Evangélikus Élet, 1997 (62. évfolyam, 1-52. szám)
1997-03-23 / 12. szám
Zsinati Híradó Az Evangélikus Elet 62. évfolyama 12. számának zsinati melléklete 1997. MÁRCIUS 23. A ZSINAT HUSZONNEGYEDIK ÜLÉSSZAKA: JANUAR 17-18. A ZSINAT HUSZONÖTÖDIK ÜLÉSSZAKA: FEBRUÁR 21-23. A két ülésszakról együtt számolunk be Ez történt a két ülésszakon Kétnapos volt az ülésszak, 10 üléssel. A megnyitó áhítatot Ke ndeh K. Gusztáv tartotta Fii 2,5 alapján. Teljes szövegét alább közöljük. Az üléseken felváltva elnököltdr. Reuss András, D. Szebik Imre, dr. Frenkl Róbert ésdr. Galli István. Az első ülésen az elnökség beszámolt ténykedéseiről és a bizottságok vezetői arról, hogy meddig jutottak a törvények végső elrendezésében, ill. abban a munkában, hogy a zsinat befejeződésére teljes egészében álljon elő a törvénykönyv. Előzetes vita volt a Lelkészi Munkaközösségekről szóló törvényről, hogy alapkérdések tisztázódjanak és következő ülésszakokra elkészülhessen a törvénytervezet. Előadó volt dr. Cserháti Sándor. Kendeh K. Gusztáv megnyitó áhítata a 24. ülésszakon Élő Isten! Jöjj, tedd lelkünket Lelked templomává. Kereszteld meg tűzzel egész egyházadat, hogy megszűnjön benne minden megoszlás, és úgy jelenjék meg a világ előtt, mint igazságod oszlopa és alapja. Add, mindnyájunknak Szentlel- ked gyümölcseként a testvéri szereteted az örömöt, a békét, a türelmet, a jóakaratot, a hűséget Szentlelked szóljon szolgáid ajkával, amikor igédet hirdetik itt és mindenütt. Küldd el vigasztaló Szentlelke- det minden bqjba jutott embernek és a rosszakarat áldozatainak. Őrizz meg a gyűlölettől. Teremts Lelked erejével egyetértést. Amen. Az Útmutató mai igéi közül Pál apostol Filippiekhez írott levelének részletét olvasom, a 2. fejezet 5. versét. >yAz az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt. ” Ismert igeszakasz. Sokszor halhattuk már valamennyien. Mégis úgy érzem, hogy most nekünk, zsinati tagoknak szól ez az újabb ülésszak kezdetén. Akkor lesz ez valamennyiünk számára világos, érthető, ha ezt a kiragadott verssort visszahelyezzük az eredeti helyére és végigolvassuk az egész második fejezetet. „Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és kö- nyörület, 2. akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. 3. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál: 4. és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. 5. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: 6. mert ő Isten formájában lévén, nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, 7. hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett és magatartásában is embernek bizonyult: 8. megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. 9. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, 10. hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké: 11. és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Úgy gondolom, hogy ehhez a világos és tömör fogalmazáshoz nem nagyon lehet mit hozzátenni. Csupán az a dolgunk, hogy véssük jól eszünkbe a felolvasott üzenetet és minden megszólalásunkkor gondoljunk rá. Biztos vagyok benne, hogy így tudunk majd együtt dolgozni, együtt gondolkozni. Mi is vállaljuk a szolgai formát, csak úgy tudjuk a ránk bízott feladatot elvégezni. A Zsinatra készülve én ezt olvastam Pál üzenetéből és örülök, hogy ezt Nektek is elmondhattam tanácskozásunk kezdetén. Ámen. A ZSINAT JÚNIUSBAN FEJEZI BE MUNKÁJÁT A 25. ülésszakon meghatározták a még hátralévő ülésszakokat: 26. ülésszak: 1997. április 25-26-27. 27. ülésszak: 1997. május 30-31. A befejező ülésszak június hónapban lesz. Időpontját később határozza meg a zsinat Három új törvényt alkotott a 24. ülésszak: Az egyház jogalkotásáról (előadó: Koczor Zoltán) Az egyház hitoktatásáról (előadó: dr. Cserháti Sándor) Felkészítés a konfirmációra, illetve a felnőttke- resztségre (előadó: dr. Cserháti Sándor). Az egyház jogalkotásáról szóló törvényt az elnökség hitelesítette és 1997. január 18-án életbe léptette. Az ülésszakon részletes vitát folytattak az egyházmegyéről, egyházkerületről és az országos egyházról. A törvényrész-tervezet megvitatására, illetve a módosításokra az időközben történt átalakulások miatt volt szükség. Ennek a tervezetnek előadója Thurnqy Béla volt. A zsinat mindvégig határozatképes volt, de a kitűzött témákat teljessségben a részletes tárgyalás elhúzódása miatt nem tudta a zsinat feldolgozni, ezért maradt belőle a következő ülésszakra is. Figyelemre méltó volt a három új törvény megszavazásának eredménye. Név szerinti szavazás során a jogalkotásról szóló törvényt 49 igen, 8 nem szavazattal 7 tartózkodás mellett szavazták meg. A hitoktatásról szóló törvényt 56 igen és 2 nem szavazattal, egy tartózkodás mellett, a Konfirmációról szóló törvényt 58 igen és 2 nem szavazattal, három tartózkodás mellett emelte a zsinat törvényerőre. * A 25. ülésszakon a három nap alatt 15 ülést tartott a zsinat. A megnyitó áhítatot Sim or Ferencné tartotta Ézs 41,14 alapján. Teljes szövegét közöljük Az üléseken dr. Reuss András, D. Szebik Imre, dr. Frenkl Róbert és dr. Galli István elnökölt. Az ülésszak napirendjén nem szerepelt újabb teljes törvény részletes tárgyalása. Javaslat hangzott el a törvénykönyv szerkezetére vonatkozóan. Ezt dr. Sólyom Je n ő adta elő. Ehhez tartozott még egy javaslat a tanácskozási és ügyrend módosítására. Rögzítetté a zsinat a törvénykönyv elfogadásának eljárási módját. Ennek előadója Thurnay Béla volt. A Teológiai Akadémia (Hittudományi Egyetem) törvényét módosítani kellett a közoktatási törvény rendelkezései miatt. Ennek előadója dr. Mun tag Andor volt. A módosított szöveg lapunk 3. oldalán található. Az előző ülésszakon előzetes vitában szerepelt törvényrész a Lelkészi Munkaközösségekről most általános vitában került sorra dr. Cserháti Sándor előadásában. Következő ülésszakon a részletes vita során elfoTORVENY AZ EGYHÁZ JOGALKOTÁSÁRÓL I. fejezet AZ EGYHÁZI JOGSZABÁLYOK L§ A Magyarországi Evangélikus Egyház kötelező jogi előírásait törvények és szabályrendeletek állapítják meg. 2. § Törvények rendelkeznek a Magyarországi Evangélikus Egyház életének, szervezetének, intézményei működésének alapelveiről, valamint minden egységesen szabályozandó alapvető kérdésről. így többek között törvényt kell alkotni az egyház szolgálatáról, szervezetéről, gazdálkodásáról, bíráskodásáról, a jogalkotásról, az egyházi közoktatásról, a szolgálatra való felkészítésről. A Magyarországi Evangélikus Egyház törvényeit a zsinat alkotja és lépteti hatályba. 3. § Minden egységesen szabályozandó kérdésről a törvényi alapelveknek megfelelő részletesebb szabályozást országos szabályrendeletek tartalmazzák. Minden, a törvényben erre jogosított egyházkormányzati szerv joga a saját hatáskörében szabályrendeleteket alkotni. Csak olyan szabályrendeletek lép- tethetők életbe, melyek összhangban vannak a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényeivel és a felsőbb egyházkormányzati szintek szabályrendeleteivel. 4. § Törvényességi szempontból az egyházközségek szabályrendeleteit az illetékes egyházmegye közgyűlése, az egyházmegyék szabályrendeleteit az országos közgyűlés, az országos szabályrendeleteket a zsinat felügyeli. II. fejezet A ZSINAT I. CÍM: ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 5. § A zsinat a Magyarországi Evangélikus Egyház törvényhozó és a jogszabályok összhangját felügyelő szerve. A zsinat a jogszabályok összhangját felügyelőjogát az országos ügyész által felteijesztett jogszabályok esetében gyakorolja. ó.§ A zsinat feladata, hogy: a) megállapítsa, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyház hitvallási iratai, b) törvényeket alkosson, c) módosítsa, kiegészítse, illetve hatályon kívül helyezze a hatályos jogszabályokat, d) felülvizsgálja a törvényességi szempontok alapján az országos egyház- kormányzati szint által hozott szabályrendeleteket, e) érvénytelenítse az egyházi törvényekkel ellentétes jogszabályokat, (Folytatás a 2. oldalon) gadható lesz. Ehhez közöljük D. Szebik Imre ismertető cikkét mai lapunkban. Az egyházmegyékről, egyházkerületekről, országos egyházról szóló törvényrész tárgyalása folytatódott. Erről Thurnay Béla cikkében olvashatunk a 3. oldalon. Foglalkozott még dr. Koczor Zoltán előadásában a zsinat az egyházmegyék területi beosztásával is. A Gazdasági Bizottság elnöke, dr. Török Gábor korábban lemondott. Mivel a törvénykönyv számára szükséges a törvényszöveg végleges gondozása, szükség volt új elnök választására. Sztruhár Andrást választotta meg a zsinat a bizottság elnökéül. A vasárnapi istentiszteletet a fasori gyülekezettel közösen tartották meg. Sárkány Tibor esperes prédikált, igehirdetésének szövegét a 4. oldalon találjuk Simor Ferencné megnyitó áhítata a 25. ülésszakon Úristen, Aki erős várunk vagy, add nekünk erődet Hozzád menekülünk gyönge- ségünkkel: engedj Benned elrejtőzködnünk, Beléd kapaszkodnunk, egymáshoz Lelked által szótanunk. Add, hogy ne én szóljak most az én testvéreimhez: mondd lé, amit üzenni akarsz, általam. Amen. Kérem a Testvéreket, bocsássák meg nekem, ha a szokástól eltérőleg nem a ma reggeli Igét olvasom az Útmutatóból. Úgy érzem, annak futurum perfektumához Lutheréhez hasonló diadalmas hit kellene, amihez az enyém nem mérhető. - Az egy héttel ezelőtti péntek reggeli Igéjét olvasom, Ézsaiás könyve 41. rész, 14. verse szerint: „Ne félj, férgecske Jákob, maroknyi Izrael! Én megsegítelek - így szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje. ’’ A meglátogatások idején, amikor beérik nem negyven, hanem kétszer negyven év vetése; két háború, hadifogságok, elemi nélkülözések, különböző előjelű diktatúrák nevelése; sok rossz emberi példa: gyávaság, gyön- geség, elbukások, istenfélő emberek gerincferdülés'e; mindez a Sátán ezernyi kifinomult eszközzel végzett munkája eredményeképpen itt állunk, maroknyi gyülekezetek, a lét és nemlét határán. Itt állunk, maroknyi Izrael, és félünk, hogy nem lesz folytatás. Magunkban igazoljuk az érzést: igenis van mitől félnünk! - pedig szeretnénk, ha megmaradhatnánk, ha ezután is, ott a végeken is, saját hitünk szerint dicsérhetnénk az Urat. De erre, emberi mértékkel mérve, egyre kevesebb az esélyünk. Otthon, az én kis gyülekezetemben, ezekben a hetekben, hónapokban presbitériumválasztás előtt állunk. Az évtizedek óta szolgált testület egy része tisztes aggkorban, nyolcvanon túl, hazatért Urához. A másik rész, a fiatalja, a 60-70 évesek, futnak a pénzük után. Nemhogy az istentiszteletre, de még a presbiteri ülésekre sem tudjuk becserkészni őket. Minden szempontból indokolt hát az új testület megválasztása. De ugyan, Istenem, kiből? Mester! Nincs emberünk! Ilyen, és hasonló jelzések tükrében hogyne féltenénk maroknyi kis nyájunkat a holnaptól? - Tbdjuk, hogy messze van az országos problémáktól, mégis szeretnénk, hogy az Úristen igéit a mi gyülekezetünk saját kicsi otthonában hallgathassuk. Hogy alkalmainkra hazavárhassuk gyermekeinket, unokáinkat. Pedig ha sötét gondjainkból fel tudjuk emelni lehajtott fejünket, egy pár sorral az imént felolvasott rész felett, ezt olvashatjuk Ézsaiás prófé- tás könyvében: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened! MEGERŐSÍTLEK, meg is segítlek sőt: GYŐZELMES JOBBOMMAL támogatlak. ” De hiszen ezt tette velünk nemzedékről nemzedékre. De hiszen nem ez az első mélypont, fennállása óta, egyházunk, gyülekezetünk életében. Volt már sok nehéz időnk ennek előtte is. Amikor a kis nyájnak nem volt hűséges pásztora - szenvedély rabja volt évtizedeken át -, elhívott az Úristen szolgálatra egy parasztleányt. Diakonissza szeretett volna lenni, de a betegsége miatt nem vették fel az anyaházba. így lett gyülekezetének szolgálattévője, Istennek áldott eszköze abban, hogy a kicsi nyáj megmaradjon. S amikorra, betegsége előrehaladtával, Ő már „csak” imádsággal segíthetett, kaptunk istenáldotta pásztort, pásztorokat. - Megtanított az Úristen a szórványéletre: gyűjtsünk tartalékot, amikor az gyűjthető, hogy legyen mihez nyúlnunk az Ige-ínséges időkben. - Maga a kis gyülekezeti otthonunk is csoda: a megléte, ahogy szinte ujjúval mutatott rá az Úristen: ez lesz a tiétek. Évekkel később tatarozásához fogtunk, nem a kodályi félpénzzel, hanem tized-pénzzel -, aztán mindenre megkaptuk a szükségeset a maga idejében -, többre, mint ahogy eredetileg terveztük. - „Krisztus népe Isten nagy csodája..." - énekeltük az ökumenikus héten estéről estére a megélt, megtapasztalt igazságot. ' Végefelé közeledik zsinati időszakunk. Bizonyosan mindnyájunknak volt az országos, nagy feladatokon kívül is olyan gondolata, ami idehozta, ami miatt ezt a feladatot vállalta. Amit remélt, hogy megoldódik, hogy a megoldásához maga is hozzájárulhat valamivel. Mindez vagy sikerült, vagy nem. És mégse félj, Jákob. Férgecske vagy csupán. Ne hidd, hogy az, amit te nem végezhettél el, az darabon kell maradjon. Ha az Isten be akarja végezni, ha az ügy, amiben fáradoztál: az Ő ügye, O tud a kövekből is fiakat támasztani magának, akik be- végzik majd. És, bár fogyó erejű hitünkkel úgy véljük: egyre több kőre lesz az Úristennek szüksége ahhoz, hogy az anya-szülte fiakat pótolni lehessen, mégis: akiket annyi lélegzetelállítóan nyaktörő helyzetből mentett ki az Úristen ereje, fogódzzunk belé az ézsaiási Igébe: „Én, az Úr, erősen fogom jobbkezedet és ezt mondom neked: ne félj, én megsegítelek. ” Ámen.
