Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-08-02 / 31. szám

2.oldal 1998. AUGUSZTUS 2.. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI NYOLCADIK VASARNAP ISTEN KEZÉBEN - JÉZUS NEVÉBEN Mt 7,15-23 Van egy asztalos barátom, aki a népművészet if­jú mestere. Ha bútort készít, ha szabadtéri hintá­kat, gyermekjátékokat állít fel, ha emlékművet fa­rag, díszeiről, jellegzetes formáiról már fel lehet ismerni keze munkáját. Egy alkalommal összefutottunk egy másik fafa­ragó kiállításán. Meglepetten kiáltottam neki: „Nézd, ez éppen olyan, mint a te munkáid! ” „Nem csoda” - felelte csöndesen -, „tőle tanultam a szakmát. ” Az egyház mai helyzetét vizsgálva meg­rettenve tapasztaljuk: nem igazán vonzóak isten­tiszteleteink, nem tudunk megragadni minden kor­osztályt az evangélium hirdetésével. Futunk az emberek után, ők meg futnak előlünk. Mi történt 2000 év alatt? Jézus annak idején ha- zaküldeni sem tudta a sokaságot, most pedig me­nekülnek tőlünk az emberek!? Keresztyének va­gyunk - Krisztus követői - jó tudnunk tehát, mivel jár ez a kiváltságunk. A Krisztust követő ember élete jó gyümölcsöket terem. Jézus szavai ebben az igében kétszer is hangsúlyozzák a gyümölcster­més fontosságát. Hiszen erről lehet megismerni azokat, akik ko­molyan veszik hívását, akik igazán hallgatnak rá és útmutatásai szerint akarnak élni. S ez nemcsak földi vándorlásunk idején fontos, mert az ítéletre visszatérő Úr is gyümölcsöket fog keresni életünk fáján. Teremjünk hát jó gyümölcsöket! Törekvése­ink erre irányulnak, s nemcsak lelki értelemben. Teljesítmény-centrikus világunkban már a kis­gyermekek figyelmét is az elért eredmények felé fordítják, hogy megértsék: annak van becsülete mások előtt, aki letesz valamit az asztalra. Szülők és nagyszülők számára értelmes célt jelent az őket követő nemzedékek felnevelése és támogatása. Munkában és játékban, magunkban és a nyilvános­ság előtt győztesek akarunk lenni. Milyen gyümölcsöt terem az életünk? Tartós, el­álló gyümölcsöket, vagy olyanokat, amelyek könnyen megromlanak és élvezhetetlenné válnak? Olyan fát kevesen tűrnek meg a kertjükben, amelyről sűrűn potyognak a rothadó bogyók. A jó fa viszont jó gyümölcsöt terem. Mégis megté­veszthet minket a gyümölcs szépsége. Jézus bele­lát a gyümölcsökbe. Amikor dinnyét veszünk, meglékeltetjük, mert nem tudjuk, mit rejt a gyümölcs kemény héja. Egy szem körte szépen mosolyoghat a polcon, de lehet, Nagy Isten, Néked zeng az ének... (59. ének) hogy belseje már egészen barna és ehetetlen. Ilye­nek lehetnek a mi életünk gyümölcsei is. Jézus ezért figyelmezteti tanítványait, hogy ne higgye­nek a látszatnak. Ha fellendülő vállalkozásokat, egyre elegánsabb urakat, sőt virágzó gyülekezete­ket látunk, nem biztos, hogy azokra Jézus is öröm­mel tekint. Ő belelát a gyümölcsökbe. Tudja, mi­lyen szándék áll a nagylelkű adományok mögött. Lehet, hogy az emberi büszkeség, kapzsiság vagy hatalomvágy már megtámadta a szépnek ígérkező termést... Hívő életünk szüntelen kapcsolat Krisztussal. Ez az egyetlen mód arra, hogy egészségesjó gyümöl­csöt teremjen életünk. Hiszen a fának jó földbe kell gyökeret vernie, jó táplálékot kell felszívnia, élveznie kell a napsütést és az éltető esőt. Gondoz­ni kell, meg kell védeni a kártevőktől és a betegsé­gektől. Erre a fa önmagában nem képes: külső se­gítségre van szüksége. Az evangélium arról győz meg minket, hogy nem vagyunk magányos szilva­fák a puszta közepén. Isten jó földbe ültetett min­ket, igéjével táplál, szeretetének sugarait árasztja ránk, kegyelmének éltető esőjével öntöz minket. Ezért vágyakozunk az ő közelébe Jézus Krisztuson keresztül, akinek nevében szólhatunk és cseleked­hetünk, s így teremhetünk neki tetsző gyümölcsö­ket. Ámen Vető István A jól ismert ének régebbi kezdő sora így hangzott: „Jehova csak Neked éneklek... " - A pietizmus imaéne­kei között ez az ének a legszebb. A „ lélekben és igazság­ban ” való imádságról és a Jézus nevében való imád­ságról szól. Egyrészt Rogate vasárnapjának evangéliu­mához csatlakozik (János ev. 16,23-30), másrészt a Szentháromság utáni 4. vasárnap levélbeli igéjéhez (Róma 8,18-27) végül a Szentháromság utáni 8. vasár­nap levélbeli igéjéhez (Róma 8,12-17). Egy régi jellem­zés azt mondja róla: „Elő imalángokból" való ének. A kérdés: „ Ki volna más Tehozzád fogható ” Mikeás 7,18- ból való. Az ének költője nyugtalan lélek volt, sok emberi gyen­geséggel megterhelve. Gyakran szenvedélyes buzgóság- gal „túllőtt a célon" és fantasztikus gondolatokkal csüngött a végső dolgokon. Valószínű, hogy énekét „bábelzavaros” magatartása miatt egyes vidékeken csak később vették használatba. Würtenbergben még az 1842-es énekeskönyvből is hiányzott. - Az ének a költő életének nyugtalanságából mit sem setjtet. Bartholo- meus Crasselius 1647-ben született Werndorfban, Szá­szországban. A hallei egyetemen, mint Francke tanítvá­nya meggyőződéses pietista lett. - Lelkész lett először Niddában, Hessenben, majd 1708-tól Düsseldorfban. Mint a pietizmus elszánt képviselője itt gyakran kemény harcokba keveredett. Meghalt 1724-ben. Éneke először 1695-ben jelent meg a Luppius-féle énekeskönyvben, 8 versszakkal. Az ének dallama összecseng a költemény boldog és bi­zonyossággal teli hangjával. Az 1690-es hamburgi éne­keskönyvben a „Ki dolgát csak Istenre hagyja" dalla­mához alkalmazták. - Igen híres J.S. Bachnak az ének­hez írt dallama. A Jézusban új életet kapott ember bol­dog vallomása ez az ének. Naponként tapasztalja újra meg újra a kegyelmet (3. vers). Gáncs Aladár UJ NAP - UJ KEGYELEM Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A vi­lágosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igaz­ság és egyenesség. (Ef 5,8-9) VASÁRNAP HÉTFŐ KEDD és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetekre törekszik. Tit 2,14(Mt 12,33-37, Jn 8,31-36) A kegyelem nemcsak istenfélő, tiszta, becsületes életre biztosítja a lehetőséget a jelenlévő világban, hanem az ígéretes jövő reménységével is meg­ajándékoz. Tekintsünk reménységgel előre, a jö­vőre. Készüljünk úgy, ahogy Jézus kívánja. Le­gyünk az Ő jó cselekedeteire törekvő népe, hiszen megváltó munkája által erre teremtett lehetőséget. SZOMBAT SZERDA Nappal szeretetét rendeli mellém, éj­jel éneket ad számba az Úr, imádságot életem Istenéhez. Zsolt 42,9 (Kol 3,1-11 ,Jn 8,37- 45) Az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjék el, ki megy el követségünkben? -Én ezt mondtam: Itt vagyok, en­gem küldj! Ézs 6,8 (Fii 1,6-11, Jn 9,13-23) Isten önként jelentkezőt keres, aki szolgálatra vál­lalkozik. Isten hívása és a mi szabad döntésünk egy esemény két alkotóeleme. Az elhívásnak min­dig kitűzött célja van. Istené a kezdeményezés, nekünk pedig azt kell ismernünk és vállalkoznunk kell rá. Hamza Kinga Dalma „Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." A fenti Ige fényében: a bibliai érte­lemben vett megbocsátás az ember felelete Istennek arra a bocsánatára, amelyet a saját életében megtapasz­talt: „...ahogyan Isten is megbocsá­tott nektek”. A megbocsátás tehát nem érzelem dolga, hanem - egy akarati döntés. - Ha azonban a saját életemben még nem tapasztaltam meg, mit is ért a Biblia megbocsátás alatt, akkor másoknak sem fogok tudni ilyen módon megbocsátani! Ahhoz pedig, hogy megtapasztalhas­sam, el kell fogadnom, amit Isten ró­lam mond; - igazat kell adnom Isten­nek! Ézsaiás próféta könyvében ezt így olvashatjuk: „Mindnyájan téve- lyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. ” (Ézs 53,6) Alapjában véve a vallásos ember is a maga választotta úton jár, nem pe­dig Istenén. Az ember számára csak két út lehetséges: a maga útja, ami egyben a bűn útja, vagy az Isten útja. Aki őszinte saját magával szemben, az tudja, hogy életében jelen van a bűn. Ezért szükségünk van bűnbo­Igefények a hétköznapokban: Gyógyító megbocsátás (Ef 4,32) csánatra. - Bűneinkhez nem akkor viszonyulunk helyesen, ha megpró­báljuk igazolni magunkat, hanem ha bocsánatot kérünk. „Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül? " (Márk 2,7b) Isten bocsáthatja meg a bűnt, és csakis azon az úton, amelyet Ő előre elkészített: Egyedül Jézus Krisztusért, „Mert azt, aki nem is­mert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne. ” (2Kor 6,21) Tehát arról van szó, hogy merjünk bizalommal ráállni erre a tényre! - Aki hit által elfogadta Isten bocsánatát, bizalommal ráállt Isten ígéreteire, s ezáltal megtapasztalta, hogy valamennyi bűnére bocsánatot kapott, az hálából arra fog törekedni, hogy ezt a bocsánatot továbbadja másoknak! „Boldog az az ember, akinek az Úr nem tulajdonít bűnt” (Róm 4,8) „ ...a tenger mélyére dobja minden vétkün­ket! ” (Mikeás 7,19b) A megbocsátás tehát nem azonos a feledéssel, - ahogy ezt a fenti igesza­kaszokból láthatjuk. Isten bocsánata abból áll, hogy „nem tulajdonít” ne­künk bűnt, és a vétkeinket a „tenger mélyére” veti. - Sehol sem olvassuk, hogy Isten elfelejtené a bűnt, - de többé nem rója fel! Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy tudatosan lemond a megtorlásról, a bosszúról, az elégté­telről velünk szemben - a Krisztu­sért. Zsid 8,12-ben ez áll: „Mert ir­galmas leszek gonoszságaikkal szem­ben, és bűneikről nem emlékezem meg többé. ” Vannak emberek, akik alapjában véve szeretnének megbocsátani a másiknak, de elbátortalanodnak, amikor észreveszik, hogy túlontúl élesen él bennük a sértés vagy bántás emléke. Abba a hibába esnek, hogy úgy gondolják: csak akkor bocsátot­tak meg igazán, ha el is felejtették azt, ami történt. Az Isten szerinti megbocsátás azonban: „ahogyan Is­ten is megbocsátott nektek a Krisz­tusban” - ránk nézve azt jelenti, hogy tudatosan elhatározom: lemondok mindenfajta elégtételről, bosszúról és megtorlásról, és részemről a dolgot elintézettnek tekintem. Ha azután mégis felrémlik bennem az emlék, s ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. augusztus 2. „jL.„: I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- 1 hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békás­megyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Má­tyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Bolla Árpád; de. 11. (úrv.) Cse- lovszky Ferenc; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. ó.Nagy Zoltán; VIII., Ül­lői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rá­kóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Tamás; X., Kerepesi út 69. de. 8 (úrv). Zászkaliczky Pál; Kelen­föld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Rőzse István; de. 11. (úrv.) Rőzse István; du. 6. Schulek Mátyás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Kőháti Dóra; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du.fél 7. Bácskai Károly; xm„ Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Pál; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Zászkaliczky Pál; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. B'atniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVn., Tessedik tér. de. 9. (úrv) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11.(úrv) Kósa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11 .(úrv) Marschalkó Gyula; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Missura Tibor; Pestszentimre, XVIIL, Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Missura Tibor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint, (ref. templom) du. 3. Endreffy Géza Istentiszteletek a Balaton partján Balatonakali (ev. templom) fél 10; Balaton­almádi (Bajcsy Zs. u. 25.) du. 4; Balaton- boglár de. 9; Balatonfenyves du. 6; Balat- onfüred (ref. fehér templom) du. 6; Balaton- Idle de. fél 11; Balatonszárszó (ev. üdülő) de. 10; Balatonszárszó (ev. templom) de. 12 (német); Felsődörgicse (ev. templom) de. 11; Fonyód du. 4; Hévíz de. 10 (német); du. fél 5 (magyar); Keszthely de. 10 (magyar), du. 6 (német); Kőröshegy du. 3; Mencshely de. 11; Nemesleányfalu du. 2; Siófok de. fél 10 (német), de. 11 (magyar); Szentantalfa de. háromnegyed 10; Zamárdi du. 4; Zánka de. fél 9; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 8. VASÁRNAPON a liturgikus szin: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Róm 8,12-17; az igehirdetés alapigéje: Mt 7,15-23. HETI ÉNEKEK: 442,238. SZEGLETKŐ címmel a Duna Televízióban augusztus 6-án, csütörtökön 17.00 órakor Protestáns magazin adást láthatnak. ennek nyomán megint haragot és ke­serűséget érzek, akkor szabad és kell ragaszkodnom ahhoz a tényhez, hogy már megbocsátottam. A hántással kapcsolatos indulatokat pedig vi­gyem az Úr vére alá, kérve a szabadí- tását. „... és Jézusnak... a vére meg­tisztít minket minden bűntől" (ÍJán 1,7) A megbocsátott bűn elvesztette je­lentőségét! A megbocsátás független az érzelmektől! Ha tudatosan ragasz­kodom ahhoz a valósághoz, hogy: „Megbocsátottam”, - a hántással kapcsolatos érzelmeimnek idővel al­kalmazkodniuk kell ehhez a dönté­semhez. - Isten arra teremtette az ér­zelmeket, hogy szolgák legyenek az ember életében, nem pedig arra, hogy uralkodjanak rajta! Ezért az ér­zelmeimnek alá kell vetniük magukat az akarataimnak és döntéseimnek. Meg kell hajolniuk Isten Igéje, a Bib­lia valósága előtt, - mert Isten bocsá­nata: előre érvényes bocsánat! „Isten abban mutatta meg rajtunk a szerete­tét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk amikor bűnösök voltunk. ” (Róma 5,8) (Részleges kivonat Walter Nitsche azonos című írásából) Pásztor Jánosné Jézus Krisztus mondja: Ha ti megtart­játok az én igémet, valóban tanítvá­nyaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. Jn 8,31-32 (Róm 6,19-23, Jn 8,21-305 \t \ A tanítványság feltétele: megmaradni az Úr beszé­deiben, megtartani azokat és tanítása szerint élni. Megismerni az isteni igazságot és ahhoz szabni az életet. Aki az igazságot megismeri és irányítónak vallja magára nézve, az nem lesz többé határozat­lan és kapkodó. Egy célt ismer és azt odaadóan követi. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a ßldet. Mt 5,5 (Zsolt 48,1-15, Ef 5,8b-14) A szelíd és csendes lélek igen becses Isten előtt. A szelíd nem gyáva. A szelíd ember a legerősebb a világon. Az a szelíd, aki legyőzi önmagát, akinek hatalma van saját lelkén. A szeretet hosszútűrő. Úgy tetszett Istennek, hogy az alázatosokat meg­becsülje. A szelíd örökös. Örökösök azok, akik a kereszt­hordozás útján Jézussal járnak és a szelídek jutal­ma az lesz, hogy uralkodni fognak. Isten szüntelen jelen van az életünkben, hogy ráta­lálhassunk a kétségbeesés félelmének a szorításá­ban. Isten jelen van, ha látom, ha nem látom. Érin­tésközeiben van, mialatt az örvények átcsapnak felettem. A hit titka, hogy a bajban ráébredünk Is­ten szeretetére. A vihar zúg, a hullámok tajtékoz- nak, de a legnagyobb zúgásban is, a legkietle­nebbnek tűnő éjszakában, az elhagyatottság sötét­ségén is áthatol az ének. Ez a hit szüntelen velejá­rója. CSÜTÖRTÖK Sántákat megsegítem, és a szét- szóródottakat összegyűjtöm. Zof3,19 (Mt 7,13-21 ,Jn 8,46-59) Jézus a mennyek országát ígéri azoknak, akik a keresztény életet vállalják, és boldognak nevezi őket. A nyáj békében, háborítatlanságban és teljes örömben él. Pásztora van, akinek gopdja van a sántákra és a szétszóródottakra. Jézus Krisztus a juhok pásztora. Örömünk forrása az ő szabadítása. Az evangélium pedig örömhír minden népnek. PÉNTEK Látva a fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, vissza­esett vétkébe, és konok maradt a szíve. 2Móz 9,34 (lKor 6,9-14.18-20, Jn 9,1-12) Isten örök végzése megelőz^minden emberi dön­tést. Mégis, ha az ember elfogadja, vagy elutasítja az isteni szót, nem hárítja a felelősséget Istenre. Bünöcskéket vallunk meg, s beszélve róluk, újból átéljük azokat. Köszörülgetjük istenített énünk, erőnk és értelmünk csorbáit. A mímelt bűnbánat nem lehet a megtérés pótléka. Isten őszinte bűnbá­natot kíván tőlünk, mert csak így lehetünk szelíd és alázatos gyermekei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents