Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-09-27 / 39. szám

=Evangélikus Élet 1998. SZEPTEMBER 27. 3.oldal 99 Talán kevesen gondolnak arra, hogy a lelkészi hivatás is a ve­szélyes, illetve veszélyeztetett foglalkozások közé tartozik. Nem véletlen, hogy sajnos gyakran hallhatunk lelkészi életek, családok kríziséről... Nem könnyű elhordozni azt a sok feszült­séget, emberi nyomorúságot, ami nap, mint nap rázúdul egy- egy lelkészre, akinek Istentől kapott küldetése emberek pászto­rolása, szinte szó szerint, a bölcsőtől a koporsóig. De hisszük, hogy az az Úr, aki elhívott ebbe a gyönyörűsége­sen nehéz szolgálatba, erőt is ad hozzá mindazoknak, akik ezt valóban Tőle kérik és várják. Ez a reménység hozta össze azt a csaknem nyolcvan lelkészt a zuglói templomba és Teológiánk épületébe, akik elfogadták a Missziói Központ és az Északi Egyházkerület meghívását: „Kezdjük együtt az új munkaévet!" A csendesnap igei gerincét az Úr ügyéért nagyon is buzgólkodó, de ennek ellenére f (vagy éppen ezért?!) megfáradó, csaknem „kiégő” Illés próféta története adta. Miért fáradunk meg, miért válnak sokszor pos- hadt állóvizekké gyülekezeteink, hogyan lehet megújulni, erőt kapni az új munkaév kezdetén? Ezekre a mindenkit egzisztenci­álisan égető kérdésekre kerestük közösen a választ a szolgáló kollégák - Szebik Im­re, Balicza Iván, Bohus Imre és Szeverényi János - segítségével. Az együttlét külön­leges színfoltja volt Bálint Zoltán misszio­náriusunk diaképekkel illusztrált bizony­ságtétele, melynek már címe is egészsége­sen „provokálta” a jelenlévőket: „A misszió: Lelkészi csendesnap Veszélyes” hivatásban hitünk tükre... " Milyen hit vagy éppen hitetlenség tükröződik missziónkban, vagy éppen annak részleges vagy teljes hiányá­ban?! Igazi ajándék volt együtt tölteni ezt a napot imádkozó, igére és egymásra odafigyelő közösségben, plénumban és csopor­tokban, fehér asztal mellett és végül az Úr asztalánál, úrvacso­rái közösségben. Reméljük, sikerül ezzel a kezdeményezéssel új hagyományt teremteni, és a jövőben egyre többen fogjuk így, együtt kezdeni az induló munkaévet, vállalva az igei „átvi­lágítást”. „Állj a hegyre az Úr színe elé! ” és elfogadva a meny- nyei útravalót és bíztatást: „Keljfel, egyél! Menj, kelj ismét út­ra! ” Gáncs Péter Meghívó A Család, és a Szentendrei Evangélikus Gyülekezet szervezésében a 90 éve született dr. Urbán Ernő-re emlékezünk 1998. október 4-én vasárnap. A 10 órakor kezdődő istentisztelet után előadásokkal, beszélgetéssel emlékezünk a kor lelkiségi mozgalmára, az igehirdetőre, a teológusra. A záró áhítat 16 órakor kezdődik. Az emléknapon Szalay Tamás protestáns tábori püspökhelyettes, Balikó Zoltán ny. lelkész, dr. Reuss András teológiai professzor, dr. Pusztay László ny. lelkész és id. Magassy Sándor ny. lelkész végeznek szolgálatot. Az emléknap helye a Szentendrei Evangélikus és Protestáns Helyőrségi Templom (.Szentendre. Bükköspart 2.) Szerény ebédre jelentkezni lehet - kb. 500.- Ft/fíj - szeptember 29-ig a 26-301-150-es telefonon! A kondorosi gyülekezet öröme „Öröme van a kondorosi gyülekezet­nek. Örömének forrása az, ami most itt, ebben a templomban történik, nevezete­sen Kondor Péternek, a gyülekezet egy­hangúlag megválasztott új lelkészének beiktatása." - így kezdte lelkésziktató igehirdetését Táborszky László, a Kelet- Békési Egyházmegye esperese, a kon­dorosi gyülekezet régebbi lelkésze, e so­rok írója 1998. augusztus 30-án, vasár­nap délután. A gyülekezet öröme sugárzott a temp­lomot betöltő hívek tekintetéből, szemük csillogásából, szárnyaló énekéből. A gyülekezet öröme érthető, mert a nemré­giben eltávozott szeretett lelkészük, Sztojanovics András örökébe egy szintén fiatal, dinamikus lelkész érkezett hozzá­juk a közeli Szarvasról. A kondorosi egyházközség a múlt szá­zad utolsó harmadában alakult meg a kondorosi pusztára települt szarvasi hí­vekből. E század elején épült fel szép, neogót temploma. Nem sokkal később kúria-szerű parókiája és több iskolája, közöttük a templom mellett, amelyet a rendszerváltozás után visszakapott az egyház, s amelyben szeretetotthont, nyugdíjas házat létesítettek. Tizennyolc Luther-kabátos lelkész vett részt az ünnepi alkalmon, s mondott ál­dást. Jelen volt a helyi római katolikus plébános, s a Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye felügyelője is. Az esperes az Útmutató egyik aznapi igéje alapján prédikált. Igehirdetésében elmondotta, hogy minden gyülekezet ar­ra vágyik, azt kívánja, hogy jó papja, jó lelkésze legyen. De ki lehet jó pap, jó lel­kipásztor? Fontos, hogy jól képzett le­gyen, de van, ami ennél is fontosabb. Igazában az alkalmas az egyházi szolgá­latra, akit maga Isten tett alkalmassá. Valójában azok alkalmasak a papi hiva­tásra, akik alázatosan elismerik, hogy önmagukban alkalmatlanok a szent szol­gálatra. A továbbiakban arról szólt, hogy mit kíván, mit vár tőlünk a mi Urunk. - Mindenekelőtt hűséget az evangélium és a törvény hirdetésében, s ami ezzel együtt jár, példás életvitelt. A beiktatott lelkész, Kondor Péter ÍJn 4,9. alapján tett tanúságot Isten szerete- téről. „Isten hozzánk való szeretetéről szeretnék beszélni ezen a mai ünnepen - mondotta. Arról a szerétéiről, amely for­rása és alapja a mi egymás iránti szere- tetünknek. Ha tudom azt, hogy az Isten szeret, akkor egyszerre más szemmel lá­tom a világot. Egy kicsit felülemelkedve, távlatból, más érzéssel, hozzáállással. Mert az Isten szeretete felemel, erőt ad, simogat, megment, megszépíti az életet. Isten az ő egyszülött Fiában nyilvánítot­ta ki szeretetét A betlehemi jászolbölcső és a golgotái kereszt az ő szeretetének bi­zonysága. Ebbe a csúnya világba küldte Isten az ő Fiát, noha tudta, hogy mi vár rá. Ő már látta a keresztet, a vért, a ha­lált, a poklot, de mégis küldte, mert na­gyon szerette ezt a világot, az embereket, az állatokat, a növényeket. Magához ölelt mindent. Akit nagyon szeretnek, mássá, szebbé, jobbá, tisztábbá, örven- dezőbbé lesz. Engedjük, hogy szeretete felmelegítse a szívünket, hogy mi is sze­ressük őt és egymást. ” Az istentiszteletet gazdagította a kondorosi és a szarvasi if­júság énekekkel és verssel. A beiktató istentiszteletet követő köz­gyűlésen többen köszöntötték az új lel­készt. Dr. Rück András egyházmegyei felügyelő a Kelet-Békési Egyházmegye, és a békéscsabai gyülekezet, Nobik Er­zsébet a Szarvas-ótemplomi, Kovács László az orosházi gyülekezet és a Nyu­gat-Békési Egyházmegye, Sztojanovics András a Budai Szeretetotthonok, e so­rok írója a Lelkészi Munkaközösség ne­vében köszöntött. Egyúttal átadta a hivatalos úton Len­gyelországban tartózkodó D.dr. Harmati Béla püspök telefonon küldött köszönté­sét. Az ünnepi istentisztelet és közgyűlés után a gyülekezeti házban és a szeretet­otthonban dúsan terített asztalok várták a lelkész-iktatáson résztvevőket. Köszönet érte. T. L. Az első 110 év Evangélikus missziótörténet r Pápua Uj-Guineán 6. rész gmmm Sorozatunk eddigi részeiben hosszú utat tettünk meg: elutaz­tunk a Magyarországtól mintegy 14 ezer km távolságra fekvő szigetországba, s időben visszaléptünk 110 évet. Mielőtt ismét elkalandozunk a századunk első évtizedeiben zajlott esemé­nyek között, pillantsunk körül a jelenben, s nézzük meg az ak­kori történések jelen hatásait. Mi, a Bálint család a Huon öböl partján fekvő Lae városá­ban élünk. Itt torkollik a tengerbe a magas hegyek közül érke­ző Markham folyó, s a folyó elnyúló, keskeny, forró völgye biztosítja az egyetlen jár­ható szárazföldi utat a hegyvidékre. Lae városán belül az AMPO nevű városrészben lakunk, mely az evangélikus egyház központja. A ma sorra kerülő események köz­vetlenül ott történtek, ahol most lakunk, így szinte kézzelfogható számunkra az a szé­dületes változás, ami az elmúlt 90 év során végbement. A Markham folyó széles torkolata nem volt sűrűn lakott, néhány törzs otthonául szolgált. Az egész vidéket rettegésben tartotta a folyón mintegy egy napi járóföldre feljebb tanyázó Lae-Wampar törzs. Állandó támadásaikkal a tengerparti népeket megsemmisítéssel fenyegették. Nem volt, aki legyőzte volna őket, még a kormány ál­tal megfékezésükre küldött fegyveres osztagot is megfutamították. 1909-ben három német misszionárius és egy antropológus a Labo-törzs tagjaival mintegy 20 km-re feleveztek a Markham folyón. A Lae-Wampar törzs tagjai azonban a bozótba rejtőztek. Mielőtt a csónak visszafordult volna, úgy döntöttek, hátrahagy­ják valamijeiét közeledési szándékuknak: felaggattak egy fára néhány „értékes” dol­got, cseretárgyat. A törzs tagjai természetesen mindezt végignézték, s mikor a látoga­tók már kellő távolságban voltak, előbújtak rejtekhelyükről. Megértették az ajándé­kok jelentését és elfogadták őket. Két hét múlva egy kardot küldtek a misszionáriu­soknak, annak jeléül, hogy készek a békekötésre. Az ellenséges törzsek találkozása és megbékélése létrejött, nagy ünneplés kíséretében. Micsoda győzelem: megvalósult az, amiben az erőszak, a fegyverek kudarcot val­lottak! Az evangélium, a békesség üzenete szabad utat talált a Markham alsó szaka­szán élő törzsekhez, ezért a misszió úgy döntött, hogy új missziós központot építe­nek a tengerparton AMPO néven. A Lae-Wampar törzsben csak 10 év múlva történt az első keresztelés, ezután azon­ban a törzs egy emberként egyetértésben így nyilatkozott: „Egész életünk megválto­zott, mióta megkeresztelkedtünk. ” E szavak gyakorlati bizonyítéka, hogy a törzs tag­jai aktívan részt vállaltak a Markham völgy északi vége felé terjeszkedő missziói munkában. így váltak az egykori rettegett harcosok az evangélium terjesztőivé. Bálintné Kis Beáta NEMZEDEKVALTAS ES JÖVŐKÉP Négy évtized egyházkorlátozásának egyik legkézzelfoghatóbb következmé­nye a lelkészhiány. Ez is volt az elnyo­mók egyik célja. A csökkenő teológus létszám miatt a lelkészképzés nem tudott lépést tartani az igényekkel. Az egyházi iskolák hiánya is hozzájárult a helyzet­hez, hiszen elsősorban tőlük jöft'a termé­szetes utánpótlás. A kilencvenes években, a rendszervál­tozást követően e téren tapasztalható az egyik legörvendetesebb, jövőbemutató változás. Beleértve az egyházi iskolák újraindulását. Igazi, létszámukat tekintve is, évfolyamok kezdték meg tanulmá­nyaikat az ismét a felsőoktatás teljes jo­gú tagjává vált Evangélikus Hittudomá­nyi Egyetemen. Néhány év alatt bizo­nyosan megszűnik a lelkészhiány, leg­alábbis a szó mennyiségi értelmében. Sőt, ha nem fejlődik a szervezet, ha nem tudunk élni a megnövekedett lehetősé­gekkel, ha nem erősödnek meg, válnak ismét önállóvá a közben megfogyatko­zott közösségek, nem fejlődnek a mun­kaágak, akkor lelkész munkanélküliség is bekövetkezhet. Reméljük nem így lesz. Reményeinket erősítik az egyházi élet eseményei. Az ilyenkor természetes lel­kész avatások, amelyeken rátermett fia­tal lelkészekkel és lelkésznőkkel ismer­kedhetett meg az egyházi közvélemény. Szeptember második hétvégén pedig a főváros két távoli pontján mélyebb üze­netet is hordozó lelkésziktatásra került sor. Budavárban Bence Imrét, Pestszent- lőrincen Győri Gábort iktatták be a lel­készi állásba az illetékes esperesek, mindkét helyen püspök hirdette az igét. Kontinuitásról, mobilitásról, generá­cióváltásról szóltak többek között az ik­tatások. Mindkét lelkész olyan papcsalád sarja, amelyik az egyházkorlátozás évti­zedeiben is hűséggel, tisztességgel és nem utolsó sorban színvonalasan szol­gált. Az egyházi ébredés gyermekei is ők, azé az ébredésé, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy voltak és meg­maradtak egyházunkban az evangéliu­mot hirdető lelkészek és gyülekezeti munkások. Osztozik az egyház a társadalom terhe- iben és örömeiben. Fokozódott a mobili­tás, természetessé kezd válni a szelekció, mindenkit tehetsége, munkája, teljesít­ménye minősít, legalábbis egyre inkább az kell minősítsen. Az egyházban is. Mindenki arra a helyre kerüljön, ahol a legjobban tudja kamatoztatni képessége­it. Püspök, esperes, beiktatott lelkészek együtt jelképezték a szükséges kontinui­tást és az örvendetes változást. És üzentek az egyházban is szükséges, törvényszerűen bekövetkező nemzedék- váltásról. Arról, hogy ha vékonyabb is a kívánatosnál a tehervállalásban legfonto­sabb középnemzedék, de vannak kiváló képviselői. Vannak, akik, addig is, amíg az évtizedes hiányok kiegyenííthetők a magas minőségi igényeknek is meg tud­nak felelni. Akik alkalmasak arra, hogy Ünnepi események a veszprémi gyülekezetben Veszprémi gyülekezetünk életében igen jelentős és eseményekben gazdag az idei esztendő. Ebben az évben ünnepli az egyházközség a templom felépítésének 200. évfordulóját. Az alapkőletételéről ez év május 8-án em­lékezett meg a gyülekezet, amikor egyházzenei áhítat keretében idézték fel a 200 évvel ezelőtt istentisztelet keretében lezajlott alapkőletétel egyes mozzanatait. A templom igen hamar felépült. Horváth Dezső egy­kori veszprémi lelkész egyik feljegyzése szerint 1798. Kisasszony (augusztus) havának 18-ik napján már a fel­szentelése is megtörtént. így ez év augusztus 29-én a veszprémi evangélikusok a felépült templomra emlé­kezve ünnepelhettek egy olyan alkalmon, amilyen még nem volt ebben a gyülekezetben. A Veszprémi Evangélikus Egyházközség másodlelké- szi állást szervezett, és erre meghívta Isó Dorottyát, aki eddig segédlelkészi minőségben működött férje mellett. Az ő beiktatása történt meg az említett ünnepi istentisz­telet keretében. A beiktatás szolgálatát Pintér Mihály esperes, várpalotai lelkész végezte, aki a Zsidókhoz irt levélből vett ige alapján utalt arra, hogy az ige szolgá­latában maga a békesség Istene tesz bennünket készsé­gessé minden jóra, az Ő akaratának teljesítésére, és Ő munkálja bennünk azt, ami kedves Oelőtte. A beiktatott másodlelkész igehirdetésében arról a kincsről beszélt, amit Isten adott nekünk, ami nem egyéb, mint a békesség. Ezt Isten azért adja nekünk, hogy azt mi is továbbadjuk szolgálatunk során. Az istentiszteletet követő díszközgyűlésen többen kö­szöntötték Isó Dorottyát. Az egyházmegye lelkészei ré­széről Pintér Mihály esperes, Kiss János és Magassy Sándor lelkész mondott meleg köszöntő szavakat. A helybeli református egyház lelkésze írásban köszöntöt­te a beiktatott másodlelkészt, míg a balatonalmádi re­formátus gyülekezet lelkésze, Steinbach József szemé­lyesen hozta el gyülekezete üdvözletét. Köszöntötte még a lelkészt dr. Rednik András, a helyi görög katoli­kus gyülekezet egyik vezetője. Majd kedves köszöntést adtak át Hévízgyörkről, Isó Dorottya szülőfalujából. Végül Dióssy László a város polgármestere mondott kö­szöntő szavakat. A polgármester a köszöntéssel együtt azt is bejelentet­te, hogy a városi önkormányzat térítésmentesen a Veszprémi Evangélikus Egyház tulajdonába adja azt a mintegy 900 m2-es telket, ami az egyház tervezett épít­kezése céljára szükséges a templom keleti oldalán. így a gyülekezet megvalósíthatja annak az épületnek a fel­építését, ami magába foglalja a lelkészlakást, hivatali helyiségeket és gyülekezeti termet. Az ünnepi díszköz­gyűlés keretében megtörtént az ajándékozási okmány aláírása. A városi önkormányzat részéről a polgármes­ter, a gyülekezet részéről pedig Isó Zoltán lelkész és Welter János felügyelő hitelesítette a megállapodást, ami kétoldalú elkötelezést jelent. A gyülekezet ezzel vállalta, hogy a korábban elvett épület helyett kapott kárpótlás felhasználásával megépíti a templom mellett a szükséges gyülekezeti épületegyüttest. Szeptemberben újabb gyülekezeti alkalmak lesznek Veszprémben. 19-én történelmi emlékülés lesz, ame­lyen Fabiny Tibor professzor tart előadást, utána bemu­tatják a veszprémi gyülekezet és a 200 éves templom történetét, valamint az ifjúság irodalmi műsort ad elő. Este ünnepi hangverseny lesz a Megyeháza nagytermé­ben. Bach 138. kantátája hangzik el és a rovaniemi (Finnország) Tamás-kórus ad műsort. 20-án ünnepi is­tentisztelet lesz a templomban D. Szebik Imre püspök szolgálatával és Szokolay Sándor Kossuth-díjas zene­szerző művének ősbemutatójával. Ekkor történik meg az új gyülekezeti ház alapkőletétele is. A jubileumi eseményekről a későbbiekben tájékoztat­juk Olvasóinkat. Vető Béla átsegítsék a pályakezdő lelkészeket, hit­oktatókat a buktatókon, beléjük plántál­ják a kívánatos igényességet. Biztos, hogy mindig szükség volt és lesz az idősek tapasztalatára. Érzékeny kérdés minden közösségben, mikor és hogyan vegye' át a stafétábotot az új nemzedék. De a legfóntöSább, hogy le­gyenek, akik alkalmasak arra, hogy az idősek helyére lépjenek. A két lelkészik­tatás arról is szólt, ha kevesebben is va­gyunk a szükségesnél, de az Úristen megszégyeníti csüggedésünket. Kezd ki­rajzolódni - ezen fáradozik a Zsinat is - az egyház jövőképe. Mert hisszük, hogy az evangélium üze­nete ma is időszerű, a másik embert nyo­morában, bajában segítő testvéri szeretet fontosabbnak tűnik a technika csodái kö­zött, mint bármikor volt. Szükség van azokra a férfiakra és nőkre, lelkészekre, felügyelőkre, gyülekezeti munkásokra, akik erejük teljében képesek ma a szol­gálatra. Velük találkoztunk Budavárban és Pestszentlőrincen. Öröm volt és re­mény. Frenkl Róbert LELKÉSZEKET KÖSZÖNTÜNK Ismét elmúlt egy negyedév, most szeretettel gondolunk azokra a lel­késztársakra, akik kerek számú évfor­dulót ünnepeltek. Dr. Reuss András 60 éves volt. Közegyházi szolgálat után a Buda­pest - Angyalföldi gyülekezet lelké­sze, majd a Teológiai Akadémia tan­székvezető tanára. Most Hittudomá­nyi Egyetemünk prorektora. Dedinszky Tamás bajai lelkész, ko­rábban a lucfalvi gyülekezetben szol­gált. Július 3-án töltötte be a 65. évét. A bajai szórványgyülekezetben 1974. óta végzi a szolgálatot. Káposzta Lajos 60 éves volt au­gusztus 16-án. Több helyen volt se­gédlelkész, majd Soltvadkertre ke­rült, ahol 30 éve szolgál. Tíz éve a Bács - Kiskun Egyházmegye espere­se és püspökhelyettes a Déli Egyház- kerületben. Mátis István augusztus 15-én volt 90 éves. Felsőszeli és Ajka volt két fontos állomása lelkészi éveinek. Mint egyházi írót köszöntöttük la­punk más helyén. Rácz Ernő volt szakonyi lelkész augusztus 11 -én töltötte be a 90. esz­tendőt. Őt családja körében ünnepel­ték a nádasdi gyülekezetben. Együtt ünnepelünk lelkésztestvére­inkkel, köszöntjük őket és további jó egészséget, békességet és áldást kívá­nunk életükre.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents