Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-10-18 / 42. szám

2.oldal 1998. OKTÓBER 18. Evangélikus Élet Megtudod, hogy én vagyok az Úr, nem vallanak szégyent, akik bennem bíznak. Ézs 49,25 Ha a legsötétebb jövőnek nézünk is elébe, nincs erősebb horgony, mint az a bizonyosság, hogy Isten kegyelmében vagyunk, és hogy Ő a legtitokzatosabbb utakat is, amelyeket velünk megtesz, dicsőséges célhoz vezeti. Boldog az az ember, aki az Atya irgalmába tudja helyezni magát, és várni tud az Ő segítségére. Büchsel Károly (1803-1889) Fordította: Stenczel Klára r UJ NAP - UJ KEGYELEM Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszaba­dulok. Jer 17,14 V/AQÁDM AD Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebe­lén van, az jelentette ki őt. Jn 1.18 (Zsolt 75,1-11; Ef 4,22-32) Hitünk gyakori akadálya, a világ részéről sokszor feltett kérdés: Hol van az Isten? Milyen Istenben hiszünk? Nem tudunk az Istenre úgy rámutatni, mint egy kőre, égi­testre vagy valamely építményre. Az Isten mégsem elrejtőzködő Isten. Felismerhet­jük, megsejthetjük a természetben, a történelemben, életünk sokféle rezdülésében, de leginkább a kinyilatkoztatott Igében, Jézus Krisztusban. jr / ' HÉTFŐ aÚnÍJu^ magunkat, mint Isten szolgái: mint szegények, de sokakat gazdagítok, mint akiknek nincsen semmijükjes akiké mégis minden. 2Kor 6,4.10 (Mk 1,32-39; Jel 1,1-8) A keresztyén ember önmeghatározása ez. Ők azok, aki múlandó kincsekben talán szegények, de méjfis mindennél gazdagabbak és másokat is gazdagítanak, mert ők a boldog emberi,jetet élik. Felismerik és ifieg- érzik az Isten szeretetét, amely a legnagyobb kincs, rfert soha el nem múlik, amely­ből aztán másokat is gazdagítani próbálnak, úgy. Ijőgy egvmást szeretik. / / i KEDD Jézus Krisztus mondja: Aki hallja tcfiem ezeket a beszédeket, és cselek- szi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a há­zát. Mt 7,24 (Jer 17,12-17; Jel 1,9-20) Aki a jézusi úton jár, bűnbocsánatból élve új­ra és újra az Isten törvényének megvalósítására törekszik, az nemcsak ezt a világot találja szépnek és értelmesnek (jó dolog embertársai látni, szeretettel szolgálni, mi­közben talán mások engem is ilyen társnak látnak és hordoznak), hanem az ilyen életű ember abban is bízhat, hogy amint a kősziklára épült ház megmarad, élete sem a földi lét idejéig tart csupán. SZERDA ^zus így szólt Mártához: Ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét! Jn ' ' ' 11,40 (Mik 7,18-20; Jel 12,1-6) A testvére halálán kesergő Mártának mondja Jézus ezeket a szavakat, aki nem hisz eléggé abban, hogy a Mester fel fog­ja támasztani testvérét. Jézus azonban csodálatos élességgel fogalmazza meg a hit útját: a hit látáshoz vezet, addig kell benne kitartani - minden nehézség ellenére -, amíg az Isten dicsősége meg nem nyilvánul. És ez a dicsőség meg fog nyilvánulni, - mert az Isten szeret - ha olyat kérünk, ami javunkra való. CSÜTÖRTÖK Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg, Uram, mert lelkem is csupa reszketés. Zsolt 6,3.4 (4Móz 12,1-15; Jel 12,7-12) Ä vi tág tele van megfáradt, elcsüggedt emberrel. De nem a mi tapasztalá­sunk ez csupán, a Szentírás is tudósít erről, elfáradnak, elcsüggednek a legnagyob­bak is (lsd. Illés, Mózes, Keresztelő János) Az elcsüggedt ember kire nézzen? Őrá, aki jön utánunk, felkarol, megért, mert tudja mit jelent elcsüggedni, reszketni. Tud­ja, mert annyira megalázta magát, annyit szenvedett, mint senki más. Társunként, „szintünkön szól” és ad nyugalmat, mert Önmaga a nyugalom. PÉNTEK ^ e^or szólt.hozzá:(Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. - Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá. Lk 15,21-22 (2Móz 15,22-27; Jel 12,13-18) Az Isten kegyelme és megbocsátása min­dig bűntudattal kezdődik. Fel kell ismernem azt, amit a példázatbeli fiú: zátonyra futott az életem, mert felbomlott árviszonyom az Istennel. Aki eljut ide, az megta­pasztalja az Isten bocsánatát és (löt kap, hogy újra indulhasson. jf SZOMBAT ^'e tóggytíttk minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy■ azok cf Istentől valók-e, mert-sok hamis próféta jött el a vi­lágba. ÍJn 4,1 (Júd 20-25; Jel 13,1-10) A keresztyén egyház történetében sokféle hamis tanítás látott napvilágot, igaz ez napjainkra is, „vallási kavalkádban” élünk. Időszerű ezért ma különösen is ez az ige, meg kell próbálni őket. Aki Krisztust nem ismeri el testben megjelent Istennek, - aki példát adott az emberi élethez, szenve­désével bűnbocsánatot, üdvösséget hozott a benne hívőknek - annak tanítása nem Istentől van. Bátovszky Gábor Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnap A TELJES EMBERT GYÓGYÍTÓ ÚR ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. október 18. Mt 9,1-8 Történetünk egyik szereplője a béna (gutaütött) ember. Nyomorúsága ágyhoz köti, talán beszélni is nehezére esik, ma­gányosan szenved. Sokunk számára is­merős helyzet ez. Nem tudjuk, hogy a betegség kiváltó oka egy a lelkét megter­helő, nyomasztó körülmény, vagy egy hirtelen jött betegség, baleset következ­tében vált lelkileg is bénulttá, tehetetlen­né. De Jézus szavaiból kiderül, hogy a lelke is beteg. Feltűnő más csodákkal el­lentétben, hogy a beteg hitéről, vagy bűnbánatáról semmit sem olvasunk, ő teljesen passzív az események során. A lélek együtt szenved a testtel. Nyilvánva­ló, hogy Istent is távol érzi magától, vagy Jóbként perel vele magányában. Talán mi is kerültünk már hasonló élet­helyzetbe, amikor úgy éreztük, imádkoz­ni sem tudunk már, nincs erőnk, egyedül maradtunk sorsunkkal. Igénk arról be­szél, hogy még ekkor is van remény, ha vannak értünk imádkozó testvéreink, ba­rátaink. Ennek a bénának voltak! Olyan emberek vették körül, akik nem nyugod­tak bele a változtathatatlanba, ők hittek a gyógyulásban, éreztették vele, hogy ne­kik milyen fontos az ő személye. Embe­rek, akik hisznek, reménykednek akkor, amikor erre a másik nem képes, és tud­ják, hogy lehet Jézus közelébe vinni az imádság által azt is, aki talán nem hisz Őbenne. Igénk külön kiemeli ezeknek az embereknek a hitét. Milyen csodálatos, hogy a gyülekezet testvéri közössége is így hordozhat minket hitével, szereteté- vel Jézushoz. Hiszen ezen a vasárnapon is sok imádság hangzik Jézus előtt azo­kért, akik betegség, vagy más ok miatt nem vehetnek részt a gyülekezet isten- tiszteletén. Igénkből megtanulhatjuk, hogy ezek a hittel elmondott imádságok nem a sem­mibe tűnnek. Jézus ismeri a beteget és jól látja a barátok hitét. Ez a hit indítja őt cselekvésre. Nem utasítja el a kérést. A teljes embert veszi kezelésbe. Tudja, hogy ennek a bénának először feloldo- zásra van szüksége, amit csak tőle kap­hat meg. A bocsánat ereje felszabadítja őt testi gyengesége alól is. Jézus megte­heti, mert ő nem azonos a manapság fel­lépő csodás gyógyítókkal. Ő igazán tud­ja. kinek mire van szüksége! Benne Isten lép közel a beteg emberhez és mutatja meg hatálmát ma is. Ezért botránkoznak meg mindazok Jézus szavain, akik benne csupán az emberbarátot látják. Jézus segítségét ma is sokan elfogad­nák, de a bűnök bocsánata már nem kell. Annak elismerése, hogy a lelkünk is be­teg és Orvosra szorul, nagyon nehezen megy. Pedig Jézus azért jött, hogy ne csak ideiglenes egészséget kapjunk, ha­nem örök életre szóló gyógyulást hitet­lenségünkből. Ő emeli ki a passzivitás­ból és szólítja meg az új élet ígéretével mindazokat, akiket az imádság szárnyain elébe viszünk. Hadd legyen biztatás mai igénk mindannyiunk számára: Isten meghallgatja a másokért elmondott kö­nyörgéseket, azok nem hiábavalóak. Na­gyon is számít, hogy törődünk-e egy­mással, szeretteink lelki üdvösségével, hiszen egymásra bízott bennünket. Gerőfi Gyuláné IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy Te senkit nem utasítasz el, aki hozzád megy a maga, vagy a más bajával, bánatával. Kö­szönjük, hogy te teljes gyógyulást akarsz nekünk adni, nemcsak földi jó létünk, de örök üdvösségünk érdekében is megtettél mindent, hogy boldog gyermekeidként él­hessünk és dicsérhessünk Téged. Ámen. Igefények a hétköznapokban: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek or­szága. ” (Máté 5,3) Ez az Ige az alap, melyre Jézus a Boldogság-mondá­sok gyöngysorát felfűzi, az első kijelentés a boldogság­ról. Az értelmével gondolkozó ember felkapja a fejét: hogy-hogy? Ez logikai ellentmondás! Bizony, a mi gon­dolkodásunk szerint így van. De ha szeretnénk megér­teni, jól tesszük, ha félretéve a logikát, elcsendesedünk és alázatosan kivárjuk, míg Jézus kifejti előttünk, mit jelent ez azok számára, akik az igazi boldogságot kere­sik. Egészen bizonyos, hogy csakis lelki síkon érthető. Ám, ha Reményikkel vállaljuk és valljuk: „Egy istenarc van eltemetve bennem, Tán lételőtti létem emlék-képe! ” Akkor soha nem szabadulhatunk meg attól a vágytól, hogy előkerüljön a folibe rakódott ezer réteg alól! Ez az a vágy, amit semmi más nem tud betölteni. Ezért Jézus híre, amivel közénk jött, a várva-várt örömhír, és Ő ma­ga az örömkövet, hiszen Őelőtte Isten ilyen önközlése, melyben magát, Szentleikét adja, elképzelhetetlen volt: „Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; ” (Luk 4,18) Ez az evangélium, amit Jézus hozott, hatalmas ígéret, mellyel tanítói szolgálatát is kezdte: „ Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa. ” (Mt 4,17) Nem kevesebbet jelent, mint azt: „Több az élet” a horizontá­lis síkon elérhető eredményeknél! Azzal, hogy Jézus el­jött: vertikálisan történt valami. Felülről nyílt meg az ég, mert a mennyek országa nem más, mint Isten szel­lemi világa, jelenléte, amit Jézus hozott közénk. Isten ajándéka, amit az embernek ad, ahogyan magát Jézus­ban az embernek adja! Csupa öröm és a biztonság bol­dogságát jelenti: - a „lelki szegényeknek”. Vagyis azok­nak, akiknek a keze és a szíve üres, nincsenek betelve „Kik a boldogok?” II. rész sem magukkal, sem elért eredményeikkel. - Ezek azok, akiknek lehet adni, mert várnak és keresnek, és már rá­jöttek saját erőtelenségükre minden önigazolás és ma­gyarázkodás nélkül. A lelki szegénység tehát: belső va­lóságos állapotunk felismerése, mely a konkrét bűnö­kön túl magára a bűnös állapotra is rádöbben, és amely eljuttat a sírásra. „Isten a semmiből teremti a valamit: aki tehát még nem semmi, azzal az Isten semmit sem kezdhet. Éppen ezért a fennhéjázó „szent”, az elbizakodott „bölcs” és az önerejéből „megigazult hívő” nem alkalmas anyag Isten számára és nem mehet rajta végbe Isten teremtő csodaműve. ” (Luther Jök 327) Ennek a lelki szegénységnek a tudata mindvégig el kell, hogy kísérjen és hívőként is üresnek és várakozó­nak kell tehát lenni ahhoz, hogy elfogadhassuk Isten ajándékait! A Biblia szerinti boldogság: teljesség. - Ezt a teljességet Jézus hozta el, és a miénk lehet, ha enged­jük Jézus által legyőzetni magunkat, mert Ő ezt ígérte: „Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. ” (Jn 10,10) Pásztor Jánosné Imádság városomért Uram! Hálát adok Neked városomért. Teremtő ter­vedbe ez a város is beletartozik. Itt adsz nekem élet­teret. Minden szükségessel ellátsz. Itt kibon- takozhatom, közösségben élhetek. Hálát adok az emberekért, akik ezt lehetővé teszik. Uram! Panaszkodom a városom miatt. Sok itt a bűn. Nincs mindenkinek munkája. Kérdezik, hogy kivel élhet­nének közösségben. - Nincs mindenkinek életcélja. Sokszor kérdezik, minek éljenek. Panaszkodom, Uram. az égbekiáltó kétségbeesés miatt, és a fokozódó erőszak miatt. Városomban néha félelem fog el. Uram. kérlek, bocsáss meg a városomnak. A tehet­ségesek gyakran cselekednek felelőtlenül. Az illetéke­sek szívtelenül, és az elnyomottak nyomorúságukban kíméletlenül. - Mindnyájuknak bocsásd meg Uram a vétkeiket. Uram, kérlek a városomért. Ajándékozd meg békességgel! - Kérlek felelős vezetőiért. Mutasd meg nekik az igazsághoz vezető utat! - Kérlek a szenvedőkért. Ajándékozd meg őket reménységgel. - Különösen kérlek a gyermekekért és a fiatalokért. Ne engedd, hogy védtelenek maradjanak. Állíts melléjük V ............'..................................................■..... olya n nevelőket, akik segítenek meglátni, átélni szeretetedet. Uram, kérlek a városomban élő keresz­tyénekért. Bár kisebbségben vannak, adj nekik erőt, hogy ne hallgassák el a nevedet, hirdessék bocsána­todat, hívjanak másokat is a Te követésedbe. Ajándékozd meg őket kegyelmeddel, hogy életükkel Rólad tegyenek bizonyságot. Engem is ajándékozz meg ezzel. Uram, Te új várost fogsz teremteni. Engedd, hogy abból egy sugár már most jusson a városunknak. Magasztalom áldott nevedet. Amen. (Dieter Roll) Istenkeresők imádsága Uram, Istenem, én reménységem, hallgass meg engem! Ne engedd, hogy belefáradjak keresésedbe. Adj erőt, hogy mindig és mindenütt Arcod látására törekedjem. Önts belém reményt, hogy' minden lépéssel közelebb kerüljek Hozzád. Te ismered erőimet és gyengesé­geimet. Őrizd az egyiket és gyógyítsd a másikat! Te juss eszembe mindenütt, szeretnélek megismerni és szeretni! (Augustinus egyházatya) I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor i Hj I Viktor; Békásmegyer, III., -r , Víziorgona u. 1. de. fél 9. Fűry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. úrvacsorái előkészítő (orsz. evangélizáció) de. 1 l.ri (úrv.) Gáncs Péter; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII. , Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. Muntag Andorné; du. 6. Pocsai Istvánné; VIII. , Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII. , Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky András; IX. , Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél II. Wiszkidenszky András; du. 4. (szeretet- vendégség) Zászkaliczky Pál; X„ Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Orosz G. Viktor; de. 11. (úrv.) Szeverényi János, du. 6. Orosz G. Viktor; XI. Németvölgyi "út 138. de. 9. (családi) Joób Máté; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. D. Szebik Imre; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. dr. Harmati Béla; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10.; Rá­kospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagy­templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Szebik Károly; Rá­koscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. Szebik Károly; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromne­gyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Temp­lom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehóczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Október 23-án, nemzeti ünnepünkön: Deák tér, de. 9. Gerőfi Gyuláné, Bécsikapu tér de. 11. Balicza Iván. Szentháromság ünnepe utáni 19. vasár­napján a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolai (levélbeli) igéje: Ef 4,20-28; evangéliumi igéje: Mt 9, 1-8. HETI ÉNEKEK: 291, 47. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. október 19-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor. „JÓ REGGELT ADJ, ISTENEM” gyer­mekműsort láthatunk a MTV 1-en október 17-én szombaton reggel 8 órai kezdettel. A műsor Végvári Tamásné a székesfehérvári fiatalokkal készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents