Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-06-28 / 26. szám

2.oldal 1998. JÚNIUS 28. Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP MENNYIT ER EGY EMBER? LK 15,1-10 Ki ad nekünk erre a kérdésre igaz és meg­nyugtató választ? Gyakran mérlegeljük éle­tünkben, hogy megéri-e nekünk valami vagy valaki. t Megéri-e pénzünket valamibe befektetni? Megéri-e valamilyen ügyhöz csatlakozni? Megéri-e valakiért síkraszállni, valaki jóindu­latáért, barátságáért, szerelméért küzdeni, mellette a végsőkig kitartani? Mérlegeléseink bizonytalan, töredékes vol­tát mutatja, ahogy olykor túlságosan leértéke­lünk vagy túlságosan felértékelünk másokat. Mennyit ér egy ember? Csak akkor kapunk igaz és megnyugtató választ, ha Istenre figye­lünk. Vajon mennyit ér egy ember az Ő szá­mára? Jézus ajó pásztorról beszél, akinek egyik ju­ha elveszett. Képes otthagyni a 99-et, hogy megkeresse az 1-et. Különös matematika, melyben az 1 legalább annyit ér, mint a 99. Hasonlóképpen gondolkodik az asszony is, aki 10 drahmájából elvesztett 1-et. Lámpást gyújt, kisöpri házát és nem nyugszik, amíg meg nem találja. Pedig az az 1 látszólag mit sem ér. Jézus e két példázatában igaz és megnyugta­tó választ találunk: Isten számára az ember nagyon sokat ér. Mi is mindannyian. Ezért in­dul nap, mint nap keresésünkre, pedig - vall­juk be őszintén! - olyan kevés bennünk és körülöttünk az, amivel dicsekedhetnénk. Jézus azt is elmondja nekünk, hogy Isten örömét leli az emberben. Leginkább akkor, amikor megtalálja. A pásztor örömében összehívja barátait és szomszédait: „Örülje­tek velem, mert megtaláltam elveszett juho- mat!” Az asszony összehívja barátnőit és szomszédasszonyait: „Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amit elvesztettem!” Ilyen kimondhatatlan örömmel örül Isten is, Légy csendes szívvel... (340 ének) amikor rátalál az elveszett emberre, akit bű­nei távolítanak el Tőle. Isten öröme nemcsak az Ő szeretetéről árul el sokat, hanem az ember helyzetét is félreért­hetetlenül rajzolja meg. Csak akkor vagyunk otthon a világban, ha a Jó Pásztor vállán nyugszunk, aki bekötözi sebeinket, melyeket a zord vadonban kaptunk. Csak akkor va­gyunk jó helyen, ha nem kallódunk tehetetlen drahmaként a világ valamely zugában, hanem nap, mint nap Isten kezében rejtezünk. „Örüljetek velem!” - gyakran örömtelen éle­tünkben így hív minket együttörvendezésre az elveszett embert kereső és megtaláló Isten. Adjunk hálát Neki, hogy minket, csakúgy mint másokat szüntelen keres! És örüljünk Vele és angyalaival, ha bárkit megtalál! Péter Attila ' ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM N Énekünk különös helyet foglal el a Gerhardt- énekek sorában. Akkor keletkezett, amidőn a köl­tő, mint berlini lelkész, a korabeli felekezeti viták során szembekerült a választó fejedelemmel. Gerhardt hű maradt a lutheri tanításhoz, bár tisz­tában volt ennek súlyos következményeivel: így vesztette el berlini állását. Életének ebből a nehéz, lelki harcokkal teli idejéből való ez az ének Nyomtatásban 1666 végén jelent meg. A 37. Zsol­tárhoz kapcsolódik, amelynek 7. verse így hang­zik: „ Csillapodjál le az Urban és várjad Ot. ” És mégis más hang van ezekben a sorokban, mint a többi Gerhardt énekben. Érezzük mély fájdalmát, amely azonban még inkább az Atya karjaiba űzi. Az ember úgy érzi, a költő sötét szemei rá vannak szegezve, amikor a 11. versben ezt olvassuk (ere­deti szöveg): „Nem lehet másképpen, Minden em­bernek kell szenvedni”. Ez nem a melankolikus ember nehéz pillantása, hanem a keresztyén em­beré, aki az ige szavaiból él: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét... ” (Mt 16,24) Énekünk Gerhardt utolsó, legérettebb énekeinek egyike. Berlinből való távozása után nem írt töb­bet. Énekünkhöz az alábbi történet fűződik. Egy öz­vegyasszony egyetlen fiát, akinek támogatására nagyon rászorult motorkerékpár gázolta el és sú­lyosan sebesülten kórházba szállították. Hosszú ideig élet és halál közt lebegett. Amikor meg­gyógyult, úgy látszott, hogy koponyatörése gátol­ni fogja a munkában és a gondolkodásban. Ezek­ben a napokban bizony megtanult az édesanya imádkozni. Gyakran vette elő az énekeskönyvet és főleg énekünknek azt a versét, amelyik így kezdő­dik: „Mit búsulsz szegény élted felől, hogy akarod megtartani és táplálni. Aki az életet neked adta az eltartással is meg fog ajándékozni ” (eredeti szö­veg) És amikor a fiú hónapok múltán, mégis telje­sen meggyógyult, akkor boldog meggyőződéssel énekelte a 4. verset: „Bár késik néha a segítség, de biztosan eljön végre. ” A pompás dallam a berlini városi zenész, Hintze Jakab egyetlen alkotása amely benne van énekes­könyvünkben. Gáncs Aladár Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Lk 19,10 VJŰHHMI Az Isten országa hasonló a mus­tármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnöve­kedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak az ágain. Lk 13,19 (Zsolt 143,1- 11,1 Tim 1,12-17). Isten országában, az Isten világában csodák vannak, meglepetések érnek bennünket. Isten a reménytelennek tűnő dolgokat megvalósítja. Ä legkisebb-bői előhozza, megteremti a legna­gyobbat. Kicsi a kezdet, de Isten a teljességre vi­szi a keveseket, kicsinyeket/ szinte észresem vesszük. Igazi, egyetlen neve­lőnk a sok közül, Krisztus. A Szentlélek által ma is egészen tökéletes tanítónk, emberré Ő nevel! Tanácsot Szentlelke által a legjobbat ad. HÉTFŐ ^em ülik hozzátok se ostoba beszéd, se kétértelműség, hanem inkább a hálaadás. Ef 5,4 (Mt 9,1-8; Bír 16,4-22). Ponto­san azt szoktuk elfelejteni, már, mint a hála­adást. Mindig, mindenben, lehetne pedig hálát adni. Ha életünk igazán Isteni légkörbén mozog, akkor mi hálás lelkületű gyermekei vagyunk az Istennek. Ellenben az ocsmány beszédű ember az a sötétség gyermekeként mutatkozik be. / í i'jlt v* ■Idd -Jézus igy S2óit tanítványaihoz: Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek? Mk 4,40 (Bír 10,6-16;~Bír 16,23-31). Mi is szoktunk félni. Rettegünk az életünk so­rán annyi ismeretlentől, váratlantól. Vagyis, sok­szor nem bízunk teljesen az Istenben, nincsen hitünk, mint a tanítványoknak. Nem a magunk erejében, Isten hatalmában és az Ő erejében bíz­va kell élnünk! Neki van hatalma! SZERDA a tanítótok: a Krisztus. Mt 23,10 (Lk 15,11-24; Ruth 1,1-22). Sok ember szavára, tanácsára hallgatunk. Sok irányzat, stílus nevel bennünket, de úgy, hogy Áldjátok népek, a mi Istenün­ket, hangosan hirdessétek di­cséretét! Ö tartott életben bennünket, és nem en­gedte, hogy lábunk inogjon. Zsolt 66,8-9 (Lk 19,1-10; Ruth 2,1-23). Isten népének kötelessége, hogy dicsőítse, fennhangon hirdesse Isten dicséretét. Méltó erre ai Isten! Nemcsak Izrael népe érezhette meg szabadító erejét szüntelenül, hanem ma is, mi is érezzük: mennyei Atyánk rajtunk, tartja szemét, és szeretetéből, kegyelméből bőségeden ad ne­künk. m PÉNTEK ’rJa’ 32 Úr mellénjíllt, és meg­erősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését. 2Tim 4,17 (Jón 3,10-1,11; Ruth 3,1- 18). Ne gondoljuk, hogy csak /lelkész feladata megszólaltatni Isten üzenetét. Isten szeretetét mindenkinek hírül kell vinni, hírvivő minden hí­vő ember, legalábbis a hívő ember feladatának kellene, hogy legyen: hirdesse az Isten üzenetét. Erőt kapunk hozzá, hogy elvégezhessük a fel­adatot, hogy másokat isMstennel való közösség­be hívjunk. SZOMBAT -*®zus Krisztus mondja: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Jn 7,37 (Ézs 43,22-28; Ruth 4,1-22). Kiapadhatatlan és maradandó forrásról beszél, amikor önmagáról beszél Jézus. Szomjas ember nagyon nehezen viseli, éli meg a perceket. Jézus nélkül az ember is nehezen viseli az életet. Jézus hív ma, hozzá forduljunk, és minden megválto­zik, megkönnyebbül Vele! Ferenczy Andrea ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. június 28. L, Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. ; II., Modori u. 6. de. fél 10. Csiz- mazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. (úrv.) Csizmazia Sándor; Békásme­gyer, III., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Új­pest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Város­ligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Nagy Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VHI., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Wiszkidenszky András; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Wiszkidenszky András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Rőzse István; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Rőzse István; Budagyöngye, XU., Szilágyi E. fa­sor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Bácskai Károly; du.fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh Péter; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. ; Rákospalota, XV., Régi Fóti út. 73. (Nagytemplom) de. 10. Szabó István; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Esa Saurama; Rákos­liget, XVII., Gózon Gy. u. de. íl. Marschalkó Gyula; Pestszentlőrinc, XVHL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálmán; Pest- szentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref, templom) de. háromnegyed 8. Havasi Kál­mán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XJtlI., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 3. VASÁRNAPON a liturgikus szin: zöld. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: lPt 5,6-11; az igehirdetés alapigéje: Lk 15,1 -10. HETI ÉNEKEK: 382, 422. Igefények a hétköznapokban: 99 Szükséges és lehetséges!” Egyházi legfőbb ünnepeink közül: - a karácsonyi testtélétel, a nagypénteki kereszthalál, a húsvéti feltámadás ténye emberi értelmünk számára is va­lamelyest felfogható, hiszen a valóságnak abba a tartományába tartoznak, amelyek láthatók és öt ér­zékszervünkkel megismerhetők. - A karácsonyi Jászol”, a golgotái „kereszt” és az „üres sír” vizu­ális segítséget adnak a spirituális tartalom megér­téséhez. Pünkösd ünnepével már egészen másként va­gyunk, mivel a személyre szóló üzenete szorosan az újonnan születéshez kapcsolódik. Az Atya karácsonyi szeretete, - a Fiú húsvéti győzelme - az értünk végbevitt megváltás szavak­kal kifejezhető és megragadható a hitünkkel! - ha van! - És éppen ez a pünkösdi Lélek-áradás titka, - mert hitünk csak akkor van, ha Isten Szentlelke kimunkálhatta bennünk az O igéje és az újjászüle­tés által! ANikodémussal folytatott beszélgetésben Jézus ezt mondja: „ Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. ” (Ján 3,5-7) Az újonnan születés szükségessége hallatán mindannyiónkban a nikodémusi testi gondolkodás kérdései szólalnak meg: „Hogyan lehetséges ez? - Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Beme- het-e anyja méhébe és megszülethetik ismét?” (4.v.) - Mivel az ember földhözragadt módon el­sősorban csakis testiesen tud értelmezni. - Jézus türelmesen magyaráz: „Ami testtől szüle­tett, test az”. Éppen ezért nem erről van szó! ­(János 3,5-8) „Test”, a velünk született természetünk, ami a bűn miatt annyira megromlott, hogy javíthatatlan! Alapjaiban romlott, melyen nem lehet változtatni: „test marad!” És ez a testi ember a jelenlegi állapo­tában nem mehet be az Isten országába. Ezért szük­séges újonnan születni, mert Isten nekünk teljesen új természetet, új életet akar adni, Lélektől szüle­tettet. „Ami Lélektől született, lélek az. " (6.v.) Nikodémus ekkor már hallgat. Nem vitatkozik tovább. - És mi is elnémulunk, - mert be kell val­lanunk, hogy az értelem számára ez alig felfogha­tó titok: Lélektől születni!? - És ezt Jézus is meg­erősíti: „A szél arra fű, amerre akar, hallod a zú­gását, de nem tudod honnan jön, és hova megy: Így van mindenki, aki a Lélektől született. ” (8.v) Hogyan lehetséges ez? - A Bibliából ezt az üze­netet kapjuk: Isten igéje által. - „ ...romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (lPt 1,23) „ ...hogy általa isteni termé­szet részeseivé legyetek... ” (2Pt 1,4) Isten igéje tehát az az örökkévaló, romolhatatlan mag, amely új életet terem bennünk „...mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított Krisztus Jé­zusban a bűn és a halál törvényétől. ” (Rom 8,1) Hogyan történik ez? - Nem mi szüljük újjá ma­gunkat. Ez egyedül és teljes egészében Isten műve, ajándéka: Jézus Krisztus által, aki ezt a mennyei, lelki életet számunkra lehozta!- De az már rajtunk múlik, hogy nem zárkózunk el, hanem kiszolgáltatjuk magunkat a Lélek mun­kájának. Elfogadjuk, hogy szükséges és kegyelem­ből lehetséges! ­Az újonnan született ember pedig Istennek Jézus Krisztusban megjelent szeretetére hit által felelni tud. Azt, hogy az Atya Jézus Krisztust érettünk küldte el, - hogy Jézus golgotái halálának célja: a helyettes elégtétel mindnyájunk minden bűnéért, - és feltámadása megigazulásunk záloga, - csak ez­zel a hittel tudom elfogadni és megérteni. - „Azért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az." (2Kor 5,17) Pásztor Jánosné Túrmezei Erzsébet Pünkösd után Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye. Pünkösd előtt - ígéretek zenéje. Pünkösd előtt - esedezés, esengés. Pünkösd előtt - halk hajnali derengés. Pünkösd előtt -szent vágyak mozdulása. Pünkösd előtt - koldusszív tárulása. Csendesen várni - várni, hinni, kérni! Aztán - boldog pünkösd utánba érni! S pünkösd után - szent égi erőtvetten, Pünkösd után - Lélekkel telítetten Pünkösd után - bátor tanúvá lenni, Pünkösd után - szolgálni, égni, tenni, Pünkösd után - régit kárnak ítélni, Krisztusnak élni és másoknak élni, minden mennyei kincset elfogadni, és pünkösd után - adni, adni, adni! CSÜTÖRTÖK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents