Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-07-05 / 27. szám

2.oldal 1998. JULIUS 5. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI NEGYEDIK VASÁRNAP PROFIK A KÖVETÉSBEN LK 6,36-42 Sokan néztük az elmúlt hetekben Labdarúgó Világbaj­nokságot. Csodáltuk, hogy a profik hogyan küzdenek. Közben sokszor eszembe jutott a két évvel ezelőtti Eu­rópa Bajnokság. Roberto Baggio számtalanszor kihúzta a bajból a bukdácsoló olasz csapatot. Utolsó mérkőzé­sükön büntetőrúgásokra került sor. A döntő rúgás Baggionak jutott. Nekifutott és elhibázta. Hogy mit ér­zett, azt csak az tudja igazán, aki már megpróbált vala­mit tökéletesen csinálni. Jézus követését hasonlíthatjuk a profi sporthoz. „Le­gyetek irgalmasak, amint Atyátok is irgalmas!” Máté evangéliumában hasonlót olvasunk: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes!” Jézus felszólításában meg kell hallanunk határozott igé­nyét: „Legyetek profik az én követésemben!” Valóban létezik profi keresztyénség. Mégpedig abban az érte­lemben, hogy napjainkat reggeltől estig Jézus követés­re hívó szava mozgatja és igazgatja: „Legyetek tökéle­tesek!” Milyen kár, hogy nem vagyunk profik! Szánalmas va­lamit csak félig csinálni vagy csupán beszélni róla, de nem megélni. Szánalmas, de egyben veszélyes is. Nem­csak önmagunkra, hanem másokra is. Egyetlen játékos felkészületlensége, tehetetlensége, lelkesületlensége az egész csapat bukását okozhatja. Az elbukó párt magával ránthatja koalíciós partnerét. Legbensőségesebb emberi kapcsolatainkban is együtt bukunk: magunkkal rántunk másokat vagy mások rántanak magukkal minket. Igaz ez hitünkre, életünkre, üdvösségünkre is: „A vak vezet- heti-e a világtalant? Nem esnek-e mindketten verem­be?” Milyen jó, hogy a Mester felkészít minket! Jézus ma­gasra teszi a mércét. Legalább ő, hiszen mi gyakran olyan igénytelenek vagyunk önmagunkkal szemben. Szálkáról beszél, melyet könnyen észreveszünk mások szemében, miközben sajátunkban ott a gerenda. „Ne ítéljetek!”, „Ne kárhoztassatok!”, „Bocsássatok meg!”, „Adjatok!”. Csupa vádló, túlságosan magas elvárás, melyet nem tudunk teljesíteni. Ki segít? „A tanítvány nem feljebbvaló mesterénél: aki pedig teljesen felkészült, az lesz olyan, mint mestere. ” A jó edző nemcsak követel, izgul, számonkér a pálya szélén állva, hanem sokat tesz a sikerért. Jézusban ilyen Jó Eljött hozzánk az üdvösség (320. ének) Mesterünk van, aki felkészít, hogy pályán maradjunk. Nemcsak úgy, hogy rámutat gyenge pontjainkra. Nem­csak azáltal, hogy példát adott nekünk és meghatározza a helyes „taktikát”, mellyel életünk célhoz ér. Erőt is ad, kedvet is és reménységet is. Abban reménykedünk, hogy Mesterünk újra meg új­ra lehetőséget ad nekünk! Olykor a profi is elhibázza. Két évvel ezelőtt Roberto Baggio a döntő büntetőrúgást elhibázta. Most, a világbajnokságon újra játszott és meccseket nyert meg csapatának. Láttam, amint egy ti­zenegyest biztosan értékesített. Mindezt csak azért te­hette, mert mestere bizalmat szavazott neki és újra játszhatott. Nap mint nap így ad nekünk lehetőséget Jézus, a mi Mesterünk. Igyekezzünk minden erőnket megfeszítve tökéletesen játszani! És adjunk hálát, hogy hibáink, ku­darcaink és bukásaink ellenére újrajátszhatunk! Persze soha se felejtsük el, hogy ez a játék halálosan komoly! Péter Attila ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM N Énekünk szerzője Speratus Pál 1484-ben szüle­tett. Tanulmányai végeztével katolikus pap lett. 1519-ben Würtzburgban a reformációhoz csatla­kozott. 1522-ben meghívták Magyarországra, Pestre prédikátornak. Útközben a bécsi Stephan- dómban igen jó evangélikus prédikációt mondott a házasságról, a papi nőtlenség ellen. Ez a beszéd azonnal kiátkozásához vezetett. Emiatt pesti állá­sát sem foglalhatta el. További hányattatása során többször kellett me­nekülnie, végül elfogták és Olmützbe vitték, ott volt 12 évig kemény fogságban, kenyéren és vízen. Az egyházi ítélet: máglyahalál volt. Csak tekinté­lyes főurak közbenjárása akadályozta meg az íté­let végrehajtását. Úgy látszik ebben a nehéz időben került kezébe Luther „Jer örvendjünk keresztyének” kezdetű éneke. Ehhez az énekhez csatakozóan írta a fog­ságban iglói gyülekezetének vigasztaló énekül a szóban forgó éneket „Eljött hozzánk az üdvös­ség. ” Ebben az énekben tiszta reformátori tanítást adott. Az ének dallama az első wittenbergi és erfurti énekeskönyvekben egy húsvéti ének mellett szere­pel. Ez az ének nagy szerepet játszott az evangéli­kus tanítás terjesztésében, és így a Luther-énekek tekintélyével vetekszik. Nagyon jól summázza a re­formátori tanítás lényegét, különösen a 3. vers: „ Sóhajtva hordtuk az igát, És a haláltól féltünk; De Isten elküldte Fiát, Ki emberré lett értünk. A törvénynek eleget tett, És a veszélyből kimentett, Kiengesztelt Istennel. ” Tosack professzor 1861-ben így méltatja éne­künket: Nem igaz, hogy csupán egy „tankölte­mény” lenne ez az ének, és nem felelne meg a templomi énekek jellegének. Igaz, hogy másféle lí­rai tartalom van benne, mint a későbbi énekek­ben... Nem egy „iskolamester” tanít ebben az énekben, hanem egy olyan lélek szólal meg, amely tele van az evangélium békességével, és az újon­nan felfedezett keresztyén igazság üzenetével. Gáncs Aladár Egymás terhét hordozzátok: így teljesítitek be a Krisztus törvényét. (Gál 6,2) VASÁRNAP Az ezt mondta Izsáknak: „A te utódod által nyernek áldást a föld összes népei.” lMóz 26,2.4 (Zsolt 41,1-14, Róm 14,10-13) Izsák utódait az emberiség története folyamán sokszor üldözték, kivetették maguk közül más nemzetek. Nem tűrték el, hogy - kisebbség lé­vén - pénzügyi, kereskedelmi hatalomra tettek szert. Ma sem szeretik őket sokan. De mi min­denkor úgy lássuk őket, hogy közülük származik Jézus, Isten képmása, aki nem törekedett földi javakra. O életét adta oda a föld összes népéért, üdvösségünkért. W / HÉTFŐ Nc l°P.ÍaU)L ne hazudjatok, és senki ® se csalja meg honfitársát! 3Móz 19,11 (Kol 3,12-17, Jtj 4,1-14) A világban másként nem lehet előbbre jutni, csak ha lopok, hazudok, csalok - vélik sokan. Aki viszont szívébe zárja Isten igéjét, annak egészen természetessé válik a tiszta, egyenes, becsületes út. / KEDD Ttteket pedig Isten hatalma őriz hit ál­tal az üdvösségre. lPét 1,5 (2Kor 2,5-11, Jn 4,15-26)' De sok evangélikus testvérünk bizonytalan az üdvössége felől! Pedig csak az Úr Jézus kereszt­jére, a megváltás tányéré kell gondolnunk, azt kétség nélkül elfogadnunk. Az üdvösséget ugyanis ott készítette el Isten mindazok számá­ra, akik bűneikért cserébe elfogadják az Úr bűn­bocsátó szeretetét. E hitüket Isten hatalma őrzi, ezért sincs miért kételkednünk és félnünk. SZERDA vagy°k 32 Alfa 32 Omega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. Jel 1,8 (Jak 3,13-18, Jn 4,27-38) Az Alfa és az Omega a görög ABC első és utol­só betűje, mely a teljességet szimbolizálja. Iste­nünk, az Atya, Fiú, Szentlélek Isten a Teljes­ség, az Örökkévalóság, a Mindenható Úr. Éle­tünk minden percében érdemes ennek tudatában lennünk, különösen nehéz pillanatainkban. CSÜTÖRTÖK ^zus '8y imádkozott: „Én ne­kik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való”. Jn 17,14 (lKor 11,20-32, Jn 4,39-42) Akinek életét betölti Isten igéje, az óhatatlanul mássá lesz. Minden erejével igyekszik Isten aka­ratát cselekedni, Jézusról bizonyságot tenni, má­sokat Őhozzá vehetni. A világ embere pedig gyűlöli, ha egy Istennek átadott életű ember cse­lekedetei, jelenléte, szavai leleplezik bűneit és megtérésre ösztökélik. PÉNTEK Jézus Krisztus eljött, és békességet hirdetett nektek, a távofiaknak, és békességet a közelieknek. Ef 2,17 (Róm 15,1-7, Jn 4,43-54) Pál apostol itt a pogányokról, mint távoliakról és a zsidókról, mint közeliekről szól. Az etnikai kü­lönbségek - Krisztus békéjénél? elfogadása híján - ma is véres háborúkba torkollhatnak. Ha befo­gadtuk Krisztust, akkor többé nem helyezzük magunkat senki fölé, sőt testvérként öleljük át egymást. Imádkozzunk és tegyünk többet a ke­resztyén misszióért, hogy minél több egymással harcoló néphez eljusson Krisztus békéje. SZOMBAT 8ár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: „Békesség néktek!” Jn 20,26 (Ézs 30,18-20, Jn 5,1-9a) Sokan örökös elégedetlenségben, hajtásban, irigységben, viszálykodásban élnek. Persze van­nak hamis békességben élők is, akik viszonyla­gos jólétükben, egészségükben bizakodva nem nyugtalankodnak. Stabil, igazi békességet azon­ban csak Jézus adhat. Az Ő vére elveszi a bűn terhét, így megbékéltet múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel, emberek­kel, sorsunkkal. Deméné Gede Erika Igefények a hétköznapokban: Az „igazságtalan” Isten! (Jónás 1-4 rész) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. július 5. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (né­met) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. dr. Zsigmondi Árpád; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. (úrv.) Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbu­da, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városügeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andomé; du. 6. Muntag Andomé; VIII., ÜUői út 24. de. fél 11. Ker­tész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Rozsé István; de. 11. (úrv.) Rőzse István; du. 6. Joób Máté; XI. Német­völgyi út 138. de. 9. Joób Máté; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du.fél 7. Kerekes Titusz; Xni., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Marossy Attila; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Marossy Attila; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály XVI. , Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Péter Attila; Rákosüget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pest- szentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXH., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endrefly Géza; Törökbálint, (ref.templom) du. 3. Endreffy Géza; Istentiszteletek a Balaton partján Balatonakali; ev. templom, de. fél 10; Balatonaliga:(Club Aliga területén) du. 6 óra; Balatonalmádi, Bajcsy Zs. u. 25. du. 4 óra; Balatonboglár, de. 9, Balatonfenyves, du.6; Balatonfüred, ref. fehér templom du.6; Balatonlelle, de fél 11; Felsődörgicse, ev. templom de. 11; Fonyód, du. 4; Hévíz, de. 10 (német), du. fél 5 magyar; Keszthely, de. 10 magyar du. 6 (német); Kőröshegy, du. 3; Mencshely, de. 11; Nemesleányfalu, du. 2; Siófok, de. fél 10 (német) de. 11 (magyar); Szentantalfa, de. háromnegyed 10; Veszp­rém, Kossuth u. de. 10; Zamárdi, du. 4; Zánka, de. fél 9; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 4. VASÁRNAPON a liturgikus szín: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Róm 8,18-23; az igehirdetés alapigéje: Lk 6,36 — 42. HETI ÉNEKEK: 67, 474. Jónás története az egyik legis­mertebb „story” a bibliai példatár­ból. Az esemény annyira gazdag tartalmú, hogy feldolgozására mű­vészeket, költőket, társadalom-tu­dósokat is inspirált. A hívő bibliaolvasóra is mélysé­ges benyomást gyakorol! Talán az első ezek közül az a természetes és közvetlen egyszerűség, ahogy Is­ten szól, beszél prófétájához. Mert Jónás Isten prófétája volt, és mint ilyen: „Isten üzenetének a hirdető­je.” Feladatkörébe tartozott, hogy Isten kijelentését továbbítsa az emberekhez. - Ha ebből a szem­szögből nézzük, akkor teljesen jo­gos az isteni utasítás: „Indulj, menj,... prédikálj,...” Ez a történelemhű valóság. Ám, ha az Igét, a történetnek ezt a ré­szét magunk felé fordítjuk, - már­is lélegzet elállító a kérdés: „Be­szél velem is az Isten?”- Jónás­hoz: „így szólt az Úr igéje: ” Szól hozzám az Isten igéje? - Kapok is­teni útmutatást, feladatot, - paran­csot, amit teljesítenem kell? Ér­tem, hogy mit mond nekem Isten az igéjében? ­Ha igen, ez nagy-nagy kegye­lem, - mert csak az Isten közelébe, az Isten szeretetének vonzásába kerülő ember tapasztalhatja meg ennek egyik következményeként, hogy Jdjefontést kap Istentől. Ámulva tapasztalja, - Igéjét olvas­va, - hogy beszélni kezd vele, az egyszerű hívővel: a Mindenható Isten! Egyszer csak érteni tudja Is­ten gondolatait és beleszól az éle­tébe! - Minden újjászületett ember közös élménye ez, - és jele annak, hogy valami új kezdődött, hogy helyreállt az a kapcsolat, ami meg­szakadt Isten és ember között. - Kimondhatatlan öröme ez a hívő embernek, hogy beszél velem az Atyám, Jézusért, a Szentlélek ál­tal. - És ha a megértett igének en­gedelmeskedik, új, meg új tapasz­talata lesz: újra szólt hozzám! Mi­nél több ilyen igét vesz komolyan, annál többet megért. Egyre na­gyobb bizonyosság lesz benne az, amiről leginkább szól Isten kije­lentése; hogy Jézus az Isten Fia, aki azért jött, hogy segítsen raj­tunk, - mert az Isten irgalmas! Sajnos, - lehet ellenállni is az is­teni szónak, kijelentésnek, pa­rancsnak. - Ezt tette Jónás. - Isten Ninivébe küldte, - erre ő az ellen­kező irányba menő hajóra szállt és Tarsisba akart menni. - Ez az em­ber legflagránsabb, legvakmerőbb magatartása Isten felé! - És - saj­nos - milyen általános! - Legin­kább jellemzője az Istentől távol élőknek, - de mint látjuk, az Isten emberének is! Ezért emelkedik ki a történetből a legszembetűnőbb és legmegragadóbb hatás, amit a történetből megismerhetünk: Isten érthetetlenül irgalmas magatartá­sa. - Az engedetlenség következ­ményeként jön a büntetés. Életve­szélyes vihar a tengeren, mely baj­ba sodorja Jónással együtt a hajó többi „ártatlan” utasát is! - Ilyen­kor szoktuk mondani.: „Hol van az Isten? Miért engedi meg az Is­ten? hogy tűrheti ezt el Isten igaz­ságossága?” ­Tényleg igazságtalan az Isten ebben az esetben, ebben a szituá­cióban? - Igen. - Mert irgalmas! - Ha igazságos lett volna, - akkor nem megy utána engedetlen szol­gájának és próbálja „fenyítékkel” a jó útra, az O útjára térítgetni, - hanem nyilvánvaló engedetlensé­gének pillanatában: halállal sújtot­ta volna. - Ez viszont nem egyedül Jónás élet-kérdése volt, hanem a ninivebeliek életkérdése is. Hi­szen, ha az égbekiáltó bűneik mi­att haragra lobbanó Isten nem kül­di hozzájuk prófétáját, aki meghir­deti nekik Isten haragját, - az íté­let elkerülhetetlen lett volna! - És a történet végén újra ezzel az emberi megállapítással találko­zunk, immár Jónás szájából: „igazságtalan az Isten!” - Igazság­talan, mert a szolgája által meghir­detett ítéletet mégsem hajtja vég­re. Megkönyörül a bűneit megbá­nó Ninivén, - de ez „rosszul esik Jónásnak és megharagszik.” - Döbbenetes ez az emberi öntelt­ség, - és felfoghatatlan az az iste­ni Irgalom, - ami nemcsak meg­mentette Nini vét, hanem érteden prófétájának meg is magyarázza irgalmassága indokát. - Mielőtt végképp ítéletet monda­nánk ki Jónás felett,- nézzünk csak magunkba: látjuk-e teljes egészében elveszett és ítéletre méltó voltunk valóságát? - Tud­juk-e, hogy üdvösségünk forrása és eredete teljesen Isten irgalma, - ami az O igazságtalansága, mert bűneinkért nem bennünket ítélt halálra, - hanem: „Krisztus Jézust rendelte engesztelő áldozatul azoknak, akik az ő vérében hisz­nek. ” (Róm 3,24-25) és „ Őt tette nekünk az Isten... igazsággá.” (lKor 1,30) Pásztor Jánosné

Next

/
Thumbnails
Contents