Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-04-13 / 15. szám
Evangélikus Elet 62. ÉVFOLYAM 15. SZÁM 1997. ÁPRILIS 13. HÚSVÉT UTÁNI MÁSODIK MISERICORDIA DOMINI VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 40 FT Viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra. Ehhez Bengel azt fűzte hozzá: Primus vobis, deinde gregi. Előbb vigyázzatok saját magatokra, azután az egész nyájra. Ez az isteni sorrend. Itt is ez a sorrend: üdvözülsz te és akkor üdvözül a te házad népe is. Túróczy Zoltán A TARTALOMBÓL— ORSZÁGOS PAPNÉ CSENDESNAP 1997 ÜNNEPSÉG CSIKVÁNDON A JÓ PÁSZTOR AZ ÓKERESZTYÉN MŰVÉSZETBEN * Az Ur szeretetével tele a Föld A Jó Pásztor vasárnapjának zsoltárigéjét milliók és milliók vallják boldogan, Krisztust megváltó Uruknak vallók sokásága. Ugyanakkor seregnyi száj vádolja Istent, mert élete nyomorúságait Néki rója fel, ahelyett, hogy saját szívébe nézne és saját bűneit ismerné meg előbb. A nyáját pásztorló, vezető, védő, gondozó Úr szere- tetéről beszél ez a vasárnap. Hosszú út vezetett idáig. Isten trónusa mellől - Betlehemig. Betlehemtől a golgotái keresztfáig. A keresztfától Húsvét hajnalán, a feltámadás tényén, majd a mennybemenetelen keresztül, ismét az Atya trónusa mellé. Jézus végigjárta ezt a nem könnyű utat, hogy övéi is végigjárhassák a pásztorolt nyáj Krisztust követő útját. Amikor az egyházi esztendő e szépséges vasárnapjához érkeztünk, s a jó Pásztor vasárnapját ünnepelhetjük, gondoljunk magunkra. Nyáj mivoltunkra, s benne is személyesen a bárány voltomra, voltunkra. Helyemre a gyülekezetben, a nyájban. Együtt s örömmel követjük-e Urunkat, Pásztorunkat? Segítem-e a többieket hitemmel, szeretetemmel, szolgálatommal? A nyáj egységéért fáradozok-e én is? Vagy csak vagyok a többiek között, egynek. Ma divatos kifejezés az önmegvalósítás. Sokan ezt a Biblia mondanivalójával ellentétes formában gondolják megélni. S ezzel nem a nyáj egységét, hanem szétszakadozottságát művelik. A jó Pásztor övéiért élt s él. A nyáj, mely Pásztorát szereti, szolgálja, nem önmagának akar élni, nem önmagát akarja megvalósítani, földi boldogságot habzsolni, hanem engedelmes tanítványként Urát, Krisztusát akaija követni. Boldog ember az, aki a zsoltáríróval együtt tudja mondani, hogy az Úr szeretetével telve van a Föld. Mert, aki ezt el tudja mondani, annak a szíve is telve van Isten szeretetével. S ez az ember boldogan vallja: van Pásztorom, semmiben nem szűkölködöm. Van gyülekezetem, ahol otthon vagyok, az élő Isten színe előtt. Testvérem, aki e sorokat olvasod, te hogy éled meg azt, amiről ez a vasárnap beszél? Benne élsz-e a gyülekezetben, a lakóhelyed szerinti gyülekezetben? Megkerested-e a lelkészedet, hogy te is élő tagja kívánsz lenni annak a közösségnek, ahol élsz? Igét hallgató, szentségekkel élő, a gyülekezeted örömében és gondjában egyaránt részt vállalni akaró tagja. A jó Pásztor Evangélikus Élet hetilapunkat is felhasználja arra, hogy pásztorodon bennünket, övéi között megtartson, vagy utánunk jöjjön és visszavigyen azok közé, akik közé tartozunk. Életed dolgaiban átéled-e a pásztoroltság éltető ajándékait? Ha igen, együtt dicsérhetjük az Urat. Ha nem, keresd a jó Pásztort, az Ő feléd nyújtott kezét, mert ne feledd, hogy Ő keres téged, mert ott akar tudni, azok között, akiknek az a neve, az Övéi, az Ő nyája, pásztorolt nyája. Szabó István MEGHÍVÓ A Szegedi Evangélikus Egyházközség fennállása 150. évfordulója és a templom, valamint a parókia felújításának alkalmából rendezett ünnepségre, április 12-13. napjára. Április 12-én, szombaton du. 3 órától tartanak előadásokat, majd este 6 órakor istentiszteleten igét hirdet Ribár János nyugat-békési esperes. Április 13-án, vasárnap 10 órakor ünnepi istentiszteleten igét hirdet D. dr. Harmati Béla püspök, aki délután előadást is tart Egyházunk jövője címmel. Szeretettel váiják az érdeklődőket. D. Kapi Béla püspök halála 40. évfordulója alkalmából a soproni evangélikus templomban 1997. április 13-án, de. 10 órakor megemlékező istentisztelet lesz, du. 3 órakor pedig az egyházközség gyülekezeti termében — szeretetvendégség keretében - előadás hangzik el a dunántúli egyházkerület 32 évig szolgáló püspökéről. Mindkét szolgálatot D. Szebik Imre püspök végzi. Minden érdeklődő testvérünket szeretettel várunk. Szeretettel köszöntjük egyházi sajtónk munkatársait! Ez a vasárnap alkalom arra, hogy közelebbről is foglalkozzunk egyházunk tájékoztató és kommunikációs szolgálatával, akár az írott sajtóról, akár a televízióról vagy a rádióról legyen szó. Három országos egyházi lapunkról, folyóiratunkról beszélhetünk: a legismertebb az Evangélikus Élet hetilap. Elsősorban a lelkészek forgatják a Lelkipásztor folyóiratot és végül a Credo - Evangélikus Műhely nemcsak egyházon belül, de egyházon kívül is azokat célozza meg, akik szívesen olvasnak történelmi, irodalmi, társadalmi, teológiai kérdésekről. Sok vagy kevés ez a három lap és folyóirat? Évtizedes hagyományok alapján ezekre van igény egyházunkban, de a mai egyházi és társadalmi érdeklődést jelzi, hogy az utóbbi években számos gyülekezeti és egyházmegyei-területi lap, időszakos kiadvány jelent meg. Nemcsak arra vezethető ez vissza, hogy a modem technika révén szövegszerkesztővel és nyomtatóval otthon bárki elő tud állítani egy-egy kiadványt, hanem helyi-területi szinten annyi esemény történik, hogy ezek mind nem fémek el az országos kiadvá- • nyokban. Megnőtt az igény a helyi-területi tájékoztatás iránt. Ugyanez a helyzet a televízióban és a rádióban. Az országos közszolgálati televízió és rádió a történeti egyházak nagysága szerint próbálja a közvetítések rendjét beosztani. Élő istentiszteletek, szerkesztett műsorok, hosszabb-rövidebb áhítatok és meditációk A Zsinat kétségkívül jelentős lépést tett az egyházi szervezet és működés demokratizálásáért, amikor szétválasztotta a hagyományos hatalmi ágakat, a törvényhozást, jogalkotást, a végrehajtást és a bíráskodást. Az elsőről az új zsinati törvény, a végrehajtásról az egyházkormányzati szintekhez rendelt hatáskör, míg a bíráskodásról szintén az új, az egyházi bíróságokról szóló törvény intézkedik. iCfa azonban szokásos a médiáról, az írott és különösen az elektronikus sajtóról, mint negyedik hatalmi ágról szólni. Nem a hagyományos értelemben vett hatalomról van szó, egyesek szerint jelentősebbről. A média ellenőrzi mindhárom hatalmi ág működését. A tényfeltáró újságírás felhívja a figyelmet a visszásságokra, ideális esetben egyenlő távolságot tartva kormánytól és ellenzéktől. Legutóbb azon vitáztak a TV-ben, van-e hazánkban sajtószabadság? Független-e valóban a sajtó az állam- hatalomtól, illetve a tulajdonosoktól? Olykor úgy látszik, szinte túlzott a szabadság, bulvárosodik, szenzációorientált az elitsajtó is. Tbbzódik az ügyekben. Nagy a sajtó felelőssége. Hiszen abból lesz ügy a közvélemény számára, amivel foglalkozik a sajtó. Ezért is hatalmi ág. Felemel egyeseket, a süllyesztőbe küld másokat. Emberileg talán érthető, mégsem helyeselhető, hogy évtizedes kényszerpályák után a sajtómunkások olykor szerepkonfliktusba kerülnek. Összetévesztik a tényt a kommentárral, a valóságot véleményükkel. Ez a csapda nem kerüli el az egyházi sajtót sem. Az egyházi sajtó is szabaddá vált. Ttagikomikus olvasni evangélikus lelkész tollából, hogy az Evangélikus Élet cenzúrázott és monopolhelyzetével visszaél. (Ittzés János, Keresztyén Igazság 1997 tavaszi szám.) A valóságban, ha természetesen lassabban, nehézkesebben is, mint a világi sajtóban, de az egyházban is kialakult valamiféle pluralizmus. Az írott és az elektronikus sajtóban, valamint a könyvkiadásban is. Ezt elsősorban azok tanúsíthatják, akik a munkát végzik. A rádiómisszió és az Örömhír, az Evangélikus Élet, a Lelkipásztor, a Credo és a Hang szerkesztői. A színvonal, a megfelelő szerzők, illetve művek megnyerése jelenti a gondot. Hasonló problémával küszködnek az örvendetesen gyarapodó regionális, illetve gyülekezeti sajtóorgánumok. Még nehezebb a helyzet a könyvkiadásban. Fehér holló a mának szóló mű. Szép dolog, szükséges is pótolni évtizedes adósságokat, de az új nemzedékeket a ma és holnap érdekli. Ha az egyház el akarja őket érni, hozzájuk kell szóljon. Ez a gond az elektronikus médiában is. Érthető, hogy az egyházak is harcolnak a műsoridőért, de végül a tartalom dönt. Az lenne jó, ha az egyházi műhelyekben olyan műsorok születnének, melyeket örömmel vennének át a TV-csatomák. A kötelező többnyire nem szerencsés, önfelmentést adhat, de hatása alig van. Évtizedes korlátozás után nehéz magas színvonalon élni a szabadság nyújtotta lehetőségekkel. Mégis prioritás kell legyen az egyház saját médiatevékenysége és megjelenése a világi médiában. Sokan igénylik az egyházi állásfoglalást politikai kérdésekben, szociáletikai témákban, a társadalmat foglalkoztató ügyekben. Nem hiszem, hogy általában szerencsés lenne az úgymond „hivatalos egyházi állásSAJTÓVASÁRNAP hallhatók és láthatók. Ökumenikus közeledést és egymás megismerését segíti, hogy más egyházak életét, istentiszteletét is tanulmányozhatjuk. Megnőtt azonban a helyi és területi rádióadók és televíziós műsorok jelentősége. Öröm, hogy sokfelé ezek a szerkesztőségek kérik a helyi egyházak segítségét. Az egyházi sajtó munkája mögött Jézus missziói parancsának távlatait tudhatjuk: „...menjetek... tegyetek tanítvánnyá minden népet... tanítva őket...” Az evangéliumi kötelezés, a Jézushoz hívás nem hiányozhat az egyházi sajtómunkából. A nagy kérdés azonban az, hogyan kell szólnunk, hogy elérjük a mai embert. Hiszen a kommunikációs folyamatnak nyelvi, kulturális feltételei vannak. Már az 1910-ben Edinburghban, Angliában tartott első nagy ökumenikus konferencián hangsúlyozták, hogy minden egyháznak föl kell építenie, mégpedig hazai építőanyagokból, azt a tanítási-magatartási formarendszert, amelyik a legjobban illik otthoni körülményeihez. Jézus emberré-létele, az inkamáció azt jelenti, hogy az evangélium különböző nyelveken, szokásformákban, más és más liturgiával, más és más kulturális környezetben jelenik meg. Kölcsönhatásról is beszélhetünk. Hiszen a magyarra fordított teljes Biblia Károlyi Gáspár munkája nyomán, formálta és alakította nyelvi kultúránkat. A bibliafordítások hozták létre sok nemzet irodalmi nyelvét. Még egy szempontot hadd húzzak alá egyházi sajtónkkal kapcsolatban. A missziói elkötelezettség, az A negyedik hatalmi ág foglalás”, hiszen e kérdések zömmel a keresztyén ember szabadságához tartoznak (rokonszenvezhetünk például az agrárdemonstrációt szervező gazdákkal, de vélhetjük úgy is, hogy a kormány máris többet tett értük, mint amit kellett volna, másokra nagyobb terhet rakva). Ezekben a kérdésekben az látszik járható útnak, ha egyházi emberek is állást foglalnak, segítve a társadalinformációs feladat mellett a tudatformálás felelőssége is a sajtó feladata. Ez sokszor harcot jelent előítéletekkel, magatartásformákkal. Társadalmi-etikai kérdésekben meg kell azt is írni, amivel nem értünk egyet. Óvakodnia kell az egyháznak általában attól, hogy csak kísérő-liturgiát szolgáltasson a mindenkor hatalmon levők szándékaihoz. Mit kívánjunk a sajtó vasárnapján a nyomtatott és elektronikus sajtó munkatársainak? Kívánjuk, hogy találják meg a krisztusi-missziói hangot. Néhány éve a korábban külföldről sugárzó evangélikus rádió- misszió hazánkból szólal meg azok számára, akik a Kárpát-medencében magyarul értenek. Minden más adásban és újságban is meg kell jelenni azonban a missziói dimenziónak. Kívánjuk azt is, hogy legyen és maradjon a sajtónk egyházi-gyülekezeti irányú. Hol foglalkoznának különben minket érdeklő egyházi és evangélikus gyülekezeti kérdésekkel? Végül szeretnénk, ha megszólalna az az ökumenikus elkötelezettség, amelyik a többi keresztyén egyházzal együtt magára vállalja hazánk és nemzetünk sorskérdéseit. A sajtó vasárnapján hálát mond egyházunk Istennek azért a szabadságért, amelyikben élhetünk és szolgálhatunk. Legyen hangsúlyos a felelősségünk is, mint olvasónak, nézőnek vagy hallgatónak és szerkesztőnek, írónak abban a reményben, hogy „munkánk nem hiábavaló az Úrban”. Dr. Harmati Béla mat a megbékélésben, a kibontakozásban. Bizonyos, hogy még messze nem éltünk eléggé a sajtóban rejlő lehetőségeinkkel. Nem üzenünk eleget és megfelelően a társadalomnak Jézus Krisztusról, az ő országáról. A negyedik hatalmi ággal nem szolgáljuk eléggé az Ő hatalmát. Pedig ez a küldetésünk, ez lenne érdeke a világnak. Frenkl Róbert Szerkesztőségünkbe sok evangélikus lap érkezik, ezeket mindig köszönettel vesszük, és érdeklődéssel olvassuk. Egyúttal most meg is ragadjuk az alkalmat, hogy kérjük a gyülekezeteket, szervezeteket, rendszeresen küldjenek mutatványpéldányt kiadványaikból! A sok-sok újságból szinte találomra kivettünk egy adagot - nem is mindig a legfrissebbekből -, hiszen a közölt információk követésén túl mindig érdekes belepillantani egy-egy zártabb-nyitot- tabb kis világba. A paletta színes: a gyülekezeti újságokon kívül missziók, cserkészszövetség, külföldi magyar gyülekezetek, iskolák érzik szükségét, hogy munkájukat, létezésüket nyomtatásban is megjelenítsék. Szép és tartalmas kiadvány a Missziói Magazin, amely a Kül- missziói Egyesület és Rádiómisszió lapja. Érdekes, színes cikkekkel, közérdekű tájékoztatással a missziói szolgálat hatékony eszköze. A külföldi magyar protestáns egyházak lapjai egyúttal az ottani magyarság fórumai is. A történelemmel foglalkozó tanulmányok, a memoárrészletek mind a magyar érzés ébren tartását is szolgálják, néha már meg-megbicsakló anyanyelven, de meghatóan erős hazafias érzéssel. A bécsi, a svédországi, az észak- és dél-amerikai magyar evangélikusok számára a keresztyén és a magyar öntudat egybeforrt. Jólesik azt is olvasni, hogy például a svédországi magyarok közt rengeteg a konfirmációra jelentkező fiatal, mint ahogyan azt is, hogy összefogással támogatják a nehezebben boldoguló testvéreiket. Megint másfajta színt képviselnek a gimnáziumi újságok, amelyek a fiatalok nyelvén fogalmazva - hol oldottabban, hol komolykodón - iskolájuk életével foglalkoznak, néha talán kicsit rózsaszíSzínes a paletta nűbben ábrázolva azt, mint amilyen a valóságban, de mindig jóakarattal, sok igyekvéssel. Öregdiák-rovatot is fenntart a Nyíregyházi Kossuth-diák és kedves a nagy komolysággal lefolytatott vita: milyen legyen a Kossuth- diák, inkább jólelkű, vagy inkább jó tanuló? Nem meglepetés az általános vélemény: az a jó, ha mindkettő. A cserkészszövetség lapja jól informál, programokat, énekszövegeket és kottákat közöl, igazi kedvcsinálóként. Végül, de nem utolsósorban lapozzunk bele néhány gyülekezeti lapba. Tbrmészetesen elsősorban a nagyobb gyülekezeteknek van nagyobb újságjuk, ha nem is mindnek, bár az is lehet, hogy vannak, akik nem küldik el szerkesztőségünkbe.. . Az évi egy-kétszeri megjelenés a jellemző, a két nagy ünnepkörhöz, karácsonyhoz és hús- véthoz kapcsolódva. A kettőnégyoldalas fénymásolt lapoktól kezdve a húszoldalas kiadványig, széles a skála. Bizonyára anyagi szempontok is meghatározzák a terjedelmet és a kivitelt. (Lám, a pécsieknek sikerült hirdetést is szerezni!) De azt gondoljuk, néha talán a bátorság is hiányzik. Ha a lelkész tolla jó is, meg gyors is, te- leírja a lapot. Ha azonban nem szívesen ír cikkeket, meg sem jelenik a gyülekezeti újság. Pedig, mivel ezek a kiadványok nem profi újságok, nem az írásművészet a lényeg, hanem a szándék. Ha botladozik is kissé az a toll, fontosabb, hogy beszámoljon a gyülekezet életéről, hírt adjon az eseményekről. Egyébként pedig mint mindent, ezt is meg lehet tanulni: a lapkészítés alapismeretei elsajátíthatók, a többit pedig a gyakorlat meghozza. (Lapunk felelős szerkesztője tavaly nyáron szemináriumot vezetett a régió fiatal gyülekezeti új- ságkészítőinek, akik így elsajátíthatták a legelemibb tudnivalókat.) E lapokat nézegetve, a kívülállónak elsősorban az az érdekes, hogy milyen eseményekről számolnak be. Szomorú valósága korunknak - és egyházunknak -, hogy mennyivel hosszabb az eltávozottak névsora, mint a megkeresztelteké! Annál nagyobb öröm, amikor pezsgő ifjúsági életről olvashatunk. Például a Megrepedt Nád című lapban - Uraiújfalu, Ostffyasszonyfa, Csönge anyagyülekezeteinek lapjában - a nagyszerűen sikerült adventi előadásról: a fiatalokból álló csoport a samá- riai asszony történetének modem színpadi változatát adta elő. De nemcsak fiatalokból lehet jó közösséget kovácsolni: bizonyítja ezt az óbudai gyülekezet, ahol nagy az összetartás, sok a jó program. Olvashatunk például egy szép kirándulásról, amelyen négyévestől hetvenévesig vettek részt. Mászták a hegyeket, és a hegytetőn énekkel dicsőítették az Urat. A nagy gyülekezeteknek, mint például a Deák térieknek, nagyobb szabásúak a programjaik is, ők saját nyári táborokról, csendeshetekről is beszámolnak. Húszoldalas kiadványt, a Kőbányai Harangszót lapozgatva, az el- mélyültség és a sokszínűség tűnik fel. Még arra is találnak alkalmat, hogy vitakérdést vessenek fel. A lelkész nyíltan beszél arról, hogy miért esett vissza az érdeklődés a szeretetvendégségek iránt. Mivel ez a legkevésbé sem helyi gond, a téma megérne egyszer egy tágabb körű eszmecserét is! Esztétikus megjelenésű és igényes szerkesztésű a pécsiek lapja, úgy tűnik, itt szakemberek is besegítettek. Változatosak a témák és a műfajok, nyolc oldalon valódi újságot állítanak elő. Valóban csak találomra tallóztunk most. Jó lenne, ha jövőre még több lapból válogathatnánk! Újlaki Agnes