Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-09-06 / 36. szám
Evangélikus Elet 1998. SZEPTEMBER 6. 5.oldal A Gyerekbizottság által meghirdetett rajzpályázatra beérkezett müvekből szeretnénk hétről hétre bemutatni néhányat. Kossuth Lajos (9 éves) Gyömrő A hit harcosa Komjáthy Dénes (8 éves) Gyömrő Noé bárkája Kedves Gyerekek! A nyári vakáció ideje alatt a Teremtés történetét olvastuk el, és készítettünk hozzá kézműves naplót. Ennek darabjai talán segítettek nektek megjegyezni, melyik napon mit teremtett az Isten. így készítettünk árnyjáték színházat, felhős meghívót, homokképet, gyümölcsös memorit, az égitestek kicsiny mását sóliszt gyurmából, sétáló kacsát, legyeket elkapdosó békát, mászkáló katicabogarat és mozgatható emberfigurát. Hű, hát elég sok mindent alkottunk! Emlékeztek még, hogy a Teremtés különböző napjaihoz melyik munkadarabot készítettünk el? Ha nem teljesen, vegyétek elő az Evangélikus Elet korábbi számait és nézzetek utána! De segítségül hívhatjátok a másik naplótokat is, amiben minden alkalommal a válaszokat írtátok a kérdéseimre. Remélem, sok szép napló készült, és el is fogjátok nekem küldeni egy kis ajándék fejében! A legjobb ötletekből, írásokból itt a Gyereksarokban is megjelentetünk néhányat! A Teremtés történetét olvasva a 6. napig jutottunk el. Eddig Isten dolgozott, alkotott. De olvassuk csak el, mi történt a 7. napon! 7. NAP Olvasd el a Bibliában Mózes 2. fejezetéből a 2. verstől a 4. versig! Nagyon fontos dolgot tett Isten a 7. napon: megpihent: „ A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet alkotott, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. ” (I. Móz. 2,2) Ugye Te is milyen sokszor tapasztaltad már, hogy iskolából hazamenve, ahol egész nap tanultál, figyeltél, dolgoztál, milyenjói esik megpihenni? Isten nem véletlenül rendelte el a pihenőnapot. O maga is megpihent és nagyon jól ismeri az embert: nagyon jól tudja, hogy az embernek is pihenésre van szüksége. A 10 Parancsolat között is ott van: „Szenteld meg az ünnepnapot!" Ne felejtsük el tehát, hogy ezzel a nappal, a pihenőnappal nemcsak magunknak, de Istennek is tartozunk! A pihenőnap a találkozások napja is: meglátogathatjuk ismerőseinket, barátainkat. Elmehetünk egy jót biciklizni, kirándulni vagy küldhetünk meghívót egy közös társasjátékozásra. De találkozhatunk Istennel is ezen a napon: O is küld nekünk meghívót vasárnapi iskolába, gyermekbibliakörre, családos isten- tiszteletre, templomba. Rajtunk áll, hogy ezt a meghívót kidobjuk-e a szemétbe, vagy meghalljuk a templomi hívó harangszót és elmegyünk vele találkozni. Kézműves naplónk utolsó darabja is a pihenéssel kapcsolatos. így nyár végén jó érzés elnézegetni a nyári fényképeket, nosztalgiával megmutatni barátainknak. De hogy ezek ne vesz- szenek el, ne legyenek piszkosak, ragasszuk be őket egy magunk készítette fotóalbumba! Hozzávalók: fotókarton ceruza olló radír vonalzó lyukasztógép színes ceruzák Ez a fényképalbum 9x13 cm-es nyaralási képekhez való. Oldalanként egy képet ragasztunk fel, ezért az oldalszám a fényképek számától függ. Az albumot bármikor kibővíthetjük. Teendők: 1. Mérj le 10x20 cm-es téglalapokat a fotókartonból, rajzold meg ceruzával, vonalzóval, majd vágd ki! 2. Mérj le a keskenyebb felén a szélétől két centimétert! Fektesd rá merőlegesen a vonalzót és egy kicsit hajlítsd meg a lapot! Ettől válik könnyebben lapozhatóvá. 3. Ezen a kis meghajlított részen a lyukasztógéppel nyomj rá két lyukat a lapokra! 4. Készíts 5 db, 2 cm széles és 10 cm hosszú csíkokat kartonmaradékból. Ezeket is pontosan ott lyukaszd ki, ahol a többi lapot! Minden 3. lap után fűzz egy ilyen kis csíkot! Ettől lesz tar- tósabb és kezelhetőbb az albumod. 5. Díszítsd ki az elejét az albumnak! 6. Zsinórral fűzd össze! Most már csak a képek beragasztása van hátra, amihez papírboltokban vehetsz fotósarkot. Ennek segítségével szépen tudod rögzíteni a képeket! Jó nosztalgiázást kívánok: Pötty bohóc A gyermeksarok készítőinek címe: Boda Zsuzsa, 1085 Budapest, Üllői út 24. FIATALOKNAK Egy fiatalasszony Kossuth látogatói között Napló 1889. júliusából Kossuth Lajos nemzetünk, magyar történelmünk olyan nagy alakja, akinek élete, az életéhez fűződő események sohasem lehetnek magyar ember számára érdektelenek - bárhol is bukkanjanak fel írásban, képben, csak a történéshez, az igazsághoz hűek legyenek. Ilyen az a kis Napló is, amelyet a napokban kaptam kedves ajándékként a grafikus, kitűnő ikonfestő Henneberg Máriától. Az 1889-es Napló írója a művésznő nagyanyja, Henneberg Sándorné Schwell Viktória, aki ügyvéd férjével 850 magyar társaságában 1889. július 2-án elindult Turinba, hogy a magyar szabadság eszméjének megtestesítőjével talál kozzon. Mindez négy évtizeddel a forradalom leverése után volt. A Napló nem szépirodalmi mű, de több annál; egy huszonhét éves fiatalasszony a kisvárosi társadalmi élet korlátái között élve, gyermekeit nevelve, a közeli városokba tett utazások után egy nagy európai útra indul - olyan élmények érik, hogy úgy érzi, azokat írás ban is meg kell örökítenie. Ezt erősíti magyarságtudata, ami a Kossuthtal való találkozás hatása alatt még fokozódik. Mindenre figyel, mindent észrevesz, ha visszafogottan is, de véleményt mond. összehasonlít, érzéseit nem titkolja, néha gyermeki naivsággal ír egy-egy élményéről, találkozásáról. így válik írása lenyűgöző olvasmánnyá. Hiteles korrajz is a gyöngybetűkkel papírra vetett „feljegyzés”. Mielőtt a Turin-Párizs-Londonban tett utazás feljegyzéseiből idézek, szükségesnek tartok néhány adatot közölni a Henneberg család történetéből, mely megdöbbentő példaként mutatja, hogy a nagypolitika mennyire szétszaggatta - több generáción keresztül is - a családokat, a leszármazottakat különböző nemzeti határok közé szorítva. A Henneberg család Németországból származik, a Szászországgal határos Henneberg grófságból. Evangélikus vallásúak voltak, s ezért a „ 30 éves háború " alatt menekülniük kellett. Hannoverből indultak, egy részük Magyarországon, Baján telepedett le, a Schwell család Bezdánban élt. Schwell Viktória Margit leánya dr. Filep Gyula kolozsvári egyetemi tanárral kötött házassága révén alapította a család erdélyi ágát. A nagyszülők, Henneberg Sándor és Schwell Viktória a balatongyöröki temetőben nyugszanak. „Turin-párizsi utunk leírása...” Az indulástól kezdve ír a magyar állomásokról, melyek feldíszítve fogadták a Kossuth híveit szállító vonatot, a határtól részletesen ír a városokról, szállókról, de minden mondatában benne van a nagy várakozás élménye, a nagy pillanat. „Szívem erősen dobogott, hogy most színről-színre fogom látni hazánk e történelmi kimagasló alakját... kinyílt á másik ajtó s mi szemben álltunk Kossuth Lajossal. Amint megláttam a tisztes aggot, szép hófehér hajával, jósággal teli szemeivel, szemeimbe könny szökött, s mikor bemutattak s ő kezet fogott velem, némán, mélyen hajtottam meg magam... Dolgozószobájában van egy egyszerű íróasztal, rajta sok irat s egy megkezdett levél. A fal körül könyves állványok és szekrények, tele könyvekkel. A falon Petőfi, Deák, Kossuth és még néhány kiváló férfinak az életnagyságú arcképe...” A bankett az 1889-es kiállítási pavilonban volt, az ebéden Kossuth is részt vett. „Miután Kossuth elfoglalta helyét az asztalfőn, s mellette jobbról-balról Ruttkayné, Helfy és a többi választottak... falrengető éljenzés viharzik át a termen, Kossuth áll és beszélni készül... Fél ötkor jött Turin városának polgármestere. Kossuth közelében foglalt helyet erős tapsolás és éljenzés között. A trombitaszó felharsanása után a polgármester felállt és lelkesülten beszélt, persze olaszul, de beszéde végén magyarul kiálttá, hogy »éljen Kohut« (így!)... ” A Napló részletesen beszámol Velence, Milánó, Turin, majd Dijon, Párizs művészi értékeiről és mindennapi életéről, a Világkiállításról, Munkácsyval való találkozásról, a Munkácsy Mihály adta nagy fogadásról, melyre 850 magyar volt meghíva. A londoni kirándulás s végül a svájci szép napok után a hazaérkezésről... A közel 100 oldalas eredeti, korabeli képekkel illusztrált napló színes és valós képet ad a múlt századvég nagyvárosainak életéről - az idős Kossuth híveivel, tisztelőivel tett turini látogatása során. (A Múzeumi füzetek 5. sorozatban jelent meg, Sümegen.) Schelken Pálma Középiskolás diáktáborok a harmincas években Néhány hónapja közöljük lapunkban „A bizonyságtevők fellege” című rovatban azoknak a testvéreinknek életét és evangélizáló tevékenységét, akik már nincsenek közöttünk, de valamikor a két világháború között Isten eszközei voltak abban, hogy hitre ébredjenek fiatalok, megismerjék egymást és összefogjanak az egyházi szolgálatban. A cikk olvasása nyomán kedves levelet kaptam a napokban, mintegy emlékezésként dr. Knaffel Pál ny. szombathelyi igazgató-főorvostól. Témája miatt ide kívánkozik az ifjúsági rovatba. Azokról a konferenciákról ír, melyeket Tahi-diáktáborokként szoktunk emlegetni. A táborok történetét már korábban megírta és abból közölt néhány sort. Az „Evangélikus középiskolás Diáktábor, Tahi 1935.” cím alatt a következőket írja: „Az itt elhangzó előadások, bibliakörök, nemcsak a lelket formálgatták bennünk, hanem a tiszta magyarság-tudatot is. Az önálló gondolkozást, kifejezőkészséget, de legfőképpen az »ökumenikus alapállást«. A Diákszövetség alapgondolata, ami körbélyegzőjében is benne volt az »Ut omnes unum sint...« volt! Talán azt is megemlíthetem, hogy nem egy bibliás-hívő házasság első és tiszta kapcsolatai is ezekben a tahii bibliakörökben és tábortüzeknél fogantak meg... s ez sem utolsó dolog... Ez a felekezetre való tekintet nélküli, tiszta ökumenikus mozgalom, angol nevén: Young Man Christian Assotiantion: »YMC A« hazánkban Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség: MEKDSZ vagy másik nevén »Pro Christo« címen dolgozott. Angol eredetű mozgalom, történetét megírtam és Tekus Ottó győri lelkésznél tettem le, két példányban. Évente egyszer télen Budapesten szokott Konferenciát tartani, nyáron pedig Tahiban levő barakktáborában tartott középiskolás és külön egyetemi diákságnak egy-egy hetes táborozásokat. A MEKDSZ-X is elsodorta a 40 esztendő, de a YMCA Angliában és Németországban ma is virágzik. Felirata minden nagyváros vasútállomásán megtalálható... Szállást, segélyt ad a rászoruló átutazó diákoknak. Ezeknek az Evangélikus középiskolás Diáktáboroknak Tahiban két ragyogó lelkész vezetője volt: Schulek Tibor és Danhauser László. A tábor első percétől az utolsóig kezükben tartották az egész tábort. Nemcsak előadásaikkal és beszélgetések levezetésével, hanem az egész nap folyamán. Közvetlenül... és természetesen. A nevezetteken felül az »Ébredési Mozgalom« emberei is eljöttek egy-egy előadást és az utána következő eszmecserét megtartani. Maradandó emlék, szinte valamennyi... Azt hiszem a magot hintenünk kell, a növekedést s talán a megtapadást is, Isten adja...” így foglalja össze Pali bátyánk e táborok emlékeit. Úgy érzem, e sorok nem a nosztalgiázás körébe tartoznak, hanem valamit felelevenítenek mai táboraink, konferenciázásaink múltjából és mutatják a folytonosságot, a kapcsolatot azzal az előző korral, amit a diktatúra és az egyház visszaszorítása megállított, szétzilált, de amely mégis olyan hívő embereket adott egyházunknak, akik a négy évtized alatt sem fordítottak hátat Istennek, egyháznak, sőt veszélyek árán is vállalták hitüket, szolgálatokat végeztek gyülekezetekben sőt a közegyházban is. Most pedig, - amint ez a reagálás is mutatja - örömmel fedezik fel mai egyházi életünkben az akkor megkezdett út folytatását. Miközben örülünk a Szélrózsa Tábornak, örülünk a kontinuitásnak is, hogy a vonal csak egy időre szakadt meg, de ma újra él és bő teret kínál Isten Szendéikének az ébresztéshez, a hitben megtartáshoz. E sorok írója gimnazistaként már jelen volt az 1935-ös táborban és azután évente, és ott kapta a hívást és a küldetést a lelkészi szolgálatra, sokakkal együtt, akik már el is végezték futásukat. Tóth-Szöllős Mihály Meghívó Ünnepi tanévnyitó istentisztelet Orosházán, 1998. szeptember 6-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel abból az alkalomból, hogy befejeződött az egyházi iskolaépület tetőterének felépítése (új tantermek, díszterem, számítógépes terem) és az Általános Iskola így Gimnáziummá bővülhetett (6 + 6). Az 1948-ban diktatórikusán megszüntetett egyházi gimnázium pontosan 50 év múlva - Isten kegyelméből - újra feltámadhatott. Intézményünk új neve ezután: Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium. Ebből az alkalomból D.dr. Harmati Béta püspök-elnök végzi az igehirdetés és a felszentelés szolgálatát. Szeretettel hívunk minden kedves érdeklődőt.
