Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-10-18 / 42. szám
Evangélikus Elet 1998. OKTÓBER 18. ö.oldal IS SARUÉ |A Kedves Gyerekek! PVH Ismét egy kedves levél volt a postaládámban Balázs Ildikótól, Győrből! Most a citromsárga szín kapcsán „beszélgettünk”. Mivel ez egy vidám szín, ezért a nyár és a napsütés jutott róla eszébe. Az újságban közzétett ké- WjBBk résemre kikeresett a Bibliából néhány történetet és igehelyet a citromsár- p(MÍ|t gával kapcsolatban. Olvassátok csak: m 'n 1. Móz 1 14-19: Isten megteremti a napot és elválasztja a világosságot a :^(jgjj sötétségtől. 2. Móz 3,2: Isten égő csipkebokor formájában megjelenik Mózesnek. Mt 2,1- 13: csillag jelezte a bölcseknek az utat. 1. Kir 18. fejezet: Isten meggyújtja Illés áldozatát. Köszönöm, Ildikó, nagyon ügyes voltál! Titeket, kedves olvasók, pedig szeretnélek bátorítani az írásra, hiszen mindig jó érzés levelet kapni Tőletek!!! SZÍNEK - BARNA Mai színünk a barna. Azt hiszem, ilyenkor ősszel, ez a szín gyakrabban jut eszünkbe, mint például nyáron, mert kevesebbet süt a nap, ezért sokszor komorabb is a hangulatunk. De gondoljunk arra, hogy sok kellemes tárgy vagy helyszín is eszünkbe juthat a barna szín kapcsán. Hiszen gondoljatok például a barna medvére: ugye elmosolyodunk, ha eszünkbe jut? Vagy gondoljatok a termőföld barna színére! Itt is az áldott tulajdonsága az, ami fontossá teszi. A Bibliában is sok barna színű tárgyról lehet olvasni. Gyújts össze legalább ötöt és küldd el nekem! ^ Az én választott tárgyam a bárka. Sokszor fordul elő a Bibliában - ezek közül a csodálatos halfogás történetét választottam. Olvasd el a Lukács evangéliumának 5. fejezetében az elsőtől all. versig! Ebben a betűnégyzetben elrejtettem 9 szót, ami a történettel kapcsolatos. Keresd meg és ezt is küldd el nekem! NYÁRI ELMENYEK Olvassátok szeretettel a sárvári Tóth Réka nyári élménybeszámolóját! Az ő gyülekezetükben lassan hagyománnyá válik, hogy nyáron néhány hétre Amerikából érkeznek hozzájuk vendégek, akik a templomfelújításban, hitoktatásban és nyelvtanfolyamok tartásában segítenek. Igazán példaértékű ez a kapcsolat! Július első hetében egy amerikai testvérgyülekezettől - MA LUTHERAN CHURCH OF THE SAVIOR, USA- BEDFORD - missziós csoport érkezett Sárvárra, az evangélikus templom tetejének felújítására, és angolt, valamint hittant oktatni. Először tartottam ettől az egésztől, mivel én nem tudok angolul. Aztán végül is sokkal jobban alakultak a dolgok, mint ahogy gondoltam. Reggelente a zászlók kitűzésével és közös énekléssel kezdtük a napot. Délelőtt angolórára jártam, ahol nagyon érdekes dolgokat csináltunk. Én a teljesen kezdő csoportba mentem, s ahhoz képest, hogy csak két hétig vehettem rajta részt, nagyon sok mondatot és kifejezést sajátítottam el. A tanulás mellett posztó pillangókra festettünk, majd a sok tarka-barka lepkét egy hatalmas anyagra rakták, így készült le a mi kis falvédőnk, amit egy összejövetel alkalmával átadtunk Gyarmati István tisztelendő úrnak. Ha valaki a sárvári evangélikus templomban jár, biztosan észreveszi a mi kis „művünket”. Az órákon fonalkeresztet és hitkarkötőt is csináltunk, amelyet mindegyikünk szívesen visel azóta. A délutánjaim pedig munkavégzéssel teltek el: sokszor mentem az evangélikus E M B E R H A L Á S Z H Á Y X O Y X G H K G O Y Y E Ö w H I X Z H 0 M L F G E N E Z Á R E T Á E H P F N Ü W Y I E K B B A B Y X X I K T É H Y O L F G J É z U S Y Á N R B P O H B Y A K X L D U S I M O N C C W • C Ó B L X E Y X F O ö X A W F T E K Ö V . E T É s X D 0 W FIATALOKNAK . ..wi— Ny ári élmények a Deák téri Evangélikus Gimnázium hagyományőrző táboráról Ebben az évben negyedik alkalommal került megszervezésre a hagyományőrző tábor. Az előző években Nagytótfaluban töltöttünk egy hetet szövő-fafaragó táborban, majd Sárszentlőrincen fazekasbőrös és fafaragó-fazekas táborban. 1998 nyarán kosárfonó táborban voltunk Pákozdon 16 diákunkkal. Az előző évben és az idén is anyagilag támogatott az Evangélikus Országos Egyház Ifjúsági és Missziós Bizottsága, amelyért ezúton is köszönetét mondunk. Célunk, hogy fővárosi gyerekek szép falusi környezetben 1-1 népi mesterséget szakember segítségével kipróbáljanak, közben kirándulásaink során ismerkedünk a környék földrajzi és történelmi nevezetességeivel. Ebben az évben az esti áhítat előtt a misszióval, a misszió jeles alakjaival ismerkedhetünk. A gyerekek így emlékeznek vissza nyári élményeikre: „Júliusban nagyon vártam már a tábort. Minden napra gazdag programunk volt. Egyik nap a pákozdi csata színhelyét néztük meg. Máskor a Velencei-tóban lubickoltunk. Örültem, hogy megtanulhattam kosarat fonni. A búcsúesten szalonnát sütöttünk és nagyon jól éreztük magunkat. Remélem, jövőre is élvezhetjük a tábor örömeit. ” Vancsó Máté 7.o. „A táborban Mónika és Rózsika néni volt velünk. Reggel a verandán megettük a magunk készítette reggelit, utána reggeli áhítat volt. Délelőtt kosarat fontunk. Scholz Ildikóé egészen jó lett. A fiúk sokszor kimentek a pályára focizni a falubeli gyerkőcökkel. Voltunk strandon és kirándulni. Volt egy nagy fehér lap, ahol neveket írtunk fel. Aki rosszalkodott, vagy este hangoskodott takarodó után, az kapott egy matrica-lovacskát. Jó cselekedetért elefántot lehetett gyűjtögetni. Szerintem ez egy nagyon jó tábor volt. Legalábbis én nagyon élveztem! ” Trajtler Gábor 7. o. „Az idén negyedszer került megrendezésre a hagyományőrző tábor. Tavaly sajnos nem tudtam elmenni, de az idén úgy döntöttem, hogy részt veszek a táborban, ugyanis az osztálytársaim sok érdekes dolgot meséltek az előző táborokról. Amikor megérkeztünk a pákozdi plébániára, egy meglehetősen nagy házat és szép kertet találtunk. Ennivalónk bőven akadt, sőt gyümölcsöt is szedhettünk Rózsa néni pákozdi kertjéből, ahova gyakran ellátogattunk. A környék gyönyörű, kevés gyaloglás után az ember a friss zöldbe juthat. Kirándulásaink során ellátogattunk egy ló- és struccfarmra. Számomra az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor Székesfehérvárra mentünk. Megnéztük a Belváros nevezetességeit, két múzeumát, majd az evangélikus gyülekezetben ebédeltünk, ahol Bence András lelkész barátságosan fogadott. Számomra a legszebb a Bory-vár volt, ami valójában egy kastély, gyönyörű kerttel és benne szobrokkal. A kosárfonás szabályaira egy kedves lány, Judit, a kosárfonás mestere tanít- gatott. Mindenkinek legalább két kosár került ki a keze közül. Az utolsó este tábortüzet raktunk. Másnap, szinte mindenki, szomorúan indult hazafelé, s most már csak abban reménykedhetünk, hogy jövőre sem marad el ez a kitűnő tábor, mert akkor újra őrizhetjük hagyományainkat. ” Balicza Dóra 7. o. Zomboryné B. Rozália Házkötő Mónika GOOD JOB! templom udvarára cserepet sikálni, ami persze fárasztó volt, de mégis a hangulat elfelejtette velünk á munka nehézségeit. Hol angolul, hol magyarul nótáztunk, s bár nem tudtuk egymás nyelvét, mégis valahogy megértettük egymást. A, süti-szünetben mindenki szusszant egyet, hogy aztán új erővel folytathassuk a sikálást. Néhány estén tüzet raktunk, amit majdnem mindig elmosott az eső. Mégis ilyenkor ismertük meg igazán egymást! A nagy gyülekezeti esten volt pulykasütés a várudvarban. A diavetítés során megtudtuk, hogy honnan is érkeztek hozzánk ezek a kedves emberek. A sárvári ifiből mások még többet tudnának írni, mer még két hétig folytatódott az a klassz program. Nagyon remélem, hogy jövőre is jönnek hozzánk, mert mi már nagyon várjuk őket vissza! Azt az önzetlen szeretetet, amit Tőlük kaptam, soha nem fogom elfelejteni! Tóth Réka A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. Van bocsánat! Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged. Zsolt. 130,4 Bármerre nézek, nem tapasztalok mást mint erőszakot. Már az óvodás gyermekek is úgy játszanak, hogy valahol ott van a játékukban, ha csak közvetett módon is, az erőszak. Bár ezen nem csodálkozom, hisz a rajzfilmek sokasága, ami manapság megy a tévében, mind ezt sugallják. Legtöbb rajzfilmben ott van valamilyen formában, mivel a gyerekek ezt látják nap mint nap, ezért aztán nem fogják fel annak jelentőségét. Hisz a mesefigurákkal bármi is történik, az nem számit, hisz a következő pillanatban felugranak, megrázzák magukat és megy minden tovább... Sajnos, ez miatt a gyerekek el sem tudják képzelni, hogy a valós életben mindez egészen másképpen zajlik. De a kisiskolásokban is ott van a durvaság, majd ez csak fokozódik minél nagyobb lesz a „gyermek”. Amire befejezik az iskolát, már nagyon sok esetben egyfajta törvényszerűségnek tartják a durvaságot, a brutalitást. Mert hát ezt látják mindenhol - mondhatjuk teljesen jogosan. Azt tapasztalták az iskolában, is, hogy az erősebb marad talpon. Ezt a szellemiséget sugalljuk akkor is nekik, amikor mindenfajta versengésre biztatjuk Okét. Ne értsenek félre, én nem vagyok ellene az egészséges versenyeknek, de nem szabad hogy cél legyen: mindenáron győzni, még akkor is, ha ezA Veszprémi Evangélikus Kamarakórus hangversenye a Veszprémi Megyeháza nagytermében A Veszprémi Evangélikus Kamarakórus még nem tekinthet vissza nagy múltra. Mindössze négy éve működik, mégis komoly művek előadásával máris kivívta Veszprém város közönségének megbecsülését. Ezúttal, a veszprémi templom építésének 200 éves évfordulóján, a Veszprémi Megyeháza Szent István termében tartottak hangversenyt, amit dr. Zongor Gábor, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke térítésmentesen bocsátott a kórus rendelkezésére. A díszterem megtelt vendégekkel. A műsor első részében klasszikus müveket adtak elő. A klasszikusokon ezúttal nem a bécsi klasszicizmust (Haydn, Mozart, Beethoven) kell érteni, hanem a XVI. és XVII. századi kórusmuzsikát, jelesül Praetorius, Orlandus Lassus, Pitoni és Lotti zenéjét, valamint a XIX. századi romantika, sőt korunk klasszicizmusának képviselőit, Schubertét, Lisztet és Kodályt. A szünet után Mozart Ave verum corpus-át adták elő. Nem az első eset, hogy az énekkar nagyobb szabású zeneműveket is megtanul, elsősorban Bach-kantátákat. A BWV 80-as (Ein feste Burg) korábbi megszólaltatása után ezúttal a BWV 138-ast adta elő az énekkar néhány vendégénekkaros, valamint négy szólista részvételével és egy olyan kamarazenekarral, amelyet a karnagy - régi szokása szerint - a környező városokból, Győrből, Pápáról, Várpalotáról, s Veszprémből is toborozott. A szólisták között amatőrök és profik egyaránt voltak találhatók, nevezetesen Sz. Gáborfi Zsuzsanna (Várpalota), dr. Pichner Katalin (Veszprém), Takács Zoltán (Győr), és Klézli János (Budapest). Szelényi Pál vezényelt. Az est keretében a finnországi Rovaniemiből érkezett Tamás-kórus is bemutatkozott. Finn szerzők (Pekka Simojoki, Petri Laaksonen, Jaakko Löytty és a karnagy, Mauri Miettunen) kórusműveit adták elő. Az ünnepi hangverseny műsora, különösen a Bach-kantáta előadása a veszprémi közönség nagy tetszésével találkozott. Sz.P. által sokakat kell „eltaposni”. Egy ókori keleti bölcs azt mondta, hogy nem az az igazán „erős” ember, aki mindenkit le tud győzni, hanem az, ha valaki meg tud bocsátani. Mert ahhoz nem kell túl sok minden, hogy ha megbántottak szóval, vagy cselekedettel, akkor visszacsapjunk. Ezalatt nem csak a testi visszavágást értem, hanem a nyelvvel történő hántást is. Ahhoz sokkal nagyobb erőre van szükség, hogy akkor is meg tudjunk bocsátani, amikor ugyan tudjuk az embertársunk vétkességét. Mindezt pedig nem azért tesszük, hogy ezzel kifejezzük a mi nagyszerűségünket, hanem azért a szere- tetért, amit mi is megtapasztalhatunk mindennapjainkban. Sokan/ pontosan ezért félnek attól a tanítástól, amit Jézus hirdet. Mert sokszor meg kell bocsátani, pedig néha sokkal egyszerűbb lenne, ha visszavághatnánk. De az sem mindegy, hogy miképpen bocsátunk meg. Mert nem elég azt mondani, hogy megbocsátottam, és közben magunkban még továbbra is ott hordjuk a haragot, indulatot. Mert ha így cselekszünk, akkor olyanná válunk, mint az egykori farizeusok, akiknek csak az volt a fontos, hogy mindenki láthassa, hogy Ok milyen kegyes és istenfélő életet élnek. Sokkal jobb az, ha úgy tudunk ekkor is cselekedni, mint a gyermekek. Akik nem mondanak és tesznek semmit sem számításból, bármit mondjanak vagy cselekedjenek, azt tudhatjuk, hogy őszintén és nyíltan teszik azt. Tehát kedves testvérem, aki ezeket a sorokat olvasod, ne felejtsd el, hogy a szereteten kívül, nekünk keresztényeknek minden napon gyakorolnunk kell a bűnbocsánatot. Kell tudnunk bocsánatot kérni és megbocsátani egyaránt. Mert ha nem tudjuk- ezt megtenni, akkor valami hiba van kereszténységünkben. Kérjük hát Istent imádságainkban, hogy tanítson meg minket őszintén szeretni, és tanítson bűnbocsánatra. Nekünk keresztényeknek hirdetnünk kell szavainkkal és tetteinkkel mindazt, amit már mi is megtapasztaltunk olyan sokszor az életünkben, ez pedig nem más, mint Isten bűnbocsátó szeretete. Erre adjon erőt a mindenható Isten. Jéckel Gábor ,r IFJÚSÁGI ISTENTISZTELET Október 25-én 18.00 órakor Kicsoda a Fiú? Igét hirdet: Novotny Dániel. Közreműködik: a pénteki „nagy” ifjúság. Helyszín: Kelenföldi Gyülekezet tanácsterme, XI. Bocskai út. 10.
