Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-06-07 / 23. szám
Evangélikus Élet 1998. JUNIUS 7. 3.oldal A z egyháznak megvan az a speciális feladata, elvégzendő munkaköre, amit senki más nem végezhet el helyette. Ez az evangélium hirdetése. Ezt egyetlen szociális intézmény sem tudja pótolni. Ez az egyházra bízott küldetés: Krisztus evangéliumának továbbadása. Ez soha nem volt társadalmi rendszerhez, mozgástérhez kötött. A keresztény üldözésnek idején épp úgy vállalták a mártíromságig való tanúskodást, mint az államvallás idején, diktatúrákban és a demokráciákban. A döntő kérdés, ami többször előkerült az est 'folyamán, hogy vannak -e olyan elkötelezett emberek, akik tudnak Krisztushoz ragaszkodó hittel, hitelesen tanúskodni. Azon nagyon sok minden múlik, hogy miként tanúskodik az egyház arról az örömhírről, amit Krisztus rábízott. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy van a társadalom részéről is egyfajta igény és elvárás az egyházak iránt. Nem kiszolgálója az egyház ezeknek az elvárásoknak, de hozzátartozik a küldetéshez, hogy fölkarolja a szegényeket, segítsen a rászorulókon, a bajban lévők mellé álljon, illetve oktasson, neveljen és tanítson. Óbudán lelkészkedem, és ott döbbenten tapasztalom, hogy a hitoktatásra jelentkezők igen kis százaléka él kiegyensúlyozott családi körülmények között. Sok a szétesett család. Alig van a felnövekvő generációnak családmodellje. Kevesen tudják, hogy mit jelent a családi otthon békessége, melege. Ezen AZ UTOLSO BIZONYSÁGTÉTEL BÁLINT LÁSZLÓ evangélikus lelkész hozzászólása a MTV2 Mélyvíz című élő adásában. 1998. április 8.-án a területen olyan feladatok várnak az egyházra, amit mindenképpen el kell végeznie. Ugyanakkor nem csak a társadalomnak kell, hogy legyen elvárása az egyházzal szemben, hanem jogos az egyház elvárása is a társadalom felé. Szó esett már a hitoktatásról. Ezzel kapcsolatban azt hiszem közismert, hogy az utóbbi időben, a konkordátum megkötésével megszűnt a hitoktatás állami támogatottsága. Ez jelzés értékű. A jelenlegi kormány nem kívánja, hogy az egyházak foglalkozzanak a felnövekvő ifjúsággal, holott megvan az igény, hogy az egyház segítséget nyújtson morális kérdésekben. A szakköröket támogatják, a hitoktatás támogatásától pedig elhatárolódnak. Az iskolákban ez úgy csapódik le, hogy szakkört támogatnak, a hitoktatás pedig nem, akkor ez nem is fontos. Ezt azért említem, mert megvan a küldetése az egyháznak, amely nincs korszakokhoz és körülményekhez kötve, mert A KRISZTUSBAN HÍVŐK MINDIG TANÚSKODNI FOGNAK arról az örömhírről, amit átéltek, megtapasztaltak. Ugyanakkor igaz az is, ahhoz hogy az egyház az elvárásoknak megfelelően tudjon dolgozni, és betölthesse hivatását, nem lehet diszkri- minálni. A vallomás - és néhány perc elteltével Bálint László esperes-lelkész hitvalló életének földi útja is - véget ért. Isten a törékeny cserépedényt rendkívüli erejével őrizte és hordozta 48 és fél éven keresztül, és örökkévaló kincset töltött bele. Laci megőrizte a Kincset... Hitvallásához mindig hozzátartozott ez az imádság.NE NEKÜNK URAM, NE NEKÜNK, HANEM A TE NEVEDNEK SZEREZZ DICSŐSÉGET! (115 Zsolt 1.) Hogy megtarthattam a hitet, és megfuthattam a kicsik futását, és futva futhatok az Érkező elé, s tán nem kell a városba mennem a lámpásomba olajért, hála legyen! Sík Sándor: Te Deum (részlet) Köszönet A Családfőt gyászoljuk. Sajogva fáj az Édesapa, a Férjem hiánya. A Vele megélt közösségünk hiánya. Nehéz súlya van a gyászunknak. Köszönöm mindenkinek, aki felénk nyújtotta a kezét, aki imára kulcsolta értünk, leleményes szeretettel mellénk állt, és bármivel is segítségünkre volt, hogy enyhíteni igyekezzék nagyon nehéz terhűnk súlyát. Azért különösen is hálás vagyok mindazoknak, akiknek szeretetét, megbecsülését, tiszteletét szeretett Férjem megkaphatta, ez munkájában és betegsége idején gyógyulásában erőt és örömet jelentett Neki. Jövevények és vándorok vagyunk. Üres kezünkkel egymás kezét keressük. A nagypénteken átszegezett kéz is keresi kezünket. Ez a kéz erős és irgalmas. Rábízzuk magunkat, mert hisszük, hogy megtart bennünket, és „kivált a holtak hazájából, és magához vesz.” (Zsolt 49,16) A Család nevében Bálintné Varsányi Vilma Találkozás Háza épül Soltvadkerten, aminek alapkövét 1998. május 9-én helyezte el Káposzta Lajos esperes, a gyülekezet lelkésze. Az ünnep a templomban kezdődött, amelyen lPt 2,1-6 alapján hangzott a felhívás Isten akaratának engedelmeskedve: „Épüljetek lelki házzá!" Olyan korban hangzik mindez, amikor nem óvakodik sok ember sem a közönségeskedéstől, sem a bántástól, sem a rágalmazástól, sem a hazugságtól, sem az istenkáromlástól, sem a képmutatástól, sem az irigységtől. Olyan ház alapkövének elhelyezésére került sor, amelyben lehetőség nyílik találkozásra, azaz annak csendjében, meghittségében Istennel és egymással. Szükség van erre. Dr. Sólyom Jenő, az egyházkerület felügyelője, valamint az egyházmegye lelkészei és a nagy gyülekezet jelenlétében került az alapba az a rozsdamentes, nemzeti szalaggal díszített henger, amely Deikert Sándor és Valenda Pál helyi lakatos mester munkája. E henger tartalma hirdetni fogja megtalálóinak azt, milyen pénze volt az országnak tegnap és ma - 100-as nagyságrendig - május 9-ig kik voltak az ország és szűkebb pátriánk politikai vezetői, kik egyházunk országos és kerületi elöljárói, a helyi egyházak lelkészei, gyülekezetünk presbiterei és tisztségviselői. Az Emlékirat rögzíti a presbitérium 1996. június 23-i döntését, melynek értelmében az egyre bővülő hitéleti munka színteréül újabb épülettel kívánjuk gazdagítani az egyházközséget és a várost, hogy amíg az épület áll, azt a célt szolgálja, amiért eredetileg emeltük. Pontosan dokumentálva őrzi ez Emlékirat az alapkő letételének előzményeit. Az 1990-es rendszerváltás után gyülekezetünk még ugyanabban az évben egyházi óvodát indított a gyülekezeti ház mellett álló hajdan egyházi, később államosított, majd 1990-ben visszakapott épületben. Az 1989-ben újjáalakult cserkészcsapat, az óvodai foglalkozások, a kulturális rendezvények, az idejövő hivatalos és egyházi idegenforgalom kategóriájába tartozó vendégek nagy száma és gyakorisága szükségessé tette az új helységek kialakítását. Ennek tesz eleget a felépülő Találkozás Háza. A presbitérium 1996. június 23-i határozatát követően a gyülekezet a Soltvadkert Város Önkormányzata által pályázatra kiírt jelen telket szabályos pályázat és elbírálás során megnyerte. Az 1996. december 10-én benyújtott pályázat elbírálása december 30-án, nyílt szavazással történt az evangélikus gyülekezet javára. A 761 nm alapterületű telek értékét, 3,6 millió forintot az egyházközség 1997. január 16-án kifizette az önkormányzatnak .........az épület alapozása 19 98. március 9-én elkezdődött. Április 29-én a Soltvadkert Város Ön- kormányzata a helyi Delta TV kamerái előtt a pénzügyi bizottság javaslatára döntést hozott arról, hogy a 3,6 millió forintot az egyháznak támogatásként visz- szafizeti. Ezzel mintegy ingyen rendelkezésünkre bocsátva a telket. Május 3-án ezt a presbiteri gyűlés a jelen levő városi vezetőknek ünnepélyesen megköszönte. így újabb pénzeszköz folyt be e nemes célra. Az Emlékirat aláírói az istentiszteleten dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő, Haskó Mihály felügyelő, Jó Lajos építész-tervező, Bezsenyi László kivitelező és Káposzta Lajos lelkész. Az ünnep technikailag is kifogástalan lebonyolításához hozzájárult Nagy Zoltán hang-technikus és a kiskőrösi Zeneiskola fúvószenekara Boldoczki Sándor igazgató vezetésével. Az épület - tervek szerint - télre tető alá kerül, s bizonyára már megszülettek azok a gyermekek, akik oda óvodai foglalkozásra járnak majd. Káposzta Lajos Klasszikus történet a Somlóhegy tövéből Patinás hely, templom és gyülekezet. A Somlószőlősi Egyházközség megválasztott lelkészét, Polgári Sándort iktatta hivatalába Varga György, a Veszprémi Egyházmegye esperese Virágvasámap szombatján, április 4-én. Az ide látogató azt érezte, eljött az egész környék. Csaknem teljes létszámban vett részt az ünnepen az egyházmegye lelkészi kara. Itt volt a gyülekezet apraja-nagyja. S a környék is, hiszen Somlószőlős gyülekezetéhez a környező falvak is hozzátartoznak. Sőt a községhez számítanak az őslakosokon kívül a szőlőhegy gazdái is. Joggal éreztük, itt van mindenki: a kollégák, a község, a hegy, a környék. A történet klasszikusnak mondható, ma mégis fontos leírni. Mert épp a klasszikus történetek kezdenek kiveszni környezetünkből. A „természetes” válik különössé, az általános ritkasággá. Polgárdi Sándort 1993-ban avatta lelkésszé a takácsi templomban Szebik Imre püspök. Somlószőlősre küldte, a nagy múltú, jelentős gyülekezetbe, segédlelkésznek, mert épp akkor vonult nyugalomba a gyülekezetét hosszú évtizedek óta pásztoraié, köztiszteletben álló idős lelkész, Boros Lajos. Friss nyugdíjas és teljesen kezdő úgy követték egymást, hogy egy ideig még párhuzamosan futottak. És nem történtek „események”. Békés, barátságos váltás játszódott le. S amikor most hivatalába iktatták az új lelkészt, megemlékeztek az időközben elhunyt szolgatársról. A vendég azt érezte a szavakból, szeretet és megbecsülés övezi mind a korábbi, mind a mostani lelkészt. Természetes lenne ez, szükséges és kívánatos. Manapság mégis olyan örömteli helyzet, ami szót és figyelmet érdemel. Valami hasonló örömteli természetesség tapasztalható a gyülekezet és új lelkésze kapcsolatában. Jó érzés volt Somlószőlősön kiolvasni a szavakból, látni a mosolyokból, meghallani ünnep Stafétaváltás a kántorképzésben Évről-évre a tavaszi időben zárja „téli szemeszterét” a fóti kántorképző. Az idei évzárón Trajtler Gábor lelkész-orgo- naművész tartott állítatott kezdetkor. A 27. zsoltár versei alapján szólt arról, mit jelent egy fiatal számára, hogy kántornak készül és vállalja a kántori szolgálatot? Érdemes-e? Mennyi gondot, szombati és vasárnapi lekötöttséget, énekkarral való törődést jelent. Nem is beszélve az anyagiak szűkösségéről. Mindezeket ismerve, a zsoltáros biztatást ad mégis: Jó dolog az Úr házában lakni. Nincs biztosabb, mint Isten kezében lenni, kezéből élni! Egyházi szolgálatban járni mindig azt jelenti: „Fölemelt fővel járok... és éneket zengek az Úrnak.” Az életemet is oda áldozhatom. Vidám és szabad lehetek, mert az Urat dicsérhetem. Isten udvari muzsikusa lehetek! Az igehirdetés vallomás volt saját életéről és szolgálatáról. Hiszen ez alkalommal adta át a stafétabotot a kántorképzésben azoknak az utódoknak, akiket az elmúlt 40 év során maga nevelt. Meleg váltás volt. Egy ideje már együtt futottak. Találóan nevezte Trajtler Gábor szolgálatát Bencze Gábor, aki átveszi tőle a stafétabotot: Foton ő jelentette az állandóságot, a kitartósságot és alaposságot, emellett a magas szintet is a képzésben, hiszen orgonamüvészi pályafutása is visszatükröződött erre a munkára. Tanítványaira átragadt vallomása: boldogság ezt csinálni! Példamutató pedagógiai munkát folytatott itt Foton. Trajtler Gábor e szavakkal köszönte meg a méltatást: „Isten hűsége örök és nem változik. Maradjatok állhatatosak!” Szeretettel vették körül a búcsúzót a tanfolyam vizsgabizottságának tagjai is: Sulyok Imre, Finta Gergely és a vizsgázó kántor- és segédkántor jelöltek, akik szép vizsgával, jó szerepléssel ajándékozták meg őt, akit azért ezután is visszavárnak tanítani, segíteni, hogy fiataloknak átadhassa azt, amit így vallott meg: jó dolog Isten udvari muzsikusának lenni! T. utáni beszélgetésekből: a gyülekezet valóban Polgárdi Sándort választotta lelkészének, mert szereti és elfogadja lelkészi munkáját. S ez a választás kölcsönös. Zökkenőmentes, hétköznapi történet - gondolnánk. De milyen jó, hogy vannak ilyen történetek! Hogy a csöndes, szorgalmas, szerény munkában dolgozhat az a Lélek, aki teremti és fenntartja az egyházat, aki értelmet ad az egyházi szolgálatnak és aki megáldja az emberek munkáját. „ Őrizd a rád bízott kincset! ” - szólt az iktató esperes, Varga György igehirdetése, aki 2Tim 1,14 alapján indította a szolgálat új útszakaszára fiatal munkatársát. A beiktatott lelkész igehirdetése a jövőre tekintett. A gyülekezeti szolgálatról való hitvallását fogalmazta meg, amikor a 119. Zsoltár 105. versét választotta beköszöntő igehirdetése alapigéjéül: „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. ” Az örömben osztozók szeretete vette körül az ünnepeltet és a gyülekezetei. Az istentisztelet liturgiájában az iktató esperes mellett szolgálatot végzett Szabó Lajos teológiai tanár és Fehér Károly nyugalmazott lelkész, aki Somlószőlős szülötte. Sokan köszöntötték Polgárdi Sándort. Varga György esperes, mint egykori lelkésze, Pintér Mihály, megválasztott új esperes és Kiss Attila egyházmegyei felügyelő a Veszprémi Egyházmegye nevében, id. Magassy Sándor. Görög Zoltán és Veres István a kollégák nevében szólt. Szabóné Mátrai Marianna a Teológia köszöntését tolmácsolta. Mód Miklós devecseri római katolikus plébános a helyi ökumenét képviselve mondta el köszöntő szavait. A helybéliek nevében rajta kívül Jeszenszky Géza országgyűlési képviselő szólt az ünneplőkhöz, ezúttal mint helyi szőlősgazda. A gyülekezet részéről Bolla Gyula somlószőlősi felügyelő, Horváth Zoltán noszlopi gondnok, Bíró Károly csékúti felügyelő és Márkus Géza somlóvecsei gondnok mondta el köszöntőjét. Szebik Imre püspök levélben üdvözölte az ünneplőket. Tóth Sándor ny. lelkész sokak gondolatát és érzését foglalta szavakba, amikor Polgárdi Sándor édesanyját szólította meg, aki özvegyen nevelte fiát és állt helyt nehéz körülmények között is. Az ő számára reménységek beteljesülése ez a nap, ugyanakkor azonban új feladatok kezdete is. Hiszen nemcsak diák fia mögött állt biztos támaszként, hanem a gyülekezeti gondokból is vállalta a rá eső részt, azt a részt, amivel segítséget nyújthat. Egészséges öntudat és büszkeség csendült ki a helybéliek szavaiból. Szép, felújított, karbantartott, ápolt templom; nem régi, újjávarázsolt paróchia, ami a külső körülményeket illeti. Egészséges, mozgalmas gyülekezeti élet, ami a szép kereteket betölti, hagyományos alkalmakkal és nagy, nyári ifjúsági táborozással. Olyan tisztségviselők, akik nemcsak a helyi gyülekezet életét kormányozzák, hanem részt vállalnak közegyházi feladatokból is. Az ő számukra régi szolgálat folytatódik most új keretekben. Kívánjuk, hogy szép maradjon, ami szépnek indult. Fejlődjön és növekedjen, ami ígéretesen kezdődött. Isten pedig tartsa oltalmazó és növekedést adó kezét a Somló lábánál épült templomon, gyülekezetén és új lelkészén. Szabóné Mátrai Marianna Folytatás az első oldalról let Presbitériumának felterjesztése alapján megtárgyalta a gyülekezetek anyagi helyzetét és annak érdekében, hogy az állami támogatás csökkenése és az infláció ellenére templomaink fenntarthatok, a lelkészi szolgálat biztosítható legyen, felhívja a gyülekezeti Presbitériumokat annak elhatározására, hogy a személyenkénti egyházfenntartói járulék minimálisan a jövedelem 1%-a, nyugdíjasok esetében legalább havi 200-Ft, dolgozók esetében legalább havi 500-Ft legyen. Ezt a határozatot a presbitériumok ismertessék híveikkel, különösen azokkal, akik nem vesznek rendszeresen részt a gyülekezet életében, tehervállalásában. 10. Határozat az Aszódi Evangélikus Gimnázium igazgatói tisztségének betöltésére: Az Országos Presbitérium dr. Roncz Bélának, az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Sándor Gimnázium igazgatójának megbízását egy tanítási évvel 1999. július 31-ig meghosszabbította, azzal a megkötéssel, hogy egy év múlva pályázatot írnak ki az igazgatói állás betölté- sere. U Ajánlás a lelkészek kor szerinti fizetésminimumáról: Az Országos Presbitérium az Északi Egyházkerület Presbitériumának felterjesztése alapján ajánlja a közalkalmazotti bérezést követő, a lelkészlakás víz-, villany-, fűtés költségét is magába foglaló következő minimál - bérezést a lelkészek fizetésének megállapításakor : Életkor 23-26 éves 27-30 éves 31-35 éves 36-40 éves 41-45 éves 46-50 éves 51-55 éves 56-60 éves 61-65 éves Havibér 35 000,-Ft 38 000,-Ft 42 000,-Ft 47 000,-Ft 52 000,-Ft 56 000,-Ft 60 000,-Ft 65 000,-Ft 70 000,-Ft Ezek a fizetés-ajánlások az 1998. évi állapotra érvényesek, a következő években az aktuális infláció szerint korrigálhatok. 12. Igazgatótanácsi tagság: Az Országos Presbitérium a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) Igazgatótanácsa tagjai sorában dr. Pósfay Miklós és Honos János szakértői tagságát rendes tagsággá minősíti át. 13. Országos Szabályrendeletek: Az Országos Presbitérium az Egyházi Törvények által előírt szabályrendeletek tervezeteinek a beterjesztett javaslat alapján történő előkészítése koordinálásával megbízta dr. Görög Tibor főosztályvezetőt.
