Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-06-28 / 26. szám

6.oldal 1998. JÚNIUS 28. Evangélikus Élet Óriásplakátok előtt Egyik napilapunkat ajánlják így: Ne­héz meglenni nélküle. Valóban vannak dolgok, melyek nélkül nehéz meglenni. De egy analfabéta egészen jól megvan egy napilap nélkül, sőt semmi szüksége rá. Vannak, akik nehezen tudnának meg­lenni egy kutya vagy egy macska nélkül, mások nemhogy megvannak nélkülük, de egyenesen idegenkednek tőlük. Egyik ember annyira nem tud meglenni a bor vagy a sör nélkül, hogy az ivás már ke­mény szenvedéllyé vált, míg a másiknak semmi hiányérzete nincs, ha nem jut al­koholhoz. Nagyon különbözünk egymástól abban (is), hogy mi nélkül nehéz meglennünk. Az ókori görög bölcs végigment a gaz­dag választékot kínáló piacon és örült, hogy mennyi mindenre nincs szüksége. Olykor magam is így nézem a tömött ki­rakatokat. De éppen a kirakatoknak és a reklá­moknak a célja az, hogy felkeltse és nö­velje az igényeket. Pedig nőnek azok maguktól is. Látom, hogy a szomszédom vett egy új autót, egy szép hintaszéket vagy egy kakukkos órát, és egyszeribe azt kezdem érezni, hogy ilyen nélkül magam is nehezen tudnék meglenni. Közben pedig megfeledkezem az ige jó­zan szaváról: „Semmit sem hoztunk a vi­lágba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elé­gedjünk meg vele. ” (lTim 6,7-8) Persze vannak dolgok, amelyek nélkül mindenkinek valóban nehéz meglennie. Mennyivel nehezebb egy vak vagy egy tolókocsiban élő ember élete mint egy olyané, akinek megvan a testi épsége. Ha Isten megtartotta egészségünket - ha csak részben is -, ne szűnjünk meg hálát adni érte, és ne amiatt panaszkodjunk, aminek hiánya folytán nehezebbé vált az életünk. Igen nehéz meglenni az édesanyai sze­retet, a meleg családi fészek nélkül is. Ha nekünk részünk volt vagy van benne, ezerszer is adjunk hálát érte a mennyei Atyának, és forduljunk szeretettel azok felé, akik kénytelenek meglenni e nél­kül. Van azonban valami, ami nélkül nem­csak nehéz, hanem egyenesen lehetetlen meglenni. Isten szeretete ez. Ezen a föl­dön senki sem Isten-telen, mert az ő gon­doskodása nélkül nincsen élet. Nélküle lenni nem más mint maga a kárhozat. De O ettől meg akar minket menteni. Az örökkévalóság fényében ismeijük föl Jé­zus szavának igazát: „Kevésre van szük­ség, valójában csak egyre. ” (Lk 10,42) Ez az egy pedig az ő mentő szeretete, mely a keresztre vitte őt értünk. Sokan úgy gondolják: e nélkül nagyon jól megvagyunk. Az út végén azonban kiderül, hogy bár sok dolog nélkül nehéz volt meglenni, éppen a Jézus keresztje az egyetlenegy, ami nélkül meglenni - örök életet elnyerni - lehetetlen. Marschalkó Gyula Múzeumi híradó 1997/11. Általában évente két híradó készül. Ez a mostani még a múlt év második felére vonatkozik, tehát az 1997. július 1- december 31-ig terjedő időre. Ebben a félévben az Evangélikus Országos Mú­zeumnak a statisztikai kimutatások sze­rint 1472 látogatója volt. Ebből 845 a ha­zai és 627 a külföldi. Hazánkat is bele­számítva, összesen 34 országból. A leg­többen Németországból (256), az Ameri­kai Egyesült Államokból (80), Szlováki­ából (45), Hollandiából (40), Finnor­szágból (34), Angliából (25), Japánból, (21), Ausztriából (12) jöttek. Az első fél­évet is beleszámítva, múzeumunknak 1997 évben 3001 látogatója volt, 1797 hazai és 1204 külföldi. Evangélikus iskoláink vezetői értékelik múzeumunk szolgálatát és az ifjúság ne­velése érdekében fontosnak tartják a mú­zeumlátogatást is. Jó példa erre a soproni Evangélikus Lí­ceum, melynek lelkes és agilis igazgató­ja rendszeresen, évenként elkíséri a tanu­lók egy nagy csoportját múzeumunkba. Tavaly ősszel 70 diákkal jött. A Budapest-Deák-téri Evangélikus Gimnázium egyik buzgó tanárnője a VII. osztály tanulóinak „múzeumi órán” tette emlékezetessé a reformáció jelentőségét. Más alkalommal az V. és VI. osztályok tanulóit hozta el. Bizonyos, hogy a gyer­mekekre jó és maradandó hatással volt mindaz, amit itt láttak és hallottak. Az óbudai, az irsai, az ikladi és alsósági evangélikus és a kispesti baptista gyüle­kezetből is jöttek tanítói kísérettel ki- sebb-nagyobb iskolás gyermekek. Azon­kívül a pozsonyi szlovák gimnázium 38 tanulója tanári kísérettel és a felsőlövői (Burgerland-Ausztria) gimnázium egy diákcsoportja szintén vendégünk volt. A bajorországi Neuendettelsau-ból dia­konisszák, Landshutból nagyszámú öku­menikus kiránduló csoport és Luther szülővárosából, Eislebenből is egy nagy csoport, Kolozsvárról filozófia- és pszi­chológia-professzorok, a szegedi városi­könyvtár vezetőjével egy 40 tagú cso­port és budapesti Közgazdasági Egye­tem nyugdíjas könyvtárosai szintén meglátogatták múzeumunkat. Nevezetesebb látogatók és vendég­könyvi beírások. Dr. Rudolf Keller a németországi Lu­ther Márton Szövetség és Gusztáv Adolf Gyámintézet bajorországi megbízottja Neuendettelsauból újból felkereste mú­zeumunkat. Azt írta a vendégkönyvbe: „ Mindig hálás emlékezéssel gondolok a budapesti evangélikus gimnáziumra. ” Megtekintette múzeumunkat a híres ber­lini teológiai professzor dr. Gottfried Voigt is, a német evangélikus egyház igehirdetési rendjeinek feldolgozója, to­vábbá a burgenlandi országgyűlés elnö­ke dr. Erwin Schranz is. Egy német be­írás: „Hálásan köszönöm a kedves és ér­dekes vezetést. Még gyakran visszatérek majd ide, mert nemsokára itt (Budapes­ten) fogok lakni. ’’ Eilika Herzogni von Oldenburg, akit valóban nemsokára fele­ségül vett utolsó királyunk IV Károly unokája, Habsburg György. Eilika her­cegnő evangélikus. Habsburg György Budapesten teljesít diplomáciai szolgá­latot és itt is laknak, ahogy* a hercegnő vendégkönyvünkbe beírta. A mos már főhercegnő részt vett a De­ák-téri templomban egy istentiszteleten, a múlt század híres nádorasszonyának, Mária-Dorottya főhercegnőnek a padjában hallgatta az igehirdetést és úrvacsorát is vett. Barátnője Viola Heutger is már többször meglátogatta múzeumunkat. 1997. augusztus 27-én kedves vendé­gei voltak múzeumunknak: Fabriczy Ol­ga és Komjáthy Lajosné mint egykori munkatársak. Fabriczy Olga ny. tanárnő volt a múzeum első pénztárosa, Komjáthyné pedig kisegítő tárlatvezető­ként dolgozott. Kutas László szobrászművész, néhai dr. báró Podmaniczky Pál teol. tanár unokája írta vendégkönyvünkbe: „Na­gyon örülök, hogy kezem szerény munká­jával, a Melanchton-portréval, én is gaz­dagíthattam az evangélikus egyház mu­zeális értékeit." Német beírás: „Itt a történelem meg­elevenedik. ’’ Magyar művészettörténész írta: „Felemelő volt látni az állandó és időszakos kiállítás segítségével, milyen sok értéket hagyott az evangélikusság a magyar kultúrának és művészetnek. ” Egy sepsziszentgyörgyi látogató meg­jegyzése: „Jó lenne, ha bővítenék a kiál­lított anyagot az erdélyi részekből is! ” Pákh Albert, Petőfi kortársa és barátja, országgyűlési követ, leszármazottai az USA-ban élnek és a család egy férfitag­ja 1997. november 30-án meglátogatta múzeumunkat és az intézmény karban­tartására 1000 dollárt adományozott, mely összegből lehetett a múzeum belső falait és a nyílászárókat újrafesteni. A fentiekből kitűnik, hogy az Evangé­likus Országos Múzeum az 1997. évben is eredményesen működött. Jó vezetés mellett a munkatársak szívesen és öröm­mel dolgoztak, avval a meggyőződéssel, hogy munkájuk Isten dicsőségére, egy­házunk és hazánk javára szolgál. A mú­zeum látogatóinak száma a megnyitástól 1997. december 31-ig 128 832 volt. Dr. P. L. Nem a félelem Lelkét kaptuk! Ma már mindenütt jelzőtáblák figyel­meztetik a járókelőket és a járművek ve­zetőit, ha valahol zsákutca van: itt to­vábbjutni nem lehet, az utca vége lezárt, nincs tovább! Nagyon kellemetlen, ha ilyen helyen figyelmetlenül fordul be va­laki. Sajnos, sokszor az életünkben azon­ban arra döbbenünk rá, hogy zsákutcába kerültünk. Nem látjuk a folytatást, a ki­utat. Talán egy családi bonyodalom miatt gondolja ezt így valaki és elkedvetlene­dik. Vagy valami betegség sodor ilyen állapotba, s az ember egészen kétségbee­sik. Megdöbben attól a gondolattól, hogy most vége mindennek. Rajta senki sem tud már segíteni. Kilátástalanságában ar­ra gondol, hogy Istent is elveszítette. Egyedül maradt. Tán olyan lelki sötétség szakad rá, hogy Jézust sem látja, mintha O is eltűnt volna szemei elől. Igen, a zsákutcából nincsen tovább! A mi Istenünk azonban az élet Istene! Nem a lehangoltság és félelem lelkét akarja nekünk adni. Ahol Ő jelen van, ott hamar kiderül, hogy nincsen lehetetlen, nincsen lezárt helyzet. Bizony, van út to­vább is! Mert Isten a zsákutcákat is meg tudja nyitni, vagy ki tud belőlük vezetni. Hogyne tehetné ezt meg, amikor a legkétségbeejtőbbnek tűnő zsákutcából - a halálból is - utat nyitott húsvétkor! Feltámasztotta Jézust a halálból harmad­napon. Jézus él! És élete hirdeti: van út a halálon át is: feltámadásban az örök élet­re. Ahol Isten jelen van, ott új utak nyíl­nak, kapuk tárulnak, ott van valamikép­pen továbbjutás. Amikor Józsefet irigy testvérei eladták a midianita kereskedőknek, és közben azt hazudták édesapjuknak, hogy vadál­lat tépte szét, lezártnak látszott minden út. De Isten kinyitotta a folytatás kapu­ját. A fáraó udvarában egymásra találhat­tak, igaz, évek múlva, a testvérek. Bo­csánatot tudtak kérni és meg tudtak bo­csátani egymásnak. A bűnmardosásból, félelemből, belső szorongásból öröm, boldogság született. A Szentlélek a reménység Lelke. Isten Jézus feltámasztásával és a Lélek ki- árasztásával azt akarja, hogy félelem és csüggedés helyett bizakodó öröm tölt­hessen el. A kilátástalan helyzetekben is reménységünk legyen. A megdicsőült Krisztus mondja: íme, nyitott ajtót ad­tam elődbe, amelyet senki sem zárhat be! (Jel 3,8) Valaki nemrég ezt írta nekem: „úgy látom, a boldogságra születni kell!" Azt akarta mondani ezzel, hogy nem mindenki lehet boldog, mert termé­szete, adottságai, vagy körülményei ezt nem engedik meg neki. De mi azt mond­hatjuk: Isten senkit sem akar boldogta­lanságban hagyni. Mindegyikünk előtt nyitva az ajtó, amelyen kiléphetünk a le­targiából, a szomorúságból az örömre - mert Jézus él! A szeme rajtunk van. Nem hagy magunkra. Adja a Lélek ajándékát. És az O lelke bizony nem a félelem, a szorongás lelke, hanem erő és józanság bátorító Lelke. id. Bence Imre Az én juhaim Nemrég kezembe került egy karika­túra. Olyan juhot ábrázolt, amely meg­lehetősen buta és nevetségesen birka- ábrázatú volt. A kép alatt gúnyos meg­jegyzés állt: „Ez egy keresztyén -ugyanis a keresztyének mondják ma­gukról, hogy ők juhok. ” A rajzoló tévedett. Hiszen nem mi, keresztyének mondjuk magunkról, hogy juhok vagyunk, hanem Isten igé­je kifejezetten ezt állapítja meg rólunk. Az ige ezenkívül persze azt is mondja, hogy minden ember juh. A keresztyé­nek és a nem-keresztyének között az a különbség, hogy az előbbiek olyan ju­hok, akiknek jó pásztoruk van, míg az utóbbiak eltévedt, elveszett, pásztor nélküli juhok. Miért nevez minket a Biblia juhoknak? Mert nekünk is, mint a juhoknak, természetünk szerint pász­torra van szükségünk, mégpedig a Jó Pásztorra, Jézus Krisztusra. Nélküle el­veszettek vagyunk. Ha egy postaga­lambot otthonától 100 km-re szabadon engednek, az nyílegyenesen röpül visz­sza a galambdúchoz. Ha viszont egy juhot elszakítanak a pásztorától és a nyájától, reménytelenül elvész. így van ez velünk, emberekkel is. So­kan persze úgy gondolkodnak, hogy útjukat, helyüket Isten nélkül is meg tudják találni. Hogy mégis annyi az ön­gyilkos, a szenvedélybeteg és más megkötözött, az éppen azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem tudnak eligazodni és elvétették életük célját. Életünk cél­ját, az örök mennyei hajlékot azonban a Jó Pásztor, azaz Jézus Krisztus nélkül nem találhatjuk meg. Ő életét adta a ju­hokért, hogy őket megmentse. Boldog az, aki teljes szívből mondhatja: „Az Úr az én pásztorom, nem szűkölkö­döm." (Zsolt 23,1) Boldogok, akikre igaz Jézus szava: „Az én juhaim hall­gatnak a hangomra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök éle­tet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. ” (Jn 10,27-28) Németből fordította: Göllner Pál HAZAI ESEMÉNYEK Deák téri orgonazenés áhítat június 28-án, vasárnap 18 órakor Ruppert István zeneakadémiai professzor közre­működésével. Műsoron német, olasz, holland, és francia szerzők művei. A Diakóniai Osztály Evangélizációs Konferenciát tart Gyenesdiáson 1998. augusztus 24-től augusztus 28-ig. (A konferencia hétfőn 18 órától csütörtökön délig tart.) Várják azok jelentkezését akik gyülekezetekben vagy intézmény­ekben a diakóniai munkában szolgálnak vagy eziránt érdeklődnek. A konferencia költsége: 2.500 Ft. Jelentkezés július 31- ig. ifj. Kendeh György diakóniai ügy­vivőnél. (1134 Budapest, Kassák L. u. 22.) A „Keresztények az egészségügyben” lelkigondozói és diakóniai műhely ren­dezésében 1998. július 1-én szerda dél­után 4 órakor Simonfai Ferenc mendei evangélikus lelkész „A beteg és én” című előadás hangzik el. Az előadása helyszíne: 1011 Szilágyi Dezső tér 3., a Budai Református Egyházközség új imaterme. SZÜLETÉS Veres István és Bálint Krisztina má­sodik gyermekét, Virágot a mezőlaki lelkész család leányát Mihályházán ke­resztelték. Ez alkalommal az istentiszte­leten Tóth Sándor ny. lelkész hirdette az Igét. „A Ti mennyei Atyátok nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.” Mt 18,14. HALÁLOZÁS A gyászoló család tudatja minda­zokkal, akik ismerték és szerették, hogy Gerhát Sándor ny. evangélikus lelkész 1998. június 9-én életének 93. évében elhunyt.Temetése június 13-án volt a kistarcsai temetőben. „Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség” Fii 1,21. Roszík Miklós 47 éves korában 1998. június 4-én hirtelen halállal elhunyt. Te­metése nagy részvét mellett volt június 18-án volt a Farkasréti temetőben. Ko­porsójánál Balicza Iván budavári lel­kész hirdette a vigasztalás igéjét, a sír- batételnél Győri János Sámuel, az el­hunyt évfolyamtársa végezte a szolgála­tot. „A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi...” 5Móz 29,28. Apróhirdetés GOMBOS LAJOS aranykoszorús harangöntő mester 2162 Őrbottyán, Rákóczi út 119. Pf. 3. Telefon: 06/28-360-175 Budapesti iroda: XIII., Jász u. 60/B. Telefon: 330-6394 Bibliaiskola gyülekezeti tagoknak V Az EKE (Evangélikusok Közössége az Evangéliumért) kétszer egy éves Bibliaiskolát indít szeptembertől Piliscsabán. • A bibliaiskolai képzés célja:- a Szentírás alaposabb megismerése,- az alapvető teológiai fogalmak tisztázása, a bibliai tanítás és a tévtanítások világos meg­különböztetése,- gyakorlati ismeretek szerzése a gyülekezeti szolgálat számára. Iskolánkba elsősorban olyan, 17 éven felüli, konfirmált, lehetőleg érettségizett gyülekeze­ti tagok jelentkezését váijuk, akik a Szentírás ismeretében való elmélyülést, és Jézus Krisz­tus követését fontosnak tartják, valamint a gyülekezeti életben és szolgálatban komolyabban szeretnének részt venni. A jelentkezés legalább egy évre történő elkötelezést jelent a hallga­tóknak. Tandíjat nem kérünk, de a szállásért és az ellátásért 1.600.- Ft-ot kell fizetni hétvé­genként. Az 1998-as I. félévben négy hétvégén lesz oktatás. Az első szeptember 18-20-án (péntek estétől vasárnap délutánig.) Jelentkezés és tájékoztatás kérés: EKE Evangéliumi Alapítvány, 1141 Budapest. Egressy út 125. címen, legkésőbb 1998. 08. 19-ig. kérjük, hogy a jelentkezők mutatkozzanak be írásban és ismertessék céljukat a tanfolyam el- N. végzésével. A jelentkezésekre válaszolunk. A családias légkörű, 35 fős Kondorosi Evan­gélikus Gyülekezet Nyugdíjasháza barátsá­gos környezetben vár beköltözőket 1-2 sze­mélyes szobáiba. Tel.: 66/389-134 vagy 66/388-875. TORONYÓRA-KÉSZÍTÉS,- FELÚJÍTÁS! Harangjáték-, haranglengető- és vezérlőóra - készítés. 85 év tapasztalata és világszínvona­lú elektronika. Ötéves garanciával. Óragyártó űztem: Konkoly József, 1102 Budapest, Állo­más u. 14. Tel./Fax.: 260-7065, 06 (30) 492- 915. Keresztyén értékrendben élő hölgyek és urak jelentkezését várja házasságközvetítő Budaörsön. Tel.: 23/442-908. Egy szoba hálófülkés, bútorozott, telefonos budai lakás kiadó. Tel.:317-5478 (munkanapokon 9-16 óráig). Frissen diplomázott fiú albérletet keres augusztustól Újpest környékén. Tel.: 06 88 311-540 - 18 óra után. Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: Tóth-Szöllős Mihály Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1085 Budapest, Üllői út 24. Tel/Fax: 317-5478; 317-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. INDEX 25 211, ISSN 0133-1302 Szedés, tördelés: Evangélikus Sajtóosztály, Rezessy Szabolcs Nyomás: Szikra Lapnyomda Rt., Bp. Internet: http//www.lang.hu/szikra.nyomda E-mail: szikra@lang.hu Felelős vezető: Lendvai Lászlóné vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalban közvetlenül vagy posta- utalványon. Előfizetési díj belföldön: egész évre 2500 Ft. Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokba: egész évre 5000 Ft (portóval együtt), egyéb európai országokba és a tengerentúl­ra: egész évre 70 DEM vagy 48 USD, (portóval együtt) Légipostával: 102 DEM vagy 70 USD. Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents