Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-06-21 / 25. szám

Evangélikus Élet 1998. JÚNIUS 21. 3.oldal Köszöntjük a 80 éves Vajta Vilmost Isten kegyelméből júni­us 15-én töltötte be nyolc­vanadik életévét D. dr. Vajta Vilmos professzor a svédországi Alingsasban. 1918-ban született Kecs­keméten, édesapja Wag­ner Vilmos a gyülekezet gondnoka volt azokban a nehéz időkben, amikor romokból kellett újjáépí­teni a második világhábo­rú után a gyülekezetei. A soproni Teológiai Fakultáson végez­te tanulmányait, Raffay Sándor püspök avatta lelkésszé. 1941-ben állami ösz­töndíjat kapott Svédországba, ahol az uppsalai és lundi egyetemeken mélyítet­te el teológiai tanulmányait. 1952-ben itt szerzett teológiai doktori címet és lett az egyetem docense. Pályafutása során Isten gazdagon ál­dotta meg olyan feladatokkal, melyek­ben tálentumait értékesíthette. A Luthe­ránus Világszövetség Teológiai Osztá­lyának igazgatója volt, majd a strass- bourgi Ökumenikus Intézet igazgatója, részt vett a nemzetközi Luther-kutatás- ban és számos egyetemen tartott előadá­sokat mind az öt földré­szen. Pennsylvániában, Kidben és Párizsban ka­pott tiszteletbeli doktori címek után Hittudományi Egyetemünkön 1989-ben kapta meg e kitüntető cí­met. Teológiai munkás­ságával figyelte és kriti­kával illette egyházunk­nak az elnyomás éveiben kialakult „diakóniai teo­lógiai” álláspontját. Sajtóosztályunk két munkáját adta ki: „Hitbőlfakadó élet" című teológiai me­ditációját 1990-ben és „A szeretet ke­resztény értelmezését” 1993-ban. Más kiadóktól is megjelent több munkája ma­gyarul, de svédül, németül és angolul is jelentek meg írásai. A 80 éves teológust, professzort lapunk olvasói nevében is szeretettel köszöntjük és kívánunk neki jó egészséget, nyugodt, békés életet családja, szerettei körében, Fii 4,7 versével: „ Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. " T. MEGHÍVÓ A Huszár Gál Könyvesbolt, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és a Hermeneutikai Kutatóközpont szeretettel meghívja Vajta Vilmos: AMÍG IDŐNK VAN. VÁLOGATOTT ÍRÁSOK című könyvének sajtóbemutatójára, amely a Svédországban élő magyar evangéli­kus teológus 80. születésnapjára jelent meg. Megnyitót mond dr. Szöllősy Pál, az EPMSZ elnöke (Svájc). A könyvet bemutatják: Prof. dr. Bállá Bálint, az EPMSZ Könyvkiadói Bizottsá­gának elnöke (Németország), if. dr. Fabiny Tibor, a Hermeneutikai Kutatóköz­pont vezetője, a kötet szerkesztője. A könwpremier helve és ideje: Huszár Gál Könyvesbolt Budapest, V. kér. Deák tér 4. 1998. június 25. csütörtök du. 4 óra. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! / Orgonaszentelés a balfi templomban Hűvös májusi eső áztatta a nyuga­ti határszélen fekvő települések földjét. A néphit szerint ez a bő ter­més ígéretének a jele. Kissé dide­regve érkezett a templomhoz a ha­zai és kitelepített külföldiek népes gyülekezete. De a megtelt Isten há­zában szívünk hamarosan átforró­sodott a felújított orgona meleg hangjától, melyet Philipp König soproni orgonaépítő 175 évvel ez­előtt készített hangszere közvetített. Balf település Wolf néven történő említésének 720. évfordulóján, a közel negyed évszázados némasá­gából ismét megszólaló felújított orgona hangjaival dicsérhettük Is­tent két nyelven, de egy szívvel. Mindezt az imádkozás vasárnapján, hálatelt lélekkel. Ezt a tényt tárta elénk az orgona­szentelés szolgálatát végző Jankov- its Béla esperes, aki Zsolt 105,1-5 versei alapján a bevezetőben a múlt emlékeiről szólt, amikor a gyüleke­zet növekvő lélekszáma a kitelepí­tés után drasztikus fogyást tükrözött. Mégis adjatok hálát az Úrnak! Az Ő megtartó irgalmáért, melyből hálaének fakad. Az ének megtartója, éltetője a gyülekezetnek, mert Istennel is össze­kapcsol, és hitbeli közösségbe is kap­csol. Az ének csodálatos segítője az or­gona, mely keretbe foglalja istentisztele­tünket. Hívjátok segítségül nevét. Izrael is akkor menekült meg, amikor az Urat hívta segítségül. Ma újra olyan korban élünk, amikor élet-halál kérdése, hogy hívjuk. Hirdessük tetteit! Csak úgy lesz megmaradás, ha hirdetjük és éljük Isten igéjét. Itt is, ahol olyan kevesen vannak, ahonnét a történelem vihara annyi em­bert elsodort. Isten adja, hogy ez a hála­adó istentisztelet, amikor a gyülekezet megújított orgonája újra megszólal, egy új kezdet legyen! r Milyen jó hálát adni az Urnák... és zengeni nevednek dicséretét, ó Fel­séges - Zsolt. 92,2. Ennek az éneklésnek az öröme töltötte el a szíveket kantate vasárnapján, május 10-én délután Foton. Az Észak-Pestmegyei Egyházmegye gyüleke­zeteiből sorra érkeztek az autóbuszok és sze­mélygépkocsik a gyüle­kezeti találkozóra. A korábbi nagy egy­házmegye kétfelé válása után ez volt az első hiva­talos énekkari találkozó­ja az új egyházmegyé­nek. 8 gyülekezet 12 énekkara dicsérte az Is­tent énekeivel külön- külön és együtt is, ami­kor a közel 400 tagból álló közös kórus Bálint László vezényletével el- ^ asz6di kórus énekelte Szokolay Sán­dor. Örvendjetek az Úrnak, című kórus­művét. Úgy szólt az ének, mintha ennek a nagy kórusnak a tagjai mindig együtt énekeltek volna. Ez talán így is van, hi­szen a Foton összejöttek esztendőnként kétszer találkoznak: előbb az egyházme­gyei alkalmon, majd ősszel a regionális találkozón. Régi ismerősként üdvözlik egymást az acsaiak, aszódiak, domonyi- ak, fótiak, nagytarcsaiak-péceliek, váci- ak-rádiak és a penciek. Örültünk a gödöllői kórus megalakulá­sának és bemutatkozásának. A Jubilate-kórus szinte profi éneklésé­ben gondolhattunk végül az új énekre buzdító zsoltárok igazságára, amint azt dr. Cserhátiné Szabó Izabella lelkész igehirdetésében hallhattuk. Mindenképpen külön kell értékelnünk azt, hogy mennyi gyakorlás, munka van abban, amikor szakemberek kezében énekkarrá válik egy énekelni szerető csa­pat! Lelkész, lelkészné vállalta az énekkar tanítását, vezénylését, de vannak énekta­náraink is, akik fontosnak tartották, hogy tudásuk Isten dicséretét is szolgálja. S az énekkarokban lelkészeket, lelkésznéket, felügyelőket, gondnokokat fedezhettünk fel, akik valóban elöljárókként nemcsak a gyülekezet irányításában, de a szolgá­latában is elől jártak - emelte ki köszön­tőjében Detre János esperes. Bízunk abban, hogy egyházmegyénk többi gyülekezete is bekapcsolódik a nagy kórusba, hiszen „milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni nevednek di­cséretét, ó Felséges...” A kórusok találkozója a szépen és nagy költséggel felújított fóti templomban volt. Sokaknak sok emléke fűződik eh­hez a templomhoz: konferenciák és a kántorképző sokakat hozott el Fótra ré­gebben is, most is. Mekis Adám egyházme­gyei ének- és zenei elő­adónk úgy foglalta össze benyomásait: ennek a templomnak a varázsa to­vább él ebben a megszé­pült állapotában is. A nagy tatarozás után még alig vette birtokba a gyüleke­zet, máris közös hálánk emlékezetes alkalmát tart­hattuk meg ezzel az ének­kari találkozóval. Ezt igyekezett még testvérib­bé tenni a fótiak vendég­szeretete is. Mielőtt az autóbuszok motoijai újra beindultak volna, az egymástól bú- csúzkodó szavakban benne volt: ősszel Vanyarcon találkozunk, jövőre pedig kantate vasárnapján Domonyban éneke­lünk majd együtt... D. J. „Ugyan mi dolga Ezt kérdezte gunyorosan egy „mű­velt” presbitemé a lelkészüktől, szá­mos évvel ezelőtt. „Körülbelül ugyan­annyi, mint az ön férjének” - hangzott a válasz, amihez joggal tehette volna hozzá a kérdezett: Csak éppen negyed­annyi fizetésért, az ávósok zaklatásai­ról nem is beszélve. Utóbbiról persze „senkinek, soha, egy szót se, külön­ben...” Egy három gyermekes protestáns lel­kész mondta el többek között: keserű­en panaszkodott egyik híve, hogy 28 éves iparos fiát milyen rosszul fizetik, s közölte az összeget is. Mire a pap: „Tudja, hogy én felsőfokú képzettség­gel és 20 év tapasztalattal jóval keve­sebbet kapok?” A válasz szinte szisze­gett: „Jó az magának!” Sok évtizeddel ezelőtt talán még nem volt ritka az olyan prédikátor, akire ráillett: „Hat napon át láthatatlan, hetedik nap érthe­tetlen.” Azóta az igények szépen meg­emelkedtek, a teljes lehetetlenségig van magának?” menően. (Magamfajta nyugdíjas lehet talán olyan merész, hogy ezt nyomta­tásban szóvá tegye, hiszen ez is egyhá­zi probléma.) Ezennel megkéijük azo­kat a lelkipásztorokat, akiknek van ér­demi és magvas közölnivalójuk a fenti címmel kapcsolatban, írják ezt meg la­punk szerkesztőjének, aki ebből nevük említése nélkül közöl majd egyet-mást. Mert egyszerűen igazságtalan és kép­mutató dolog minden papi sóhajt azzal torkolni le: „Egy lelkész ne panaszkod­jék, hanem tegye a dolgát!” Hiszen van jó néhány panaszzsoltár is, sőt Jézus és pl. Pál apostol is kifakadt egyszer-egy- szer a Biblia tanúsága szerint. Senkit sem akarunk „szentté avatni”, mártírnak feltüntetni, de egyetlen gen­nyes sebet sem lehet eltakarással gyó­gyítani. S a külön-külön indokoltnak látszó elvárásoknak összességükben olykor talán még két „angyal” sem te­hetne eleget... (Túlzás?) Dr. Bodrog Miklós Megszólalt a felszentelt orgona, Bach d-moll toccájával betöltve nemcsak a pár éve felújított templomot, hanem a szí­vünket is. Németh Antal r.kat. lelkész igei áldása és e sorok írójának német imádsága után, Robert Pöltl németorszá­gi lelkész, - akit 52 évvel ezelőtt 11 éves korában telepítettek ki Báliról, - hirdette Isten igéjét halk szóval, de élményekkel gazdag emlékezéssel. Most bizony a templomban is hullott a szemekből a könnyek esője, emlékezve a fájdalmas elszakítottságra. Az Isten-hit bő termésének ígé­retes jelei ezek a meleg könnyek, mert a hála pa­takjában csordo­gálnak. - A falu szülötte szinte jelenvalóvá tette az emlékek bő tárházából az ak­kori kántortaní­tót, akinek hűsé­ges szolgálatát néha megkeserí­tették, mert hol túl erősen nyom­ták a „fujtatót”, hol meg „elfelej­tették” a fujtatást és lefulladt az orgona. Az úrvacsorái közösség, amelyben kö­zel százan részesültünk, elénk tárta azt az erőt, mely szétszakadozott közössége­ket gyógyítani tud a bűnbocsánatban. „Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt 66,20) - hangzott a személyes tapasztalatból fakadó bi­zonyságtétel. Emberektől elutasí­tást kaphatunk, sőt kiutasítást is, mint akkor a balfiak, akik mégsem tudták elfelejteni régi hazájukat, templomukat. Széttört közösséget összeforraszt most Krisztus bűnbo­csátó szeretete, megtörettetett teste és kiontott vére. Eszembe jutott édesapám, aki mint kovács széttört vasakat for­rasztott össze a tűzben. A széttört balfi gyülekezet, melynek 1200 evangélikusából alig 50 él itthon, most ismét együtt lehetett, össze­forrhatott Krisztus szeretetének és a Szentiéleknek tüzében, az ige hall­gatásában, az úrvacsorái közösség­ben, az imádság erejével és a felújí­tott orgonával kísért énekkel. Az ünnepi közgyűlésen a Zsédely testvérek szavalata német és ma­gyar nyelven (Heimkehr-Hazatérés) a címben jelölt érzést szólaltatta meg. Kassai Róbert gyülekezeti fel­ügyelő a külföldi és hazai adomá­nyozók (r. katolikusok is voltak) segítsé­gét köszönte meg, mely nélkül nem szól­hatna ma az orgona. Paul Hauer, aki a kitelepítettek között most is az adomá­nyozást szervezte, kétnyelvű, mélyen szántó előadást tartott. Wagner Szilárd egyházmegyei zenei előadó örömét fe­jezte ki, hogy a harkai orgona után, ugyanannak az építőnek (P. König) mű­ve, a balfi orgona is megújulhatott. Ez­után dr. Kormos Gyula, aki az orgonát szakszerűen restaurálta, mutatta be a fel­újított hangszert rövid előadása kereté­ben. Végül Szekendi Tamás orgonaművész hangversenyével zárult a felemelő orgo- naszentelési ünnep balfi templomunk­ban. Legyen Istené a hála! Szimon János CREDO - EVANGÉLIKUS MŰHELY 1998. 1-2. szám Megjelent az év első száma. Lapunk­ban is közöltük már, hogy szerkesztését dr. Hafenscher Károly professzor vette át, változatlan szerkesztőbizottsággal. Pár nappal a megjelenés után a szer­kesztőség és a kiadóhivatal megrendül­tén vette a hírt, hogy előző felelős szer­kesztőnk: Bárdossy György hosszú szen­vedés után elhunyt. Munkásságának méltatására később visszatérünk. A most megjelent lapban a szerkesztő bemutatkozik. Terveit is felvázolja és önmagáról, papi, professzori és szer- kesztői-irodalmi munkájáról vall. Bevezető meditációt Smidéliusz Gábor lelkész írt arról az Istenről, aki sok rossz hír és saját rossz hírünk ellenében jó hír­ről, evangéliumról gondoskodik. A lap tematikája öt tételből áll. Először 20. századi teológusok bemutatásával az értelmesen gondolkodó ember számára a teológia mai kérdéseibe nyújt betekin­tést. Fila Béla K. Rahner teológiájáról, Szabadi Sándor Barth és Magyarország „találkozásáról”, Reuss András Küng: Credojáról, Veöreös Imre pedig Sulyok Elemér új kötetéről (Találkozások a Szentírással) ír. A 150 éves évforduló ad okot a követ­kező tematikára: 1848-ról szólnak ezek a cikkek. Harmati Béla A „hontisztelet” spiritualitásáról, Csepregi Zoltán az evangélikusok emancipációjáról, Szi- gethy Gábor Petőfinek egy „Búcsúva­csorájáról” ír. Még két cikk foglalkozik Petőfivel: Hárs Ernő és Kiss Gy. Csaba tollából. A múlt és jövő kérdései a harmadik té­ma cikkeiben jelennek meg. Pomogáts Béla, Lőwy Dániel (Járosi Andorról) Hi­deg Éva és Nováky Erzsébet tanulmánya a vallásosság szempontjából különböző csoportok jövőhöz való viszonyát elem­zi. Végül Marossy Attila az MLM (Multi Level Marketing) működését tanulmá­nyozza és arra a megállapításra jut, hogy ez az „üzlet” - ahogy önmagukat neve­zik -, olyan társadalmi jelenség, melyet „kvázi vallásnak” lehetne nevezni és amely eddig ismeretlen társadalmi ren­det akar megvalósítani. Az Egyház és társadalom a nagyvilág­ban tematikában az 50 éves Egyházak Világtanácsáról Hafenscher Károly ösz- szefoglaló és a hararei Nagygyűlésre odafigyelő cikket közöl. A Kulturális figyelő rovat néhány, az utóbbi időben megjelent és érdeklődésre számot tartó könyvre hívja fel a figyel­met. Végül érdemes felfigyelni arra, hogy a lap elején áhítatot olvashatunk, a lap vé­gén pedig Zászkaliczky Péternek a Deák téren elhangzott igehirdetését találjuk. Ezzel a két cikkel mintegy keretbe fog­lalja a szerkesztő a lapot, megadva evan­gélikus karakterét. A lapot a Sajtóosztályon lehet megren­delni. 1998-ban egy évre az előfizetési díja mindössze 600.- Ft. T.

Next

/
Thumbnails
Contents