Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-01-25 / 4. szám

4.oldal 1998. JANUÁR 25. Evangélikus Élet EMLEKEZES Átsuhant az ősz erdőn, ligeten, Reszketve búcsúzik fájától a levél, De a búcsúzó Természetanya Már új lombról, virágról regél. Lábam zörgő őszi avart tipor, Ebből már nem lesz sohasem zöld lomb. Lombot és virágot, szép ifjú életet, Mindent elnyelt az a Vál-parti kis domb. Pici ki sírgödör, s minden'belefér, Dal, szerelem, sok színes álom. Kizöldül majd a lomb, csattog a madárdal, Örömömet benne én már nem találom, Nyugalmamat én már sehol sem találom. De szólott az Úr: „Ember! Vigyázz! Ne sújtson le végképp a gyász. Hisz nálam, nálam van a drága lélek, S boldogan mondja: élek, élek! S a mennyei házban tirátok vigyáz, Míg titeket is behív a mennyei ház - Addig is ott lent egymást szeressétek, S akkor itt fent mosolyog a lélek.” Szólott az Úr, s én leborultam. Majd felkeltem s elindultam. S azóta az életútját megnyugodva járom, Végórám ha elközelít, remények közt várom. Görgey Artúr ismeretlen levele gyermekei nevelőjéhez- Történelmi jelentőségű kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban ­A vers szerzője Németh Sámuel, aki a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) neves igazgatója volt az 1922-1939 közötti években. Az édesapai szív mély fájdalma fejeződik ki szeretett Zoltán fia iránt, aki líceumi ma­gyar-angol szakos tanár volt, s aki a Székesfehérvár-Vál környéki, oroszok elleni harcokban esett el. Dr. Németh Sá­ra, az elhunyt nővére, a Székeles u. 8. sz. alatti családi házuk felszámolásakor, 1987-ben ajándékozott meg ezzel, az édesapja által írt bensőséges, nagyon szép verssel. Ugyanakkor elmondotta azt is, hogy a harcok befejezése után csak jóval később kaptak értesítést öccse eles- téről és eltemetési helyéről. Az akkor már 70 éves édesapjával együtt azonnal elindultak „a Vál-parti kis dombhoz” és az elesett magyar katonatisztet annak idején ideiglenes síijába temető ottani gazda segítségével ők maguk, saját keze­ikkel ásták ki a szétfoszlott holttestet, Könvvaiánlás: Sokak ismerőse, a szeretett „Gyula bá­csi” halála után egy esztendővel jelent meg ez a vaskos könyv (422 oldal) dr. Madarász Judit (a szerző felesége) szer­kesztésében, dr. Kopp Mária professzor ajánlásával. A 14 fejezetből álló gyűjtemény két utolsó fejezetét barátai, tisztelői írták: dr. Kovács József (Orvosetikai dilemmák) és dr. Jancsó Gábor (Környezetvédelem, Felelősség, Etika). A könyv különleges érdekessége a több, mint 100 oldalas fiig- gelék, amiben a hippokráteszi orvosi es­kü kétnyelvű szövegétől kezdve a mai orvosi eskü-formákig, a környezetvédel­mi dokumentumoktól (az első 1638-ból való Fogarasról, magyar nyelven!) a kü­lönböző nemzetközi Nyilatkozatok szö­vegéig, máshol az átlag olvasó számára nehezen hozzáférhető fontos iratokig megtalálható és hasznosítható. Szakkönyv? Egy új, biológusokat ér­deklő tájékoztatás? Jóval több annál! Nemcsak orvosok, jogászok olvashatják haszonnal, de teológusok, filozófusok is, olyan értelmiségiek, akiket érdekel szá­zadunk végén veszélybe került életünk és felelősséget is éreznek a ma élő és a jövő században még remélhetőleg élő emberiségért. Jellemző, hogy amikor két évvel ezelőtt az Evangélikus Értelmiségi Műhely (Deák-tér) havi összejövetelén erről a kérdésről előadást tarthattam, a jelentős számú hozzászóló között csak öt orvos volt jelen (az egyik könyvünk szer­zője!), jogászok, gyógypedagógusok, gazdasági szakemberek, pszichológusok, pedagógusok sorát kellett leállítanom, mert özönlöttek a kérdések, az eltérő és helyeslő vélemény-nyilvánítások. Volt, aki írásban szólt hozzá, több héttel az eszmecserét bevezető előadás után. Miről is szól ez a könyv? Az emberi élet páratlan értékéről, minőségéről, veszé­Németh Sámuel helyezték bele egy alkalmi koporsóba és szállították haza Sopronba. Itt 1947. ok­tóber 8-án, „a szívlövést kapott, a hazá­ért hősi halált halt tartalékos zászlóst” a 25 esztendős dr. Németh Zoltánt méltó végtisztességadás keretében temette el temetőnkben Ziermann Lajos esperes­lelkész. Németh Sámuel nemcsak tudós-tanár, tanügyi főtanácsos volt, hanem felszen­telt lelkész is. Erős Krisztus-hite legyőz­te a nagy veszteség miatt érzett mély atyai fájdalmát: „Szólott az Úr: Ember! Vigyázz! Ne sújtson le végképp a gyász...” Verse utolsó sorai ma is, 50 év távlatából is ta­nulságos prédikációvá válhatnak sokunk számára: » -> „Azóta az élet útját megnyugodva jár. rom, Végórám, ha elközelít, remények közt várom Zoltán László lyeztetettségéről és megmentési kísérle­teiről. Ebben a keretben valószínűleg az a leghasznosabb, ha legalább a fejezete­ket ismertetem és így azonnal érezzük a könyv időszerűségét, a kérdések közgon­dolkodást foglalkoztató sorát és egyúttal mi is belekerülünk a mai művelt emberi­ség országhatárokat és földrészeket át­szelő gondolataiba, világszervezetek sok fejfájást okozó döntéseinek világába - és csak ezután szólok majd a nemzetközileg és felekezetközileg elismert szerzőről. A bioetika alapelvei, kialakulása, tudo­mányos jellege - az első fejezet tartalma, amelyben történeti áttekintést kapunk az ősi görög-római kultúrától a 2. világhá­ború utáni nemzetközi és magyar dekla­rációkig. Az emberi élet szentsége és sérthetet­lensége fejezetben az ember méltóságá­ról, a személyiség páratlan értékéről van szó - főleg római katolikus morálteológiai alapállásból. Az emberi élet minőségéről beszél a kö­vetkező fejezet s benne az „előzetes ren­delkezésről” és végrendelet komolyan vételéről tudósító problematikáról. Az emberi élet kezdetének és végének meghatározásával foglalkozik a 4. feje­zet. Mikor kezdődik emberi életünk: a fogantatás vagy a születés pillanatában? Jogunk van-e meghatározni életünk vég­ső időpontját, s mik is a halál beálltának meghatározói (agyhalál?, utolsó szívdob­banás, vegetatív élet - öntudat nélkül?)? A mesterséges megtermékenyítés a tár­gya a következő szakasznak, amiben már a klónozás és az Angliában lefagyasztott embriók elpusztításának közvéleményt felkavaró kérdése is előkerül! Külön fe­jezet szól az abortusz kérdésről, általános etikai és orvosetikai, valamint jogi össze­függésekről. Az alaphangot itt az „Elet evangéliuma” pápai enciklika adja. Na­Nemcsak értékgyarapító az új kiállí­tás anyaga, - jelentősége, hogy a tárla­ton látható levelek, korabeli dokumen­tumok a tulajdonunkban lévő történel­mi kéziratok, kutatási ismeretek kiegé­szítését, a történések közötti összefüg­gések megértését segíthetik. Az „1848-as levelek egy magángyűj­teményből” igazi értéke, hogy a ma­gánlevelekből - akár hivatalos szemé­lyekhez szóltak, akár családi levelek, - a társadalom min­dennapjaiba engednek bepil­lantani. Tudósítás a délvidéki harcokról, katona férjek levele családjukhoz, emigrációba kényszerült századost tudósít­ják az itthoni eseményekről... A levelek nemcsak az 1848- 49-es évekből származnak. Az első keltezése: 1845. december 3. Széchenyi István írta Ung vármegye közönségének. A Ti- sza-szabályozási társulatok küldötteinek Pesten tartandó találkozójára szóló meghívó. Az 1848-as első levél január 25-én Budán kelt Szentes vá­ros tanácsának, arról szól, hogy a pusztázó lovagok szá­mára a lőfegyvereket Pesten és Budán olcsóbban lehet besze­rezni, mint a cs.kir. fegyvertár­ból. Követek jelentése, bankje­gyek ezüstre váltásának módja, Szemere Bertalan, Kossuth La­jos levele, körrendeleté, Deák Ferenc utasítása, a vármegyék­kel tartott kapcsolat dokumen­tumai, hivatalos és baráti levelek, a korszak nagyjainak eredeti levelei, nyomtatványok... Háborús, gondterhelt napokban - de tisztelettel, féltéssel írt levelek. Meg­ható Fekete István hosszú levele a kis közvitézhez az „I. honvéd vadászezred 1. százada közvitézéhez Veszprémbe.” „Isten áldjon meg édes öcsém! Az 5I- ső leveledet is - melyet Budáról írtál - vettem, s azt elolvasván, tüstént el­küldtem „nadba” (Ónod) Eszti nénéd- hez... adj hálát Istennek, hogy gyer­mek létedre annyi csatákban életed fe­gyon elgondolkoztató részletkérdés az abortusz utáni tünetcsoport felvázolása és a keresztény orvosok lelkiismereti kérdéseinek érintése. A 8. fejezet a tájékoztatás fontosságá­ról beszél, de szól az orvosi titoktartás határairól, a betegjogokról, a betegek fel­világosításának modem kérdéséről és ta­pintatos megoldási kísérleteket mutat be, anélkül, hogy sablont adna. A szervátül­tetés etikája ugyancsak a 2. világháború utáni korszakunk kérdése. Szervátültetés élő szervezetből és holttestből. Hol a ha­tár rokoni hősiesség (donorok jelentke­zése) és a józan bölcsesség között? Szintén gyakran előkerülő kérdés ma az eutanázia ügye, aktív és passzív for­májában egyaránt, csakúgy, mint az ön- gyilkosság magyar társadalmat különö­sen is foglalkoztató jelensége, vagy a ha- lálig-kísérés (hospice) szolgálatának ke­resztény látásmódja és az ún. „túlkeze- lés” kérdése, amikor már csak gépen tart­ható az emberi élet: szabad-e, kell-e? Hol haljon meg a beteg: intenzív osztály „la­boratóriumában”, műszerek és kémcsö­vek társaságában vagy otthon szerettei kezét fogva, esetleg imádkozó, éneklő közösségben? Kell-e tanítani az „elenge­dés művészetére” a szerető hozzátartozó­kat? Nem kevésbé izgalmas kérdés a követ­kező fejezet tárgya: az embereken végzett kísérletek határai, az embriókon végzen­dő kísérletek „szabadsága” és az etikus­nak mondott állatkísérletek témaköre. Az orvosi eskü szövegének analízise, válto­zó formái, modernizálási kísérletei nem­csak orvosokat érintő diploma elnyerése­kor mondott kötelező szöveg ismerete, hanem élet-halál kérdésében döntő, tulaj­donképpen minden beteget érintő ügy. A két utolsó, kiegészítő fejezetről már szóltam. lett kegyelmesen őrködött. Bízz az Is­tenben, az igaz ügyért vívó magyar gyermek vitézt még a golyók zápora között is megőrzi...” Időben a kiállítás utolsó előtti levelét Görgei Artúr írta Késmárkra, Jeskó Lajoshoz. „Viktring, 1864. november 14. Tisz­telt Jeskó Úr! Feleségem és testvér­öcsém leveléből tudom, mily hűsége­sen járt el Ön eddig gyermekem mel­lett elvállalt tanítói kötelességében. Berta lányom - a konfirmálási vizsga szerencsés eredményét adván tudtom­ra annak idejében - hálás őszinteséggel egyenesen az ő jóakaró, őt folyvást oly lelkesen elősegítő tanítójának tulajdo­nítja azt érdemül. Ezért tisztelt Jeskó úr, lekötelezettje maradok Önnek emlékező tehetségem, eszméletem fogytáig. Különösen feleségem levelei után ítélve - amennyiben azok Önnek taní­tói szorgalma, lelkiismeretessége mel­A szerzőről nehéz írni néhány sorban éppen nekem, aki őt atyai jó barátomnak tekinthettem több, mint másfél évtizede és ott állhattam ravatala előtt, hirdetve a feltámadás evangéliumát egy római ka­tolikus és egy református igehirdető-test- véremmel együtt. Az 1922-ben született testvérünk orvos és teológus volt egy­szerre. Nyíregyházán járt az evangélikus gimnáziumba, római katolikus létére. Az ökumené gyakorló szolgálója, aki min­den történeti felekezet felé nyitott volt, saját felekezetét meg nem tagadva. A Krisztusi Ökumenikus Baráti Társaság (KÖT) megalapítója, szíve, motorja, szervezője. Sokféle tagsága közül az egyik legjelentősebb volt: a Pápai Aka­démia az Életért Intézet tagsága. Sok-sok küzdelem, meg nem értés után élete föl­di végén sok elismerésben részesült, de ennél is fontosabb az a szolgálat, amit el­lett állhatatosan tanúskodnak - tisztán látom, miszerint ezen túl is jobb ke­zekre már aligha bízhatnék gyermeke­inket azon fő cél elérésére nézve, me­lyet én, mint családapa, máris oly soká s még folyvást nélkülözöm életem leg­édesebb örömit. E fő cél gyermekim minél alaposabb, minél tökéletesebb magyarosodása. Ami ehhez közvetlenül nem segít, mellékesnek tekintendő egyelőre, későbben is akár­hol, akármikor kipótolható lévén az ilyenekben mutat­kozó hiány. A helyes, finom magyar nyelvérzék ellenben - amit én a tökéletes magyaroso­dáshoz okvetlen szükséges fökelléknek tekintek, - né­zetem szerint az illető ked­vező körülmények között, azaz oly körülmények se­gítségével sajátítható el biz­tosan, mint aminőknek ép­pen jelenleg (Ön keze alatt) vannak gyermekeim...” Lehet e pedagógusnak en­nél szebb értékelése, elis­merése? Sajnos e hosszú levelet nem közölhetem - helyhi­ány miatt, - de a kiállításon teljes egészében elolvasha­tó és a kiállítás gondosan összeállított katalógusában. A kiállítást rendezte és a tartalmas ismertetőt, szer­kesztette Kovács S. Tibor. Az előszót és a vezetőt Hermann Ró­bert írta. A dokumentumokat az 1998. január 31-ig megtekinthető kiállításra átengedte: dr. Nagy Ferenc orvos főta­nácsos, Bécsből. Dr. Nagy Ferenc 1956 óta él Bécsben és évtizedek óta gyűjti - vadászta - kül­földi aukciókon is, a múlt századi ma­gyar nyelvű leveleket, a ma már for­rásértékű kéziratokat. Köszönjük, hogy láthattuk, olvashat­tuk a több, mint százéves sárguló lapo­kat, leveleket. Schelken Pálma végezhetett teológusok, orvosok, szakér­tők és munkatársai között. Egy Testvérem így fogalmazta a ravata­lozóban: „Gyula bácsi az élet szerelmese volt” - én inkább így fogalmazom: az Is­ten szerelmese volt - ezért választotta az életet, ahogy a könyve mottójaként is ez az igevers áll: „Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is (5 Mózes 30,19). Az életet választó, életet féltő szeretettel óvó, érte küzdő orvosprofesszor szolgá­latához méltó könyv született s így Gyula bácsi holta után is prédikál, tanít, s tobo­roz híveket élete „szent ügyének". Köny­ve nem csupán ismertetés, érdekes, bár nem könnyű, de időszerű kérdésekkel foglalkozó, tárgyilagos tudományos anyag, hanem mozgósítás az élet szolgá­latára. Dr. Hafenscher Károly D.Brachna Gábor, ny.ev. főesperes 1908-1998 Megszomorodott szívvel tudatjuk, hogy kedves és köztiszteletben álló lelkésztestvérünket, Nt. D. Brachna Gábort, a clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyház ny. lelkészét, az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia tb. főesperesét életének 90., felszentelésének 67., s házasságának 60. évében az Úr magához szólította 1998. január 10-én. Nyugodjék béké­ben! Temetése 1998. január 13-án de. 10:30 órakor a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyház templo­mában (Denison és W. 98th sarkán), majd a northolmstedi „Sunset Memorial Park” temetőben. D. Brachna Gábor szegedi és makói lelkészsége után a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyházban szolgált 1938 és 1955 között, majd clevelandi Első Magyar Evangélikus Egyházban 1956 és 1976 között. Több egyházkerületi és közegyházi tisztet is betöltött, közöttük az Ame­rikai Magyar Evangélikus Konferen­cia főesperesi tisztét 1954 és 1995 kö­zött. Gyászolják felesége, sz. Bogád Etel, fia Gábor (fel., Chamberlin Susan), unokái, kiterjedt rokonsága, továbbá volt gyülekezetei, a clevelandi ma­gyar kolónia, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia, s egyháza közössége. Leánya, Etel (dr. Bonn Róbertné) hét évvel előzte meg őt az örökkévalóság hajlékaiban. Kelt, 1998. január 10-én A Magyarországi Evangélikus Egyház és lapunk nevében Isten vigasztalását kérjük a gyászolóknak Róm 8,28 versével: „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” A bioetika alapkérdései ü'Dr. Gaizler Gyula posthumus tanulmánykötete Budapest, 1997. Magyar Bioetikai Alapítvány kiadása JbtAi/ Áa-t/, . / , V / y?íi "18-48-as levelek eg, magangyííjleméovbői" . „ Kiállítás a Magyar Netraeíi Mézen ta kupolatermében *tC / 1997. december 2-táÍ 1998. január 31-ig A kt állításon bemutatott levetek k® «sipán az 1848-l$49-«s forradalom és vzal*edsaghatc időszakiból származnak, időhatáraik L<efjednek a reformkor és az 1549-c« követő neoabszultrtizmtfs időszakára is Széchényi 1st»» Tisza szabályozásával kapcsolatos, 1845-ben keltezett »eghivojafoi kezdve egeszeo addig a cuaszalagig amelyben - valószínűleg 1855-b» • egy újságot küldtek Széchényinek DöWiagbő, vagy Görget Artúrnak gyermek« nevetóthea Írott tSo4-es lei déig A kiállított iratok Ur. Nagy 1 error orv»« fötxnáuovtól. bécsi magángyQjlőtiM v*in®*zttak, aki hosszú évek alatt kutatta föl * forradalom cs szabadságharc mtndeztdáig. lappangó dokumentumát! A gyűjtemény tgszt értékei főleg azok a magánlevelek, amelyekből a forradalmi Magyarország éicfenefc míndittumpjaj kísérhetők figyelemmel, A nwii ártéri tizet évekről terjedő hitelei barátjának irta meg egy hsztvueló. inig a délvidéki harcokról Ecsedy János tudósít egy Nagy becsieteken keltezett levelében Az U bom-édráralóajjbön szolgáló férjeikhez - b helyt plébánossá! - levelet Írató aggódó feleségek levelét sem lehet meghatottság tóikul kézbe venni. Szamos dokumentum!.*) szelepei a felhívás "A hau venéiyben vast", S erre a hírre az egész ország megmozdul, szervezik a nemzetöt séget. Q/ikemcsnek állnak be a hadsetegbe, vagy fegyverek« próbálnak szárazni, akár külföld.« is. Ung Vármegyének például maga a hadügumzuvier. Mészáros Lázi k«hß el egy hatfomos lóveg tervrajait és igán, hogy a lafetta (azat tóvegvmz) mintáit 1% hamarosan Lüdet» fogj« Az országos fontosságú ügyek mellett olyan levelid ts találkozhatunk, amelyben maga a miniszter. Klauzál Gébet tilt e! egy kuruzsföt az orvost gyakorlattol LegfigyeJemre méltóbbak talán mégis azok a dokumentumok, amelyek az ellenség)« tudósítanak Győri Károly egy bonvédhadnagynak az oroszok betftté« miatti keresztes háborúról ír, ha az «/ükveget lenne Mi»4ar«*vy Miklós nemzetőr őrnagy a császári csapatok létszámáról és összetétel黫 kaid jelenté« a Zemplén megy ei kormánybiztosnak A kiállítás bemutatásának célja többek között a2. a ínyéi - amely legszemléletesebben éraek«!f«n a az 1&4M849-» szabadságharc jelentőségét - amelyet az I honvéd vadászezredben szolgáló Thun Lajos ttzeuévns kézvttézhez fn egyik kőzett “ Élép a nem ti rrádtertf, biter, eleven Woy. hogy Uyen Úgy. au kfváajuk tőled, s hág) ityeu testei, reményijük is, házén téged nem 0: erőszak vitt a vitézek soriba, hanem az hagy már gyermek létedre megmutassad azt hagy te hazad szabadsága kivívásába» tűvet rési) kívánsz vermi, 1 inkább gyermekkarodban a haUil martaléka fenni, mim a nép magyar hont t nemz net leigáttaxvém sremtetni ” <z7 ékFtrx JTSio*--

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents