Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-04-13 / 15. szám

Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1997. ÁPRILIS 13. HÚSVÉT UTÁNI MÁSODIK MISERICORDIA DOMINI VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra. Ehhez Bengel azt fűzte hozzá: Primus vobis, deinde gregi. Előbb vigyázzatok saját magatokra, azután az egész nyájra. Ez az isteni sorrend. Itt is ez a sorrend: üdvözülsz te és akkor üdvözül a te házad népe is. Túróczy Zoltán A TARTALOMBÓL— ORSZÁGOS PAPNÉ CSENDESNAP 1997 ÜNNEPSÉG CSIKVÁNDON A JÓ PÁSZTOR AZ ÓKERESZTYÉN MŰVÉSZETBEN * Az Ur szeretetével tele a Föld A Jó Pásztor vasárnapjának zsoltárigéjét milliók és milliók vallják boldogan, Krisztust megváltó Uruknak vallók sokásága. Ugyanakkor seregnyi száj vádolja Is­tent, mert élete nyomorúságait Néki rója fel, ahelyett, hogy saját szívébe nézne és saját bűneit ismerné meg előbb. A nyáját pásztorló, vezető, védő, gondozó Úr szere- tetéről beszél ez a vasárnap. Hosszú út vezetett idáig. Isten trónusa mellől - Betlehemig. Betlehemtől a gol­gotái keresztfáig. A keresztfától Húsvét hajnalán, a feltámadás tényén, majd a mennybemenetelen ke­resztül, ismét az Atya trónusa mellé. Jézus végigjárta ezt a nem könnyű utat, hogy övéi is végigjárhassák a pásztorolt nyáj Krisztust követő útját. Amikor az egyházi esztendő e szépséges vasárnap­jához érkeztünk, s a jó Pásztor vasárnapját ünnepel­hetjük, gondoljunk magunkra. Nyáj mivoltunkra, s benne is személyesen a bárány voltomra, voltunkra. Helyemre a gyülekezetben, a nyájban. Együtt s öröm­mel követjük-e Urunkat, Pásztorunkat? Segítem-e a többieket hitemmel, szeretetemmel, szolgálatommal? A nyáj egységéért fáradozok-e én is? Vagy csak va­gyok a többiek között, egynek. Ma divatos kifejezés az önmegvalósítás. Sokan ezt a Biblia mondanivalójával ellentétes formában gondolják megélni. S ezzel nem a nyáj egységét, hanem szétszakadozottságát művelik. A jó Pásztor övéiért élt s él. A nyáj, mely Pásztorát szereti, szolgálja, nem önmagának akar élni, nem ön­magát akarja megvalósítani, földi boldogságot hab­zsolni, hanem engedelmes tanítványként Urát, Krisz­tusát akaija követni. Boldog ember az, aki a zsoltáríróval együtt tudja mondani, hogy az Úr szeretetével telve van a Föld. Mert, aki ezt el tudja mondani, annak a szíve is telve van Isten szeretetével. S ez az ember boldogan vallja: van Pásztorom, sem­miben nem szűkölködöm. Van gyülekezetem, ahol otthon vagyok, az élő Isten színe előtt. Testvérem, aki e sorokat olvasod, te hogy éled meg azt, amiről ez a vasárnap beszél? Benne élsz-e a gyülekezetben, a la­kóhelyed szerinti gyülekezetben? Megkerested-e a lelkészedet, hogy te is élő tagja kívánsz lenni annak a közösségnek, ahol élsz? Igét hallgató, szentségekkel élő, a gyülekezeted örömében és gondjában egyaránt részt vállalni akaró tagja. A jó Pásztor Evangélikus Élet hetilapunkat is fel­használja arra, hogy pásztorodon bennünket, övéi kö­zött megtartson, vagy utánunk jöjjön és visszavigyen azok közé, akik közé tartozunk. Életed dolgaiban átéled-e a pásztoroltság éltető ajándékait? Ha igen, együtt dicsérhetjük az Urat. Ha nem, keresd a jó Pásztort, az Ő feléd nyújtott kezét, mert ne feledd, hogy Ő keres téged, mert ott akar tudni, azok között, akiknek az a neve, az Övéi, az Ő nyája, pásztorolt nyája. Szabó István MEGHÍVÓ A Szegedi Evangélikus Egyházközség fennállása 150. évfordulója és a templom, valamint a parókia felújításának alkalmából rendezett ünnepségre, áp­rilis 12-13. napjára. Április 12-én, szombaton du. 3 órától tartanak előadásokat, majd este 6 órakor istentiszteleten igét hirdet Ribár János nyugat-békési esperes. Április 13-án, vasárnap 10 órakor ünnepi isten­tiszteleten igét hirdet D. dr. Harmati Béla püspök, aki délután előadást is tart Egyházunk jövője cím­mel. Szeretettel váiják az érdeklődőket. D. Kapi Béla püspök halála 40. évfordulója alkal­mából a soproni evangélikus templomban 1997. ápri­lis 13-án, de. 10 órakor megemlékező istentisztelet lesz, du. 3 órakor pedig az egyházközség gyülekezeti termében — szeretetvendégség keretében - előadás hangzik el a dunántúli egyházkerület 32 évig szolgáló püspökéről. Mindkét szolgálatot D. Szebik Imre püs­pök végzi. Minden érdeklődő testvérünket szeretettel várunk. Szeretettel köszöntjük egyházi sajtónk munkatár­sait! Ez a vasárnap alkalom arra, hogy közelebbről is foglalkozzunk egyházunk tájékoztató és kommuniká­ciós szolgálatával, akár az írott sajtóról, akár a televí­zióról vagy a rádióról legyen szó. Három országos egyházi lapunkról, folyóiratunkról beszélhetünk: a legismertebb az Evangélikus Élet he­tilap. Elsősorban a lelkészek forgatják a Lelkipásztor folyóiratot és végül a Credo - Evangélikus Műhely nemcsak egyházon belül, de egyházon kívül is azokat célozza meg, akik szívesen olvasnak történelmi, iro­dalmi, társadalmi, teológiai kérdésekről. Sok vagy kevés ez a három lap és folyóirat? Évtize­des hagyományok alapján ezekre van igény egyhá­zunkban, de a mai egyházi és társadalmi érdeklődést jelzi, hogy az utóbbi években számos gyülekezeti és egyházmegyei-területi lap, időszakos kiadvány jelent meg. Nemcsak arra vezethető ez vissza, hogy a mo­dem technika révén szövegszerkesztővel és nyomta­tóval otthon bárki elő tud állítani egy-egy kiadványt, hanem helyi-területi szinten annyi esemény történik, hogy ezek mind nem fémek el az országos kiadvá- • nyokban. Megnőtt az igény a helyi-területi tájékozta­tás iránt. Ugyanez a helyzet a televízióban és a rádióban. Az országos közszolgálati televízió és rádió a történeti egyházak nagysága szerint próbálja a közvetítések rendjét beosztani. Élő istentiszteletek, szerkesztett műsorok, hosszabb-rövidebb áhítatok és meditációk A Zsinat kétségkívül jelentős lépést tett az egyházi szervezet és működés demokratizálásáért, amikor szétválasztotta a hagyományos hatalmi ágakat, a tör­vényhozást, jogalkotást, a végrehajtást és a bírásko­dást. Az elsőről az új zsinati törvény, a végrehajtásról az egyházkormányzati szintekhez rendelt hatáskör, míg a bíráskodásról szintén az új, az egyházi bíróságokról szóló törvény intézkedik. iCfa azonban szokásos a médiáról, az írott és külö­nösen az elektronikus sajtóról, mint negyedik hatalmi ágról szólni. Nem a hagyományos értelemben vett ha­talomról van szó, egyesek szerint jelentősebbről. A média ellenőrzi mindhárom hatalmi ág működését. A tényfeltáró újságírás felhívja a figyelmet a visszássá­gokra, ideális esetben egyenlő távolságot tartva kor­mánytól és ellenzéktől. Legutóbb azon vitáztak a TV-ben, van-e hazánkban sajtószabadság? Független-e valóban a sajtó az állam- hatalomtól, illetve a tulajdonosoktól? Olykor úgy lát­szik, szinte túlzott a szabadság, bulvárosodik, szenzá­cióorientált az elitsajtó is. Tbbzódik az ügyekben. Nagy a sajtó felelőssége. Hiszen abból lesz ügy a köz­vélemény számára, amivel foglalkozik a sajtó. Ezért is hatalmi ág. Felemel egyeseket, a süllyesztőbe küld másokat. Emberileg talán érthető, mégsem helyeselhető, hogy évtizedes kényszerpályák után a sajtómunkások olykor szerepkonfliktusba kerülnek. Összetévesztik a tényt a kommentárral, a valóságot véleményükkel. Ez a csapda nem kerüli el az egyházi sajtót sem. Az egyházi sajtó is szabaddá vált. Ttagikomikus ol­vasni evangélikus lelkész tollából, hogy az Evangéli­kus Élet cenzúrázott és monopolhelyzetével visszaél. (Ittzés János, Keresztyén Igazság 1997 tavaszi szám.) A valóságban, ha természetesen lassabban, nehéz­kesebben is, mint a világi sajtóban, de az egyházban is kialakult valamiféle pluralizmus. Az írott és az elekt­ronikus sajtóban, valamint a könyvkiadásban is. Ezt elsősorban azok tanúsíthatják, akik a munkát végzik. A rádiómisszió és az Örömhír, az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Credo és a Hang szerkesztői. A szín­vonal, a megfelelő szerzők, illetve művek megnyerése jelenti a gondot. Hasonló problémával küszködnek az örvendetesen gyarapodó regionális, illetve gyülekeze­ti sajtóorgánumok. Még nehezebb a helyzet a könyv­kiadásban. Fehér holló a mának szóló mű. Szép do­log, szükséges is pótolni évtizedes adósságokat, de az új nemzedékeket a ma és holnap érdekli. Ha az egy­ház el akarja őket érni, hozzájuk kell szóljon. Ez a gond az elektronikus médiában is. Érthető, hogy az egyházak is harcolnak a műsoridőért, de vé­gül a tartalom dönt. Az lenne jó, ha az egyházi műhe­lyekben olyan műsorok születnének, melyeket öröm­mel vennének át a TV-csatomák. A kötelező többnyi­re nem szerencsés, önfelmentést adhat, de hatása alig van. Évtizedes korlátozás után nehéz magas színvona­lon élni a szabadság nyújtotta lehetőségekkel. Mégis prioritás kell legyen az egyház saját médiatevékenysé­ge és megjelenése a világi médiában. Sokan igénylik az egyházi állásfoglalást politikai kérdésekben, szociáletikai témákban, a társadalmat foglalkoztató ügyekben. Nem hiszem, hogy általában szerencsés lenne az úgymond „hivatalos egyházi állás­SAJTÓVASÁRNAP hallhatók és láthatók. Ökumenikus közeledést és egy­más megismerését segíti, hogy más egyházak életét, istentiszteletét is tanulmányozhatjuk. Megnőtt azon­ban a helyi és területi rádióadók és televíziós műso­rok jelentősége. Öröm, hogy sokfelé ezek a szerkesz­tőségek kérik a helyi egyházak segítségét. Az egyházi sajtó munkája mögött Jézus missziói parancsának távlatait tudhatjuk: „...menjetek... te­gyetek tanítvánnyá minden népet... tanítva őket...” Az evangéliumi kötelezés, a Jézushoz hívás nem hiá­nyozhat az egyházi sajtómunkából. A nagy kérdés azonban az, hogyan kell szólnunk, hogy elérjük a mai embert. Hiszen a kommunikációs folyamatnak nyel­vi, kulturális feltételei vannak. Már az 1910-ben Edinburghban, Angliában tartott első nagy ökumenikus konferencián hangsúlyozták, hogy minden egyháznak föl kell építenie, mégpedig hazai építőanyagokból, azt a tanítási-magatartási for­marendszert, amelyik a legjobban illik otthoni körül­ményeihez. Jézus emberré-létele, az inkamáció azt jelenti, hogy az evangélium különböző nyelveken, szokásformákban, más és más liturgiával, más és más kulturális környezetben jelenik meg. Kölcsönhatásról is beszélhetünk. Hiszen a magyarra fordított teljes Biblia Károlyi Gáspár munkája nyo­mán, formálta és alakította nyelvi kultúránkat. A bib­liafordítások hozták létre sok nemzet irodalmi nyelvét. Még egy szempontot hadd húzzak alá egyházi saj­tónkkal kapcsolatban. A missziói elkötelezettség, az A negyedik hatalmi ág foglalás”, hiszen e kérdések zömmel a keresztyén em­ber szabadságához tartoznak (rokonszenvezhetünk például az agrárdemonstrációt szervező gazdákkal, de vélhetjük úgy is, hogy a kormány máris többet tett értük, mint amit kellett volna, másokra nagyobb ter­het rakva). Ezekben a kérdésekben az látszik járható útnak, ha egyházi emberek is állást foglalnak, segítve a társadal­információs feladat mellett a tudatformálás felelőssége is a sajtó feladata. Ez sokszor harcot jelent előítéle­tekkel, magatartásformákkal. Társadalmi-etikai kér­désekben meg kell azt is írni, amivel nem értünk egyet. Óvakodnia kell az egyháznak általában attól, hogy csak kísérő-liturgiát szolgáltasson a mindenkor hatalmon levők szándékaihoz. Mit kívánjunk a sajtó vasárnapján a nyomtatott és elektronikus sajtó munkatársainak? Kívánjuk, hogy találják meg a krisztusi-missziói hangot. Néhány éve a korábban külföldről sugárzó evangélikus rádió- misszió hazánkból szólal meg azok számára, akik a Kárpát-medencében magyarul értenek. Minden más adásban és újságban is meg kell jelenni azonban a missziói dimenziónak. Kívánjuk azt is, hogy legyen és maradjon a sajtónk egyházi-gyülekezeti irányú. Hol foglalkoznának kü­lönben minket érdeklő egyházi és evangélikus gyüle­kezeti kérdésekkel? Végül szeretnénk, ha megszólal­na az az ökumenikus elkötelezettség, amelyik a többi keresztyén egyházzal együtt magára vállalja hazánk és nemzetünk sorskérdéseit. A sajtó vasárnapján hálát mond egyházunk Isten­nek azért a szabadságért, amelyikben élhetünk és szolgálhatunk. Legyen hangsúlyos a felelősségünk is, mint olvasónak, nézőnek vagy hallgatónak és szer­kesztőnek, írónak abban a reményben, hogy „mun­kánk nem hiábavaló az Úrban”. Dr. Harmati Béla mat a megbékélésben, a kibontakozásban. Bizonyos, hogy még messze nem éltünk eléggé a sajtóban rejlő lehetőségeinkkel. Nem üzenünk eleget és megfelelően a társadalom­nak Jézus Krisztusról, az ő országáról. A negyedik ha­talmi ággal nem szolgáljuk eléggé az Ő hatalmát. Pe­dig ez a küldetésünk, ez lenne érdeke a világnak. Frenkl Róbert Szerkesztőségünkbe sok evan­gélikus lap érkezik, ezeket mindig köszönettel vesszük, és érdeklő­déssel olvassuk. Egyúttal most meg is ragadjuk az alkalmat, hogy kérjük a gyülekezeteket, szerveze­teket, rendszeresen küldjenek mutatványpéldányt kiadványaik­ból! A sok-sok újságból szinte ta­lálomra kivettünk egy adagot - nem is mindig a legfrissebbekből -, hiszen a közölt információk kö­vetésén túl mindig érdekes bele­pillantani egy-egy zártabb-nyitot- tabb kis világba. A paletta színes: a gyülekezeti újságokon kívül missziók, cserkészszövetség, kül­földi magyar gyülekezetek, isko­lák érzik szükségét, hogy munká­jukat, létezésüket nyomtatásban is megjelenítsék. Szép és tartalmas kiadvány a Missziói Magazin, amely a Kül- missziói Egyesület és Rádió­misszió lapja. Érdekes, színes cik­kekkel, közérdekű tájékoztatással a missziói szolgálat hatékony esz­köze. A külföldi magyar protes­táns egyházak lapjai egyúttal az ot­tani magyarság fórumai is. A törté­nelemmel foglalkozó tanulmá­nyok, a memoárrészletek mind a magyar érzés ébren tartását is szol­gálják, néha már meg-megbicsakló anyanyelven, de meghatóan erős hazafias érzéssel. A bécsi, a svéd­országi, az észak- és dél-amerikai magyar evangélikusok számára a keresztyén és a magyar öntudat egybeforrt. Jólesik azt is olvasni, hogy például a svédországi magya­rok közt rengeteg a konfirmációra jelentkező fiatal, mint ahogyan azt is, hogy összefogással támogatják a nehezebben boldoguló testvérei­ket. Megint másfajta színt képvisel­nek a gimnáziumi újságok, ame­lyek a fiatalok nyelvén fogalmaz­va - hol oldottabban, hol komoly­kodón - iskolájuk életével foglal­koznak, néha talán kicsit rózsaszí­Színes a paletta nűbben ábrázolva azt, mint ami­lyen a valóságban, de mindig jóakarattal, sok igyekvéssel. Öregdiák-rovatot is fenntart a Nyíregyházi Kossuth-diák és ked­ves a nagy komolysággal lefolyta­tott vita: milyen legyen a Kossuth- diák, inkább jólelkű, vagy inkább jó tanuló? Nem meglepetés az ál­talános vélemény: az a jó, ha mindkettő. A cserkészszövetség lapja jól informál, programokat, énekszövegeket és kottákat közöl, igazi kedvcsinálóként. Végül, de nem utolsósorban la­pozzunk bele néhány gyülekezeti lapba. Tbrmészetesen elsősorban a nagyobb gyülekezeteknek van na­gyobb újságjuk, ha nem is mind­nek, bár az is lehet, hogy vannak, akik nem küldik el szerkesztősé­günkbe.. . Az évi egy-kétszeri meg­jelenés a jellemző, a két nagy ün­nepkörhöz, karácsonyhoz és hús- véthoz kapcsolódva. A kettő­négyoldalas fénymásolt lapoktól kezdve a húszoldalas kiadványig, széles a skála. Bizonyára anyagi szempontok is meghatározzák a terjedelmet és a kivitelt. (Lám, a pécsieknek sikerült hirdetést is szerezni!) De azt gondoljuk, néha talán a bátorság is hiányzik. Ha a lelkész tolla jó is, meg gyors is, te- leírja a lapot. Ha azonban nem szí­vesen ír cikkeket, meg sem jelenik a gyülekezeti újság. Pedig, mivel ezek a kiadványok nem profi újsá­gok, nem az írásművészet a lényeg, hanem a szándék. Ha botladozik is kissé az a toll, fontosabb, hogy be­számoljon a gyülekezet életéről, hírt adjon az eseményekről. Egyébként pedig mint mindent, ezt is meg lehet tanulni: a lapkészí­tés alapismeretei elsajátíthatók, a többit pedig a gyakorlat meghoz­za. (Lapunk felelős szerkesztője tavaly nyáron szemináriumot veze­tett a régió fiatal gyülekezeti új- ságkészítőinek, akik így elsajátít­hatták a legelemibb tudnivalókat.) E lapokat nézegetve, a kívül­állónak elsősorban az az érdekes, hogy milyen eseményekről szá­molnak be. Szomorú valósága ko­runknak - és egyházunknak -, hogy mennyivel hosszabb az eltá­vozottak névsora, mint a megke­resztelteké! Annál nagyobb öröm, amikor pezsgő ifjúsági életről ol­vashatunk. Például a Megrepedt Nád című lapban - Uraiújfalu, Ostffyasszonyfa, Csönge anyagyü­lekezeteinek lapjában - a nagysze­rűen sikerült adventi előadásról: a fiatalokból álló csoport a samá- riai asszony történetének modem színpadi változatát adta elő. De nemcsak fiatalokból lehet jó kö­zösséget kovácsolni: bizonyítja ezt az óbudai gyülekezet, ahol nagy az összetartás, sok a jó program. Ol­vashatunk például egy szép kirán­dulásról, amelyen négyévestől het­venévesig vettek részt. Mászták a hegyeket, és a hegytetőn énekkel dicsőítették az Urat. A nagy gyüle­kezeteknek, mint például a Deák térieknek, nagyobb szabásúak a programjaik is, ők saját nyári tábo­rokról, csendeshetekről is beszá­molnak. Húszoldalas kiadványt, a Kőbá­nyai Harangszót lapozgatva, az el- mélyültség és a sokszínűség tűnik fel. Még arra is találnak alkalmat, hogy vitakérdést vessenek fel. A lelkész nyíltan beszél arról, hogy miért esett vissza az érdeklődés a szeretetvendégségek iránt. Mivel ez a legkevésbé sem helyi gond, a téma megérne egyszer egy tágabb körű eszmecserét is! Esztétikus megjelenésű és igényes szerkeszté­sű a pécsiek lapja, úgy tűnik, itt szakemberek is besegítettek. Vál­tozatosak a témák és a műfajok, nyolc oldalon valódi újságot állíta­nak elő. Valóban csak találomra tallóz­tunk most. Jó lenne, ha jövőre még több lapból válogathatnánk! Újlaki Agnes

Next

/
Thumbnails
Contents