Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-01-25 / 4. szám

1998. JANUÁR 25. ö.oldal Evangélikus Élet sum «I • • Jó, ha vannak szép tányéraid. • De mit ér a tányér, ha nincs benne semmi? $ Jó, ha van egy szép képkereted. m De mit ér a keret, ha nincs benne festmény? Jó, ha van pompás csillárod. De mit ér a csillár, ha nincs bekötve az áram? ® Ha Isten ép testet, csinos arcot adott, kö­• szönd meg. • De mit ér a tested, ha lélek nem él benne, • ha nincs benne szeretet? ISTENES MAGYAR NEPMESEK Miért rövidebb a kalász, mint régen? Jézus és Szent Péter a földön jártak, és látták, hogy az emberek aratják a búzát. Aljától fölig csupa kalász volt. Kérdezi az egyik embert az Úr Jé­zus:- „Meg vagy elégedve a termé­seddel?”- „Hát lehetett volna több is raj­ta.” - mondta az ember. Jézus nem szólt neki semmit A következő esztendőben még szebb volt a búza. Megint arra járnak, és kérdezi Jézus az em­bert:- „Hát most meg vagy-e eléged­ve a terméseddel?”- „Több van, mint tavaly volt, de még mindig nem elég.”- „Látod Péter, milyen telhetet­len az ember. Semmi sem elég ne­ki. Mindig többet kíván.” Odaszólt Péternek:- „Menj csak oda, és fogd ke­zedbe a kalászt, és húzzad a ke­zed felfelé, majd én szólok, ha elég.” Amikor már csak a tetején volt egy kicsi, azt mondta az Úr Péter­nek, hogy hagyja most már, bár ezt sem érdemli meg az ember. Azóta lett ilyen kicsi a kalász. Jézus és a panaszkodó asszony Amikor Jézus a földön járt, egy asszony ment hozzá. Elsorolta minden kínját, keser­vét és azt kérte Jézustól, hogy szabadítsa meg őt ezektől a ter­hektől. Jézus erre megkérte a falu minden családját, hogy másnap reggel tegye ki a ház elé minden­ki a maga keresztjét. Ez meg is történt. Jézus végigvezette a falun az asszonyt s ezt mondta neki:- „Válassz! Melyiket kéred, azt neked adom.” De bizony az asszony egyiket sem találta könnyebbnek az övénél.- „Nem cserélnék egyikkel se - mondta - mert senkinek sincs jobb sorsa, mint az enyém.” Hernád Tibor gyűjtéséből A gyermeksarok készítőinek címe: Cselovszky Ferenc, 1052 Budapest, Deák tér 4. Századik születésnapot ünnepeltek a szarvasi szeretetotthonban Isten éltesse, Matyi bácsi! Elszállásolás elsősorban közös katonai sátrakban és saját sátorban, saját hálófel­szereléssel. Korlátozott számban lehető­ség van faházban való elhelyezésre. Erre a tavasz folyamán lehet jelentkezni. A ta­lálkozó ideje alatt a tábor területén gyer­mekmegőrzést és foglalkoztatást biztosí­tunk. A részvételi díj 1.500.- Ft (napi részvételi díj 500.- Ft), de a szülővel ér­kező 12 éven aluliaknak nem kell fizet­niük. Megközelíthető gépkocsival a 81 -es út­ról Bodajk leágazásánál lekanyarodva. Vasúttal Budapesttől, Székesfehérvártól és Komáromtól fogunk 22-én kibővített szerelvényeket kérni. Ebéd lehetőséget mindhárom napra tudunk biztosítani kü­lön térítés ellenében, de a tábor területén mini ABC és büfé is fog üzemelni. A részvételhez szükséges minden in­formációt tartalmazó füzetet Húsvét kör­nyékén küldjük el a lelkészi hivatalokba. Ennek ellenére kérünk mindenkit, hogy tekintse szolgálatnak mások értesítését és hívását. A találkozót a Magyarországi Evangé­likus Ifjúsági Szövetség és a Magyaror­szági Evangélikus Egyház szervezi. Ha mindenki annyit ivott volna mint én, a kocsmáros bezárhatta vol­na a boltot! - mondta nem kis büsz­keséggel Kiss Mátyás, a szarvasi Betánia Szeretetotthon lakója, akit századik születésnapján köszöntöt­tek tegnap szerettei. Mértéktartás evésben, ivásban - Matyi bácsi szerint ez a hosszú élet titka. A mértékletes életmódnak kö­szönheti, hogy elkerülték a betegsé­gek. Matyi bácsi egy esztendeje él a szeretetotthonban. Az otthon lakói és dolgozói tortával és közös énekkel köszöntötték a jeles napon. Az ünne­pi asztalon kedvenc étele: húsleves és töltött káposzta illatozott. Kiss Mátyás a virágcsokrokkal díszített szobájában mesélt életéről. Szülei 450 hold szántón és 180 hold legelőn gazdálkodtak Szarvason. Hétéves volt, amikor édesanyja meghalt. Nem sokkal utána édesapját is elve­szítette. Matyi bácsi textil- és divat­áru-kereskedő lett, később a szülők­től örökölt birtokon gazdálkodott. Családot alapított, feleségével négy gyermeket nevelt fel. Matyi bácsi­nak legkedvesebb időtöltése a rádió­hallgatás, a politikát kritikával figye­li. Bibliagyűjteménye legféltettebb, gyermekkorából őrzött darabja min­dig ott van a keze ügyében. Reggel és este olvassa a szentírást, amely mint mondta, megtanította a legfon­tosabb dologra, a felebaráti szeretet- re. Örömmel mesélte, hogy déduno­kái vallásos nevelést kapnak. Matyi bácsi a hosszú élet tapasztalatával azt üzeni mindenkinek: tiszteljük a másikat és a másét. Céljainkat a ma­gunk erejéből, a magunk tehetségé­vel érjük el. Kiss Mátyást 100. születésnapján a szarvasi Cervinus Rádió-és Deme Zoltán az újtemplomi gyülekezet lel­késze köszöntötte. (A Békés megyei hírlapból) A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Osztálya, az Evan­gélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet és a MEVISZ szeretettel hív minden fiatalt az 1998. tavaszi félév ifjúsági istentiszteleteire. február 2. Jézus, a provokátor Igét hirdet: Szeverényi János lelkész, Budapest-Kelenfold március 2. Jézus, a tükör Igét hirdet: Szabóné Mátrai Marianna lelkész, a Lelkipásztor folyóirat főszer­kesztője április 6. Jézus, a ma embere Igét hirdet: Pángyánszky Ágnes egyetemi lelkész május 11. Jézus, a szupersztár Igét hirdet: Smidéliusz Gábor lelkész, Nagytarcsa június 8. Jézus, a navigátor Igét hirdet: Krámer György lelkész, Maglód Ifjúsági istentiszteleteinket a hónap első hétfőjén, 18 órakor tartjuk a Józsefvá­rosi evangélikus templomban (Budapest, VIII. Üllői út 24.). Az istentiszteletek után teaház, koncert, diavetítés, közös játék lesz! Szélrózsa II. Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó Bodajk Tölgyes Turistaközpont, 1998. Július 22-25. Pályázat A Magyarországi Evangélikus Egyház Missziói-, Gyermek- és Ifjúsági Bizottsága az elmúlt évek tapasz­talatai alapján összevont pályázatot ír ki az egyházme­gyék és gyülekezetek missziói munkájának támogatá­sára. Pályázni lehet programok, kiadványok, eszközök, illetve eszközök készítésének a támogatására. A beadott pályázatokat a fent említett bizottságok de­legált tagjai bírálják el. A támogatottak listája az Evan­gélikus Életben jelenik meg. A támogatást elnyert pá­lyázókkal megállapodást kötünk, amely részletesen tartalmazza az összeg felhasználhatóságát és az elszá­molás módját, határidejét. Pályázati összeg: 1,4 millió Forint Pályázat beadásának határideje: 1998. március 2. Elbírálás időpontja: 1998. március 9. Kifizetés határideje: 1998. március 31. Elszámolás határideje: 1998. november 15. Pályázati feltételek: A pályázati határidők pontos betartása Pályázni csak a hivatalos űrlapon lehet, annak hiány­talan kitöltésével és a mellékletek csatolásával. Pályá­zati űrlapot az Iíjúsági Osztályon lehet kérni. (Buda­pest, 1085 Üllői u. 24. Tel.: (06 1)117-55-67). A pályázathoz csatolni kell:-A programok tématervezetét, helyét, idejét, résztve­vők létszámát, korosztályát.-Kiadvány esetén laptervet, vagy referenciaszámot. A pályaművet a gyülekezeti pályamunka esetén a gyülekezeti elnökségnek, egyházmegyei pályamunka esetén az egyházmegyei elnökségnek kell aláírnia. Hét rapszódia A hanglemez útja - a fonográffal kitaposott ösvények folytatá­saként - 1887-ben indult el Emile Berliner találmányával. Egy évti­zeddel később alakult meg Londonban a The Gramophone Company. Erre az idő­pontra vezeti vissza történetét az EMI Classics cég, mely a lemeztársaságok közt elsőként ünnepelte fennállásuk százéves évfordulóját. Az ünnepre har­minc annak idején kiemelkedően sikeres felvételt jelentettek meg új kiadásban. Olyan örök értékű előadások vannak köztük, mint Pablo Casals felvétele Bach gordonkaszvitjeiről. A sorozatban magyar művész lemeze is felbukkan. Cziffra György még itthon felvette Liszt négy magyar rapszódiáját, majd - még az ötvenes években - Francia- országban a hiányzókat, a későiek kivé­telével. A hetvenes években azután új felvételt készített róluk, s a hét legnép­szerűbb külön lemezen is megjelent. Most, javított hangminőségben és az ere­deti borító felhasználásával ez a váloga­tásjelent meg a kiválasztott jubileumi ki­adványok között. Cziffra birodalma ez a zene. Mástól mindössze két ízben hallottam magyar rapszódiát ilyen találó előadásban. Her­bert von Karajan 1975-ös felvételén a második zenekari rapszódiát, mely töké­letesen adja vissza a mű kezdetének bo- rongós, baljós hangulatát: olyan mint a viharos ég Lotz Károly puszta felett gyülekező felhőket ábrázoló képén. Zon­gorán pedig Claudio Arrau 1951-ből va­ló felvételén a nyolcadikat: csodálatos folyamatosság és rendezettség, csendes melankólia jellemzi, s az elején valóban úgy szól a zongora mint a cimbalom, mindehhez pedig még hozzá is járul a mono felvétel sajátosan lehatárolt hang­zása. Cziffra nem csapong, nagyon is át­gondoltan és fegyelmezetten játszik mindkét felvételen, ám játékába minden érzését belesűríti, így a szabadság és a rapszódikus hevület az egyszeriség mú­landóságából az összegezettség mara- dandóságába tudott átmenni. A hétből négy épp az a négy rapszódia, melyet Cziffra annak idején még itthon vett fel. Érdemes összevetni a két felvételt, nincs köztük szignifikáns különbség, mindket­tő az átélt érzések maradandó foglalata. Vannak persze eltérések dinamika, tem­pó, hangsúlyok terén, így mindkettő nyújt pluszt a másikhoz képest, de - bi­zonyosan azért is, mert a kéttő hátterét ugyanaz a meghatározó élményvilág ad­ja - igen közel áll egymáshoz a rapszódi­ák két rögzített előadása. A Cziffra-lemez testvérének tekinthető Samson Francois 1959-es felvétele Ra­vel két zongoraversenyéről, melyet a Gaspard de la nuit 1967-es felvétele egé­szít ki. Francois századunk nagy zongo­ristáinak egyike, akit hazánkban sajnála­tos módon nemigen ismernek, így örven­detes, hogy a centenáriumi sorozat része­ként legalább ez a felvétele felbukkan fe­lénk. Francois játékát is az érzelemvilág dominanciája jellemzi. Nála a francia művészember dekadenciába hajló, mély- ségeket-magasságokat ugyancsak bejáró érzésvilága tűnik fő meghatározó ténye­zőnek. Francois már a G-dúr Zongora- verseny I. tétele elejének hét hangos dal­lamát olyan tökéletes érintettséggel játssza, hogy a nemtörődömség kvalitás és nem hiány benne. Francois tiszta billentésében a végte­lenségig gyönyörködhet az ember. A G- dúr koncert lassú tétele is kristálytiszta leütésekkel, ugyanakkor lágyan énekelve szólal meg. A Balkezes zongoraverseny is szép vele, nem vitás, de kevésbé egyé­ni és találó, mint a G-dúr versenymű - és Francois talán legjobb felvétele Chopin két zongoraversenyéről, Louis Frémaux vezényletével. A sorozat harminc lemeze között még két zongorás felvételt találni. Maurizio Pollinivel Chopin I. Zongora- versenyét, Dinu Lipattival pedig tizen­négy keringőjét, s kiegészítésképpen mindkettő mellett még néhány rövidebb zongoradarabot. Ezek kvalitásukat te­kintve nem kevésbé kiemelkedőek, de egészen mások, mint Cziffra és Francois előadásai. Hűvösebbek, kiegyensúlyo­zottabbak. Pollimé a tökéletes kidolgo­zottság szép példája, amikor a pillanat szelénél mindig előbbrevaló a diszcip­lína, de sosem üresen, hanem tartalma­sán. Lipattié pedig a bölcsességre lelt emberé, mikor is az érzelmek megkoro­názásaként még mindenre kiható distan­ciával is kiegészülnek. Zay Balázs

Next

/
Thumbnails
Contents