Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-02-01 / 5. szám

2.oldal 1998. FEBRUÁR 1.

Evangélikus Élet

UJ NAP - UJ KEGYELEM

f Fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meg- látszik rajtad.

(Ézs 60,2)

VASÁRNAP Tiszteld apádat és anyádat!

2Móz 20 ]2 (1Tim 5jl_2a. Zsolt 99,1-9; 2Kor 4,6-10; Mt 17,1-9)

A hozzánk legközelebb álló személyek iránti legelemibb szeretet, vajon miért került bele a tízparancsolatba? Égető szükség van rá ma és volt akkoriban is. Családi konfliktusok, félreértett és rosszul értelmezett szülő-gyermek kapcsolatok; keserítik meg a mai ember életét, oly korban élünk, amikor a család széthullni látszik és a gyerekek fele csonka családiján vagy nevelőintézetben nő fel. Nem kell mindenben egyetérteni 2-3 generációnak, de a tolerancia mindkét részről (!) a minimális követelmény. Régi bölcsesség, hogy addig szeressük őket, amíg közöttünk vannak, a sírra hetente kihordott virág már nem old még kibékíthetetlen ellentéteket, nem szűntet meg gyűlöletet, nem pótol elmulasztott látogatásokat, ápolást, szeretetet.

HÉTFŐÍFJézus krisztus mondja: Aki elküldött ! engem, igaz, és én azt mondom a világban, amit tőle hallottam. Jn 8,26 (5 Móz 18,18; 2Móz 34,29-35; Ef 1,1 -10)

Amióta a világ világ, hazugságok szövik át az emberiség életét. Nincs egyet lett olyan megirt történelem sem, ami csakis az igazságot írná le. Örök érvényű igazságok megdőlhetnek egyetlen perc leforgása alatt, de Isten Igéje, annak igazsága soha el nem évül, nem szűnik meg. Hazugságoknak hamarabb bedőlünk, minthogy meghallanánk az igaz Isten igaz szavát?

Ne l°Pj'- 2MÓZ 20’15 (Mk 8,36;

**■" ApCsel 26,1-23; Ef 1,11-14) Megdöbbentő, hogy milyen sok ember számára vannak a lopásnak fokozatai, mely szerint az alsóbb lépcsőfokokon található lopások bocsánatos bűnök, és csak a „nagy dolgokat” ítélik el. Már- már szalonképessé válik az élet minden területén, morális kisiklássá, sőt nem ritkán hőstetté minősül át az, ami bűn. Ne sodródjunk az árral, hanem törekedjünk - az Isten szemében is - becsületes életre!

MHIrDÁ pedig valamennyien az ő teljessé- - géből kaptunk kegyelmet kegyelemre.

Jn 1,16 (Zsolt 65,9; 2Móz 13,20-22; Ef 1,15-23)

Zelk Zoltán: ^

Kegyelem

Sohase lép gyíkra csigára soha egy feltámadt fűszálra a földön járó Isten lába de vétkeinket eltapossa mert vétkeinket megbocsátja.

CSÜTÖRTÖK Uram ne feddj meS haragodban, ne ostorozz indulatod- ban! Zsolt 6,2 (Ef 2,3-5; 2Móz 24,1-2.9-18;

Ef 2,1-10)

„Imádság halálfélelemben” alcímet viseli a 6. zsoltár. Sokszor élünk át mi Is hasonló érzéseket, mikor testünk-lelkünk reszket, szentünk a távolba mered és szűnni nem akaró sírás fojtogatja torkunkat. Gyógyíts meg Uram, ha a végtelenségig elcsüggedek és segíts meglátnom a testvéremben a ki nem mondott reménytelenséget, hogy vigasztalhassak a vigasztalással, amivel mindeddig engem megvigasztaltál.

PÉNTEK szeretetével tele van a fold.

Zsolt 33,5 (Him 4,f; Mt 16,24-28;

Ef 2,11-18)

Minden nap ajándék - ez nemcsak egy bizonyos életkor betöltése után érvényes igazság. Csoda, hogy a világ egyes részein bekövetkezett természeti katasztrófák után még él az emberiség. Taposóaknák között ugrál az egész világ, rohan vesztébe, ész nélkül pusztítja önmagát. De minden rossz ellenére az Úr uralkodik, övé az ország, a hatalom és a dicsőség!

uZÖh||l/jjP Jézus ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Jn 8,12 (Zsolt 112,4; Fii 3,20- 4,1; Ef 2,19-22)

Világosság nélkül nincs élet. Nincs nélküle biológiai léte növénynek, állatnak, embernek. De a lelki élet is „fényéhes”, Jézus Krisztus nélkül, az igazi világosság nélkül csak sötétben tapogató- dzik az ember. Eljött közénk „a felkelő fény a magasságból” és az emberek nem fogadták be. Majd 2000 éve hirdettetik az örömhír, sokan befogadják, sokan nem. Add Urunk, hogy életünkön meglátsszon a te fényed ragyogása! Nem vagyunk reflektorok, csak ici-pici gyertyák, de a Te világosságodat szeretnénk továbbadni, ragyogd be életünket!

Krska Mária

Igefények a hétköznapokban:

„A visszaesés”

(Máté 26,33Az Úrral való „első” találkozás öröme, - a bűneimmel való szembesülés első valóságos tudata, a bűnvallásra kapott első igazi bűnbocsánat kegyelme - felizzítja bennünk az „első szeretet" füzét. - És ez akkor és ott olyan valóságos, hogy el nem tudjuk képzelni, hogy valaha is megváltozzék! Péterrel együtt heves érzelmi kitöréssel valljuk: „Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg. ” - Szinte megdöbbenést vált ki belőlünk Jézus józan intő szava Péter felé... mint ahogy valószínűleg Péter is így érezhetett, - mert nem ismerte önmagát. Az Úr azonban ismerte Pétert, - és ismer bennünket is!

Az első szembesülés önmagunkkal és bűneinkkel csak a kezdet. A kegyelem elfogadása alapján: az új ember születése. Csecsemőállapot, ahogy később Péter apostol valóság-tapasztalata alapján írja:

„ mint akik... újjá születtetek Isten élő és maradandó Igéje által,... mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre. ” (lPt 1,23; 2,2)

Nos, ez a növekedés bizony nagyon hasonló a testi növekedésünk szakaszaihoz. A csecsemő után kis gyermek, majd kamaszkor következik az erre a korra jellemző sok-sok bukdácsolással, - amit ha nem ismerünk fel kellőképpen, a sokféle elesés és visszaesés a „régi” bűnökbe, szinte a kétségbeesés tátongó szakadékáig: a „feladom, úgy sem megy ez nekem” - vezethet. És kezd elmúlni „ minden ” örömünk és észrevétlenül kezd „ kihűlni ” első szeretetünk lobogó tüze.

O, de nehezen tanuljuk meg: „ Vereségeken visz át az út, míg megszabadulunk gőgös önbizalmunktól. ” (Carl Eichorn)

Ez a legveszélyesebb szakasza hitéletünknek. Az ÖNISMERET-re jutás szakasza. - Amikor az „első” felismerés egy „általános” „bűnös vagyok Uram” - után következik a „részletes és tételes” bűnismeret, az, hogy teljesen rossz és romlott bennem minden, és képtelen a jóra, az Isten szerinti jóra... - Ha ekkor nem nyúl utánunk a „ megtartó kegyelem " és az Úr ígérete: „de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited" - nem valósulhat meg, mert az elcsüggesztő tapasztalat-sorozat miatt a „padlón vagyunk", ahogy mondani szokás - és csak vertikálisan tudunk magunkra és magunk körül nézni, - akkor végveszélybe is kerülhet hitéletünk. ■35 és 69-75)

Ámde ekkor jön újra a „ csoda, ” - mikor a saját erőnknek teljesen a végére jutottunk - kezdhet velünk újat az Isten. És ha engedjük, akkor a tekintetünket felemeli: „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. ” (Zsid 12,2)

Ez a „felnézés” lesz az új megmentőnk! - Mint ahogy először, most is ezt kell tenni. Nem magunkra, nem a bűneinkre nézni, mert megigéz - hanem „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkömyékező bűnt”. (Zsid 12,1)

Nézzünk Jézusra! A keresztre, ahova „felvitte ” az én bűneimet is és helyettem elszenvedte az ítéletet, - ami HIT által biztosítja nekem a bűnbocsánat KEGYELMÉT.

Igen, igaz, - hogy nagyon nehéz „sorozatban” tudomásul venni, hogy én is képes vagyok minden olyan tagadásra, amibe Péter is beleesett. De ahogyan Péternek szüksége volt erre az önismeretre, úgy nekünk is. Ahogyan Péter „sírt” tagadásai után a bűnbánat könnyeivel, úgy mi sem kerülhetjük el ezt, mert csakis ez vezethet el az önismeret mellett igaz „ISTEN-ISMERETRE”! - Csakis az újból és újból megtapasztalt bűnbocsánat kegyelme képes eljuttatni arra az ismeretre, hogy felragyogjon előttem Isten igazi valósága: „ Úgy szerette Isten a világot (és benne engem!), hogy az O egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. " (Jn 3,16)

Pásztor Jánosné Tamási

Van, aki ember voltának rovására keresztény. Más pedig azért nem keresztény, mert ember szeretne lenni. Ismét más viszont sem keresztény, sem ember, minthogy egyiket a másikkal untalan lecsapja. Ily összeegyeztethetetlen sokunknak az, ami keresztényi, s az, ami emberi Feladatunk: egészen kereszténynek lenni, hogy egészen emberré váljunk, s ugyanakkor egészen embernek lenni avégett, hogy valóban kereszténynek bizonyuljunk.

K.G. Rey

VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP IGÉJE

„CSAK EGYEDÜL JÉZUS”

Mt 17,1-9

Jézust tanítványai számos alkalommal hallhatták tanítani. Láthatták, hogy a gyógyíthatatlan betegeken miként segít. Jelen lehettek, amikor halottakat támasztott fel. Amulva figyelhették, hogy szavára miként engedelmeskednek még a természet erői is.

Ezek az események sorra hozzájárultak ahhoz, hogy látásuk alakuljon ki Jézusról. Ez látszott kikristályosodni, amikor Péter Cézárea Filippinél - Jézus kérdésére válaszolva - valamennyiük nevében, így tett vallást: „ Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. ”

Látásukat hamar megzavarta Jézus bejelentése, szenvedéséről és haláláról. Ismét a tanítványok véleményének adott hangot Péter, amikor azt találta mondani: „Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled!” Jézus által előrevetített események nem illettek bele az általuk tervezett képbe. így, szerették volna kitörölni közös jövőjük ezen dicstelen epizódját. Jobban szerettek volna hallani arról, hogy Jézus mikor veszi át a hatalmat, mint azt, hogyan utasítja el földi királyságának lehetőségét. Pedig ők már mindent pontosan megterveztek, ki milyen helyet fog betölteni Jézus mellett.

Ilyen elképzelések és gondolatok élhettek a tanítványokban, amikor megjelentek az Ószövetség kiemelkedő személyei: Mózes és Illés. Mózes, aki törvényt adott népének, Illés, aki a próféták atyja volt. Péter látva ezt a páratlan eseményt, - mintha csak az ő elképzelései szerint alakulnának a dolgok - ezen a szinten szerette volna megállítani az eseményeket. Jó nekik ott lenni, hosszabb időt is eltölthetnének együtt a hegyen. Hozzá is fogott volna a sátrak megépítéséhez, ha Isten nem szól, és nem hiúsítja meg tervét. Isten hangja hallatszott a felhőből: „Ez az én

szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!” Isten kijelentése a tervezgetésből kijózanította a tanítványokat. Bízniuk, hinniük kell Fiában, aki a dicstelen utat épp őértük vállalta. Neki előbb végig kell járnia a szenvedés útját, hogy visszavonhatatlanul bemehessen dicsőségébe.

Hallgassanak szavára, az ő szava az Atyáé, igéi az Atyától rábízott üzenetek.

„Amikor föltekintettek senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.”

A félelemtől földre rogyott tanítványok, csak Jézus szavára merték újra felemelni tekintetüket: „Keljetek fel és ne féljetek!"

A hegyen tapasztaltak arra indították őket, hogy fogadják meg az Atya tanácsát, Fiára hallgassanak és őt kövessék.

Annyi minden igényli ebben a világban, hogy figyelmemet neki szenteljem. Életünkben sok mindenre oda kell figyelnünk, több mindent szem előtt kell tartanunk. Ez mégsem jelenthet mentséget az alól, hogy a legjelentősebbről megfeledkezzünk, az életbevágóan fontosra ne figyeljünk oda.

Minden gondunkat és bajunkat nézve, a megoldást, kiutat keresve, egyvalakit sosem szabad szem elől tévesztenünk; Isten nekünk adott segítségét: Jézus Krisztust.

„ Csak egyedül Jézus, csak egyedül ö, ” - hangzik az 569. sz. énekünk refrénje, számos gondunkra választ adva.

Babka László

Imádkozzunk!

Istenünk adj hitet, hogy Fiadban meglássuk életünk Urát! Add, hogy hallgassunk szavára, és egész életünkben Őt kövessük! Ámen.

ISTENTISZTELETI REND

Budapesten, 1998. február 1.

I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly; du. 6. dr. Zsigmondy Árpád; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Csizmazia Sándor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Fabiny Tibor; du. 6. iß. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Rőzse István; de. fél 10. (családi) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Rőzse István; du. 6. Szeverényi János; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Tartcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de.

11. (úrv.) Vári Krisztina; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila;

XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Sánta Anikó; Rákospalota, XV., Juhos u. 28. (Kis- templom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIH., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefíy Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. Endrefíy Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly

VÍZKERESZT UTÁN UTOLSÓ VASÁRNAP a liturgikus szín: fehér. A délelőtti istentisztelet ol- tári igéje: 2Pt 1,16-21; az igehirdetés alapigéje: Mt 17,1-9. HETI ÉNEKEK: 280, 338

Isten, ó, szent Isten. (436. ének)

Igen fontos a keresztyén ember számára a hit naponkénti gyakorlása. A modem ember templomtól való elidegenedése főleg abból ered, hogy az igehallgatást, éneklést és imádságot csak az egyház ügyének tekintik, és nem az egyes ember sajátos és igen fontos dolgának. Aki családja körében rendszeresen tart reggeli, vagy esti áhítatot, az maga is tapasztalja, hogy az éneklés nemcsak a vasárnapi istentisztelet díszítésére való, hanem az alapja az egészséges, tevékeny és boldog keresztyén életnek!

A hit mindennapi gyakorlására való énekünk is. Szerzője: Heermann János 1630-ban, „mindennapi imádságnak” nevezte. Nem tanító szavakkal, hanem áhítatos dicsérettel akar arra segíteni, hogy munkánkra és időnkre az örökkévaló Isten áldását kérjük. - Az ének minden nap újból felhívja figyelmünket arra, hogy munkabírásunk a kegyelemtől függ, amely felett nem rendelkezünk. Mi természetesnek tartjuk, hogy egészségesek vagyunk. Ha az egészség hiányzik, - akkor minél inkább fogy erőnk - annál inkább kétségbe esünk. Gyakorolni kell magunkat abban, hogy mindenünket Isten kezébe tegyük.

Amikor Heermann Jánost császári költővé koronázták, ő az ezüst koszorúba ezt vésette: „Jézus ékesíts fel e mennyben az igazság koszorújával, ahogyan most itt ezzel felékesítettek’’.

Csaknem egész életén át tartó betegsége és a 30 éves háború sok viszontagsága alatt nemcsak megtartotta hitét, de még arra is volt ereje, hogy prédikációk, építő írások, énekek által másokat vigasztaljon. Amikor végül már fölkelni sem tudott és nagy fájdalmak között kellett feküdnie, ágyára íratta magának: „ Uram, imé akit szeretsz, beteg! ” (János 11:3)

Gáncs Aladár