Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-06-21 / 25. szám
Evangélikus Élet 1998. JÚNIUS 21. 3.oldal Köszöntjük a 80 éves Vajta Vilmost Isten kegyelméből június 15-én töltötte be nyolcvanadik életévét D. dr. Vajta Vilmos professzor a svédországi Alingsasban. 1918-ban született Kecskeméten, édesapja Wagner Vilmos a gyülekezet gondnoka volt azokban a nehéz időkben, amikor romokból kellett újjáépíteni a második világháború után a gyülekezetei. A soproni Teológiai Fakultáson végezte tanulmányait, Raffay Sándor püspök avatta lelkésszé. 1941-ben állami ösztöndíjat kapott Svédországba, ahol az uppsalai és lundi egyetemeken mélyítette el teológiai tanulmányait. 1952-ben itt szerzett teológiai doktori címet és lett az egyetem docense. Pályafutása során Isten gazdagon áldotta meg olyan feladatokkal, melyekben tálentumait értékesíthette. A Lutheránus Világszövetség Teológiai Osztályának igazgatója volt, majd a strass- bourgi Ökumenikus Intézet igazgatója, részt vett a nemzetközi Luther-kutatás- ban és számos egyetemen tartott előadásokat mind az öt földrészen. Pennsylvániában, Kidben és Párizsban kapott tiszteletbeli doktori címek után Hittudományi Egyetemünkön 1989-ben kapta meg e kitüntető címet. Teológiai munkásságával figyelte és kritikával illette egyházunknak az elnyomás éveiben kialakult „diakóniai teológiai” álláspontját. Sajtóosztályunk két munkáját adta ki: „Hitbőlfakadó élet" című teológiai meditációját 1990-ben és „A szeretet keresztény értelmezését” 1993-ban. Más kiadóktól is megjelent több munkája magyarul, de svédül, németül és angolul is jelentek meg írásai. A 80 éves teológust, professzort lapunk olvasói nevében is szeretettel köszöntjük és kívánunk neki jó egészséget, nyugodt, békés életet családja, szerettei körében, Fii 4,7 versével: „ Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. " T. MEGHÍVÓ A Huszár Gál Könyvesbolt, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és a Hermeneutikai Kutatóközpont szeretettel meghívja Vajta Vilmos: AMÍG IDŐNK VAN. VÁLOGATOTT ÍRÁSOK című könyvének sajtóbemutatójára, amely a Svédországban élő magyar evangélikus teológus 80. születésnapjára jelent meg. Megnyitót mond dr. Szöllősy Pál, az EPMSZ elnöke (Svájc). A könyvet bemutatják: Prof. dr. Bállá Bálint, az EPMSZ Könyvkiadói Bizottságának elnöke (Németország), if. dr. Fabiny Tibor, a Hermeneutikai Kutatóközpont vezetője, a kötet szerkesztője. A könwpremier helve és ideje: Huszár Gál Könyvesbolt Budapest, V. kér. Deák tér 4. 1998. június 25. csütörtök du. 4 óra. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! / Orgonaszentelés a balfi templomban Hűvös májusi eső áztatta a nyugati határszélen fekvő települések földjét. A néphit szerint ez a bő termés ígéretének a jele. Kissé dideregve érkezett a templomhoz a hazai és kitelepített külföldiek népes gyülekezete. De a megtelt Isten házában szívünk hamarosan átforrósodott a felújított orgona meleg hangjától, melyet Philipp König soproni orgonaépítő 175 évvel ezelőtt készített hangszere közvetített. Balf település Wolf néven történő említésének 720. évfordulóján, a közel negyed évszázados némaságából ismét megszólaló felújított orgona hangjaival dicsérhettük Istent két nyelven, de egy szívvel. Mindezt az imádkozás vasárnapján, hálatelt lélekkel. Ezt a tényt tárta elénk az orgonaszentelés szolgálatát végző Jankov- its Béla esperes, aki Zsolt 105,1-5 versei alapján a bevezetőben a múlt emlékeiről szólt, amikor a gyülekezet növekvő lélekszáma a kitelepítés után drasztikus fogyást tükrözött. Mégis adjatok hálát az Úrnak! Az Ő megtartó irgalmáért, melyből hálaének fakad. Az ének megtartója, éltetője a gyülekezetnek, mert Istennel is összekapcsol, és hitbeli közösségbe is kapcsol. Az ének csodálatos segítője az orgona, mely keretbe foglalja istentiszteletünket. Hívjátok segítségül nevét. Izrael is akkor menekült meg, amikor az Urat hívta segítségül. Ma újra olyan korban élünk, amikor élet-halál kérdése, hogy hívjuk. Hirdessük tetteit! Csak úgy lesz megmaradás, ha hirdetjük és éljük Isten igéjét. Itt is, ahol olyan kevesen vannak, ahonnét a történelem vihara annyi embert elsodort. Isten adja, hogy ez a hálaadó istentisztelet, amikor a gyülekezet megújított orgonája újra megszólal, egy új kezdet legyen! r Milyen jó hálát adni az Urnák... és zengeni nevednek dicséretét, ó Felséges - Zsolt. 92,2. Ennek az éneklésnek az öröme töltötte el a szíveket kantate vasárnapján, május 10-én délután Foton. Az Észak-Pestmegyei Egyházmegye gyülekezeteiből sorra érkeztek az autóbuszok és személygépkocsik a gyülekezeti találkozóra. A korábbi nagy egyházmegye kétfelé válása után ez volt az első hivatalos énekkari találkozója az új egyházmegyének. 8 gyülekezet 12 énekkara dicsérte az Istent énekeivel külön- külön és együtt is, amikor a közel 400 tagból álló közös kórus Bálint László vezényletével el- ^ asz6di kórus énekelte Szokolay Sándor. Örvendjetek az Úrnak, című kórusművét. Úgy szólt az ének, mintha ennek a nagy kórusnak a tagjai mindig együtt énekeltek volna. Ez talán így is van, hiszen a Foton összejöttek esztendőnként kétszer találkoznak: előbb az egyházmegyei alkalmon, majd ősszel a regionális találkozón. Régi ismerősként üdvözlik egymást az acsaiak, aszódiak, domonyi- ak, fótiak, nagytarcsaiak-péceliek, váci- ak-rádiak és a penciek. Örültünk a gödöllői kórus megalakulásának és bemutatkozásának. A Jubilate-kórus szinte profi éneklésében gondolhattunk végül az új énekre buzdító zsoltárok igazságára, amint azt dr. Cserhátiné Szabó Izabella lelkész igehirdetésében hallhattuk. Mindenképpen külön kell értékelnünk azt, hogy mennyi gyakorlás, munka van abban, amikor szakemberek kezében énekkarrá válik egy énekelni szerető csapat! Lelkész, lelkészné vállalta az énekkar tanítását, vezénylését, de vannak énektanáraink is, akik fontosnak tartották, hogy tudásuk Isten dicséretét is szolgálja. S az énekkarokban lelkészeket, lelkésznéket, felügyelőket, gondnokokat fedezhettünk fel, akik valóban elöljárókként nemcsak a gyülekezet irányításában, de a szolgálatában is elől jártak - emelte ki köszöntőjében Detre János esperes. Bízunk abban, hogy egyházmegyénk többi gyülekezete is bekapcsolódik a nagy kórusba, hiszen „milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni nevednek dicséretét, ó Felséges...” A kórusok találkozója a szépen és nagy költséggel felújított fóti templomban volt. Sokaknak sok emléke fűződik ehhez a templomhoz: konferenciák és a kántorképző sokakat hozott el Fótra régebben is, most is. Mekis Adám egyházmegyei ének- és zenei előadónk úgy foglalta össze benyomásait: ennek a templomnak a varázsa tovább él ebben a megszépült állapotában is. A nagy tatarozás után még alig vette birtokba a gyülekezet, máris közös hálánk emlékezetes alkalmát tarthattuk meg ezzel az énekkari találkozóval. Ezt igyekezett még testvéribbé tenni a fótiak vendégszeretete is. Mielőtt az autóbuszok motoijai újra beindultak volna, az egymástól bú- csúzkodó szavakban benne volt: ősszel Vanyarcon találkozunk, jövőre pedig kantate vasárnapján Domonyban énekelünk majd együtt... D. J. „Ugyan mi dolga Ezt kérdezte gunyorosan egy „művelt” presbitemé a lelkészüktől, számos évvel ezelőtt. „Körülbelül ugyanannyi, mint az ön férjének” - hangzott a válasz, amihez joggal tehette volna hozzá a kérdezett: Csak éppen negyedannyi fizetésért, az ávósok zaklatásairól nem is beszélve. Utóbbiról persze „senkinek, soha, egy szót se, különben...” Egy három gyermekes protestáns lelkész mondta el többek között: keserűen panaszkodott egyik híve, hogy 28 éves iparos fiát milyen rosszul fizetik, s közölte az összeget is. Mire a pap: „Tudja, hogy én felsőfokú képzettséggel és 20 év tapasztalattal jóval kevesebbet kapok?” A válasz szinte sziszegett: „Jó az magának!” Sok évtizeddel ezelőtt talán még nem volt ritka az olyan prédikátor, akire ráillett: „Hat napon át láthatatlan, hetedik nap érthetetlen.” Azóta az igények szépen megemelkedtek, a teljes lehetetlenségig van magának?” menően. (Magamfajta nyugdíjas lehet talán olyan merész, hogy ezt nyomtatásban szóvá tegye, hiszen ez is egyházi probléma.) Ezennel megkéijük azokat a lelkipásztorokat, akiknek van érdemi és magvas közölnivalójuk a fenti címmel kapcsolatban, írják ezt meg lapunk szerkesztőjének, aki ebből nevük említése nélkül közöl majd egyet-mást. Mert egyszerűen igazságtalan és képmutató dolog minden papi sóhajt azzal torkolni le: „Egy lelkész ne panaszkodjék, hanem tegye a dolgát!” Hiszen van jó néhány panaszzsoltár is, sőt Jézus és pl. Pál apostol is kifakadt egyszer-egy- szer a Biblia tanúsága szerint. Senkit sem akarunk „szentté avatni”, mártírnak feltüntetni, de egyetlen gennyes sebet sem lehet eltakarással gyógyítani. S a külön-külön indokoltnak látszó elvárásoknak összességükben olykor talán még két „angyal” sem tehetne eleget... (Túlzás?) Dr. Bodrog Miklós Megszólalt a felszentelt orgona, Bach d-moll toccájával betöltve nemcsak a pár éve felújított templomot, hanem a szívünket is. Németh Antal r.kat. lelkész igei áldása és e sorok írójának német imádsága után, Robert Pöltl németországi lelkész, - akit 52 évvel ezelőtt 11 éves korában telepítettek ki Báliról, - hirdette Isten igéjét halk szóval, de élményekkel gazdag emlékezéssel. Most bizony a templomban is hullott a szemekből a könnyek esője, emlékezve a fájdalmas elszakítottságra. Az Isten-hit bő termésének ígéretes jelei ezek a meleg könnyek, mert a hála patakjában csordogálnak. - A falu szülötte szinte jelenvalóvá tette az emlékek bő tárházából az akkori kántortanítót, akinek hűséges szolgálatát néha megkeserítették, mert hol túl erősen nyomták a „fujtatót”, hol meg „elfelejtették” a fujtatást és lefulladt az orgona. Az úrvacsorái közösség, amelyben közel százan részesültünk, elénk tárta azt az erőt, mely szétszakadozott közösségeket gyógyítani tud a bűnbocsánatban. „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt 66,20) - hangzott a személyes tapasztalatból fakadó bizonyságtétel. Emberektől elutasítást kaphatunk, sőt kiutasítást is, mint akkor a balfiak, akik mégsem tudták elfelejteni régi hazájukat, templomukat. Széttört közösséget összeforraszt most Krisztus bűnbocsátó szeretete, megtörettetett teste és kiontott vére. Eszembe jutott édesapám, aki mint kovács széttört vasakat forrasztott össze a tűzben. A széttört balfi gyülekezet, melynek 1200 evangélikusából alig 50 él itthon, most ismét együtt lehetett, összeforrhatott Krisztus szeretetének és a Szentiéleknek tüzében, az ige hallgatásában, az úrvacsorái közösségben, az imádság erejével és a felújított orgonával kísért énekkel. Az ünnepi közgyűlésen a Zsédely testvérek szavalata német és magyar nyelven (Heimkehr-Hazatérés) a címben jelölt érzést szólaltatta meg. Kassai Róbert gyülekezeti felügyelő a külföldi és hazai adományozók (r. katolikusok is voltak) segítségét köszönte meg, mely nélkül nem szólhatna ma az orgona. Paul Hauer, aki a kitelepítettek között most is az adományozást szervezte, kétnyelvű, mélyen szántó előadást tartott. Wagner Szilárd egyházmegyei zenei előadó örömét fejezte ki, hogy a harkai orgona után, ugyanannak az építőnek (P. König) műve, a balfi orgona is megújulhatott. Ezután dr. Kormos Gyula, aki az orgonát szakszerűen restaurálta, mutatta be a felújított hangszert rövid előadása keretében. Végül Szekendi Tamás orgonaművész hangversenyével zárult a felemelő orgo- naszentelési ünnep balfi templomunkban. Legyen Istené a hála! Szimon János CREDO - EVANGÉLIKUS MŰHELY 1998. 1-2. szám Megjelent az év első száma. Lapunkban is közöltük már, hogy szerkesztését dr. Hafenscher Károly professzor vette át, változatlan szerkesztőbizottsággal. Pár nappal a megjelenés után a szerkesztőség és a kiadóhivatal megrendültén vette a hírt, hogy előző felelős szerkesztőnk: Bárdossy György hosszú szenvedés után elhunyt. Munkásságának méltatására később visszatérünk. A most megjelent lapban a szerkesztő bemutatkozik. Terveit is felvázolja és önmagáról, papi, professzori és szer- kesztői-irodalmi munkájáról vall. Bevezető meditációt Smidéliusz Gábor lelkész írt arról az Istenről, aki sok rossz hír és saját rossz hírünk ellenében jó hírről, evangéliumról gondoskodik. A lap tematikája öt tételből áll. Először 20. századi teológusok bemutatásával az értelmesen gondolkodó ember számára a teológia mai kérdéseibe nyújt betekintést. Fila Béla K. Rahner teológiájáról, Szabadi Sándor Barth és Magyarország „találkozásáról”, Reuss András Küng: Credojáról, Veöreös Imre pedig Sulyok Elemér új kötetéről (Találkozások a Szentírással) ír. A 150 éves évforduló ad okot a következő tematikára: 1848-ról szólnak ezek a cikkek. Harmati Béla A „hontisztelet” spiritualitásáról, Csepregi Zoltán az evangélikusok emancipációjáról, Szi- gethy Gábor Petőfinek egy „Búcsúvacsorájáról” ír. Még két cikk foglalkozik Petőfivel: Hárs Ernő és Kiss Gy. Csaba tollából. A múlt és jövő kérdései a harmadik téma cikkeiben jelennek meg. Pomogáts Béla, Lőwy Dániel (Járosi Andorról) Hideg Éva és Nováky Erzsébet tanulmánya a vallásosság szempontjából különböző csoportok jövőhöz való viszonyát elemzi. Végül Marossy Attila az MLM (Multi Level Marketing) működését tanulmányozza és arra a megállapításra jut, hogy ez az „üzlet” - ahogy önmagukat nevezik -, olyan társadalmi jelenség, melyet „kvázi vallásnak” lehetne nevezni és amely eddig ismeretlen társadalmi rendet akar megvalósítani. Az Egyház és társadalom a nagyvilágban tematikában az 50 éves Egyházak Világtanácsáról Hafenscher Károly ösz- szefoglaló és a hararei Nagygyűlésre odafigyelő cikket közöl. A Kulturális figyelő rovat néhány, az utóbbi időben megjelent és érdeklődésre számot tartó könyvre hívja fel a figyelmet. Végül érdemes felfigyelni arra, hogy a lap elején áhítatot olvashatunk, a lap végén pedig Zászkaliczky Péternek a Deák téren elhangzott igehirdetését találjuk. Ezzel a két cikkel mintegy keretbe foglalja a szerkesztő a lapot, megadva evangélikus karakterét. A lapot a Sajtóosztályon lehet megrendelni. 1998-ban egy évre az előfizetési díja mindössze 600.- Ft. T.
