Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-06-07 / 23. szám

Evangélikus Élet 1998. JUNIUS 7. 3.oldal A z egyháznak megvan az a speciális feladata, elvégzendő munkaköre, amit senki más nem végezhet el helyette. Ez az evangélium hirdetése. Ezt egyetlen szociális intézmény sem tudja pótolni. Ez az egyházra bízott küldetés: Krisztus evangéliumának továbbadása. Ez soha nem volt társadalmi rendszerhez, mozgástérhez kö­tött. A keresztény üldözésnek idején épp úgy vállal­ták a mártíromságig való tanúskodást, mint az ál­lamvallás idején, diktatúrákban és a demokráciák­ban. A döntő kérdés, ami többször előkerült az est 'folyamán, hogy vannak -e olyan elkötelezett embe­rek, akik tudnak Krisztushoz ragaszkodó hittel, hite­lesen tanúskodni. Azon nagyon sok minden múlik, hogy miként tanúskodik az egyház arról az örömhír­ről, amit Krisztus rábízott. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy van a társadalom részéről is egyfajta igény és elvárás az egyházak iránt. Nem kiszolgálója az egyház ezeknek az elvárások­nak, de hozzátartozik a küldetéshez, hogy fölkarol­ja a szegényeket, segítsen a rászorulókon, a bajban lévők mellé álljon, illetve oktasson, neveljen és ta­nítson. Óbudán lelkészkedem, és ott döbbenten tapaszta­lom, hogy a hitoktatásra jelentkezők igen kis száza­léka él kiegyensúlyozott családi körülmények kö­zött. Sok a szétesett család. Alig van a felnövekvő generációnak családmodellje. Kevesen tudják, hogy mit jelent a családi otthon békessége, melege. Ezen AZ UTOLSO BIZONYSÁGTÉTEL BÁLINT LÁSZLÓ evangélikus lelkész hozzászólása a MTV2 Mélyvíz című élő adásában. 1998. április 8.-án a területen olyan feladatok várnak az egyházra, amit mindenképpen el kell végeznie. Ugyanakkor nem csak a társadalom­nak kell, hogy legyen elvárása az egy­házzal szemben, hanem jogos az egy­ház elvárása is a társadalom felé. Szó esett már a hitoktatásról. Ezzel kapcso­latban azt hiszem közismert, hogy az utóbbi időben, a konkordátum megkö­tésével megszűnt a hitoktatás állami támogatottsága. Ez jelzés értékű. A je­lenlegi kormány nem kívánja, hogy az egyházak foglalkozzanak a felnövekvő ifjúsággal, holott megvan az igény, hogy az egyház segítséget nyújtson morális kérdésekben. A szakköröket támogatják, a hitoktatás támogatásától pedig elhatá­rolódnak. Az iskolákban ez úgy csapódik le, hogy szakkört támogatnak, a hitoktatás pedig nem, akkor ez nem is fontos. Ezt azért említem, mert megvan a küldetése az egyháznak, amely nincs korszakokhoz és körülmé­nyekhez kötve, mert A KRISZTUSBAN HÍVŐK MINDIG TANÚSKODNI FOGNAK arról az örömhír­ről, amit átéltek, megta­pasztaltak. Ugyanakkor igaz az is, ah­hoz hogy az egyház az elvá­rásoknak megfelelően tud­jon dolgozni, és betölthesse hivatását, nem lehet diszkri- minálni. A vallomás - és néhány perc elteltével Bálint László esperes-lelkész hitvalló éle­tének földi útja is - véget ért. Isten a törékeny cserép­edényt rendkívüli erejével őrizte és hordozta 48 és fél éven keresztül, és örök­kévaló kincset töltött bele. Laci megőrizte a Kin­cset... Hitvallásához mindig hozzátartozott ez az imád­ság.NE NEKÜNK URAM, NE NEKÜNK, HA­NEM A TE NEVEDNEK SZEREZZ DICSŐSÉ­GET! (115 Zsolt 1.) Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen! Sík Sándor: Te Deum (részlet) Köszönet A Családfőt gyászoljuk. Sajogva fáj az Édesapa, a Férjem hiánya. A Vele megélt közösségünk hiánya. Nehéz súlya van a gyászunknak. Köszönöm mindenkinek, aki felénk nyújtotta a ke­zét, aki imára kulcsolta értünk, leleményes szeretet­tel mellénk állt, és bármivel is segítségünkre volt, hogy enyhíteni igyekezzék nagyon nehéz terhűnk súlyát. Azért különösen is hálás vagyok mindazoknak, akiknek szeretetét, megbecsülését, tiszteletét szere­tett Férjem megkaphatta, ez munkájában és betegsé­ge idején gyógyulásában erőt és örömet jelentett Neki. Jövevények és vándorok vagyunk. Üres kezünkkel egymás kezét keressük. A nagypénteken átszegezett kéz is keresi kezünket. Ez a kéz erős és irgalmas. Rábízzuk magunkat, mert hisszük, hogy megtart bennünket, és „kivált a holtak hazájából, és magá­hoz vesz.” (Zsolt 49,16) A Család nevében Bálintné Varsányi Vilma Találkozás Háza épül Soltvadkerten, aminek alapkövét 1998. május 9-én helyezte el Káposzta Lajos esperes, a gyülekezet lelkésze. Az ünnep a templomban kezdődött, ame­lyen lPt 2,1-6 alapján hangzott a felhí­vás Isten akaratának engedelmeskedve: „Épüljetek lelki házzá!" Olyan korban hangzik mindez, amikor nem óvakodik sok ember sem a közönségeskedéstől, sem a bántástól, sem a rágalmazástól, sem a hazugságtól, sem az istenkárom­lástól, sem a képmutatástól, sem az irigységtől. Olyan ház alapkövének elhelyezésére került sor, amelyben lehetőség nyílik ta­lálkozásra, azaz annak csendjében, meg­hittségében Istennel és egymással. Szük­ség van erre. Dr. Sólyom Jenő, az egyházkerület fel­ügyelője, valamint az egyházmegye lel­készei és a nagy gyülekezet jelenlétében került az alapba az a rozsdamentes, nem­zeti szalaggal díszített henger, amely Deikert Sándor és Valenda Pál helyi la­katos mester munkája. E henger tartalma hirdetni fogja megtalálóinak azt, milyen pénze volt az országnak tegnap és ma - 100-as nagyságrendig - május 9-ig kik voltak az ország és szűkebb pátriánk po­litikai vezetői, kik egyházunk országos és kerületi elöljárói, a helyi egyházak lelkészei, gyülekezetünk presbiterei és tisztségviselői. Az Emlékirat rögzíti a presbitérium 1996. június 23-i döntését, melynek ér­telmében az egyre bővülő hitéleti munka színteréül újabb épülettel kívánjuk gaz­dagítani az egyházközséget és a várost, hogy amíg az épület áll, azt a célt szol­gálja, amiért eredetileg emeltük. Ponto­san dokumentálva őrzi ez Emlékirat az alapkő letételének előzményeit. Az 1990-es rendszerváltás után gyüle­kezetünk még ugyanabban az évben egyházi óvodát indított a gyülekezeti ház mellett álló hajdan egyházi, később álla­mosított, majd 1990-ben visszakapott épületben. Az 1989-ben újjáalakult cser­készcsapat, az óvodai foglalkozások, a kulturális rendezvények, az idejövő hi­vatalos és egyházi idegenforgalom kate­góriájába tartozó vendégek nagy száma és gyakorisága szükségessé tette az új helységek kialakítását. Ennek tesz eleget a felépülő Találkozás Háza. A presbitérium 1996. június 23-i hatá­rozatát követően a gyülekezet a Soltvadkert Város Önkormányzata által pályázatra kiírt jelen telket szabályos pá­lyázat és elbírálás során megnyerte. Az 1996. december 10-én benyújtott pályá­zat elbírálása december 30-án, nyílt sza­vazással történt az evangélikus gyüleke­zet javára. A 761 nm alapterületű telek értékét, 3,6 millió forintot az egyházköz­ség 1997. január 16-án kifizette az önko­rmányzatnak .........az épület alapozása 19 98. március 9-én elkezdődött. Április 29-én a Soltvadkert Város Ön- kormányzata a helyi Delta TV kamerái előtt a pénzügyi bizottság javaslatára döntést hozott arról, hogy a 3,6 millió fo­rintot az egyháznak támogatásként visz- szafizeti. Ezzel mintegy ingyen rendel­kezésünkre bocsátva a telket. Május 3-án ezt a presbiteri gyűlés a jelen levő váro­si vezetőknek ünnepélyesen megköszön­te. így újabb pénzeszköz folyt be e ne­mes célra. Az Emlékirat aláírói az istentiszteleten dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügye­lő, Haskó Mihály felügyelő, Jó Lajos építész-tervező, Bezsenyi László kivite­lező és Káposzta Lajos lelkész. Az ünnep technikailag is kifogástalan lebonyolításához hozzájárult Nagy Zol­tán hang-technikus és a kiskőrösi Zene­iskola fúvószenekara Boldoczki Sándor igazgató vezetésével. Az épület - tervek szerint - télre tető alá kerül, s bizonyára már megszülettek azok a gyermekek, akik oda óvodai fog­lalkozásra járnak majd. Káposzta Lajos Klasszikus történet a Somlóhegy tövéből Patinás hely, templom és gyülekezet. A Somlószőlősi Egyházközség megválasz­tott lelkészét, Polgári Sándort iktatta hi­vatalába Varga György, a Veszprémi Egyházmegye esperese Virágvasámap szombatján, április 4-én. Az ide látogató azt érezte, eljött az egész környék. Csak­nem teljes létszámban vett részt az ünne­pen az egyházmegye lelkészi kara. Itt volt a gyülekezet apraja-nagyja. S a kör­nyék is, hiszen Somlószőlős gyülekeze­téhez a környező falvak is hozzátartoz­nak. Sőt a községhez számítanak az ősla­kosokon kívül a szőlőhegy gazdái is. Joggal éreztük, itt van mindenki: a kollé­gák, a község, a hegy, a környék. A tör­ténet klasszikusnak mondható, ma mégis fontos leírni. Mert épp a klasszikus törté­netek kezdenek kiveszni környezetünk­ből. A „természetes” válik különössé, az általános ritkasággá. Polgárdi Sándort 1993-ban avatta lelkésszé a takácsi templomban Szebik Imre püspök. Somlószőlősre küldte, a nagy múltú, je­lentős gyülekezetbe, segédlelkésznek, mert épp akkor vonult nyugalomba a gyülekezetét hosszú évtizedek óta pász­toraié, köztiszteletben álló idős lelkész, Boros Lajos. Friss nyugdíjas és teljesen kezdő úgy követték egymást, hogy egy ideig még párhuzamosan futottak. És nem történtek „események”. Békés, ba­rátságos váltás játszódott le. S amikor most hivatalába iktatták az új lelkészt, megemlékeztek az időközben elhunyt szolgatársról. A vendég azt érezte a sza­vakból, szeretet és megbecsülés övezi mind a korábbi, mind a mostani lelkészt. Természetes lenne ez, szükséges és kívá­natos. Manapság mégis olyan örömteli helyzet, ami szót és figyelmet érdemel. Valami hasonló örömteli természetes­ség tapasztalható a gyülekezet és új lel­késze kapcsolatában. Jó érzés volt Somlószőlősön kiolvasni a szavakból, látni a mosolyokból, meghallani ünnep Stafétaváltás a kántorképzésben Évről-évre a tavaszi időben zárja „téli szemeszterét” a fóti kán­torképző. Az idei évzárón Trajtler Gábor lelkész-orgo- naművész tartott állítatott kezdetkor. A 27. zsoltár versei alapján szólt arról, mit jelent egy fiatal számára, hogy kántor­nak készül és vállalja a kántori szolgálatot? Érdemes-e? Mennyi gondot, szombati és vasárnapi lekötöttséget, énekkar­ral való törődést jelent. Nem is beszélve az anyagiak szűkösségéről. Mindezeket ismerve, a zsoltáros biztatást ad mégis: Jó dolog az Úr házában lakni. Nincs biztosabb, mint Isten kezében lenni, kezéből élni! Egyházi szolgálatban járni mindig azt jelenti: „Fölemelt fővel járok... és éneket zengek az Úrnak.” Az életemet is oda áldozhatom. Vidám és szabad lehetek, mert az Urat dicsérhetem. Isten udvari muzsikusa lehetek! Az igehirdetés vallomás volt saját életéről és szolgálatáról. Hiszen ez alkalommal adta át a stafétabotot a kántorképzésben azoknak az utó­doknak, akiket az elmúlt 40 év során maga nevelt. Meleg váltás volt. Egy ideje már együtt futottak. Találóan nevezte Trajtler Gábor szolgálatát Bencze Gábor, aki átveszi tőle a stafétabotot: Foton ő jelentette az állandóságot, a kitartóssá­got és alaposságot, emellett a magas szintet is a képzésben, hiszen orgonamüvészi pályafutása is visszatükröződött erre a munkára. Tanítványaira átragadt vallomása: boldogság ezt csinálni! Példamutató pedagógiai munkát folytatott itt Foton. Trajtler Gábor e szavakkal köszönte meg a méltatást: „Isten hűsége örök és nem változik. Maradjatok állhatatosak!” Szeretettel vették körül a búcsúzót a tanfolyam vizsgabi­zottságának tagjai is: Sulyok Imre, Finta Gergely és a vizsgázó kántor- és segédkántor jelöltek, akik szép vizsgával, jó szerep­léssel ajándékozták meg őt, akit azért ezután is visszavárnak tanítani, segíteni, hogy fiataloknak átadhassa azt, amit így val­lott meg: jó dolog Isten udvari muzsikusának lenni! T. utáni beszélgetésekből: a gyülekezet va­lóban Polgárdi Sándort választotta lelké­szének, mert szereti és elfogadja lelkészi munkáját. S ez a választás kölcsönös. Zökkenőmentes, hétköznapi történet - gondolnánk. De milyen jó, hogy vannak ilyen történetek! Hogy a csöndes, szor­galmas, szerény munkában dolgozhat az a Lélek, aki teremti és fenntartja az egy­házat, aki értelmet ad az egyházi szolgá­latnak és aki megáldja az emberek mun­káját. „ Őrizd a rád bízott kincset! ” - szólt az iktató esperes, Varga György igehirdeté­se, aki 2Tim 1,14 alapján indította a szol­gálat új útszakaszára fiatal munkatársát. A beiktatott lelkész igehirdetése a jövőre tekintett. A gyülekezeti szolgálatról való hitvallását fogalmazta meg, amikor a 119. Zsoltár 105. versét választotta bekö­szöntő igehirdetése alapigéjéül: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világos­sága. ” Az örömben osztozók szeretete vette körül az ünnepeltet és a gyülekezetei. Az istentisztelet liturgiájában az iktató espe­res mellett szolgálatot végzett Szabó La­jos teológiai tanár és Fehér Károly nyu­galmazott lelkész, aki Somlószőlős szü­lötte. Sokan köszöntötték Polgárdi Sán­dort. Varga György esperes, mint egykori lelkésze, Pintér Mihály, megválasztott új esperes és Kiss Attila egyházmegyei fel­ügyelő a Veszprémi Egyházmegye nevé­ben, id. Magassy Sándor. Görög Zoltán és Veres István a kollégák nevében szólt. Szabóné Mátrai Marianna a Teológia köszöntését tolmácsolta. Mód Miklós devecseri római katolikus plébános a he­lyi ökumenét képviselve mondta el kö­szöntő szavait. A helybéliek nevében raj­ta kívül Jeszenszky Géza országgyűlési képviselő szólt az ünneplőkhöz, ezúttal mint helyi szőlősgazda. A gyülekezet ré­széről Bolla Gyula somlószőlősi fel­ügyelő, Horváth Zoltán noszlopi gond­nok, Bíró Károly csékúti felügyelő és Márkus Géza somlóvecsei gondnok mondta el köszöntőjét. Szebik Imre püs­pök levélben üdvözölte az ünneplőket. Tóth Sándor ny. lelkész sokak gondola­tát és érzését foglalta szavakba, amikor Polgárdi Sándor édesanyját szólította meg, aki özvegyen nevelte fiát és állt helyt nehéz körülmények között is. Az ő számára reménységek beteljesülése ez a nap, ugyanakkor azonban új feladatok kezdete is. Hiszen nemcsak diák fia mö­gött állt biztos támaszként, hanem a gyü­lekezeti gondokból is vállalta a rá eső részt, azt a részt, amivel segítséget nyújt­hat. Egészséges öntudat és büszkeség csendült ki a helybéliek szavaiból. Szép, felújított, karbantartott, ápolt templom; nem régi, újjávarázsolt paróchia, ami a külső körülményeket illeti. Egészséges, mozgalmas gyülekezeti élet, ami a szép kereteket betölti, hagyományos alkal­makkal és nagy, nyári ifjúsági táborozás­sal. Olyan tisztségviselők, akik nemcsak a helyi gyülekezet életét kormányozzák, hanem részt vállalnak közegyházi fel­adatokból is. Az ő számukra régi szolgá­lat folytatódik most új keretekben. Kí­vánjuk, hogy szép maradjon, ami szép­nek indult. Fejlődjön és növekedjen, ami ígéretesen kezdődött. Isten pedig tartsa oltalmazó és növekedést adó kezét a Somló lábánál épült templomon, gyüle­kezetén és új lelkészén. Szabóné Mátrai Marianna Folytatás az első oldalról let Presbitériumának felterjesztése alap­ján megtárgyalta a gyülekezetek anyagi helyzetét és annak érdekében, hogy az állami támogatás csökkenése és az inflá­ció ellenére templomaink fenntarthatok, a lelkészi szolgálat biztosítható legyen, felhívja a gyülekezeti Presbitériumokat annak elhatározására, hogy a személyen­kénti egyházfenntartói járulék minimáli­san a jövedelem 1%-a, nyugdíjasok ese­tében legalább havi 200-Ft, dolgozók esetében legalább havi 500-Ft legyen. Ezt a határozatot a presbitériumok is­mertessék híveikkel, különösen azokkal, akik nem vesznek rendszeresen részt a gyülekezet életében, tehervállalásában. 10. Határozat az Aszódi Evangélikus Gimnázium igazga­tói tisztségének betöltésére: Az Országos Presbitérium dr. Roncz Bélának, az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Sándor Gimnázium igazgatójának megbízását egy tanítási évvel 1999. júli­us 31-ig meghosszabbította, azzal a megkötéssel, hogy egy év múlva pályá­zatot írnak ki az igazgatói állás betölté- sere. U Ajánlás a lelkészek kor szerinti fizetésminimumáról: Az Országos Presbitérium az Északi Egyházkerület Presbitériumának felter­jesztése alapján ajánlja a közalkalmazot­ti bérezést követő, a lelkészlakás víz-, villany-, fűtés költségét is magába fogla­ló következő minimál - bérezést a lelké­szek fizetésének megállapításakor : Életkor 23-26 éves 27-30 éves 31-35 éves 36-40 éves 41-45 éves 46-50 éves 51-55 éves 56-60 éves 61-65 éves Havibér 35 000,-Ft 38 000,-Ft 42 000,-Ft 47 000,-Ft 52 000,-Ft 56 000,-Ft 60 000,-Ft 65 000,-Ft 70 000,-Ft Ezek a fizetés-ajánlások az 1998. évi állapotra érvényesek, a következő évek­ben az aktuális infláció szerint korrigál­hatok. 12. Igazgatótanácsi tagság: Az Országos Presbitérium a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) Igazga­tótanácsa tagjai sorában dr. Pósfay Mik­lós és Honos János szakértői tagságát rendes tagsággá minősíti át. 13. Országos Szabályrendeletek: Az Országos Presbitérium az Egyházi Törvények által előírt szabályrendeletek tervezeteinek a beterjesztett javaslat alapján történő előkészítése koordinálá­sával megbízta dr. Görög Tibor főosz­tályvezetőt.

Next

/
Thumbnails
Contents