Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-10-18 / 42. szám
4.oldal 1998. OKTÓBER 18. Evangélikus Elet Külföldi hittestvérek között. Olvasói levél Előtted állok drága Jézusom Gyülekezetünk melegen, szívközeiben tartja a külföldi evangélikusokkal a testvéri kapcsolatot. Ezt tettük az elmúlt nyár elején is, amikor megindultunk Sopronból a négytagú küldöttséggel a határon át. Az alsó-ausztriai Gusztáv Adolf ünnepre szólt első meghívásunk. Ezt most Wiener Neustadtban (Bécsújfalu) tartották. Az istentiszteleten megtelt a templom, melyen az igehirdetést Paul Weiland, az osztrák evangélikus sajtószolgálat vezetője végezte. Az ünnep mottója volt: „Hinni - ünnepelni - élni”. A találkozásnak, az egymás megismerésének és az ünneplésnek az alkalma volt, amikor a határokat átlépő szomszédok, mint testvérek találkoztak. A közgyűlésen Hellmut Sanier, mint „aktív” szuperintendens utolsó beszámolóját tartotta. Gyülekezetünk és küldöttségünk nevében köszönetét fejeztem ki, hogy nemcsak bepillantást kaphattunk Gusztáv Adolf egyesületük szolgálatába, hanem többször meg is tapasztalhattuk segítőkész szeretetüket, amit Santer szuperintendens közvetített jó szomszédként, melegszívű testvérként. így vált élménnyé sokak számára, hogy „szórványban élni több örömöt jelent, mint fájdalmat”, mert a testvéri szeretet nem engedi elkallódni a szórványban élőket és a „kallódó lelkek nyomába” szegődik. Az ebédszünetben a papiak kertjében Soproni küldöttség látogatása még elbeszélgettünk ifj. Fónyad Pál és Galavics Sándor lelkészekkel a diaszpórában élő két testvéregyház szolgálatáról, de siettünk, mert Bad Wimpfenig még hosszú út állt előttünk. A német testvérgyülekezet presbiterei Bad Wimpfenben fogadtak bennünket. Bernd Göller lelkész új kollégát kapott egy évvel ezelőtt Joachim Schlecht lelkész személyében, akit beiktatásakor így köszöntött verssel: „Der Wunsch ist echt: mit der Familie Schlecht wird's recht!” Kívánjuk, hogy a bad-wimpfe- niek komoly szándékával és az új lelkészcsaláddal jól menjenek a gyülekezet dolgai. Az új lelkész és pár presbiter társaságában szép kirándulásunk volt többek között Heidelbergben, ahol a Szentlélek templomban elszomorító tényként állították elénk, hogy a reformáció után hányszor építettek válaszfalat a templomon belül, amikor két egyház használta. A heidelbergi egyetem 500 éves jubileumi évében (1886) bár lebontották, de pár év múlva római katolikus részről ismét kérték a válaszfal építését, míg végül 1936-ban végleg lebontották. - Reméljük, hogy az ökumenikus gondolkodás megerősödése nyomán, az új évezred küszöbén, az egyházak nem építenek egymás közé újabb falakat, mert ezzel megkérdőjeleznék létjogosultságukat. Megnéztük Bad Wimpfenben a soproni „Heimatsmuseum”-ot, amit még nem látott mindenki küldöttségünk tagjai közül. A múzeum minden darabja tükrözi a régi haza iránti szeretetet. Nem múlik el esztendő, hogy a kitelepítettek közül sokan ne jönnének haza. Örömmel látjuk őket templomunkban. Többször hirdettem a templomban nekik is Isten igéjét és nemrég vezettem őket a temetőnkben, hogy megkoszorúzhassák egykori lelkészeik, tanítóik sírját... Ismét megerősödtünk két országban a testvérek között a hitben, a szeretet láncolatában és abban a reménységben, hogy generációk hirdetése, a szeretetszolgálat gyakorlása. Isten élő Lelke bontja a „válaszfalakat” templomokban, szívekben és egyházak között is, ahol a hirdetett igére hallgatnak és Krisztusban testvérekként találnak egymásra. Ebben a bizonyosságban erősödhettünk meg utunkon. Gálos Ernő másodfelügyelő, dr. Farsangné Bőrei Márta presbiter és Kheim Pál számvevőszéki elnök, valamint e sorok írója: Szimon János Ausztriai testvéregyházunkban, az Alsó-ausztriai gyülekezetek új vezetőt választottak. A szuperintendens kerületében a püspökéhez hasonló jogkörrel szolgál. Erre a tisztre ez év tavaszán választották meg Paul Weiland lelkészt, aki hosszú éveken át az osztrák evangélikus sajtó irányítója, vezetője volt Bécs- ben. Elődje a szuperintendensi szolgálatban Hellmut Santer 20 éven át vezette kerületét. Szeptember elsejétől vette át a hivatalt Paul Weiland, ünnepélyes beiktatása Al- só-Ausztria legnagyobb gyülekezetének templomában Wiener Neustadtban (Bécsújhely) volt szeptember 20-án. Az ünnepi istentiszteletet a televízió élő adásban közvetítette. Zsúfolásig megtelt a templom, az osztrák egyház lelkészi karából sokan, a katolikus, református és ortodox egyházak képviselői, külföldi, szomszédos egyházak küldöttségei, püspökök és európai egyházi vezetők, az egyházi sajtó munkatársai valamint különböző egyházi szövetségek képviselői jelenlétében az iktatás szertartását Herwig Sturm, az ausztriai egyház püspöke végezte. Két gyülekezet kórusa egyesült az alkalomra (St. Pölten és Wiener Neustadt) és végezte az istentisztelet zenei szolgálatát. Hellmut Santer elbúcsúzott kerületétől Hangzik az ének a kazettáról (1997. 04.28. Evangélikus félóra) A koráljáték bemutatása során Trajtler Gábor elemzi: A bajban levő ember könyörgése ez. Ha sorsunk nehezebbre fordul, felvetődik a kérdés, nincs-e ebben részünk nekünk is, nem bűnünk sodorta-e bajba életünket? A szorult helyzetbe levő ember többször ébred rá vétkeinek súlyára, mint akit elkerülnek az élet megpróbáltatásai. Fellapozom az Evangélikus Életben megjelent írásaimat: 1992. 12.06. „Istentől el nem állok” - cím alatt arról írtam, hogyan próbáltak a HIT Gyülekezet tagjai beszervezni maguk közé. Ugyancsak ők, más módszert is alkalmaztak: A festményeimet ajánlották eladásra. A szerződés megkötése után egy hét múlva már a bibliaórájukra invitáltak. Mivel nem mentem el, s ezt szavakban is kifejeztem, - hiába kecsegtették előttem az anyagi javak megszerzésének a lehetőségét — eredménytelenül. — Megszűnt számukra az „üzlet” - a képeimet levették a és áldással köszöntötte utódját. A testvéregyházak küldöttségei is áldást mondtak az iktatás során. Hazai egyházunkat D. dr. Harmati Béla püspök vezetésével Tóth-Szöllős Mihály a sajtóosztály vezetője és a soproni gyülekezetből Zügn Tamás lelkész valamint Szimon János ny. lelkész képviselte. Paul Weiland igehirdetésében lPt 5, -11 alapján arról szólt, hogy Isten mindenkit keres szavával, most éppen ezt a gyülekezetek püspököket és vezetőket, hazaiakat és külföldieket, presbitereket és gyülekezeti tagokat egyformán megszólít: kegyelmet ad az alázatosoknak, gondjainkat felveszi, vigyázásra int Szüntelenül, és megtart a hitben, hogy ellene állhassunk minden kísértésnek. Szolgálatát úgy értelmezte, hogy Isten ezen munkájának közvetítője, vigyázó és őriző pásztora szeretne lenni a rábízott nyájnak. Paul Weiland régi kedves barátunk, szolgatársunk, a két sajtóosztály testvéri kapcsolatának munkálója volt. Többször járt hazánkban, ismerte működésünket a sajtóban, alapítója volt a KALME-nak. Örömmel vettünk részt új szolgálatába indulása alkalmával egyházának ünnepén és imádsággal és áldással kísérjük munkáját. tszm falról - én pedig egy hónap múlva felbontottam a szerződést, s elhoztam a képeimet. Más felekezetek is invitáltak tagjaik körébe - kedves szóval, ebédmeghívással, s jó is volt az istentiszteletük, csak valami hiányzott: Az Úr Jézustól tanult imádság - Bibliai idézetekkel akartak meggyőzni, a saját igazukról - az én válaszom: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti prédikálásaitok, de hiábavaló a ti hitetek is. ” Most ismét szorult helyzetben vagyok- s most a legnehezebb, ugyanis itt megvan a Mi Atyánk, is a Hiszek egy Istenben is - némi módosulásával, s nagyon sok esetben vigaszt, erőt, s bátorítást nyújtott számomra - de én: evangélikus vagyok! Egyházam tanítását kicsi gyermekkorom óta gyakorolom, s nagyon sok éneket tudok könyv nélkül is. Sokszor „beugrik” a lelkiállapotomnak kifejező szövegű ének, s megnyugtat, boldogít. Fiatal leányként Matúz Piroskával voltunk vasárnapi iskolát vezető tanfolyamon - ott volt még a fiatal lelkész: Garami Lajos, s jegyese Csekei Magdolna- s még Túrmezei Erzsébet diakonissza testvérre emlékszem, énekek tanulása, bibliaolvasás, s kirándulás a Hűvösvölgyi Nagyerdőben, vidámmá varázsolták a napjainkat. Hazaérkezve, Piroskával ketten tartottuk a kisiskolásoknak a gyermekbibliai - órákat. Vasárnap esténként a mi lakásunkon gyűltek össze a fiatal leányok, s néhány fiú, s közös bibliaolvasás és éneklés hangzott boldog áhítattal a fehérre meszelt szobában. Ezek az élmények olyan mélyen vésődtek a lelkembe, amely vezérfonálként húzódik egész életemben! Minél több idő van mögöttem, s kevesebb előttem, annál inkább fontos számomra a hitem vigasztaló, bátorító ereje minden szükségemben!- Csak rosszul esik, amikor éppen a evangélikusok cserben hagyását tapasztalom. Mert az a tény, hogy valaki evangélikus, nem elég az „üdvösséghez”, ha nem bizonyítja cselekedetével, életvitelével is! Mostani lelki vigaszom: A 342. énekünk: Hagyd az örök Istenre, Minden tér utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret! Unatényi Magdolna Aranycsizma, csak neked Igen nagy volt a piac, alig győzött nézelődni a legény, meg hát jól meg is akarta gondolni, mire adja ki a zsebében árválkodó pár garast. Egyszercsak erősen a szemébe villant valami, kicsit messzebbről. Ment is látni, mi az - hát uramfia! Egy pár színarany csizma ragyogott ott pompázatosán. Grófnak se lehet ez olcsó, gondolta, de megnézni szabad. Mustrálta is szájtátva a csudás alkotást, amely mögött ott büszkélkedett a mokány, szúrós szemű mester, aki még oda is szólt a bámulónak:- Kéne, mi?! Eltalálta: a megszólított képzeletben éppen a gyönyörűséges remekműben lépdelt végig faluja főutcáján - most persze nyomban elillant álmodozása.- Ne űzzön tréfát velem, mester uram! Nem sokkal vagyok én módosabb a templom egerénél! Keményen zengett érré a szó:- Hitemre mondom, ecsém, itt ebben a minutumban megkaphatom tőled az árát, mert az megvan nálad, és tied az aranycsizma! Csapj a markomba, és áll az alku! Kárhozzak el, ha visszalépek! Tudd meg: téged szemeltelek ki, senki mást, hogy szerencséltesselek! Legott forgószél támadt az ifjú ember szívében. Szétlesett, fogdosta, emelgette a kincset: illő volt annak a súlya is, arany ez bizony. Ha megbolondult ez a csizmadia, úgy kell neki, ám lássa. Üstökön kell ragadni a szerencsét! Kihúzta magát, és kezet adott a hirtelen elsötétült tekintetű csizmaművésznek, aki azon nyomban vasmarkúnak is bizonyult. Mi lelte?!- Akkor hát tudd meg az árát: a két lábad! Az is egy pár... És már ugrott is elő két fekete fickó, éles bárddal nyomban lecsapták az elrémülten ordítozó legény mindkét lábát. Az ördög pedig, mert ugyan ki más lett volna a nagylelkű ajánlattevő, vigyorogva lökte oda neki frissen vásárolt tulajdonát.- Nesze! Viheted! Nem mondhatod, hogy szószegő vagyok. S remélem, nem lesz túl szoros a szép új csizmád... Ezt a két lábat meg viszem a gyűjteményembe. Bodrog Miklós BEIKTATTAK ALSO-AUSZTRIA UJ SZUPERINTENDENSÉT Iktatás és búcsúztatás Wiener Neustadtban AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK PROGRAMJAI „Forradalom és Hitvallás 1848-1998” (a következő számban folytatjuk) Evangélikus Gimnáziumok Országos Találkozója Sopron Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium Október 23-25. Ichthüsz Rover Cserkésztábor Berekfürdő Nyírségi Egyházmegye üdülője Október 23-25. Teremfoci Protestáns Kupa címmel Budapest Lőrinci Sportcsarnok Október 23. 9 óra Kerámia kiállítás Lélek és Forma címmel Aklan Éva keramikus Eger Kálvin Ház (Markhol Ferenc u. 2.) Október 23. - November 1. Ünnepi Szeminárium Világeposz címmel. Rendező: Jézus Testvérei Ökumenikus Diakóniai Rend Budapest Németvölgyi u. 138. Október 23. 15 óra Kerékpáros vetélkedő a 48-49-es Forradalom és Szabadságharc Emlékhelyei Környékünkön címmel Dunavarsány-Kiskunlacháza-Dunavarsány Október 24. 8.30 óra. Országos Találkozó Biblia-barátok Köre Debrecen Kálvin téri gyülekezeti terem Október 24. 17 óra Ünnepi Hangverseny a Soli Deo Glória Kamarakórus fennállásának 10. évfordulóján. Műsoron: Händel: Messiás Oratórium. Vezényel: Hargita Péter Kecskemét Református Templom Október 24. 17 óra Hálaadó Ünnepi Istentisztelet Igét hirdet: Horkay László kárpátaljai református püspök Budakeszi Református Templom (Fő u. 159.) Október 25. 10 óra Körzeti Nőszövetségi Konferencia: műsor, szeretet vendégség Nagykálló Református templom Október 25. 14 óra Ünnepi Előadás „Reformáció Szabadságharc" címmel Előadó: dr. Ágoston István Kazincbarcika-felső Református Templom Október 25. 15 óra Ünnepi Hangverseny a Soli Deo Glória Kamarakórus fennállásának 10. évfordulóján. Műsoron: Händel: Messiás oratórium Vezényel: Hargita Péter Budapest Kálvin téri Református Templom Október 25. délután Hálaadó istentisztelet a Missszió Szolgálat 1 éves évfordulóján Budapest Pólus Center Itt és Most Ökumenikus Missziói Központ Október 25. 16 óra Ünnepi Hangverseny „Erős vár a mi Istenünk" címmel. Közreműködnek: Csipkay Éva, Sümegi Eszter, Páiúr János Budapest-Rákosfalvi Református Templom Október 25. 17 óra Operakoncert Verdi: Stiffelio. Közreműködnek a Szegedi Nemzeti Színház művészei. Vezényel: Pál Tamás Orosháza Evangélikus Templom Október 25. 17 óra Kórustalálkozó budapesti egyházi kórusok részvételével Budapest Deák téri Evangélikus Templom Október 25. 18 óra Egy elszalasztott lehetőség Egy alkalommal, rég nem látott unokaöcsém kérdéssel fordult hozzám:- Te már házas vagy, gyermekeid is vannak, tudod már milyen e kötöttség. Szerinted képes leszek arra, hogy megszokjam majd annak idején az új helyzetet?- Két ember békességben való egymás mellett élése, az Istenben való hit nélkül nehezen megy, sőt, talán sehogyan sem — kezdtem, de az unokaöccs félbeszakított:- Hit? Mi az a hit? - fordult hozzám, s megdöbbent arcomat látva, kissé gunyorosan elmosolyodott - Ugye nem azt akarod mondani, hogy feleségeddel templomba jártok? Nyeltem egyet, s bár hitemből fakadóan még nem ért igazán nagy megaláztatás - ezt az aprócska megnyilvánulást sem vettem annak - kicsit nehezen emésztettem meg a húsz éves rokon meglepődését. A beszélgetés itt meg is rekedt, s csak néhány őrá-> val később gondolkoztam el azon - hogy csúnya szóval éljek - mit is „szalasztottam ” el. Nem részleteztem, miként jutottam, jutottunk el odáig, hogy Jézust szívünkbe hívjuk, s arról, hogy azóta gyökeresen megváltozott az életünk. Nem szóltam neki arról, hogy a Jézusban való hit, nem egy pillanatnyi fellángolás, hanem egy életre (s azon túlra is szóló) való elkötelezettség, amit nem kényszerből vállalunk, hanem meggyőződésből, örömmel. Nem azt bántam, hogy lenéztek vallásosságomért, hanem azt, hogy nem meséltem el életem fordulópontjának részleteit. Hibáztam. Gajdács Pál
