Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-09-27 / 39. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 63. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1998. SZEPTEMBER 27. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN TIZENHATODIK VASÁRNAP ARA: 48 FT A világ bátorsága csak addig tart, amíg van mire támaszkodnia. A keresztyén ember bátorsága azonban csak Istenre hagyatkozik. Luther Győri Gábor az orosházi gyülekezet volt lelkésze a kezdetekre emlékezett vissza. Az indulásra, az első kemény tárgyalásokra, a küzdelmekre, az elhatározásra, hogy Orosházán az óvoda után evangélikus iskolának is kell lennie. De a küzdelmek mellett emlékezett arra is, hogy milyen volt az első áhítat az általános iskolában, emlékezett az első énekszóra. Hozzá kapcsolódott jókívánságaival Révész Józsefné, a Hajnal Evangélikus Óvoda vezetője: „Háttere szeretnénk lenni az általános iskolának és a gimnáziumnak. ” Ribár János válaszolt a köszöntésekre, ezután röviden az építkezésről számolt be. Megköszönte az építők szakmailag kiváló munkáját. Elmondotta, hogy az építkezéshez a helyi önkormányzattól anyagi segítséget nem kaptak ugyan, de a Magyar- országi Evangélikus Egyház, a helyi gyülekezet és az iskola példás összefogását említette, s így tudták finanszírozni a közel 70 milliós beruházását. Köszönetét mondott Harmati Béla püspöknek, és örömmel említette az új kormány kézséges segítségét. Dr. Varga István, a város MDF-es országgyűlési képviselője köszöntő beszédében először arra utalt, hogy nem hitte volna, hogy Orosházán lesz újra evangélikus iskola és gimnázium, majd ígéretet tett arra, hogy a jelenlegi kormány azon lesz a jövőben, hogy megszüntesse a diszkriminációt az állami és az egyházi iskolák között. Ehhez minden segítséget megpróbálnak megadni, befejezve azt a munkát, amit 1990-94 között elkezdtek. Segítségüket erkölcsi és anyagi téren is kifejezésre szeretnék juttatni, hiszen jelzésértékűnek vélte, hogy pontosan 50 évvel az államosítás után kerülhetett sor az újraindításra. Dr. Dancsó József, a város Fideszes országgyűlési képviselője a tudás megszerzésére helyezte beszédében a hangsúlyt. „ Tudásunk legjavát gyermek- és ifjúkorban szerezzük, és nem mindegy, hogy milyen nevelésben részesülünk, milyen utat látunk. A tanulásba fektetett erőnk térül meg a legkésőbb ", Elmondta, hogy a városban található iskolák között nyilván versengés fog kialakulni, de legyen ez a verseny nemes, és szolgálja a jobb jövőt. Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium falai között tanulók kapjanak egy különleges többletet: a keresztyén erkölcs és Isten megismerésének lehetőségét. A köszöntők között az iskola diákjainak kórusa, majd a pedagógusok kórusa énekelt és a gyermekek közül ketten szavalattal is készültek a szép ünnepségre. Az ünnep után a vendégek szeretet- vendégségen vettek részt, ahol találkozhattak a rég nem látott osztálytársak, tanárok is egymással és hosszú beszélgetésekben idézték fel régi, ifjúkori emlékeiket. Ezen a napon különlegesen büszke voltam arra, hogy Orosházáról származom. Jankó Katalin Uj tanév - új igazgató Öt évvel ezelőtt, 1993. szeptember 4-én tartottuk a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium első tanévnyitó istentiszteletét. Feledhetetlen, szép alkalom volt az a tanévnyitó. A Nagytemplomot betöltő gyülekezeten látszott a megilletődött- ség, az öröm, hogy az egyházi iskolák államosítása során elvett jóhírű gimnáziumunk újra megnyithatta kapuját, s elkezdhette, illetve folytathatta a ta- nulóiljúság oktatását, nevelését. Az iskolában nehéz körülmények között, de nagy reménységgel kezdődött a munka dr. Nánai László igazgató vezetésével. Az azóta eltelt időben két évfolyam érettségizett már. 1998. augusztus 30-án, vasárnap délelőtt újra megnyíltak a Nagytemplom kapui, hogy befogadják a Békéscsabai Evangélikus Gimnáziumba beiratkozott tanulókat, a régi és új tanárokat, a szülőket, a nagy gyülekezetei, a tanévnyitó istentiszteletre érkezőket. Az idei tanévnyitót fokozott figyelem és várakozás előzte meg, mivel dr. Nánai László tanszékvezető egyetemi tanárrá történt kinevezése miatt lemondott igazgatói tisztéről, s így új igazgatót kellett választani. Az ünnepi istentiszteleten Táborszky László, a Kelet-Békési Evangélikus Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét Ezs 48,17 alapján. „ Mit akar Isten az egyházi iskolákkal? ” - tette fel a kérdést. Tanítani, nevelni akar. Minden ismeret, amire az iskola elsegítheti a diákokat hasznos lehet, ha jól, s a jóra használják. Ezért fontos, hogy az iskola oktatási programjában szereplő tantárgyakat jól felkészült tanárok tanítsák. Olyan tanárok, akiknek szívügye a rájuk bízott diákok oktatása, nevelése. Minden közhasznú ismeret szükséges, de számunkra minden ismeret között legfontosabb Isten, és önmagunk ismerete. Jó tudni, hogy Isten szeret minket. Magunkról pedig tudnunk kell, hogy gyarló emberek vagyunk. Szükség van arra, hogy Isten vezessen minket a hitnek, reménységnek, békességnek, a szolgáló, segítő szeretetnek az útján. Az egyházi iskoláknak az a feladatuk, hogy elősegítsék tanulóikat a különböző tudományos ismeretek elsajátításán kívül az erkölcsös, tiszta keresztyén életre. Az ünnepi istentiszteleten beiktattuk hivatalába Povázsay Mihályt, akit az Igazgatótanács a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium igazgatójává megválasztott. Az új igazgató ünnepélyes eskütétele után esküt tettek az új tanárok, és fogadalmat az újonnan be- ■ iratkozott tanulók. Az istentiszteletet követő tanévnyitó ünnepélyen mondotta el beköszöntőjét az új igazgató. Megemlékezett az 1985-ben elhunyt édesapjáról, aki 29 éven át volt lelkész a békéscsabai gyülekezetben. Megköszönte a megválasztásában megnyilvánuló bizalmat. Megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium - melynek falain belül végezte ő is a gimnáziumi tanulmányait, amikor az iskola állami gimnáziumként működött - betölthesse rendeltetését. Közös munkára hívta és biztatta a tanárokat, a diákokat és Isten áldását kérte az iskolára. Az új igazgatót, a tanárokat és diákokat a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium Igazgatótanácsa, a Kelet- Békési Egyházmegye, valamint a békéscsabai gyülekezet nevében dr. Rück András egyházmegyei felügyelő, az Igazgatótanács elnöke köszöntötte s kívánt Istentől áldást a jól végzendő munkára. Táborszky László |- A TARTALOMBÓL „Veszélyes” hivatásban A kondorosi gyülekezet öröme Váratlan szeretetvendégség 50 év után újra... Nagy ünnepe volt Orosháza evangélikusságának és ezen keresztül a városnak is szeptember 6-án. Bár az eső vigasztalanul esett ezen a vasárnapon, de szemek ragyogtak, és a szívekben pedig sütött a nap. Az ünnepélyes tanévnyitó istentisztelet után került sor az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium tetőterének felszentelésére. Orosházán a rendszerváltást követően először az óvoda kezdte el munkáját, majd az általános iskola és ez évtől kezdve már a 6+6-os rendszerben tanító gimnázium is. Az ünnepi tanévnyitó istentiszteleten D. dr. Harmati Béla püspök prédikált, az igét az orosháziak választották: Péld. 9,10 - „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme. ” Igehirdetésében a következőket emelte ki: „A bölcsesség az élet értelme, ismerete és annak összefüggései, hogy tudjuk mi a kezdet és a vég. Az élethez nem elegendő egy tudományág alapos ismerete - interdiszciplinárisán kell látnunk és gondolkodnunk. Kiművelt emberfőkre van mindehhez szükség - idézte Széchenyit - és ezeket a kiművelt emberfőket az iskolák, köztük az egyházi iskolák adhatják. A nevelés a legfontosabb feladata az egyházi iskoláknak, az, hogy a Tízparancsolat a mindennapi élet tartozéka legyen. Minél több egyházi iskolára van szükség ahhoz, hogy a nevelés bölcsességet hozzon, és a generációk közötti kapcsolat is jobbá, megértőbbé váljék. Orosházán most adottá vált minden lehetőség, hiszen az óvodától az érettségig tanulhatnak, nevelődhetnek gyermekeink az evangélikus intézményekben ”, Jantos Istvánné igazgató köszöntő beszédében kiemelte, hogy követni szeretnék az elődöt, az Orosházi Evangélikus Gimnáziumot, melyet pontosan 50 évvel ezelőtt, 1948-ban egy tollvonással államosítottak, s mely intézmény ugyan nem tekintett vissza több százéves múltra, szerényen húzódott meg az evangélikus gimnáziumok között, mégis nagy tudású, tisztességes és kiváló embereket nevelt. „Bizonyságtevő iskolává szeretnénk válni. ” - mondotta. Ezután felkérte a püspököt, hogy szentelje fel azt a zászlót, melyet az 1948-ban, utolsó evangélikus osztályként végzettek ajándékoztak az iskolának 50. érettségi találkozójukon, s mely az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium zászlaja lesz a jövőben: „Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium hirdesse színeivel, föliratával mindazt, ami számunkra fontos. Szeressük Istent, és szeressük embertársainkat, hogy építsük családunk, nemzetünk és az emberiség közösségét Isten dicsőségére, mindannyiunk javára. ” Az ünnepség az istentisztelet után az újonnan épített tetőtérben lévő díszteremben folytatódott. A felszentelés után, Ribár János esperes és az igazgatóasszony meleg szavai után következtek a köszöntők. Elsőként Jankó Béla az 50 éve érettségizett osztály köszöntését hozta és elsősorban az ifjú diákokhoz szólt: „Az isteni kegyelem tudatos birtokosaként mindenkor magyarként sorakozzatok ez alá a zászló alá és úgy igyekezzetek művelt európaivá lenni, hogy ennek érdekében ne legyetek rosszabb magyarok, de magyarságotok érdekében se legyetek rosszabb európaiak. Három cél vezéreljen benneteket mindig: mértéket adni, értéket adni és közösséget teremteni. ” Országos Evangélizáció, október 17-18 - Deák tér Az ötödik... Pilis és Nagytarcsa után immár harmadszor ad otthont az „ ország temploma ” a Deák téri evangélikus templom és gimnázium az országos evangélizációs hétvégének. Hála Istennek, egyre több gyülekezetben válnak rendszeressé az evangélizációs alkalmak, sorozatok. Új színt jelentenek a regionális missziói napok, melyeknek ugyancsak erőteljes evangélizációs töltése van. Jogos a kérdés: mindezek mellett, van-e még lét- ' jogosultsága az immár ötödik országos evangé- lizációnak? Ha arra gondolunk, hogy egy évvel ezelőtt, noha a szombat munkanappá lett nyilvánítva, közel ezren gyűltünk össze az ország mintegy 50 gyülekezetéből, akkor vitán felül áll, hogy valós lelki éhséget, közösségi, találkozási igényt elégítenek ki ezek a hétvégék. A tavalyi első országos evangélikus találkozó, melyre éppen az országos evangélizáció során hangzott el a paksi lelkészkolléga meghívása, valamint a nyáron, Bodajkon rendezett második „ Szélrózsa ” országos evangélikus ifjúsági találkozó közel másfélezres tömege, mind-mind jelzi, hogy milyen erős vágy él szórványegyházunk népének szívében az olyan találkozókra, amikor egyszerre élhetjük át az Urunkhoz és nagy családjához való tartozás élményét. Az idén is nyitott szeretettel, egyházunk ébredésének, lelki megújulásának reményében várjuk az igére és közösségre szomjazókat: gyülekezeteink úgynevezett „ belső körét” éppúgy, mint a „peremen" lévőket, vagy egészen kívülálló keresőket is, magányosokat, csoportokat egyaránt! Ez még csak az „ első hívás a következő számban a hétvége tervezett programjáról adunk tájékoztatást. Gáncs Péter
