Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-10-18 / 42. szám
63. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 1998. OKTÓBER 18. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN TIZENKILENCEDIK VASÁRNAP ÁRA: 48 FT A keresztény ember vigyázzon magára. Már csak azért is, hogy legalább az Isten dicsőséges nevét megkímélje a káromlástól. Luther r- A TARTALOMBÓL r Uj munkások Isten szántóföldjén EVANGÉLIKUS BIBLIAISKOLA NYÍLT TANÉVKEZDÉS UTÁN BEIKTATTÁK ALSÓ-AUSZTRIA ÚJ SZUPERINTENDENSÉT Az elmúlt hetekben nem győzünk hálát adni és örömünnepet ülni. Szinte minden hétvégén valahol lelkészjelölteket avatnak, szeptember 19-én, szombaton pedig egy egész nagy csapat állt a zuglói templom oltára elé, hogy ünnepélyesen kibocsássák őket, jól végzett munkájuk, sikeres szigorlatuk után egyházunkban végzendő hitoktatói szolgálatukra. Tizennyolcán indulhattak el most már nem csupán hiteles bizonyítványaik alapján, de az egyház hivatalos kirendelése alapján is, hogy tanító Alapkőletétel Veszprémben szolgálatot végezhessenek a gyülekezetekben. Az ünnepi istentiszteleten egyházunk mindkét püspöke, D. dr. Harmati Béla és D. Szebik Imre, a Hittudományi Egyetem részéről dr. Cserháti Sándor professzor szolgált. Szebik Imre püspök Ezék 36,27 verse alapján szólt. „Az én lelkemet adom belétek és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. ” Isten az, aki ad. Először kapni kell tőle, hogy adhassunk tovább. Az az ígéret, hogy kísér munkátokban. Mit ad Isten? Törvényét. Erkölcsi rendet. Isten rendje határozza meg életünket. Igaz, hogy ha az egyház erkölcsről, erkölcsi rendről beszél, - egyesek háborognak. De mégis ezt kell tenni, hirdetni és tanítani. Bele akar szólni életünk rendjébe - szeretetből! Úgy kell adnunk, hogy benne legyen saját életünkben és a gyermekek a példa alapján elsajátíthassák. Ehhez adja Isten az ő Lelkét! Harmati Béla püspök textusa Jn 4,35 volt: „íme mondom néktek: emeljétek fel a szemeteket és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek az aratásra. " Ha idelenn nézünk körül, áldozat és fáradság van mögöttetek, de felejtsétek el, most szolgálatot és feladatot kaptok. A föld. Isten szántóEgy missziói körút tapasztalatai Misszió „önzésből” E gyéves missziói lelkészi szolgálatom egyik legnagyobb kihívása volt Bálint Zoltán misszionáriusunk egy hónapos hazai előadókörútjának megszervezése. A magyar missziótörténetben is olvashatunk arról, hogy egy-egy misszionárius hazai körútja gyülekezeteket ébresztő, mozdító nagy esemény volt. De Kunst Irén és társai után közel félévszázados kényszerszünet következett, s mára gyülekezeteink, sőt lelkészeink nem kis része igen csekély érdeklődést mutat a misszió, különösen is a külmisszió iránt. Az árnyaltan vagy kevésbé udvariasan megfogalmazott ellenérzés többnyire így summázható: „Ma itthon kell helytállni, ahol kevés a lelkész, a szolgálatba állítható munkatárs. Gyülekezeteink többsége még az önfenntartáshoz is gyenge. A kevéske lelki, szellemi, anyagi erőt nem szabad távoli földrészekre pazarolni...” Erre a nagyon bölcsnek, józannak és felelősnek tűnő érvelésre adott választ Bálint Zoltán előadásának meglepő csattanója: a missziót, beleértve a külmissziót is, egyfajta „egészséges önzésből” kell felvállalnunk! A bizarr gondolatot, víz- mérnökhöz illően, egy vizes képpel illusztrálta és tette érthetővé. A víztározó tartályok működésének Új-Gui- neában és szerte a világon igen egyszerű a „titka”: A friss víz felülről érkezik a tartályba, de utánpótlását mindaddig meggátolja egy automataszelep, míg a tartály alján lévő csapok nem nyílnak meg és nem adják tovább a vizet a szomjazóknak. Ha ezek a csapok állandóan zárva vannak, valamiféle bölcs „takarékosságból” szinte már be is rozsdásodtak, akkor nincs felülről jövő frissítő utánpótlás. A tartályban lévő víz lassan megposhad, s végül semmire se lesz már jó. Sajnos egyéni és közösségi keresztyén életünkben is sokszor bekövetkezik ez a „műszaki hiba”: csak ön- fenntartásra, önmentésre, túlélésre rendezkedünk be. Ezzel a beteges önzéssel kell szembe állítanunk azt az „egészséges önzést”, amely bátran mer továbbadni, hiszen jól tudja, hogy ez a titka, szinte feltétele annak, hogy felülről megkapjuk a friss, élő vizet, amely minket is életben tart, s amivel másoknak is tartozunk. Mérnök-misszionáriusunk egy hónap alatt 33 helyen, gyülekezetekben, gimnáziumokban, lelkészi munkaközösségekben szolgált vetítettképes előadással. A legtöbb helyre magam is elkísérhettem, így tanúsíthatom, hogy sok helyen éreztük a „vízmozdulást”... Ezt nemcsak a körút során, a misszió folytatására összegyűlt mintegy 400.000.- Ft adomány jelzi, hanem a sok érdeklődő kérdés, támogató imádság, felelős bizonyságtétel is. Öröm, hogy a rádión keresztül is elhangzott felhívásra, mely szerint magyar orvos-misszionáriusokra vár a távoli szigetország népe, máris többen jelentkeztek. Remélhetjük, hogy így, a Bálint család 2000-ben tervezett hazatérése után sem szakad meg az ottani magyar szolgálat. Bízunk benne, hogy egyre több gyülekezetünkben sikerül megnyitni a „rozsdás” csapokat, mozdítani az állóvizet! Ehhez szeretnénk ismételten felajánlani az Evangélikus Missziói Központ, valamint a Külmissziói Egyesület segítségét. Részben Bálint Zoltán itt hagyott diaanyagával, de kívánságra más misz- sziói témával is örömmel teszünk eleget gyülekezetek, iskolák meghívásának. Egy-egy jól előkészített missziói nap, missziói est valódi pezsdülést hozhat gyülekezeteink életébe. Noha a tél felé tartunk, hisszük, hogy a misszió Ura, a misszió Lelke igazi lelki tavaszt ajándékozhat kisebb-nagyobb közösségeinknek. Ehhez, ha úgy tetszik, belmissziói, ébresztő szolgálathoz kaptunk közeli, konkrét segítséget a távoli külmisszió- ból hazalátogatott misszionáriustól. Köszönet Zoltánnak, hogy vállalta ezt a kemény hónapot, sok tekintetben úttörő szolgálatot. Köszönjük családjának, hogy nem veszélytelen körülmények között vállalták a családfő hosszú távollétét. Reméljük, hogy mindannyian érezték és a jövőben is tapasztalni fogják sokak hordozó imádságának erejét! Gáncs Péter A szeptember 20-i istentisztelet szolgálatát D. Szebik Imre püspök végezte Veszprémben. Látogatására azért került sor, mert a gyülekezet a templom felépítése 200. évfordulójának ünnepi alkalmát akarta felhasználni az építendő új gyülekezeti ház alapkövének letételére, s erre a püspököt kérték fel. A püspök ködni, és rendezni akarja a tisztázandó kérdéseket, iskolák, ingatlanok vonatkozásában. Ennek a döntésnek az egyik eredménye, hogy most a Városi Önkormányzat ingyenesen bocsátotta az egyház rendelkezésére a templom mellett megépítendő gyülekezeti ház számára szükséges területet. Kedves színfoltja volt a közgyűlésnek, hogy Szebik püspök üdvözlő szavai után a püspökasz- szony egy Sibelius-dallamra írt éneket énekelt el a jelenlevő finn vendégek és az egész gyülekezet nagy örömére. Szokolay Sándort a Veszprémi Evangélikus Kamarakórus karnagya, Szelényi Pál köszöntötte, és köszönetét fejezte ki az ünnepi alkalomra komponált kórusmüért. földje, benne sokféle talaj, de egy a cél, hogy termés legyen. Fehérek a mezők, aratásra érett a táj, - ez azt jelenti, hogy már előttetek jártak és tettek mások. Van lehetőségetek. Hiányzanak emberek, kell a munkás, - jobban kellene menni a hitoktatásnak. Sokat kell tenni, mert a pedagógus személyiségével tudja átadni azt, amit rábíztak. Az erkölcs nem beszéd, nem szöveg, hanem magatartás. És nemcsak a gyermekeket kell nevelni és tanítani, de a környezetet, szülőket, felnőtteket is. Kellenek a kiművelt emberfők — hitben és erkölcsben egyaránt. Isten igéje és imádság szentel oda bennünket a szolgálatra, az ősi Confirma énekében pedig az áldást kérjük Istenünktől. Ez történt ez alkalommal is a gyülekezet jelenlétében. Hogy pedig személyesen is gondolhassunk azokra, akik kibocsátást nyertek a tanítás szolgálatára, álljon itt a névsoruk: Balog Péterné, Bárdossy Tímea, Ecser Mónika, Gálos Ildikó, Giczi Nikoletta, Homoki Olga, Jankó Katalin, Jánosi Valéria, Kiss Zsuzsanna, Kováts Zsuzsanna, Lőrincz Lászlóné, Nagy Kiry Noémi, Németh Enikő, Pfeiffer Jánosné, Sólyom Anikó, Szabó Kamilla Emma, Véghné Pozsgai Olga, Zomboryné Bazsó Rozália. A közösség erősítésére úrvacsoraigehirdetésében a sokféle értéket kereső ember figyelmét az igazi kincsre igyekezett irányítani. A mai ember sokszor elszakad attól a templomtól, ahol az ige szava szól, s élő hitet munkák Amíg a templomban sokszor egy óra is hosszúnak tűnik, a bevásárló centrumokban órákat is eltölt az ember, s életünk jó része telik el hivatalokban, bankokban vagy a TV képernyője előtt. Keresnünk kell az igazi kincseket. A legdrágább kincs a hit, amit éppen a templom szolgálata segít megnyerni. Az istentisztelet keretében történt meg Görög Zsuzsanna levelező főiskolai szakon végzett hittantanár szolgálatba való kibocsátása is. Erre azért Veszprémben került sor, mert Görög Zsuzsanna az előző napi ünnepi kibocsátó istentiszteleten a Budapest-Zuglói templomban rajta kívülálló okok miatt nem tudott megjelenni. Az ünnepi alkalom fényét még az is fokozta, hogy az istentisztelet befejezéseképpen a Veszprémi Evangélikus Kamarakórus bemutatta Szokolay Sándor Kossuth-dijas zeneszerzőnk külön erre az alkalomra írt, Énekeljetek az Úrnak új éneket című kórusművét. Az ősbemutatón maga a szerző vezényelt. Az istentiszteletet követő közgyűlésen megjelent a testvéregyházak egy-egy képviselője és a megyei és városi hatóságok is képviseltették magukat. Márfi Gyula római katolikus érsek köszöntését Földvári Imre kanonok-plébános adta át. A református egyház nevében Niederhoffer Zoltán lelkipásztor köszöntötte a közgyűlést, és annak a reményének adott kifejezést, hogy az épülő új parókia ajtaja majd nyitva lesz az oda betérők előtt. Dr. Zongor Gábor, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke kifejezte, hogy az egyház értékteremtő munkája mindig számíthat támogatására. Bors József, Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzatának alpolgármestere arról szólt köszöntő szavai során, hogy a Város 1990 decemberében olyan döntést hozott, hogy valamennyi egyházzal együtt akar müA finn testvérváros és testvérgyülekezet nevében Heikki Karvosenoja finn lelkész adott át üdvözleteket északi testvéreinktől. Meleg szavak kíséretében adta át a gyülekezet ajándékát, egy úrvacsorái kehelyből és tányérból álló készletet. Ezután a rovaniemi Tamás-kórus énekelt. Az alapkő-okirat aláírása után az építési telken elhelyezték azt az úmát, amiben az okirat, az építési tervdokumentáció egy példánya, a 200 éves templom történetéről írott könyv s néhány, az évfordulóról megemlékező újságcikk kapott helyet. Kísérje Isten áldása az elindított építkezést! Veto Bela vétellel fejeződött be az istentisztelet. Kiküldés és megerősítés így együtt jelentette a hitoktatók számára az indulást a szolgálatra. Jó lenne, ha mindannyian megtalálnák azt a „mezőt”, ahol vetést és aratást egyaránt végezhetnének. tszm Október 18 Önkormányzati választások Ezen a napon felhívjuk egyházunk tagjainak figyelmét a keresztyén emberek különleges felelősségére. Egyfelől állampolgári jogunk és kötelességünk, másfelől pedig evangéliumi küldetésből fakadó keresztyén lelkiismereti kötelességünk, hogy részt vegyünk a választásokon hazánk polgáraival együtt. Településünk jövője alakításában minden szavazatra szükség van!
