Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-10-04 / 40. szám

2.oldal 1998. OKTÓBER 4. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hi­tünk. ÍJn 5,4 VASÁRNAP Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké. ÍJn 2,17 (Zsolt 65,1-14; Róm 10,9-17) Csodálatos keresztyén hitvallás ez, keresztyén reménységünk alapja, ti. nemcsak töredékesen érezzük meg Isten országát itt a földön, hanem életünk megma­rad ott nála a színről színre látásban, ha bűnböcsánatából élve törvényei megélésére törekszünk. j_l £ ypQ Ha valaki azt mondja:£Szeretem Istent % a testvérét viszont gyűlni, az hazug. ÍJn 4,20 (Zsid 11,1-7; Észt 1,1-22) Az Isién szeretetének és bo­csánatának elfogadása az embertársi szeretetben ke|l, hogy realizálódjon. Ha az Men szeret és megbocsát - márpedig Krisztusban ez l^tt nyilvánvaló - én milyen jogon gyűlölöm az embe|íársaimat? Szent, szent jszent az Úr, a mindenható isten, aki volt, ésfaki van, és aki eljövendő! Jel 4,8 (lMóz 32,23-32; Észt 2,1-1 is) Az Isten, - aki jelen, múlt és jövő - az e^enra^^^rctézőimipden felett, Ő már volt a teremtés előtt és lesz, amikor múlandóságba költözik. Ő tökéletes, tiszta és büntelen. Az 0 dicsőségével teljes az egész föld. Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Amen. Róma 11,36 (Mk 9,17-27; Észt 2,19-3,6) Pál apostol számára az Is­ten nemcsak egy láthatatlan örök erő, egy isteni mivolt, hanem az a Krisztus is, aki az ószövetségi történetek­nek belső értelmet, célt és irányt kölcsönöz, és aki lel­két belénkoltva minket is Isten fiaivá tesz. CSÜTÖRTÖK begyen bátor az ország'egész népe - így szól az Úr -, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! Hág 2,4 (Ézs 49,7-13; Észt 3,7-15) Bátornak és reménytelinek lenni mindenféle munká­ban, feladatban, különféle indulásoknál csak úgy lehet, ha az Isten velünk van. Mert ha az Úr nem építi a há- i^t,: hiába fáradnak az építők. i¥f """"X PÉNTEK ^zus ezt Mondta az asszonynak: Leá- ‘ nyom, a hited 'megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészsé­ges. Mk 5,34 (ApCsel 5,34-42; Észt 4Ú®17) Egy asz- szony meg akar gyógyulni. Jézusban jelenlévő isteni erőben bízik, ebbe kapaszkodik. Jézus a hitnek tulajdo­nítja azt a megmentő erőt, amit az asszony a Jézusban lévő erőtől várt. Ez a hit a csoda, mert általa realizálódik Isten mentő hatalma. Ez a hit gyógyulást eredményez ill. Isten üdvözítő hatalmában részesít. (A valóságos hit mindig többet kap Jézustól, mint amennyit vár.) / SZOMBAT Jézus Krisztusfmondja: Szeressétek el­lenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, áldjátok?azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, afpk bántalmaznak titeket. Lk slyJÜd 1.1,23-31; Észt 5,1-14) A krisztusi út, azlSSIfri élet valódi megoldása tárul elénk; a szeretet megoldása. Megoldás, mert nem nö­vekszik a gonosz. Mi gyakran haragra haraggal, ütésre ütéssel, gyűlölet­re gyűlölettel válaszolunk, miközben növekszik a probléma, nő a viszály. Jézus megoldást hoz: szeresse­tek - nem csak szavakkal mondja, de meg is éli, egé­szen a keresztig. Bátovszki Gábor Búcsúigehirdetés Testvéreim a Jézus Krisztusban! (Lk 15,1-10) Sokan emlékezetünkben hordjuk azt az istentiszteletet, amikor talán százan le­hettünk és elcsendesedett az oltár előtti liturgia, mert egy testvért vittek ki a templomból és az előtérben megállt a szíve. Előtte még énekelt a 99-el, a gyü­lekezet nyájával. A padban árván maradt énekeskönyvében egy leírt búcsúbeszéd volt, melyet valaki nyugdíjba vonulása­kor mondott. Most egy nyugdíjba vonuló lelkész áll előttetek, akit a jó Pásztor magával vitt közel 50 éven át, a teológiai tanulmányo­kat is beszámítva, az egy elveszett kere­sésére. Akkor is, ha ez az egy beleve­gyült a százak közé, de nem érezte jól magát és nem jött többé. Akkor is vitt a jó Pásztor Jézus magával, ha ennek az egynek még dobogott a szíve, de nem a közösségért, Krisztus egyházáért. Akkor is, ha ennek az egynek a szíve már meg­állt, vitt Krisztus, hogy temetőnk kápol­nájában a vigasztalás és a feltámadás evangéliumát hirdessem az élőknek. Most egy búcsúzó lelkéáz még mindig a jó Pásztor és a gyülekezet közösségében a felolvasott ige alapján a közösségi örömről szól. Tele van a bibliai szakasz azzal az örömmel, mely az egy elveszett megtalá­lásával kezdődik. A jó Pásztor öröme visszhangzik a mennyben, de társakat, partnereket keres a földön. Az elveszett keresésével kezdődik. Igaz, hogy az örömnek ez az előszobája még nem mondható az öröm helyének. In­kább azt a szomorúságot tükrözi, hogy valaki hiányzik a közösségben. Van, aki farizeusi gőggel ezt mondja: szabad az út annak, aki nem találja a helyét, nem elégszik meg a táplálékkal. Elhangzik ez is: hulljon a férgese, mert nem illett kö­zénk: szuperkegyesekhez, megtértekhez, egészségesekhez. A Pásztor megindul az elveszett keresé­sére. Nem vár arra, hogy majd előkerül, majd észhez tér, majd belátja, hogy min­denhol jó, de legjobb otthon. Az elve­szett juh nem magától talált haza, hanem a Gazda elment keresésére. Az asszony nem vár, amíg az elgurult drachmára rá­bukkan, hanem keres és söpör. - Testvé­reim! A lelkész pásztori szolgála­ta mindig ez: nem várni, hogy jöjjenek hozzám, hanem menni és megkeresni a magányosat, az elveszettet, aki már felkelni sem tud. - Nagy öröm volt számom­ra, hogy ezen a szószéken 18 éven keresztül hirdethettem Is­ten igéjét százaknak. De, ha a Szociális Otthonban egy tehetet­len testvérnek egy pohár vizet adhattam Krisztus nevében, aki ezt mondja majd erre: „szomjas voltam és innom adtatok", és még igei töltetű mondatok is el­hangzottak, úgy éreztem, ez is istentisztelet, ez is igehirdetés. Istennek adok hálát, hogy kül­földi szolgálati útjaim során, sok szószéken prédikálhattam, né­met és finn testvérgyülekezetek templomában. Elődöm eperjesi templomától a baseli német gyü­lekezet istentiszteletéig eljuthat­tam. A hollandiai Karpentől a koppenhágai Megváltó templo­mig lehetőség nyílt számomra, hogy a jó Pásztor fáradhatatlan szeretetéről és kereső irgalmáról szóljak. Mégis, ha megálltam idős testvérek ágya mellett, ha a kórház betegágyán fekvő, hal­dokló testvérnek úrvacsorát ad­hattam, úgy éreztem, hogy ezt az elveszettet kereső szolgálatot várja tőlem elsőrenden Jézus, aki engem is keresett és megtalált. Keressük az egy elveszettet, mert Isten szemében érték. Nem a gyapja miatt, ha­nem a Pásztor kereső szeretete adja meg az értékét. Ezért nem tud és nem is akar lemondani az egyről sem. Mondhatná az ember, a ráció súgására hallgatva: kell keresni, de nem ilyen áron, mert több lehet a kár, mint a ha­szon. Pásztor nélkül maradt 99 ki van té­ve a veszélynek, ki van szolgáltatva a farkasnak. Isten más mértékkel mér, Ő mindig a „kallódó lelkek” nyomába szegődik, akik az irgalmas felebarátban szeretnék felismerni őt. így keresi Isten az embert ma is. Mi többet beszélünk az Istent ke­reső emberről, mint az embert kereső Is­tenről. Pedig ez az evangélium: keres Téged az Isten, érték vagy számára, mert megváltott gyermeke vagy. Értékünk ab­ban van, hogy a legdrágábbat adta ér­tünk: egyszülött Fiát! - Isten keresi az el­veszettet, azt, aki már nincsen a helyén, ahol lennie kellene. Elment attól, akihez tartozik. Jézus így fordul ma is a tévutak- ra jutott, reménytelen helyzetben lévő el­veszettek felé. Ilyenek után megy fárad­hatatlan szeretettel. A megtaláltat hazavinni a Pásztor-Jé­zushoz - ezzel folytatódik. Lehet a meg­találnál mást is csinálni. Lehet a mérges szülő módján a megtaláltat hazáig ütni és pofozni. Van egy német kifejezés, amely Isten kereső, megtaláló és hazavivő sze- retetét így fejezi ki: „Heinsuchung.” Ne­héz lefordítani, de ha felbontjuk a „haza­keresés” szót, megértjük, hogy az a vég­ső cél: hazajuttatni az elveszettet Isten kereső irgalmával. Ez azzal jár, hogy a pásztor a maga vál­lára veszi! Többször említettem, most búcsúszolgálatomban is az alapigénk il­lusztrációja szülőfalum templomának ol­tárképe: életnagyságú Jézus, mint jó Pásztor, vállán a báránnyal. így talált meg Jézus engem is, mint jó Pásztorom, amikor 18 éves koromban nem botjával zavart maga előtt, hogy szolgálatába áll­jak, hanem az ige záporozott rám. Volt ebben a záporban kis jégeső is, amely fájdalommal töltött el, amikor érettségi előtt meg kellett szakítanom tanulmá­nyaimat a kitelepítés miatt, de azért ma­radhattam itt, hogy a megsebzetteket vi­gasztaljam és Krisztus pásztori szeretetét hirdessem. Vegyük szívünkre, de vál- lunkra is az elesett testvért. Minden is­tentisztelet lényeges vonása, hogy a szép templomból, ahol minden rendben fo­Igazak dicsérete 112. Zsoltár Boldog, ki féli az Urat, s gyönyörködik rendelkezéseiben. Erős lesz utóda a földön, kegyesek nemzedéke áldott. Háza módos, gazdag, igazsága megáll mindvégig. Fénye egyeneslelkűekre ragyog a sötétben: kegyelmes, irgalmas, igaz. Jó annak, ki könyörül s kölcsönöz: ügyeit igazul intézi, mert soha meg nem inog; örök az igaz emlékezete. Vészhírtől nem fél, szíve erős: Istenben bízik. Szilárdlelkű, rettenthetetlen, végignéz vesztes szorongatóin. Szegényekhez bőkezű, igazsága megáll mindvégig, hatalma fölmagaslik, becsülik. Nézi a gonosz dühödten, fogát csikorgatja, méreg emészti - gazok óhaja elvész. Fordította: Bodrog Miklós Szentháromság ünnepe után 17. vasárnap JÉZUS SZEMÉVEL Lk 14,1-11. Gondolom, többünknek fájdalmas érzés amikor egy vak embert pillan­tunk meg. Hiába a jól kiképzett vak­vezető kutya, a speciálisan kialakí­tott írás és a segítőkész ember mind­ez nem pótolja azt, ami hiányzik, a látást. Aki alaposan végig meditálja és imádkozza a vasárnap igéjét, azt könnyen hasonló érzés kerítheti ha­talmába. A szomorú az, hogy két egészséges szemmel is lehetünk vakok. Mekko­ra különbség van abban, ahogy Jézus látja az eseményeket és benne min­ket, és ahogyan mi látunk. Az első esetben egy vízkóros kerül Jézus elé, épp egy ünnepi ebéd kel­lős közepén. A farizeusok Jézust fi­gyelik, szinte észre sem véve a nyo­morult embert. A farizeusok a tör­vény betűjét ismerik, de nem látják a nyomorúságot. A gyógyításban Jé­zus isteni hatalmát tárja fel és ők va­jon látnak-e belőle valamit? A második esetben a főhelyeket vá­logatók önmagukkal vannak lefog­lalva. Úgy tesznek, mintha egyedül csak ők lennének meghívva s az ilyen „egyszemélyes” lakodalomban csak övék lehet az első hely. Az élet eseményein keresztül, ha Isten kény­telen mégis nyitogatni a szemünket, lyik, ahol szívünkre vesszük az igét, meg minden embert, eljussunk oda, ahol csak gyertya ég, mert olyan nagy a szegény­ség, hogy már a villanyt is kikapcsolták. Együtt örülni a hazatérővel. Reményik Sándor írja „Az én békességem" című Versében: „Előbb elzárnám a láda fiába... De aztán végigvinném a világon: Testvér, testvérem, rokonom, barátom... Itt, itt van mindennek a megoldása, Szűnjön szívetek szüntelen sírása! " - A hazatéréskor, amikor nem én találtam haza kacskaringós utakon, nem én tértem meg, hanem megtalált az Isten, - már örömkönnyek hullanak. „Érdemes” volt az egyért otthagyni a 99-et, mert az egy hazaérkezése az öröm hullám gyűrűit vonja maga köré. Ezért ér­demes az egyért is mindent megtenni. Ezért nem maradhatott el az áhítat, vagy istentisztelet, ha csak egy jött a templom­ba, vagy a Szociális Otthon kápolnájába. Megyünk az egynek úrvacsorát adni, aki vágyódik a Krisztussal való közösségre. Tartunk az egy diáknak is hittanórát. Nem luxus ez? Nem, hanem kölcsönös öröm forrása. A kereső szeretet nyomán ébred az örömteli hitbeli felismerés: engem, az egyet is így szeret az Isten! „ Örüljetek velem! ” - mondom nektek Testvéreim búcsúigehirdetésemben is. Ne zárjuk a láda fiába ezt a kapott örö­möt, hanem vigyük emberek közé: itt van a megoldás! Nincsen vonzása ma a „besavanyodott” keresztyénségnek. Per­sze, nem lehet parancsszóra örülni. Egy betegnek hiába mondjuk: ne légy beteg! Attól még nem gyógyul meg. De aki megtapasztalta, hogy Isten Jézus Krisz­tus által megtalálta és vállára véve haza­vitte, bűnbocsánatával meggyógyította, az tud örülni mindannak, ami a gyüleke­zetben történik. Ezért tudtam örülni vele­tek Testvéreim, hogy az elmúlt 18 évben megújulhattak épületeink: templom, or­gona, gyülekezeti terem, temetőkápolna, ifjúsági centrum létesült. Helyek, ahová Isten kereső szeretete vonz. Közös öröm volt, hogy egyházi iskolá­inkban kifeszítettük a „lelki antennákat”, hogy fiataljaink kaphassák az evangéli­um adását. Köszönöm Istennek azokat a testvéreket, akik az egy keresésében és megtalálásában velem szolgáltak és együtt örülnek velem most is, mert csak a „keret” változott, de hivatásom nem szűnt meg. Igazad van lícista testvérem, amit érettségi-feleletedben mondtál: aki­nek hivatása van, azt élete végéig hordja és éli. Ámen. Szimon János az mindig szégyennel és kudarccal jár. Mert aki felmagasztalja magát, azt az Isten megalázza, aki pedig megalázza magát, azt az Isten felma­gasztalja. Teremtőnk által megalkotott vilá­gunk s benne mi így működünk, ha látjuk, ha nem; illetve ha akarjuk lát­ni, ha nem. Miért így? Azért, mert mi mindannyian ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei és a szerető Atya egyformán szeret. A baj ott van, hogy mi elfelejtettük, hogy egymás testvérei vagyunk és azt még inkább, hogy Atyánk gyerme­kei. Ha valamit ma igazán kémünk kel­lene, az az, hogy lássunk, mégpedig Jézus szemével. Sándor Frigyes ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. október 4. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre de. 10. (német). Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Ví­ziorgona u. 1. de. fél 9. Filry Eszter; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstiick M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) ifi. Cselovszky Ferenc; du. 6. ifi. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Pocsai Istvánná; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9.; Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaiy Kálmán u. 28».; de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelen­föld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; fél 10. (családi) Joób Máté 11. (úrv.) Szeverényi János, du. 6. (ifi.) Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Orosz Gábor Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du. 5. Írod. du. (áhítat) Bácskay Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. ifi. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifi. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., hálaadó istentisztelet) Szabó- né Mátrai Marianna; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII. , Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Péter Attila; Rákosliget, XVH., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrinc, XVni., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly; Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epis- tolája: Ef 4, 1-6; evangéliuma/igehirdetési alapigéje: Lk 14, 1-11. HETI ÉNEKEK: 446, 265. ' EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. október 11-én, vasár­nap 10.05 órakor a bonyhádi evangélikus templomból. Igét hirdet Krähling Dániel esperes-lelkész. „ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!” címmel evangélikus félórát közvetít a Magyar Rá­dió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. október 5-én, hétfőn 13.30 órakor. Előtte evangélikus korálismertetés lesz 13.20 órakor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents