Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-11-08 / 45. szám

63. ÉVFOLYAM 45. SZÁM 1998. NOVEMBER 8. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN HUSZONKETTEDIK VASÁRNAP ÁRA: 48 FT A bűnbocsánatnak nincs se határa, sem értéke. Krisztus arra int, hogy felebarátunk vétkét minden vonakodás nélkül bocsássuk meg. Luther Luther-Ház Szegeden |- A TARTALOMBÓL — Kiállítás a szabadságharc üldözöttéinek emlékére A tübingeni faló Gyurátz püspök szellemi öröksége V isszakapott iskolaépületben új funkcióval Közösségi Házat, Luther- Házat alakítottak ki a szegediek. Amikor az ősök megtelepedtek a városban, a templom mellett, „szükségesnek tartották azt, ahogy egy olyan házat is építsenek, ahol az Isten szereteté- re, becsületes, tisztességes életre neveljék gyerme­keiket”. Ezt az 1847-ben alakult gyülekezet már 1855-ben megtette. Lindtner Dániel volt a gyüleke­zet első lelkigondozója és tanítója. 1884-ben vették meg az Osztrovszky u. 5. szám alatt lévő házat és át­alakítás után ebben nyílt meg az elemi iskola. Le­bontás után a helyén építették fel új iskolájukat, az egyemeletes, két tantermes iskolát, szertárral és ta­nítói lakással. Ezt az épületet államosították 1948- ban és most 1997-ben került vissza az egyház tulaj­donába. Az anyagiak kevés volta arra a határozatra veze­tett, hogy ütemekre bontva végzik a renoválást. így készült el első ütemben a földszinti részen az idősek napközi otthona és felújították a tetőt. A felső szin­tet egy következő ütemben állítják majd helyre, és felvetődött egy kollégium kialakítása, melyre az egyetemi városban múlhatatlanul szük­ség van, és jó, ha evangélikus fiatalok benne otthont talál­hatnak. Ez jó a fiata­loknak is, de jó a gyülekezetnek is, mert itt találnak ott­hont a vidékről be- költözöttek. A most helyreho­zott épületrész és a melléképületek egy­ben az épület régi iskolai funkcióját is folytatják. Öt cso­portban végzik itt a hitoktatást, gyer­mek- és ifjúsági munka végzésére alkalmas a hely, sőt a templom mellett a gyülekezeti élet központja is ide került. Ezért hordozza az épület a reformátorra utaló név mellett a közösségre is rámutató nevet. Eredetileg is volt a homlokzaton egy Luther-szo- bor, melyet az idő folyamán eltávolítottak. Ezt sike­rült visszaszerezni és restaurálás után felkerült a homlokzatra (képünk is mutatja). A Luther-Ház kettős funkciója azt célozza, hogy idősek és fiatalok egyaránt megtalálják helyüket e falak között és ki-ki a neki megfe­lelő alkalmat is a gyü­lekezetei életben. Mindezekről Tóth Atti­la, a gyülekezet lelké­sze számolt be. A felszentelés előtt a templomban istentisz­teletre gyülekeztek a hívek. D. dr. Harmati Béla püspök igehirde­tése Fii 1,27 és követ­kező verseiről szólt. ,,Együtt küzdj etek az evangélium hitéért!" Erre a küzdelemre ren­deltetett a templom mellett az a ház, melyet ma megnyitunk. Isten küzd értünk a Krisztusban! Egy szívvel, egy lélekkel keressék itt az egységet, terem­jenek a lelki gyümölcsök. Ebben-kell ma példát mu­tatnunk. A gyülekezetnek gyarapodást hozott ez a visszakapott épület. Hajói használják, Isten ismere­te és a közösség fog megerősödni a gyülekezetben. Káposzta Lajos esperes a szeretet áldozatát kérte, hogy a falak ne legyenek üresek. A gyermeki han­gos szótól örvendjenek az öregek. Dr. Ványai Éva. a város alpolgármestere, örömét fejezte ki, hogy ami­kor a rohanó életben családok szakadnak széjjel, itt a nemzedékek egymásra találhatnak. Dr. Bartha Ti­bor református lelkész arra buzdított, hogy tudjanak szolgálni és szeretni ebben a házban. Harmati Béla püspök hangsúlyozta, hogy ebben a diákvárosban feltétlenül szükség van a jövőben a kollégiumra. A felújítás munkáihoz segítséget kapott a gyüleke­zet a város önkormányzatától, az Országos Egyház­tól, külföldi testvér-gyülekezetektől és jelentős ál­dozatot hozott maga a gyülekezet is. T. LELKÉSZAVATÁSOK Zuglóban Medgyesegyházán A 315. ének fényében gyülekeztünk össze szeptember 5-én a zuglói temp­lomban lelkészavatásra. Ami a meghí­vó szövegében állt - „Isten iránti hálá­val és örömmel tudatom, hogy D.dr. Harmati Béla püspök úr lelkésszé avat” -, azt élő, igaz valóságként élhet­ték át mindazok, akik eljöttek erre az alkalomra. Az oltár előtt Smidéliusz András ava­tandó állt mélységes örömmel és hálá­val, hogy küldő Ura szolgálatba állítja. Nem mondta, mint Jeremiás, hogy túl fiatal, de nem is mutatott túlzott maga- biztosságot. Indult úgy, ahogyan Pált is biztatta Jézus: ..Elég neked az én ke­gyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. ” A szülők, lelkésztestvér, lelkészro­konok és jelenlegi gyülekezetének örö­mét jól érzékelte és érzékeltette az ava­tást végző és Isten igéjével küldő püs­pök is: „Ezt mondja a Szent, az Igaz: íme. nyitott ajtót adtam eléd. ” (Jel 3,8) Igehirdetésében elmondta, hogy And­rás választotta ezt az igét, és most va­lóban nyitott ajtóban áll. A küszöbről visszanézhet, mi is van mögötte, és előre is tekinthet. így ez az ige kettős jelentésű család­nak és gyülekezetnek egyaránt, mert hordozza a múltat és a jövőt is. Ami az ajtó mögött van, azt először is a család­ban lehet megtalálni, a tradícióban. Nagyapja, nagybátyja, testvére is Isten szolgája lehetett, illetve lehet ma is. De a szolgálat fonalát egészen Krisztusig és az apostolokig vissza kell vezet­nünk. Elindult egy bizonyságtévő láncolat, és ebbe állt bele most András is a család tagjai után. Ami fontos, hogy nem csupán em­berek állnak mögötte, nem csupán tradíció, nemcsak gyü­lekezetek, hanem maga a fel­támadott, élő Jézus Krisztus. A visszatekintés után az elő­retekintésre került sor. „Most indultál - mondta püspök - és már gyülekezetek, kicsik és nagyok, fiatalok és öregek, egészségesek és betegek vár­ják szolgálataidat. Óriási le­hetőségek! Óriási lehetőség, hogy áldás lehetsz sokak szá­mára. De ne félj a hatalmas küldetéstől! Sokan imádkoz­nak most is és továbbra is ér­ted, s maga Jézus indít vá­lasztott igéd által. ” Az avatás szolgálatában dr. Reuss András professzor mel­lett a helyi lelkész, Tamásy Tamás segítkezett. Valóban boldog al­kalom volt! Az avatás után a terített asztalok mellett beszélgethettünk és örülhettünk. Isten áldja meg szolgálat­ba lépett testvéremet, Andrást, és áldja meg Siófok-Kötcse gyülekezeteit az ő szolgálata nyomán! Tamásy Tamásne Szeptember utolsó vasárnapján szokat­lan időben, délután kondultak meg a medgyesegyházi evangélikus temp­lom harangjai. Hívó szavukra a temp­lomba gyülekeztek a viharsarki nagy­község evangélikus és másvallású lako­sai, a környék evan­gélikus gyülekeze­teinek lelkészei és mások is szép szám­mal, hogy jelen le­gyenek Veres Ravai Réka lelkésszé ava­tásán. Az érdeklődést az is indokolta, hogy a medgyesegyházi evangélikus templom­ban ez volt az első lelkészavatás. Tizenöt Luther-kabátos lelkész kísérte az oltárhoz a felavatandót, közöttük a férje és férjé­nek édesapja, aki Erdélyből érkezett me­nyének avatására. D.dr. Harmati Béla püspök Ef 3,16 alap­ján hirdette az igét. Elmondotta, hogy ha­zánkban ezer év óta a templomok felfelé mutató tornyai azt hirdetik, hogy Istené a hatalom és a dicsőség. Hangsúlyozta, mi­lyen fontos feladata a lelkésznek, hogy ta­nítsa a gyermekeket és a felnőtteket Isten ismeretére, így munkálva a „belső ember” megerősödését, ezáltal az erkölcsös közé­letet. Az ünnepélyes eskütétel után a lelké­szek - közöttük az Evangéli­kus Hittudományi Egyetem képviseletében dr. Fabiny Ti­bor professzor - áldó igéket mondtak, majd együtt énekel­ték az ősi áldó éneket, a Confirmát. A lelkészavató ünnepi isten- tisztelet befejező részében a püspök imádságban kérte Is­ten áldását a felavatott lel­készre, a gyülekezetre, a köz­ség egész népére, és az isten­tiszteleten jelenvelő Kossuth- díjas festőművész, Schéner Mihály. Medgyesegyháza ne­ves szülöttének életére, 75. születésnapja alkalmából. Ezt követően a gyülekezeti házban állófogadás volt, ame­lyen a jelenvelők - a közelről és távolból érkezők - ismerkedhettek és beszélgethet­tek egymással, a lelkészi szolgálatba in­duló Veres Ravai Rékával és a szülőfalu­jába hazalátogató neves festőművésszel, aki mindig hálával emlékezik gyülekeze­tére, szülőfalujára, ahonnan indult, s aho­vá mindig szeretettel várják. Táborszky László s Győr-Öregtemplom Október első vasárnapján a győri Öregtemplomba hívogatták a Dunántúl északi vidékének evangélikus népét. Az innen szárma­zó három lelkészjelöltet avatta lelkésszé az istentiszteleten D. Szebik Imre püspök. Ernszt Cecília a győri, Lampért Gábor a pá­pai és Szebik Károly a lébényi gyülekezetből indult el, kapott el­hívást az egyházban való szolgálatra. Mindhárman a család és a gyülekezetükből érkezett számos kí­sérő előtt tettek ígéretet arra, hogy „igaz meggyőződéssel és jó lelkiismerettel” vállalják a szolgálatot, tisztán és igazán hirdetik az evangéliumot, odaadó hűséggel és példás élettel építik egyhá­zunkat és megtartják törvényes rendjét. Mindezt az ígéretet meg­erősítette lelkészi esküjük, mely kézadás mellett megpecsételése volt kijelentésüknek, önkéntes hivatásvállalásuknak. Az igehirdetés is erre mutatott irányt. IKor 3,11 a fundamen­tumra fordította a felavatandók, de az egész gyülekezet figyel­mét. Mélyre kell ásni a fundamentumot, hogy biztos legyen. A széthúzás semmire nem vezet, a keresztyén ember szabadsága nem szabadosság, ezért meg kell ta­lálni és hirdetni kell azt a Krisz­tust, aki a tiszta emberséget, a fényt és a szerete- tet hozta közénk. Erre a fundamen­tumra lehet építe­ni. Közben sok mindenre lesz szükség a szolgá­latban, de a funda­mentum marad! Jézus Krisztus szeret és emberré akar formálni mindenkit, ezért kell a lelkipásztornak a nyáj tagjai között élni. Folytatás a 3. oldalon k ] i i

Next

/
Thumbnails
Contents