Evangélikus Élet, 1998 (63. évfolyam, 1-52. szám)

1998-05-03 / 18. szám

2.oldal 1998. MÁJUS 3. r Evangélikus Elet HÚSVÉT UTÁNI 3. VASÁRNAP („JUBILATE”!) AZ UJJONGÓ GYÜLEKEZET Jn 16,16-23a A vasárnap névadó zsoltára (66,1) örvendezésre hívja a földkerekséget, Jézus szavai viszont a tanítványaitól búcsúzó beszédéből valók. Az ószövetségi felhívás és az újszövetségi alapige a látszat ellenére egybecseng: Jézus szavai nem a fájdalmat, hanem az örömöt növelik a tanítványok szívében. (1) A próbák ideje behatárolt és rövid. Jézus elsősor­ban a nagypéntek és húsvét közötti időre utal, amikor a Mester tanítványaitól való elszakadása véglegesnek lát­szik, s éppen ezért elhatalmasodhat a reménytelenség a szívekben. Konfliktushelyzet alakul ki, mivel az elsza­kadás mindenképpen szomorúság Jézus népének és öröm Jézus ellenfeleinek. Az igeszakasz mondanivalója azonban inkább áttételesen ragadható meg. Jézus jelen­léte vagy annak hiánya nem egyesek magánügye, ha­nem közügy. Az is világossá válik, hogy a fájdalom és öröm szembefordítja egymással Jézus tanítványi körét és Jézus ellenfeleit. A vigasztalás ezért abban van, hogy ez a feszültség nem tart örökké, s a tanítvány az elkerül­hetetlen próbák idejének végével is számolhat. Az üze­net legtágabb értelme pedig az, hogy az egyház csak lát­szólag marad magára, csak látszólagos diadalt ülhetnek ellenfelei, az „ íme én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig" (Mt 28,20b) ígérete valóság. (2) Az elkészített öröm velünk marad és kiteljesedik. Nagy vigasztalás van abban a jézusi kijelentésben, mely szerint a Tőle kapott örömöt „senki el nem veheti tő­lünk”. A Vele való közösség utáni vágyakozásunkat be­teljesíti, vagyis kiemeli az „ígéretek” köréből és megta- pasztalhatóvá teszi azt számunkra. A gyülekezet ott és akkor .jubilál”, azaz ujjong és dicséri Istenét, ahol és amikor a Feltámadottal találkozik és diadalában része­sül. Csodálatosan fejeződik ki mindez egyik húsvéti éne­künk bizonyságtételében: „Jézus, üdvösségem, Örö­mem, napfényem Te vagy halálig. Kik szeretik Istent, Azoknak itt minden Javára válik. Borúban visz bár utam, Te vagy fénylő napvilágom, Jézus, boldogságom ” (ÉK 357,4). (3) A bizonytalanságot és a bátortalanságot felváltja a határozott meggyőződés és a teljes bizodalom. Igénk­nek talán legfeltűnőbb - és a legrészletesebben is előa­dott — mozzanata az a közlés, hogy a tanítványok tanács­talankodnak, nem értik Jézus szavait és kérdéseik tá­madnak. Pál egyik levelében ezt úja: „Tükör által ho­Jézus Krisztus itt vagyunk (274. ének) Énekünk a prédikált igéről szól. 1663-ban jelent meg először egy könyvben. A 3. versszakban vilá­gos utalás van a Niceai Hitvallásra: „Isten az Is­tenből, Világosság a világosságból ...született, nem teremtetett. ” - Az ilyen rövid énekeket, mint rövid énekelt imádságot a prédikáció előtt hasz­nálták. A dallam Johann Rudolf Ahletól szárma­zik. Ahle 1625-ben Mühlhausenben született. 1646-tól kántor volt Erfurtban, 1649-től orgonis­ta. Később szülővárosának polgármestere lett. Az ének dallamáról azt mondja: „ egyedül a »kedves­ségre« törekedett, hogy így a szép szöveget az egy­szerű emberek könnyebben megtanulják és meg­tartsák. ” Az ének végső formáját csak a 18. század elején kapja meg. A dallamszerző J.R.Ahle fia, J. Georg Ahle, mint a mühlhauseni Szt. Blasius orgonistá­ja, közvetlen elődje volt a fiatal Johann Sebastian Bachnak. Az ének szövegének szerzője Clausnitzer Tóbiás lelkész. 1644-ben a svéd hadsereg tábori prédikátora. A háború után főlelkész és egyházta­nácsos Weidenben. Ott is halt meg 1684-ben. Egy zwickaui polgárról mondják, hogy ezt az éneket csak térdelve énekelte. Amikor ennek okát kérdezték, így válaszolt: „Életem folyamán sok száz prédikációt hallottam, - sokat gyümölcs és haszon nélkül. De ennél az éneknél újból és újból felnyílnak szemeim, mert olyasmit látok meg benne, ami ismételten hiányzik belőlem: a szív igazi készenlétét. Ezekben a ver­sekben arra kérem az Úr Jézust, hogy minden föl­di gondolatot távoztasson el tőlem és szívemet er­re az órára nyissa fel a maga és igéje számára, hogy igéjének ne csupán hallgatója, hanem cse­lekvője is legyek. ” Gáncs Aladár mályosan látunk”, ami annak megváltását jelenti, hogy az „ismeret és prófétálás is csak rész szerint való” mi- bennünk (lKor 13,9.12a). A kérdésfeltevésnek van azonban egy ritkán emlege­tett sajátossága: a kérdező nem számon kér, hanem tu­dakozódik. Nem felelősségre von, hanem a saját „elég­telenségét” vallja meg. Ebben az összefüggésben tárul elénk igénk végső vigasztalása: olyan Urunk van, aki is­meri szívünk és értelmünk esendőségét, bűnösségét, alapvető bizalmatlanságát. Ez az ismeret nem félelmet kelt, hanem félelmet oszlat. Az Isten irgalmassága tárul fel benne. S itt - ha voltak is korábban - már elfogynak a mi kér­déseink is. Már nem különös, hogy Jézus búcsúbeszé­dének egy részletét halljuk Jubilate vasárnapján. Már mi is mondjuk, valljuk a hívők minden nemzedékével: Van okunk az ujjongásra, mivel rövidesen vége a pró­bák idejének, a Jézussal való közösség elvehetetlen örö­mében részesülünk, és már azelőtt meghalljuk Istenünk válaszát, mielőtt még kérdeznénk Öt kijelentésének ér­telme felől. így bár szemeink elől változatlanul el van rejtve Urunk hatalma és dicsősége, a krisztushitben boldog bi­zonyossággá válik jelenléte, bocsánata, újjáteremtő ere­je és távlatot nyitó szeretete. Ámen. Magassy Sándor UJ NAP - UJ KEGYELEM "N Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 2Kor 5,17 VASÁRNAP Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, éne­keljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úr­nak. Ef 5,19 (Zsolt 103,22, Zsolt 66,1-20, lPét 2,11- 20) A gyermekek, ha jó kedvük van, önfeledtek, boldo­gok, énekelnek. A felnőttek - ritkán teszik. Inkább az jellemző ránk, hogy a hiányzóra, a negatívumra, az el- keserítőre koncentrálunk, és ritkán vesszük észre ma­gunk körül azt, ami hálaadásra adhat okot. Ezért, a szánk és a lelkünk alig-alig énekel. Kár, mert elfelej­tünk ünnepelni. Pál apostol erről, az igazi ünneplésről beszél. Jó lenne legalább vasárnap, az Úr napján tuda­tosan tenni: lélekből énekelni. M / ) / HÉTFŐ 3 ^jelentés fíheghatározott időre vo- natkozik, ha késik is, várd türelemmel. Hab 2,3 (2Pét 3,13, lMdft 1,1-31,2,l-4a, ÍJn 5,1-5) Megszokhattuk már, hégy korunk legáltalánosabb népbetegsége a türelmetlenség. Ki szeret várni? Ki­nek van erre ideje? $ egyáltalán, ebben a rohanó vi­lágban szerepel-e még a szótárunkban ez a kifejezés? Mintha egyre kevesebben ismernék! Szeretnénk min­denhez azonnal hozzájutni, rögtön megszerezni az el­képzelt jót. Isten ígéreteivel ezt nem tehetjük. Pedig minket, keresztényeket is gyakran megfertőz ez a kór. ■AZ „orvosság” egyedül az, ha a hitünk nem vissza­számlálásból áll (mikor következik már be?), hanem az ígéret beteljesítőjére épít. Örök szövetséget kötök velük, nem fordu­lok el tőlük, jót teszek velük. Jer 32,40 (1 Jn 4,9, Jób 38,31-38, ÍJn 5,6-12) Az Úristen vállalja a kockázatát annak, hogy szövetségre lép velünk. Hogy ez mennyire nem természetes, magától értetődő, arra nagyon ritkán gondolunk. Még azt a jogot sem tartja fenn magának Isten - ami a világi szerződésekben be­vett jogi formula -, hogy „menet közben” módosítson a másik fél beleegyezésével, vagy akár szerződést bontson, ha csalódik partnerében. Ha őszinték va­gyunk magunkhoz, beláthatjuk, erre bizony bősége­sen szolgáltatunk alapot... Miért zúgolódik az ember? Jobban teszi, ha szembefordul vétkeivel. Jsir 3,39 (Un 1,10, 2Kor 4,16-18, Un 5,13-21) Néha egysze­rűbbnek tűnik az elégedetlenkedés, a kesergés, a mor­golódás, a körülmények és a többi ember okolása, mint szembenézni a rossz lelki közérzetünk tényleges előidézőjével: a saját bűneinkkel. Azt hisszük, ha nem foglalkozunk vele, magától megszűnik, „elmúlik”, fe­ledésbe merül. Hogy magánügy, nem tartozik másra, persze Istenre sem. S marad a zúgolódás, mert valami mégsincs rendben velünk. Némítsuk el kicsit ma­gunkban ezt a siránkozó hangot, és figyeljünk arra, Akinél ott a megoldás. CSÜTÖRTÖK nyen bizodalmunk pedig a Krisz- !*li VP tus által van Isten iránt. Nem mintha a magunk erejéből volnánk alkalmasak, ellen­kezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. 2Kor 3,4-5 (Zsolt 91,9, ApCsel 17,22-34, 2Jn 1-6) Ki ne vett volna már részt alkalmassági vizsgálaton? Némi szorongás, egészséges vizsgadrukk közepette igyek­szünk minél jobban teljesíteni, hogy bebizonyítsuk megfelelő voltunkat, kiváló képességeinkét. Ilyenkor csak magunkra vagyunk utalva. S ha sikerül, megáll­juk a próbát,- méltán - büszkék lehetünk. Jézus Krisztus előtt egészen másképp „felvételizünk”: előt­te a szerepjátszás nem áll meg. A tőlünk telhető maxi­mum megtétele alól ugyan nem vagyunk felmentve, de alkalmasságunk egyedül Isten kegyelméből adatik.-íf PÉNTEK Ábrahám teljesen bizonyos volt afelől, 9 “■ v hogy amit Isten ígér, azt meg is tudja tenni. Róm 4,21 (Józs 21,45,Kol 1,15-18, 2 Jn 7-13) A hit tapasztalatokat hoz, $g| istenismeretünk ennek függvényében (is) bővül, erősödik a bizalmunk. A legnagyobb csoda pedig az, amikor kimondjuk: „ve­lem is meg tudta/tudja tenni...” Ha csak hallomásból ismerjük IstooClNINÍlprasok elbeszéléseiből tudjuk, milyen az Ő tanítványának lenni, akkor sohasem le­szünk „teljesen bizonyosak”. Márpedig fél-hittel, igen is-nem is bizalommal nem vesszük észre Isten köze­ledését sem. SZOMBAT aPa ezt mondta szolgáinak: Együnk és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtalálta­tott. - És vigadozni kezdtek. Lk 15,22-24 (Kol 1,19- 23a, 3 Jn 1-15) Nekünk is így örül az Atya, ha elindu­lunk (haza) felé. De egyáltalán úton vagyunk már? Mert ez az első lépés, konkrét és átvitt értelemben is. Vagy, mint sokan, még a meghalt és elveszett fiák közt vagyunk? Isten elénk jön. Szüntelenül jelzi, hogy a távolság nem legyőzhetetlen, hogy van a legféktele­nebb tékozlónak is bocsánat. Van, ha kéri... Kőháti Dorottya Igefények a hétköznapokban: „A szívünkért folyik a harc!” (Péld 4,23) Ennek a címben leírt mondatnak elsősorban az ad va­lóságtartalmat és hitelességet, hogy maga Isten nyújtja be igényét rá: „Adjad, fiam, a te szívedet nékem. ” (Péld 23,26) Rivális ebben maga az ember, mert: „Sokféle szándék van az ember szívében.” (Péld 19,21) Sőt Isten igéje nyíltan ki is mondja, mit jelent ez a „sokféle”-ség: „Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és meg­átalkodott, gonosz szívünk szerint élünk!” (Jer 18,12) Vagyis magának akaija megtartani! Megkömyékezi és magához édesgeti a világ és mind­az, ami a világban van, minden kívánságával együtt, mert: „A bűnös ember szíve mélyén ott suttog a bűn. ” (Zsolt 36,2) Végül, de nem utolsó sorban „...ellenségetek, az ör­dög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (lPét 5,8) Anániásnak egyenesen a szemébe mond­ja Péter: „...miért szállta meg a Sátán a szívedet...?” (Csel 5,3) Ilyen fontos tehát az emberi szív és vajon mi­ért? Mi a szív? „A Biblia a szíven az ember belső, lelki központját érti, ahonnan minden gondolat, érzés és aka­rati elhatározás származik.” Tehát jelzi az ember leg­bensőbb lényét; (pszüché) -az individuum, a karakter, az intellektus székhelyét. (Ide tartozik még a tudatalatti is) Egyszóval: magát az embert. Nem a biológiai hústest „csomagolást”, benne az öklömnyi, dobogó „motorral”, hanem a lelki tartalmat, ami hordozza az ember döntési felelősségét is. Nincs ennél szebb, költőibb kifejezés er­re a lelki valóságra, mint a SZÍV! „ Minden féltve őrzött dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet!" (Péld 4,23) Igen, így most már jobban megértjük ennek az Igének fontos és megszívlelendő tanácsát, sőt: bíztató felszólí­tását! Nem arra, hogy „őrizd” meg magadnak, mert „az ember szívének minden szándéka és gondolata szünte­lenül csak gonosz”. (lMóz 6,5) Élete és a sorsa azon múlik, hogy érzelmileg hova fordul, kin vagy min csüng? Az ember keresi, ami őt boldoggá teszi. A SZÍV előtt tehát ez a kérdés áll: Min akar csüngeni? Kinek, vagy minek akarja adni: szeretetét, bizalmát, bizonyos­ságát? Ezért folyik a harc a szívünkért! A döntés pedig rajtunk áll. Benn maradunk-e velünk született, termé­szeti emberünk által diktált „megátalkodott és gonosz” útján, engedünk-e a világ magához édesgető kívánsága­inak, és a Sátán harsány és elkápráztató ígéreteinek, vagy: meghalljuk azt a „szelíd és halk” hangot, amelyik „csak” kér: yrAdd nekem a szívedet, fiam! ” Tudom, hogy „csalárd ez a szív és javíthatatlan,” - mert „Én, az Úr vagyok a szívek vizsgálója”, - de ha el­ismered ezt, megtagadva gőgös „felfúvalkodottságo- dat”; „új szívet adok nektek”. (Ez 36,26) „Még most is szól az Úr: Téljetek meg hozzám teljes szívvel, Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, Türelme hosszú, szeretete nagy.” (Jóéi 2,12-13) Pásztor Jánosné ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1998. május 3. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Hafenscher Károly; de. 10. (né­met) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (úrv.) dr. Zsigmondy Árpád; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, n., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Békásmegyer, III., Vízi­orgona u. 1. de. fél 9. Gálos Ildikó; Csillag­hegy III., Mátyás kir. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, III., Dévai Biró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma, Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos, V., Deák tér 4. de. 9. (úrv. családi) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Város­ligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VIII., UUői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Bolla Árpád; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Bolla Árpád; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Rözse István; de. fél 10. (szuppl.) de. 11. (úrv.) Rözse István; du. 6. (szuppl.) Körösi Krisztina; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. (szuppl.) Körösi Krisztina; Bu- dagyöngye, XII., Szüágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Tartsay V. u. 11. de. 9. (úrv,) Vári Krisztina; de. 11. (úrv.) Vári Krisztina; du.fél 7. Bácskai Ká­roly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) ifj. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. ifj. Kendeh György; XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Szebik Károly; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. ; Rá­kospalota, XV, Régi Fóti út. 73. (Nagy­templom) de. 10. (úrv.) Veperdi Zoltán; Rá­kosszentmihály XVI., Hősök tere 11. de. 10. dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Bat­thyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Má­tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rá­koscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Pétemé Benedek Ágnes; Rákoskeresztúr, XVH., Pesti út 111. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rákosliget, XVH., Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Pétemé Benedek Ágnes; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Hava­si Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. Ha­vasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungá­ria út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámu­el; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. Endreffy Géza; Törökbálint, (ref.' templom) du. 3. Endreffy Géza; Budakeszi, de. fél 9. Bácskai Károly; JUBILATE (Húsvét utáni 3.) VASÁRNAP a liturgikus szin: fehér. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: lPt 2,11-20; az igehirde­tés alapigéje: Jn 16,16 - 23/a. HETI ÉNEKEK: 398, 48. SZEGLETKŐ címmel Grynaeus Tamásról láthatunk portréfilmet a Duna Televízióban május 7-én, csütörtökön 16.00 órakor. Az adást május 10-én, vasárnap reggel 7.05- kor megismétlik. Szerkesztő: Nagy László JÓ REGGELT ADJ, ISTENEM! címmel evangélikus ifjúsági műsort közvetít a TV1 május 2-án szombaton reggel 8 órai kezdet­tel A műsor a fasori templomot mutatja be. Túrmezei Erzsébet Húsvéti híradás Látsz halott arcot és hulló virágot: mindenütt a halál hatalmát látod, és gyászod terhét roskadva viszed, ha nincsen húsvéti hited. Ha sír a gyász, a bánat, mi vigasztalna más: a Krisztus él, feltámadt, és van feltámadás! A sötét felhő széled, áttör a napsugár, mert győzött O, az Élet! Új élet útja vár. Miért nem emeled fel könnyes arcod? Miért vívod mindig egyedül a harcot? Soha nem talál békét a szíved, ha nincsen húsvéti hited. Szólj, diadalmas ének, mint boldog híradás, a bánkódok szívének, hogy van feltámadás! Az élő Megváltóra ki egyszer rátalált, a nagy Vigasztalóra, nem retteg sírt, halált! Nem hallod a Feltámadott hívását? Nem hallod igéjét, vigasztalását? Ő minden benne hívőn segített! Mért nincsen húsvéti hited?! Szólj, diadalmas ének, és szárnyalj, mint a szél! Szállj északnak és délnek, és hirdesd: Jézus él! Az élő Krisztus Jézus jár velünk szüntelen. Ha szent nyomába lépünk, Mienk a győzelem!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents