Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-10-11 / 41. szám

2.oldal 1998. OKTÓBER 11. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Is­tent, szeresse a testvérét is. ÍJn 4,21 VASÁRNAP két minden bűntől. ÍJn 1,7 (Mt 5,23-26; Észt 8,1-17) Egy­mással és Istennel való közösség nélkül nincs bűnbocsá­nat. A megigazulás magában Jézus személyében van, a megtisztulás az egymással való közösségben történik. Csak ott lehet Jézus megtisztító erejéről beszélni, ahol kö­zösség alakul ki, azok között, akik hisznek. Éppen ezért a Jhit sohasem magánügy, ami nem tartozik senkire. /JST Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszé- — — se szerjn( valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Ef4,24 (Zsolt 54,1-9; Róm 14,17- 19) A Krisztussal való közösségünk életvitelünk és gou- dolkodástink radikális megújulásával - jó értelemben - jár együtt. Mint a régi ruhát leveti az ember és felveszi az újat, ||sÜTÖRTÖK ^ster> me8seS'1 * * * * 6 * * 9 10 11 engem, az Ur megtartja amely a Krisztusnak tetsző tiszta látást és helyes életvitelt / életemet. Zsolt 54,6 (Jak 2,1-8; Észt jelent. f ,9,1-19) A zsoltáríró és sokunk csodálatos megtapasztalása f M ez. Az Isten a tenyerén hordoz minket, semmi sem termé- Üjra öröme telik az Üräbk abban, hogy jót te- szetes, semmi nem jár, semmit sem érdemiéi. Mégis új na- gyen veled, ahogyanf öröme telt atyájdbatj. pót kaptunk. Tudjunk megállni, Neki megköszönni és Ve­KEDD 5Móz 30,9 (Mt 5,17-22; Észt 6,1^13) Az Isten nem á bosz- szúállás Istene, mégha engedetlenségünk kapcsán olykbr büntet is. Az Isten szerető Isten, öröme telik abban, hogy jót tegyen. Izraelek sokszoffengedetlen népével, valamint a mi tapasztalatunk is ez. / / Azt gondoltam nem törődöm velef/nem szólok többé az őmevében. De perzselő tűzzé vált szí­vemben. Jer 20,9 (ljjfjgj i,5-9a; liszt 6,14-7,10) Isten talán legtöbbet szenvedett prófétája nmnqjt^ezti! Bizony Isten szolgálata őröm és gyötrődés együtt. Mérhetetlen öröm* hirdetni azt, ami az emberi élet, az emberi élet megoldása és kulcsa, ua. sokszor gyötrelem látni azt, hogy emberek közönyösek, rohannak, nem érdekli őket a drága evangéli­um. Kiszállni, otthagyni ezt a szolgálatot mégsem lehet - Jeremiás sem tudta - mert a megtapasztalt öröm törvénye, hogy felszínre tör, perzselő tűzzé válik a szívben. SZERDA a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít min­ie elvégezni mindazt, amit ma feladatként kaptunk. PÉNTEK Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel kiment, fogy munkásokat fo­gadjon a szőlőjébe. Mt 20,1 (Mt 22,34-46; Észt 9,20-28) Ilyen Urunk van, aki életünk elejpől, az utolsó ideig hív a szőlőjébe. Meghalljuk-e a hívást? Elindulunk-e? Munkál­kodunk-e országán? Ő már korán reggeltől hív, hangja szól még ma is. Csak nehogy késő legyen... SZOMBAT Hten neve;Jegyen áldott örökkön örökké, övé a bölcsesség és hatalom. Dán 2,20 (Mk 10,1 7-27;EszTPÍ!PJ 0,3) Dániel szava ez a Bibliában, miután egy zavaros helyzet­ben útmutatást kap az Istentől. Bizony az Isten csendes út­mutatását számtalanszor felfedezheti az ember ott, ahol az emberi bölcsesség csődöt mond, ha van fülünk és szemünk Rá figyelni. És akkor megtapasztaljuk, hogy ő világossá­got terjeszt ott is, ahol mi sokszor már csak sötétséget lát­nánk. Bátovszky Gábor Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnap ÉLETFORMA Igefények a hétköznapokban: Örökzöld téma! - Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell ismernünk, életünk­nek ez az egyik, - ha nem a legfontosabb kérdése, vágya, akarata: boldognak lenni! „S tulajdonképpen Mi a boldogság? Hisz minden ember ezt másban leli: Vagy senki sem találta még meg? — ” kérdezi Petőfi „Világosságot” c. versé­ben. A válasz nem is olyan egyszerű. - Mást ért boldogság alatt az intellektuális homo sapiens; a tudományokkal, művészettel foglalkozó elme, mint a gyakorlati élet üzletembere. - Előbbinél nyilvánvalóan a hírnév, az elismertség csúcsa; - utóbbi­„Kik a boldogok?” (Máté 5,3-11) I. rész aknái a javak felhalmozása, a vagyon nö­vekedése: maga a boldogság. - A fiatal korosztály ébredező vágyálmában a bol­dogság megfogalmazása: a szerelem, - még akkor is, ha időnként „Földiekkel játszó Égi tünemény ”. Mindezek mellett van egy passzív élet- szemlélet, amely az előbbi nyüzsgő és nagy energiákat megmozgató típusokkal szemben az életet akkor találja boldog­nak, ha minél „nyugisabb”. És még so­rolhatnánk; - de ízelítőnek talán ennyi is elég, hogy tovább kérdezzük, ha körül­nézünk a világban, vagy magunk körül; látunk boldog, tartósan és valóságosan boldog embereket? Pedig.. Ézs 53,3-5. Ez a rövid szócska az érzékcsalódás­nak, eszmékben, emberekben történt csalódásnak a szava. „Azt gondoltam, hogy... - pedig...” Mostani igénkben is valami ilyenről van szó: Azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta; - pedig a mi betegségeinket viselte, a mi vétkeink miatt kapott sebeket. Hogyan gondolkozunk mi Istenről? Úgy, ahogyan Jób barátai? Vétkezik az ember, és ezért Isten megbünteti őt - be­tegséggel, szegénységgel, nyomorúság­gal. Vagy úgy gondolkozunk Róla, mint a próféta, aki felismerte: olyan is van, hogy valaki nem a saját bűne miatt szen­ved, hanem mások bűne miatt. Mindeze­ket a prófétai szavakat a keresztyén egy­ház Jézusra vonatkoztatta. A Krisztus utáni ember is sokszor Krisztus előtti módon tekint Istenre. Is­ten büntetését vélik ott felfedezni, ahol emberi gonoszság vagy butaság követ­kezményéről van szó, vagy a természet törvényeiről. Az ilyen téves gondolkozás ellen tiltakozik Jézus pl. a Lukács ev. 13,l.-5-ben leírt történetben. Itt emberi gonoszságról és természeti katasztrófá­ról van szó - nem Isten valamiféle bün­tetéséről. Jézus elítéli azokat, akik máso­kat bünösebbnek tartják önmaguknál, és ezzel kivonják magukat a megtérés kö­vetelménye alól. Meggyőződésem, hogy ahol a Bibliában Isten büntetéséről vagy haragjáról van szó, ott teológiai csapda van. Az ember a saját igazságérzetét ve­títi ki - azt, hogy a bűn nem maradhat büntetlenül. Jézus Krisztus élete és be­szédei alapján biztos vagyok abban, hogy Isten a világ és az ember sok nyo­morúságát nagy fájdalommal és együtt­érzéssel nézi. Szeretettel kínálja a meg­oldást. Szó sincsen Isten haragjáról, Is­ten büntetéséről! Isten gondolatai nem a mi gondolata­ink (vö. Ézsaiás 55,9 és Hóseás 11,9k). Jézust az emberek a kenyércsoda után ki­rállyá akarták tenni, de O visszavonult, mert Istennek más volt az elgondolása Vele (János ev. 6,15). Feltámadása után az emmausi tanítványok nem ismerték fel Őt, és Neki mondták el csalódásukat: „Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izráelt.” Isten máskép­pen gondolta a megváltást, mint a tanít­ványok. Wilberforce Vilmos mély hitű anglikán volt. Nagyon sokat tett azért, hogy a rab­szolgákat az egész világon felszabadít­sák. Róla mondták. „Felállott, mint egy mesebeli törpe, és mire leült, mindenki látta, hogy óriás. ’’ Az egy éve elhunyt Kalkuttai Teréz anya kicsi, törékeny, jelentéktelen asz- szony volt - és a civilizációtól távol élő nyomorult emberek megmentője lett, Is­tentől kapott önzetlen szeretettel élve közöttünk.. Albert Schweitzer világhírű és gazdag művész vagy professzor lehetett volna Európában. Ő azonban Afrikába ment bennszülötteket gyógyítani, mert Isten­nek ez volt vele a terve. Isten gondolatai nem mindig egyeznek meg a mi gondo­latainkkal de mindig a szeretet, az em­berség, a békesség irányába mutatnak. Görög Zoltán Mt 22. Mai szóval élve a fenti igeszakasz­ban Jézust, Isten országának a szak­emberei veszik körül, a szaddúceu- sok és a farizeusok. A szaddűceusok már a feltámadás latolgatásának el­méleti kérdésében csődöt mondtak, most a farizeusok okoskodnak. Melyik a legfőbb parancsolat Isten igéjében? Jézus világosan válaszol: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy paran­csolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Aztán Jézus kérdez, de erre nem tudnak vá­laszolni. A kérdés egyszerű és fontos: Krisz­tus kinek a fia? Nem tudom ki meny­nyire ismeri a könyvpiacot, de egy biztos, mára az írott művek száma óriásira duzzadt. Mindenki, aki úgy érzi fontos köz­ölnivaló gondolatai vannak, vagy egyszerűen fontosnak érzi magát ír és könyvet ad ki. Ezzel szemben Jé­zus egy sor írást sem hagyott ránk. Hagyhatott volna tudományos leírást a világmindenségről, benne az ember szerepéről. írhatott volna életrajzot önmagáról vagy próféciát a végidők­ről. Esetleg kíváncsiskodók számára valamiféle ismeretterjesztő leírást. Legalább egy tankönyvet vagy kézi­„Nézd a világot: annyi milliója S köztük valódi boldog oly kevés. Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár, mint özön, A tehetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. — " fogalmazza meg Vörösmarty „A me- rengőhöz” c. költeményében, - eljutva arra a felismerésre, hogy sem „kincs”, sem „hír”, sem „gyönyör” nem adhatnak igazi boldogságot. Miért? - Mert e földi viszonylatban el­képzelt és beteljesedett vágyálmok nem is hozhatnak valóságos boldogságot, mert mihelyt beteljesülnek, azonnal újabb, továbbira vágyunk, és ez az igye­kezet már magában hordozza a boldogta­lanságot. - Legbelül ott marad bennünk a kielégítetlen üresség! - Arról nem is beszélve, hogy a vágyálmok leggyakrab­ban be sem teljesülnek és akkor ez maga a boldogtalanság, melynek kikerülésére képtelen az ember. Mi hát a megoldás? - Van megoldás? - Van igazi boldogság? Jézus szerint: van. - Ha fellapozzuk Má­té ev. 5. részét és elolvassuk a Hegyi Be­széd elejét, a 3-11 versben ezzel a meg­lepő pozitívummal találkozunk: „boldo­gok...” Minden egyes vers kezdetén: Ki­jelentő módban. Ami azt jelenti, hogy: Van, - és magában hordozza annak lehe­tőségét, hogy elérhető az ember számára. Jézus kijelentései mindig Isten akaratát hordozzák. - Tehát a boldogság Isten tervében szerepel az ember számára! - Sőt, - Jézus egyenesen ezért jött, hogy az emberek számára megvalósulhasson. Legszebb bizonyítéka, ahogyan megal­kotja a „Boldogság” - mondások gyöngysorát. Egyiket a másikba fűzve, - mert minden előző megvalósulása egy­ben feltétele és ígérete a következőnek, - el egészen a beteljesedésig. - Amíg a boldogság-hajszolással vagy elfoglalva és „ezt mondod”: „ Gazdag vagyok, meg­gazdagodtam és nincs szükségem semmi­re; de nem tudod, hogy te vagy a nyomo­rult, a szánalmas és szegény..." (Jel 3,17) addig Jézus nem adhat neked semmit! De ha megszólíthat téged: „térj meg!” „íme az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz... ” (Jel 3,18) akkor megtörténhet veled is a csoda: Isten adja neked önmagát, a meny- nyek országát, az ő szellemi világának minden gazdagságát. Ez: Elévülhetetlen boldogság! Pásztor Jánosné A múlt számunkban írtunk a kondorosi lelkészbeik­tatásról. Lapzárta után kaptuk a fenti képet. Kondor Pétert beiktatta Táborszky László esperes, segítői: Sztojanovics András volt kondorosi lelkész és Baranka György gerendási lelkész. 34-46. könyvet tanításairól, bölcs mondá­sokkal teletűzdelve. Ezzel szemben Jézus egy árva sort sem írt, pedig tu­dott írni. Vajon miért? Nem tudom feltettük-e már egyszer is eme kér­dést magunk számára. A válasz, amit a magam számára megértettem a következő. Jézus nem elméletet akart adni, hanem életfor­mát. Nem bölcs filozófiát akart nyúj­tani, hanem életvitelt. Ezt nem lehet könyvből megtanulni, ezt át kell élni, mert a szeretet nem elmélet, hanem élő valóság. Aki ezt átéli, az tudja le­írni. Jézus tanítványai elé élte, s amit Vele átéltek, azt le tudták írni. Jézusban ne elméletet keressünk, hanem életformát és benne Urunk megfejti Önmagát! Sándor Frigyes ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. október 11. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Bé­kásmegyer, III., Víziorgona u. I. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Szeverényi János; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leib- stück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V„ Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Szépfalusi István; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Muntag Andomé; VIII., Üllői út 24. de. fél II. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X„ Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; 11. (úrv.) Schulek Mátyás, du. 6. (vespera) Missura Tibor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szil­ágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Buda- hegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv., családi) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Szebik Károly; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kósa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Szebik Károly; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. temp­lom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Szentháromság ünnepe utáni 18. vasár­napján a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolája (levélbeli igéje): lKor 1,4-9; evangéliuma: Mt 22, 34-46. HETI ÉNEKEK: 362, 444. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. október 11-én, vasár­nap 10.05 órakor a bonyhádi evangélikus templomból. Igét hirdet Krähling Dániel esperes-lelkész. ÖRÖMHÍR címmel egyházunk műsorát közvetíti a Magyar Televízió a TV 1-en, ok­tóber 11-én, vasárnap 15.30-kor. A műsor­ban portrét láthatunk a 80 éves Manninger Jenő professzorról. „Jó reggelt adj, Istenem” gyermekmű­sort láthatunk a MTV 1-en október 10-től szombatonként reggel 8 órai kezdettel. A műsor a székesfehérvári fiatalokkal készült. í r t

Next

/
Thumbnails
Contents