondaná: „Istené vagyok. Az Ő fia!” Mindenki részesül Isten e két ajándé­kában, a napsugárban és az esőben. De a fiúságból fakadó lelki javak csak az Ő gyermekeié. SZOMBAT nem észtek, nem maradtok meg! Ézs 7,9 (Mt 24,43-51; Jel 21,1-8) Ezsaiás az Istenbe vetett hitről szól. Hit rengeteg van, de a legtöbbje emberi csinálmány. Megmaradni. Egy egész élet küz­delme beSzél erről. Kimé szeretne megmaradni, túlélni bajt, betegséget, há­borút, járványt, stbTTsten örök hazájában benne lenni, abban megmaradni: egy semmivel össze nem egyeztethető ajándék. Csak az Általa munkált hit tart meg abban - de az igen! Szabó István Szentháromság ünnepe utáni 22. vasárnap HETVENSZER HÉTSZER Mt 18,21-35 Kemény beszéd ez! Még hetvenszer hétszer is? Miért mondanánk le arról, ami jár? Miért mondanánk le arról, hogy ha már bántanak, legalább hara­gudjunk egy kicsit? Hogy jól beolvas­sunk annak, aki - képletesen szólva - rálépett a lábunkra? Kicsit úgy érez­hetjük, nekünk jár a harag, mintegy biztonsági szelepként, amelynek segít­ségével csökkenthető a belső feszült­ség. Különösen akkor, ha mást már nem tudunk tenni, mert nincs módunk, hogy változtassunk a történteken. De legalább a harag megtartásával az a másik, a „vétkes”'rádöbbenhet, újból és újból szembesülhet azzal, hogy hi­bázott... Ami jár az jár! Arról nem köny- nyü lemondani... Anti jár, az jár... Gyermekkoromban Édesanyám esténként gyakran odaült ágyam szélére, egy - hajói emlékszem svédből fordított - gyermek áhí- tatoskönyvvel, és történeteket olvasott. A legtöbbjét már elhalványította emlé­kezetemben az azóta eltelt idő. Vagy azért nem maradt meg emlékeim kö­zött, mert elszenderedtem a felolvasás közben. Egyre viszont még elég jól emlékszem. Hadd próbáljam meg sza­badon felidézni a tartalmát. Egy szép napon Harald megelégelte, hogy - véleménye szerint - sosem kap­ja meg azt, ami őt jogosan megilletné. Egy reggel édesanyja kis listát talált a konyhaasztalon, a következőkkel: „Anya tartozik Haraldnak: fahordásért 25 forint, bevásárlásért 50 forint, töröl- getésért 25 forint, porszívózásért, sző­nyegporolásért 50 forint, és mert vi­gyáztam Annára, 20 forint. Összesen 170 forint.” A reggelije mellett Harald ott találta a 170 forintot, és egy cédu­lát, amelyen ez állt: „Harald tartozik anyának: 9 évi gondoskodásért - sem­mi. Az aggódásért, mikor beteg voltál - semmi. Az érted átvirrasztott éjsza­kákért - semmi. Az irántad érzett sze- retetért - semmi. Összesen a tartozá­sod tehát annyit tesz, mint: semmi.” A kicsit gyermeki történet végére Haralddal együtt bennem is tudatosult valami abból, hogy ez a „semmi” még­is milyen hatalmas dolog. Talán ezért maradt meg emlékeim közt majd' há­rom évtizeden keresztül ez a gyermeki történet. Hányszor kell, hogy megbocsássak? Hogy lemondjak a jogos haragról? Jé­zus azt mondja: ha kell, akár hetven­szer hétszer is. Azaz mindig. Nem azért, mintha nem lenne igazam, ami­kor a jogtalanságot, igazságtalansagot elítélem. Nem azért, mintha az okozott fájdalmat bagatelizálni lehetne és kel­lene, vagy konfliktusokat szőnyeg alá kéne söpörni. Annak a szolgának is va­lahol a maga módján igaza volt abban, hogy számon kérte társa - az övéhez mérten ugyan kisebb - tartozását. A bajt inkább méltánytalansága és ke­gyetlensége okozta. De Jézus szava figyelmünket arra irányítja, hogy észrevegyük: mi min­dent tett és tesz Ő értünk, ellenszolgál­tatás nélkül. Eltűrt megaláztatást, szenvedést, kínzást, fájdalmat, a tik­kasztó szomjúságot, a tagokat szétsza­kító fájdalmakat a kereszten. Azért, hogy ma hozzánk, hozzád, hozzám el­juthasson az örömhír: megbocsáttattak a te bűneid! Minden vétked! Ilyen sok! Ez a történet egy kérést is megfogal­maz felénk, Jézus kérését: „Kérlek, te is bocsáss meg annak, akire tán úgy ér­zed, joggal haragszol! Bocsáss meg az én kedvemért! Az én nagy áldozatom­ra való tekintettel. Nem egyszer, két­szer, hétszer, — ha kell, hetvenszer hét­szer.” Azt mondja valaki, ez lehetetlen? Nehéz? Nem az, ha sérelmeinkben, hántások elszenvedésében és feldolgo­zásában az Úr áll mellettünk, aki ne­künk minden bűnünkre bocsánatot szerzett. Ifj. Cselovszky Ferenc Igefények a hétköznapokban: „Énmiattam támadt ez a nagy vihar... (Jónás 1,12) Kedves Testvérem az Úrban! Szívbeli mélységes öröm indít az írás­ra, hogy eljusson Hozzátok, akikkel együtt hajoltunk az IGE fölé és akikkel ismeretlen ismerősként a Lélek szeretet- áradásában Testvérekké lettünk az Or­szágos Evangélizáción Egyházunk nagy hajójában! E két nap bőséges és áldott ige-záporá­ban Isten ajándékaként éltem meg: „Testvérszív-dobogás milyen nagy ke­gyelem!” - Sokat nem beszéltünk, de a szemek belső ragyogása, amint össze­kapcsolódott a tekintetünk, mindent el­mondott! „Örülök, hogy itt vagy és hogy én is itt lehetek. Nógrádtól - Baranyáig, az ország szinte minden sarkából. - Ki­csi, vagy nagy gyülekezet tagjaként, szórvány, vagy város-lakóként most megélhettük újra a testvérközösség ere­jét!” „Egy az Úr, egy a hit, Egy az út, egy a cél. Együtt felcsap a láng, Egyedül elalél. Akkor győztes a harc. ha egy ütemre lépünk. Pál imádsága és biztatása Örök Isten, egek Istene, elmondhatatlan fenségü Isten, aki Igéddel alapoztad meg a mindenséget, aki kegyelmed bilincsbe nem verő kötelékét vetetted a világra, szent Fiad, Jézus Krisztus Atyja, mi éppen Fiad, Jézus Krisztus nevében esedezünk: erősítsd meg azok lelkét, akik egykor hitetlenek voltak, most pedig hívők... Egykor magam is káromoltalak, most viszont engem káromolnak, egykor üldöztelek, most én szenvedek üldöztetést másoktól; egykor szemben álltam Krisztussal, hadd álljak most mellette. Hiszek ígéretében és könyörületében, vallom, hogy hívő vagyok és elnyertem korábbi bűneim bocsánatát. Ezért buzdítalak benneteket is, testvérek: higgyetek az Úrban, mindenható Atyánkban, s Fiában, a mi Urunkban, Jézus Krisztusban - egyedüli reménysége Ő mindazoknak, akik hisznek Benne és senki ben­neteket az Ő ígéretétől el nem szakíthat. (Apokrif iratok, részlet a Péter Rómában című iratból.) Eggyé tenni az Ür Szendéikét adja nékünk. ” (Túrmezei Erzsébet) A csoportos megbeszélésünkön megta­pasztalhattuk: „Isten Igéje élő és ható” - szíven talált bennünket. - Mi vagyunk a Jónások, akik menekülünk Isten küldő szava elől, - amikor Isten akaratával szemben, a magunk akarata, döntése, vá­gyai szerint élünk! Ó, micsoda balgaság! - mégis, szinte mindnyájan megtapasz­taltuk azt! Különösen is, amikor ennek az ellenállásnak a következményei utol­érnek bennünket. Mert Isten kénytelen sok esetben súlyos életpróbákkal utá­nunk nyúlni. - Ott, ahol mi nem akarunk engedni, Ő szakítani és tépni fog. „Sok­szor az önigazult ember erényeire való büszkeségét töri szét és olyan bukást en­ged meg nála, ami súlyos módon meg­győzi önigazságának semmis voltáról. - Nagyot kell zuhannunk ahhoz, hogy el­fogadjuk nyomorult bűnös voltunkat, melyben nem tudunk többé semmi jót ta­lálni.” (Carl Eichhorn) Ez a lelki nyomo­rúság lesz a próbaköve az Istennel való kapcsolatunknak. - Az egyetlen JÓ meg­oldás, amit Jónás is tett, hogy felvállalta bűnének következ­ményét: „Énmiat­tam támadt ez a nagy vihar...” - Sőt, a legmesszebbme­nőkig vállalta, hogy a többieket mentse: dobjatok a tenger­be! Ez a teljes ösz- szetörettetés! Istennek azonban mindig gondja van az övéire! - Aki N megalázkodik bűne súlya alatt, annak mindig kirendeli a megmenekedést! A megmenekülés útja azonban még to­vábbi nagy megpróbáltatás volt Jónás számára: - „a hal gyomrában.” Ha csak egy pici képzelőerővel meggondoljuk, mit jelentett egy pár négyzetméternyi te­rületen a „mélység és örvény” közepette „hínár”-fonódással a feje körül életben maradni, - a további JÓ, hogy nyomorú­ságában az Úrhoz kiáltott! - Nem lázon­gó vaksággal, hanem alázatos bizalom­mal! Csodálatos Jónás imája! - Példaértékű a számunkra! - Bűnének felismerése, vállalása, - Jónást a bűn megvallására indítja, az Úrba vetett HIT bizalmával és a meghallgatás bizonyosságának hálájá­val! „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kiemelted életemet a sírból. Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád. ...hálaéneket zengve áldozok neked... Az Úrtól jön a szabadulás! ” (Jón 2,1-10) Még nem tudja, hogyan - de azt igen: hogy bizonyosan! Ez a legnagyobb taní­tás számunkra is, az Újszövetség keresz­tyén hívőinek: „Vereségeken visz át az ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. november 8. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencze Imre de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre du. 6. Bencze Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pcsthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Galántai Veronika; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Lénárt Viktor, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 5. (szeretetvendég- ség); VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv.) dr. Muntag Andomé; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. ii. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X„ Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocs­kai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás, du. 6. Bencze Imre; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.); Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. II. de. 9. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv., szuplikáció); du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. itj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Vitay Attila; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Szebik Károly; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Soly­már Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Szentháromság ünnepe utáni 22. vasár­napján a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolai (levélbeli) szentigéje: Fii 1,3-11; a vasárnap evangéliuma — igehirdetés alapigéje: Mt 18, 23-35. HETI ENEKEK: 466, 79. ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió a TV 1-en, november 8-án, vasárnap 15.30-kor. A mű­sor a sepsiszentgyörgyi evangélikus tem­plom felszenteléséről számol be. „JO REGGELT ADJ, ISTENEM” evangélikus gyermekműsort láthatunk a MTV 1-en NOVEMBER 7-én, szombaton reggel 8 órai kezdettel. A műsorban közreműködnek a székesfehérvári fiata­lok, Bencze Andrásné vezetésével. A DUNA TELEVÍZIÓBAN november 11-én 19 órai kezdettel újra láthatjuk azt a műsort melyben neves színészek RE- MÉNYIK SÁNDOR verseit adják elő. út, míg teljesen megszabadulunk gőgös önbizalmunktól,” - és a szívünk megte­lik őszinte hálaadással: „Jó nékem, hogy megaláztál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet. ” (Zsolt 119,71) Az ilyen embernek ajándékozza oda Jézus önmagát! Pásztor Jánosné ŐVELE CÉLHOZ ÉRÜNK Hajózhatunk tükörsima vízen, vagy támadhat ránk váratlan vihar, vadul ostromolhat minden elem, s lehet láthatatlan messze a cél... mért rettegtetné szívünket félelem, ha Jézus van velünk ha Jézus él, ha rosszban-jóban ott van a hajóban Urunk, Megváltónk, Mesterünk, Vezérünk! Parancsára lecsendesül a szél. Ővele célhoz érünk. Túrmezei Erzsébet é.‘ ri í k i l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents