Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)
1998-06-07 / 23. szám
4.oldal 1998. JÚNIUS 7. Evangélikus Elet Magyar zászló Lengyelországban 1998. márciusának végén nyitóünnepség keretében átadták a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és a Német Protestáns Szeretetszolgálat támogatásával helyreállított Wroclaw-i Nyugdíjas Otthont. A Wroclaw-i, Swiatnicka u. 25-27. szám alatt található Szeretetotthon még á tavaly nyári emlékezetes lengyelországi árvíz során rongálódott meg súlyosan. A természet igencsak megkeserítette az Otthon lakóinak életét. Az első napokban, amikor még azt lehetett hinni, hogy az áradás nem okoz komoly problémát az idős emberek az épületben maradás mellett döntöttek. Sajnos ezt az elképzelést a természet meghiúsította. Még mielőtt teljesen elárasztotta volna a víz az Otthont, az itt lakó nyugdíjasok úgy döntöttek, hogy felviszik a legfelső emeletre használati tárgyaikat és ideiglenes jelleggel kiköltöznek az épületből. Ezt a folyó által körbezárt, elöntött és megrongált Otthont látogatta meg a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat, a természeti katasztrófa első napjaiban helyszínre küldött munkatársa és a Wroclaw-i vajdaság szociális bizottságának képviselője, hogy felmérje az árvíz okozta károkat. A vizsgálatok során megállapították, hogy a kiöntött folyó vize az első emeletig teljesen átáztatta a falakat, aminek következtében az épület súlyosan megrongálódott és azt teljesen újjá kell építeni. Eközben Magyarországon elindult az adománygyűjtés. Másokhoz hasonlóan a Szeretetszolgálat is felhívással fordult a magyar közvéleményhez és saját adományozói köréhez a lengyelországi árvízkárosultak megsegítésére. Az adománygyűjtés során külön segítség volt, hogy a protestáns egyházak - evangélikus, református - a Szeretetszolgálat részére ajánlották fel az általuk összegyűjtött pénzadomány egy részét is. Ezalatt az idő alatt a helyszínen tartózkodó széretetszolgálati munkatárs a helyi szakemberekkel kidolgozta a Nyugdíjas Otthon helyreállításának tervét. Hiába gyűlt azonban össze a tekintélyes összegű magyarországi pénzadomány az Otthon felújítása, a rendkívüli természeti rombolás következtében a tervezettnél is több pénzt kívánt. Ekkor formálódott meg az a gondolat, hogy a Szeretetotthon helyreállításában a Német Protestáns Szeretetszolgálat is vállaljon szerepet. A gondolat valósággá vált és a két Szeretetszolgálat közös összefogásával és adományozóinak segítésével elkezdődhetett az épület rendbehozatala. Itt meg kell jegyezni és köszönni a lengyel kormányzat anyagi és erkölcsi támogatását is, amely nélkül nem lehetett volna teljesíteni ezt a küldetést. A helyreállítási munkálatok összesen kilenc hónapig tartottak. A felújítás befejeztével 1998. március 14-én, megható átadási ünnepség keretében köszönték meg az Otthon lakói és vezetői a két Szeretetszolgálat segítő munkáját. A Szeretetotthon falára és az épület belső terének több részére a helyreállításban részt vett Szeretetszolgálatok nemzetiségének megfelelő zászlókat helyeztek el. Egymás mellett lengett a lengyel, a német és a magyar lobogó. Az Az emléktábla előtt a helyreállításban részt vett Szeretetszolgálatok vezetői és munkatársai A Szeretetszolgálatos zászlók a felújított Szeretetotthon bejáratánál ünnepély a város életében is jelentős esemény volt, amelyen a két Szeretetszolgálat képviseletében Jürgen Gohde lelkész, a Diakonisches Werk elnöke, valamint Lehel László lelkész, a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat igazgatója is részt vett. A város vezetői köszönetüket fejezték ki a két Szeretetszolgálat képviselőjének a gyors munkáért, aminek eredménye- 1 képpen az Otthon lakói viszonylag hamar visszaköltözhettek az épületbe. Jürgen Gohde köszöntőbeszédében kiemelte, hogy a közös összefogással végrehajtott szolgálattal a diakóniai munka kézzelfoghatóságát sikerült megmutatni és reményét fejezte ki, hogy ez a jövőben is így folytatódik. Végezetül kijelentette, hogy az épület felújítása a két Szeretetszolgálat közös munkájával és ezen keresztül a két nép együttes segítségnyújtásával jöhetett létre. A lengyelek ezek után külön meglepetéssel kedveskedtek. Köszönetnyilvánításukat különleges formában juttatták kifejezésre. Jürgen Gohde, Lehel László és a többi vendég jelenlétében egy az épület falára elhelyezett emléktáblát lepleztek le. Ezen a város elöljárói, az otthon vezetői és lakói köszönetét mondanak a két Szeretetszolgálatnak és rajtuk keresztül azoknak a német és magyar magánszemélyeknek is, akik pénzadományaikkal támogatták a Szeretetotthon újjáépítését. Lengyel barátaink gesztusa örökre megmarad a Szeretetszolgálat munkatársainak emlékezetében. Nagy Ákos Követségben az úton és otthon Csendesnap Kispesten Az EKE-közösség meghívására szép számban jöttek el az ország közel húsz gyülekezetből az április 25-iki kispesti csendesnapra. Lukács evangéliumának 10. része alapján arra kerestük a választ, hogy az élet különböző területein mi a hívő ember feladata. Az első igehirdetés a munkamezőről szólt a tanítványok kiküldése kapcsán (1-24. vers). Alapigénk ezekkel a szavakkal kezdődik: „ezek után”. Mielőtt Jézus kiküldte tanítványait, befejezte galileai szolgálatát, befejezte a munkáját „otthon”. Mielőtt szolgálatba küldte tanítványait, példát adott nekik. Láthatták, mit jelent Jézus követének lenni. Nekünk, mai tanítványainak is ezt a feladatot adja Mesterünk, hogy ugyanazt éljük meg, amit Ő. Nem köny- nyű feladat. Jézusnak sem volt könnyű élete és a mi életünkben ott van a bűn is, de Isten mégis azt akarja, hogy a képviselői legyünk. Megtanít, hogy nemet mondjunk a Sátánnak. Lehetőségünk van arra, hogy nem kell vétkeznünk. Jézus nemcsak a beavatott tizenkét tanítványt küldi a szolgálatba, a munkamezőn mindenkire szükség van, ma is. Nemcsak néhány kiválasztott ember feladata, hogy Jézus követe legyen ebben a világban, hanem minden hívőre számít az aratás Ura. Nem útbaigazítás nélkül küldi el tanítványait. Nem titkolja, hogy veszélyes az a világ, ahová minket küld, de a legfőbb veszély nem az, hogy megölnek bennünket, hanem, hogy a világ magával ragad és hasonulunk hozzá. Jézus más volt, mint a környezete. Aki Őt követi, annak sem szabad félnie a másság vállalásától. A munkamezőn sokszor nincsenek látványos sikerek, sőt sok az elbukás és a nehézség, de boldog az, aki saját sikertelensége közben is látja Isten munkáját és nemcsak a látványos eredményeknek örül, hanem annak is, hogy engedelmes volt Mesterének. A második igehirdetés az útról beszélt. Az irgalmas samaritánus példázatát hallhattuk (25-37. vers). Úton van az egész világ, életutunkat járjuk, Az út az Edénkért kapujában kezdődött, a bűn útja, a bujdosás útja -, ahogy Jákob mondta életéről a fáraónak. Megy mindenki a maga útján, amíg valami, vagy valaki nem keresztezi azt. Attól más a mi utunk, hogy az Isten keresztezte utunkat és mellénk szegődött. A tékozló fiú történetében az atya otthon vár. Olyan jó, hogy az Isten nem csak vár minket, hanem úton van felénk, velünk. Ilyen Istent a világ, a pogány vallások nem tudtak kitalálni. Nem bízhatja el magát senki és nem kell elkeserednie senkinek, mert az Isten mindenkinek a közelében van, a kérdés az, hogy észrevetted-e már. A papoknak, a lévitáknak, az egyháznak az a feladata, hogy tanítsa azt, ami az emberekben nincs meg. Ehelyett - a példában - kikerülik, akin irgalmasságot gyakorolhatnának. Mi is sokszor elkerüljük a problémákat, de a keskeny úton nem lehet kikerülni a szoros kaput. Nincs bennünk, senkiben irgalmasság, csak Jézus olthatja belénk. A történetben egy ellenségnek számító samáriai gyakorol irgalmasságot és nemcsak rendbehozza a problémákat, de mindent megad. Ő az, akiben a jézusi magatartás tükröződik. Az úton az a hívő ember feladata, hogy a Krisztustól kapott irgalmassággal észrevegye és segítse a rászorulót. A nap úrvacsoraosztással zárult, amelyre a felkészítő igehirdetés Mária és Márta története alapján az otthonról szólt (38-42. vers). Az otthonnak kettős jelentése van. Az első: ahol családunk, szeretteink vannak, ahová tartozunk. A második pedig, amelyet Isten készített nekünk. Az igénkben egy vendégszerető házról olvashatunk, egy olyan otthonról, ahol szívesen fogadtak vendéget. Márta szorgalmasan próbálja minél jobban kiszolgálni a vendéget. Magára maradottnak érzi magát és ezért a másikat, Máriát hibáztatja. Mártának nem a törődése, a munkája volt a rossz, hanem az időzítés és Jézussal való kapcsolata. Abban az időben nem volt természetes, hogy nő rabbit hallgat, Mária mégis ezt tette, mert szükségesnek érezte, hogy hallgassa Jézust, csak rá figyeljen. A mi életünkben is szükség van ilyen időre, amikor félre tudjuk tenni a környezetünk véleményét, a szerintünk nagyon fontos feladatokat és elcsendesedve csak az Ő szavát várjuk, hogy Ő szóljon igéje által és válaszoljunk rá imádságban. A körülöttünk lévő világ egyre gyorsabb tempóra kényszerít bennünket, nincs idő megállni, mert aki megáll, „lemarad.” A Jézussal való személyes kapcsolatban lehetünk igazán otthon és lakásaink így lehetnek otthonná. Herkely János Különleges eset? - Pusztító szellemi betegség elterjedése! E gy leányanya magzata körül kialakult vita orvosi, biológiai, jogi, szociológiai, vallási, etikai, közigazgatási feszültségeket váltott ki. A médiának „sikerült” úgy tálalni az esetet, hogy híre gyakorlatilag a társadalom egészéhez (99%) eljutott. (Az FKGP elnök lakásánál történt robbanásról a lakosság 97 %-a értesült. A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet felmérése alapján.) A média most az etikátlan, embertelen arculatát leplezte le a „segítőkészség” és az érdeklődés felkeltésének fátyla alól! A lányanya azonnali „megsegítésére” még a minisztereink is közbeléptek. A nem éppen szakszerű és nem tárgyilagos tájékoztatás is hozzájárult, hogy a lakosság 85 %-a helyeselte az abortusz végrehajtását! Valójában nem egyedi és különleges esetről volt szó! Még az orvosi beavatkozás előtt egyik cigány nagymama kíváncsian érdeklődött véleményemről. Miért nem hagyják elvégezni, miért kell olyan nagy ügyet csinálni ebből? Rákérdeztem: Miért nem hagyta annak idején két tizenhárom éves leányánál elvégeztetni az abortuszt? Válasza: Mi ragaszkodunk gyermekeinkhez, de maguknál ez nem így van. Röviden elmondtam, hogy ez nálunk egy szellemi betegség egyik tünete. A tizenkilenc év alatti szülő nők kor szerinti bontásáról — nagy meglepetésünkre - nem tudtunk országos adatot kapni! Tapasztalataink alapján azonban nem ritka a 13-14 éves szülő nők száma. Alkotmányunk biztosítja és védi a magzat élethez való jogát. Nemcsak ebben a felfújt és etikátlanul kifecsegett esetben, hanem az 1997-es évben a kb. 172.000 megindult életet is az anyaméhben államunknak kellett volna szavatolni. Kb. 75.000 esetben azonban - az anya teljesen meghatározhatatlan tartalmú „válság-helyzetére” hivatkozva - előre jól megfontolt brutális gyilkosságot engedélyezett. A „Nyitott száj” tévéműsorában a leányanya ügyvédje igyekezett bizonygatni, hogy a magzatnak csak a megszületés után lehetnek jogai. Az állam engedélyezhet bizonyos esetekben, és meghatározott terhességi korhatárig megszakítást. Indokolatlan és felháborító cinizmust ártatlan és védtelen emberek tömeggyilkosságát így legalizálni. Felelősségre kell vonni elsősorban az értelmi szerzőt! Még, ha ezt egy parlament szavazta is meg! Nemzeti katasztrófánk minden jóérzésű embert megráz! A, joghézagok” a magzat ügyében egymással ellentétes alternatívákat tesznek lehetővé sorozatban. Erre utalt a műsorban a másik nagytapasztalatú ügyvéd elszólása is. Halászati társaságok egyértelmű szigorúsággal lépnének fel azokkal szemben, akik merítőhálójukkal ívás idején garázdálkodnának a parton nyüzsgő halakban. A halaknál ez tiltott, de az embernél ez lehetséges! Magyarországon a magzat részére ma a legnagyobb kockázat az anyaméhben lenni. Csaknem minden második élet gyilkos kezek áldozata lesz! Dr. Győri Gábor képviselte a Keresztyén Orvosok Magyarországi Társaságát a tévéműsorban. Hangot adott meggyőződésünknek, hogy Teremtőnk törvényében nincsenek ilyen Joghézagok”. Számunkra ez a leghitelesebb, hiszen O ismer minket és így boldogságunkat ez biztosítja. A műsorvezető elmarasztalta, becsmérlőleg nyilatkozott, bemocskolta azokat, akik a leányanyának a magzata megtartásában és a gyermekről való gondoskodásban segítségüket biztosították. Sőt tevékenységüket erőszakos beavatkozásnak állították be! Valójában a leányanyát a természetes anyai ösztöne, és lelkiismerete vitte a katolikus atyához, aki morális kötelességét teljesítette, amikor segítséghez akarta juttatni az anyát és gyermekét. Szó sincsen gyónási titok megsértéséről! A műsorvezető „ocsmányságnak” tartotta egy másik műsorában azt a gyilkosságot, amikor védtelen öregasszonyt csekély vagyonáért megöltek. Vajon miért más a megítélése a védtelen magzat ügyében? Ez nem következetlenség? A „Jó estét, Magyarország” műsorvezetője is tárgyi felkészületlenséggel és felháborító durva módon vádolta az igazán segíteni akarókat. A műsorokban alig kaphattak hangot azok, akik számszerű adatokkal igazolták ezek eddigi tevékenységének hatásosságát. Vagy azok sem, akik az orvosi tevékenységet alapvetően meghatározó hippokráteszi esküre és a genfi - javított - deklarációra hivatkoztak. „ ...nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához. Tisztán és szentül megőrzőm életemet és tudományomat. ” „Az emberi életet kezdetétől fogva fenyegetés esetén is a legteljesebb tiszteletben tartom, és orvosi tudásom nem fogom az emberiesség törvényeivel szembenálló módon felhasználni. ” Ki a felelős az orvosok sokaságának rendszeresen esküszegésbe kényszerítéséért? Ki a felelős a média nagy részének erkölcsromboló hatásáért? Ki a felelős a tények elhomályosításáért, elferdítéséért vagy elhallgatásáért? Miért nem tájékoztatták a leányanyát és az állampolgárokat a beavatkozás várható utóhatásairól? Ezek közül is a legkiemelkedőbb kártételről, az abortusz utáni tünetcsoport alattomos, kínzó lehetőségeiről? Riportereink egy része még ma sem tudott megszabadulni a „legfőbb érték az ember” szocialista alapelv ellentmondásos értelmezésétől és gyakorlatától! A Biblia a születendő gyermeket áldásnak mondja: „Imé az Úrnak öröksége a fiák, az anyaméh gyümölcse jutalom. ” Zsoltár 127,3 Ennek az áldásnak az elutasítása, megvetése a szellemi betegségünk, amely pandémiában pusztít manapság. Ez nem állati sorba jutást jelent, mert az állatoknak ösztöne védi életüket. Elidegenedtünk az isteni természettől és szembehelyezkedtünk az Isten törvényével. Káini indulat és tett nyomorít és pusztít. Egyedüli megoldás a gyógyító Orvost segítségül hívni! Dr. Győri József e-mai- len kérte a piliscsabai konferencián részt vett medikusokat imádkozásra, hogy az Isten akarata valósulhasson meg a tévéműsorban is. Megtapasztalhattuk, hogy a résztvevők közül többen az Élet Urát szólaltatták meg. Hiszem, hogy ennek ereje és gyógyító hatása volt. Jó tudni, hogy a győzelem az Élet Uráé, és nem a minket Pusztító Utálatosságé! így a most évenként egy kisváros lakosságának (Vác) számával csökkenő népünknek nem kell a végrendeletét megírni. Gyógyítóink a pusztulás kényszerpályájáról leveheti életünket. így válhatunk az abortuszok számában, a lassú és gyors öngyilkosságban vezető országból a józan és önértékelő, békességben élő néppé. Szellemi betegségünk gyógyulása: Isten áldásának felismerése és örömteli elfogadása. Dr. Drenyovszky Kálmán Az 1998. évi Országos Protestáns Napok Plakátpályázata A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa plakátpályázatot ír ki az 1998. évi Országos Protestáns Napok népszerűsítése érdekében. Az OPN ez évi fő témája így hangzik: Forradalom és Hitvallás 1848 - OPN 1998. A rajz, amely nyilvánvalóan az idei Protestáns Napok általános szimbólumaként is használatos lesz, utalhat a forradalomra, a protestantizmusnak a kultúrában, politikában, sőt véráldozatban egyaránt megélt nemzeti elkötelezettségére, az evangélium emberi méltóságot és szabadságot elősegítő üzenetére, illetve mindezek összefüggésére. Természetesen arra is, hogy mindez hogyan áll kapcsolatban a magyar protestantizmus mai küldetésével. A pályázatokat - amelyeket szakértők bevonásával az Ökumenikus Tanács elnöksége bírál el - szerény díjazásban is részeltetni kívánjuk: 1. Díj - 30.000.- Ft; II. díj - 20.000.- Ft; Ili. díj - 10.000.- Ft. A müveket A4-es formátumban 1998. július 10-ig kell beküldeni, jeligével ellátva, s az alkotó nevét és címét külön borítékban mellékelve az Ökumenikus Tanács címére: 1026. Budapest, Bimbó u. 127. Tel.: 394-4847. Dr. Béna Zoltán főtitkár
