Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-10-04 / 40. szám

1998. OKTÓBER 4. 3.oldal Evangélikus Élet Két új lelkész Budavár „Világítani kell!” „A folyamatosságot építe­ni kell, nem megtörni mondta D. Szebik Imre püs­pök a Bécsi kapu téri temp­lomban Bence Imre lelkész beiktatásán. Mindjárt fel is sorolt néhány n'evet az elő­dök sorából, akik sokat tet­tek e gyülekezet erősítése, megmaradása érdekében. Bauhofer György volt a vári gyülekezet alapítója, őt Má­ria Dorottya hozta Budára. Scholtz Gusztáv a későbbi püspök a gyülekezet szerve­zésében buzgólkodott. A legutóbbi időben pedig Madocsai Miklós kariz­matikus lelkipásztori szol­gálata erősítette a gyülekezetei. E három előd munkája: az igehir­detői, gyülekezet szervező és lel­kipásztori, ma is kihívást jelent a lelkész számára és erre bíztat az az ige is, melyet alapigének vá­lasztott a püspök. „ Ti vagytok a világ világossá­ga. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem, hogy a lámpatartóra te­gyék es akkor világit mindenki­nek a házban. ” (Mt 5,14-15) A tanítványnak világítania kell az igehirdetés által, mert sok a sötét­ség az emberi lelkekben. Ezért bátran és világosan kell tanítani! A hegyen épült városnak irányí­tania kell, mert felnéznek rá. Le­gyen központ a főváros társadal­mában, legyen kapcsolópont mindenki felé. A lámpás pedig a lelkigondozó szolgálatot j elentse. A lelkészi szolgálatnak legyen jelző szerepe, mely érzékenyen figyeli a leselkedő veszélyt. Az iktatás szertartását Szeveré- nyi János budai esperes és Balicza Iván igazgató-lelkész vé­gezte, a megerősítő Szentlélekért könyörgött mint­egy 20 lelkésztest­vér: ,, Erősítsd meg Istenünk, amit cse­lekedtél értünk... ” Bence Imre lel­kész igehirdetése Jn 6,66 és követke­ző versei alapján hitvallásként hang­zott. Vigasztalás volt ez ige minden­kor számára. O az élő Úr, aki gyenge­séget és bűnt elfe­dezve elfogad szol­gájának. Egyedül O az életem útja és célja. Nem vagyok egyedül, magamra hagy­va. Ez az ige a szolgálatra kötelez engem. Az iktatás alkalmával feleségét, Bencéné Szabó Mártát a püspök kisegítő lelkészi szolgálat­ra rendelte a gyülekezetbe. Kettőjük felé hangzottak az üdvözlő köszöntő sza­vak. Stúr Dénes, a gyüleke­zet felügyelője a garanciát látta abban, hogy „az Úr csodásán működik. " A püs­pök szerint abban a tény­ben, hogy 8 éven belül 3 lelkészt iktattak, meg kell látni és szokni a mobilitást. Az esperes a szolgálat örö­mére irányította figyelmü­ket, Lábossá Lajos esperes az egyházmegye nevében kísérte el a lelkészházas­párt új helyére és szívünkre helyezte: Jézushoz térítsék az embereket. A németajkú gyü­lekezet nevében Friedrich Alb­recht az együttmunkálkodást ajánlotta fel. Riskó János refor­mátus lelkész és Pásztor Balduin görög katolikus esperes a maguk gyülekezete nevében fogadták be szívélyesen az újonnan jöttékét. Részt vett az istentiszteleten Ka­tona Tamás a kerület polgármes­tere is, aki az apostol szavával szólt: „A szeretet soha el nem fogy. ” Boleraczky István bakony- csemyei polgármester köszönte azt, amit Bencéék a faluban és a faluért is tettek. Balicza Iván az „együtt húzás” készségét és örö­mét említette. A gyülekezet Schütz-kórusának kedves ajándé­ka volt a szertartás végén énekelt „Ároni áldás” című mű, melyet a kórus karnagya, Csorba István szerzett. Bizonyára nem volt könnyű elhagyni a bakony- csemyei gyülekezetei, a szép ba­konyi tájakat, a Szélrózsa tábor emlékét, de itt nyitott szívvel és örömmel várta egy gyülekezet az érkezőket és a ,, hegyen épült vá­rosban" (valamikor így nevezték a vári gyülekezetei) alkalmuk lesz tálentumaik kamatoztatásá­ra, az összetartás építésére és a misszió lendületes munkájára. T. a fővárosban . Pestszentlőrinc „Énekelni kell és hálát adni!” Pestszentlőrinc, a hozzátartozó Pestszentimrével a főváros külső kerületeinek egyik patinás gyüle­kezete. Havasi Kálmán nyugdíj­ba vonulásával megüresedett a lelkészi állás és arra Orosházáról hívták meg Győri Gábort lelké­szüknek. Az orosháziak megér­tették ezt a váltást és szeretetüket azzal mutatták meg, hogy két nagy autóbusszal és számos gép­kocsival mintegy 80-an kísérték el lelkészüket új gyülekezetébe. Ez alkalom volt mindjárt arra, hogy testvérként szorosabbra fű­ződjenek az együvé tartozás kö­telékei. A vasárnap délelőtti ünnepi is­tentiszteletre D. dr. Harmati Béla püspök is eljött és prédikált, a be­iktatás szertartását Szirmai Zol­tán esperes végezte és a liturgiá­ban az előd, Havasi Kálmán is szolgált. A püspöki igehirdetés alapigéje az Útmutató heti igéje volt: „Áld­jad, lelkem, az Urat és ne feledd el, mennyi jót tett veled. ” (Zsolt 103,2) Hálaadás napjáról beszélt, ami egyaránt érthe­tő a lelkész számára és a gyülekezet szá­mára is. Még min­dig hordozzuk az el­múlt évtizedek ter­hét, örüljön a gyüle­kezet, kipróbált, sok tálentumos szolgát kapott. Orosházáról jön, ismeri az isko­lák, óvodák kérdéseit, járatos a tanításban, megtalálja mindenben a munkáját. A hálaadásra nem Is­tennek van szüksége, mi ezzel ra­gadjuk meg Isten kegyelmét, ezért az egész egyháznak szüksé­ge van erre a hálaadásra. Az új lelkésznek a szívéhez a zene is közel van, ezért így fejezte be a püspök igehirdetését: „Énekelni kell és hálát adni! Szóljon hát a dicséret! ” Győri Gábor, mint beiktatott lelkész, első igehir­detését az egyház rendje szerint kije­lölt evangéliumról tartotta. A tíz bél- poklos (Lk 17,11- 19) szabadulásának evangéliuma alap­ján kereste, milyen legyen szolgálata a gyülekezetben? Közös teher alatt él az egyház, egyek vagyunk a bűnösök közösségében, de Jézus szava szól hozzánk: „nem az egészségesekhez jöttem... ” A tíz ember Jézushoz kiált. Vannak más lehetőségek is, ma is, medi- tálások, lelki tréningek stb. De ők Jézushoz kiáltanak. Jézus szavára megteszik, amit a törvény kíván, így lesznek egy közösséggé. Mi is így lehetünk gyülekezetté. De csak egy tért vissza Jézushoz. Pe­dig ma sincs más út: Vissza Jé­zushoz! Tőle van az élet! Az ünnepi közgyűlést Horváth Miklós felügyelő nyitotta meg és vezette. Az üdvözlések során lett nyilvánvalóvá, milyen sokan kí­sérték el Győri Gábort, mennyien imádkoztak szolgálatáét. Ősagár­diak - a testvér gyülekezetből, Nagytarcsáról a gyermekkor ta­núi, Iharosberényből, a megelőző évek gyülekezetéből. Az ősagár­diak és orosháziak énekkaraikkal is emelték az ünnep áhítatát. A köszöntések mindkét lelkész felé szóltak. Köszönet a nyugdíjba vonulónak és áldás az érkezőre. Szirmai Zoltán esperes és Frenkl Róbert országos felügyelő arról szólt, milyen reménységgel te­kintenek az új lelkész szolgálatá­ra. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő a „pesti szórványhely­zetre” hívta fel a figyelmet. Ribár János esperes az oros­háziak szeretetét fejezte ki, amikor jellemezte a közöttük hittel, helytál­lással és szeretettel szolgáló Győri Gábort. Az ősagárdiak, a szom­széd gyülekezetek, a Budai Egyházmegye és a református gyülekezet köszöntése a testvér­gyülekezeti összetarto­zás megnyilvánulása volt. Ughy Attila or­szággyűlési képviselő a kerület és a társadalom köszönetét tolmácsolta a távozó lelkésznek és ajtót nyitott az érke­ző számára. Havasi Kálmán búcsúzó szavai­val adta át a szolgálatot utódjá­nak, majd H^pnati Béla püspök e szavakkal tolmácsolta az új lel­készhez és a gyülekezethez kéré­sét: „Legyen mágneses tér ez a gyülekezet!” Legyen az ébredés és a misszió fellegvára. T. Hatvanötmillió P ontosan 65.078.356.- forint. Ennyit ajánlottak fel az adózó állampolgá­rok ebben az évben a Magyarországi Evangélikus Egyház javára, nyilatkozva adójuk azon egy százalékáról, amelyet a törvény értelmében valamelyik egyház­nak adhattak. Ismeretes, hogy idén szét­vált a civil szféra és az egyházak támo­gatása, mindkét terület önállóan jelent meg egy-egy százalékkal, összesen tehát adója két százalékáról dönthetett az, aki mindkét lehetőséggel élni kívánt. A szá­mok, mint mindig, most is beszédesek, tanulságosak. A négy és fél millió adózó állampolgár egyharmada élt a felajánlás lehetőségével, ami a civil szférát illeti és összesen 2,2 milliárdot juttattak 13.000 egyesületnek, alapítványnak, társadalmi szervezetnek. Az egyházaknak adható egy százalékról csak minden kilencedik adózó rendelkezett, így félmillió állam­polgár egy milliárd forintot juttatott öt­venöt egyházhoz. Minden adat még nem áll rendelkezésre, így nem tudható mennyire csökkenti az adatokat az a ren­delkezés, hogy a száz forintnál kisebb felajánlást nem veszik figyelembe. Miu­tán e rendszer támogatóit az is érdekli, hányán nyilatkoznak az egyház javára, lényeges ez a kérdés. Az átlagos felajánlás értéke az egyházi egy százalékból kétezer forint, az evan­gélikus egyháznál ez kétezerötszáz fo­rint. Az egyházak rendszerének egészét tekintve, az ötvenöt felekezetet egység­ként vizsgálva a belső arányokról megle­hetősen pontos képet kapunk. Az egyhá­zak társadalmi súlya - ahogy erre előre figyelmeztettek a szakértők - viszont csak becsülhető a számok alapján. Rész­ben a már említett probléma, a száz fo­rintnál kisebb összegek, illetve az ado­mányozók kiesése miatt, részben azért, mert jelentős nem adózó társadalmi cso­portokban - ifjúság, nyugdíjasok - sokan kötődnek valamelyik egyházhoz. Figye­lembe véve azt is, hogy az adózók a la­kosság kisebb részét teszik ki, annyit fel­tétlenül mondhatunk, hogy a fél millió adózó megfelel a vallásszociológusok azon véleményének, hogy kb. a népesség tizenöt százaléka tekinthető aktív egy­háztagnak a szó hívő és cselekvő értel­mében egyaránt. Azaz hárommal szoroz­va a számokat kapunk ebben a vonatko­zásban értékelhető adatokat. A másik véglet a népegyházi számok. Ismeretes, hogy ezek a katolikusok ese­tében hat milliót, a reformátusoknál két milliót, az evangélikusoknál 450.000 főt jelentenek. Az adózó lista élén ez a há­rom történelmi egyház szerepel. Katoli­kusok 308.000 fó, 653.422.000.- Ft. Re­formátusok 90.500 fő 200.204.000.- Ft, evangélikusok 26.000 fő 65 millió forint. Azaz a népegyházi számokhoz képest öt, négy és fél, hat és fél százalékos az ada­kozók aránya, ezt hárommal szorozva is­mét az előbbi 15 %-hoz jutunk. A továb­bi elemzés már valóban csak becslés, egyrészt az adózás szerkezetéből - pél­dául az önadózók és a munkahely által adózók arányából -, másrészt az egyhá­zak adataiból - templomlátogatók, úrva­csorák, illetve keresztelések, esketések, temetések - adódó következtetések se­gítségével. Eszerint a 15 %-ot, további hárommal szorozva kapjuk meg az egy­házak teljes társadalmi holdudvarát, az aktív hívő maggal és az őket körülvevő különböző aktivitású rétegekkel. így a hagyományos népegyházi értékekkel szemben ma reálisan közel három millió katolikussal, mintegy 8-900 ezer refor­mátussal és 250.000 evangélikussal szá­molhatunk. Érdekes persze, kik kerültek még az első tízbe. Tízezer feletti adózó­val (12.307) csak a Hit Gyülekezete ren­delkezik. (20.288.000.- Ft) A továbbiak­nál már csak 1000 (Buddhista közösség) és 4000 (Jehova Tanúi) között ingadozik az adózók száma és nincs ezzel teljesen szinkronban az összegszerű sorrend. Ez utóbbi szerint: MAZSIHISZ 12.767.000, Baptista Egyház 6.237.000, Jehova Ta­núi 5.253.000, Unitárius Egyház 3.911.000, Krisna-tudatú Hívők Közös­sége 3.292.000, Buddhista Közösség 2.746.000 Ft. Ahogy tehát korábban már említettük a felekezetek arányáról meg­lehetősen pontos képet ad az adózók szá­mára illetve az adományok nagyságára alapuló vizsgálódás. Tegyük hozzá nem szolgál nagyobb meglepetéssel, a lista élén három történelmi egyház áll, mind a létszámokat, mind az összegeket tekint­ve, együtt 90 % feletti aránnyal. Meg kell jegyezni, hogy a másik egy százalékból is feltételezhetően jelentős összegek jutottak, illetve jutnak egyházi egyesületekhez, alapítványokhoz, az ál­taluk támogatott iskolákhoz, intézmé­nyekhez. A rendszer tehát kiállta a pró­bát, bizonyára nem egyházellenes, de már az első tapasztalatok is mutatják, hogy ebben a formában az egyházak alapfinanszírozása nem, legfeljebb ki­egészítő finanszírozásra alkalmas. Opti­mális esetben elképzelhető, de kevésbé valószínű, hogy az adózó szokások vál­tozásával, a munkahelyek megértőbb magatartásával , színvonalasabb egyházi munkával a rendszerben rejlő mintegy kétharmados - tehát igen magas - tarta­lék érvényesül, ez az idei számok három­szorosát jelentené, ami már kezelhető ér­ték, ha nem is éri el az állam által, az ed­digi finanszírozást 2001-ig garantáló ér­téket. A részletes adatok megismerése to­vábbi elemzést tesz majd lehetővé, de az eddigiek alapján is igen pozitívan érté­kelhető, fogadható a miniszterelnök vé­leménye, miszerint az SZJA meghatáro­zott részét - nyolc ezreléket, ez az olasz minta, ahonnan vették az elképzelést, de ott már előbbre tartanak - kellene évente egyházfinanszírozásra fordítani. Ezzel elérhető lenne az automatizmus célja is, az egyházak nem függnének az évenkén­ti költségvetési alkutól és a stabilitás cél­ja is. Nem reális ellenérv, hogy így a nem hívő állampolgárok adójából és támogat­nák az egyházakat, mert ez minden adó­forintra általában igaz. Az egy-egy ügyre fordított költségvetési részeket nemcsak az abban az ügyben érdekeltek adójából támogatják. A gyerektelenek adójából is jut az iskoláknak stb. Másrészt az egyházi közszolgálatban is részesülhetnek a nem egyháztagok. (Diakónia, oktatás stb.) Köszönet illeti mindazokat, akik hitük, egyházszerete- tük alapján a Magyarországi Evangéli­kus Egyház javára nyilatkoztak. Külön tisztelet azoknak, akik nem egyházunk tagjai, mégis minket jelöltek meg ked­vezményezettként, elismerve tevékeny­ségünket. Bizonyára voltak evangéliku­sok is, akik más egyházat kedvezmé­nyeztek, azon munka értékeit tapasztal­va. Az Isten iránti hála mellett nem lehet más a végkövetkeztetésünk, mint hogy okulva a tapasztalatokból többet, jobbat kell tegyünk azért, hogy jövőre - ha ma­rad még ez a forma, még jobban szere­peljünk ezen a sajátos társadalmi, hitbeli vizsgán. Frenkl Róbert oHty Jacques Sanier találkozója európai egyházi személyiségekkel Az Európai Ökumenikus Egyház és Társadalom Bizottság - évi rendes közgyűlésének keretében, a belgiumi Vaalbeekben, szeptember 14-én - vendégelőadóként üdvözölhette Jacques Santert az Európai Bizottság elnökét. Santer elnök az egyházaknak az európai integrációban betöltött-betöltendő szerepéről többek között a következőket mondta: „Sok területen az egyházak és az egyházi szervezetek alkotják az Európai Bizottság különlegesen fontos partnereit olyan terveink és irányelveink előkészítésében és megvalósításában, amelyek közvetlenül érintik a pol­gárokat. A legjobb példa erre az egyházaknak a szociálpolitikai és fejlesztési-segé­lyezési ügyekben való közreműködése. ...A Kelet felé történő bővítés nem képzelhető el a szolidaritásnak egyértelmű kinyilvánítása nélkül. Nagyon remélem, hogy az egy­házak hallatják hangjukat annak érdekében, hogy segítsenek legyőzni az ezen az úton megjelenő nehézségeinket. ...Akkor, amikor az Európai Unió egyre inkább érzékel­hető valósággá válik polgáraink életében, szükséges, hogy - a helyi, regionális és nemzeti kötődések gyengítése nélkül - az egyházi és vallási közösségek és az Európai Unió közötti kapcsolat minél láthatóbb legyen. ” Santer elnök előadását több, mint egy órás eszmecsere követte, amely során a legérdekfeszítőbb témának az európai közös értékrend, a vallási és kulturális gyö­kerek, valamint olyan fogalmak, mint a szabadság, demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, az alapvető szabadságjogok és a törvényesség kérdéskörei bizonyultak. A közgyűlés egyéb adminisztratív és alkotmányos feladatai között megválasztotta az Európai Egyházak Konferenciájának Egyház és Társadalom Bizottságát. E 24 fős nemzetközi testületnek Magyarországról dr. Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára lett a tagja. * * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents