Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-05-25 / 21. szám
Zsinati Híradó 1997. május 25. (Folytatás az előző oldalról) gos Elnökség testületi döntéseihez igazodóan ellátják, és az Országos Elnökség ülésein rendszeresen beszámolnak tevékenységükről. 130. § Az Országos Elnökség tagjai közül egy püspök és egy felügyelő mint az elnökség adminisztratív vezetői, előkészítik az Elnökség üléseit és figyelemmel kísérik az Elnökség döntéseinek végrehajtását, valamint ellátják az egyház reprezentatív képviseletét. Az elnök püspök és az elnök felügyelő ezen tisztüket az Országos Elnökség határozatai szerint látja el. Tevékenységükről elnökségi ülésenként beszámolnak. Az elnök püspököt és az elnök felügyelőt az Országos Közgyűlés hatéves ciklusra választja. 131. § Az Országos Elnökség feladata a) építeni az egyház közösségét és őrizni annak belső békéjét és egységét, b) őrködni azon, hogy az egyházban minden az egyházi törvényekben megszabott jogok és kötelezettségek szerint történjék, c) felügyelni az országos tisztségviselők szolgálatát, d) hivatalos kapcsolatot tartani az ország más keresztyén egyházaival és külföldi egyházakkal, e) szakmai felügyeletet gyakorolni az egyes országos szolgálati és funkcionális ágak működése, valamint az ágak működését adminisztráló országos egyházi irodai osztályok felett, f) tájékoztatási és együttműködési kapcsolatot tartani az országos bizottságokkal, illetve az egyházi egyesületekkel. 132. § Az elnök püspök és az elnök felügyelő sajátos feladata a) összehívni az országos presbiteri üléseket és közgyűléseket és azokon elnökölni, jelentést tenni az Országos Közgyűlésen az országos egyház életét meghatározó lelki és közösségi eseményekről, az országos egyház anyagi viszonyairól, biztosítani az országos presbitériumi és közgyűlési határozatok végrehajtását, b) hivatalos kapcsolatot tartani a Magyar Köztársaság legfelsőbb állami szerveivel. 133. § Az Országos Elnökség püspöktagjainak sajátos feladata a) a lelki élet egyetemes és egységes irányítása, b) a liturgia változtatásának kezdeményezése és az elfogadott liturgia bevezetése. 134. § Az elnök felügyelő sajátos feladata a) az Országos Egyházi Iroda általános felügyelete. 135. § Az Országos Elnökség nemlelkészi tagjainak sajátos feladata a) az anyagi (gazdálkodás, épületek stb.) és jogi természetű ügyek intézésének felügyelete, b) az egyházi közoktatási és nevelési intézmények működésének felügyelete. TÖRVÉNY az egyházkerületek területi rendezéséről 1. Az egyházmegyék Az egyházmegye Egyházközségek A lelkészi állások Lélekszám neve száma száma (ezer főben) Bács-Kiskun ii 17 17 Kelet-Békés 9 10 29 Nyugat-Békés 13 12 36 Pest 17 20 21 Pest megye felső 16 16 14 Pest megye alsó 17 13 19 Somogy-Zala 21 18 9 Tblna-Baranya 20 15 12 Borsod-Heves 9 10 6 Buda 13 17 11 Fejér-Komárom 18 15 9 Győr-Sopron 26 28 24 Hajdú-Szabolcs 6 10 14 Nógrád 21 21 10 Vas 25 21 17 Veszprém 23 17 14 2. A kerületek területi kialakítása Az egyházmegyék beosztását táblázatosán foglaljuk össze, feltüntetve az egyházközségek, a lelkészi állások és az egyházközségi tagok számát. Egyházunk három kerületre oszlik, amiknek központjait a törvény nem úja elő. Dunántúli egyházkerület: GyőrSopron, Fejér-Komárom, Somogy- Zala, Tolna-Baranya, Vas, Veszprém. Középső egyházkerület: Borsod-Heves, Budai, Nógrád, Pest, Pest megyei alsó, Pest megyei felső. Tiszai egyházkerület: Bács-Kiskun, Hajdú-Szabolcs, Kelet-Békés, Nyugat- Békés. Terület Egyházközségek Lelkészi állások Lélekszám Dunántúli 133 1Í4 85 Tiszai 39 49 96 Középső 93 97 81 Amit emberileg lehet... IV. Fejezet: Az országos egyház bizottságai 136. § Az Országos Közgyűlés s^ját tagjaiból és választott szakértőkből országos egyházi bizottságokat alakít. Az országos bizottságok tagjait az Országos Közgyűlés választja meg hat évre. A bizottságok elnökét a bizottságok styát tagjai közül választja. 137. § A bizottságok a munkaágakban folyó tevékenységeket kísérik figyelemmel, értékelik azokat és ennek alapján javaslatokat készítenek. A bizottságok működését és feladatait országos szabályrendelet határozza meg. 138. § A bizottságok az Országos Közgyűlés munkáját segítve értékelő, döntés-előkészítő és a közgyűlés által meghatározott kereten belül döntéshozó feladatokat látnak el. A bizottságok végzett munkájukról az Országos Közgyűlésen beszámolási kötelezettséggel tartoznak, javaslataikról a közgyűlés határoz. 139. § Az országos bizottsági vezetők felelősek azért, hogy a munkaágnak munkaterve legyen. A munkatervet az országos önkormányzati testületek határozataira és az Országos Elnökség javaslataira figyelemmel kell összeállítani. A bizottság elnöke felelős azért, hogy a munkaterv bizottságot érintő részleteiben elmaradás ne legyen. 140. § Az Országos Közgyűlés, az Országos Presbitérium és az Országos Elnökség határozatai meghozatalánál figyelembe veszi az illetékes országos bizottságok állásfoglalását.- » \ Cl vn mw'v - .1--. -r, n-r.v.w 141. § Az Országos Közgyűlés a) diakóniai bizottságot, b) építési és egyházművészeti bizottságot, c) jogi bizottságot, d) gazdasági és pénzügyi bizottságot, e) gyermek- és ifjúsági bizottságot, f) katechetikai bizottságot, g) missziói bizottságot, h) nőbizottságot, i) oktatási és nevelési intézmények bizottságát, j) az ökumenikus és külügyi kapcsolatok bizottságát, k) ösztöndíjbizottságot, l) sajtó és tájékoztatási bizottságot, m) teológiai és etikai bizottságot, valamint o) zene- és liturgiaügyi bizottságot alakít Szükség szerint más bizottságok is alakíthatók. A zsinat kétharmadosnál nagyobb arányú többséggel teljes törvényként elfogadta a Magyarországi Evangélikus Egyház új háromkerületes egyházi szervezetét. A hatévesre nyúlt törvényalkotási ciklus ezzel a döntésével az utolsó nagy kérdést válaszolta meg az egyház szervezeti problémái közül. Sok, legtöbbször felesleges vita és döntési zsákutca után „immár kész a leltár”. Ha valaki figyelmesen átolvassa az új kerületi törvényt, megtapasztalhatja, hogy nagyon sokféle cél kompromisszumos megoldását kísérelték meg a törvényalkotók. Ezek közül a legfontosabbak az alábbiak. * A törvény egy újfajta püspöki hivatás kereteit teremti meg. A lelkészek pásztorolása, a gyülekezetk gondja nagyobb teret kap a reprezentációk rovásá- ra egy kisebb és vidéki központtal rendelkező kerületben. * A jelenleg is nehezen dicsérhető kerületi önkormányzati (közgyűlési, pr'esbi- tériumi) funkció súlya ^némiképp' csők- 1 ken, mivel a kerület közgyűlése és presbitériuma kevesebb feladattal, ritkábban ülésezik, mint akár a megye, akár az országos egyház közgyűlése és presbitériuma. * A kerületek számának kibővülése üzenet a jövő nemzedékének, hogy küldetéssel rendelkező egyháznak érezzük magunkat. * A kerületek számának növekedése szakmailag is kimutatható előnyökkel jár az országos vezetésben, lehetővé téve a jobb feladatmegosztást és lehetetlenné téve a túlcentraUzálás megvalósítását. * Tártaimat kaphat a szolidaritás megélése, mivel jelentősen eltérő adottságú kerületek kezdik meg a törvény életbelépésével életüket. Zsinati hajrá Az áprilisi rendkívüli ülésszak beiktatása kétségkívül sikeresnek bizonyult, függetlenül attól, kinek mi a véleménye az elfogadott törvényekről, határozatokról. Jelentős munkát teljesíteti három nap alatt a Zsinat, amihez hozzájárult, hogy a kezdettől a befejezésig megőrizte határozatképességét. A középpontban a szombati nap állt, amikor megvalósult, amiben már sokan reménykedni sem mertek. A Zsinat eredményesen befejezte az egyház szervezetéről intézkedő törvény elfogadását, nevezetesen megalkotta az egyházkerületekről, illetve az országos egyház szervezetéről szóló törvényi fejezeteket. Ebben kétségkívül az hatott a szenzáció erejével, hogy sikerült egyezségre jutni a 2001-től működő három egyházkerülethez tartozó egyházmegyéket illetően is. Többen vélték ugyanis úgy, hogy a három egy-, házkerület melletti elvi állásfoglalás szép dolog de csak akkor van igazán értelme, ha a konkrét térképek is megkapják a kétharmados, minősített többséget. Nos, megkapták, méghozzá 41 igen, 15 nem, 1 tartózkodás imponáló arányban. Ez azt jelenti, hogy 2001-ig három év áll rendelkezésre és ez feltétlenül elegendő idő az átmenet feladatainak az elvégzésére - három egyház- kerület működik majd. Közülük csak egynek, a középsőnek - lehet a neve dunai, vagy dunáninneni stb. - a székhelye lehet a fővárosban, a dunántúli és a tiszai (tiszántúli) egyházkerület székhelyét a kerületben kell kijelölni. Az előterjesztést eszközlő szakbizottság is elfogadta több zsinati tag módosító indítványát, így a Tolna-Baranyai egyházmegye is a Dunántúlra került. Vas, Veszprém, Győr-Sopron, Fejér-Komárom és Somogy-Zala tartozik még ide. - Borsod-Heves viszont a középhez lett helyezve. Ide tartozik még Nógrád, Buda, Pest, valamint Pest megye felső és alsó, összesen szintén hat egyházmegye. A Tiszai Egyház- kerületet Hajdú-Szabolcs, Kelet- és Nyugat-Békés, valamint Bács-Kiskun alkotják majd. Nagy kiterjedésű egyházkerület ez, itt kevesebb a gyülekezetek száma, mint a másik két kerületben, de magas a lélekszám. Ha a változtatás nem is lehet önmagában cél - amennyiben nem támasztják alá reális indokok -, kétségtelen, hogy már az átmeneti időszakban is várható az egyházi közélet fellendülése, pezsdülése a felkészüléstől, a teendőktől. De a jó érvek is hozzájárultak a jelentős többség kialakulásához. A jelenleginél kisebb egyházkerületekben, életszerűbb formációkban aktívabb egyházépítő munkát vár a Zsinat a jövőben. Elsősorban az egyházkerületekben képzeli el a püspöki, felügyelői szolgálatot. Az Országos Egyházban a szakapparátus végrehajtó munkája hangsúlyos, őket az Országos Iroda igazgatója irányítja. Az egyházkerületi elnökségek alkotják az országos elnökséget, amely döntéseket hoz és ellenőriz, de nincs operatív feladata országos szinten. Korszerűbb modell ez a jelenleg működőnél. Történelmi, egyházpolitikai érvek is erősítették a Zsinat döntését. Igaz, ha nem jön a második világháború után az ateista diktatúra, akkor is változtatni kellett volna az egyház szervezetén, mert a négy egyházkerü- letes struktúra nem volt, nem lehetett arányos Trianon, majd Párizs után. De az is igaz, hogy a két kerületet a diktatúra erőltette az egyházra, a korlátozás szándékával. Olyan struktúra ez, amelyben a kerület egyszerűen elveszti a jelentőségét. Ez meg is történt. A most elfogadott szervezet talán hasonló ahhoz, amelyet atyáink alkottak volna, ha szabadságuk, lehetőségük lett volna erre. De fontosak az egyházpolitikai érvek is. Az alulról építkező szervezeti modell hatásának az egyházkormányzásban is jelentkeznie kell. A magasabb szintek - egyházkerület, országos egyház - változatlansága esetén nehezen képzelhető el a túlzottan hierarchikus, klerikális stílus megváltozása, a döntés-előkészítés színvonalának az emelkedése. Hiszen szervezet és működés szorosan összefüggnek Az elfogadott szervezet kellően decentralizált, jelentős hatáskört ad a gyülekezeteknek és az egyházmegyéknek ugyanakkor kellően centralizált is, oly módon, hogy az egyházkormányzásban egyaránt érvényesülhet a szakszerűség az egyéni és a területi felelősség. A szervezet minden szinten - gyülekezetektől az országos egyházig - igényli és elősegíti a hatékony tevékenységet. Most már csak türelmesen, de következetesen végre kell hajtani a törvényi előírásokat. Nem lesz könnyű, mert elkényelmesedtünk megszoktuk hogy rólunk nélkülünk döntenek de legalább nem vagyunk felelősek a történtekért. ü Mindezt tekintetbe véve, kijelenthető, hogy talán a legjelentősebb döntést hozta meg ezzel a zsinat hatéves működése során. Amennyiben értékeljük a zsinat valamennyi történelmi léptékű lépését, úgy felidéződnek még az alábbi események is: • a zsinat törvényes rendet és működési feltételeket alakított ki az iskolák és egyéb egyházi intézmények számára, * a szervezhetőség határáig szétválasztotta a törvény az egyes hatalmi ágakat (a bíróság, a törvényhozás és az operatív vezetés ágait), • a törvényalkotás lehetőségét folyamatossá tette az új rendszerű zsinati működés kidolgozásával, * törvényileg is önállóságot és önkormányzatot adott az egyházközségeknek, * a kerületek számának kettőről háromra növelésével megteremtette az egyház testületi vezetésének esélyét, • az Országos Iroda működésének szakmai alapokra helyezésével lehetőség nyílhat egy hatékony adminisztratív mun- ]&£it«ufW rn BiftUiuí A hatéves munka eredményeként először kapott törvényi szabályozást a misz- szió, a diakónia és a sajtószolgálat. A ciklus végére többé-kevésbé megtanulják a küldöttek és a levezető elnökök, hogy miként kell egy ekkora testületben hatékonyan dolgozni. Ugyanakkor a zsinat sok kudarcot kell, hogy beismetjen, hisz gyakran jelentős késésekkel felemás megoldások és testvérieden kiszólások között születtek meg a törvények. Mégis igaz, hogy a zsinaton folyt az elmúlt évek egyházi közélete. A sokszínű, eltérő vérmérsékletű zsinati tagok vitájából egyházszociológiát és -történelmet lehetne tanítani. Az új jogi kereteket és az érte folytatott harcokat sok kívülálló nevezte feleslegesA Zsinat új gondolkodást kíván. A lelkészektől is, akiknek a legnehezebb, hiszen őket érintette leginkább az egyházban a közel fél évszázados diktatúra, alakultak ki ehhez a magatartásminták Számomra szomorúan jelezte a gondokat egy látszólag formai kérdés. A lelkészek önképzését, továbbképzését, szakmai közösségét keretbe foglalni hivatott szervezet elnevezése. Az elmúlt évtizedekben Lelkészi Munkaközösségek elnevezéssel illették az ezen feladatok elvégzésére rendezett alkalmakat. Történetek tucatjai kerengtek arról, hogyan szolgálták ezek a másra hivatott órák az elnyomást. Voltak természetesen örvendetesen jó, a túlélést elősegítő együttlétek is. A most elfogadott törvény tartalmában is sok az értékes elem. A meglepetést az elnevezés okozta. Végül ugyanis a többség úgy döntött, hogy maradjon a régi név. Bizony meghökkentő ez. Még akkor is, ha van ebben egyfajta tisztesség a múlt vállalása, annak hangsúlyozása, hogy a többség számára érték volt még abban a formában is az LMK. De nem erről szól a történet. Hanem a jövőről. Amiben igenis szükség van egy jó értelemben önálló Lelkész Szövetségre (ez a nemzetközi gyakorlat). A szakma tisztességének, a tanítás tisztaságának az ápolására, lelkészi érdekvédelemre. Orvos, mérnök, pedagógus és egyéb kamarák léte nem kérdőjelezi meg az igazgatás rendjét, kiegészíti, segíti azt a szakma oldaláról. Nem nélkülözhető ez az egyházban sem. Még hosszú az út. Frenkl Róbert pi nek, gyakran kijátszva a történtek ellen az egyház igazi küldetését. Aki látja a helyes viszonyt a törvények és az evangéliumhirdetés küldetése között, figyeljen fel a pillanatra, melyben az új helyzet lehetőségeit felhasználhatjuk a jobb befogadására és az emberileg jobbnak ítélhető üzenetközvetítésre. Új közösségek, új feladatmegosztás, új lendület, több információ lehet a jól használt jogi keretek eredménye. ízlelgessük az új megoldások miatt remélhető lehetőségeket! • Amennyiben'a törvény által hangsúlyosabbá tett egyházmegyei szervezetben valóban lelki és jogi értelemben megindul az élet, a legalkalmasabb szinten változhatnak meg az ösztönző hatások. Képzeljük el, hogy az egyházközségeknek jutó, az országos egyházon keresztül vezetett összegek végső felhasználásukat keresve bizonyos arányosságok szerint kerülnek le az egyházmegyéig, ahol a szegényebb.területe ken a rászorultság, kevésbé,szegény, fielyekena saját vállalásé részarány határozná meg a kapható összegeket. Kezüket tartó, reálisan mérlegelni nem is akaró egyházközségek felelős döntéshozókká válnak, hisz mindenki szeme előtt kell vállalásaikat betölteni. • Az adminisztratív fegyelmezetlenA Cselekedetek könyvének ezt a fejezetét a félelem és öröm váltakozása tölti ki. Hogy az a jövendőmondó kis cseléd örült-e, amikor fennen hirdette: „Ezek az emberek a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek”, nem tudjuk. De gazdái féltek, hogy elvesztik külön jövedelmüket, amit a jövendölésekért kaptak. De örültek, amikor az elöljárók Pált és Szilászt megbotoztatják és szigorú börtönbe vetik. Pál és Szilász is örült - ha nem is a megszégyenítő és fájdalmas botozásnak -, de annak, hogy már sikerült Filippiben néhány személyt Krisztushoz vezetniük. Ez az örömük késztette őket a börtönben, kalodába zártan is éneklésre. És ez az ének a többi rabot is annyira magával ragadta, hogy amikor a földrengés következtében megszökhettek volna, ott maradtak. A börtönőr a nyitott börtönajtó láttán megrémül, de félelme nagy örömre változik. Nemcsak az őrizetére bízott foglyokat találja együtt, hanem megérzi, hogy a kis cselédlánynak igaza volt. O, a pogány érzi, hogy Isten erejével találkozott. Nyilván Pál és Szilász is őrségek megszüntetését - mely fegyelmezetlenségekről csak a reménytelenül rendetlenek állítják, hogy mellékes szerepe van a lelki gondozás sikerében - a jelenlegi dorgálások helyett a pályázási alap- feltételek ösztönzése szolgálja. • A háromkerületes megoldás a legjelentősebb hatását azonban az országos szint vezetési kérdéseiben fogja megmutatni. A hattagú országos elnökség valódi hatékony testületté válhat. A zsinat jelentős adósságokat hagy maga után. Nemcsak törvények hiányoznak a szükségesek közül, hanem a meglévőknek a finomhangolását még el kell végezni. Szükséges, mert a törvényhozás akkor hajt hasznot, ha a törvény betartható, valamint ha az életet inkább segítő, mint nehezítő szabályokat foglal magában. Vigyázzunk, ne váljunk hasonlatossá a családhoz, mely évelrig hajszolva magát közös vágyuk felé, amikorra megszerzik, már egymást sem viselik, nemhogy a közös célt. Új keretek, új lehetőségek születtek az egyház életében. TUdjuk használni, merjük saját küldetésünknek tartani, hogy valami jót és reményt sugárzót hozunk ki belőle. zi, hogy nemcsak a földi élet számára mentenek meg egy embert, hanem lehetőségük van őt Krisztus számára is megmenteni, ami meg is történik. Az elöljárók megrémülnek, amikor rádöbbennek, hogy milyen törvénysértést követtek el, amikor római polgárt bírói ítélet nélkül verettek meg és vetettek börtönbe. Ok ugyan nem jutnak el a börtönőr örömére, de megkönnyebbülnek, hogy Pál elfogadja bocsánatkérésüket. De öröm tölti el a maroknyi kis gyülekezetét, hogy szabadon láthatják és hallhatják újra Pált. Éddig a régmúlt. De igénk üzenet a mi számunkra is. Hogy életünkben vannak félelmek, vannak aggodalmak, nyilvánvaló. Csak körül kell néznünk ebben a világban. De nekünk nem kell a börtönőrrel azt kérdeznünk: mit is tegyünk, uram? Ezt nekünk tudnunk kell. De tudjuk-e valójában, hisszük-e, hogy mi is örülhetünk, szívből énekelhetünk, hiszen Jézus Krisztus a mi számunkra is megszerezte az üdvösséget! Igaz, hogy a múlt vasárnap volt Jubilate vasárnap, az öröm vasárnapja, de a mai, Cantate, az ének vasárnapja is az öröménekről szól. Zengjük az Úr dicséretét, Krisztus velünk van! Egyházunkat annak idején éneklő egyháznak nevezték. Sztárai Mihály énekeivel tudott 120 gyülekezetét szervezni. Ha ilyenre nincs is ma lehetőségünk, de örömmel állapíthatjuk meg, hogy ének és zene ma is egyházunk nagy részében élő és ható. Segítsük a kántorképzés munkáját mai offertóriumunkkal. Ápoljuk az ének és zene ügyét a konferenciák és zenei táborok támogatásával. De Istent dicsérő énekünkben gondoljunk a zsinat munkájára is. Énekünkben legyen ott a kérés és a hála, az öröm és a dicséret. Isten szeret minket, Krisztusunk nem hagy el! Ámen! Dr. Koczor Zoltán a m. számú Bizottság elnöke Kiss János igehirdetése ApCsel 16,25-34 a 4
