Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-10-25 / 43. szám

2.oldal 1998. OKTÓBER 25.

Evangélikus Elet

r

UJ NAP - UJ KEGYELEM

Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. (Mik 6,8)

VASÁRNAP Utóidat, Uram, ismertesd megvetem, ösvényeidre taníts meg engem! Zsolt 25,4 (Zsolt 52,1-11; IThessz 4,1-8) A világ szerint élő így fogalmaz: a magam útját járom. Nekem ne parancsoljon senki. Ez az út ön- és közveszélyes. Isten gyermeke az O igéje útját választja. Imáiban kéri, hogy Isten Szentlelke segítse őt, hogy nap, mint nap járhasson ezen az toon.

Rejtekhelyem és pajzsom vagy, igédben reménykedem. Zsolt 119, 114 (5Móz 27,11-26; Jel 13,11-18) A kisgyermfl anyja ölében keres s tá- lál oltalmat, elrejtőzködést mindentől, ami félelmet kelt benne. Életünk tele van félelmetes dolgokkal, eseményekkel. Nem szégyen az, ha felnőtt fejjel Isten oltalmába kívánkozunk. Igéje erőnk, megtartatásunk. Benne és Általa van élő temériysé- günk, a Sátán minden kísértése ellen.

KEDD Hála legyen Istennek, aki Krisztus ep.éje által mindenkor diadalra!vezet bennünket. 2Kor 2,14 (2Móz 18,13^27; Jel 14,1-5) Sokan ingylik a testileg erős férfiakat, akik olyan súlyokat emelnek fel, visznek el, amit más halandó meg sem bír mozdítani. De az igazi erő, - a‘lelki, a Krisztustól kapott. Hiszen a Sátán minden kísértése ellenében megállást/Sőt győzelmet munkáj. Ez az erő mindenkié lehet, aki Krisztussal lelki, igei kapcsolatban vm;-mp« mint nap.

B7FRDA Imádkozva nyújtom feléd kezem, lelkem utánad eped, mint a kiszikkadt föld. Zsolt 143,6 (Mai 2,13-16; Jel 14,6-13) Sokak kinyújtott kezét láthattuk, láthatjuk. Koldusokét - alamizsnáért, betegekét - segítségért, öregekét - támaszért. A bűn súlya alatt szenvedő kinyújtja kezét Isten irgalmas, mentő szeretetéért. Olyan vággyal, ahogy a kiszikkadt föld, növényzet vágyakozik életet adó megújító esőért, magáért az életért.

CSÜTÖRTÖK Jézus Krisztus mondja: Aki kér, kap: aki keres, talál: és aki zör- m.,2 “*»■ get, annakmegnyittatikLk 11,10 {Filem 1-22; Jel 14,14-20) Jézus bíztat bennünket, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel. Hiszen de sokan ismerik ezt az igét, tudja az agyuk, de kevésbé a szívük. Hamar elhalkul, elakad a kérdés, abbamarad a keresés, a zörgetés. Aztán mondjuk, próbáltam, de nem kaptam választ: Jézus nem játszik a szavaival, O komolyan mondja és meg is cselekszi, hogy a kérő kapjon; a kereső találjon; a zörgetőnek megnyíljon, Nála a kegyelem tárháza. ,

PÉNTEK ^ ”7a: Azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely láthatóvá lesz rajtunk. Äöm5,/Ä(lTim 5,4-8; Jel 15,1-4) /

Szenvedés - dicsőség. Az egyiktől menpKülünk, a másikat vágyva várjuk. A legkisebb fájdalom ellen is már gyógyszer után nyúlunk. A tartós fájdalom pedig panaszra nyitja szánk. Panaszkodó emberek sokasága vesz körül bennünket. Én nem tartozom közéjük? Felvállalom-e Krisztus ügyéért, az evangélium szolgálatáért a szenvedést, melyről Jézus beszélt |ánítványainak, hogy majd részestárs lehessek az Úr mellett abban a dicsőségben; mely az Övé, s amelyből Övéi is részesülhetnek.

SZOMBAT

Én, az Űr, elhptalak az igazságért, én fogom a kezedet és megőrizlek tégedet. /'::.v 42,6 (Zsolt 46,2-8; Jel 15,5-8) Az Úr hívott el mindnyájunkat szolgálatra, hogy az emberek elé éljük az Isten igazságát. Ennek a világnak egyik nyomorúsága, hogy egyes személyek, népek, nemzetek, a maguk igazságáértölni, pusztítani, rombolni képesek. Isten igazsága életet munkál. S hogy ne tévedjekTnÖgv ne a magamét mondjam, éljem, Ö fogja a kezem, Ő vezet, őriz, hogy az Ige igazsága fénylő, építő, gyógyító, utat mutató erő lehessen. Gondoljunk csak a mai napra, Reformáció ünnepére, mindarra, amit Isten ezen keresztül adott nekünk.

Szabó István

Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnap

KÉPEK A JÖVŐBŐL

Mt 22,1-14

Az ember sokszor túlzottan a jelenben él. Mintha soha nem kellene meghalnia, elfelejtkezik arról, hogy csupán átmeneti lény. Mintegy átutazóban, ideiglenesen tartózkodik földünkön. Itt akarunk berendezkedni végleg, ezért nem szeretünk a jövőre gondolni. Akik pedig mernek fantáziáim, azok sokszor nagyon is földi stílusú mennyországot vetítenek maguk elé.

Vajon hogyan képzeljük el mi keresztyének a halálon túli életet?

Nyilvánvaló, hogy mindenki másképpen gondolkozik erről. A Biblia sem ad pontos leírást a jövőről, hanem a szimbólumok képes nyelvén mondja el a lényeget. Ha Jézus példázatait olvassuk, meglepődve tapasztaljuk, hogy mennyire a hétköznapi élet ismert képeivel fejezi ki az Úr a felfoghatatlant. Olyan fogalmak, mint asztalközösség, lakodalmas ház, mennyegzői ruha, találkozás a királlyal jelképezik az eljövendőt, és kapnak új tartalmat. Jézus nem kíváncsiságunkat akarja kielégíteni, hanem a lényegre mutat rá. A mennyek országa az Istennel való találkozás, a színről színre látás helye,

a szeretet kiteljesedésének el nem múló ünnepe. Méltán irigylendők azok, akiknek joguk van készülődni a királyi mennyegzőre, mert tudják, meghívót kaptak rá.

Erről szól a példázat első fele is. Vannak a hivatalosak, akiknek szól az örömhír: készüljetek, jöjjetek! Döbbenetes, ahogyan visszautasítják a meghívást, bár tudtak róla. Döbbenetes, ahogy bennünket, keresztyéneket is sokszor hidegen hagy a felénk áradó isteni szeretet. Nincs rosszabb annál, amikor Isten kegyelme megszokottá válik és a végső cél, a beteljesedés már nem vonzza tekintetünket a föld porából fölfelé. A jóhír visszhang nélkül marad, és a hivatalosok hiányoznak a nagy találkozásról.

Isten azonban nem akar az ember nélkül ünnepelni. Az örömhír azok felé fordul, akik nem is számíthattak (tetteik, életmódjuk miatt) Isten kegyelmére. A jóhír utoléri őket. A keresztutaknál ácsorgók, a keresők, a jók és a rosszak hallják meg az Isten kegyelmének örömhírét. Megragadják a nem remélt lehetőséget és megtelik a ház!

Nagy figyelmeztetés ez a fordulat a példázatban minden magabiztos keresztyénnek. Jaj nekünk, ha közömbössé válunk Isten bűnbocsátó irgalma iránt és elfelejtjük, hogy nem érdem az üdvösség, hanem kegyelem! Mi is kimaradhatunk. Lehet, hogy nélkülünk kezdődik el az ünneplés, jelenik meg a király és szemléli végig az egybegyűlteket. Igen, itt már csak azok találhatók, akik Isten megmagyarázhatatlan kegyelme folytán meghívást kaptak a mennyegzőre. Azok, akik tudják, hogy egyedül Krisztus által lett, számukra szabad az út, akik ,, megmosták ruhájukat a Bárány vérében " (Jel 7,14).

Vajon a király még ezek között is talál oda nem illő vendéget? Tudjuk, hogy igen. Isten a szíveket vizsgálja. A meny- nyegzői ruhát nem viselő ember nem maradhat meg az Isten közösségében. Tehát a második kör tagjai, akik nem számítottak a meghívásra, azok közül is van kimaradó. A meghívás nekik sem jelent garanciát arra, hogy ezután élhetnek úgy, ahogy akarnak, biztos a helyük. A

BIBLIAVASÁRNAP

nem méltó megjelenés érvényteleníti a meghívást. Ez a másodszori megerősítése annak a veszélynek, hogy kizárhatjuk magunkat Isten országából, a helyzet komolyságát mutatja. Isten végtelen szere- tetét pedig az, hogy nem adja fel. Addig keres, hív, amíg meg nem telik háza vendégekkel. Gondolkodjunk el a mai vasárnapon, hogy mi melyik körbe tartozunk! Azokéba, akik már gyerekkorukban meghívót kaptak az örök életre kereszt- ségük által, csak éppen soha nem vettük ezt komolyan? Vagy az élet sűrűjében, bűnök alatt roskadozva hallottuk meg a hívó szót és mondtunk igent? Bárhogy is történt: Isten szeretete ugyanaz. Ráfigyelve, néki engedelmeskedve hisszük: életünk nem a semmibe hull egykor, hanem Hozzá, célba ér.

Gerőfi Gyuláné IMÁDKOZZUNK

Urunk, hálát adunk szeretetedért, amivel ezen a vasárnapon is megszólítottál és országodba hívtál minket. Kérünk, segíts elhívásunkhoz méltóan élni, tarts meg a hitben! Ámen

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. október 25.

1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) dr. Nagy Gyula du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok ii. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thurnay Béla; Csillaghegy

111., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest,

IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. (zenés áhítat);

VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andomé; du. 6. (ifjúsági) Gazdag Zsuzsanna; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza;

VIII. , Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté, du. 6. (ifjúsági) Novotny Dániel; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. (vesperás) Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Madocsai Miklós; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de.

9. (úrv.) Takács József; de. 11. (úrv.) Takács József; du. fél 7. dr. Koczor Miklós; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél

10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Szebik Károly; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9.. Endreffy Géza;

Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapján a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolai (levélbeli) szentigéje: Ef 5,15-21; az evangélium: Mt 22, 1-14.

HETI ENEKEK: 52, 488.

„JÓ REGGELT ADJ, ISTENEM” gyermekműsort láthatunk a MTV 1-en október 24-én, szombaton reggel 8 órai kezdettel.

Bibliavasárnap offertóriuma a Biblia terjesztését szolgálja.

Megemlékezés Sréter Ferencről

Budavári evangélikus templom, 1998. szeptember 20.

T

íz éve múlt, hogy 1988. július 6-án az aratás Ura azt mondta a kilencvennegyedik évében járó Sréter Ferencnek: „Szolgám, elég!”

Sréter Ferenc az ige szolgálójaként eltöltött 55 évéből 21 évig állt evangélikus egyházunk szolgálatában, ebből 12 évig budavári templomunk lelkésze volt, míg nyugdíjigény nélkül lemondott állásáról. Távozása súlyos érvágás volt gyülekezetünknek, mert vele távozott az egyházfelügyelőtől az énekkarig a gyülekezet magva, mintegy száz főnyi szolgáló közösség. Ma ezt talán nem könnyű megérteni. A közösség úgy látta, hogy ahol vezetőjüket meggyőződése miatt nem tűrik meg, ott nekik sincs helyük.

Velencében az egykori városállam vezetőinek képmása sorában az egyik képet fekete lepel fedi: az a dózse elárulta a köztársaságot. Nos, Sréter Ferenc törést szenvedett lelkészi pályájára és gyülekezetünk életének ezzel járt törésére nem szabad így gondolni.

Szandai Sréter Ferenc mezőgazdasági főiskolát végzett, közel ezer hold családi birtokon gazdálkodott Faluja, Szandaváralja népét föl akarta emelni. Meg kellett látnia: itt erkölcsi segítség kell, csak a pap segíthet.

1928-ban feleségével, Keresztes Ilonával és 7 éves Ferenc fiával Sopronba költözött, hogy elvégezze a teológiát. Sopronban súlyos kiábrándító hatás is érte, de volt, aki összehozta Krisztus ügyét komolyan vevő emberekkel: a Fébé diakonissza egyesülettel. Német tanulmányút, majd közbejött betegség után 1934-ben (40 évesen) lelkésszé avatta a Dunáninneni kerület püspöke, Kiss István.

Szandai Sréter Ferenc kereste szolgálata helyét. Saját vallomása szerint James Stewart skót labdarúgóból lett evangélizátor hatására 1937-ben tette életét múlttal, jelennel, jövővel egészen megváltó Ura, Jézusa kezébe. A legnagyobb egyházkerületbe: a Bányaiba került missziói lelkésznek. Rajfay Sándor püspök mellett végzett országossá terjedő, sőt felekezeti határokat átlépő szolgálatot. Testvéri kapcsolatba került az evangélikus evangélizáció szolgálatát végzőkkel.

Sréter Ferenc alaptermészete szerint érzékeny lélek, de kemény jellem volt. A Szentlélektől megújított

természetére rányomta bélyegét a jézusi szelídség és alázat. - Luther életében és tanításában Isten igéjének tükröződését látta. Jézus tanítványai egységét Urunk főpapi imája (Jn 17) szerint fontosnak érezte. - Szemléletes és szíven találó szavú igehirdető volt, különös kegyelmi ajándékkal az ifjúsági munkára és a személyes lelkigondozásra. - Országos szolgálata megmozgatta az állóvizet. - A megüresedett budai lelkészséget - Istentől kért jelként - csak az egyhangú meghívás föltételével vállalta. Kérte, hogy emellett továbbra is járhasson evangélizálni.

Sréter Ferenc, sokak Feri bácsija, ébresztőt fújt kis és nagy bűnök kárhozatos álmából, elvilágiasodott és megüresedett egyháziasságból. Prédikálta Jézus Krisztust, a Megváltót és Urat. Prédikálta, hogy Isten a bűnt halálosan gyűlöli, de a bűnöst halálosan szereti. Hogy Isten igazságtalan: Egyetlenjét, az egyetlen igazat adta a keresztre és taszította el magától, hogy minket, bűnösöket megmentsen. Isten népe feladatának tartotta a becsületes munkát és a segítő szeretet szolgálatát. Birtokából a Fébét úgy támogatta, hogy Ilonka néninek kellett eldugnia a család ellátására szükséges pénzt. Utóbb több, mint 900 holdja korlátlan használata jogát öt évre az egyházi árvaháznak adta, aztán a szocialista állam vette azt el. - 1947 után államsegélyét, az ún. kongruát átengedte két rászoruló kollégának. - A háború alatt a keresztyénieden és embertelen zsidóellenes intézkedésektől elhatárolta magát, erre a zsidók is emlékeztek. - A németellenes politika idején külön németnyelvű evangélizáló bibliaórát indított a magyarul nem értő gyülekezeti tagoknak, ebből fejlődött ki a mai németnyelvű evangélikus gyülekezet. - A súlyos betegsége végén hitrejutott Ilonka néni halála után Sréter Ferenc feleségül vette Polster Márta tanárnőt, az evangélizáció munkását. (Leányuk dr. Sréter Lídia orvos.) - A budavári rendezésű, országossá nőtt Tahikonferenciák utómunkája is gondja volt, hogy az elindultak megmaradjanak és növekedjenek. Sréter Ferenc életéről tanítására térve, rá kell mutatnom, hogy hitvallásainkhoz hű volt, mikor óvott attól, hogy - a Raffay-ágendával szólva - „igaz megtérés nélkül” az Úr ítéletét vegyük (Pál apostol szava szerint) a szent vacsorában. - Feri bácsitól tanultam meg, hogy hiába vagyok megkeresztelve, hiába halt meg és támadott föl értem Jézus, ha nem ismertem föl magamban az elveszett bűnöst és Jézusban azt, aki értem a kereszten megfizetett és életemnek jogos gazdája. Feri bácsitól tanultam meg, hogy a mindennapi megtérésnek egyszer meg kell kezdődnie, ha talán nem is dátumhoz köthető első megtéréssel, és hogy a Szentlélektől újonnan születés, a Megváltómba kapaszkodó hitre jutás - Isten hűsége folytán - egyszer s mindenkori, amit persze követnie kell az állandó megújulásnak, a hitben és Isten szolgálatában alázatban való növekedésnek, nemcsak múltamat, de jövőmet is naponta Jézusnak adva. - Sréter Ferenc tanítása egyezett a Kiskátéval, az Ágostai Hitvallással és Luthernek a Deutsche Messe előszavában leírott nézetével.

A budai gyülekezetben a lelki közösséget kereső hitre jutottak mindnyájan végeztek valami szolgálatot Istentől kapott képességük szerint: látogatást, igeszolgálatot, énekkarban éneklést, adminisztratív vagy fizikai munkát. A közösségben a lelki segítés céljával Feri bácsi igyekezett fegyelmet tartani. A tizedet bibliai alapon természetesként gyakoroltuk. Az ötvenes években sajnos bekövetkezett az evangélikus evangélizáció visszaszorítása - nem vitás, hogy nemcsak vitatható teológiai meggondolásból, de politikai nyomásra.

1954-ben Sréter Ferenc a lelkészi állásáról azért mondott le, mert Dezséry László püspök közölte vele: „Hatvanadik születésnapodig szabadságra mégy, azután nyugdíjba, mert nem lehetsz így evangélikus lelkész. ” Dezséry három dolgot kifogásolt: a Budapestről kitelepítettek segélyezését és lelkigondozását, a szolgáló közösség saját havi úrvacsorái alkalmait, és azt, hogy Sréter az új „Konfirmációs Káté” javítását kérte. A kátéval több lelkész volt elégedetlen, de Sréter Ferenc mondta ki, hogy az határozatlan, ébresztés helyett nyugtat és a hitvallásos azonosságot gyengíti. - Dezséry lényegileg hajthatatlan maradt, mire Sréter - mint becsületesebb utat - a lemondást választotta.

1956-57-ben kísérlet történhetett arra, hogy Sréter Ferencnek és közösségének kapcsolata rendeződjék egyházunkkal. Ok akkor még hitvallásaink keretén belül voltak. A rövid időre szolgálatba visszatért Túróczy Zoltán püspökkel tárgyalás folyt és megegyezést történt, de az egyetemes presbitérium és közgyűlés elvi rehabilitáló határozata ellenére az egyházunkon belüli feszültség, majd a törvényes püspökök állami leváltása légkörében a különmaradás következett. Sréter Ferenc szolgálatának ezutáni szabadegyházi szakasza most nem tartozik megemlékezésünkbe.

A budai evangélikusság „lelki édesanyja”, Mária Dorottya főhercegnő, József nádor felesége másfél évszázaddal ezelőtt Budán és Alcsúton imádkozott a budapesti protestáns lelkészekkel a magyar lelki ébredésért. Száz évvel utóbb e két hely lett a magyar protestáns lelki ébredés tűzfészke. Ebben volt Szolgálata Sréter Ferencnek.

Dr. Zsigmondy Árpád lelkész

Hálásan emlékezem vissza Feri bácsira mindazok nevében, akiket Isten az ő szolgálatán keresztül indított el a hitnek útján. Az ostrom utáni években, amikor itt Budán minden romokban volt, s később az ideológiai terror idején itt, a budavári gyülekezetben tanultuk meg, mit jelent a hit döntése, a szeretet és szolgálat elkötelezése. Megtérésre hívó igehirdetése nyomán megelevenedett a gyülekezeti élet. 3 helyen is volt hetente bibliaóra, mert a kápolnánk kicsinek bizonyult. Az ifjúsági alkalmak, csendesnapok, Tahiban rendezett konferenciák segíthettek előbbre hitünkben. Feri bácsi szellemében azt az igét idézem, amit nagy betűkkel kápolnánk falára festetett: Krisztusért járván követségben, Krisztusért kérünk: békül- jetek meg az Istennel! (2Kor 5,20)

Madocsai Miklós lelkész

1