Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-09-06 / 36. szám
4.oldal 1998. SZEPTEMBER 6. Evangélikus Elet H Ennek a nehéz, szép és mindig időszerű programnak az egyik kiemelkedő munkása volt Eötvös József. E ötvös József (Buda, 1813. szeptember 3. - Pest, 1871. február 2.) az egyetemet itthon, Pesten végezte. A 30- as években külföldi utazáson személyesen is megismerte a liberalizmust, a polgári fejlődést. azatérése után - mint főúri család tagja - a politikai életben a főrendi ellenzék egyik vezére lett. Reformok útján törekedett a feudalizmus felszámolására, de az összbirodalmi érdekek megsértése nélkül. Résztvett a 40-es évek nevelési törekvéseiben.A 48-as forradalom megteremtette a lehetőséget a kultúrpolitika korszerű átalakítására. A z első felelős magyar kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. A megmozdult társadalom is az elmaradott köznevelés megjavítására törekedett, különösen a pedagógusok és diákok, mint akik a legközvetlenebbül érintettek voltak e kérdésben. E ötvös, mint a vallási ügyekért is felelős miniszter, április 27-én hivataA műveltség és a kultúra legyen mindenkié! Eötvös Józsefről losan értesítette az egyházkerületeket, hogy augusztus 1 -re, Pesten értekezletet tervez, „az egyházi és iskolai reformról”. Ezt a szeptember 1-re történt halasztás után, végül szeptember 4-én megtartották. A protestánsoknak egyelőre 1 millió Ft-os államsegélyt ígért, hogy ebből az összegből az agrárátalakítással kapcsolatos, legkirívóbb lelkészi helyi javadalom-csökkenéseket mérsékelhessék - azonban a szabadságharc eseményei a további tárgyalásokat meghiúsították. A miniszter „belekaszált az egyházak vetésébe”, beleavatkozott az egyházak belső életébe, mert a népoktatásról szóló törvényjavaslatáról egyházunk vezetősége csak akkor értesült, amikor az már az országgyűlés volt!... előtt u rendeletével felhívta mindazoknak az egyházközségeknek a híveit, ahol a lelkészek elveszítették ,javadalmi tizedüket”, hogy a tizedváltság rendezéséig, a lelkészek és tanítók javadalmát ezután is pontosan fizessék ki. Ez a felhívás szükséges volt, mert több gyülekezetben Amikor az ég és a föld egy lesz... A távoli jövő reménységéhez gyűjtöttünk erőt sógornőmmel, Deméné Smidéliusz Katalinnal a németországi Steinben, július 13-17-ig. Heidemarie Langer vezetett egy 18 tagú csoportot Bayerischer Mütterdienst centrumában. A résztvevők között lelkésznők és világiak, idősebbek és fiatalok egyaránt voltak. Együtt gondolkodtunk, meditáltunk, próbáltuk átélni a teremtés hajnalán történteket. A kezdet nagyszerűségét, ünnepélyességét, csodáját Isten csodálatos tervét, amelyben beleszőtte életünket a természet csodálatos világába. Erősödhet mindenki, aki a teremtő Istenre néz és két lábbal a földön jár, az ének szavaival: Az ég és a föld számtalan csodájával nekünk virágzik, hogy megértsük az O békessége szeretete nagyobb minden nehézségnél, fáradtságnál. A nekünk adatott kegyelmi időben pedig csodáról csodára vezet minket, hogy az O békessége maradjon testünkben- lelkűnkben. Isten teremtő szavával hívta elő a világosságot, a sötétséget, a növény- és állatvilágot, s végül gondozóként, haszonélvezőként az O arcára hasonlító embert szólítja abba a világba, melyre el lehetett mondani a teremtés minden napján: Látta Isten, hogy minden, amit teremtett íme igen jó. A szituációs játékok, a beszélgetések, a mozgások hozzásegíthettek bennünket ahhoz, hogy végiggondoljuk az emberiség, s benne a mi hálátlanságunkat. Sokszor nem látjuk meg a virágot, mely nekünk ontja illatát. Nem vesszük észre az évtizedes, évszázados, évezredes fák csöndes bizonyság- tételét, ahogyan élnek a nap fényéből és éltetnek, s kapaszkodnak a földbe táplálékért. Egy elgondolkodtató példa: Valamelyik őserdőből néhány évtizeddel ezelőtt fát akartak városiak kivágni. A helybeli, legöregebb emberhez irányították őket, s annak a válasza a következő volt: Jó elmegyek és megkérdezem őket (mármint a fákat), hogy melyiket engedik? Nekünk is meg kell kérdezni magunktól: Élünk-e a világ világosságának a fényéből? Jézus szeretetének földet is átmelegítő fénye élteti-e földön járó életünket? Egymásra támaszkodva, egymást felfrissítve, egymást felvidítva, egymás baját észrevéve, egymás kezét bátorítóan megfogva, élhetjük, sugározhatjuk férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel együtt, azt a szeretetet, amit Istentől kaptunk. Úgy élhetünk teljes életet, ha részt veszünk a teremtettségben kapott feladataink meglátására és hűséges áldozatos vállalására, Isten és ember előtt nyitottan. A bibliodráma neves képviselője Heidemarie Langer vezetésével elgondolkodtató félórán át vándoroltunk. Először visszafelé az általunk átélt elmúlt éveken, évtizedeken, majd a Csak történelemből ismert évszázadokon, évezredeken át a kezdethez, amikor Isten szólt: Legyen! Az emberiség kultúráit, vándorlásait, háborúit, benne családunk szomorúságait, veszteségeit, szenvedéseit érintettük gondolatban, hogy tudjuk, emlékezzünk, Isten elé álljunk múlttal, jelennel, és a reményteli jövővel is. Ez az ének jutott eszembe: „ Vándorlásunk esztendei gyorsan jönek, fogynak, mint megannyi új jelei Atyánk jóvoltodnak. ” Utolsó előtti délután nagy kérdés sze- geződött e kurzus résztvevői elé: Hogyan tovább? Mit tudok én tenni, Istennel, természettel, emberekkel összekötött állapotomban? Mindenki megfogalmazta önmaga számára, sokan hangosan, egymást erősítve a teendőket. Mit vihetünk hálaadással Isten elé? Milyen bűnöket, nyomorúságokat sirathatunk? Mire kell föltétlenül emlékezni? S ha önmagunkba nézünk azt is meg kell látni, hogy Isten napról-napra megüresít, megerősít valamilyen szolgálatra. Újra és újra bátorít, vigasztal azzal a tudattal, hogy lehet tovább menni, lapozni, örülni az új lehetőségeknek a jézusi szeretet új világosságával. Szabad tovább lépni úgy, hogy nap mint nap érezzük, átéljük: Istentől jövünk és Hozzá közeledünk, aki életre szólított, otthonunkká tette a földet. 100 éve - 1898. augusztus 5-én - született Weyse Keresztély Sámuel evangélikus tanító, az akkor még magyarországi Felsőőrött. 1921-ben került Vasas-bányatelepre, mint evangélikus tanító. 43 évig tanított, nevelt, szolgálta egyházát és gyülekezetét Istentől kapott talentummal. 17 éve - 83. születésnapja után 2 nappal - hazatért Urához. Hamvai fölött a feltámadott Úr Jézust dicsérte 388-as énekünk. Munkásságáról, gyülekezeti szolgálatáról istentiszteleten emlékeztek meg a vasasiak. „ Jóságodról elmélkedünk templomodban. ” Zsolt 48,10. Szokott évi hálaadásra készül a vasasi gyülekezet 1998. október 3-án, szombaton d.u. 3 órakor. Hálát adva a gyülekezet életéért, szeretettel hívjuk és várjuk a régi vasasi- akat, a néhai Vasas-Marázai Egyházközség volt tagjait, lelkészeit. \ Dicsérjük együtt az Urat! / Érezhetjük, hogy kezdettől velünk vándorol és hívogat életünk sokféle eseményén át abba az országba, ahol az ég és a föld egy és örök lesz. Addig a minket is hazaváró Úr tart gondoskodó kezében, bíz meg felelős munkával, ajándékoz meg élő hittel. A vendéglátó szeretet, az együttgondolkodás, a barátságos vidám pillanatok mellett számomra egyik legnagyobb ajándék ez az imádság: Isten élő Lelke frissíts föl engem, mint harmat a reggelt. Nyiss meg engem Formálj engem, Tölts meg engem, és Használj engem! Smidéliuszné Drobina Erzsébet úgy értelmezték a „szabadságot”, hogy alkalmazottaik javadalmát visszatartották, és sokan azt gondolták, hogy most már mindenféle egyházi és iskolai tehertől is „megszabadultak”. A z összkép bonyolultságába az is beletartozik, hogy Eötvös nem sokkal ezután, szeptember 29-én a politikai életből „lelépett”, az országból pedig „kilépett” - emigrációba vonult, mert a fegyveres harcot már helytelenítette. Az abszolutizmus idején szépirodalmi műveket írt, de az abszolutizmus ellen foglalt állást. kiegyezés után ismét vallás - és közoktatásügyi miniszter volt, és újra a népoktatás bevezetéséért küzdött. Szerinte a nemzet gazdagsága, jövője attól függ, hogy milyen kulturális szintet ér el; ezért a műveltségnek nevelés útján való terjesztésétől várta a haza jövőjének felvirágzását, és a társadalmi átalakítás egyedüli eszközének tekintette, amely helyettesítheti a forradalmat. (Csak röviden jegyezzük meg, hogy ez az utóbbi megállapítása vitatható.) Közoktatás-politikájának alapja: a világi közoktatás/népoktatás megteremtése! Miniszteri működése során megszervezte a minisztériumot, felépítését, ügyrendjét, utána fel akarta mérni a közoktatás valóságos helyzetét, de az egyházak vontatottan teljesítették az adatszolgáltatást. E lső nagyobb reformja a népiskolai törvényjavaslat volt, amelyet még 1848-ban nyújtott be az országgyűlésnek. Ez a javaslat törvényerőre akarta emelni a népoktatás polgári jellegű átalakítását, mindazokat a követelményeket, amelyeket legjobbjaink követeltek a megelőző korszakokban. Meggyőződése szerint eljön majd az az idő, amikor a műveltség és a kultúra mindenkié lesz! E ötvösnek csak 1867 után sikerült kiépítenie a népiskola szervezetét, az állami szakfelügyeletet, a megyei iskolatanácsokat és a községi iskolaszékeket; kidolgoztatta a tanterveket, tankönyveket, vezérkönyveket íratott a pedagógusok számára, és mindezeket a nemzetiségek nyelvén is kiadatta. rodalmi téren is eredményesen munkálkodott. Versei mellett regényei is megjelentek: „A karthausi” (az Árvíz- könyvben, 1839-41), „A falu jegyzője” (Pest, 1845), „Magyarország 1514-ben” (Pest, 1847), „A nővérek” (Pest, 1857). 1865-ben megalapította a Politikai Hetilapot. Eötvös célkitűzése az volt, hogy a műveltség és a kultúra legyen mindenkié. Célkitűzésének megvalósítását jelenünkben is folytatni kell! B.B. I Szontagh Erzsébet és Szontagh Aranka az evangélikus egyház hűséges tagjai Gömör-megye felső részén egy kisközségben, Csetneken éltek. A munka nélkül maradt asszonyoknak szerettek volna könnyű kereseti lehetőséget biztosítani, így találtak rá az irlandi csipkére. Magyaros motívumokkal kiegészítve, az elemek hor- golási technikájának megváltoztatásával finomabb, könnyebb csipkét készítettek. A horgolt elemeket varrással illesztették össze. 700 asszonynak adtak ezzel munkát. 1905 decemberében kiállítottak Budapesten az Iparművészeti Múzeum tárlatán és a Művészet és Művelődés Nőegyesületben. Az igazi fellendülés ekkor indult el. A háború csökkentette a keresletet a csipke iránt, 1934-40 körül feledésbe merült. Egy debreceni evangélikus presbiter nagy szorgalommal és lelkesedéssel felkutatta és felújította a csetneki csipkét. Kiskunhalason az I. Halasi Csipke Világkiállítás 1998. szeptember 13-án nyílik, melyen a csetneki magyar csipke is bemutatásra kerül. Minden érdeklődőt szeretettel vár a csetneki csipke felújítója. Medgyesiné Vághy Ida Ők nem a Donnál, a kiskőrösi harcokban estek el 1944. XI. 1. Féltve őrzött tábori lapok. A zubbony zsebében őrzöttek. Sokszor véresek, ázottak. Címzett: Varjas János honvéd. H. 184 Küldi: Varjas Imre földmíves Nagyatád, Eperjesi u. 1. Kelt: 1944. VIII. 28. Kedves Fiam! Tudatom veled, hogy a leveledet megkaptuk, amelyből értettük, hogy egészséges vagy, nincs semmi bajod, és értettük a leveledből, hogy a zászlóaljnál vagy kerékpáros hírvivő és értettük a leveledből, hogy a Bojtor és Májer Vili is ott van, ahol Te. Kedves Fiam tudatom veled, hogy az aratást és a masinálást szerencsésen bevégeztük. Kerestünk a Petivel ketten 15 mázsa gabonát és most a Peti bement a konzervgyárba ott dolgozik. Más újság nincs. Isten veled és velünk kedves fiam. Tudatlak azzal is, hogy a gyerekek voltak itthon, meg az Ilonka is egy hétig. Ha csomagot lehet küldeni akkor kérjél és küldünk. gyermekeimnek jobb létet biztosítva harcolni, küzdeni kell és a hazánk megvédéséért a bosszúálló ellenségtől meg kell védenünk. Szeretett párom, a mi szíveinket is néha félelem fogja el miattad is meg a rémes látványoktól, de csak ez legyen a gondolatunk, hogy erősségünk nékünk az Isten, jó fegyverünk ellenség ellen, azért nem szabad elcsüggednünk. Szeretett Párom... Isten óvjon, édes párom, minden bajtól. Isten veled! Katica Címzett: Kovács Ferenc őrvezető K. 154 Küldi: Kovács Ferenc vasutas Balatonkeresztúr, 1944. IX. 10. Kedves Feri! Szeretettel küldöm hozzád a lapomat a messze távolba. Kívánom az Istentől, hogy soraim a legjobb egészségben találjanak. Mi hála Istennek egészségesek vagyunk. Kedves Feri, a 29-iki lapodat megkaptuk és vele a csomagszállítót is, de csomagot még nem lehet küldeni most sem. Már én egyszer kérdeztem a postán. Addig is amíg nem kaptuk meg majd mihelyt lehet mindjárt küldünk. Talán majd elseje után. Úgy beszélik vasárnap, mához egy hétre lesz a búcsú. Gondoljatok az itthoniakra, de, hogy milyen búcsú lesz azt elképzelheted, amikor senki azt lehet mondani, hogy senki sem lesz itthon. Most megint sok behívó jött a Rogán Bíró Feri, Molnár Józsi és Pista valami tizenegy, a Simon Pista, Birkás Jenő elég az hozzá, hogy sok és már egyenként is sokan elmentek. Kedves Feri, a Nyers Pista meg az Üst meg már kórházban vannak. A Nyers Pistának kificamodott a bokája, az Üst meg az úját operáltatta már harmadszor... Többet nem írok, csakhogy vigyázz, ahogy lehet, majd mi is vigyázunk, holnap, hétfőn kezdődik az iskola a Janinak, nem is bánom, mert az olyan rossz, de hogy ki tanítja mikor mind a három tanító katona. Isten veled. Sokszor csókol az egész Kovács család. Szívem legforróbb szeretetéből küldöm levelemet hozzád szeretett párom, kívánom Istentől, hogy ezen lapom a legjobb egészségben, erőben találjon. En is hála Istennek egészséges vagyok. Semmi más bajom csak az, hogy te nem lehetel itthon, szeretett párom. Most fosztogatjuk a kukoricát, de nem olyan vidám jó kedvvel, mint ezelőtt pár évvel. Most csak mindenki a mai helyzetről beszél, majdnem mindenkinek van valakije messze idegenben, akiről kell aggódnia. Nincs az a vidámság, az a sok tréfa, az a szép dalozás. Most mindenki csak bánkódik, mindenki csak képzelődik, hogy mi is fog velünk lenni, de csak bízunk a jó Istenben, majd talán csak megsegít bennünket. Szeretett párom nagyon sajnálom, hogy kérésedet nem teljesíthetem, de pénzt nem merünk küldeni, mert keveset nem érdemes, sokat meg nem merünk, mert ha elvesz, a posta nem felel érte... Szeretett párom, csak légy kitartással a jobb jövőig, ne csüggedjél... Mindnyájan üdvözletünket küldjük szerető párom sokszor csókol szerető hitvesed: Katica. Isten veled édesem. írjál! Szerbusz édes párom. Levéltöredékek: „Kedves jó fiam mi elég jól vagyunk amit neked is szerető szívünkből a jó Istentől kívánunk. Tudassuk veled Kedves fiam, hogy végre ma mégis kaptunk tőled egy lapot, amit X. 2-írtál, mert már úgyis azt hittük, hogy nem kapunk tőled többet, igaz úgy volt az egész társaid hozzátartozója, mind mentünk egymáshoz... a kukoricát most törjük, lesz 50 zsákkal, a borjú szépen fejlődik, még a szénát nem tudtam össze rakni, mert sok az eső... szerető Szüleid. Isten veled és velünk ". „Sokat gondolok rád ki valahol a végtelen harcmezőn harcolsz a létért. Csak tartsatok ki a végső győzelemig és hozzátok haza a győzelem babérkoszorúját. A jó Isten adjon fegyvereteknek győzelmet mielőbb... " Címzett: Nagy Ferenc honvéd. K. 154 Küldi: Nagy Ferencné, Csurgó, Nagymarton u. 10. 1944. X.15. Szeretettel, szerető páromnak, messze távolba! Szívem melegéből minden jót kívánok. A jóságos Isten áldását kívánom re- ád szeretettel, párom, csak kitartással légy. Mindig az legyen a vezényszavad, hogy egy jobb jövőben reménykedve, szeretett 33 hősi halottat temettünk: honvédet, őrvezetőt, zászlóst. A Hozzátartozókat a front megszűnte, a posta megindulása után 1945. május 9-én értesítettük. Zoltán László akkori, kiskőrösi evangélikus segédlelkész
