Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)

1997-03-30 / 13. szám

Evangélikus Élet 1997. március 30. Krisztus mondja: Halott voltam, de íme élek örökkön örökké és nálam vannak halál és pokol kulcsai. Jel 1,18. VASARNAP Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs I Isten. Ézs 44,6; Jn 20,28. (Zsolt 118,1-24; Mk 16,1-8; lKor f 15,1-11; Lk 24,1-12). Számtalanszor föltettük már magunknak a ; kérdést, ez vajon miben és hogyan segít? Manapság bárhová né­zünk, mindenhol boldog életet, szabadságot és megváltást kínál- • nak. Az emberek pedig azért harapnak rá, mert kényelmes, kelle- j mes és pillanatnyi előnyökhöz juttat. Ezért készítünk magunknak j új és kis isteneket és nagyon tudunk bennük hinni, de az UR ezek- 1 ről nem vesz tudomást, mert Ő az első és az utolsó - az Egyetlen! 8 Ő az, aki az egyedüli megváltást hozta el nekünk, mert nem adatott ; más név, ami által üdvözülhetnénk, egyedül a Krisztus Jézus neve. I Ő általa szerzett bűnbocsánatot és üdvösséget az Isten. A mi dol- | gunk az, hogy ezt megharcoljuk magunkban és végül Ihmással - együtt tudjuk mondani: Én Uram és én Istenem! HÉTFŐ Ezékiás halálosan megbetegedett De imádkozott az I Úrhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele, Ezékiás azonban nem I volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért. 2Krón 32,24-25 (lKor I 15,57; Lk 24,13-35; lKor 15,12-20). Ó, mi emberek milyen gyarlók j vagyunk! Milyen könnyen elfelejtjük, hogy honnan és Kitől érke- | zett a mi segítségünk. A legnagyobb bajban is olyan szívhez szólóan 1 tudunk imádkozni és Ő valóban meg is hallgat minket, sőt kéré- ! súnknek is eleget tesz, mert egyezik az ÚR akaratával. De miután ; jobbra fordul sorunk, megoldódik problémánk, még azt is elfelejt- ; jük, hogy milyen halálos bajban voltunk. Azonban, ha boldog pilla- j natokban visszaemlékezünk, ismeijük föl a kegyelmet, mert hálát | adnunk sohasem késő. Mert Jézus Krisztus a hívők hitetlenségéért is adta életét. KEDD Tied, Uram, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje! IKrón 29,11 (Kol 2,9-10, lKor 5,7-8, Lk 24,36-49). Sokszor nem vagyunk hajlandók tudomásul venni azt, hogy az ÚR ebben az „or­szágban” is úr. Isten hatalma oly távolinak és megfoghatatlannak tűnik számunkra. Azonban, akik igazán keresik az Istent és Krisz­tusba vetették minden reménységüket, a lelki emberek, azok tudják, hogy az ÚR hatalma és vezetése valóságos és efölött a zűrzavar fö­lött is uralkodik. Akik tudják magasztalni Istent jótéteményeiért, mert van fülük és szemük a lelki dolgok megtapasztalására, azok számára válik boldogsággá és az Úrban való örömmé a földi élet. SZERDA Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hi­szen benned bízom! Zsolt 143,8 (Jn 21,4, 2Tim 2,8-13; Lk 24,50-53). Van egy-két olyan ének az énekeskönyvünkből, amely nagyon a szívünkhöz nőtt. A többit is szeretjük énekelni, de ez a néhány ének csodálatos hatással van ránk, megindító emlékeket őriz számunkra. Ilyen hatással lehetett a zsoltárosra is, amit hallott, N A P R A talán énekelve, talán elmondva, mert nagyon igaznak tartotta a sa­ját életére nézve, mert megtapasztalta, az ÚR hűséges. Bizonyára már velünk is volt úgy, hogy így kiáltottunk föl: Ez az, én is ezt akartam mondani! Úgy gondolom, nekünk is jó, ha elmélkedünk azon, amit Isten velünk tett, hogy megfogalmazhassuk a magunk és mások számára is, milyen hűséges az ÚR. Ez azért is segítség, mert így könnyebben felismerjük az Isten jelenlétét életűnkben, ha baj­ba kerültünk. . CSÜTÖRTÖK Olyan szívet adok nekik, amellyel megismernek engem, hogy én vagyok az ÚR. Jer 24,7 (Zsid 13,9; lKor 15,19-28; Zsid 1,1-14). Teljesen új teremtésre van szükségünk! Olyannyira belesüllyedtünk a bűnbe! De Isten már azon is munkálkodik az Ő Szentlelke által, hogy mi egyre jobban elmélyedhessünk a hitben, a Krisztus ismeretben, a szeretetben. Új szívet ad nekünk, hogy való­ban kiélhessük magunkból a szeretetet, ami Isten adománya, az emberek felé. Új szív kell, hogy a hitben erősödhessünk, hiszen az új szív azt a vágyakozást jelenti, melyet Krisztus iránt érzünk, amely nincs meg bennünk, ha Isten nem teremt újjá bennünket. Ez az Is­ten ajándéka. Mert az ÚR szeretné, ha jobban és jobban megis­mernénk Őt, hogy a Benne való boldogságunk növekedhessen. PÉNTEK Hangos szóval magasztalom az URat, és dicsérem Őt a sokaság előtt. Zsolt 109,30 (Lk 13,13; lKor 15,35—49; Zsid 2,1-9). Ez hiányzik ma a keresztyénségből. Csak fásult arcok, élettelen mozdulatok vannak helyette. Pedig húsvét ünnepe és a hét minden igéje mind arra akarják felhívni a figyelmünket, hogy micsoda nagy csodát tett értünk az ÚR! Vajon miből másból táplálkozhatna szüntelen a mi örömünk, mint abból, hogy az Isten Báránya elvet­te bűnünket és örök életet szerzett? Mi más vigasztalhat meg min­ket úgy, hogy örömünk mennyei őröm legyen? És erre naponta visszagondolhatunk? Ez az öröm pedig oly hatalmassá válik ben­nünk, hogy jelen életünket is képes megváltoztatni, öröm - az Úr­ban való öröm - árad belőlünk, mert ezt másoknak is meg akarjuk mutatni! SZOMBAT Megítéli az ÚR az egész földet, de királyát megerő­síti felkentjének hatalmat ad. lSám 2,10 (Jn 5,27; lKor 15,50-58; Zsid 2,10-18). Krisztusnak, az Isten Fiának halála az ítéletet jelen­ti a világon. Mert az ÚR elküldte Egyetlenét, de mi emberek meg­feszítettük Őt, mert nem vagyunk kíváncsiak arra, hogy Isten ho­gyan akarja velünk élni az életünket. Az élet értelmét mi másban véljük felfedezni, mint Isten. Mi a magunk útján akarunk járni. Ezt ítéli meg az ÚR és ezért ad hatalmat Krisztusnak, hogy nyilvánva­lóvá tegye a mi bűneinket. Most a szívekben folyik Krisztusnak ez a munkája, de egyszer majd mindenki felismeri. Amikor ítéletet tart az Úr, akkor is ad lehetőséget a megtérésre. A Krisztus-hit je­lenti számunkra egyedül az élet lehetőségét. Endrefty Géza Örömbe öltöztettél! Zsolt 30,12 Mindenki tudja, hogy általában másban járunk. A zsoltár sem azt mondja, hogy ez a mindennapi ru­hánk. Azt mondja, hogy Istennek van hatalma és szíve átöltöztetni. Ez a „váltás” szerencsére nem csu­pán a rajtunk valóra, hanem sok­kal inkább a bennünk valóra vo­natkozik. Ha tiltakoznánk a „vál­tás” ellen, gyászruha maradna raj­tunk, belül is fekete emberek ma­radnánk: reménytelenek, halálnak szántak és halálra váltak. Húsvétkor figyelünk erre a zsol­tárra. Krisztus feltámadásának, életének a hírére. Annak a jobb­kéznek az irgalmas hatalmára, amellyel mindenét odaadta értünk Krisztusban és Krisztussal együtt mindent nekünk ajándékozott. Nem én akarom tehát ledobni a régi gúnyát, mint a vedlő kígyó a bőrét, hanem csodálkozó hálával hallom, hogy valami új vár rám. Sőt: már rám is adta Isten, amikor a keresztségemben együtt lát a ke­reszt Áldozatával és az üres sír Urával. Nem fintorog, hogy miben is járok, hanem újba öltöztet, hogy nekem se legyen kedvem a kívül- belül feketéhez. „Jézusnak éljünk, Semmit ne féljünk!” (Ékv, 222,2) A „váltás” arra bátorít, hogy meijek élni. Minden tanítványa visszafelé akart menekülni. Se­hogy nem akarták elhinni, hogy Krisztus nem mögöttük, hanem köztük és előttük van. Belekese­redtek abba, hogy ők másként gondolták. Új elhívás volt számuk­ra, amikor Jézus Krisztus, a Feltá­madott szavából kiderült, hogy Ő hogyan gondolta. Ekkor mertek újra élni és vállukat Jézus Krisztus tennivalója alá illeszteni. Méghoz­zá „örömbe öltözve”. Ezerféle mé­zesmadzaggal akartak már kedvet csinálni az élethez, pedig nem az élet szekerébe, hanem csak a ma­guk rozoga kordéjába, vagy fé­nyesre lakkozott autójába kíván­nak befogni bennünket. Jézus Krisztus nem befog, hanem velünk jár, sőt: együtt húz velünk. Ezért merünk élni. Meghalni is ezért merünk. Nem arra kell az energia, hogy gyerekes, vagy nagyon is komplikált módon megörökítsük magunkat. Hogy legalább valami mégis maradjon utánunk, amiről megemlegetnek. Én is őrzök egy csomó ajándékot, amit kimondottan ezzel a szándék­kal kaptam. Megbecsülöm vala­mennyiét, de már most is tudom, hogy nem pótolhatják azt, akitől kaptam. Ugyanez a sors vár arra is, amit én rakosgatok féltő gonddal mások számára, de igazából a ma­gam megörökítése céljából. Mint­ha nem igen mernék meghalni! Keresem a példákat, hogyan mentek el keresztények. De se má­solni nem lehet, se megrendezni. Vagy merek, vagy nem. Utazom. Rosszullét kerülget. Örülök, hogy viszonylag rövid az út hazáig. De annyira nem, hogy eszembe ne jutna: a személyi iga­zolványomban még a régi cím áll. Cédulát írok, rá az új címet és tele­fonszámot. Kézügybe készítem a még sohasem használt, biztonsági gyógyszert. Akadjon rá gyorsan va­laki, ha szükséges lesz. Végigsza­lad előttem minden elintézetlen dolgom. Azokra gondolok, akik­hez tartozom, a családomra. Mennyire jobb lenne most köztük. Próbálok imádkozni. Elég gyatrán megy, még én is észreveszem. Köz­ben mégis hazaérek. A rosszullét elmúlt, a rossz érzés megmaradt: nem is olyan könnyű dolog „ren­desen” meghalni. Hát még „mér­ni”! Ezért aztán ez a zsoltár, a Feltámadottra utaló, azt hiszem, hogy mellém társul, illetve én sze­retnék egyszerű, gyerek-egyszerű módon beleöltözni. Az a remény­ségem, hogy Krisztus nem húzza le rólam. Fehér Károly AKI ÉL VELÜNK lKor 15,47-53 Szekták irodalomhalmaza borít­ja el az országot, sőt takarja el Is­tent attól, akinek ennyi és ez elég. Húsvétkor különösen is izgalmas ez, hisz hirdetnünk kell egyértel­műen azt, ami nem volt egy pilla­natig sem zavaros, azaz a feltáma­dást. Az értelmezések körül már nem ilyen egyirányú a helyzet. A szóáradatban alig van kapaszko­dója annak, aki „gyengén van el­eresztve”, mert nem is akarják, hogy szóhoz jusson a más vélemé­nyen levő. Az egyetlen válasz az, amikor a keresztyén ember - Uram bocsá - a saját lakásában szót kér meggyőződésének elmon­dására. De van-e meggyőződése, vagy csak annyit tud, hogy egy igazság van a földön, hogy szület­tünk és meghalunk, mindnyájan. Igénk nem ezt az igazságot har­sogja, mint egyetlent, hanem az egy igazság a történelmen áthúzó­dó isteni vonal igazsága. Ez a vo­nal nem ér véget a gyászjelentés­nél, de nem is ott kezdődik, ami­kor örömmel értesítették szüléink a rokonságot érkezésünkről. Ebbe a vonalba beletartozik az a rész is, ami nem hasonlít arra a világra, amit Isten teremtett. Ezért - sze­rintünk - a világnak nem vége van, hanem célja. Nem ember alkotta cél, s nem ember által garantált cél, hanem Istentől teremtett, al­kotott és ígért cél. A föld porából vett ember em­berré válása is lehetséges, de nem a bűn törvénye szerint, ami által békétlenség, gyilkosság, harag, könny és fájdalom a meghatározó. Az első ember meghatározója földi, evilági. így nem képes azo­nosulni a mennyeivel. Még a Gol­gotára való menetel előtt mondja Jézus, hogy „nincs annál nagyobb szeretet, mint aki életét adja barátai­ért, s ti az én barátaim vagytok!" Va­lahol itt kezdődik a mennyeire va­ló átformálódás. Egy egészen, a mai gyakorlattól eltérő, „életide­gen” mondata ez Jézusnak. A mai átlépős, embereket megkerülő^ le­néző, megvető, kirekesztő, eláruló életgyakorlat miatt olyan nehezen [PÉNEK IGÉJE hihető az önfeláldozás. De itt nem ez a mérce, nemcsak húsvétkor, hanem húsvét óta. Ezt kellene megjegyezni, megtanulni, megtar­tani, ezt az ész számára egyszerűen logikust, de a gyakorlat számára kivitelezhetetlent. Ezért beszél új teremtésről. Tfe- remteni csak Isién tud. Újjáterem­teni pedig az Ő Fia. Nincs más vo­nal és lehetőség. A szekták abban tévednek, hogy csupán nekik van igazuk, nekik van erre megoldá­suk, nekik van erre lehetőségük. A kiszakítás nagy ígéret, de belebu­kik az, aki kiszakad. Csak a testté lett Ige jelenti ezt az Igét, azt a megváltozást és megváltást, amit egyedül Krisztusban tett lehetővé Isten. Ahogy Ádám képét hordoz­zuk a bűneset után, úgy hordoz­hatjuk Isten képét, sőt Jézus-képű­re változhatunk. Mi ennek a haszna? Három do­logtól szabadulhatunk meg: az örök haláltól, a romlandóságtól és az erőtlenségtől. Nincs az az erő, ami kiragadja az embert az Isten közösségéből. Nekünk itt a feltá­madásra kell megerősödnünk. Az dönti el a folytatást, hogy mennyi­re tudtunk azonosulni a második emberrel. Az élet célja a mennyei, a ro- molhatatlan, a halhatatlan. Ezt az életminőséget ajándékozza már itt e földön nekünk. Legyen életünk ezen a színvonalon célbaérő szol­gálat és megtett út! Káposzta Lajos IMÁDKOZZUNK! Uram! Köszönöm húsvét szavát, az Új teremtés üzenetét. Ámen. JÓ REGGELT ADJ, ISTENEM!” címmel evangélikus ifjúsági műsort közvetít a Magyar Televízió az 1. csa­tornán, április 5-én, szombaton reggel 8.00 órakor. Evangélikus Rádiómisszió: 17.00-tól a 49 m-es rövidhullám, 6235 kHz, március 29. szombat: Böjti harcunk vége - Csepregi Béla március 30. vasárnap: „Rest szívű- ek” húsvétja - Gáncs Péter Levelezési cím: 2142 Nagytarcsa, Pf. 19. ORGONAZENÉS ÁHÍTAT március 30-án, vasárnap 18 órakor a Deák téri templomban Lantos István és Sebestyén János Purcell, Mozart, Hesse négykezes orgonaművei Az Evangélikus Teológiai Akadémia mielőbbi belépéssel referenciákkal és gyakorlattal rendelkező, szervezni és tár­gyalni képes, adó- és tb-ügyintézésben jártas mérlegképes könyvelőt keres. A je­lentkezést, mely kézzel írt önéletrajzot, lelkészi és szakmai ajánlást tartalmaz, áp­rilis 30-ig kérjük a rektori hivatalba. 1141 Bp., Rózsavölgyi köz 3. NAGYTARCSA A lelkészi hivatal új telefonszáma: (28) 450-177. BÖRTÖNSZOLGÁLAT Adjunk hálát Istenünknek, hogy Jézus feltámadásával bebizonyította: van szaba­dulás bűneinkből, az anyagi világ béklyó­jából, az önzéstől; van örök, boldog élet. D. Kapi Béla püspök sírjánál halála 40- ik évfordulóján április 2-án (szerdán) de. 11 órakor a Győri Köztemetőben és du. 3 órakor az Öregtemplomban a családdal közös csendes megemlékezés lesz. Érdek­lődőket a gyülekezetekből szívesen lát­nak. A temetőben való eligazodás érde­kében közös indulás a temetőkaputól 10.45-kor. A HÚSVÉTI HIT TEREMTŐJE Róm 4,16-25 Bizony, a húsvéti hit dolgában meglehetősen szegények vagyunk. Különböző felméréseket végeztek már és ezek eredménye szerint a leg­kevesebb százalékban a húsvéti hitet birtokoljuk: nem hiszünk a feltáma­dásban, a halálon túli életben. A hús­véti eseményeken keresztül pedig Is­tenünk ezzel a hittel akar mindnyá­junkat megajándékozni, vagy hitünk­ben megerősíteni. Az apostol, Pál visszanyúlik Ábrahám ősatya maga­tartásához és ebből von le máig érvé­nyes tanulságokat. Mit is tanulha­tunk Ábrahámtól? Nem magára nézett, hanem bízott Isten szavában, ígéreteiben! Igaz, Is­ten cselekvése számunkra csaknem mindig képtelenségnek tűnik. De Is­tennél minden lehetséges! Ő a nem­létezőből létezőt, halálból életet ké­pes teremteni. Gondoljunk csak „le­gyen” szavának világokat teremtő erejére! Ábrahám a hit lényegét ra­gadta meg. Nem saját, elhalt testével vetett számot, hanem kizárólag Is­tenre nézett! Ábrahám Istene az élő Isten volt! Az élet Istene. Minden látszat elle­nére. Éppen a feltámadás ténye a húsvéti hit alapja. Ez pedig az élet legnagyobb igenlése. Pál a feltáma­dásról szóló nagy korintusi fejezet­ben így tesz bizonyságot, amikor a Feltámadottat látta: „Elnyeletett a halál diadalra!” „Halál, hol a te ful­lánkod, pokol, hol a te diadalmad?” De miként hangzik ez még azon a sö­tét háttéren, ami körülvesz bennün­ket, amiben élünk? - ami így foglal­ható össze: „a halál győzelme!" Az or­vosi tudomány lázasan fáradozik azon, hogy az életet oly hosszúra nyújtsa, amint csak lehetséges. Mindez valóban értékes törekvés. Minden esetben diadala az ember­nek, ha sikerül egy-egy műtéttel még évekre életben tartani olyan embere­ket, akikről úgy látszott, hogy már a halál zsákmányai. De tudjuk, végül mégis a halál győz mindnyájunkon! Feltartózhatatlan lavinaként zúdul ránk és maga alá temet mindenkit és mindent! - Szabad Isten cselekvésé­re hivatkozni, ígéreteire támaszkod­ni. Ismert képet használva: ha hátat fordítunk a napnak, akkor mindig a saját árnyékunk van előttünk, de egész más a helyzet, ha a nap felé fordulunk. A feltámadott, élő Jézus a mi Napunk! Ha háttal fordulok fe­lé, mindig csak a magam árnyékát lá­tom: a saját énemet, ami kiábrándí­tó, múlandóságomat, ami félel­metkeltő. De ha feléje fordulok: fény, dicsőség, élet, üdvösség a ré­szem. Mihelyt Jézusra nézek, nincs többé dolgom magammal, saját ár­nyékommal, semmivel, ami voltam, vagy vagyok, mert Ő az életem, igaz­ságom, mindenem! Abrahám Isten ígéreteire hagyatkoz­va vállalta a jövendőt! A holnapot! Magára nézve semmi garanciája sem volt a jövendőjének. De hitt! A hús­véti hitnek van egyedül reményteljes jövőlátása. A húsvéti hit birtokában tudjuk igazán értékelni és igenelni magát a Földet és benne testi életün­ket is! Nem siralomvölgy, ahol él­nünk kell. Nem az a dolgunk, hogy minél előbb magára hagyva, kimene­küljünk belőle, hanem Isten szerete- tének a színtere, amit Ő úgy szere­tett, hogy Fiát adta érte, aminek az őrzéséért és boldogulásáért felelősen minden tőlünk telhetőt meg kell ten­nünk. És ha a sokszor teherként hor­dozott testünkre gondolunk: sem a görög képzőművészetben, amelyik Pheidias Zeusát hozta létre, sem pe­dig a mai idők testkultuszában és sportolásában nincs a testiségnek magasabb értékelése, mint amit az apostol igéje tartalmaz: „avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a benne­tek lakozó Szentlélek temploma, ame­lyet Istentől nyertetek és nem a maga­tokéi vagytok?” (lKor 6,12.) íme, mennyi új látás, értékelés és mind a Krisztus feltámadása fényé­ben! Ábrahámot idézi Pál, de tulaj­donképpen szüntelenül rólunk van szó. Mert hogy az ősatya magatartá­sát Isten beszámította neki igazságul, ez értünk is van, akiknek majd beszá­mítja, ha hiszünk abban, aki feltá­masztotta a halálból Jézust, a mi Urunkat, aki halálra adatott bűnein­kért, és feltámasztatott megigazulá- sunkért, azaz üdvösségünkért! Isten szeretete következtében a hús­véti hit dolgában gazdagok lehetünk! Ezért ünnepelhettünk ez évben is hús- vétót! Kevesebbel ne elégedjünk meg! Lábossá Lajos IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Erősítsd meg ben­nünk a hitet, hogy Te vagy a feltámadás és az élet, bogy amikor szembe kell néznünk a halállal, beléd vessük reménységünket és tőled váljunk vigasztalást Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1997. március 31. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miidós; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (útv.) Hafenscher Károly, du. 6. Hafenscher Károly; II., Modort u: 6. de. fél 10. tsizmazia Sándor, Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Rihay Szabolcs; Csillaghegy, m., Mátyás Idr. u. 31. de. 10. Görög Tibor; Óbuda, HL, Dé­vai Bfré M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest IV, Lebstftck M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Pintér Károly; VD„ Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) dr. M un tag Andomé; du. 6. Szirmai Zoltán; VIII., ÚU5i út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIIL, Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselov- szky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. fél 10. Fabiny Tamás; IX-, Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Fabiny Ihmás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; de. 11. (úrv.) Ferenczy Erzsébet; du. 6. Szeverényi Já­nos; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Szilas Attila; Budahegyvidék, XII., Tar- csay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Thkács József; de. 11. (úrv.) Thkács József; XIII., Kassák L. u. 22. de. 10. ifj. Kendeh György; Xm„ Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Thmásy Tamásné; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Thmásy Thmásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Rafael József; Rákospalo­ta, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Szabó István; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVL, Batthyány L u. de. fél 11. Blatniczky Já­nos;' Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVU., Tessedik tér de. 9. Péter Attila; Rákoscsaba, XVIL, Pé- celi út 146. de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Péter Attila; Rá­kosliget, XVIL, Gázon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán; Kispest, XIX-, Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Cse­pel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor, Budaörs, (rét imaház) de. 9. Endreffy Géza; HÚSVÉT MÁSODIK NAPJÁN a litur­gikus szín: fehér. A délelőtti istentisztelet oltárt igéje: Mt 28,9-15, az igehirdetés alapigéje: Róm 4,16-25. ÉNEKEK: 221, 259. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1997. március 30. L, Bécsi kapu tér reggel fél 6.(feltámadási) Balicza Iván-Hafenscher Károly; de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Dietrich Tiggemann; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Balicza Iván; □„ Modori u. 6. de. fél 10. Csizmazia Sándor; Pesthidegkút, II., Ör­dögárok u. 9. de. fél 11. ; Békásmegyer, IO., Víziorgona u. 1. de. fél 9. Thumay Béla; Csillaghegy, m., Mátyás Idr. u. 31. de. 10. (úrv.) Donátit László; Óbuda, III., Dévai Bí­ró M. tér de. 10. Bálint László; Újpest, IV, Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) dr. Hafenscher Ká­roly; de. 11. (úrv.) dr. Harmati Béla; de. 11. (gyermek) Zászkaliczky Péter; du. 6. Bolla Árpád; VII., Városligeti fasor 17. reggel fél 6. Nagy Zoltán; de. fél 10. (úrv.) dr. Muntag Andomé; de. 11. (űrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. Nagy Zoltán; VHL, Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc; Vm., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; Vili., Vgjda P. u. 33. de. fél 10. (úrv.) Fabiny Thmás; IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. dr. Rédey Pál; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. reg­gel fél 6. (feltámadási) de. fél 11. (úrv.) Fa­biny Thmás; X., Kerepesi út 69. de. 8. Thmásy Thmás; Kelenföld, XL, Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeve­rényi János; du. 6. Ferenczy Erzsébet; XL, Németvölgyi út 138. de. 9. Ferenczy Erzsé­bet; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Hafenscher Károly; Budahegyvidék, XII., Thrcsay V. u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Thmás; de. 11. (úrv.) Kőszeghy Thmás; du. fél 7. Thkács József; XIII., Kassák U u. 22. de. 10. (úrv.) ifi. Kendeh György; Xltl., Frangepán u. 43. de. 8. ifj. Kendeh György; XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Thmásy Th­más; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Thmásy Thmás; Pestújhely, XV, Témplom tér de. 10. (úrv.) Rafael József; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. (Nagytemplom) de. 10. (úrv.) Ve- perdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hő­sök tere 11. de. 10. dr. Karner Ágoston; Cin­kota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blat­niczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVIL, Tfessedik tér de. 9. (úrv.) Kósa László; Rákoscsaba, XVIL, Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Péter Attila; Rákoskeresztúr, XVU., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kósa László; Rákosliget, XVII., Gázon Gy. u. de. 11. (úrv.) Péter Attila; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. háromnegyed 8. (úrv.) Havasi Kálmán; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. (úrv.) Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hun­gária út 37. de. 8. (úrv.) Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX, Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 11. Solymár Gábor; Budaörs, (ref. imaház) de. 9. (úrv.) Endreffy Géza; Török­bálint (ref. templom) du. 3. (úrv.) Endreffy Géza; Budakeszi de. fél 9. Kőszeghy Th­másné. HÚSVÉT ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. A délelőtti istentisztelet ol­tárt igéje: Mt 28,1-8, az igehirdetés alapigéje: lKor 15,47-53. ÉNEKEK: 215,216. ÖRÖMHÍR címmel egyházunk mű­sorát közvetíti a TV1 március 30-án húsvét vasárnapján 14.55-kor. KÁNTORKÉPZŐ INTÉZET - FÓT A téli, hat hónapos kántorképző tanfo­lyam ünnepélyes záróvizsgáját április 12- én 10 órakor tartják a fóti Intézetben. Szeretettel várják a vizsgázók rokonait, barátait, gyülekezetük érdeklődő tagjait és minden vendéget. ZENÉS ÁHÍTAT április 6-án, vasárnap du. 6 órakor a Deák téri templomban NIEDERRHEINISCHER SINGKREIS szolgálatával Műsoron Eccard, Telemann, Mozart, Mendelssohn, Bruckner, Hindemith, Stockmeier kórus- és fúvósquartett művei Vezényel: Dieter Schulte-Bunert • A műsor meghallgatható a kelen­földi templomunkban is április 5-én, szombaton du. 6 órakor Evangélikus Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLŐS MIHÁLY Szerkesztőség é? kiadóhivatal 1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon/fax: 117-5478; 117-1108 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta RT. Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedő Központ Kft. (970013/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 720 012 Petőfi Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SZABADOS TIBOR mb. vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalban közvetlenül vagy postautalványon. Előfizetési díj belföldön: fél évre 1040 Ft, egész évre 2080 Ft Előfizetési díj külföldön: szomszédos országokban: egész évre 4500 Ft (postázással együtt), más országokban (nyugaton): egész évre 45 USD (68 DEM) légipostával: 66 USD (99 DEM) Csekkszámlaszám: 11708001-20204127 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents