Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-07-05 / 27. szám
Evangélikus ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet 63. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1998. JÚLIUS 5. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN NEGYEDIK VASÁRNAP ARA: 48 FT A keresztyén ember akkor irgalmas, ha nem keresi csak a maga hasznát, ...hanem egyformán néz mindenkire, barátra ellenségre, ahogy mennyei Atyánk cselekszik. Luther — A TARTALOMBÓL _ Bemutatjuk a Fejér-Komáromi Egyházmegye Gyülekezeteit Evangélikus templomok a Vendég váró útikönyvben Élő víz Merész álmok - a valóság gátjai között (a Fejér-Komáromi egyházmegye missziói munkájáról) A rendszerváltás óta kisérem figyelemmel és szervezem egyházmegyénk missziói alkalmait. Sok-sok alkalom, kihasznált lehetőség, örömmel telt találkozás és csillogó tekintet elevenedik meg előttem, ha az egyházmegyénk eddigi találkozóira gondolok vissza. A legnagyobb szabású alkalom a pünkösd hétfői egyházmegyei találkozó. Ezen a napon - az utóbbi években általában Nagyvelegen - az egyházmegye legtöbb gyülekezete képviseltette magát. A találkozás ajándékán túl a közös úrvacsoravétel, az igehallgatás, és a nagyszerű előadások gazdagítottak minden résztvevőt. Az idei évünk programját az év igéjének alapján állítottam össze: „Éljetek szeretet- ben, ahogyan Krisztus is szeretett minket.” Az egyházmegyei csendesnapokon az évek során egy-egy ifjúsági csoport is bemutatkozott szolgálattal: az oroszlányi fiatalok énekes bizonyságtétellel, bakonycsemyei ifjúság passió-játékkal, székesfehérvári verses nagyheti meditációval, komáromi ifjúsági énekkar kórusművekkel és lajoskomáromi színjátszó fiatalok pedig az Illés prófétáról szóló zenés oratóriummal szolgáltak. Négy év alatt hagyományossá lett, hogy az egyházmegyénk területén élő evangélikus pedagógusok számára is szervezünk találkozót. Ezeken az alkalmakon szakmai és lelki kérdésekkel egyaránt foglalkozunk. Sokat tanulhatunk egymástól, s hivatástudatban és a gyülekezethez való kötődésben is új lendületet ad az ilyen jellegű találkozó. Minden ősszel megszervezzük a presbiterek és tisztségviselők csendesnapját. Ezekről a csendesnapokról elmondható az, hogy a hitben megerősítő ige hallgatása és a közös szolgálat adta feladatok megbeszélése, az egyházunk helyzetéről való tájékoztatás egy-egy részét képezik a programnak. Tavasszal egyházmegyénk közgyűlése új missziói „munkamódszert” fogadott el. Az Evangélikus Életben is közreadott felhívásból mindenki értesülhetett arról, hogy az idei évben az egész ország területéről gyűjtjük az Oroszlányra költözött evangélikusok címét, adatait. A városokban eltűnő és megbúvó evangélikusok felkutatásához, megkereséséhez, meglátogatásához, hívogatásához nagyon sok erő, és áldozat szükségeltetik. Elsősorban azoknak az odafigyelő szeretetére van szükség, akiknek a környezetéből valamelyik városba költözött valaki. De az imádkozó, gyülekezeti életünk megújulásáért könyörgő háttér nélkül sem képzelhető el ez a szolgálat. Akkor, amikor alkalmakról és tervekről számolok be, akkor a címben említett gátakról is szólni kell. Azokról a tényezőkről, amelyek nehézzé teszik, s olykor akadályozzák a missziói lendület kibontakozását. Külső tényezők - (költséges utazás, sokféle lekötöttség, rengeteg megszervezett alkalom) is befolyásolják a résztvevők, az elindulok számát. De ennél nagyobb gondnak érzem a szívben eluralkodó közönyt, vagy azt a gondolkodásmódot, hogy: „éppen elég a gyülekezetek hagyományos alkalma, minek kell itt még erőlködni”. S sok esetben a lelkészek között sincs meg az egyetértés. Ha az alkalmakról szólok, a megtörtént találkozókról és csendesnapokról, akkor Isten iránti hála van szívemben, hisz magam is rengeteget gazdagodtam, tanultam a meghívott igehirdetők és előadók szolgálata által. Ha a gátakra gondolok, akkor a könyörgés fakad szívemből: „ O Urunk! Újítsd meg egyházunkat, s benne egyházmegyénket, könyörülő szereteteddel és Szentlelkeddel!" Köszöntjük a Fejér-Komáromi Egyházmegye Gyülekezeteit Amit az egyházmegyéről tudnunk kell... Újabb egyházmegyét mutatunk be mai számunk írásaiban. Az Északi Egyházkerület dunántúli részében, a Dunától délre elterülő Gerecse és Vértes hegység mentén egészen a Velencei tóig terjed az egyházmegye területe. A mintegy 6600 km2-en 730 ezer lakos között 20 gyülekezetben kb. 15.000 evangélikus testvérünk él, közöttük 16 lelkész végzi szolgálatát. Legnagyobb lélekszámú gyülekezet a bakonycsernyei - közel 2000 lélekkel - a legkisebb a csabdi-bicskei, ahol kb. 200 a gyülekezeti tagok száma. Nagyon jó a testvéri közösség az egyházmegyében. Hordozzák egymás terhét, nagyon figyelnek egymásra, az erősebb gyülekezetek felelősséget vállalnak a segítésben á gyengébbekért. Komárom, Esztergom, Tata és Sárbogárd különösen rászorul a többiek segítségére. Évtizedek óta sok a közös összejövetel, konferencia melyeket a gyülekezetek különböző rétegei számára rendszeresen tartanak. Kántorok, presbiterek, gyülekezeti munkások, papnék számára tartanak csendesnapokat. Ifjúsági, és zenei táborok, evangélizációk alkalmaira gyűjtik össze a gyülekezetek különböző rétegeit. Több gyülekezetben működik énekkar, kiemelkedik ezek sorából az országszerte ismert és már több ízben külföldön is szerepelt Oroszlányi Gyülekezet Ének- és Zenekara. Nagyvelegen a kastélyban egyházmegyei missziói központ működik és a szeretetszolgálatból kiveszi részét a lajoskomáromi gyülekezet. Az egész egyházmegye elevenen kapcsolódik be lelkészei és felügyelői, presbiterei szolgálatán keresztül egész egyházunk munkájába. Az egyházmegye esperese Lábossá Lajos tatabányai lelkész, püspökhelyettes, felügyelője Sztruhár András az oroszlányi gyülekezet tagja, jelenlegi zsinatunk egyik alelnöke. A mai Tatabánya területén korábban nem volt számottevő evangélikusság. A bányaművelés megindulásával (1896) azonban egyre nő az evangélikusok száma, akik az ország minden részéről sereglenek ide. Egy utóbbi felmérés szerint kb. 450 településről származnak az itt lakó evangélikusok. Evangélikus gyülekezetről csak 1930. óta beszélhetünk. Az addig is, - különösen a század elejétől fogva - itt lakó evangélikusok a református egyház gondozásában éltek. Az első lelkész idekerülésé- vel hamarosan megszerveződik az egyházközség élete. 1937-ben felépül a bánhidai, 1938-ban pedig az ennél a kis templomnál háromszor nagyobb un. újtelepi templom. - Az evangélikus gyülekezet élete is - az akkori társadalmi berendezkedésnek megfelelően - szorosan egybefonódik a Bányavállalat életével. Sok segítséget, különfélejuttatásokat élvez az egyház. A második világháború befejeztével, 1945-ben, a megváltozott társadalmi életben új utakon kell indulni. A bányaművelés fokozott mértékben való növekedése következtében másfél évtized alatt mintegy négyszeresére nő a lakosság száma s a város hatalmas iparteleppé, sőt mePéldamutató összefogás Előremutató kezdeményezésnek lehettünk tanúi Dobozon, Békéscsaba és Gyula szomszédságában június 20-án. A „Daganatos Gyermekekért Alapítvány ” és Doboz nagyközség önkormányzata kezdeményezésére olyan munkahely létesítését határozták el, ahol csökkent munkaképességűek végezhetnek majd kenyérkereső munkát. A létesítmény alapkövét ökumenikus szertartás keretében D. dr. Harmati Béla püspök helyezte el. Gregorits Géza alapítványi elnök és Szatmári János helyi polgármester támogatásával, a megye és az illetékes minisztérium segítsége és az alapítvány német testvérszervezeteinek hozzájárulása mellett a vidék egykori birtokosa, a Wenekheim-család és mások felajánlásai tették lehetővé az építéit. Dobozon már működik az Alapítvány 1990-ben elkezdett tevékenységét segítő, betegek számára rendelkezésre álló pihenőház. gyeszékhellyé fejlődik, négy egymás mellett lévő községnek egy várossá való összekapcsolása következtében. A megváltozott helyzetben, az új életkörülmények rohanó sodrában is végzi a gyülekezet az Istentől rábízott feladatát. Az utóbbi években - mind a mai napig - különösen két dolog jellemzi a gyülekezet életét: Egyik a gyülekezethez tartozók újbóli számbavétele. Az utóbbi évtizedekben nagyon sok költözés volt és van még ma is Tatabányán. Egyrészt sokan jöttek az ország különböző tájairól, másrészt a helybeliek közül is nagyon sokan változtatták és változtatják lakásukat. Új városrészek, lakótelepek épültek, mint Újváros, Kertváros, Dózsákért, Sárberki és Bándhidai lakótelepek stb. 1970-ig két lelkészi körben két lelkész végezte itt a szolgálatot. 1970 óta csak egy lelkésze van a gyülekezetnek. A bányaművelés következtében lebontásra kerülő újtelepi templom kártérítési összegéből 1965-ben új imaház-templom épült a Tátra utcában egy lelkészlakásnak megvett épület telkén. Nem könnyű ebben a mintegy 14 km hosszúságban, a Vértes és Gerecse hegység találkozásánál, az ún. tatai medencében húzódó városban az állandó fluktuáció közepette pásztorolni és számon tartani az evangélikusokat, akik szétszórtan mintegy ezres létszámban élnek a kb. 75 ezer lakosú városban. A másik, ami jellemzője az utóbbi évtizedeknek: az önkéntesség útjára való berendezkedés. Ma nem kell, hanem szabad a gyülekezethez tartozni. Ma nem kell adót fizetni (korábban mindenkitől automatikusan levonták a fizetésből), hanem szabad hozzájárulni a gyülekezet és egyházunk életének különböző adományokkal való fenntartásához. Szabad részt venni a gyülekezet életében, szabad élni az Isten ajándékaival, általában szabad hívő keresztyénként élni és dolgozni. Több örvendetes jel mutatja, hogy egyre többen megértették már az idők A Bányatelepi templomot tömegtartózkodásra életveszélyesnek nyilvánították. Berendezése az óbudai, szószéke a bicskei templomba került, (archív kép) szavát! Hisszük, hogy ez a felelősség még inkább fokozódni fog! Örvendetes és hálára indító, hogy különösen az utóbbi években egyre több megkonfirmált fiatal vesz részt az istentiszteleteinken! Lelkészavatások 1998. július 5-én vasárnap du. 4 órakor dr. Harmati Béla püspök a Budapest-pestszentlőrinci evangélikus templomban (XVIII. Kossuth tér 3.) Korányi Andrást lelkésszé avatja.. 1998. július 11-én szombaton délután 3 órakor dr. Harmati Béla püspök Tótkomlóson avatja lelkésszé Blatniczkyné Hammerberger Ganszstuch Júliát és hitoktatói szolgálatra kibocsátja Bajcer Jánosnét. Mindkét alkalomra az érdeklődőket szeretettel hívják és várják. B.I. Bányászgyülekezet új utakon
