Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-10-11 / 41. szám
4.oldal 1998. OKTÓBER 11. Evangélikus Élet Boldog ünneplés Pápán Megnyílt a pápai református Teológiai Akadémia Egyik szememben a fájdalom könnye jelent meg, amikor arra gondoltam, hogy 50 évvel ezelőtt a Sopronban megkezdett teológiai tanulmányaimat, miért nem fejezhettem be Sopronban? A másik szememben az öröm-könnye csillogott, mert a testvéregyház megnyithatta hosz- szú szünet után a Dunántúli Egyházkerülete első, ez ideig egyetlen főiskoláját. A szeptember 19-én tartott hálaadó istentiszteleten és tanévnyitó ünnepi közgyűlésen megtelt a templom azokkal, akik osztozni kívántak a testvéregyház örömében és imádságos szívvel, jókívánságokkal vették körül a 17 teológiai hallgatót, meg a professzorokat, akik a fiatalokat felkészítik a szolgálatra. - Dr. Márkus Mihály püspök - egyúttal az egyháztörténeti tanszék tanára - Jn 21,22 alapján hirdette az igét: „ Te kövess engem!" Jézus ezzel a felhívással fordult az őt háromszor megtagadó Péterhez. Ez a követésre szóló felhívás ma is és akkor is érvényes, ha sokan felteszik: van-e értelme szaporítani a Teológiákat, amikor nyugaton összevonnak, csökkentének a ráció alapján? A püspök igehirdetésének figyelemreméltó folytatása volt a köszöntésben elhangzott bibliai utalás, amit az államtitkár mondott, a 38 éve bénához intézett jézusi felhívásként: Kelj fel és járj! (Jn 5). Akit Jézus szolgálatára elhív, annak erőt ad a járáshoz. 47 évi „bénaság” után ismét erőt kapott a pápai Akadémia a ,járáshoz”, Krisztus követésében. A tanévet dr. Vladár Gábor, az Akadémia dékánja nyitotta meg, aki a soproni református gyülekezet lelkésze. E sorok írója, anélkül, hogy részletezné beszédét, széljegyzetként 17 évi közös szolgálataiból szeretné az Olvasó elé tárni örvende* UJ IGAZGATÓI % KINEVEZÉSEK ISKOLÁINK ÉLÉN: Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) Dr. Tárnok Dezső Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény Povázsay Mihály Eötvös József Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola, Sopron Boór Katalin tes tapasztalatait, melyek dékáni és professzori szolgálatának „hátvédjét” képezhették. Szoros kapcsolat a gyülekezettel. A teológia tudományos művelése nem szakadhat el a gyülekezettől, mint „organizmustól”. Ha nincs kapcsolata a gyülekezetben végzett szolgálattal, élettelen tudomány marad a teológia. A szétválasztott sziámi ikrek életben maradhatnak, hazai orvostudományunk egyik csúcsteljesítményeként is, de a gyülekezettől szétválasztott teológia életképtelen. Az ifjúsággal való szoros kapcsolat, „magas szinten”. Vladár Gábornak itt is vannak tapasztalatai. Több éven keresztül megtette az utat hetente Sopron és Debrecen között, hogy a hittudományi egyetemen az újszövetségi tanszék professzoraként a fiatalokat bevezesse a „Krisztus titkába”. Ökumenikus nyitottság jellemezte eddigi szolgálatát. Az imaheti alkalmakon, a reformáció ünnepi közös szolgálatokon, társadalmi jellegű ünnepélyeken felkért közös alkalmakon, olyan szolgatársnak ismerhettem meg, aki nemcsak egyháza értékeit kívánja közvetíteni, hanem a más egyházak lelki-szellemi értékeinek biblikus felismeréseit beépíti gyülekezeti és tudományos teológiai munkájába. - Az Akadémia dékánja most megnyitó beszédében ökumenikus nyitottságát azzal is kifejezésre juttatta, hogy az Akadémián közös szolgálati lehetőséget is kilátásba helyezett a testvéregyháznak, ha létrejönne a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület. — Egyházunk nevében Lábossá Lajos püspökhelyettes köszöntötte a közel 50 év után újra megnyíló Akadémiát a 103. Zsoltár 2. versével: áldjad lelkem az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled7” ...megtépázott hazánk újra gyarapodik egy olyan intézménnyel, amely az örök Evangélium szolgálatára készíti fel a fiatalokat, hogy az Isten szeretetéről szóló örömhírrel hozzásegítse népünket mind a spirituális gyógyuláshoz, mind pedig drága hazánk szeretetéhez. Ez lesz méltó folytatása a Kollégium sok hányattatáson átment, de mégis nagyszerű múltjának. A hazai és külföldi egyházak püspökei, vezetői, a lelkész! aranydiplomások és a Pro Pannónia Reformata díjak átvevői abban a bizonyosságban és reménységben mondták el üdvözlő szavaikat, hogy a mai krízishelyzeteinkben fiataljainknak szolgálatra való felkészítése „nem hiábavaló az Úrban ”! Szimon János Folytatás az első oldalról hét találni a közös utat, a lelki otthont, az atyai házat, ahol együtt lehet örülni Isten befogadó szeretetének. Hálásak vagyunk, hogy az Evangélikus Missziói Központ szervezési és anyagi támogatásán túl, kicsiny küldöttségünk szolgálataival is hozzájárulhatott az első vajdasági missziói nap sikeréhez. Igyekeztünk sokszínűén gazdagítani a nap programját: Boda Zsuzsa „Pötty bohócként” a gyermekeknek szerzett vidám perceket, Szigethyné Szenteczki Katalin az ifjúságot gyűjtötte össze, dr. Bálint Zoltán misszionáriusunk diaképes előadásával a távoli pápua földre „vitte el” a vajdaságiakat. Szeverényi János esperes és jómagam csoportvezetéssel és igehirdetéssel szolgálhattunk... De természetesen, a misszió egészséges közlekedési szabálya szerint „kétirányú” volt a közlekedés és a közeledés. Mi is sokat kaptunk a bajsai és szabadkai gyermekek, fiatalok és vezetőik lelkes szolgálatából, akik énekkel, zenével, színjátszással gazdagították a programot. Őszintén reméljük, hogy ezzel az első missziói nappal valami elkezdődött vajdasági evangélikus testvéreink között. Imádkozzunk, hogy Isten adjon folytatást és növekedést! Gáncs Péter Modern kommunikációval az egyház és a magyarság jövőjéért” Magyar Keresztyén Internet Konferencia Keresztyén közösségeink számára a kezdetek óta fontos volt a kapcsolattartás. Üzenetek és levelek váltása teremtette meg a közösségek létrejöttének és megmaradásának alapjait. Egyházközségeink sohasem éltek környezetüktől elzártam helyi viszonyaikon túl is fontos volt a globális kapcsolódás a távoli testvérekhez, az egyház egészéhez. Mindez Zárónyilatkozat 1998. szeptember 26. nem az emberek találmánya: a szeretet Istene kapcsolattartó Isten, ezért a képmására teremtett embereknek is létük lényegéhez tartozik a kommunikáció. Egyházaink és szétszórtságban élő nemzetünk megmaradásának egyik záloga ma is a jól működő kommunikáció. Hatékony kapcsolattartással megsokszorozhatjuk erőinket. Oda kell figyelnünk arra, milyen korszerű eszközök lehetnek ebben segítségünkre. Az informatika és a világméretű kommunikáció életünk egyre fontosabb részévé válik. Eljött az ideje, hogy az egyházak is számot vessenek az információs társadalom kínálta lehetőségekkel. Mi, a magyar nyelvű történelmi egyházakhoz tartozó lelkipásztorok, informatikai szakemberek és felhasználók, nyomatékosan felhívjuk egyházaink tagjainak és vezetőinek figyelmét a modem kommunikációs lehetőségek kihasználására. Szükségesnek tartjuk, hogy egyházaink megfogalmazzák stratégiájukat az informatika vívmányai, különösképpen az Internet világméretű kommunikációs hálózatának használatára. Kívánjuk, hogy mindez ne csak egy maroknyi szakember és lelkes amatőr ügye legyen, hanem egyházainkban központi programok induljanak el, egyrészt az információ- áramlás fejlesztése és a kommunikáció hatékonyabbá tétele érdekében, másrészt a misszió kínálkozó és sürgető lehetőségeinek kihasználására. A felsorolt célok megvalósítása érdekében széleskörű, határainkon is túlnyúló, hangsúlyozottan ökumenikus együttműködésre törekszünk. Szakembereink a jövőben rendszeresen kívánnak összegyűlni tapasztalatcsere, helyzetelemzés és az összehangolt közös munka megtervezése céljából. Az informatika egyházi alkalmazásainak gyakorlata és elméleti (etikai, teológiai) háttere egyaránt tanácskozásaink témái közé tartozik majd a jövőben. A Konferencia résztvevői Rektori Kinevezés Az Oktatási Minisztériumban dr. Pokorny Zoltán miniszter adta át dr. Szabó Lajosnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető professzorának Göncz Árpád köztársasági elnök kinevező okiratát, melyben három évi időtartamra a rektori teendők ellátásával megbízta. Ugyanakkor adta át dr. Reuss András eddigi rektornak azt az írást, melyben hat évi rektori szolgálatát megköszönve, felmentette a rektori teendők alól. A hivatalos átadásnál jelen volt D. dr. Harmati Béla, egyházunk püspök-elnöke, a minisztérium részéről Kiss Adám és Réti József államtitkár. A merika az álmok országa. Az első telepesek, akik felkeresték ezt a távoli, idegen, titokzatos világot, megélhetésről, szerencséről, pénzről, aranyról álmodtak. Martin Luther King lelkész, aki életét a feketék jogaiért folytatott küzdelemben áldozta fel, híressé lett álma a feketék és fehérek békés együttéléséről szól. Van Amerikában egy különleges város, amely ma is az álmok városa: Las Vegas. Mivel ezen a helyen a szerencsejátékok minden formája hivatalosan engedélyezett, milliók keresik fel abban a reményben, hogy itt megtalálják szerencséjüket, boldogságukat. Szédülten kóvályognak az emberek a játékkaszinók vakító fényáradatában. Szomorú látvány az az irdatlan embertömeg, amelyet valami titokzatos erő kötöz oda a játékautomatákhoz, amelynek egyetlen álma van: a pénz. Az elmúlt év januárjában volt ebben a városban egy kicsi csapat, amelyik valami egészen másról álmodott. Lelkészek, hitoktatók, ifjúsági munkások Emlékezés dr. Mihály Dezsőre Az Északi Egyházkerület volt felügyelőjére, dr. Mihály Dezsőre emlékeztek sírjánál az újpesti temetőben, halálának 15. évfordulóján, Blázy Lajos újpesti lelkész és Missura Tibor ny. budai esperes szolgálatával, a család jelenlétében. D. Szebik Imre püspök a kerület koszorúját küldte sírjára. Dr. Mihály Dezső Zalaegerszegen született, a Pápai Kollégium diákja volt, világi hivatásában egészségügyi-jogi területen dolgozott, mint az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője. Sokoldalú tevékenységet folytatott egyházunkban. Volt a Veszprémi Egyházmegye főjegyzője, majd felügyelője, az Északi Egyházkerület jogtanácsosa, később felügyelője és az Országos Egyház főjegyzője. Saját vallomása szerint ez az egyházi szolgálat jelentette a legtöbbet élete folyamán. Életéből, felelős szolgálatában való cselekedeteiből a szeretetnek és a szolgálatnak lelke sugárzott. Isten iránti hálával emlékezünk reá. Álmodd Isten álmát! azért gyűltek ott össze, hogy Istentől kérjenek és kapjanak egy álmot az egyház szolgálatára, ezen belül is a konfirmációra vonatkozóan. A konferenciát az a Rich Melheim lelkész vezette, aki egész életét ennek a szolgálatnak szentelte. Hosszú évek hűséges, lelkiismeretes munkája után kellett szembenéznie a tragédiával: két volt konfirmandusának egymást követő öngyilkosságával. Koporsójuk mellett állva döbbent rá arra, hogy valaminek döntően meg kell változnia az egyház szolgálatában. O kapott elsőként Istentől egy álmot arra nézve, hogy hogyan tud az egyház konfirmációs szolgálata igazi segítséget nyújtani a 90-es évek fiataljainak. Az általa kidolgozott új konfirmációs rendszer „hit inkubátor” néven egy valóságos mozgalommá vált, amely az elmúlt években sok amerikai evangélikus gyülekezet életét megújította, és amelynek átvételét más felekezet is megkezdték. Isten megengedte, hogy Melheim lelkész álma valóra váljon. A konferencián mindenki lehetőséget kapott arra, hogy álmodjon. Kaptunk egy beszélgető és imádkozó társat erre a néhány napra. Elsőként arra a kérdésre kellett választ adnunk neki, hogy milyennek álmodjuk meg gyülekezetünket három év múlva, feltételezve azt, hogy mindent meg tudunk változtatni, amit csak szeretnénk... Ekkor kezdtem el álmodni és Isten azóta is újabb meg újabb látásokkal ajándékozott meg. Álmomban egy óriás családot látok. Egy csodálatos növekvő, szolgáló, gyerekeket és fiatalokat nagy szeretettel magához ölelő családot. Olyan „gyermekbarát” vagy „családbarát” gyülekezetről álmodom, amelynek legfőbb célja, hogy igazi meleg fészket, biztonságos, szerető otthont teremtsen a gyermekeknek, fiataloknak, családoknak. Arról álmodom, hogy a gyülekezet igazi családdá válik azok számára, akiknek nincs családjuk, vagy „csonka” a családjuk fizikai vagy lelki értelemben, azok számára, akik testi vagy lelki árvák, azok számára, akik szenvednek a család hiánya vagy sérülései miatt. Ebben a gyülekezetben mindenkinek megvan a maga helye és szolgálata. Mindenki kap valamit, de ad is valamit a közösségnek. Az istentisztelet egy csodálatos örömünnep, ahol a család legkisebb tagjainak, a gyerekeknek is van helyük, ami ott történik, az rájuk is tekintettel van és őket is magával ragadja. Istentisztelet után nem szaladnak haza az emberek, hanem együtt maradnak beszélgetni, megosztják egymással gondjaikat és örömeiket. Ebből a közösségből senki nem marad ki. Ez az álombéli gyülekezet minden segítséget megad a családoknak ahhoz, hogy a családok maguk is „házi” gyülekezetté váljanak. Hogy a családi otthonokban a mindennapok természetes velejárója legyen az igeolvasás, imádság, együttes elcsendesedés Isten előtt. Természetesen az álom a konfirmandusokra is vonatkozik. A gyülekezet családja olyan nagy szeretettel fogadja be, fogadja el ezeket a fiatalokat, hogy ők ennek a szeretetnek nem tudnak ellenállni. Az előkészület ideje alatt nemcsak a lelkészt ismerik meg, hanem kapnak egy olyan élő hitű, felnőtt keresztyén barátot is, aki Isten szeretetét közvetíti számukra. Aki együtt tanul, játszik, imádkozik és szolgál velük, aki felvállalja gondjaikat és örömeiket. Olyan valóságosan élhetik át a családhoz tartozás örömét, hogy ettől a családtól a konfirmáció után sem tudnak elszakadni. Sok-sok részlete van még ennek az álomnak. Egy biztos, hogy én ebben a furcsa városban többet nyertem, mint bárki más. A szerencsejátékok, az álmok városában olyan kincset találtam, amely semmi máshoz nem hasonlítható. Nem hiszem, hogy lett volna olyan, aki nálam boldogabban ment volna haza ebből a városból. Hiszen én egy olyan álmot kaptam Istentől, amiért érdemes élni, küzdeni, szolgálni. A konferencia végén álmunkat leírtuk és átadtuk beszélgető társunknak azzal az ígérettel, hogy kölcsönösen imádkozni fogunk egymás álmának megvalósulásáért. Társam egy idősebb lelkész volt, akit nagyon tiszteltem nyitottságáét, rugalmasságáért, amellyel az újat fogadta, amellyel kész volt a megszokotton változtatni. Mikor arról kérdeztem, hogy hogyan fogadja a gyülekezete az újításokat mosolyogva csak ennyit mondott: Azt mondják, hogy „Egy kicsit bolond a mi papunk, de mi azért bízunk benne.” Meggyőződésem, hogy Isten hatalmas dolgokat tud véghezvinni az ilyen „bolondokon” keresztül. Azokon keresztül, akik bolondul hiszik, hogy egy-egy megújult szolgálati formában erő és áldás rejlik. Akik bolondul ragaszkodnak ahhoz, hogy az Istentől kapott álom egyszer valóság lehet. Erről szól az az ének, amelyből a Las Vegas-i konferencia jelmondata származik: „Álmodd Isten álmát! Szentlélek segíts, hogy egy olyan világról álmodjunk, amelyben igazság lakik és ahol mindenki szabadon élhet és növekedhet és szerethet és egyszerűen megvan mindene. A világ meg fog változni, ha mi Isten álmát álmodjuk. ” Ferenczy Erzsébet Fót = Jelentkezés a téli kántorképző tanfolyamra Az idei - húsz tanítási és egy vizsganapból álló - kántorképző tanfolyamunkat 1998. november 7-én kezdjük 1/2 11-kor megnyitó áhítattal. A tanfolyam bejárásos, az órákat szombatonként tartjuk. A tanfolyamon oktatott tárgyak: harmonium - vagy orgonajáték, szolfézs-zeneelmélet, egyházi ének - him- nológia, hangszerismeret, partitúra-játék - karvezetés (a végzősöknek). A tanfolyam végeztével - sikeres vizsga esetén - segédkántori vagy kántori bizonyítvány illetve kántori oklevél szerezhető. Lehetőségünk van államilag is elismert középfokú szakképesítést adó vizsgát is szervezni, ha erre igény mutatkozik. A tanfolyam díja 8.000.- Ft, amely magában foglalja az étkezés költségeit is. Jelentkezni a Kántorképző Intézet címén lehet: 2151 Fót, Berda J. u. 3. Jelentkezési határidő: 1998. október 30. Az érdeklődőket örömmel tájékoztatjuk az intézet új telefonszámán: 06-27/360-093 és a 208-3779-es budapesti számon (Bence Gábor).
