Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-05-25 / 21. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1997. MÁJUS 25. SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA ORSZÁGOS evangélikus HETILAP ARA: 40 FT Ezé/t nem kell azon vitázni, hogy miként lehet Isten Atya, Fiú és Szentlélek és mégis egy, mert mindez úgyis megfoghatatlan. Legyen elég, hogy igéjében maga Isten állítja ezt magáról. Micsoda vigasztalás ez! Hiszen lám a teljes szentháromság mindegyik személye azon van, hogy e szegény nyomorult embert Isten országába segítse. Luther i A TARTALOMBÓL — „NEVELD A GYERMEKET A NEKI MEGFELELŐ MÓDON” KÓRUSTALÁLKOZÓ BÉKÉSCSABÁN CUKRÁSZDÁBÓL - FINNORSZÁGBA Az Egyházak Világtanácsa Elnökeinek Pünkösdi Üzenete 1997 Pünkösd napján a jelenlévők meglepetéssel és csodál­kozással vették tudomásul, hogy mindannyian a maguk nyelvén hallják a galileaiak beszédét. Isten pünkösdi ajándéka az, hogy saját nyelvünkön hallhatjuk annak a Jézusnak a történetét, akit Isten nem hagyott a halálban. A pünkösdi csoda azonban kifejezi azt is, hogy az Evangélium nem korlátozódik egyetlenegy nyelvre, vagy kultúrára sem - az Evangélium mindenki­hez szól. Az 1996 decemberében, Brazíliában megrendezett Vi­lágmissziói és Evangelizációs Konferencia a maga főté­májával: „Egy reménységre hivatva - az Evangélium a kü­lönböző kultúrákban” arra törekedett, hogy a pünkösdi Lélekben jobban megértse az Evangélium kihívását az emberi kultúrák számára, valamint azt kutatta, hogy az emberi kultúrák hogyan érthetnék meg jobban az Evan­géliumot. A Konferencia megállapította: „Az Evangélium re­ménysége Isten kegyelmes eljövetelében nyer kifejeződést a názáreti Jézusban. Hisszük, hogy az egyháznak továbbra is az az elsőrendű feladata, hogy az Isten misszióját megélje az Isten világában. Ez a misszió azonban manapság nem ve­hető szűk értelemben - ez minden tagnak a feladata az egész világon, amely magában foglalja a kultúrák változó világá­ban az élet minden aspektusát. ” Nehéz időkben kell megtapasztalnunk a világ megosz­tottságának új formáit. Halljuk azokat a fájdalmas jajki­áltásokat, amelyeket a politikai és gazdasági igazságta­lanság okoz. Tapasztaljuk a kizsákmányolás által a társa­dalom peremére került tömegek haragját. Megindítanak bennünket azoknak a történetei, akiknek reménytelen körülmények között kell életük harcát vívni. A pünkösdi történet betör ebbe a megosztott világba azzal a jó hírrel, hogy nem kell törvényszerűen korunk megosztottságának áldozataiként élnünk. A Pünkösd a népek különbözőségét úgy tartja meg, hogy ugyanakkor egybehívja őket a Szentlélek ereje által. Örömmel tekin­tünk azokra, akik meg tudják élni ezt az Evangéliumot a megosztottság és töredékesség közepette is, és ezáltal fe­lülemelkednek az elkeseredettségen, táplálják a remény­séget és építik a közösséget. Pünkösd arra hív mindannyiunkat, hogy visszautasít­suk a félelemnek és megosztottságnak lelkületét az által, hogy nyitott szívvel fordulunk Krisztus - az Egyetlen Re­ménységünk felé. Pünkösd közösségeinkkel együtt arra hív, hogy párbeszédre lépjünk a kirekesztettekkel, hogy gyógyítsuk a türelmetlenség által okozott sebeket, s hogy megtaláljuk annak módját, hogy megéljük az Isten egész emberiséget átölelő szeretetét. Az Egyházak Világtanácsa Elnökei: Prof. Anna Marie Aagaard, Hojbjerg, Denmark Bishop Vinton Anderson, St. Louis, United States Bishop Leslie Boseto, Boeboe Milage, Solomon Islands Mrs Priyanka Mendis, Idama, Sri Lanka Rev. Eunice Santana, Arecibo, Puerto Rico His Holiness Pope Shenouda in, Cairo, Egypt Dr Aaron Tolen, Yaoundé, Cameroon EURÓPA-NAP POZSONYBAN A város és a Szlovákiai Egyházak Ökumenikus Tanácsa védnöksége alatt EURÓPA-NAPI rendez­vénysorozat volt 1997. május 11-én Pozsonyban. Az Evangélikus Nagytemplomban tartott záró­rendezvényen az Osztrák Evangélikus Egyház püs­pöke, a Szlovák Püspökkari Konferencia és a Szlo­vákiai Református Egyház püspöke mellett egyhá­zunk küldöttsége: dr. Harmati Béla püspök, Tá- borszky László esperes és Szalay Tamás tábori püspökhelyettes vett részt. ORSZÁGOS PEDAGÓGUSKONFERENCIA Az Evangélikus Teológiai Akadémia, a Magyaror­szági Luther Szövetség és az Orosházi Evangélikus Iskola országos pedagógus konferenciát rendez Orosházán 1997. július 3-tól 5-ig, „Tanítványként tanítani - tanítványok tanítása” címmel. Jelentkezni május 31-ig lehet Orosházi Evangéli­kus Általános Iskola, 5900 Orosháza, B^jcsy-Zs. u. 1. címen. A konferencia várható költsége: 2500,- Ft o * ----------i----------------------------------­BÉ KESSÉGRE ÉS EGYMÁS ÉPÍTÉSÉRE TÖREKEDJÜNK! Felszentelték 21. szeretetotthonunkat 1994. április 24-én Tótkomlóson városavatás volt. Ugyanezen a napon helyezték el az alapkövét annak a szeretetotthonnak, melynek felszentelésére gyülekezett a szép számú sereg most, május 3-án, szombaton délelőtt, hogy tanúi legyenek a szeretetotthon első üteme átadásá­nak. A felszentelés ünnepi szolgálatát Ribár János espe­res végezte, akit dr. Harmati Béla püspök betegsége miatt kért fel erre a feladatra. A két békési egyházme­gye lelkészei Táborszky László esperes, az országos egyház képviselői, Szemerei Zoltán osztályvezető és Kendeh György diakóniai ügyvivő-lelkész; a város or­szággyűlési képviselője: dr. Vastagh Pál igazságügyi miniszter, Juhász Pál polgármester és dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke, Roszik Mihály az alberti szeretetotthon igazgatója a társszeretetotthonok ne­vében volt jelen az ünnepségen. Három kemény és nehéz év van mögöttünk - mondta a gyülekezet lelkésze, Gyekiczky János, ami­kor ismertette az építés történetét. Tótkomlóson 1945-ig volt ún. „szegényház”, mindazzal amit ez a szó a két világháború közti időben jelentett. Az egy­ház számára az elindulást az egyházi ingatlanok visszaadásáról hozott törvény végrehajtása jelentette. A kapott kárpótlásból (30 millió forint) indulhatott meg a munka. Ehhez járult még az országos egyház, a Megyei Önkormányzat, a Népjóléti Minisztérium, a Megyei Munkaügyi Hivatal, a bajor diakónia és a Ki­sebbségi Önkormányzat hozzájárulása. így létesül­hetett ez az otthon, mely 70 fő befogadására alkal­mas. Ami ennél az otthonnál különleges az, hogy az élel­miszer-alapellátást 25 hektár szántó biztosítja. Meg­szerezték hozzá a szükséges gépi felszerelést is a meg­munkáláshoz. Ez a gazdasági tevékenység teremti elő az egész évi kenyér-, tej-, hús- és zöldségmennyiséget az otthon lakói számára! Még egy jótékony hatása is van az otthon meglétének: a kiszolgáló személyzet munkanélküliek foglalkoztatására épül, 25 fő a város munkanélküliéi közül dolgozik benne. A felszentelő istentisztelet az otthon udvarán volt. A felállított oltárnál Ribár János esperes, Győri Gábor espereshelyettes és Gyekiczky János lelkész végezte a liturgikus szolgálatot. Mivel a város és a gyülekezet kétnyelvű, így volt a szertartásban szlovák nyelvű éneklés is és a Miatyánkot szlovákul imádkozták, mellette ki-ki a maga nyelvén mondhatta. Az esperes felolvasta dr. Harmati Béla püspök le­velét, ennek végén az az ige szerepelt, melyet ő is alapigéül választott:,„Azokra a dolgokra törekedjünk, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják” (Róm 14,19) Pál apostol levelében az értünk meghalt és feltámadott Krisztust magasztalja és levelének eb­ben a szakaszában azt mondja el: Mit jelent a kereszt, befolyásolja-e életünket és milyen kihatása van min­dennapi életünkre. A felolvasott mondat innen szólít meg bennünket, hogy el ne tékozoljuk az evangéliu­mot. Hogyan viszonyuljunk felebarátainkhoz, különö­sen is azokhoz, akiknek élete kibillent a kerékvágásá­ból. Békesség és egymás építése! Ez az épület mindkét célt szolgálhatja. Legyen rajta Isten áldása, hogy itt mindenkor tényleg békesség, étel, ital és megnyugvás legyen. Tíz köröm kopása lakkozta itt a körmöket, nagy csoda, hogy itt áll ez az épület. Legyen hozzá mindig megfelelő lelkűiét, hogy békesség háza lehes­sen! Sokan fejezték ki köszönetüket, s kívántak áldást az otthon működésére. Vastagh Pál miniszter a gyara­podásjelképének és szimbólumának mondta a létesít­ményt, mutatja, hogy lehet álmodni és jobbá tehető a világ! Igazi hazafiak tisztelik mindig azt, amit az egy­ház a történelem során cselekedett. Juhász Pál pol­gármester kiemelte, hogy az egyház szeretetmunkája nem csupán elképzelés, hanem valóság, itt törődnek az emberekkel, a segítségre szorulókkal. Gyekiczky János lelkésznek Tótkomlós város monográfiájának egy példányát adta át emlékezetül. Bejelentette, hogy a város 100 kötetből álló magyar szépirodalmi és szlo­vák irodalmi és művészeti könyvtárral ajándékozza meg az új otthont. Dr. Simon Imre megyei elnök sze­rint a hit teszi a nagy dolgokat, maradjon meg ez a hit. Szemerei Zoltán azt kívánta az ünneplő gyüleke­zetnek, hogy további csodák kísérjék életüket. Ken­deh György a 21. önálló szeretetintézményt azzal kö­szöntötte, hogy bár szociális ellátást végeznek, de mindig domináljon ebben a szeretet. Roszik Mihály kívánta, hogy sokféle ember töltse meg az otthont és válogatás nélküli szeretettel gondozzák őket. Lám Is­ten ma is munkálkodik, csak emberek kellenek neki. Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola igazgatója, Jantos Istvánné, a legkisebbek generációja nevében kívánt áldást a működésre. Elhozta az iskola énekka­rát, akik az ünnepség folyamán énekléssel és szavala­tokkal gazdagították a megjelenteket. A szeretetotthon megnyílt. Nagy részébe már bete­lepültek a lakói, van már néhány hely, melyre várják a már jelentkezetteket. Elindul a mindennapi, hét­köznapi élet. Kísérje a sok jókívánság mellett az ige ajándéka az otthon életét. Legyen békesség és a ben­ne lakók építsék egymást szeretetben! Tóth-Szöllős Mihály Egyházkerületi presbitériumok beszámoló ülései Az Északi Egyházkerület Presbitériumának ülésén D. Szebik Imre püspök jelentését e gondolatokkal kezdte: tyAz apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld hitün­ket ! (Lk 17,5). Úgy vélem, jelen helyzetünkben a közel két­ezer éves kérés rendkívül aktuális. Egyrészt rendkívül ala­csony a hitismereti szint gyülekezeteinkben és a társadalom­ban. Urunk növeld hitünk intellektuális ismereti hányado­sát, hogy érthessék híveink az igehirdetést. Nem kevésbé fontos azonban hitünk bizalmi hányadosá­nak növekedése. Mintha minden elveszett volna, mintha minden vágyunk meghiúsulna, mintha minden álmunk romba dőlt volna - látjuk lelkésztársaink és híveink arcán. Kétségtelenül egyre nehezebben viseli társadalmunk - s benne egyházunk népe - a szorító anyagi intézkedéseket, az évek óta emelkedő inflációt, a szűnni nem akaró munkanél­küliséget, mégsem szabad azt gondolnunk, mintha nem tö­rődne velünk az Isten. Urunk növeld a mi hi­tünket, hogy nagyobb bizalommal néz­zünk Rád, a hit szerzőjére é's beteljesí­tő jére. (Zsid 12,2) Ezzel a bizalommal nézhetünk gyülekezeteink jövőjére is. A nagyobb hit mellett a nagyobb hűség is felülről kívánt követelmény. Pál írja: Ha hűtlenek vagyunk, Ő hű marad, mert 0 meg nem tagadhatja magát. (2Tim 2,13). Ez az ige gyakran vált félreértések áldozatává. Hallottam bibliás pres­biter ajkáról, akinek fia reverzálist adott ellenünk Hallot­tam lelkész szájából, aki munkáját felszínes hányavetiséggel végezte. Isten hűsége, mellénk állása azonban nem nagyvo­nalú engedékenységet és utódaink koncként való elvetését jelenti, legfőképpen pedig nem hivatkozhatunk reá vétkes mulasztásaink és lelkiismeretlen szolgálatvégzésünk esetén. Hűsége még nagyobb hűségre kötelez. Indítson erre mind­nyájunkat belülről önként! A nagyobb hit és a nagyobb hűség mellett a nagyobb áldo­zatkészség sem maradhat el Jakab apostolnál olvassuk: Ha valaki tudna jót tenni, de nem teszi, bűne az annak. (Jak 4,17). Egyre nyilvánvalóbb, hogy gyülekezeteink 30-40%-a abban a kényelmes, párnázott hely­zetben éti mindennapjait, mintha más, kisebb, erőtlenebb kö­zösségekre nem is kellene gondolniok, mintha elég volna, ha saját gyülekezetükben biztosított az evangélium szolgálatának financiális feltétele, mintha nem kellene templomépítő gyüle­kezeteken határainkon innen és túl áldozatosan segíteniök Úgy gondolom, hogy a jövő evangélikus egyházának for­málásához feltétlen hozzátartozik, hogy kérjük: Urunk, nö­veld a mi hitünket! Urunk, növeld a mi hűségünket! Urunk, növeld a mi áldozatkészségünket!” Ezután megemlékezett Melanchton Fülöp születésé­nek 500. évfordulójáról, arról, hogy mi is nyugodtan ma­gunkénak vallhatjuk, hiszen több, mint 2600 magyar diák tanult katedrájánál. Az egyházkerület lelki életéről a következő szavakkal számolt be a püspök: „Gyülekezeteink élete 1996-ban is a megszokott meder­ben folyt. Még mindig istentiszteleteink a leglátogatottabb alkalmak. Hallgatóinkat nagyon meg kell becsülnünk. Ige­hirdetéseink milyenségéről itt nem kívánok szólni, de bizo­nyos, hogy korántsem könnyű feladat igeszerűen, gyüleke- zetszerűen és időszerűen prédikálni vasárnapról vasárnapra. Erre kell készülnünk, és ezért kell tanulnunk is szüntelenül A kor szellemi áramlatai és kapitalizálódó lelkisége nem kedvez a keresztény gondolkodás terjedésének és a spirituá­lis értékek magas piedesztálra helyezésének Legfőbb felada­tunk a káros hatások megakadályozása és a keresztyén élet­forma belső értékeinek felvillantása. Nemzetünk fogyása arányában csökken egyházunk népe és híveink száma is. Döbbenetes jelzések a ma egyházáról a statisztikai mutatók Borsodban kevesebben születtek az egész egyházmegyében, mint 50 éve egyetlen gyülekezetében, Miskolcon. Nincs egyetlen egyházmegye sem, ahol maga­sabb lenne a születések száma, mint az elhunytaké. Három egyházmegyében (Borsod-Heves, Fejér-Komá- rom és Nógrád) magasabb a konfirmandusok száma, mint a keresztelteké. Ez örvendetes. Kiemelkedően, abszolút számban is legmagasabb az úrvacsorázók száma a Budai egyházmegyében (19 441). Ezzel arányos a magas persely­adomány is... Alacsony a gyülekezeti szeretetvendégségek, előadások al­kalma. Pedig a mai falu eseménytelenségében jó egyházi programot kínálni vonzó lehet az egész lakosság előtt. A mindennapi kenyér mellett a vendégigehirdető kalácsmeleg mazsolás prédikációja változatosságot jelenthet. Jobban kellene vele élni Még mindig idegenkednek lelkészeink és gyülekezeteink az úrvacsora gyakoribb vételétől. Tanítani és biztatni kell e szentség megbecsülésére híveinket és meghirdetni, ha rend­kívüli alkalom van a gyülekezetben. Falvainkban is általá­nossá kellene tenni - kellő előkészület és lutheri teológiai lá­tás terjesztése után - a legalább havi egyszeri alkalom beve­zetését külső kényszer nélkül, a szabadság jegyében. A leiké szí létszám feltöltésével lassan lehetségessé válik az elmélyültebb belmissziói munka gyülekezeteinkben. A csak a legszükségesebb szolgálat elvégzése szolgáltató intéz­ménnyé degradálja az egyházat. Nekünk megbízatásunk van Ürunktól az evangélium terjesztésére. ” Az egyházkerület gyülekezeteinek anyagi helyzetéről a jelentésben többek között ezeket mondta: „Híveinktől származó bevételek növekedtek 105 millió Ft-ról 121,5 millióra. Ez 16 milliós növekedés - 15% kere­ken, ami az inflációs növekedést nem teljesen ellentételezi, de megközelíti. Ha a 121,5 milliót elosztjuk a 65 993 felnőtt választói névjegyzékben szereplő evangélikusok számával, akkor 1842,- Ft támogatás esik egy főre, amely havi 150,- Ft ke­rek összegben. Ez az egyházfenntartás, persely, adomány és céladomány együttes összege. Ha az 1991. év 40,7 millió Ft-os összbevételét egybevetjük az 1996-os 121,5 millióval, hálával kell gondolnunk Isten megtartó szeretetére és a hívek növekvő áldozatkészségére, jóllehet legtöbbjük anyagi helyzete nehezedik Istennek szánt adományainkon azonban nem szabad takarékoskodni. Az infláció miatt nem vehetjük le napirendről az anyagi­ak kérdését, miután még mindig sok értetlenség kíséri né­mely gyülekezetben ezt a kérdést. ” A jelentés befejező részében egyházunk jövőképének alakulásáról a következőket mondta a püspök: ,„A változások sokasága és a bizonytalanságok fellege vesz körül bennünket. Mégsem jelentheti ez azt, hogy ne tud­nánk, mi a dolgunk Az egyház küldetésében első az evan­gélium hirdetése, a proprium. A kérdés így hangzik: milyen keretek, szervezeti struktúra között? A népegyház - hitvalló egyház - missziói egyház hármas­ságában látom egyházunk jövőképét, amelyben a nem lelké- szi jellegű hívek aktív szerepet vállalnak s ahol a gyülekezet nagykorú keresztyének közössége, s a Szentlélek verbuváló munkája nyomán vonzó életével egyre többeket integrál e sajátos spirituális dimenziójú életigény megjelenítésére. Jelen helyzetünkben gyülekezeteink egyharmada végzi szolgálatát zökkenőmentesen, másik harmada zsugorodó tendenciája miatt anyagi gondokkal küszködik de él és szolgál Míg gyülekezeteink harmadik harmada csak tete­mes támogatás nyújtása mellett tudja végezni munkáját nagy kiterjedésű szórványban, sokszor csekély létszámú anyagyülekezeti központtal ” (Folytatás a 3.ioldalon) SaimÄ ÖUSkWw,

Next

/
Thumbnails
Contents