Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-09-13 / 37. szám
Evangélikus Élet 1998. SZEPTEMBER 13. 3.oldal A ugusztus 14-én délután a Deák téri Huszár Gál Könyvesboltban kollégák, barátok és tisztelők csoportja vette körül és köszöntötte szeretettel lelkészi karunk egyik legidősebb tagját, Mátis Istvánt, 90. születésnapja alkalmából. Köszöntötte és megtett életútját méltatta D. Szebik Imre, annak az egyházkerületnek püspöke, amelyben munkálkodott. Különösen két szolgálati helyét emelte ki: Felsőszelit, a határon túli kedves falut, ahonnan 1945- ben kitelepítették, ahová mindig visz- szahúzott a szíve, és Ajkát, ahol - akkor még falusi környezetben - a bányavárosivá lett gyülekezeti életben folytatta szolgálatát. A 90. zsoltár 12. versének üzenetével mutatott rá szolgálatának értelmére és eredményeire: „ Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. ” A bölcs szív eredménye volt, hogy egyszerű emberek hitét rajzolta meg és emberszeretetéről tett bizonyságot. Írói munkásságát dr. Fabiny Tibor proles népi tömegeknek, művészi formában. A nyugalom éveiben is aktív: forog kezében a toll, kattog az írógép. Benczúr László az idős kortársak nevében köszöntette meleg szavakkal, és a volt írótársak nevében is. Mátis István meghatottan mondott köszönetét, megerősítve, hogy valóban a falu és népe volt mindene. Felsőszeli Kilencvenesek A forró augusztusi vasárnapon a legidősebb fiú otthonába érkező testvérek és unokák, 41 családtag, köztük 15 dédunoka boldogan vették körül a magas kort ajándékba kapott idős Istenszolgát. Öt gyermekének és 10 unokájának a jelenléte mutatta, hogy megbecsüléssel, gyengéd szeretettel és hálával gondolnak a már hat éve egyedül élő édesapára, nagyapára és déd- szülőre. Rác Ernő lelA Vas megyei Nádasdon él Rác Ernő nyugalmazott lelkész, a szakonyi evangélikus egyházközség közel fél évszázadon volt lelkipásztora. A patriarcha kort megért idős kollégát augusztus 9-én köszöntötte a nádasdi gyülekezet nevében Markó Imre felügyelő. Az istentiszteleten igehirdetéssel szolgált az egyházkerület püspöke, D. Szebik Imre a nagyszámú hívek és az egybe- gyült rokonság népes gyűrűjében. A püspök prédikációjában utalt Rác Ernő lelkészi szolgálatának jó gyümölcseire. Miklós fia - aki a nádasdiak papja teológus csendesnap sokunk számára életre szóló útmutatás maradt. Mindezt abban a meghitt külső keretben végezte, amelyet a szakonyi paróchia csendje biztosított, azzal a bizonyossággal, hogy Krisztus nélkül semmit sem cselekedhetünk, de Vele mindenre képessé válhatunk (Jn 15,6). Igazi falusi lelkipásztor volt, aki jól tudott hívei nyelvén prédikálni, és értő módon volt képes őket lelkigondozni. kész-testvérünk a tőle megszokott frissességgel és derűvel köszönte meg a megtapasztalt szeretetet, a hála jeleként átadott virágcsokrokat és egyéb ajándékokat. Vallja, hogy minden kegyelem, Isten ajándéka ezen a földön. S ezekből bőségesen részesítette Isten. Áldja meg Urunk idős szolgáját továbbra is jó egészséggel, mély Krisztusba fogódzó hittel és derűs lelkülettel nagy családja körében. fesszor méltatta. A falu népe gondolatvilágának volt mindig ihletett tolmácsoló- ja. Célja volt, hogy táplálékot adjon széemléke kíséri élete útján. Ma már új falu születik, de benne még a régi képe él és ezt mutatja fel. Szavai most is megérintik az emlékezőket. „Felemelem a tekintetemet... tovább valahova, ahol majd egyszer színről színre is láthat az ember. Mintha hallanám a messzeségnek felém szűrődő zenéjét. O, Jézus, kincsem, vigaszom, fényesség életutamon... Azután úgy teszek, mint Luther, még mindig ültetek fákat. ” (Küszöb előtt című kötetében a 212. lapon.) Adjon Isten továbbra is erőt, bölcsességet, hogy ültethesse még ezután is írói művészetének kicsiny fáit. és Dénes unokája is e szép és gyönyörűséges hivatást választotta. Hálával emlékezett arra a tényre is, hogy Ernő bátyánk miként volt Isten eszköze negyven esztendővel ezelőtt fiatal teológiai hallgatók hite erősítésében és hivatástudatuk ébresztésében. Az 1957 őszén tartott Bo Giertz svéd püspök meghalt Dr. Bálint Zoltán missziói körútja 13. vasárnap - Dombóvár 10 órakor, Kaposvár 3 órakor, 14. hétfő - Dombóvár 9 órakor (LMK), Pécs 6 órakor, 15. kedd - Gérce 5 órakor, 16. szerda - Kemeneshőgyész 2 órakor, Szakony 7 órakor, 17. csütörtök - Bük 5 órakor, 18. péntek - Mezőtúr 6 órakor, 19. szombat - Békéscsaba, Missziói nap 9-16-óráig. Az első 110 év Evangélikus missziótörténet r Pápua Uj-Guineán 4. rész 92 éves korában, július 12-én, vasárnap reggel hosszú betegség után eltávozott közülünk az egykor nálunk is jól ismert híres svéd püspök. Magyar evangélikusok két könyvét olvasták: A házát kősziklára építette és a Hitből élünk című egyházi tárgyú regényét, az északi szépirodalomban is jelentős alkotást (mindkettőt Ordass Lajos fordította). Sajnos az utóbbi időben csak a női papság ellenes mozgalom vezető személyiségeként tartották számon, szinte elfeledve, milyen sokoldalú, gazdag életű egyházi vezető egyéniség volt Bo Giertz. Augusztus 31-én lett volna 93 éves. A sokoldalú Bo Giertz mindenben, amivel foglalkozott, kiemelkedőt alkotott. 1986- ban kiadott végrendeletét érdemes lenne tanítani a következő lelkésznemzedéknek..., egy 20. századi egyházatya beszél benne. Ebben a keretben csak néhány vonását emeljük ki a nagyon tehetséges, sok talentummal megajándékozott embernek (en riktigt begeavad person - ahogy a svéd mondja)... „Az evangélikus lelkész" egyéniségét most így hadd mutassam meg olvasóinknak: Kitűnő igehirdető, jelentős tanító, egyházi szépíró, nagy hatású vezető. Igehirdetése tiszta, világos Krisztus hirdetés volt. Jézus Krisztusról szólt és Jézus Krisztust szólaltatta meg. Egyértelmű lutheri tanítás, szép stílus, megragadható vázlat jellemezte. Hangos, értelmes, lenyűgöző evangélium-hirdetés. Aki egyszer hallotta prédikálni Giertz püspököt, sohasem felejti. A viva vox evangelii, a hangzó evangélium szolgája prédikált a szószéken. Evangélikus tanítása biztos tájékozódási pontot nyújtott azoknak, akik rá figyeltek. A drága örökség továbbadója volt, s ezen az ősi, korai keresztyénség értékeit, a reformáció drága kincsét és a svéd lelki ébredés ajándékait egyaránt értem. Nála az első másfélezer év, a reformáció és főleg a nyugati parti ébredés legjobb gyümölcsei találhatók meg. Századunkban, egy állandóan változó világban, hűségesen őrizte és adta tovább az evangélikus mondanivalót. Mindezt úgy, hogy amit mondott, vagy leírt, nem volt könyvszagú, vagy íróasztalon termett gondolatsor, szobavirág, hanem tanítását saját gyülekezeti lelkész tapasztalataira építette. Mind vidéki, mind nagyvárosi gyülekezetek életének ismeretében és igényeiket figyelembe véve adja közre mondanivalóját. Újra olvassa és olvastatja a Szentírást. Nem véletlen, hogy élete utolsó szakaszában jelenteti meg Újszövetség fordítását, laikusok számára is érthető kommentárral. - Tanításában az egyháztörténet és a jelen, a múlt és a jövő szervesen kapcsolódik. A szépirodalom művelője. Amennyire én meg tudom ítélni: nyelve gazdag, tiszta, szép svéd nyelv. Véleményem szerint csak egyfajta jó szépirodalom van, s ezen belül egyházi vagy bibliai tárggyal foglalkozó, de az magas irodalmi szinten. A Stengrunden (A házát kősziklára (1905-1998) építette) című nálunk is jól ismert, több nyelvre lefordított könyve irodalmi díjat nyert (az első kiadás). A szerző ekkor (1941-ben) még fiatal lelkész volt. - A svéd evangélikus értelmiségi lapban, a Var Lösen-ben, majd a néplapban, a Var- Kyrka-ban és az ifjúsági lapban, a Ledaren-ben író szerző nagyszerűen értett ahhoz, hogy fiatalokat és felnőtteket megszólítson, és olvasói szinte gyönyörködve értsék. A 40-es évek magyar evangélikus lelkész ösztöndíjasai azt mondták, svédül már csak azért is érdemes megtanulni, hogy olvashassam a Krisztus Egyháza, az Egyházi kegyesség, A nagy igazság, nagy hazugság című könyveit eredetiben. Igazuk volt. - Klasszikusan szép nyelve még a külföldit is elvarázsolja. A hétköznapi keresztyén élet gyakorlója. Személyes meggyőződése nem maradt az ünnepek dísze, finom, érzékeny intellektusa, nagyszerű nyelvi kifejező- készsége, abszolút elszántsága, megbízhatósága, ügy- és emberszeretete napi bibliaolvasásában és imádkozó életében gyökerezik. O, aki úgy szerette az egyház ősi liturgiáját és vallotta, hogy még az ébredésnél is maradandóbb érték az istentisztelet, mert az ébredés egyszer majd megszűnik, de a liturgia megmarad, hiszen az ébredés e világhoz tartozik, amiben az emberek még a bűn álmát alusszák, de amikor Jézus Krisztus az utolsó napon övéit felébreszti, már többé nem lesz szükség ébredésre, mint ahogy már kórházra és árvaházra sem, de a liturgia folytatódik a mennyben, Isten trónusa előtt folytatódik az O népe isten- tiszteleti élete, s zúg majd az ének nagy vizek zúgásaként, a megszámlálhatatlan sereg térdre borul, imádja az Urak Urát, ez a Bo Giertz a hétköznapi keresztyén életet nemcsak nagyra tartotta, hanem írásaival, áhítatos könyveivel, a hit elemeit ismertető konfirmációs könyvével és laikusok számára írt műveivel erősítette. O, a sok családi terhet hordozó Bo Giertz, vasárnap, az Úr napján távozott, de hétköznapjai is az Úréi voltak. Egyházszervező és egyházvezető volt aktív korában. Legendás hírű gyülekezet-látogatásai, lelkészeitől fegyelmet és pontosságot kívánó püspöki szolgálata összetartó erőt jelentett egyházában. Nem felejtem el, 1969 őszén Sundsval- ban részt vehettem a svéd egyház évi országos nagygyűlésén. O elnökölt. Nála keményebb, szigorúbb elnököt még nem láttam, nem hallottam. Megadta a szót bárkinek, de aki mellébeszélt vagy fecsegett, attól megvonta. Alig akartam hinni szememnek, fülemnek. Előző este az evangélium vonzó prédikátorát hallhattam a dómtemplomban, s másnap délelőtt ezt a kemény egyházi vezetőt láttam elnökölni. Pontosan tudta, mit akar: hogy ne legyen egyházában rendetlenség, zűrzavar. Szervező munkája volt az is, hogy népfőiskolát alapított (Helsjöben) és kerületében konferenciai központot (Ah-ban). Rendszeresen írt egyházi lapokban, képviselte egyházát a Lutheránus Világszövetségben és az evangélikus világ legnagyobb segély- szervezetében a Lutherhjälpen-ben. Háromszor találkoztam vele: Minneap- olisban 1957-ben, Sundsvalban 1969- ben és Lundban 1987-ben, az LVSZ megalapításának 40 éves évfordulóján. - Bizonyos vagyok benne, hogy az egyház történetébe nem egy negatív vonása miatt (t.i. a női lelkészi szolgálat ellen képviselt álláspontja miatt) kerül be a 20. század klasszikus svéd lelkész típusának megtestesítője. Aki ismeri azt a 310 oldalas emlékkönyvet, amit 1965-ben, 60 éves korában adtak ki tisztelői (több száz név, különböző irányzathoz tartozók neve és több mint félszáz intézmény szerepel a könyv első lapjain!) az felül tud emelkedni részletkérdéseken és hálát ad Bo Giertz-én, akinek püspöki jelmondata címerében ez volt: „Verbum Crucis Dei Virtus", vagyis: a keresztről való beszéd Istennek ereje. A Krisztus keresztjét és feltámadását hirdető, különben gyenge, s ezért erős ember távozott közülünk. Itt élt 1905 és 1998 között az élő egyház szolgájaként, mindenre ereje a Krisztusban volt. Dr. Hafenscher Károly A „Miti”, a jó hír faluról-falura terjedt és készítette elő a misszionáriusok személyes megjelenését. Mire az új misszionárius, Lehner megérkezett, már mint régen várt barátot köszöntötték. Miközben a törzs kultúrájával ismerkedett, egy különös dologra jött rá: akaratán kívül egy furcsa legenda fő alakjává vált. Eszerint nem is volt ő igazán idegen, hanem egy bukawa asszony fia, aki átváltozott, hogy Lehnert Németországban világra hozhassa. Meghökkentő ez a történet, mégis sokat segített abban, hogy a bukawák elfogadják a keresztyénséget. Nem idegen, rájuk erőltetett tanítás volt már, hiszen „közülük való" ember hozta el nekik-. A hegyvidéken Christian Keysser munkája nyomán kezdődött a nagy áttörés. Keysser éles szemét nem kerülték el az átkok, félelmek, melyek gúzsba kötötték az emberek életét. Látta a véget nem érő gyilkosságok, vérbosszúk gyökerét. De hogyan szállhat szembe egy idegen misszionárius ezzel az átláthatatlan szövevénnyel? Keyssert tisztelték a helyiek, Zake törzsfőnök személyes jó barátja volt. Együtt szánták el magukat arra, hogy ünnepségre hívják az egész törzset a törzsfőnök otthonába. Zakenak, mint házigazdának jogában állt a vendégektől bizonyos szabályok betartását megkövetelni, mely ebben az esetben így hangzott: egyetlen fegyvert viselő vendég sem léphet be az ünnepség helyszínére! Hosszas habozás után a meghívottak végül letették a dárdákat, nyilakat egy kijelölt tisztáson. Közel 200 ember jelent meg, a tánc virradatig tartott. Keysser számára a legfontosabb kérdés hajnalban kezdődött: nyíltan kijelentette, hogy a varázslások a gyilkosságok okozói, melyek rettegésben tartják a falvakat. Elképesztő hatást ért el Zake azzal, hogy bevallotta gyilkosságban való vétkességét. Többen világosságra hozták, hogy adtak már ki parancsot gyilkos rontás elvégzésére sötét hatalmak segítségül hívásával. A leggonoszabb varázslóként számon tartott személy „védőbeszédét” maga a nép hurrogta le. A több órán át tartó megbeszélés végén a jelenlévők meglátták: le kell számolniuk a most leleplezett gonosszal és az élő Isten felé kell fordulniuk. Egyre több vezető személyiség látogatott el a missziós állomásra, hogy elfogadja „Miti”-1, elássa a csatabárdot, békét kössön és békét találjon maga számára. Az evangélium ereje egyre nyilvánvalóbbá vált. Egy évvel (!) az előbb említett ünnepség után Keysser elkezdte a keresztelések előkészítését. Igaz, csak 10 ember lett keresztyénné, az alkalom óriási esemény volt a falvak életében. Megtört a varázslás ereje, az emberek nyitottak voltak a „ Miti ” befogadására. A következő rész arról szól majd, hogy a csekély létszámú fiatal gyülekezetek hogyan fogtak hozzá az Evangélium terjesztéséhez. Bálintné Kis Beáta SZIGET Augusztus közepén lezárult hazánk legnagyobb ifjúsági találkozója az Óbudai Hajógyári Szigeten. A hét nap alatt is sokat foglalkozott vele a sajtó és azóta is több értékelés látott napvilágot. Az idősebb korosztály és a keresztény gondolkodásúak természetesen megrökönyödve fogadták a TV-ben látottakat és minden más tudósítást. Mindezt teljesen meg tudom érteni, mert valóban olyasmit láthattunk, hallhattunk, amitől veszélyben érezhetjük fiataljainkat. De képzeljük szemünk elé az alábbi képet: (a kamera a színpaddal szemben áll oldalt, középen) a színpadon délutáni napsütésben a KFT együttes, „A balatoni nyár” című számot játssza, velük szemben kb. tízezer fiatal ül - elől néhányan csápolnak - üdítőt isznak, esetleg pilledten feküdnek. El tud-e képzelni valaki ilyen képet, ma a televízióban? Van-e ma igény az „örömhírre”, el lehet-e adni? E lap hasábjain mégis megpróbálkozom vele, hogy tudósítsak arról, hogy egy jó hangulatú, színvonalas találkozón vehettem részt. Természetesen nem megfeledkezve azokról a vadhajtásokról, amelyekről a sajtóból értesülhettünk és amelyek sajnos sok fiatal életét kísérik. Több szervezet erre is felkészült és ott helyben sátrat állított és ki-ki kínálta a saját portékáját: Drog ambulancia, SOS lelkisegély, AIDS tanácsadás, helyi házasságkötő és szexuális, fogamzásgátló tanácsadás. Természetesen megjelentek a vallási szervezetek is: Krisna Tudatúak, Család, Adventisták, Pünkösdisták. Ez utóbbi két egyház összesen tizenöt lelkigondozót foglalkoztatott folyamatosan, de az igény sokkal nagyobb volt. Még akkor is, amikor a Krisnások sokkal nagyobb kapacitással érkeztek és „misszionáltak”. Elhagyva a szigetet, ismét örülve a csendnek, elgondolkodtam azon, hogyan lehetnénk jelen mi is ott, ahol ennyi fiatal van és hogyan mondhatjuk el nekik az evangéliumot. Megbizonyosodtam, hogy jövőre ott kell lennünk! Várok ötleteket, jelentkezőket, ehhez a rendkívüli és nehéz szolgálathoz. Bátorítson minket imádságunkban és készülésünkben Szent Gály Kata egy versrészlete: Isten mindnyájunk Istene, nemcsak a tiéd, nemcsak a keresztényeké. A Nap akkor is Nap marad, ha gyermekeink szemet és szájat rajzolnak neki, vagy körülveszik ügyetlen sugarakkal. Marton Tamás
