Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-09-27 / 39. szám
2.oldal 1998. SZEPTEMBER 27. Evangélikus Élet Zarándokének 84. zsoltár Mily gyönyörű szépek hajlékaid, Seregek Ura! Kívánkozom, majd' elepedek pitvarod után, Jahve. Testem-lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez. A veréb is talál házat, a fecskének is van fészke fiókái számára oltáraidnál, Seregek Ura, királyom, Istenem! Boldog, aki házadban lakozhat - mindig dicsérhet téged. Boldog, akinek ereje te vagy, midőn szívében zarándokúira gondol. Atmenvén a Siralom völgyén forrás völgyévé teszik, áldással borítja korai eső. Meg-megújuló erővel haladnak, s megjelennek Isten előtt a Sionon. Jahve, Seregek Istene, halld meg imádságom, figyelj rám, Jákob Istene! Pajzsunk, Istenünk, tekints le, lásd meg foldkented arcát! Igen, egy nap a te pitvarodban jobb, mint ezer másutt, inkább álljak Istenem háza küszöbén, mintsem a gonosz hajlékában lakjam. Mert nap és pajzs Jahve, az Úr, kegyelmet ad és dicsőséget. Nem vonja meg a jót a feddhetetlenül élőktől. Seregek Ura! Boldog az az ember, aki bizalmát beléd vetette. Fordította: Bodrog Miklós UJ NAP - UJ KEGYELEM a Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2Tim 1,10) Aki Istentől született az vigyáz magára, és a gonosz meg sem érinti. IJn 5,18 (Zsolt 119,169-176; 2Tim 1,7-10) VASARNAP Aki Istentől született és elfogadta az érte keresztet vállaló Krisztust, annak örök élete van és az mindent arra nézve cselekszik. János így mondja: a go- j nősz nem érinti meg. Amikor emberek Jézus nevével sodortatnak a világ áradatában (sodorja őket a kulturális rohanás, a magasabb életszínvonalért / folytatott harc stb.) feltehetjük a kérdést: Isten barátaié ezek? Péter így felelt Jézusnak: Uram kihez fiiennénk? Örök élet beszéde van nálad. Jn 6,68. (Mk 6,14-29; 2Krón 34,22-33) A világ sokféle boldogságot kínál: vagyont, hatalmat, különféle élvezeteket - ám ezek múlandó értékek. Péter felismer az állandót és múlhatatlant Krisztusban, aki a szavával közvetíti Isten akaratát: szeress, mert szeretve vagy! Ennek a szónak hitele van, erőt, élejet közvetítő ereje. ' KEDD Az Ur angyala őrt áll az istenfélők mellett, és mégmenti őket. Zsolt 34,8. (Lk 10,17-20; 2j/hóa 35,1-19) Az istenfélők csodálatos felismerésefaz Isten gondoskodó és őrző kezének felismerése. Amire a világ azt mondja: „szerencsém voTtSeiegúsztam” - abban mi az Isten szeretetét ismerjük fel. Őriz, hogy betöltsük hivatásun^^ kát, országát építve emberibb életet éljünk. joggal - figyelmeztet is, bocsánatot, üdvösséget ígér mindenkinek, Krisztus keresztjéért, aki belátja és megbánja bűnét. Ezért rendelte a békéltetés és a bocsánat szolgálatát, hogy a sírást örömre váltsa fel. CSÜTÖRTÖK mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Jel 2,10 (Jak 1,2-12; 2Krón 36,1-10) AZ életet gyakran jellemzik így: múlandó és keresztekkel teli. Szomorú és lehangoló ábrázolás ez.'Jézus - a keresztekkel együtt is - szeretné, ha szépnek látnánk ezt a földi létet. Az Istentől elfogadott bünbocsánat bocsánatot és cselekvő szolgálatot kell, hogy indukáljon a másik irányába. Értelme, célja lesz így az életünknek, megtapasztaljuk, fontos a másik - és talán én is az leszek másoknak. A szolgáló ém örömteli életté válik, amely életnek a koronája az az örök élet, ahol a földi öröm kiteljesedik a színről színre látás örömére. Uram előtted van áfinden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom. Zsolt 31$,10 (Zsid 10,35-39; 2Krón 36,11-21) Az Isten bizalmas viszonyt szerelnie köztünk és közötte. Bár Ő - mint jó atya - ismeri szívünket és lelkünket, de ő azt szeretné, ha mi is atyánkként tekintenénk rá, elterjesztve kívánságainkat, kéréseinket, semmit sem elrejtve, eltitkolva, mert a nyitottjpg, kitárulkozás mindig bizalmat jelent. Csak egy pillanatig tart az Úr haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. Zsolt 30,6 (Zsid 12,4-11; 2Krón 35,20-27) Szerető Istenünk van. Gonoszságunk, minden emberi gyarlóságunk ellenére végtelen a türelme, a kegyelmi idő még tart. Ha olykor-olykor - teljes SZOMBAT írja:'Imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Ür igéje, és őítsék, ahogyan nálatok is. 2Thessz 3,1 (Jak 5,9-11; 2Krón 36,22-23) Azért, hogy az üdvösség jó híre minél több emberhez eljusson, a keresztyéneknek szüntelenül imádkozniuk kell. A keresztyén örömhírnek lendületes ereje van. Magával ragadja az embereket és hitet ébreszt, mert Isten üdvözítő akaratát tartalmazza, és az igazságot, mert a Feltámadott Krisztus kegyelme - és a hívek imája áll mögötte. Bátovszky Gábor Szentháromság ünnepe után 16. vasárnap ELMENT! Lk 7,11-17. Az ige kapcsán egy rettenetes eseménynek lehetünk részesei. Egy Nain nevű észak-izraeli kis faluban temetnek. Egy özvegyasszony egyetlen fiát, egyben egyetlen támaszát. Vonul a gyászmenet, sír az édesanya, zokog a gyásznép. Eddig minden a megszokott rendben történik. Aztán egy furcsa idegen állítja meg a menetet, Jézus. Megesett a szíve az asszonyon. Egy bátorító szó: Ne sírj! Egy életet adó szó: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Egy megdöbbent tömeg, mely szinte hinni sem tud a szemének. A naini ifjú Él! Szép is lenne, ha minden temetés így végződhetne vagy talán mégsem? A Szentírás világosan beszél arról, hogy lesz feltámadás, mely kivétel nélkül mindenkire érvényes és aztán az ítélet, mely vagy örök üdvösség vagy örök kárhozat. Mindenesetre egy biztos, nem a jelen világának megszokott folytatása következik. A naini ifjúnak megadatott, hogy folytassa ott, ahol abbahagyta. Visz- szakapta a döntés lehetőségét. Istennel vagy nélküle kell az örökkévalóság? Legtöbbünkkel ez nem így történik. Természetesen sokan el sem hir szik, hogy velük is megtörténhet. Nekik van öröklakásuk, életbiztosításuk, s ebben nincs hely Isten számára. A fenti ige nem egy temetésről akar tudósítani, hanem egy kérdést akar feltenni nekünk, még élő embereknek: Te már döntöttél? Életed valóban el van rejtve Krisztusban? Mai szóhasználattal élve: Van-e Krisztus „biztosításod”? Sok temetésen mentem már, a hozzátartozókkal együtt kísérve ki az elhunytat, a sírgödörhöz. Szólt a harang s mintha azt zúgná: el-ment, elment. Magamban újra és újra felteszem a kérdést, de vajon hová? Sándor Frigyes ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. szeptember 27. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) á Balicza Iván de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. ► (úrv.) Balicza Iván du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. I de. fél 10. Sztojanovics And- L rás; Pesthidegkút, II., Ördög- I árok u. 9. de. fel 11. Fodor I Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. (orgonazenés) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Kovácsné Tóth Márta; du. 6. ifj. Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; 11. (úrv.) Joób Máté, du. 6. (ifj.) Orosz Gábor Viktor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Orosz Gábor Viktor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Madocsai Miklós; Budahegy- vidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. dr. Széchey Béla; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rákosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnap a liturgikus szín: zöld. A vasárnap epistolá- ja: Ef 3, 13-21; evangéliuma: Lk 7, 11-17. HETI ÉNEKEK: 355, 322. EVANGÉLIKUS ISTENTISZTELETET közvetít a Magyar Rádió a Kossuth adó hullámhosszán 1998. október 11-én, vasárnap 10.05 órakor a bonyhádi evangélikus templomból. Igét hirdet Krähling Dániel esperes. MOZAIK PRÉDIKÁCIÓKBÓL Az imádság, mely átfogja a világot (11) mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Amen. Helmut Thielicke a Miatyánk befejezéséhez ezt az alapigét választotta: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Azt sem mondhatják: íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!" (Lukács 17,20- 21). Thielicke irányításával a Miatyánk végére értünk. Stuttgartban voltunk a második világháború utolsó évében. Az igehirdetésekbe beleszóltak a légvédelem szirénái. Az egyik templomból a másikba vándorolt a gyülekezet, mert a bombaszőnyeg nem kímélte Isten házát. Az igehallgatók tanúi voltak annak, ahogyan az Egyesült Nemzetek seregei előretörtek Németország fővárosa felé. Stuttgart elfoglalására minden erőt bevetettek. Mindez átszőtte Thielicke prédikációit. Nem mintha a háborús eseményeket hirdette volna, hanem az azok miatt szorongó emberek leikébe sugallta Isten örökkévaló szavát. Mindnyájan, akik emberileg szólva oly kilátástalan éveket éltünk át (1939-1945), az Isten jelére vágyódunk magunkban. Keressük, hogy az isteni világkormányzás nyomait megtaláljuk. Reménységes jelre várunk, mely mögött nem a szflnksz megkövesedett arca néz ránk, hanem a kegyelem tekintetével találkozunk. így imádkozzuk végig a Miatyánkot, és a Mennyei Atyánkkal beszélgetünk, s közben az a titkos reményünk, hogy nem az üres semmihez szólunk. Nem értelmetlen a könyörgésünk Isten országa eljöveteléért, a mindennapi kenyérért, a kísértésektől való megóvásért és vétkeink bocsánatáért. És most egyszerre, a Miatyánk végén kapjuk meg a döntő alapot, amely minden addigi kérésünknek értelmet ad. Egyszerre találkozunk ezzel a szóval: „mert”. S ez a szó minden megelőző kérést megokol: „Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség. Amen. ” Ezzel a szóval nyilvánvalóan azt mondja: Éppen azért, mert ez az ország erős, és benne az Úr jelen van, hogy meghallgasson. Azért vagy irgalmas, hogy a naponkénti kenyeret megadd és vétkeinket megbocsásd. Jézus felvetett kérdésre válaszolva mondja: Isten országa ott van, ahol én vagyok. Emberek csak úgy ismerhetik meg Isten országát, ha az Úr Jézust megismerik. Isten országát csak belülről ismerhetik meg. Hasonló ez egy templom színes üvegablakaihoz. Ha kívülről nézi valaki, szürkének látja. De a templom belsejéből szemlélve, az ablakok ragyogni kezdenek, és az egész bibliai üdvtörténet sugárzó színeikkel megigéznek. Isten országának ez a titka: csak akkor látom, ha „bent” vagyok. Nincs úgy (mint ahogy első pillanatra gondolni lehetne), hogy a Miatyánk utolsó mondata kézzel fogható megokolása lenne, mi mindnyájan elmondhatjuk ezeket a kéréseket. Nincs úgy, hogy először vak hittel mondhatjuk: Mi Atyánk..., hogy azután a végén meggyőző magyarázatot kapjunk, mely a hitet könnyebbé teszi. A helyzet fordított: nekünk előbb meg kell tanulnunk beszélgetnünk az Atyánkkal. Talán egy egész életen ált kell foglalkoznunk a Miatyánkkal, újra és újra Jézusnak, a mi testvérünknek az oldaláról kell megtanulnunk, hogy Atyánk valóban megadja a mindennapi kenyeret, megbocsátja vétkeinket és új szívvel ajándékozhat meg. Olyan szívvel, mely másnak is megbocsát. A Miatyánk záró mondata Isten dicsérete, amelybe minden előző kérés összefut, ha Isten jósága legyőz minket, az a jóság, mely minden kérésünkön túl adhat és teljesíthet. Az Úr imádsága az Atya dicsőítésével kezdődik: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy". És annak dicsőítésével végződik, akié az ország, a hatalom és a dicsőség. Aki ennek a dicsőítésnek a terébe lép, az tud igazán kérni is. Kérni az örökkévalóság fényében, kérni Isten útjainak a vége felől. Mindezt tanítja ez az imádság, mely átfogja a világot. Rövidített fordítás: Veöreös Imre Hála Isten nagy ajándéka az emlékező-tehetségünk. Gondolatunk visszaszáll a múltba, mint egy virágoskertbe. Megállunk egy-egy kedves virág előtt. Szinte érezzük az illatát. Hála Neked, Urunk! Olykor megállunk egy szúrós bokor előtt. Egyszer megszúrt, de már nem szúr... Hála Neked, Urunk! Körülüljük a nagy asztalt. Gyermekbibliaóra. Igaz, hogy kevés a gyerek, de annál meghittebb, családiasabb a légkör. Ha valami okból nem jönnek a gyerekek, Zita akkor is ott van. Hiszen itt mennyei kertben járunk, ahol bibliai mondások és szeretett énekek virágai illatoznak. Hála Neked, Urunk! Zita már nagy leány. Tizenhat éves. Még mindig jár a bibliaórákra, sőt barátnőjét is elhozza. Komoly, elgondolkodtató kérdései választ várnak. Hála Neked, Urunk! Folyik az óra. Figyelmes, hü tanítványom üres papírt kér tőlem. Elcsodálkozom, de adok neki. ír, aztán csendesen elém tolja a lapot. Csak később van alkalmam elolvasni sorait, és szívem felmelegszik: „Mi már tőled sok jót kaptunk, de te tőlünk keveset. Hála, hála, mindig hála, jó tanítónk, teneked!” Meghatottan továbbítom a hálát Urunk felé. Évek teltek el azóta. Zita már édesanya, én pedig idősödő diakonissza testvér vagyok. De a kis vers most is a bibliámban van. El-ellátogatok az emlékezés virágoskertjébe, egy-egy fohászt küldve mennyei Atyámhoz. Most rád gondolok, Zitám. Gondolatban beülök melléd az élet iskolapadjába. Megfogom a kezedet. Mélybama szemedbe nézek. - Zitám! Mondjuk el együtt a versedet! Együtt, a távolság ellenére! De átcimezve és átírva mondjuk el: Mi már Tőled sok jót kaptunk, de Te tőlünk keveset. Hála, hála, mindig hála, Üdvözítőnk, teneked! Stcnczel Klára Z'”
