Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-10-11 / 41. szám

Evangélikus Élet 1998. OKTÓBER 11. ö.oldal !g SASOK Fogadjátok szeretettel a 4. osztályos , győri Ba­lázs Ildikó rajzát, akitől egy nagyon kedves levelet kaptam. Ebben megírta, hogy mik a kedvenc színei. A fehér színről templomuk fala jutott eszébe, ami szintén fehér, illetve a bibliai Eszter ruhája. O úgy képzeli, hogy fehér ruhában ment Ahasvérus király­hoz. És mivel nemcsak külsejében volt szép Eszter, hanem a természete is jó volt, illett hozzá a fehér ruha. Köszönöm, Ildikó, hogy írtál és rajzoltál! Nyári beszámoló Olvassátok szeretettel Kerék Csaba nyári élménybeszámolóját a fóti kántorképzőben eltöltött három hetéről! Azt hiszem, a zenei táboroknak megvan az a sajátos hangulatuk, ami más táborokból hiányzik. Természetesen csak sok munkával és fárasztó gyakorlással érhető el, hogy zeneileg felkészülten távozzunk el egy ilyen táborból és álljunk a gyülekezet elé szolgálni. Olvassátok csak: E lső nap, miután megérkeztünk, a vezető, Balázs István, (én csak Pistának szólítom) elmondta a tanfolyam idei programját, s azt is, hogy bármilyen probléma adódna, azonnal szóljunk neki. Ezután a nap további része főleg a kicsomagolással telt, s ké­szüléssel a következő napra, mivel ez a nap még eléggé laza volt. Este volt az ismerkedés, melyet az egyik előadó, Niederfilinger Margit bonyolított le nagyon mókásan. Az est további része azzal telt, hogy Pista elmondta a következő nap teendőit. Másnap mindenki megtudta, hogy kik lesznek az oktatói. Nekem a harmonium tanárom Stokker Erzsi, az énektanárom Niederfilinger Margit, a szolfézsta­nárom pedig Bíró Ibolya lett. A következő napok a megbeszélt menetrendben mentek, ami nagyon szi­gorú volt. Csak a reggeli és esti áhítatok loptak egy kis vidámságot a nap forgatagába. Ugyanis áhítato­kon mindig volt egy- egy mókás dramatizálás, me­lyen mindenki jót nevetett. Na meg persze az esti előadások és játékok, melyeket főleg az előadók ta­láltak ki, mert mi „kicsik” még nem tartunk ott, hogy ilyeneket tudjunk. A kimenőkön, melyek csütörtö­kön és vasárnap voltak, mindenki fellélegezhetett, hiszen ilyenkor ledobhattuk magunkról a fegyelem nehéz láncát. Általá­ban ilyenkor a kör­nyéken lévő fagylal- tozót, vagy a biliárd­termet kerestük fel. Ki-ki ízlése szerint. Majd eljött az első vasárnap, mikor a fó­ti evangélikus temp­lomban lépett fel a kórus azokkal a dara­bokkal, melyeket egész héten át gyakoroltunk kórus­próbákon. Nagyon jól sikerült , bár az én énekhan­gom nem az igazi. Másnap elkezdődött a következő hét, mely ugyanúgy telt, mint az előző. Talán a ping­pong- és sakkmeccseket lehetne kiemelni, mert azokból volt bőven. Valamint a Mandákpóló vásár­lást, melyet minden évben, ugyanúgy, mint most is, megrendeznek. Én sem maradhattam ki a vásárlók közül. Ennek értelmében vettem két pólót. De ennek a hétnek is vége, s eljött a vasárnap, mikor újra fel­lépésünk volt. Ez alkalommal nem Foton, hanem Budapesten, a Bécsikapu téri templomban. Itt is jól szerepeltünk, csak az volt a baj, hogy az oltártérben alig fértünk el, s némelyikünk nagyon kényelmetlen helyzetben érezte magát, mert a lábára léptek. Végül elérkezett a harmadik hét, a számadások he­te. Ezen a héten volt a bibliaverseny, az énekverseny és a vizsga, melyre már mindenki megkapta a vizs­gadarabját. De ez a hét nemcsak ezért volt fontos, hanem azért is, mert éreztük, hogy hamarosan el kell válnunk. Eljött az utolsó hét szerdája: a bibliaverseny és az énekverseny napja. Az énekverseny délután kettő­kor, a bibliaverseny pedig hét órakor kezdődött. Mind a kettő nagyon jó volt, a mindkettőn jó helye­zést értem el. Pénteken már érződött rajtunk a kómaság, mely részben abból adódott, hogy már elég volt ebből az örökös gyakorlásból. Este még volt egy nagy tábor­tűz, amikor is elbúcsúztunk egymástól. Majd eljött az utolsó nap. Mihelyt fölkeltünk, gyakorlások soka­sága következett, majd megérkeztek a szülők és 10 óra tájban elkezdődtek a vizsgák. Sok szép művet hallhattunk. Majd az utolsó áhítat után jött a végső búcsú. Sokan elsírták magukat, de végül is nagy ne­hezen elvált egymástól a csapat. Kerék Csaba, 13 éves Vanyola FIATALOKNAK God's never ending story (Isten soha véget nem érő története) Mindez a Teremtés „hajnalán” kezdő­dött. A sötétben, a vizek és a mélység fö­lött. Ami után az égboltozat világító tes­tei, a maghozó füvek és fák és a nyüzsgő élőlények sokasága sugározta, susogta, dalolta, hogy: az Isten szeretet. Majd jött Jézus, hogy a megbocsátás szavával gyó­gyítsa a lelkeket, Istenhez fordítsa a szí­veket. Halálával pedig megnyissa be­gyógyult szemeinket, hogy meglássuk: az Isten szeretet. És elmentek Jézus tanít­ványai, s az ő tanítványaik is mind. Be­járták Európát, Afrikát, Amerikát, Ázsiát, s eljutottak valahány kisebb-nagyobb szi­getre. Ott bizonyságot tettek arról, hogy Isten szeretetének a története nem ért vé­get a keresztfán, sőt onnét nyert új erőt. Új fényt, mely széttöri a bennünk lakozó sötétséget. S emberek hittek nekik szerte a világon, s tették fel életüket arra, hogy továbbadják Isten szeretetének a történe­tét, mely itt játszódik bennünk, közöt­tünk, rajtunk keresztül. 1949-ben báró Radvánszky Kálmán az evangélikus egyháznak ajándékozta az édesapja, báró Radvánszky Béla által 1863-ban alapított sajókazai könyvtá­rat. A szerző eddig feltáratlan levéltári dokumentumok alapján végigkíséri a könyvtárnak a kezdetektől máig tartó történetét. A könyvtár (és a benne lévő könyvek) története szorosan összefo­nódik a viszontagságos 20. századi tör­ténelemmel. így a vele foglalkozó könyv szükségszerűen nemcsak könyv­tártörténet, hanem korkép is. A radványi és sajókazai Radvánszky- család tagjai az evangélikus egyháztör­ténet, a magyar történelem és irodalom kiemelkedő személyiségei voltak. A család tagjai több évszázadon keresztül nemcsak pártfogói, hanem művelői is voltak a magyar irodalomnak. Talán legismertebb tagjai a családnak a Radvánszky IV. György (1645-1687), akit Antonio Caraffa kínoztatott halál­ra. Fia, R. II. János (költő és író) II. Rá­kóczi Ferenc tanácsnoka volt. Az ő fia, R. II. László alapította a híres radványi könyvtárat, szerezte meg a Borsod vár­megyei sajókazai birtokot. Leszárma­zottai között van a koronaőr és tudós történész, R. Béla (1849-1906), aki ezen a birtokon 1863-ban alapította meg a sajókazai könyvtárat. Minden olyan művet megvásárolt, amely a ma­gyar történelemre, irodalom- és műve­lődéstörténetre vonatkozott. A mintegy 16.000 kötetből álló könyvtárat fia, R. 1998. május 20-án Lengyelországtól Pápua Új-Guineáig, Thaiföldtől Mada­gaszkárig felzúgtak a repülőgépek, hogy Chicagóba repítsék az ottani Evangéli­kus Egyház egy-egy vállalkozó tagját. Amerikai evangélikus ifjúsági táborokba jelentkeztek vezetőknek. Mindnyájan készek voltak hirdetni az amerikai fiatalok között az evangéliu­mot, s megosztani a hitüket, mely újjá­formálta életüket. Budapesten négy társammal együtt szálltam ki a Teológia kisbuszából, ami­kor a Ferihegyi Repülőtéren megállt, hogy Frankfurton keresztül mi is megér­kezzünk Chicagóba és csatlakozzunk a többiekhez. Első repülőút az Óceánon túlra. Felhők közt lebegve. Amerika - álmok és lehe­tőségek hazája. Ifjúsági vezető. Vajon elég a nyelvtudásunk? Már csak pár óra. Földetérés. Aztán pár nap ismerkedés - egymással, s Ameriká­Kálmán (1887-1965) nemcsak gyarapí­totta, hanem a világháborúk alatt és után is minden erejével őrizte. A könyvtár neki köszönhetően elkerülte az államosítást. A Radvánszky-család évszázados kapcsolata az evangélikus egyházzal 1949-ben a báró utolsó menedéke lehe­tett: bár a kastélyt el kellett hagynia, de a könyvtár és a levéltár megmenekülé­séről gondoskodott. Ajándékozásának hála a könyvtár ma az Evangélikus Or­szágos Könyvtárban található. A sajókazai gyűjtemény így elkerülte oly sok főúri könyvtár sorsát, amely 1945 után darabjaira hullott szét, könyvei szétszóródtak, elvesztek. A könyvtár nemcsak művelődéstörténeti szak- könyvtár jellege miatt különösen érté­kes, hanem a Radvánszkyak Balassi Bálint-kultusza miatt is. A Rad­vánszky-család Balassi Bálint és Rimay János istenes énekeinek értékes kiadásait gyűjtötte, a sajókazai könyv­tárba került a Balassa-kódex is, mely Balassi világi és vallásos verseinek egyedülálló kéziratos másolatát őrizte meg. A könyv végig követi ezt a Balas- si-kultuszt, s benne Radvánszky Kál­mán állhatatos könyvtár- és könyvmeg­őrző szerepét. A kötet megjelenését az Evangélikus Gyűjteményi Tanács és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogat­ta. A könyv megvásárolható az Evan­gélikus Sajtóosztály könyvesboltjában. val. Majd újabb repülőút - most már a táborokba. Mindenki máshová. Más vá­rosba. Más államba. Wapo Bible Camp. Amery. Wisconsin állam. S mikor lesz még augusztus 15-e? Három hónap. S a nyári tábor címe: Isten soha véget nem érő története. Az első két hét felkészítő programok­kal volt telezsúfolva. Ez csak a vezetők számára. Áhítatok, bibliaórák kidolgozá­sa, csoportépítő és bizalomjátékok, első­segély és újraélesztési vizsga. Minden este tábortűz. Az utolsónál pedig csak úgy spontán megnyílt szívünk, szánk, s elmondtuk életünk, hitünk történetét. Testvérek lettünk. A kb. 40 amerikai, a két tanzániai lány, a szibériai fiú, a nigé­riai lelkész, a lány a Fülöp-szigetekről és a két magyar. Majd vasárnapról vasárnapra begördül­tek az autók, s az iskolabuszok a gyere­kekkel. S mi vasárnaptól péntekig jár­tunk áhítatra, tanulmányoztuk a Bibliát, aludtunk, ettünk, játszottunk együtt a jól felszerelt faházakban a ránkbízott hét fia­tallal (8 illetve 12, 13-18 évesek). Szom­batonként a környező városok neveze­tességeivel ismerkedtünk, látogattuk a minneapolisi Teológiát, vagy vacsoráz­tunk a barátaink családjánál. A tábor egy gyönyörű félszigeten volt. Két hatalmas tó között, foci- és kosár pá­lyával, öreg fákkal, büfével, kenuzási és lovaglási lehetőségekkel. A tó környéki hétvégi házak lakói vasárnap délelőtt motorcsónakkal jöhettek a tábor strandja mellett tartott szabadtéri istentiszteletre. Sütemény és kávé mellett, tapssal, gitár­ral, vidám énekszóval dicsérhettük mindnyájunk Urát. Augusztus 15-e. Visszatérés Chicagó­ba. Négy napig egyfolytában csak mesél­tük az élményeket, tapasztalatokat. Köz­ben pedig együtt néztük meg a dinoszau­ruszokat a Természetrajzi Múzeumban, az indián emlékeket a Néprajzi Múze­umban, s álltunk ámulva a Sear Tower 100. emeletén. Augusztus 19-én búcsúztunk egymás­tól s Amerikától. S 20-án reggel boldo­gan ugrottunk le a Ferihegyen a „vasma­dárról”. Újra itthon. E percért s a nyárért dicséret és dicsőség az Istennek! Megérte? - kérdezhetné bárki. És én habozás nélkül felelhetném: - Igen. Tu­dok angolul, megismertem egy más kul­túrát és mentalitást, érdekes és itthon jól felhasználható ötletekkel gazdagodtam. Ráadásul az amerikaiak is megtanulták, hogy Kína nem szomszédos Magyaror­szággal, és Evangélikus Egyházunk nem szenved üldöztetést a muzulmánoktól. A pontot azonban egy kislány búcsúzá­sa tette fel az i-re: „Én most hazamegyek és elmondom mindenkinek ezt a Jézust, akit meséltél. " Hiszen így újul meg nap- ról-napra s kel életre Isten soha véget nem érő története. Acta 17,28 ...mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Nagy Szilvia (£^uu(tava Könyvismertetés H. Hubert Gabriella: A sajókazai Radvánszky-köny vtár története (Szeged: JATEPress, 1998. 137 1.) Kedves Gyerekek! Először is nagyon köszönöm a leveleket, örültem, hogy helyes megfejtéseket küld- tetek, és remélem, a következő feladatokra is ugyanígy megtaláljátok majd a jó vála­szokat. Most, ahogyan megígértem, először a helyes megfejtést árulom el nektek. A halacska az őskeresztyén egyházban a keresztyén hit szimbóluma volt. Az üldözések idején titkos jelként használták a hívők. Görögül a hal = ichtus, egy ősi hitvallás sza­vainak kezdőbetűiből épül fel. így: I(ésous) - Jézus CH(ristos) - Krisztus T(heou) - Isten U(ios) - Fia S(oter) - Szabadító És most lássuk a múltkori történetünk folytatását és a mai rejtvényt. ......‘"'f...... i \.. Zsolti és Peti belépve a templomba szépen el­I c sendesedtek, leültek egy padba, ahol már több ^ ....- f másik gyerek is várakozott. Az istentisztelet ele­jén együtt maradtak a felnőttekkel és csak ké­sőbb, a liturgia után vonultak át egy kis terembe a tisztelendő nénivel. Zsolti ezt már előre tudta, így nem érte meglepetés. A gyülekezeti terem viszont nagyon-nagyon tet­szett neki: a falat körben sok szép gyerekrajz díszítette, és nem székek voltak, hanem szőnyegre kellett ülni. Ezen az alkalmon egy olyan bibliai történetről volt szó, amit Zsolti igazán kalandosnak és érdekesnek talált. Hogy kinek a történetéről van szó, megtudhatjátok, ha megfejtitek a következő keresztrejtvényt. A függőleges oszlopban szereplő személy történetéből készítsetek egy rajzot is, és ezt juttassátok el hozzám a jövő hét végéig a következő címre: Füller Tímea, Tengelic, 7054, Rákóczi u. 22. Leveleiteket nagyon várom és szeretettel gondolok rátok: Timi néni Vízszintes sorok: 1. Izráel földjének fővárosa. Itt állt a templom is. 2. A Jézus előt­ti időszak neve. 3. Mivel ebben a városban nőtt fel így is nevezték Jézust. 4. Az el­ső ember neve. 5. Idevalósi volt az az ember, akit Jézus példaként állított elénk, mert segített a bajbajutotton a jerikói úton. Az első függőleges oszlopban megtalálhatjátok a mai kérdésre a választ. A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. ■A* tvS DUNA PALOTA Budapest, V., Zrínyi u. 5. a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesület "V és a Magyarok Világszövetsége védnöksége alatt 1998. október 27-én, kedden este 7 órakor bemutatja Németh László GALILEI Dráma 4 felvonásban, 2 részben Rendező: Udvaros Béla További előadások: november 7, 8, 14, 15, 28, 29-én du. 4 órakor vala­mint december 5-én és 6-án du. 4 órakor. Jegyek válthatók a Duna Palota pénztárában és a Színházak Központi Jegyirodájában (VI. Andrássy út 18.) Helyárak: 800-600-400 forint. /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents